Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-15 / 217. szám
MŰVEZETŐK r KARIKATÚRA egy vas- ; Ipari üzem faliújságján. Em- bergyűrű közepén a műve- sjetó, körülötte a szakigazgatók, gyáregységvezetők, technológusok, normások, munkaügyisek és diszpécserek; valamennyien követelnek, magyaráznak valamit. A rajz alatti szöveg: „A művezető — központi személy ..Tegyük hozzá: ez az a karikatúra, amely nem karikírozza, hanem úgyszólván szolgaian másolja a valóságot, legalábbis ez a következtetés derült ki abból a beszélgetésből, amelyet öt különböző üzem művezetőivel folytattam és abból a vizsgálatból, amelyet a vasasszakszervezet végzett nemrégiben 130 művezető között A karikatúra képaláírását azonban érdemes megkérdőjelezni: „válóban- központi személy” a művezető? Egyáltalán „vezető” a művezető? S ha igen, milyen hatáskörrel rendelkezik, milyen jogai és eszközei vannak a vezetéshez, hogyan, mi módon. irányíthat? 1964. decemberében jelent meg a 35. számú kormányrendelet, amely megpróbálta rendezni a művezetők jogait, behatárolni helyüket, szerepüket az üzemi szervezetben. Az a tény, hogy ma kivétel nélkül mindenki „írott malasztként” emlegeti a szóban forgó rendeletét, egyértelműen arra utal, hogy a művezető kérdést korántsem lehet rendeletileg rendibe hozná. A vasasszakszervezet említett vizsgálatának ^készítői megkérdezték a művezetőket, hogy követte-e a kormányrendeletet valamilyen konkrét vállalati szabályozás? A válaszadók nagy része (68 százalék) részben a vállalati szervezeti szabályzatban, részben külön igazgatói utasításiban ismerkedtek meg hatáskörük és jogaik szabályozásával. Ezek a vállalati szabályok azonban közvetlenül a kormányrendelet megjelenése utón _ készültek, tehát a régi irányítási rendszerhez igazodva, ami már önmagában is kér désessé teszi a vaüalati szabályozás mai használhatóságát. FELTŰNŐ, hogy mindazok, akikkel személyesen beszélgettem, nem kis nosztalgiával emlegetik azt az időszakot, amikor a művezetőnek — úgymond — nagyobb hatalma volt az üzemben, mint bármely műszaki mérnöknek. Pontosan tudta, mit kell csinálnia, rá volt bízva, hogyan csinálja, s módjában állt büntetni és jutalmazni. Kételkednék abban, hogy ezek az emberek u há’ ború előtti művezetői rang valamennyi rekvizitumát visszasírják. De ez a nosztalgia mindenesetre arra figyelmeztet, hogy amennyire „kis- istenék” voltak a művezetők a háború előtt, annyira szürke, mellékes tényezők sok helyütt ma. Szinte komikus példa: egyik híradástechnikai gyárunk előkészítő üzemének művezetője havi 1 millió forintos termelési tervvel dolgozik. De ugyanennek a művezetőnek nincs joga önállóan „kivételezni” egy 120 forint értékű munkaköpenyt, mert ehhez féltucat aláírás és bizonylat kell. A szakszervezeti vizsgálat készítői 130 művezetőt kérdeztek meg arról, hogy 'az utóbbi években növekedett-e a jogkörük, s ha igen, miben? Az „igen”-nel és „nem”- mel válaszolók aránya közel azonos volt (58, illetve 42 százalék), ám külön is tanulságos részletezni az igennel válaszolók véleményét. A munka szervezésében, elosztásában megnyilvánuló önállóságot alig 17 százalék tartja említésre méltónak. A megkérdezettek 14 százaléka a munkásak felvételénél, elbocsátásánál, továbbá a fegyelmi ügyeknél megnyilvá- ,nuló önállóság növekedést tartja fontosnak. Mindössze 6 százalékuk érzi úgy, hogy az említetteken kívül olyan hatáskörrel is rendelkeznek, amelyeknek gyakorlásában nagymértékben segíthetik a termelőegység eredményesebb gazdálkodását. A megkérdezettek 36 százaléka lényegesen szabadabb kezet kíván a bérügyek' intézésében, a jutalmak szétosztásánál. önállóbb munkaerő-gazdálkodásra tart igényt a megkérdezettek 22 százaléka, sőt egy tekintélyes részük a munkások felvételében és elbocsátásában, valamint bérük megállapításában kizárólagos döntési jogot igényel. A válaszadók 10 százaléka mindössze annyit szeretne, hogy szakmai, fegyelmi kérdésekben jobban vegyék figyelembe véleményüket (s ez korántsem jelenti azt, hogy a másik 90 százalék véleményére odafigyelnek a gyáregységvezetők, illetve a szakigazgatók.) S talán a legjellemzőbb adat: mindössze 2 százalék az aránya azoknak a művezetőknek, akik illúziókat dédelgetve fontosnak tartanák, ha legalább közvetve bekapcsolnák őket a tervkészítés munkájába, illetve, hogy a termelés előfeltételeinek biztosításánál jobban adjanak véleményükre. EZ A KÉT SZÁZALÉK — több okból is — elgondolkodtató adat. Egyrészt utal a művezetői gárdában mindinkább eluralkodó fásultságra. Sokan azzal magyarázzák ezt, hogy jó ideje alaposan felhígult a művezetői gárda. A régiek kiöregedtek, nyugdíjba kerültek, az új és tehetséges emberék hamar rájöttek arra, hogy sokkal jobb „üzilet” kevesebb szekatúrának kitett, több függetlenséggel rendelkező szakmunkásnak lenni, mint vállalni a millió gonddal, nagy felelősséggel és aránytalanul alacsony fizetéssel járó művezetői beosztást. Maradtak — elenyésző kisebbségben — a „megszállottak” —■ és nagyobbrészt — a mindembe belenyugvók vaigy nem túlzottan tehetségesek. Az ösztönzőbb bérezésnek, a differenciált anyagi elismerésnek együk legnagyobb aikadálya — érvein ele sokan —, hogy nem lehet megbízhatóan mérni a művezetői teljesítményeket. Holott '• művezetői munkának is van nak „általánosan megüti vánt”, többnyire rutin jellegű és éppen ezért rutin módon mérhető normái. Nehezen értékelhető azonban, hogy egyes művezetők milyen szervezési erőfeszítéseket tettek csoportjuk teljesítményének emeléséért, hogy mennyiben járultak hozzá annak a munkahelyi légkörnek a kialakításához, amelyet szimplán csak „jó kollektív szellemiként” szoktunk emlegetni. A vállalati ösztönzési rendszer az efféle teljesítményklilönbségieket legtöbb helyen egyszerűen képtelen lemérni, s a jövedelmekben visszaadni. S különösen nagy gond ez segédművezetőknél, akiknek jövedelme sokszor éppen- hogy eléri az átlag szakmunkásak jövedelmét. Már pedig, amíg a bonyolult szervezési feladatok végrehajtását és a vállalati gazdaság céljait szolgáló emberi kapcsolatok építésére hivatott művezetők alig keresnek többet, mint az általuk irányított munkacsoportok leg jobb szakmunkásai, addig a munkacsoporton belül is ne hezen várható el az igyék vöket előnyben részesítő, a hanyagokat mellőző diffe renciált jutalmazás. vitatható kérdés, hogy a fentiekben áttekintett körülményeket egyetlen — bármilyen gondosan előkészített és megfogalmazott központi rendelet megváltoztathatja, vagy akárcsak befolyásolhatja-e. A művezetőkérdésben elsősorban a vállalatoknál lehet előrelépni, ott kell biztosítani megfelelő rangot, jogot és hatáskört ahhoz, hogy a művezetők nemcsak beosztásuk elnevezése szerint, hanem valóban műszaki-gazdasági vezetők legyenek. V. CB. Főpróba előtt az új egri cserépgyár Kinn a bányában gép adja az előkészített anyagot, amit aztán további ügyes berendezések, az impozáns gyárcsarnok újabb gépei, gépsorai, segédeszközei fogadnak, továbbítanak a technológiai folyamat előírt rendje szerint, a lehető legkorszerűbb formában. Csupa eredeti megoldás, csupa érdekes látvány a hagyományoshoz szokott szakmabeli, az egri vendég számára. Anélkül, hogy a munka egyes fázisainak, állomásainak felsorolására, leírására vállalkozna az ember, elegendő talán ha csak néhányat említ a számtalan meglepő újdonság közül. Például a hatalmas agyagtárolót, ahol kereken egy hónapra elegendő készlet pihenhet, s egyben biztosíthatja a folyamatos üzemvitelt akkor is, ha történetesen az időjárásviszonyok hátráltatják vagy teljességgel lehetetlenné teszik odaát, a szabadban a munkát. Rendkívül ötletesek, ügyesek a Keller-ko- csik, a 16 páros kamrából álló műszárító mozgó ventillátorai a lépten-nyomon tapasztalható, automatikát vezérlő parancsnoki asztalok, valósággal hihetetlen, hogy ebben az üzemben a munkások akkor érnek először kézzel az anyaghoz, aráikor — száraz cserépként a conveyor-pálya tálcáira rakják... Eger új cserépgyárában kerülnék papírra ezek a benyomások, ezek a sorok. Abban a létesítményben, amelynek kivitelezéséhez 1969. őszén kezdtek, s 92 millió forintos költséggel — ha pár hónapot már csúszott is — elfogadható idő alatt született a város Homok utcájában, az öreg téglagyár telepén. Komjáti Attila gyárvezető mérnök a kalauz. Újdonság maga is, hiszen az iparágban eddig alig-alig találkozhattunk diplomás szakemberrel. Még többet mond, hogy a helyettese, sőt a tmk vezetője is mérnökember. — Nagy vállalkozás ez az egri beruházás, feltétlenül szükség van már a gyár születése idején a kellő felkészültségre. a sokoldalú tájékozottságra — mondja. — Komoly feladatot, felelősséget jelent majd a termelés, hiszen a kemencéből napi 36 ezer égetett cserép kerül ki... Amit a cserépről mondott, persze még a jövöé. Készült ugyan már cserép az új gyárban is, de ez a menv- nyiség még igazán jelentéktelen, csupán próbálkozásnak, kíváncsiságnak tekinthető. Öröm azonban máraz is, hogy ez a próba eredményes volt: annak ellenére, hogy nem az előírás szerin- , ti keveréket használták alapanyaghoz, a cserép minőségével elégedettek voltak. A beruházás teljes megvalósításán még dolgoznak Megjelent a Fáklya legújabb száma Taskentről, a reális csodák városáról olvashatunk képes riportot a Fáklya szeptember 12-én megjelenő számában. Megtudjuk miiként fogtak össze a nagy földrengés utón a szovjet köztársaságok az üzbég főváros megsegítésére és újjáépítésére. A nemzetközi hírű akadémiai város egyetemének Mezőgazdasági világtükör Tehenészeti komplexum a Szovjetunióban A Szelszkaja Zsizn című moszkvai sajtóorgánum arról tudósít, hogy as JJDK segítségével, kétezer férőhelyes tehenészeti komplexumot építenek az Össz-szö- vetségi Állattenyésztési Kutató Intézet scsapovói kísérleti telepén. Az új komplexumot a szovjet és német tervezők közösen tervezik A fő objektum maga a tehenészeti telep lesz. Egyetlen, több mint másfél hektár alapterületű épületben helyezik el a tehenészetet, az elletőt, az elkülönítőt, a takarmányelőkészítőt, a fejőblokkot, a tejházat és az egyéb helyiségeket. Az épülettől nem messze helyezkedik el a tizennégy hermeti- kus szenázstorony, egyenként négyezer tonna befogadóképességgel. Ezekben egy évre elegendő takarmány- készletet tárolhatnak. Az új komplexum — amely teljesen új módszerekkel készül — egy év alatt épül fel s amíg a szovho- zokban jelenleg átlagosan 12 normál munkanapot használnak fel egy tonna tej előállításához, addig a komplexumban csupán egy munkanapot. Ügy számítják, hogy a tehenek évi tejhozama nem lesz 5500 kilogrammnál kevesebb. A takarmánybázis biztosítása céljából kidolgozták a takarmánytermelés tervét Is, melynek alapján módosítják a földhasználatot, javítják a vetésforgó struktúráját. Tojásválság az NSZK-ban A Német Szövetségi Köztársaság baromfitenyésztői egy évtized alatt megkétsze- _ rezték a tojástermefést s emiatt a tojás ára csökkent — írja az Ekonomszka Politika című belgrádi lap. Az egyesült farmerek már hónapok óta katasztrofális árak miatt panaszkodnak, mert egy tojás önköltsége általában 12—14 pfennig, viszont kénytelenek 8 pfennigért értékesíteni. A szakma már 1070-ben milliós deficitet szenvedett A tojástermelő cégek kezdeményezésére egy bonni bizottság az utóbbi hetekben befejezte az úgynevezett Baller-akció előkészületeit. Az akció keretében hetente több millió tojást visznek ki a német piacról s kísérletet tesznek arra is, hogy a közös piaci országokon kívül is tudjanak értékesíteni. Pótintézkedésként elrendelték, hogy az öregebb tojókat le kell vágni, s szigorúan tiltják új baromfi farmok létesítését. Lucerna — mint mérőműszer A Zemedelec prágai orgánum arról ír, hogy holland szakemberek vizsgálják annak a lehetőségét, hogy egyes növények segítségével határozzák meg a kéndioxid és hidrogénfluorid jelenlétét a szennyezett levegőben. Ez ugyanis lehetővé tenné annak megállapítását, hogy milyen mértékben károsítják ezek a gázok a hasznos növényeket. A kéndioxid jelenlétének felderítésére Hollandiában a lucernát, a lóherét, a pohánkát és az árpát használják. A hidrogénfluoridra különösen jól reagál a gladiólusZ. E módszernek természetebesen csak informatív jellege van, visaont különösebb költségeket és munkabefektetést nem igényel. Cukorrépa és komputer U gyancsalk) a Zemedelec ad hírt arról, hogy a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiájának fizikai és matematikai intézete kidolgozta a cukorrépa-betakarítás automatizált irányítási rendszerének elméleti alapjait. A tudósok elektronikus számítógépek segítségével megállapították, hogyan lehet optimális módon felosztani a cukorrépa-termelő gazda ságok^j: egy adott körzet (a csujszki alföld) hat cukorgyára között. Ütemtervet készítettek arról, mikor ta karítsák be a cukorrépát az egyes gazdaságok és kidolgozták a betakarítási munkák irányítási rendszerét. A jövőben pontosan megszabják az egyes gazdaságok számára, mikor a legelőnyösebb hozzáfogni a termés betakarításához és a betakarítási munkák ütemét öt napra előre közlik. ’Számítógépekkel azt is megállapították, mennyi gépre és szállítóeszközre lesz szükség a betakarítás idején. L figyel ni űtrágy agyár tás A vegyipar a lengyel népgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő területe. Lengyelországban a műtrágyagyártás üteme évek óta I változatlanul magas. 1961— 1968 között a világon a legmagasabb volt. Á műtrágya- gyártás ebben az időszakban a nitrogéntrágyáknál 13, míg a foszfortrágyáknál közel n százalékai emelkedett. .. ■ » hétköznapjait A novoszi- birszki egyetemisták című írás mutatja be. A Kárpátok lábainál elterülő híres gyógyfürdőhely, Traszkovec keletkezésének legendájáról és a városka jelenéről, jövőjének távlatairól színes képekkel illusztrálva számol be a lap. Érdekes olvasmány a neves szovjet író, Georgij Gulia elbeszélése, A Liszt-rapszódia, amely egy Magyarországon dolgozó szovjet mérnök maradandó élményét örökíti meg. A Fáklya új számát sok érdékes, tudományos, ipari, technikai újdonságáról szóló beszámoló teszi színessé, olvasmányossá. jelenleg is a generálkivitelezők a tanácsi építők villany szerelői, a Hötechnikai Vállalat emberei, s az egriek nem kevesebb mint öt ventillátort várnak a Szeilőző- művektöi. — Az öt közül három előreláthatólag szeptember végéig megérkezik — tájékoztat a gyárvezető — s velük már el is kezdhetjük a próbaüzemet. Ügy véljük, hogy októberben sor kerülhet erre, novembertől pedig fokozatosan felfuthatunk, s ráállhatunk az erőteljeseob termelésre. Még az idén kétmillió cserepei szeretnénk adni az építőiparnak. ..! Mondja s közben lassan végigsétálunk a jókora gyáron eljutunk a szociális helyiségekig ahol — többi között — olyan reggeliző-, pihenőszobát látunk, amely tetszetős. modern faburkolatéval akár nyilvános presz- szónak is beillene. Főleg, ha pillantást, vetünk a sarokban felállított szörpautomatára is! — Feltétlenül jobban kell törődnünk a dolgozókkal, mint ezelőtt — magyarázza a fiatal gyárvezető — hiszen az elmúlt időkben egyszerűen elidegenedtek az iparágunktól. Ezzel az elhatározással épült az egész új gyár, ahol nyoma sincs a rosszemlékű nehéz munkának, hiszen az emberek jobbára csak gépeket kezelnek. Főleg szakmunkások kellenek s a segédmunkások helyett betanítottakat foglalkoztatunk. Csak szét kell nézni itt — lelkesedik — egészséges, tiszta munkahely ez, ahol igazán öröm eltölteni a műszakot! Az udvaron piros csíkos, új, szovjet autóbuszba szállingóznak. — Ez is a miénk a bejárókat hozza, viszi mindennap. .. Így változik az élet idekinn a dombok alatt. Igen tagadhatatlanul változik itt minden. S ez a változás nem áll meg az új cserépgyár elkészültével sem, mert máris újabb létesítményt terveznek a telepre: egy vadonatúj téglagyárat. Olyant, ami még ebben a tervidőszakban felépül, munkába áll, s évente 40 millió téglaegységet ad a népgazdaságnak. .. (gyóni) Épül az ország leghosszabb vasúti alagútja A Budapest—Pécs vonalon, Godisa—Abaliget közölt 6'60 méter hosszú vasúti alagút épül, amely már a felsővezetékes szerelvények közlekedésére is alkalmas. Az új alagút építését az ezen a szakaszon lévő nagy szintkülönbségek és az ebből eredő sok lassú jel tette szükségessé. Az új alagút és a pálya elkészülte után ezen a szakaszon is 120 km-es sebességgel roboghatnak majd a vonatok. A Bányászati Akvamélyitö Vállalat mecseki körzete 1972-ben adja át tt vasittéjT’ilvk tts sikészült szakaszt. Negyvenöt- ezer köbméter földet mozgatnak meg és több mint 15 ezer köbméter falazoanyagot és betont építenek be az új alagútba. A képen: Kiss János és Németh István a csillék részére készíti a pályát. (MTI foto — Hadas János felvétele — KS) Mmäisw
