Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-13 / 190. szám
/ HÓ tiki Az egyre növekvő hazai és külföldi reklámoktató-tudományos- és játékrajzfilm igény kielégítése céljából alakult a Pannó nia Filmstúdió kecskeméti rajz- és animációs műterme. Az itt dolgozó 20—24 éves fiatalok kétévi tanulás után vizsgázhatnak az animációs rajzfilmkészítésből. (MTI Foto — Karáth Imre felvétele.) Többféle éleit, olcsóbb áron NEB-vizsgálat a vendéglátóiparról Kultúrotthon - élet nélkül Jegyietek Egercsehiből VIZENYŐS. TOCSOGÓS RÉT. széles levelű csátéval, nyulánkozó nádszál akikai, s a rét szélében fűvel és gazzal benőtt szemétkupacok. Testes, magas épület uralja ezt a miliőt. Az épület udvar felőli folyosóján asztalok és székek. Az asztaloknál fiatalok és idősebbek, akik többnyire pálinkát isznak, hideg sör kíséretében. A folyosó egyik beszögellé- sében barna fapult, az előtt is álldogálnak. Az emberek csendesen iddogálnak, nincs lármás kártyacsata, még a biliárdot se nyüstölik. Kedd délután van, három óra elmúlt. Részeg embert nem látok — jó órája nyitott csak a persszónak titulált italozó.. .helyiség. Mi lesz ma a kultúrotthon- ban, mit kínálnak annak az embernek, aki szórakozni, művelődni akar? — Bárkit kérdezhetek, senki nem tudja megmondani. S ezt furcsállni lehet, hiszen a kul- túrothonbain vagyunk. Később a bányairodán, Gyöngyösi Lajos kultúrott- hon-igazgató, kezembe adja „az intézményben rendezett foglalkozások rendjét” .. .Kedd: nyítvatartás 14—22. Könyvtár 16—18-ig. Fúvós- zenekar 18—20-ig... Semmi egyéb. Másnapokon sem. Van még könyvtári óra pénteken, ugyanakkor zenekari próba is; hétfőn, csütörtökön és vasárnap este mozielőadás. Különben csak a presszó nyit ki — szerda kivételével — minden délután kettőtől tízig. — Kultúrált szórakozást, pontosabban a szabad idő hasznos eltöltését nem tudja nyújtani ez az intézmény. Az egész otthon és a könyvtár is hiányosan felszerelt, elavult állapotú. Nincsenek olyan helyiségek, amelyek a modem művelődés lehetőségét biztosítanák. Még rendes székek, asztalok sincsenek, nem szólva a nagyobb hiányokról: rádió, magnó stb. GYÖNGYÖSI LAJOS, bárhogy szeretné nem tud semmivel dicsekedni. Csak nemrég kapta megbízatását: az idén már ő a második kul- túrotthoni igazgató. Zátonyon vesztegelő hajó kormánya mellé állítatták: hozza helyre a hibát, amit a rossz kormányosok okoztak, mozdítsa ki kényszerű nyugalmi állapotából a kultúra hajóját. — Utoljára tavaly januárban volt a kultúrotthonban színpadi produkció. Egy szoborkiállításra is emlékszem, és nincs is több említhető program. A fotoszakkömek nincs rendes helye. Emiatt a fotóanyagok meghibásodtak, a kultúrotthon pedagógusokat, korrepetálási lehetőséget biztosít, hogy az általános iskolákból kikerülő tanulókat átsegítse az iskolaváltás nehézségem, különösen a nehezebb tárgyakból: matematika, kémia, orosz. A jövő évi munkaterv elkészítése előtt — szeptemberben — sokszorosított kérdőíveken kérnek véleményt és javaslatokat az emberektől: mire kíváncsiak, mi az igényük, mit szeretnének? A kapott vélemények és javaslatok alapján fogják majd az 1972—73. évi kulturális, népművelési feladatokat megtervezni. Látnivaló hát, hogy mégiscsak lehet szebben és okosabban csinálni a dolgokat. KÉRDÉS TERMÉSZETESEN, hogy mit, mennyit valósítanak meg terveikből, s tudnak-e életet vinni a kongó falak közé? Pataky Dezső Hogyan használják ki a kereskedelmi vállalatok üzlet- és árpolitikájukban az önállóság nyújtotta lehetőségeket? Jobban figyelembe veszik-e a területükön jelentkező keresletet? Kibontakozik-e verseny a különböző kereskedelmi szektorok és vállalatok között? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre több mint két év tapasztalatait gyűjtötték össze 'a népi ellenőrök, kiterjesztve vizsgálatukat az egész megyében folyó vendéglátóipari tevékenységre: szövetkezetekre, vállalatokra egyaránt. Néhány általános tapasztalat: az elmúlt évek alatt az igények mennyiségben és minőségben egyaránt sokat változtak: nőtt a fogyasztás színvonala. A városok nagy- iramú fejlődése, a lökésszerűen jelentkező idegenforgalom nagy teher a kereskedelmi vendéglátás vállán: kevés már a háromezer dolgozó, akiket megyénkben jelenleg a vendéglátóiparban foglalkoztatnak. A fogyasztók érdekeit külső és belső ellenőrzési rendszer vigyázza. Mint kitűnt, mégis sok esetben előfordul a fogyasztók megkárosítása, ami nem is mindig szakmai tapasztalatlanságból adódik. E tekintetben különösen a vállalatok vezetőinek van még sok tennivalója. Többet lehet, lehetne jobban is A nagyobb önállósággal jól tudnak élni az üzletvezetők a forgalmazás fejlesztésénél és a jövedelmezőség terén. Az árubeszerzés és árukínálat esetében viszont ez már nem mondható el; sokkal kevésbé használják ki lehetőségeiét. Kevés helyen tapasztalható még az, hogy figyelembe vennék a differenciált fogyasztói igényeket: az éttermekben, bisztrókban az ételválasztók 70—75 százaléka 10—20 forintos ár között helyezkedik el s általában igen kevés a szerényebb igényeknek megfelelő 10 forint alatti ételkínálat. A vizsgálat idején elfogadható mennyiségben csupán a nagyrédei Szőlőskert csárda étlapján találtak olcsóbb ételféleségeket. De a másik oldalról nézve sem sokkal jobb a helyzet. A jellegzetes, speciális ételkülönlegességek kínálatára kevés vendéglátóipari egység törekszik, s ez aligha növeli a jó hírét nagy idegenforgalmi vonzású vidékünknek Jó az a törekvés, amely a haszonkulcsok alkalmazásában több vállalatnál is kialakult, a differenciálás megfelelően szolgálhatja a forgalom alakulását. Feltétlenül említést érdemel, hogy több étterem — például az egri Platán — kedvezményekkel járul hozzá ifjúsági rendezvényekhez. Az olcsó ételekről szólva azonban elgondolkoztató tény az, hogy csupán az egri Belvárosi Étterem foglalkozik nagyobb mennyiségű étel utcai eladásával olcsó áron. Nincs javulás a reggelizési lehetőségekben, a tej és tejtermékek konyhai kiszolgálásában, az olcsó, diétás ételek, hidegkonyhai készítmények, baromfiételek kínálatában. Pedig így sokkal változatosabbá lehetne tenni az étlapot! Ugyancsak hiányosságokat tapasztalt a vizsgálat a kapacitás kihasználásában is. Az egységek nagy részében nem ismerik a naponta elkészítendő ételadagok számát sem, s így a spontaneitás érvényesül. A kulturáliság kevésbé kitizetődő ? Megyénk vendéglátásában állandóan nő az italforgalom, s meghökkentően csökken az ételforgalom részaránya. Lelassult az üzemi étkeztetés fejlesztésének üteme is. Ellentmondás tapasztalható a korszerűsítés, a kulturáltság és a vállalatok nyereségérdekeltsége között. A jelenlegi helyzetben — állapítja meg a vizsgálat — minél korszerűbb egy vendéglátóhely, annál kevésbé nyereséges; nem örülnek a felsőbb osztályba sorolásnak sem, hiszen az csaknem mindig a forgalom visszaesésével jár együtt. A gyorsan forgó nem munkaigényes árucikk a sör, a bor, a pálinka; az ételek, különösen az olcsó ételek forgalmazása már kevésbé nyereséges. Hatásos ösztönzőrend- szerrel, szabályozók beiktatásával talán lehetne segíteni. Ebben a helyzetben már sokkal kevésbé lehet bízni olyan elképzelések sikerében, amelyek a korszerű igényekhez alkalmazkodó vendéglátást jellemeznék. Kötelező receptkönyvhöz szokott, sematikus étlapjaink nem nagyon tudnak figyelembe venni sajátos igényeket, _ pedig világos dolog: a vendéglátás is kereskedés, s az eredményesség érdekében a vevők igényeihez kell igazodni. Esetenként a várható forgalom jobb előrejelzésével s változatosabb étrenddel. A vizsgálat részvevői javasolták, hogy szorosabb kapcsolatot kellene kiépíteni az utazási irodákkal; több esetben is előfordult ugyanis, hogy szervezési hibák miatt nem tudtak csoportokat fogadni. Legyen verseny! Az üzemeltetési költségek növekedése arra szorítja a vendéglátóipari vállalatokat, hogy a lehető legkifizetőbb cikkekkel, a legtöbb hasznot hozó módszerekkel dolgozzanak. De ez a tendencia — mint ahogy a vizsgálat is rávilágított — a kínálat se- matizálásához vezethet s végső soron a korszerűsítésnek vet gátat. A feszültség csakis okosabb gazdálkodással küzdhető le: egészséges versengés kialakításával, rugalmasabb kínálattal, helyes árpolitikával. A vizsgálat több pontban sorolta fel javaslatait, részletesen egy- egy vendéglátóipari üzemegység speciális feladataira vonatkoztatva. Figyelembe véve a lehetőségek korlátáit is, sokat tehetnek a vállalatok, a szövetkezetek a fejlesztés érdekében. Kell is tenniük, hogy legalább lépést tarthassanak a fejlődéssel. Ne előzzük meg az igényeket, de ne is maradjunk el túlságosan azoktól... Hekeli Sándor ,~2S Fordította: Ferenci Győző 17. ( gépek és más felszerelési tárgyak megrozsdásodtak. A zeneterem riasztóan sivár. A könyvtár 4000 kötetéből csak 2000 a megfelelő, a többi cserére és selejtezésre vár. És egy igen szörnyű adat: a kul túrotthonban egyetlenegy (!?) Népszava jár. Korábban volt itt jól működő, eredményesen dolgozó képzőművészeti szakkör is. A „felsőbb ellenőrzés” folyton belekötött abba, hogy túl sok a festék- felhasználás — és a szakkör megszűnt. A csehi kultúr otthonban a levegő is olyan, mint. ott, ahol nem gyakran nyitogat- ják az ajtót. S vajon ki a felelős mindezért? A pártbizottság, a szakszervezet, a KISZ — nem tudtak volna ezen segíteni? Vagy nem tartották érdemesnek? Vajon nem lehetett ■ volna másképpen, szebben, okosabban csinálni mindent? A KULTÚROTTHON IDEI tervében azt írták: „Megváltoztatni kívánjuk azt az. állapotot, hogy bányatelepünkön semmiféle kultúráiét, kultúrtevékenység nincs.’’ t A mai állapotot előidéző okok boncolgatása helyett vizsgáljuk inkább most azt, hogyan is kívánják a megváltoztatást? \ Rendszeres irodalmi klubélet kialakítását tervezik — j az ifjúsági klub keretein« belül. Sürgősen felfrisítík J új művekkel a könyvtár l állományát. Sor kerül író-;j olvasó találkozóra, s ezt i tartjuk fontosnak megemlí- j teni, mert ilyen Csehi tör-.j ténetében még nem volt. Aj bányász fúvószenekar után-1 pótlását biztosítandó úttörő-1 zenekart szerveznek, s min-3 denekelőtt a felnőtt zene-] kar tagjaitól megkövetelik j a minősítő vizsgát. Újjá-] szervezik a régi bányatele-j pi énekkart. Tervezik egy] tánccsoport létrehozását a I helyi háziipari szövetkezet 1 fiatal lányaiból, s azokból! a gyerekekből, akik az is- j kólái táncszakkörben tévé- j kenykednek. Üjra lesznek a j kultúrotthonban fotokiállítá-j sok. S olyan országjáró ki-l rándulások is . szerepelnek a] kulturális programban, ame-j lyek során múzeumokba,] képzőművészeti tárlatokra] látogatnak el. Az asszonyok1! részére hímző, varró és fő-* ző „továbbképző” tanfolya- i mókát indítanak. Visszatér újra a színházt is a kultúrotthon színpadá-j ra. A Déryné Színházzal öt j darab bemutatására kötöttek!} szerződést. Erre 200 bérletetj bocsátott ki a színház. Az idén először szervezett!] egyhónapos tanfolyamot a;j kultúrotthon arra, hogy a!j fizikai dolgozók gyermekeit! a középiskolai tanulmányok-, ra felkészítse, s ezt rend-] szeresíteni kívánják a nyá-J ri hónapokban iövőce út A t Nálunk, tudja két Koróljov van és mind a kettő —százados ... Lénocska készségesen leírta Koroljov külsejét. — Igen, igen — mondta Pronyin. — Hálás vagyok önnek. — Én vagyok hálás magúknak — mondta Lénocska. — A mama biztonságáért, a bizalomért. — Igen, a bizalomért — mondta Pronyin. — Természetesen. — Én senkinek nem beszéltem erről.., — És nagyon ügyes volt — erősítette meg hitében Lénocskát Pronyin. — Több kívánságunk nincs is magától. — És mi lesz az anyámmal? — kérdezte Lénocska. — Sokáig tartják maguknál? — Nem, nem nagyon sokáig — mondta Pronyin.— Most még nehéz lenne megmondani meddig, de bizonyos, hogy nem sokáig. Állandóan értesíteni fogjuk magát édesanyja felől. — Köszönöm, Koroljov elvtárs is megígérte ezt — mondta Lénocska. — Csak nehogy megfeledkezzenek rólam. — Legyen nyugodt, nem felejtjük el — erősítette meg hitébeh a lányt Pronyin. — Közbevetőleg mondva, Koroljov nem közölte önnel, hová utazik el ő? — Nem — mondta Lénocska. — Ellenkezőleg, azt ígérte, hogy találkozni fog velem és beszámol édesanyámról. — Ö, igen. így lesz! — mondta Pronyin. — Nagyon köszönöm a beszélgető*. — Elmehetek? — kérdezte Lénocska. — Igen — mondta Pronyin. — Ne feledje: arról, hogy találkoztunk, senkinek egy szót sem! — Tudom — mondta Lénocska. — Koroljov is ezt kérte. I — És Koroljovnak sem! — említette meg Pronyin, — Koroljovnak sem? — csodálkozott Lénocska. — Nézze csak, ez az ő munkájának ellenőrzése volt — magyarázta Pronyin. — És neki erről nem kell tudnia. — Értem — mondta Lénocska. — Ha nem szabad, akkor nem szabad. — Viszont — ha Koroljov találkozót ad magának, azonnal hívja fel telefonon Tkacsev elvtársat — hagyta meg Pronyin. — Koroljovnak ne beszéljen, de Tka- csevnek telefonáljon. Érti? — Jó — mondta Lénocska. — Mára elég, kísérje, ki Jelena Vifctorovnát, Grigo- rij Kuzmics és jöjjön visz- sza — parancsolta Pronyin. — Koroljov százados! — kiáltotta, amikor az őrnagy belépett az ajtón. — Hallotta a szemályleírást? — Beljakov. Minden egyezik. y — Tiszta munka — mondta Pronyin. — Nem nagyon okos ember, de merész! — Többé biztosan nem mutatkozik a lány előtt — jegyezte meg Tkacsev. — Fél. — Gondolnivaló — értett egyet vele Pronyin. — Viszont nem tudja, hogy belenézünk a kártyáiba. — És Jelena Viktorovnának nem kell megmondani äz isaafc? ysmim.L* — Természetesen, igen — mondta Pronyin. — Csakhogy meggyőződése szerint Koroljov a mi emberünk, s nem akartam egyszerre ilyen súlyos csapást mérni rá. — Felkészítjük rá — mondta Tkacsev. — Erős kislány, kibírja. ★ Jerger körülnézett a szálloda halijában, belépett a litftbe, két emeletet utazott vele, ott kiszállt, ellenkező irányba felment egy lépcsőn és lassan, kényelmesen végighaladt a folyosón. 543! Jerger éppen csak, hogy átlépte a küszöböt, Herber- ry felkelt, nem is üdvözölte, hanem előbb megfordította a kulcsot a zárban. Elővigyázatos fiú! A másik ember Harberry ellentéte volt. Alacsony, kövér, pocakos. Sárga bőrű. Puffadt arcú. Szürokfékete haja a sündisznóra emlékeztetett. — Üdvözlöm, Robby! — fordult halkan a belépőhöz Harberry, átölelve (a vállát — Senkit sem látott a folyosón? — Minden rendben, Bili. Ügy üdvözölték egymást, mint akik már régi ismerősök. — Ismerkedjenek meg, Robby, ez Ezra Barnes — nevezte meg a barna, pocakos férfit Harberry. — A „Presse-Agency” tudósítója, a riportkirály. Csak olyant csinált, ami babérokat terem. Néha olyan dolgokat szagol még, amilyenekhez más újságírók nem juthatnak hozzá. (Folyta
