Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
Kultúra és kereskedelem Áru-e a könyv? Beszélgetés Illés Endrével, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatójával Ikarus autóbuszok a Szovjetuniónak, INDk-nak Az Ikarus Karosszéria.- és Járműgyár nagy szereidé jében szovjet megrendelésre sorozatban készülnek az IKARUS—250-es típusú, 48 ülőhelyes távolsági autóbuszok. Az NDK részére IKARUS—556-os típusú városi autóbuszokat gyártanak a 100 személyes három ajtós járműbe 192 lóerős Rába-Man motorokat építenek be. Képünkön futószalagon szerelik az IKARUS—55 6-osokat. (MTI foto — Bara István) » r Továbbképző tanfolyamok termelőszövetkezeti vezetők, szakemberek számára Élvről évre több könyvet adunk ki, mindinkább ízlésesebb kötésben. Az is tény. hogy olvasó nemzet lettünk, hiszen a kiadványok jó része hamar gazdára talál; néha már úgy tűnik, hogy az igények gyorsabb tempót diktálnak. Napilapjaink nemcsak méltatják a megjelent új könyveket, hanem olykor felhívják a figyelmet egyes kiadványok túl magas árára. A publicisták arról beszélnek, hogy a könyv nem áru, épp ezért az árak stabilizálása mellett kardoskodnak. Ahhoz, hogy erre a kérdésre megnyugtató választ adhassunk, meg kell ismerkednünk a könyvkiadás sokak előtt ismeretlen műhelytitkaival. Ellátogattunk az ország legnagyobb könyvkiadójába, s kalauzul kértük Illés Endre írót, a Szép- irodalmi Könyvkiadó igazgatóját. Ar és előállítási költség — Valóban drága a könyv? — Egy közelmúltbeli személyes emléket idéznék. Vendégül láttam az egyik legnagyobb francia könyvkiadó-tulajdonos igazgatóját Gallimard- ot. Kiadványaink közt lapozgatott, kezébe került Flaubert Bovaryné-ja, melyet az Olcsó Könyvtár sorozatban jelentettünk meg. Meghökkenve szemlélte a négyforintos árat. Hamiskásan meg is jegyezte, hogy ez csak amolyan szemfényvesztő propaganda. Csak akkor szűnt meg kételkedni, amikor ajánlottam, hogy menjünk el bármelyik könyvesboltba. Azt azonban aligha értette meg, hogy miért nem elsődlegesek nálunk az üzleti szempontok, pedig ugyancsak magyaráztam neki. A könyv valóban olcsó Magyarországon, mert az ár független az előállítás költségeitől. Emelkedhet a papír ára, nőhetnek a nyomdai költségek, a könyvesboltokban mégis változatlan áron vásárolhatnak a könyvbarátok. A különbözeiét az állam fedezi, s dotáció formájában juttatja el a kiadókhoz. A támogatás nem kis ösz- szegű, érdemes néhány adattal illusztrálni. Egy ív ára — ha a szerző mai irodalmunk képviselője — 70 fillér. Ehhez jön még a kötés általában 10 forintos költsége. Így kapja a vásárló, aki mindenféleképpen nyer. A könyvkiadó viszont —ezt is nyíltan meg kell mondani — legtöbbször veszít. Egy kiadvány csak akkor hoz forintot a „konyhára”, ha 45 ezer példány fölött jelenik meg. Elen a klasszikusok — Kik érik el ezt a bűvös határt? — A közelmúltban Pas- suth László és Dallos László, a kétkötetes Munkácsy életregény írója léptéik jóval túl a 45 ezres példányszámot. Élen mégis a klasz- szikusolc állnak, bármennyire meglepőnek tűnik is ez első hallásra. A felszabadulás után valóságos klasszikus éhség volt, az utóbbi években azonban — épp a sok kiadvány következményeként — csökkent az érdeklődés. Jelenleg ismét az emelkedés korszakánál tartunk. Mi magyarázza ezt? Elsősorban az, hogy mindinkább zsugorodnak a fehér foltok, gyarapszik az olvasók száma. Lényeges dolog az is, hogy /élénkült irodalomtörténészeink munkája, az újabb kiadásokhoz eddig ismeretlen adalékokat nyújtanak. A könyv barátai érdeklődnek minden kuriózum, minden teljesebb kiadás iránt. A klasszikusok iránti vonzódást célszerű néhány példával illusztrálni. Petőfi Sándor összes költeményei 1966-ban 78 ezer példányban jelentek meg; négy évre rá 85 650-ben; 1971-ben már 102150-ben. A jövő évben elbeszélő költeményei 65 000, összes versei 82 ezer példányban jelennek meg majd. Lehetne említeni Tóth Árpádot is: életében 400— 500 példányban jelentek meg kötetei; az elmúlt kiadás viszont már 45 ezres példányú volt. Az is örvendetes, hogy megnőtt a költészet és a mai magyar líra iránti érdeklődés. Elvek és forintok — A kiadóik nemes kul- túrmissziót töltenek be azzal, hogy vállalják a kispéldányszámú kiadványok okozta veszteségeket. Ügy érzem azonban, hogy az elvek mellett nem lényegtelen a több forint sem. Miként lehet ezt biztosítani? — Kétségtelen, törekszünk arra, hogy nőjön a nagy példányszámban kiadott könyvek száma, hiszen a haszon csak 45 ezren felül jelentkezik. A könyv azonban társadalmunkban nem áru, a könyvkiadásnak kötelessége, hogy minden értéket propagáljon, felhívja a figyelmet mai irodalmunk színeire, ízeire. Ez morális érdek, emiatt vállalni kell a fiatalok, az első kötetes szerzőik 3—4 ezres példányszámú alkotásait. Egyébként is, ami ma veszteség, az távlatilag még . jelenthet nyereséget. Megint egy példával érvelek. Váci Mihály első kötete mindössze ezer példányban jelent meg, s néhány év múltán az elsők közé küzdötte fel magát, túlhaladva a 26 ezres példányszámot is. Arra törekszünk, hogy a kis példányszámú első mezőnyből mind több alkotót emeljünk — kiadás szempontjából — a középmezőnybe. Ez kultúrpolitikai és kiadói érdek egyaránt. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a könyv nem áru, s a kiadók nem elsősorban haszonra törekszenek. Ha ezt hajtanák, akkor lemondanának izmosodó új irodalmunk rangos értékeiről. Mit tehet a propaganda? — A példányszémok növeléséért, a még ismeretlen alkotók népszerűsítéséért rendkívül sokat tehet a jól megszervezett és irányított propaganda. Miként igyekeznek hatékonyságát növelni? — Az Egyetemi Színpadon működik Szépirodalmi Figyelő címmel kiadónk hangos folyóirata. Ennek keretében kiváló művészek adnak elő részleteket a megjelenő írásokból, riporterek beszélgetnek az alkotókkal. Úgy érzem, ez az ötlet bevált, mert emberközelbe hozta mind az alkotókat, mind a műveket. Egy-egy ilyen produkcióval vidékre is leruccanunk. Ügy érzem, érdemes lenne ezeket az utakat gyakoribbá tenni, mert a személyes élmény fokozza az irodalom iránti érdeklődést. Rendszeresen megjelentetünk reprezentatív prospektusokat. A könyvesboltokba eljuttatjuk a következő évben megjelenő könyvek ismertetését, hogy időben tájékoztassák az érdeklődőket. Véleményem szerint ideje új, még hatékonyabb propagandamódszereket keresnünk, mert a könyv csak így kerülhet mind közelebb az olvasóhoz. Ha ezen az úton haladunk, akkor nemcsalt kultúrmisz- sziót teljesít könyvkiadásunk, hanem mind gazdaságosabbá is válik. Gyöngyösön, az EIVRT Félvezető és Gépgyárának egy részében, a félvezető gyáregységben két hétre leállt a termelés. Több mint ezren' egyszerre vonultak szabadságra, ahogy ez immár szokásos az Egysiüt Izzó más gyáraiban is. Az ezer dolgozó — szinte mind nő —, most kirándul, üdül, vagy otthon pihen. De mi történik ezalatt a gyárban? Mit végeznek ott a diódák, tranzisztorok előállítása helyett? Ahogy tapasztaltuk, serényen dolgoznak akkor is, ha egyébként nem gyártanak semmit... A csinosítás, a javítás, az újabb feladatokra való felkészülés ideje ez. A folyosókon takarító brigádok, szemétkupacok. A tisztogatás most nem zavarja a megszokott termelő munkát. — Egy ilyen leállást körülbelül kéthónapos szervezés előz meg. A gyáregység- vezető, a főmérnök, a művezetők, csoportvezetők már májusban megkezdték az előkészületeket; ebben a munkanaplóban például május 25-én történt az első leállási bejegyzés egy javítási munkáról. Fülöp István, a gyöngyösi gyáregység főmechanikusa, az egész „leállás” irányítója mondta ezeket, miközben elindultunk végignézni az riiaemc&aTOokokat» tnuhtlyeMegyénk termelőszövetkezetei vezetői, szakemberei számára az ősszel kezdődő oktatási év során számos lehetőség adódik arra, hogy tudásukat bővítsék, tovább fejlesszék. A Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hathetes, bentlakásos tanfolyamot szervez a zöldségtermesztési, szőlőtermesztési brigádvezetők részére, nyolchetes, bentlakásos tanfolyamot indít a zöld- séigtermesztési, a szőlőtermelési agronómusofcnak. Az ellenőrző és háztáji bizottságok elnökei egyhetes, bentlakásos tanfolyamon szélesíthetik tudásukat. Az állatket. A „vakáció”, — ezt több helyütt is láttam nagy betűkkel fölpingálva —, igen fontos, mert egy évi folyamatos működés után alaposan át kell vizsgálni a nagy- pontosságú műszereket, gépeket, szolgáltató berendezéseket. — A vezetők a tapasztalataikat, s a korszerűsítéssel kapcsolatos ötleteiket már elmondták a korábbi termelési tanácskozásokon. Egy bizottság összegezte mindezeket, eldöntöttük, hogy melyik az a feladat, ami feltétlenül fontos és a rendelkezésünkre álló kevés idő alatt el tudjuk végezni. Tervezünk, szervezünk, anyagot szerzünk be —, s ezek után „indulhat” a leállás! A körűt első állomása a gáz-ház, ahol ammónia- és vízbontó készülékek működnek, bonyolult csővezeték-hálózattal, energiaközponttal. Most kicsit szétdúlták — lógnak a csövek, a kompresszorok darabokban, TMK-s szerelők vizsgálják át őket a legutolsó szögig. Egy csőszerelő szakmunkás keresi meg Buzási Lásziónét, a hidrogén telep vezetőjét: — Van-e most raktáron teflonszalag? A tömítéshez kellene. Nincs? Na, akkor majd én szerzek.,. — Látja, itt ilyen „szakik” is dolgoznak. A központ egyik legjobb szerelői#; iu«4tenyésztési és növénytermesztési brigádvezetők részére ugyancsak hathetes, bentlakásos továbbképző tanfolyam indul. A technikum — kellő jelentkező esetén — a zöldség- és szőlőtermelési agronómusok számára hathónapos, levelező tanfolyamot indít. A felsőfokú technikumon keresztül a szövetkezeti vezetők olyan tanfolyamokra is jelentkezhetnek, amelyeket nem megyénkben rendeznek. Így például felsőszintű tanfolyamokra jelentkezhetnek az elnökök és elnökhelyettesek, a főmezőéves szakmai gyakorlattal. Sajnos persze ez a beszélgetés jellemzi az anyagellátásunkat is: bizony nem egy új alkatrészért szaladgálni kell még most is, pedig ale- áLlást két hónapja szervezzük. Nincs például dissous- gáz, a lánghegesztéshez. Ilyenkor aztán felkeressük a társvállalatokat, vagy a törzsgyár segítségét kérjük. Sorra járjuk a többi üzemet is. A tranzisztorszerelő üzem épületében egy csomagoló brigádot találunk, ők a leállás előtt készült tranzisztorokat hordják a raktárba. Csupa fiatal lány. Az egyik szerelő tréfásan vezényel nekik: „egy, kettő, bal, jobb”! Szorgalmasan hajolnak íróasztalaik fölé a bérszámfejtők; a fizetéssel nem szabad „leállni”. A diódaüzemben már nem olyan nagy a felfordulás. A „tizenkétfejű” gépek közül többet összeszereltek, most a meghajtó berendzéseknek kell végigjárniuk egy műszakot terhelés nélkül. Búzási László üzemvezető vizsgál- gatja az egyiket: ott valami zörög, még mindig van hibás alkatrész. — Az előkészületek a folyamatos terhelésre már jó néhány nappal az indulás előtt megtörténnek. Fel kell tölteni a tartályokat gázzal, kipróbálni az új csöveket, s a körülbelül száz szerelő- munkás a leállásnak ebbein, a már azon dod&ogazdászok, a főáilattenyész- tők, a főkönyvelők és a személyzeti vezetők. Középszintű képzés indul a növény- termelési, állattenyésztési, kertészeti agronómusoknak és a gépcsoportvezetöknek. Speciális oktatásban részesülnek a jelentkezők öntözésből, vízhasznosításból, növényvédelemből, vetőmag- termesztésből, vegyszeres gyomirtásból, illetve szarvas- marha- és sertéstenyésztésből. Képzés indul a gabona, a hűtőipar, a tejipar, a húsipar, a konzervipar és cukoripar szakemberei számára is. zik, hogy teljes kapacitással indulhasson a félvezető részleg, letelt a pihenőidő. A második héten egyébként több üzemrész is dolgozni kezd, a munkások egy része már visszajön. — Fontos, és sürgős a feladatunk, s ehhez nem elég az anyagi ösztönzés. Ide már kell az öntudat is. Sok ilyen eset van: „no, gyerekek hajtsatok rá, rajtunk a gyár szeme!” Mondhatom olyankor megy is a munka! A TMK és a szolgáltató nem véletlenül ötszörös szocialista osztály... — mondja Fülöp István. Gyors pillantás a munkanaplóba. A reggeli program megbeszélésénél már kiadták a napi feladatokat: csap-csiszolás, csőszerelés, transzformátor átvizsgálás, kompresz- szorok összeállítása. Mindenütt névszerint följegyezve a felelősök. Ma még sehol nem volt fennakadás, mindenki rendben a helyén. Hekeli Sándor — 1®71. augusztus 4„ szer«» KÁNIKULAI SZTORIK — Hm ... az előbb még itt állt mellettem ez a Pacolai. Hol lehet most? És mi ez a kis tócsa az aszfalton? Requies cat in pace, Pacolai. 34 fok árnyékbaji? Semmi! Ne feledd, hogy a magfúziós viszonyok között a 10 millió fok sem ritkaság! Egy szőke nő és egy néger férfi fekszik a strandon. A nő a tűző napon, a férfi árnyékban. A nőt értem: bámulni akar. A néger férfit is: fehéredni biztosan. Zumbamwe, a néger varázsló megelégedetten és diadalittasan nézett a körülötte állókra: — Látjátok? — mutatott fel a felhős égre. Látjátok. Ezt tudja varázsolni Zumbamwe. És ezt a hűvöst is. Kellemes, esős hűvöst. Mert Zumbamwe nagy var ászló! Messze űzi a f orróságot! — tette hozzá megelégedetten és csuklani kezdett a nagymamája Afrika középén, a kunyhó mellett. Ugyanis Európa közepén.^enílegették}-4M* Pécsi István Mit csinál a gyár, ha nem csinál semmit ?
