Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
T Vadászati világkiállítás, Budapest, 1971 A 35 napon át nyitva tartó budapesti vadászati világ- kiállítás emlékezetes esemény a világ vadászai, horgászai és a természetkedvelők számára, öt éven keresztül folyt az előkészítés, s most végre a nagy horderejű munka eredményeit láthatjuk. 52 ország hozta el büszke trófeáit, vadászfegyvereit, s mindazt, ami vadászati kultúráját legjobban reprezentálja. A XX. század vadászatának grandiózus panorámája a kiállítás, középpontjában az alkotó- dolgozó, tevékeny ember áll. Az ember és a természet kapcsolatát tükrözi és hirdeti minden ezen a nagyszerű világtalálkozón. „A vadászati világkiállítás bizonyára a legérdekesebbek egyike lesz a nemzetközi vadászati seregszemlék történetében” — C. Chavane, a Nemzetközi Vadászati Tanács főtitkára nyilatkozta ezt még az előkészületek során. Várakozásában nem is csalódhat senki. A látványok és az élmények csupán töredékeit képes nyújtani a szó és a fotó, arra mégis elegendő, hogy kedvet gyújtson, kíváncsiságot ébresszen a kiállítás megtekintésére. Erre vállalkozik képes riportunk Az utcán villamosok csörömpölnek, autók lármáznak, s egyszerre minden megiszű- nik, hogy a kiállítás kapuján belépünk. Csodálatos, varázslatos világba érkezünk. Az ember ott érzi magát a szabad, sík mezőn, ahol bujdosó szelek járnak; ahol nádasok sóhajtó sűrűsége hajladozik a hináros víz felett; ahol erdők koszorúzzák a sziklákkal vicsorító hegyek homlokát Sétásan nagy utazásokat tesz az ember mediterrán tájakon, Afrika tüzes ege alatt, India dzsungelei- ben, finn tavak mentén, havas tajgában, sarkvidéki jégvilágban. Mintha hétmériöl- des csizmában járnánk, nemcsak messzi tájakat érintünk, de idők és korok határait is átlépjük, ősrégi századoktól jutunk el mai napjainkig. S mindezt ez a remek kiállítás hozza elénk, változatosan, érdekesen és csudaszépen. A díszcsamokban — másfél ezer négyzetméternél alig nagyobb területen — együtt a világ Itt mutatják be a ki- állitáson részt vevő nemzetek a legértékesebb trófeáikat és vadászattörténeti emlékeiket. Ausztriából alpesi kőszáli kecske trófeáját állították ki, értékes vadász- fegyverek, régi vadászati rendjelek és okiratok társaságában. A híres belga fegyverek következnék ezután. Az emberek mégis a legbékésebb tárgy, egy csodálatos finomságú brüsszeli csipke előtt időznek legtovább. 1708- ban készítették, s Tervurem templomából hozták el ide. Világrekorder mufloncsigát állított ki Csehszlovákia, őzagancsot Hollandul. Jávor- szarvas lapátja köszön ránk a finnek bemutatójának oldalhajójából. Hatalmas medvebőr jelzi Romániát, de láthatunk itt hiúztrófeát és dús prémű farkasbőrt is. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb vadbőrök, prémek .pazdae sokasága vonzza szemünket a Szovjetunió kiállítására. Az afrikai országok sorát Etiópia nyitja vadászjeleme- tet archaizáló festménnyel, ősi vadászfegyverekkel, vadbőrökkel. A kenyaiak ugyancsak ősi vadászfelszereléseket mutatnak, ládzsát, pajzsot és nagyméretű zebrabőrt. Oroszlánbőrrel, elefántagyarakkal, antiloptrófeával mutatkozik be Tanzánia. Ázsiából Irán és Mongólia kiállítása a legfigyelemreméltóbb. Mutatós vadászati tárgyak mellett láthatunk ftí ritka trófeákat, pl. a kétmá- zsányi vadjuhok, az argalik fejékeit, s a hópárducnakj ennek a közép-ázsiai hegyvidéki hatalmas ragadozónak a kifeszitett bőrét. A nemzetek reprezentatív bemutatójának sorát a házigazda, Magyarország kiállítása zárja. Kiállítottuk a vi-j lágrekorder gímszarvas agancsainkat, amelyeket Szálkán, Tuskésen és Lenti- ben zsákmányoltak a magyar Nimródok. És itt látható a világkiállítás emblémájában szereplő lábodi agancs is. A dámlapátok közül ugyancsak a — Gyu- lajon zsákmányolt — világ- rekorderek kerültek fel a paravánra. 1965-ben Marton- vásáron rogyasztották tűzbe azt a kapitális őzbakot, amelynek agancsa a világrekorder trófeák között is a főhelyen látható. Hihetetlenül magas pontszámmal tartja világelsőségét ez a gyönyörű agancs. Becses vadászattörténeti emlékeink közül is többet bemutatunk a vit- rines tárlókban — Mátyás király színarany foglalatú bölényszarv kupáját, régi vakos katalógusát fellapozva jócskán találkozhatunk ismert hevesi Nimródok nevével is. Érmes trófeák kiállítója Mata Ferenc (szarvas), szerepét szemléltető „létesítményeket”. Hosszan sorolhatnánk itt a kiállító nemzetek bemutatóinak különlegességeit, az in■ Interieur a nemzetek pavilonjából. iászfegy vereket, vadászati felszereléseket. „Magyarország szarvasai a világ legjobb szarvasai között vannak, özbakrekordo- kat értek el az országban, s nagyszerű dámvadakat nevelnek. Fácánjai mindig egyenesen és magasan szállnak, nyulai megszámlálha- tatlanok.” Ez. a lelkesült dicséret is C. Chavane-tól, a Nemzetközi Vadászati Tanács (BIE) főtitkárától való. S ha a lelkesültséget le is hámozzuk az elismerésről, tényként szögezhetjük le, hogy kis országunk nagyhatalom a vadászatban Nyilvánvalóan érthető hát, hogy a legtöbb látogató, és közülük is leginkább a külföldiek, a magyar vadgazdálkodás „titkaira” kiváncsiak. Természetesen nincsenek titkaink, okszerű és célszerű vadgazdálkodást folytatnak szakembereink, nemcsak lövik vadászaink a vadakat, de gondoskodnak a vad és környezete szervezett védelméről, óvásáról és kíméléséről is. A vadgazdálkodás külön pavilonban kapott helyet, s itt minden titkolózás nélkül, vadfajonként szemléltetik a tenyésztés, a vadegészségügy és a vadbiológia témaköreit. Minőségi vadgazdálkodásiunk kitűnő neprezentálója a magyar trófeabemufcató. A vadáseati püagkiállitás vasAntal Pál, Csermák János, Nagy Gyula, Szalay István (őz), Aradvári József, Däch- nis Richard, Kakukk János, Káló László (vaddisznó), Já- kói Sándor és Kozák István (muflon). Valamennyi vadász nevét fel sem tudjuk sorolni. A kapitális vaddisznóagyarak között, a feketére festett fa talpon fehér betűkkel ez olvasható: „Bükk — Korózskő. 1961. X. 1.” Az agyar zsákmányolója a felnémeti Bóta Zoltán. Itt azért kell külön is kiemelten megemlíteni, mert ez a kapitális agyar eddig két aranyérmet szerzett gazdájának, s most harmadszor, a világkiállítás trófeabíráló bizottsága is aranyra minősítette. Szép színfoltja a vadászati kiállításnak a főtéri bemutató, amely a világkiállítás alapgondolata után az „Ember és természet” címet kapta. Ez a bemutató mindenekelőtt az embernek az erdővel való sokoldalú kapcsolatát szemlélteti. A bemutató anyaga hármas tagoltságéi — Az erdő és a vad; Az erdő és a társadalom; Az erdő és a népgazdaság. Láthatunk itt vadetetőket, sózókat, dagonyát (vaddisznó és szarvas fürdőhelyét), magasleseket, esőbeállókat, szalonnasütő helyeket, padokat, asztalokat és különböző más vadászati, illetve az erdők közjóléti Mr ' diaiak gólyapárját, az élő fehér tigrist, a tanzániaiak sza- fáriját, sátrak előtt a szelíd oroszlánnal, vagy az eredeti tengerfenék-részletet a kenyaiak pavilonjában, s a különböző éíővad-bemutatókat, hiszen a „menzsériában” megtalálható a vaddisznóktól kezdve az őzekig, szarvasokig, és a majmokig, keselyűig földünk állatvilágának sok képviselője. Csak morzsákat tudtunk adni itt abból a hatalmas anyagból, amelyet a világ vadásztársadalma felvonultatott és bemutat 35 napon át. Morzsákat adhattunk csak — kóstolónak. Amit el nem mondhattunk terjedelmünk szabott határai között, mindazt látni és szemlélni kell közvetlen közelről, a kiállításon. S itt befejezésként hadd hivatkozzak ismét Chavane-ra, aki azt mondotta a nagy esemény előtt adott nyilatkozatában: „Valamennyi vadász kötelessége, hogy eljöjjön, megcsodálja és irigyelje a Budapesten ki- állítottakat.” Mint a kiállítás egyik nyitás előtti nézője, tanúsítom: rendkívüli élményt nyerhet mindenki, aki szereti az erdőt, a vadat, az ember legtisztább örömet nyújtó környezetét, a természetet. Irta: Pataky Dezső Fényképezte: Kiss Béla Dioráma a szovjet pavilonból; támad a ^rlfítff -.ti Grandiózus panoráma Vízivilág
