Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-03 / 181. szám

'GYQNGYQ Az üzem — madártávlatból. IR liO es típusú mii szer észeszterga. Termel és szolgáltat a Heves Vas- és Fémipari Vállalat ■ SS 1 HBBBBBBBBBBBBBBBBBBEBBBBBBEBSK;ia5;3EBEBEBiBBBBBBBBGKiSjggaHHHHBHEZagS Két magánjellegű Gzgmt>51: egy öntö­déből és egy rézműves műhelybői alakult a vállalat 1950-ben. Ekkor még mindcsz- sze tizenöten öntötték itt a szürkevasat és a rezet, méghozzá céhszerűen, ugyanis egy-egy szakmunkásnak még minden munkafolyamatban részt kellett vennie. Bővülés négy év után következett be, amikor az Általános Javító Vállalattal egyesült — de ekkor aztán olyan „széles” lett a profil, hogy még önálló építőipari tevékenységet is kellett folytatniuk. Ilyen volt az indulás, s a kezdet. Ne­hézségek, huzavonák után 1955-ben már némileg töretlenebb volt a fejlődés; az építőirészleg levált, csak a szakipari ága­zatok maradtak, és sorozatgyártásba kezd­hetett az öntöde, a lakatosrészleg. 1956. Az első igazi forduló az egyre terebélyesedő vállalat életében. A város különböző pontjain levő irodákat, műhe­lyeket összevonták a Vasöntő utcába és kezdett kialakulni a mai központi telep­hely. Csupán az órás és elektromechani­kai részleg maradt a városban, amely még ma is a régi helyen végzi szolgálta­tásait. Négy év múlva már megkétszere­ződött az öntöde alapterülete, s ettől kezdve alakult ki mai kapacitása is: há­romezer tonna öntöttvas évente. Ekkorra már megduzzadt a létszám is, az öntödé­ben százan, a másik fontos termelő rész­legben, a forgácsoló műhelyiben pedig hatvanam dolgoztak. Sorra épültek a szo­ciális és kulturális célokat szolgáló léte­sítmények, nagy ebédlőt, fürdőt, öltözőket kaptak a dolgozók — mindezeket köz­ponti beruházásból. A gyöngyösi városi tanács felettes hatósága, a Heves megyei Tanács, mely korábban mint irányító szerv működött közre a vállalat fejleszté­sében, 1963-ban véglegesen ljözvetlen irá­nyítása alá vonta a vállalatot Ettől kezd­ve öltötte magára mai formáját, alakítot­ta ki profilját, jelenlegi termelési struk­túráját. Változtak a belső arányok is: a forgá­csoló üzem, amely korábban csupán mintegy harminöt százalékban vette ki részét az összbevételből, gépgyártó üzem­mé alakult át s ezzel együtt döntő sze­rephez jutott a vállalat termelésében, maga mögé szorítva az öntödét (Ez egyébként a mai helyzet is: a tavalyi, for­galomból 32 millió forintot a forgácsoló üzemrész hozottt, az öntöde pedig mint­egy 25 milliót További egy millió forin­tos bevétel a különféle szolgáltatásokból adódott.) Ä végső profil Az 1960-as évek második Jelében ä Vállalat egyre inkább a gépgyártás felé kezdett orientálódni: az öntödei termé­kek iránt hullámszerű, s általában ha­nyatló volt az igény. Ekkor kezdtek olyan gyártmányok előállításán gondolkodni, amelyeknek komplett elkészítése lekötne több üzemrészt, s így gazdaságosabb a termelés, g konoepciófc páspján terűk, sor a műszerész esztergapadok és komp­resszorok gyártására. A „fogás” szeren­csésnek bizonyult, 1966-ban a Budapesti Nemzetközi Vásáron esztergapadjukkal második helyezést értek el. A középtípusú kompresszorok gyártását pedig egyedül itt végzik az országban. Sokat szállítanak ezekből exportra: megtalálhatók Indoné­ziában, Algériában és Egyiptomban is. Automata vezérlőberendezéssel ellátva legutóbb többet szállítottak a Szovjetunió­ba. Tizennyoicféle készül belőle, s mivel igen öntvényigényes, leköti az öntödét is. Annak termeléséből évi 400 tonnát már házilag használtak fel. Mire eddig eljutottak, „megtisztult” a vállalat profilja is. Nem foglalkoztak már lakatosipari termékek előállításával, épít­kezéseken szakipari munkákkal, gázszere­léssel és tv-javítássai, amelyek igen sok szervezőmunkát kötöttek le eddig; ezeket mind külön ktsz-ek vették át. Megma­radt, s fejlődésnek indult viszont a la­kosság növekvő igénye folytán néhány szolgáltatási ág, s jelenleg egyre intenzí­vebben. foglalkoznak háztartási kisgépek, valamint kerékpár, motorkerékpár, var­rógép javításával. A vállalat szakemberei bármilyen külföldi típus javítását is el­végzik — garanciálisán, vagy a garanciá­lis idő lejárta után. Cél: az állandó korszerűsítés Ezzel már el is érkeztünk a jelen eredményeihez, feladataihoz. Időközben létrehoztak egy korszerű laboratóriumot, ahol a termékek minőségét alaposabban vizsgálhatják. A korszerűbb, nagyobb; igé­nyeket is kielégítő gyártmányok előállí­tására való törekvés mellett egy másik fontos célt is kitűztek: állandó, szakadat­lan fejlesztéssel javítani a dolgozók mun­kakörülményeit. Átépítik a tisztítómű­helyt, új gépek beállításával egészsége­sebb munkahelyi környezetet igyekeznek biztosítani. A nehéz fizikai munka le­küzdésére gépesítették az anyagmozga­tást: eddig a hatalmas tégelyeket kézi vontatással juttatják el az öntőformák­hoz, az utóbbi időben azonban ebben egy szellemes, úgynevezett „monorel” pálya segít. Ezzel csigán szállítják a többszáz kilónyi olvasztott vasat és két dolgozó könnyedén végezheti az öntést is. Meg­rövidítették a szállítási útszakaszt is. A lehetőségekhez mért anyagi támogatást, s a vállalat önálló gazdasági ereje koráb­ban nagyüzemektől átvett gépekkel tör­ténő berendezkedést tett lehetővé, a jö­vőben a számítások szerint a gépesítésre megnőnek az anyagi lehetőségek. Tavaly ünnepelte a vállalat fennállá­sának húsz éves jubileumát. Sok ered­ményről számolhattak be a vezetők, hi­szem 4 korábbi kis üzem erős vállalattá Készülnek a Kh 8,5—74ft2-e sttpnsú kompresszorok'

Next

/
Thumbnails
Contents