Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-28 / 202. szám
Wépi ellenőrök Tizs^álták Házak - a dossziéban Korábbi írásainkból már ismert, hogy az előző tervidőszakban pontosan 7529- cel növekedett ugyan Heves megye lakásállománya —, de ennek ellenére sem sikerült a célkitűzéseket maradéktalanul teljesíteni. A sokakat érintő s aggasztó helyzetet nem lehetett észrevétlenül hagyni, a témával többen is foglalkoztak. Legutóbb a megyei népi ellenőrök elemezték a tényeket, készítettek alapos jelentést a régebbi és a későbbi időkben — már napjainkban — szerzett tapasztalataikról. Megállapításaikat a közelmúltban testületi ülésen hozták nyilvánosságra. Beszámolójukban az 1966- ©s év eleje és 1971. májusának vége között történtekről szóltak. Mint kitűnt: a 11. ötéves tervhez viszonyítva kereken 10 százalékkal kevesebb lakás készült 1970. végéig. A magánház- építéseknél a legnagyobb a lemaradás, de számottevő a célcsoportos tanácsi és szövetkezeti lakásoknál előfordult késedelem is. Ez utóbbival összefüggésben elgondolkodtató felismeréshez jutottak a népi ellenőrök: a kivitelezők közül például a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál 1966-tól 1971-ig 12,4-ről 15,9 hónapra növekedett a lakóházak építésének átfutási ideje — míg ugyanez a terminus a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál 16,3-ról fokozatosan 10,5 hónapra csökkent átlagosan. Ilyen szélsőségek mellett aztán nem is csoda, ha végül is felborult az eredeti program! Az előállt helyzet — persze mélyebben gyökerezik... Egyrészt mindjárt az építési terület gyakori hiánya nehezítette az előrehaladást. Andornaktálya, Nosz- vaj, Felsőtárkány, Párád —, hogy csak néhányat említsünk — bizonyította, hogy még faluhelyen is akadtak effajta gondok, nem is beszélve városainkról, például a megyeszékhelyről, ahol éppen az említettek miatt a társasházak csupán 40 százalékát sikerült felépíteni. Másrészt baj volt a telekárakkal: általában lényegesen magasabb kisajátítási, kártalanítási összegeket állapítottak meg, mint ameny- nyit a tanácsok az érvényben levő rendelkezések alapján fizethettek volna, s ez pereskedéshez, további idő- veszteségekhez vezetett. Hiba volt. hogy számtalan esetben későn kapta meg a megbízást a kivitelező, s emiatt természetesen elhúzódott az előkészítés is. Ez utóbbit még inkább nehezítette, hogy például a lakásépítések zömét bonyolító Heves megyei Beruházási Vállalat nem egy-egy lakótelepre összevont, hanem csupán egy-egy létesítményre érvényes szerződést tudott kötni a tanácsokkal. Űjabb hátrányt jelentett sok esetben a típustervektől való idegenkedés, a már elkészített tervek gyakori módosítása, más esetekben pedig az anyagi fedezet hiánya fékezte az építési kedvet. Az okok között aztán feltétlenül említést érdemel még az is. hogy időközben a kivitelezők számára csökkent a lakásépítések jövedelmezősége — aminek következtében csupán a kisipari szövetkezetek 654 lakással maradtak adósak. S nem utolsósorban lassította az építkezés ütemét a hagyományos technológiák alkalmazása, s csorbította a vállalkozások sikerét az annyit emlegetett anyaghiány is ami valamennyi szektort egyaránt érintett... Ilyen előzmények után az ember már igazán vigasztalódni szeretne —, de sajnos a folytatással sem lehet elégedett, hiszen IV. ötéves tervünk lakásprogramjának már az indítása nyugtalanító. A tervidőszak kéz dete előtt ugyanis a kivitelezőkkel nem tisztázták egy értelműén a településenként előirányzott állami lakásszámot, a technológiát, a «etfvalositás módját, s eves bontásban az épületek átadási határidejét. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalattal például csupán a gyöngyösi lakásokra tudtak szerződést kötni. A vizsgálatkor jelentős lemaradás volt megint a munkák időarányos teljesítésénél, s az idei átadásra tervezett épületeknek mindösz- sze felére kötöttek kivitelezési szerződést. Ilyen-olyan okok miatt végeredményben a beütemezett 536 helyett csupán 210 állami lakás elkészültére lehet számítanunk december végéig, és sajnos, valószínűnek látszik, hogy a jövő évre áthúzódó lemaradást a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat 1972,-ben sem tudja behozni... Ugyanekkor adósak maradnak a ktsz-ek is, hiszen még a legnagyobb, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Kisipari Termelőszövetkezet is legfeljebb 76-ot adhat át az 1971- re tervezett llő lakásból. A legnagyobb feladatot jelentő egri Csebokszári lakótelep — ahol a tervidőszakban rhintegy 2330 lakást keli felépíteni — kialakításának előkészítése egyébként folyamatos. Az állami lakások túlnyomó részéhez biztosítva van a hely, körülhatárolták már pontosan az építési területet, s nagyobb részben befejeződtek a kisajátítási, szanálási eljárások. Az építendő lakások 60 százalékához elvégezték a tereprendezési terveket —, de Hatvanban és Gyöngyösön ezek még késnek. Ugyancsak lemaradások tapasztalhatók a víz- és szennyvízellátást szolgáló létesítményeknél: Gyöngyösön például az első negyedév végéig még nem rendelték meg a jövő évben átadandó lakásokhoz szükséges közművesítés kivitelezési terveit. Idegesítő, hogy a megyeszékhelyen lassú a villamosenergia- és a gázellátás biztosítása, kivitelezőcsere miatt aligha készül el jövő őszre a 344 házgyári lakást kiszolgáló fűtőmű, s több más mellett csupán 1975-re ígérik az új szennyvízderítőt, jóllehet, a mostani üzemeltetését csak 1973-ig engedélyezte a szak- irányító hatóság. A magánházépítések körüli helyzet sem valami rózsás! A kiválasztott területek közművesítés! és beépítési ütemezése még nincs véglegesen rögzítve, a jövőre befejeződő társasházak közműveinek kiépítéséhez is jobbára csupán az idén fogtak. Előkészített terület hiá nyaban nem sikerült lekötni például a Heves megyei Tanácsi Építőiparig Vállalat idei, megnövekedett kapacitását. Ilyen gondok hátráltatják tavaly szeptember 30. óta mindmáig a munkát az egri Arany János utcában, ahová különben 150 lakást terveztek, s hasonió a helyzet a Csebokszári lakótelep 462, a Cifrakapu úti 100 lakás előkészítésénél. Ilyenféle lassúság miatt Hatvanban is mindössze 12 lakás átadásával számolhatnak az idén. Másutt az átadások beüte- mezésének elaprózása hátráltatja a lakásépítést: jellemző erre, hogy Egerben a Grónay úton 138 lakást három évig akarnak építeni!?!). A gyorsabb ütemű lakásépítéshez az „objektív akadályok” felszámolása mellett kétségkívül változtatni kell az eddigi hagyományokon, a régebbi építési módon, s korszerűbb technológiák bevezetésére célszerű törekedni. A fejlesztéshez azonban sajnos nincs meg mindenütt a szükséges anyagi lehetőség. A saját fedezet hiányán ugyan megpróbálnak mások enyhíteni — a megyei tanács például öt év alatt 20 millió forintot ad vállalatának, az egri városi tanács 3,7 millióval segíti a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatot, s a hírek szerint támogatni akarja a gyöngyösi tanács is —, a siker még így is kétséges. Az új technológiákhoz ugyanis sok más mellett például jelentős mennyiségű osztályozott kavicsra, cementre és fűtőberendezésre van szükség. Ugyanekkor az osztályozott kavics beszerzése egyre nehezebb, a cementellátás bizonytalan, a téglagyárak pedig napi termelésükből nem tudják kielégíteni a „sorban állókat”. Ilyen anyagellátás mellett pedig éppenséggel nem számíthatunk kedvezőbb változásokra .... A helyzet javítása valóban széles körű összefogást, az eddigieknél lelkiismeretesebb igyekezetei sürget! (Gy. Cy.) j „Vendéglátás” a sikfokúti turistaházban Nem szolgálják ki a nosz- vajiakat a síkfőkúti turistaházban. Ezzel a panasszal kereste fel Koczka Lajos nősz- vájt lakos szerkesztőségünket, a fiatalok igazát keresve. Bejelentése után — meggyőződtünk az igazságról —, nyolc fiatal be is ment a turistaházba és nyolc pohár sört kértek. Sajnos, a panasz igaznak bizonyult. A felszolgáló fiatalember csupán három pohár sört volt hajlandó kivinni, a többieket nem szolgálta ki. Hogy miért? Ezt megkérdeztük ott is, de mert nem kaptunk rá választ, a nyilvánosság előtt újból megkérdezzük: a noszvaji lakosok talán „fajüldözöttek”, s a főnök feketelistára tette őket? Rendelet van arra, hogy ittas embert, vagy kiskorút nem szolgálhatnak ki, s mivel most is és állításaik szerint más alkalmakkor is megfeleltek e „rendelkezéseknek”, akkor mi oka van ennek a fura viselkedésnek? Ha nem állhatják a noszva- ji vendégeket, akkor milyen vendéglátás van Síkfőkúton? Tudomásunk szerint még mindig nem a vendégek vannak a vendéglátó egységekért, hanem fordítva. S így kell ennek lennie Síkfőkúton, a turistaházban is, még ha noszvaji vendégekről van is szó! — kisbé — Bor lesz ebben, tudom én azt... A nóta szerint biztos, de a mester Vincepap Béla szerint is, aki már 16 éve készít hordókat, a legkisebbektől a leg- nagyobbakig. Sok-sok idő telik el, míg elkészül egy-egy hordó, a száradástól a fűrészelésig, a „stécolástól” a vas- pántolásig, hogy aztán a finom borok érlelődhessenek bennük a borospincék levegőjén. (Foto: Tóth Gizella) Növekvő kínálat — csökkenő kereslet A termelés és a felvásárlás összhangjára van szükség a szarvasmarha-tenyésztésben A KORSZERŰ TÁPLÁLKOZÁSRA való törekvés nagymértékben növeli az állati eredetű élelmiszerek iránti mennyiségi és minőségi igényeket. Ezzel összefüggésben az állattenyésztésnek és az állati termékek előállításának kiemelkedő szerep jut a lakosság élelmiszerellátásában. Éppen ezért alapvető jelentőségű a szarvasmarha-állomány fejlesztése, melyet párt- és kormányhatározatok is elősegítenek. Mégis az utóbbi időben több panaszos véleményt hallani a termelőszövetkezetekben és a háztáji gazdaTervek, célok a hevesi járásban Munkában a megyei tanácstagok csoportja Közvetlenül az áprilisban lezajlott választások után, a megyei tanács első ülésén — a különböző állandó bizottságokkal egy időben —, alakultak meg a megyei tanácstagok munkáját koordináló járási csoportok. Tagjai csoportvezetőt választottak, s munkatervet készítettek, amelynek a célkitűzései szorosan kapcsolódnak a megyei tanács tevékenységéhez. Ezek a tervek, célok határozzák meg a hevesi járásban működő megyei tanácstagi csoport munkáját is, amelyről Juhász Jenő csoportvezetőtől, a tarnamérai termelőszövetkezet elnökétől érdeklődtünk. — A hevesi járásban már hagyományai vannak a megyei tanácstagok közös, ösz- szehangolt munkájának. Hivatalosan csak ebben az új ciklusban szerveztük meg a csoportot, de mi már évek hosszú sora óta tartjuk egymással a kapcsolatot —mondotta elöljáróban a csoport- vezető. — Jelenleg tizenegyen képviseljük a járást a megyei tanácsban. A legtöbben Hevesen, illetve a járás községeiben élnek, de a mi csoportunkban tevékenykedik például Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke is. — Megbeszéléseinket — évente négyszer —, a megyei tanácsülés előtti napokban tartjuk, s ilyenkor tárgyaljuk meg a megyei be- szamolovsA .kapcsolat«- lapasztalatainkat. Egyben azt is eldöntjük, hogy ki ismeri közülünk a legjobban az éppen napirendre kerülő témakört, s melyik részéhez szóljon majd hozzá az ülésen, így minden megyei tanácsülésen összehangoltan, megfelelő súllyal tudjuk képviselni a járás választópolgárait. — Miről volt szó a legutóbbi megbeszélésükön? — Eddig egy ülést tartottunk, ahol ismertettük a csoport tagjaival a munkatervünket. A továbbiakban Heves 5 éves fejlesztési tervét vitattuk meg, s ennek ismeretében sok hasznos gondolattal szeretnénk segíteni a nagyközség gyorsabb fejlődését. Úgy határoztunk, hogy minden alkalommal egy-egy területen, üzemben is körülnézünk. Az első ülésünk után két hevesi üzemet látogattunk meg: a kesztyűgyártó ktsz részlegét, valamint a Finomszerei vény gyár nemrég letelepült üzemegységét. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk, amit az ipari jellegű tanácskozások során felhasználunk majd ... — Milyen további tervek foglalkoztatják a csoport tagjait? — Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a termelőszövetkezetekben a balesetek elleni védekezés, s az ezzel kapcsolatos rendszabályok betartása nagyon ala- csoo# szinten m. Ezért kértük fel a járási hivatal me- zőgazdsági osztályának munkatársait, hogy a legközelebbi alkalomra készítsenek számunkra egy tájékoztatót, amelyben a hevesi termelőszövetkezetekre vonatkozó adatok, tapasztalatok szerepelnek. A témával kapcsolatban mi is ellátogatunk majd néhány helyre. Ezt követően egy másik rendkívül fontos kérdést tűzünk napirendre: megvizsgáljuk a járás községeiben gondot okozó településfejlesztési problémákat. Egyrészt azért, hogy saját erőnkből tudjunk segíteni, másrészt pedig, hogy felvessük a legfontosabbakat a megyei tanácsülésen, s kiharcoljunk bizonyos támogatást a legégetőbbek megoldására ... A választások óta négy hónap telt el. Ez az idő pontosan elegendő volt arra, hogy' megállapíthassuk: átgondolt, jó kezdeményezés volt a járási csoportok megalakítása. Bizonyíték erre az az aktív és élénk közéleti tevékenység, amelyről a hevesi csoport vezetője beszámolt. Érdeklődnek. tárgyalnak, s ha úgy kívánja a helyzet, harcolnak egy-egy községben élők kereskedelmi, egészség- ügyi, vagy éppen kulturális igényeinek jobb kielégítéséért. A hevesi járásiban működő tanácstagi csoport tagjai ezzel bizonyítanak választóik előtt.,., > íssiiaás) Ságokban, hogy a növekvő kínálat ellenére kevés vágómarhát vásárol fel a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipai'i Vállalat. Néhány hónapja valóban tapasztalható, hogy a termelőszövetkezetek és háztáji gazdaságok növekvő vágómarha-kínálatát az állatforgalmi és húsipari vállalat nem tudja felvásárolni. Ennék reális tenyészpolitikai okai vannak. Ugyanis az elmúlt években — elsősorban a III. ötéves tervidőszakban — országosan is, így megyénkben is több ezerrel csökken a szarvasmarha-állomány, ami károsan hatott a mezőgazdasági termelésre, az üzemekre, és a népgazdaságra egyaránt. AZ ELŐZŐ ÉVEKBEN tapasztalt termelési és állat- iétszám-ingadozást a jövőben — éppen a IV. ötéves terv célkitűzései szerint — csak úgy lehet elkerülni, ha a termelőszövetkezetek, a háztáji gazdaságok, és az állami vállalatok együttesen megteremtik az állati termékek előállításának és értékesítésének összhangját a szarvasmarha-tenyésztésben is. Korábban problémát okozott az is. hogy az állatfor- galmi és húsipari vállalat a felvásárlási szerződéskötéseket a nagyüzemekkel és a háztáji gazdaságokkal nem végezte elég körültekintően ■ ■ ■ Másrészt, egyes háztáji gazdaságok, olyan állat- egyedeket akartak hízó, illetve vágómarhaként értékesíteni. amelyekre előzőleg magas tenyésztői állami támogatást kaptak. Szükséges a jövőben, hogy a női iyarú szarvasmarhák — üsző és tehén — értókesi Lésénél és vágásánál nagyobb tervszerűséggel érvényesüljenek az előírt állategészségügyi szempontok. Nemrég a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megtárgyalta a szarvasmarha-tenyésztés és -értékesítés körüli problémákat, és határozatot hozott a termelés, valamint a felvásárlás közötti összhang megteremte- i sére. A határozat kimondja, ‘ hogy »2 «'íísívkeöt felvásárlásra kerülő hízó- és vágómarha-állomány legyen arányban a tenyészállat-állománnyal, azért, hogy az állatlétszám a továbbiakban a vágások ellenére se csökkenjen. Pillanatnyilag az üzemek részéről lényegesen nagyobb a kínálat vágómarhából, mint amennyit az állatforgalmi és húsipari vállalat felvásárolni tud. A vállalat az első félévben több mint nyolcezer vágómarhát vásárolt fel ,a második félévben pedig közel hét és félezret vásárol fel a tervek szerint. Az idei felvásárlás kevesebb az elmúlt évinél, ami azt igazolja, hogy a kínálat és kereslet között pillanatnyilag feszültség, van. A JÖVŐBEN csak úgy oldható meg ez a probléma, ha a magasabb hozamokat adó, egészséges szarvasmar- ha-egyedeket tenyésztik okszerűen a mezőgazdasági üzemek, s ezzel párhuzamosan pedig a kevésbé termelékeny állatokat szerződések alapján értékesítik az állat- forgalmi és húsipari vállalatnál. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Heves megyei Ál-, latforgalmi és Húsipari Vállalat, az állattenyésztésügyi felügyelőség és az állategészségügyi állomás felülvizsgálja azokat a tenyésztési és állategészségügyi szempontokat, melyek alapján állapítják majd meg, hogy milyen állatok kerülhetnek felvásárlásra és vágásra a jövőben. A vizsgálat alapján az említett szervek intézkedéseket tesznek a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium és az Al- latforgalmi és Húsipari Tröszt felé a fennálló feszültség mérséklésére. Csak így válik lehetővé, hogy a termelés, a népgazdasági igényeknek növekedjék és a felvásárlással összhangba kerüljön. Mentusz Károly 1Ö71. augusztus 28., szombat
