Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-27 / 201. szám

Vámbéry Ármin nyomában KOSSUTH *.M Régi melódiák 8.00 A 22-es csapdája. 23. folytatás 9.22 Elő műemlékeink 9,32 Áriák 10.03 Édes anyanyelvűnk 10.10 Szimfonikus zene 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene 13.13 Népdalcsokor 13.43 Elbeszélés U.00 A Gyermekrádió műsora 13.10 Szimba, a király. III. rész 15.25 Operarészletek 10.05 Így élünk magányosan 17.20 Népdalszvit 11.28 Láttuk, hallottuk . . . 17.48 Az Ifjúsági Rádiószínház bemutatója 19.30 A román kultúra hete 20.20 Operettrészletek 20.59 Házimuzsika 22.15 A birkózó VB-ről 22.25 Magnósok, figyelem! 23.10 Mozart-művek 0.10 Éji zene PETŐFI 8.05 Kamarazene 9.00 Ezeregy délelőtt 12.00 Fúvószene 12.15 Cherubini operáiból 12.40 Fiúk és szülök 13.03 Orosz népdalok 13.25 Beszélgetés egy versről 14.00 Mindenki kedvére kettőtől — hatig ... 18.10 A román kultúra hete 18.30 Bach: E-dúr csembalőverseny 18.54 A Növi Sad-1 rádió vidám, zenés műsora 20.28 Öröklakás. Rádiójáték 21.18 Dalok Párizsból 21.45 Beszélgetés a tudomány­történetről 22.00 Orff: Carmina Burana 23.15 Népi zene MAGYAR 17.23 Hírek 17.30 Közvetítés a Magyarország —Olaszország férfi kosárlabda-mérkőzésről 19.00 Hogyan voltam detektív? Lengyel rajzfilm 39.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Nyitott könyv 21.10 Benny Hill műsora 21.50 Látogatás Bortnyik Sándor festőművésznél 22.25 Tv*híradó — 2. kiadás EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4 órakor A kétéltű ember Színes, szovjet fantasztikus film Fél 6 és este 8 órakor Vök úr házasodik Színes, kosztümös, csehszlovák filmvígjáték EGRI BRÓDY (Telefon: 14-07) Fel 6 és féi 8 órakor Az utolsó Leó! Színes angol film Főszereplő: Marcello Mastroianni EGRI kert Este fél 8 órakor Halálos tévedés Kalandos indián történet színes, szinkronizált NDK filmen FELNÉMET Szeressétek Odor Emíliát GYÖNGYÖSI PUSKIN Eper és vér GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Boldogság madara GYÖNGYÖSI KERT Augusztus 26-tól szeptember 1-ig: Két élet egy halálért HATVANI VÖRÖS CSILLAG Forró éjszakában HATVANI KOSSUTH Bűntény a Via Veneton HEVES Enyém a világ FÜZESABONY Reménykedők PÉTERVÁSÁRA A szicíliaiak klánja (Felemelt hel'yárak) Egerben: 19 órától szombat re vei i óráig, a Bajcsy-Zsi- utcai rendelőben. (Te­lefon: 11-10.) Rendelés gyerme­kek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szombat reggel 7 óráig, a Jókai utca alatti rendelőben. (Te­mS; mu - • —­„Egyedülálló apa” jeligére, Hatvan: A fogalom és az ezzel kapcso­latos törvények valóban nem olyan közismertek még. Az egyedül álló apa jogai azonosak az egyedül álló anyáéval. — táppénz, családi pótlék, rendkí­vüli szabadság stb. esetében. Az ön esete azonban nem sorolha­tó ide. Egyedül állónak az az apa számít, aki gyermekét ma­ga gondozza, mert a gyermek anyjától külön él, özvegy, vagy felesége tartósan kórházi, intézeti ápolásra szónál, önéhez hasonló esetben csak arra van lehető- ség, hogy vállalata rendkívüli szabadságot engedélyezzen csa­ládi problémáira való tekintet­tel. Táppénzre egyébként Is csak a gyermek kétéves koráig, (a második évben hatvan nap­ra) a gyermek betegsége eseté­ben van lehetőség. „Bányász” jeligére: Leveléből nem tűnik ki, hogy munkaképessége mennyiben és miért csökkent. Az idevonat­kozó rendelet szerint a csök­kent munkaképességű dolgozó­kat, akiket rehabilitálásuk érde­kében áthelyeznek, illetve beta­nításban, vagy szakképzésben ré­szesítenek, a Cs. R. 11. §-a alapján az áthelyezés, illetve be­tanítás napjától keresetkiegészí­tésben kell részesíteni, mégpe­dig: a) ha egészségi állapotuk romlásából eredő munkaképes­ség-csökkenés miatt munkahe­lyükön nem tudnak teljes érté­kű munkát végezni, de öregsé­gi. vagy rokkantsági nyugdíjra még nem jogosultak, s munka­képesség-csökkenésük eléri, vagy meghaladja az 50 százalékot, a betanítás, vagy szakképzés Ide­je alatt, de legfeljebb egy évig; b) ha a munkaviszonyban — vagy kisipari szövetkezeti tag­ságban — elszenvedett üzemi baleset, vagy foglalkozási be- legség következtében baleseti járadékban, vagy rokkantsági nyugdíjban részesülnek és je­lenlegi munkahelyükön teljes ér­tékű munka végzésére alkalmat­lanokká válnak, ha munkaké­pesség-csökkenésük mértéke el­éri, vagy meghaladja a 30 szá­zalékot, időbeni korlátozás nél­kül. Ahhoz, hogy az ön ügyére me­lyik paragrafus vonatkozik, nem tudjuk az adatok ismerete nél­kül eldönteni. Minden esetre fellebbezését ezek ismeretében teheti meg. Képe!! részleges gyengítése Az egész képfelületre ható vö- rösvérlugsós kezelés helyett igen sok esetben csak egyes képré­szek kezelése kívánatos. Ki akarjuk pl. emelni a csúcsfé­nyes részeket, vagy csúcsfényt szeretnénk varázsolni oda, ahol valójában nem is volt ilyen, de odakivánkozik ez a fényhatás. Nem egy esetben kell eltün­tetnünk a kép egyes részein, pl. a táj hófüdte részein jelentke­ző fátyolt, vagy élénkebbé. csil­logóbbá akarjuk változtatni a kép vízfelületét stb. Előfordulhat olyan eset is, hogy zuhogó esőben, esernyő alatt kell készítenünk egy-egy felvételt, külföldi autótúrákon olyan patak melletti gyönyörű természeti környezetben, ami nagyon megragadta figyelmün­ket és az egész kép szürke, a víz csillogása pedig egyáltalá­ban nem jelentkezik. A kép­hatás egyáltaláhan nein szép, nem vonzó. . A felsorolt esetekben igen jó szolgalatot tesz ismét a vörös- vérlúgsó, valamint egy vattacso- rnó és I egy ecset. A kellő mértékben előhívott és fixíroldatban előírt ideig ke­zelt képet 1—2 percre vízfürdő­be tesszük, majd lecsurgatjuk, vagy leitatjuk róla a vizet. A már nem vizes, de nedves emulziójú képet ezután a vö- rösvérlúgsós oldatba mártott vattacsomóval, vagy ecsettel addig kezeljük, amíg a kellő ha­tást el nem érjük. Arra nagyon vigyázzunk, hogy itt is lassan dolgozzék a halványító oldat. Az időt sem­mi esetre sem szabad sajnálni, mert a túl tömény oldat igen gyorsan meszes fehérré változ­tatja az általu ért képfelületet és eldobhatjuk az egész képet. Inkább öblítsük le többször is a képet és Ismételgessük a hal­ványító oldattal való kezelést. Mindaddig, amíg meg nem je­lennek a szép csúcsfények, csil­logóvá nem válik a hó-, vagy vízfelület. El lehet érni néhány pere alatt, hogy egy esőben ké­szült felvétel vízfelülete nap­sütésben tündöklőnek látszik, aminek láttán senkinek sem jutna eszébe, hogy ez valóban nem verőfényes időben készült. A lialványításl munka után Itt is alapos mosásra van szükség, (ötször váltott víz t óra alatt). Különben Idővel kihalványul a kép a ki nem mosott vörösvár- lúgsó utóhatása következtében. Körmendi Károly Ljubával Szamarkandban Moldvay Győző üzbég útijegyzetei IV. A harézei orvostanhallgató Ebéd utáni >étán. a Lenin- park hűvösben álló padján ismerkedtem meg a barna és szelíd tekintetű orvostanhall­gató leánnyal, Ljubával. En­nek a találkozásnak köszön­hetem, hogy némileg belepil­lantotta, m az üzbég diákok, az egyszerű üzbég családok éle­tébe. Ljuba Azizova Muhabbet húszéves. Harézéből, 600 ki­lométerről került a szamar- kandi orvosegyetemre. Szü­lei kolhozparasztok, s bár na­gyon szerény anyagi viszo­nyok között élnek, felnevel­tek tizenkét gyermeket. Ljuba a legfiatalabb, Szer- gej a legidősebb. Gagarinnal végezte hajdan a repülőtiszti iskolát, s most Taskentben pilóta. Az ismerkedés első perceiben vizsgáztatni pró­bálom. — Tudja-e, hol van Ma­gyarország ? 4 Regisztán Szamarkandban, két karcsúbb minarettel. (Ferenczy Imre felvétele) — Európában. — Hallott-e Budapestről? „A vallás úgy terjed, höm­pölyög, mint a felhő, s szét­morzsol mindenféle hatalmat. A tudósok munkája megőrzi azt!" Akit idéztem: felvilá­gosult üzbég államférfi és csillagász, Timur Lenk uno­kája, Galilei levelező társa, Ulugbeg. Kopernikusz mű­szereivel. bár nem ismerve annak munkásságát, 62 má­sodperc eltéréssel állapította meg a csillagászati év hosz- szát, s olyan térképet készí ­tett a mennyboltról, amely­ből csak a későbbi nagy táv­csövekkel felfedezhető égi­testek maradtak ki. Hatal­mas szextánsa, megkopott fokbeosztással, fennmaradt mindmáig, s a második leg­nagyobb üzbég város, a mű­emlékekben oly gazdag Sza- markand egyik kultúrhistó- naí érdekessége. Ulugbeg az emirátus leg­főbb uraként, fiatalon és vá­ratlanul hunyt el. Feltehe­tően bűnös kezek játszottak közre halálában. Hagyjuk azonban a múltat, a középkori mohamedán épí­tészet megannyi páratlan szépségű emlékét. Hagyjuk a Regisztán három egymásra tekintő medreszéjét, zömök minaretjeivel, hagyjuk Bibi Khánum romjaiban is impo­záns mecsetjét, a hozzá fű­ződő romantikus történetek­re. Állami gazdaságainkban, kolhozainkban ezek a juh- fajték már mindjobban el­terjedőben is vannak, jelen­tősen megnövelve az állatok gyapjúminőségét, tejhozamát, illetve csont-hús arányát... Hogy mennyire fontos he­lyet tölt be az üzbégek éle­tében a juh, magunk is meg­bizonyosodhattunk róla uta­zásunk során. Nincs olyan reg­geli, ebéd vagy vacsora, amelyen ne szerepelne juh- termék. máskor a juh húsa. Tej, túró, kefir, majd fűsze­res, zsírtalan húsételek egész légiója Es ha hozzájuk iga­zodó gyomorral rendelkezett az ember, szót sem szólha­tott az üzbég konyhára.--------------------- --------------■— .................................................................... ...............................■» L ázár Ervin: A költő és alövészteknő Azt mondják, a finneknek az ember pénteken elmesél egy viccet, faaarccal végig­hallgatják, s csak vasárnap a templomban kezdenek rajta nevetni. Kínos lehet. De még mennyire kínos! A minap rám is egy megtisztelőén ko­moly társulatban jött rám a röhöghetnék, éppen akkor, mikor a társaság éke a köz- tiszteletben álló úriember ott tartott a történetében, hogy az ör rákiáltott: „Állj. vagy lövök!” Egyetemi zászlóaljban vol­tam, nyaranta egy hónapra. Nem hiszem, hogy az aktív tiszteknek sok örömet szerez­tünk. A mi századunk leg­szebb katonája egy költő — azaz akkor még költőpalünta — volt; ma a leg népszerűb­bek közül való. A vem ép­pen daliás termetű ifjúra, akt ráadásul akkor még egy cse- nevész agárnál is soványabb volt, nem igen találtak meg­felelő kisméretű ruhát, esért aztán zubbonyban is úgy lát­szott, hogy köpenyt húzott, Ha meg köpenyt húzott, alul is meg fölül is éppen, hogy csak kilátszott egy kis darab költő, egyébként az egesz ember egy többszörösen meg­tekert derékszíjból, égy bő fedőkben leotnló köpenyből, s egy csillogó szemüvegből állt. A sorban leghátul ment, ha lövészetre mentünk, ő hozta a céltáblát, harcásza­ton pedig ő volt az ellenség, akit vad diadalorditások és röhögés közepette elfogtunk Nos hat egy ízben lövésztgú- nö' ist gyakoroltunk. A föld meglehetősen köves és ke­mény volt, a lövészteknönek még s akkorának kellett len­nie, hogy az ember hosszá­ban végig tudjon benne fe­küdni és ne látsszon ki be­lőle semmi. A többség már nagyjából elkészült, a fő­hadnagy szemlét tartott a művek fölött. A sor vége fe­lé járt, amikor vésztjósló csendességgel megszólalt: — Magát, hogy hívják? Egy köpeny-gombolyag vi­szonylag függőlegessé rende­ződött, tisztelgés, amennyire attól a marha nagy kabát- ujjtól lehetett és szabályos jelentkezés. A főhadnagy szélütötten meredt a költő-honvéd mes­terremekére, amely állott egy pocoktúrás mennyiségű, kikapart földből és egy hoz­zá méltó gödröcskéből. — Ez kész? — kérdezte mély undorral a gödörre mu­tatva a tiszt, közben reme­gett a szájaszéle. A költő magabiztosan rá- vágui. — Igenis. A liszt elvörösödött, el­üvöltötte magát: — Ez magának lövésztek­nö?f Mire a líra jövendőbeli mestere fölényes, oktató nyu­galommal megszólalt: — Főhadnagy elvtárs je­lentein. nem lövészteknő, lö- véföUfvár. A század a lövészteknő ben fetrehgett a visszafojtott rö­högéstől, s nem is tudom mi történik, ha a jovális tize­des meg nem menti a hely­zetet. Szerencsére azonban megszólalt: — • i-’-kMona! Aztán nehe ' em legkö­zelebb lövi. .appanytartót csináljon. Apropó s.appany! így., nyö-vel! Középiskolás ko­romban volt egy vájtfülű, a nyelvhelyességre rendkívül érzékeny magyartanárom. Egyik esztendőben D-re ke­rült érettségi elnöknek. A névsor vége felé tartottak már, a vizsgálóbizottság is unta kicsit a ceremóniát. A delikvens éppen József At­tiláról felett közepeskén. Hogy minél előbb túllegye- nek rajta, az elnök megállí­totta a fiút, gondolta feltesz egy könnyű kérdést, amit biztosan tud és mehet. Meg is kérdezte mi volt a foglal­kozása József Attila apjának. Szerencsétlen legény gondol­kodás nélkül rávágta: „Szap- panyfőző.” Micsoda? — kér­dezte rezignálton jó taná­runk, s szegény áldozat mit sem sejtve sétált az orosz­lán torkába. „Szappanyföző — ismételte meg. A tanár úr most már rángani kezdett az idegességtől (kissé ideges ter­mészetű volt egyébként is), de azért még mindig halkan, szelíden mondta az elítélt­nek: „Írja föl a táblára.” Ba­rátunk. a táblához sétált és szép, kalligrafikus betűkkel fölírta: „Szappanfőző.” így n-nel. Mindenki felszabadul­tan felsóhajtott. Na látja — mondta az elnök —, olvassa szépen el. A fiú a tábla fe­lé fordult és szép tagoltan el­olvasta: „Szappanyföző.” Így nyö-vel. Az elnök lilára vál- tan kirúgta maga alól a szé­ket, felugrott és ordítva kér­dezte: „Hogy hívják magát, szerencsétlen?!” — Szappanyos Ábrahám­nak — közötte a megszep­pent JM. [m- Átengedtél& l kel. Ismerkedjünk a mai Sza- markanddal, amelynek mo­dern repülőtere összeköti a várost a fél világgal, öt fő­iskolája pedig egész Dél-Üz- begisztáni'a szóló tudomá­nyos és oktató munkát vé­gez. Egyetlen a világon Az itt működő agrárfőis­kola létével, kisugárzó tevé­kenységével függ össze Sza- markand egyik legnagyobb jelentőségű tudományos in­tézményének. a világon egye­dül álló Juhtenyésztés! Ku­tatóintézetnek a munkája. Pjoir Rozenstein kutató rö­viden így jellemezte a város északi negyedében felépített intézet működésének lénye­gét: — A mi hazánk köztudot­tan kedvezőtlen talajviszo­nyokkal rendelkezik. Ez ha­tározza meg állattenyészté­sünket, ebből erednek a mi feladataink. Olyan juhfajtát igyekszünk hosszú évek óta keresztezések, s egyéb bio­lógiai hatások beiktatásával létrehozni, amely nagyüze­mi úton gazdaságosan te­nyészthető. Munkánk első fá­zisaként térkép készült Üz­begisztán juhtenyésztés szempontjából hasznosítható területeiről, hogy eleve ki­zárjuk a tenyészetek spon­tán szervezését. További ku­tatásunk vezetett annak fel­ismeréséhez. hogy meghatá­rozott proyorcióval, az álla­tok é • - adagolt mikro elemi nkel jobb juhfajta, a mi Viszonyainkat gazdaságo­sabbon túró egyed jöhet lét­— A maguk fővárosa. Olyan mint nálunk Taskent, vagy Moszkva... — S hogyan szánta magát az orvosi pályára? — Nagy volt a család, míg mindannyian otthon voltunk, s mindig akadt köztünk, aki betegeskedett, akiért aggód­nunk kellett. Volt még egy testvérünk, járvány vitte el. Akkor gondoltam először ar­ra, hogy gyógyítanom kelle­ne. Fesztelenül kibontja tás­káját, darab barna kenyeret vesz elő, s két körtét. — Az ebédem. Csak vizs­gázni jöttem Szamarkandba, a menzán ilyenkor nem íőz­, nek. Tessék! Nyújtja felém az egyik körtét, s amikor próbálom elhárítani, szomorúság fész­kel az arcára. Nem, nem lehet visszauta­sítani. Még ha fele is mai ebédjének. Hiszen oly szíve­sen adja. — Köszönöm, Ljuba! S csorog a gyümölcs édes, zamatos leve a torkomon. És táplál, üdít, mint maga Lju­ba Azizova Muhabbet, aki­vel már üzbég földtől bú­csúzóban hozott össze jó sze­rencsém. S aki messzi vi­dékekről hatszázadmagával tanulja itt a gyógyászatot, hogy szűnjön, kopjon a fáj­dalom, tűnjön a szomorúság az emberi arcokról. HmüsäzG} 1971. augusztus 27* PttOM*

Next

/
Thumbnails
Contents