Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

Äs igények és ca szolgáltatás A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a szolgáltatás az „anyagi termelés egyik ága, amelynek az a rendelte- tése, hogy a lakosságnak az' igényét valamely téren kielé­gítse. A közmüvektől, a kis­ipari termelőszövetkezetektől, a javító, a kölcsönző vállala­toktól nyújtott szolgáltatások*\ A szolgáltatás tehát a szótár, de közelebbről a politikai gaz­daságtan szerint is az anyagi termelés egyik ága. (GY. G.) Olvasóink, ha fi­gyelemmel kísérték lapun­kat, észrevehettek, hogy az elmúlt hetek folyamán gaz­dasági életünk néhány — szerkesztőségünk által kü­lön is fontosnak tartott — kérdésével cikksorozatokban foglalkoztunk: több oldalról is megvizsgálva egy-egy problémát. Az elmúlt héten e sorozatok esetében a szol­gáltatások Heves - megyei helyzete került lapunk hom­lokterébe. Munkatársaink . szakemberek bevonásával / vizsgálták Heves megyében az e téren felmerülő prob­lémákat és számoltak be változatos, sokoldalú és. ér­dekes tapasztalataikról. Ügy véljük, ha a végleges meg­oldáshoz e néhány ci kkel, vizsgálódásaink e néhány eredményével alapvetően kö­zelebb nem is jutottunk, ar­ra azon ban mégis módunk nyílt, hogy az igények és a lehetőségek összhangját ku­tatva, legalábbis prognózist tudjunk adni az arra illeté­kesek számára. MAß EGYMAGÁBAN bz • tény, hogy hazánkban pol­gárjogot nyert a szolgálta­tás hangsúlyozása, mint gaz­dasági életünk egyik fontos ágazata, az, hogy a szolgál­tatásról, mint gazdasági ága­zatról, úgy beszélünk, hogy az az anyagi termelés egyik ága, ezzel nemcsak közgazdaságilag, de alapve­tően gazdaságpolitikailag is rangsoroltuk ezt a tevékeny­séget. Korszerű, modern, ha ’ néha még alapvető gondok­tól nem Is mentes gazdasá­gunkban a szolgáltatás rang­jának ilyen mérvű elismeré­se, fontosságának felismerés ’ se is igazolja: hazánk egy­re gyorsabb ütemben rárkó- [ z£k fel az iparilag fejlett : országok sorába, f Az a hibás szemlélet — l «mely egy hibás szubjektív f gazdaságpolitikán alapuló f otjjéfctiv valóságot tükrö- f jött —, hogy a szolgáltató ' iparágakra nincs, vagy alig í van szükség, éppen arra f,alapozódott, hogy a közvet­len fogyasztási javak tekin­thetőben sem volt éppen ró- f jpsás nálunk a helyzet Bm- t'lékezzühk vissza: még most, tjoem is olyan régen is, egy tanár él- és megítélt gazda^ !|®&gpolitöcai koncepció múl- Jístán és annak hatásaként mi- píyen széles körű vita folyt Pjiazánkban a „frizsider-szo- f *Jalizmus”-róL Ma csendes [’-«derűvel olvassuk az alig né­hány éves szenvedélyes so- - «írókat. Amíg azonban odáig | feljutottunk,‘ nem volt köny- Inyű az út s bár igyekezett "$maea segítőm az 1969. évi, a 1 <ezo Igái tatások fejlesztéséről ö. hozott kormányrendelet is ?§— nagyon sok még a ten- r’*«Bdvaló. \ Mindenütt a vüágott,' az ipari termelés egy adott szintjén, pontosabban az adott társadalom tagjai élet- színvonalának egy adott szintjén — ami persze el­választhatatlan az előbbitől, biszen annak függvénye —, lintind nagyobb a szerkezeti ^eltolódás a szolgáltatások nyába. Kétségtelen, hogy elehet vitatni, mit értünk özvetlenül a szolgáltatás |tfogalma alatt, hogy az inf- í( «struktúra mennyiben és milyen formában jelenti . például a szolgáltatások tö­megének gyarapodását is — a tény azonban az, hogy a bérből és a fizetésből élők [ mind nagyobb hányada vesz részt a szolgáltató Iparágak tevékenységében, s ennek arányában egyúttal egyre csökken a közvetlen terme­lésben résztvevők száma. Ám az is tapasztalat, a fej­lett nyügat-euróoai orszá­gokban, sőt az USA-ban is, hogy a szolgáltatás viharos ' gyorsaságú fejlődését is megelőzi az igények feilődé- [ gg, hogy sem létszámban, sem ágazati változatosság­ban nem képes, vagy csak alig képes lépést tartani a szolgáltatás az igényekkel. HA FIGYELEMBE vesz- ' szűk tehát egyrészt azt a tényt, hogy nálunk hosszú ideig szubjektfve is, de ob­jektíve is alárendelt szere­pet játszott ez a termelési ág, másrészt, hogy az utób­bi Időkben valóban Igen energikus igények alakultak ki — jogosnak tűnik a kon­zekvencia: rendkívül nagy feladatokról van itt szó. Mindezek a megfontolások, amelyek általában érvénye­sek országosan, sőt világ­méretekben és természetsze­rűleg nagyjában és egészé­ben érvényesek e kisebb gazdasági egységre, Heves megyére is. Pontosabban — ahogyan ezt Berecz István, a megyei tanács szolgálta­tási és koordinációs bizott­ságinak elnöke megfogal­mazta: — Heves megye la­kosságának ellátottsága e tér ren alatta maradt az orszá­gos áügnak. Tehát: ha van tennivaló, akkor itt Heves megyében még több is akad, az amúgy sem kevésnél. Nem akarunk itt és most ismtélésekbe bocsátkozni. Akik figyelemmél kísérték az e témában írt (ákkeánket, sőt az olvasástól függetle­nül, személyesen 1 is képet alkothattak maguknak a szolgáltatási gondokról, ör­vendetes viszont az a tény, hogy mindenütt mozgás ta­pasztalható, számos és szá­mottevő kezdeményezés jel­zi, hogy ezen a téren is megindult az erőteljes fej­lődés. Ha elegendő — mihez van elegendő? — pénz nem is áll mindig és mindenkor rendelkezésre, mégis az ősz- szegek már számottevőek ah­hoz, hogy az elkövetkezendő öt esztendőben (már csak négyben!) jelentősebb előre­haladást tegyünk Heves me­gyében is a szolgáltatások­ban. Az állami támogatás mellett — igen jelentős ősz- szeg ez — a tanácsok is több mint félszáz milliót fordítanak szolgáltatások ka­pacitása fejlesztésére. A továbblépés és a fejlő­dés útja azonban a pénzö&z- szegek mellett, sőt azok el­lenére sem látszik könnyű­nek — túl sok még az el­lentmondás, a nehézség, sok még a szemléletbeli bigott- ság is. Sok tanácsi szerv a szocializmus építését félti attól, hogy egy-egy község­be Iparengedélyt adjon ki a lakossági igényei miatt igen fontos kisipari szolgáltatá­sokra. Gondot jelent az a felemás — és tarthatatlan helyzet! —, hogy jelentős ál­lami pénzeken felépült, s nem kis összegű állami pén­zeken kitanított ipari tanu­lókból lett szakmunkásokat fölényes ígérgetésekkel csá­bítgassanak el szövetkezeti, vagy éppen maszek kócerá- jok”. De ide kívánkozik ugyanakkor annak a megál­lapítása is, hogy a különbö­ző és nagyobb volumenű munkákra képes szolgáltató vállalatok ne akarjanak kon- kurrálni a földművesszövet­kezeti, vagy termelőszövet­kezeti kis egységek munká­jával — de ez fordítva is érvényes, e két szektor, ha jól és gondosan összhangba hozzák tevékenységüket, köl­csönösen és szerencsésen ki­egészíti egymást S HA MÁR A szövetkeze­tekről van szó, feltétlenül hangsúlyozni kell a földmű­vesszövetkezetek, de a ter­melőszövetkezetek nagy le­hetőségét és egyben felelős­ségét is a szolgáltatások megszervezésében. Apróbb szerelési munkák «elvégzése nyugdíjasok, vagy erre enge­déllyel bíró szakmunkások bevonásával, gépkocsimosók létesítése, sőt akár szövetke­zeti tagok másodállású „bor­bélykodása” révén is nagy segítséget nyújthatnak egy- egy község, vagy akár város perifériái számára. A távolabbi cél természe­tesen a mostani, a sürgős igények kielégítése mellett a modern, korszerű, éppen ezért gazdaságos és rugalmas szervizhálózatok kiépítése az elektromos felszerelések ja­vításától kezdve a magánhá­zak, lakások tatarozásáig, avagy a nadrágvasalástól és ruhanemű festéséig és tisztí­tásáig. A modem szolgálta­tási forma megköveteli azon­ban az igények kutatását is, figyelemmel való kísérését a piacnak, ahol a megjelent új termékeik, új gyártmányok egyben majd az új szolgálta­tási igények megjelenését is jezik. A tanácsok kereskedelmi osztályai most már ellenőr­zést gyakorolnak területük szövetkezeteinek ilyen irá­nyú tevékenysége felett is. Helyesnek tűnne, hogy a hi­vatalok hozzáértő munkatár­sat állítanak be az osztá­lyokra, hogy legyen aki el­lenőrizze és segítse is egy­ben az adott terület lakos­ságának jó szolgáltatási el­látác+ NAGYOK ES SOK ener­giát követelőefc a feladatok, ennek megfelelően nagy és sok erőfeszítésre is szükség van. Igaz, hogy az ellent­mondás az igények és a szol­gáltatások között ma még aligha közeledik a békés fel­oldás felé, sőt új meg új el­lentmondások születnek. De, ha a feszültségeket először csak csökkenteni is, majd pedig az igények és a szol­gáltatások közötti távolságot csökkenteni is tudjuk, — Kánaánról még ugyan alig­ha beszélhetünk majd, de egy jelentős előrelépésről igen. indennap csúcsidő! Látogatás bt egri feleMezpeaiban A több mint ötvenéves berendezés egyre többször mondja fel a szolgálatot, van tehát mit csinálniuk a szerelőknek. Legtöbbször kézzel/ aprólékos munkával pótolják a hiányzó alkatrészeket. Képünk az erősítőteremben készült Nemegyszer előfordul, hogy bosszankodva csapjuk le a te­lefonkagylót, mert lehetetlen vonalat kapni Az sem ritka­ság, amikor idegen hangon reklamálunk a központ keze­lőinél, mert még mindig nem jött a hívott vidéki szám, nem hozták be a távolsági hívásokat, pedig milyen sür­gős lenne... Általában ilyenkor tesszük fel a kér­dés.!: miért ilyen lassú ez a postai szolgáltatás, vajot mit csinálnak ott benn, a telefon- központban? A napokban ellátogattunk a posta helyközi távbeszélő igazgatóságának egri üzemé­be — köznyel ven: az egri te­lefonközpontba, hogy választ keressünk a kérdésekre: Eddig úgy tapasztaltuk, hogy Egerben szombaton és hétfőn nehéz telefonálni, sőt előfordul az is, amikor a dél­előtti órákban teljesen lehe­tetlen. — Ez a két délelőtt tehát a csúcsforgalom ideje? — Itt állandóan csúcsfor­galom van. Ez az automata- központ naponta 8—9 ezer hívást tud .normális körülmé­nyek között fogadni. Ezzel szemben napi 10—12 ezer fut be a központba, sőt az sem volt ritkaság, amikor 14 ezer hívást bonyolítottunk le egy nap alatt Természetesen a szombati és a hétfői nap erősebb, de a hívások száma ezeken a napokon sem sok­kal magasabb, mint a hét más napjain. Így aztán nem véletlen, hogy havonta a jegyzett beszélgetések száma eléri a 300—350 ezret is. Ezen az áldatlan helyzeten csak az új távbeszélőközpont felépítése és bekapcsolása se­gíthet. Addig sajnos sokat kell még bosszankodni a nem 1. számú postahivatal veze­tője. Ahogy körbejártunk a te­remben, itt-ott szerelőket láttunk dolgozni — .apróbb- nagyobb javításokat végeztek az au torna tasorön. — Nem irigylésre méltó a műszerészeink helyzete sem. Ezek a berendezések kiöre­gedtek már, alig lehet alkat­részt kapni hozzájuk. Ami­kor — úgy 1953 körül —, Miskolcról Egérbe hozták át a berendezéseket, azt mond­ták: kibír még négy-öt évet, aztán ki kell cserélni. Símé, még mindig ezekkel dolgo­zunk. Ha elromlik valami, kézzel, aprólékos munkával kell pótolni az alkatrészeket, amelyek hibája miatt sok te­lefontulajdonos nem tudja napokig használni a készü­lékét. Az apró, fülledt levegőjű szobában 10—12 nő dolgozik egymás mellett. Fülükön a hallgató, szájuk elé hajló tartócsovön a mikrofon. — Halló, Miskolc! Halló, Miskolc! Jelentkezzl Eger hívja Miskolcot... Egyszerre, szorosan egymás mellett — sokszor teljes hangerővel — kérik, keresik a hívott felet. Kapcsolnak, csöngetnek — naponta hét órán keresztül! — Mikor érkezik a legtöbb hívás? — Reggelente 8 és 10 óra között jön az első hullám. Ezután egy kis pihenő kö­vetkezik, mert ilyenkor már kevesebben jegyeztetnek vi­A szűk teremben tíz kezelőnő dolgozik, s mellettük kapott helyet az egri tudakozó is. Az ügyeletes, Szanyi Ernöné, éppen egy érdeklődőnek válaszol a térkép segítségével. fogadott hívások, vagy a rit­kán jelentkező tárcsahang miatt ... — tájékoztatott bem- nünket Kállai Lajos, aZ egri TUDJA, URAM, én már több mint tíz éve csinálom ezt a verklit Nincs az or­szágnak egy olyan zuga, ahol én ne jártam volna. Meg­szoktam, meg is szerettem a vándorlást A család? Hát nem mon­dom, hogy nem hiányoznak. De amikor látja az ember, hogy a munkája nyomán itt is, ott is épül valami, akkor olyan öröm és büszkeség fog el, hogy nem tudnám abba­hagyni. Ha abbahagynám, üressé válna az életem. Tud­ja, hogy van ez? Kialakul az emberben egy tempó, va­lami belülről állandóan hajt, nem a pénz, hiszen, amit ke­resek, azt se nagyon tudom elkölteni, valami más lehet ez. Egyszóval, mindig csinál­ni kell valamit A múltkor egy kicsit ki­borultam, lementem az egyik barátomhoz szabadságra. A Velencei-tó partján van egy víkendháza, ott voltunk né­hány napig. Nagyon szeretek horgászni, három napig kint Is ültünk a vízparton, aztán fogtam magam és visszajöt­tem. Nem. Nem az íróasztal miatt. Sokan úgy vannak ve­le, hogy legszívesebben az asztalt is vinnék magukkal, nehogy valaki a helyükre üljön, amíg ők távol vannak. En nem félek ettől. Ennyi munka után más Ki tűzze ki a zászlót? biztos, hogy Jut nekem is egy asztal. Legfeljebb az a kérdés, hogy mennyire poli­túros. Jobban vagy kevésbbé fénylik. De hát nem is ez a lényeg. Nálam legalábbis nem ez a fokmérő. HOGY JÓ HÍREM van a szakmában? Nehogy azt gon­dolja. Legalábbis csak rész­ben lehet igaz. Annyi tény, hogy néhány komoly dolgot már megoldottunk — a kol­lektívámmal együtt. De ez közös munka volt Hiába a legszebb terv, ha többen ki­lógnak a bolyból, akkor már nem lehet rendesen megvaló­sítani. Igaz, hogy a mi kol­lektívánkkal még ez nem fordult elő. Visszatérve a jó hírre, mit gondol, szimpatikus az, aki nagyon hajt? Az utóbbi idő­ben erősen kételkedem eb­ben. Aki nagyon hajt, az sok mindenről lemond, csa­ládról, üdülésről, külföldi utakról S aki ^mellett veze­tő, az a munkatársait is sok mindenről lemondatja. Olyan tempót diktál, amit nehezen lehet követni. Ez pedig nem mindig szimpatikus. És ha jól belegondolok, akkor van \^is benne valami. Nem, nem vagyok sértő­dött ember. Sok mindent kaptam az élettől, bár úgy érzem, hogy ingyen semmit. Vannak kitüntetéseim, de a legnagyobb öröm, ha látom, mi épült a munkám nyomán. Ilyenkor, ha valami kis sér­tődöttség lenne is az ember­ben, az is elpárologna. Hi­szen, amit kövekből, beton­ból alkot az ember, az ma­radandó, évtizedek múlva is áll. Ezért szeretem az építé­szetet. Másrészt azért, mert emberi igényeket elégít ki. Lakást ad, vizet, energiát biztosít, attól függően, hogy ház, erőmű vagy gyár. NÉHA, MIKOR egy-egy régebbi munkámhoz elkerü­lök, egy kicsit meg is lepő­döm. Valahogy munka köz­ben az ember nem ér rá töprengeni, 3e a kész láttán elgondolkozik, mennyi ideje, energiája, ereje van egy-egy épületben. Szinte csodálko­zik, vajon ő csinálta? Hogy mire vagyok a leg­büszkébb? Különösebben semmire. Azazhogy min­denre. Az emberek zömében, így bennem is, van egy egészséges önbizalom. Tu­dom, hogy képes vagyok dolgozni, irányítani, tudom, hogy a munkámét a tőlem telhető legmagasabb színvo­nalon vészem. Ez örömmel tölt el, s a jogos öröm és a büszkeség összefügg egymás­sal. Sokszor felteszik az em­bernek a kérdést: ha újra kezdené ugyanígy csinálni? Szerintem nem sok értelme van az ilyen kérdéseknek. Én valahogy úgy vagyok ve­le, hogy szeretném ugyanúgy, de talán valamivel jobban folytatni, mint eddig. Ebben benne van a reális mag, ér­zékelhető a kérdés és meg is valósítható. Mégis, visszatérve az előb­bi kiinduláshoz, egyvalamire büszke vagyok. Arra, hogy nálam a munka mindig a munka szerepét töltötte be. Tehát nem azért dolgoztam, hogy a munkám után vala- •milyen elismerést kapjak, maga a munka öröme töltött el. Persze, ha utána, egy-egy' építkezés befejezése után kaptam valamit, annak örül­tem. De nem ez volt a cél, hanem az, hogy építhessek, dolgozhassak, tegyek vala­mit ÉS VALAHOL itt nem tu­dok egyetérteni néhány em­berrel. Sokan úgy vannak vele, ha megkezdődik egy építkezés, nem a munkájuk köti le őket, hanem már ar­ra gondolnak, — ha kész lesz, ki tűzze majd ki a zászlót.. Kaposi levente d'éki számot. A délutáni csúcs kettő körül jelentkezik. Egyébként napi 1000—1300 bejelentést fogadunk, havon­ta pedig több mint hetvenez­ret! — válaszolták a központ vezetői. Ezek után nem véletlen, hogy ilyen körülmények kö­zül egymás után mennek el a legjobb kezelők, s nem győ­zik betanítani az új közpon­tosokat Ez pedig még a leg­szorgalmasabbaknál is mini­mum egy évig tart... Az egri telefonközpont gondjá valamennyiünk prob­lémája. Ahhoz, hogy megol­dódjék, gyors és gyökeres vál­tozásokra. kulturáltabb mun­kakörülményekre, és ami a legfontosabb: modem beren­dezésekre lenne égetően szükség! ígérik, mindez megvalósul. Szép elképzelé­sek, modem tervek és — há­romhónapos csúszás. Ez jel­lemzi a jelenlegi helyzetet. Ha az új egri telefonköz-1 pont további sorsa is ilyen ütemben alakul, bizony még nagyon sokáig bosszankod­hatunk, s órákat kell vár­nunk egy-egy vidéki hívásra! Szilvás István ián ajipTUíTfaifl i

Next

/
Thumbnails
Contents