Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
Äs igények és ca szolgáltatás A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a szolgáltatás az „anyagi termelés egyik ága, amelynek az a rendelte- tése, hogy a lakosságnak az' igényét valamely téren kielégítse. A közmüvektől, a kisipari termelőszövetkezetektől, a javító, a kölcsönző vállalatoktól nyújtott szolgáltatások*\ A szolgáltatás tehát a szótár, de közelebbről a politikai gazdaságtan szerint is az anyagi termelés egyik ága. (GY. G.) Olvasóink, ha figyelemmel kísérték lapunkat, észrevehettek, hogy az elmúlt hetek folyamán gazdasági életünk néhány — szerkesztőségünk által külön is fontosnak tartott — kérdésével cikksorozatokban foglalkoztunk: több oldalról is megvizsgálva egy-egy problémát. Az elmúlt héten e sorozatok esetében a szolgáltatások Heves - megyei helyzete került lapunk homlokterébe. Munkatársaink . szakemberek bevonásával / vizsgálták Heves megyében az e téren felmerülő problémákat és számoltak be változatos, sokoldalú és. érdekes tapasztalataikról. Ügy véljük, ha a végleges megoldáshoz e néhány ci kkel, vizsgálódásaink e néhány eredményével alapvetően közelebb nem is jutottunk, arra azon ban mégis módunk nyílt, hogy az igények és a lehetőségek összhangját kutatva, legalábbis prognózist tudjunk adni az arra illetékesek számára. MAß EGYMAGÁBAN bz • tény, hogy hazánkban polgárjogot nyert a szolgáltatás hangsúlyozása, mint gazdasági életünk egyik fontos ágazata, az, hogy a szolgáltatásról, mint gazdasági ágazatról, úgy beszélünk, hogy az az anyagi termelés egyik ága, ezzel nemcsak közgazdaságilag, de alapvetően gazdaságpolitikailag is rangsoroltuk ezt a tevékenységet. Korszerű, modern, ha ’ néha még alapvető gondoktól nem Is mentes gazdaságunkban a szolgáltatás rangjának ilyen mérvű elismerése, fontosságának felismerés ’ se is igazolja: hazánk egyre gyorsabb ütemben rárkó- [ z£k fel az iparilag fejlett : országok sorába, f Az a hibás szemlélet — l «mely egy hibás szubjektív f gazdaságpolitikán alapuló f otjjéfctiv valóságot tükrö- f jött —, hogy a szolgáltató ' iparágakra nincs, vagy alig í van szükség, éppen arra f,alapozódott, hogy a közvetlen fogyasztási javak tekinthetőben sem volt éppen ró- f jpsás nálunk a helyzet Bm- t'lékezzühk vissza: még most, tjoem is olyan régen is, egy tanár él- és megítélt gazda^ !|®&gpolitöcai koncepció múl- Jístán és annak hatásaként mi- píyen széles körű vita folyt Pjiazánkban a „frizsider-szo- f *Jalizmus”-róL Ma csendes [’-«derűvel olvassuk az alig néhány éves szenvedélyes so- - «írókat. Amíg azonban odáig | feljutottunk,‘ nem volt köny- Inyű az út s bár igyekezett "$maea segítőm az 1969. évi, a 1 <ezo Igái tatások fejlesztéséről ö. hozott kormányrendelet is ?§— nagyon sok még a ten- r’*«Bdvaló. \ Mindenütt a vüágott,' az ipari termelés egy adott szintjén, pontosabban az adott társadalom tagjai élet- színvonalának egy adott szintjén — ami persze elválaszthatatlan az előbbitől, biszen annak függvénye —, lintind nagyobb a szerkezeti ^eltolódás a szolgáltatások nyába. Kétségtelen, hogy elehet vitatni, mit értünk özvetlenül a szolgáltatás |tfogalma alatt, hogy az inf- í( «struktúra mennyiben és milyen formában jelenti . például a szolgáltatások tömegének gyarapodását is — a tény azonban az, hogy a bérből és a fizetésből élők [ mind nagyobb hányada vesz részt a szolgáltató Iparágak tevékenységében, s ennek arányában egyúttal egyre csökken a közvetlen termelésben résztvevők száma. Ám az is tapasztalat, a fejlett nyügat-euróoai országokban, sőt az USA-ban is, hogy a szolgáltatás viharos ' gyorsaságú fejlődését is megelőzi az igények feilődé- [ gg, hogy sem létszámban, sem ágazati változatosságban nem képes, vagy csak alig képes lépést tartani a szolgáltatás az igényekkel. HA FIGYELEMBE vesz- ' szűk tehát egyrészt azt a tényt, hogy nálunk hosszú ideig szubjektfve is, de objektíve is alárendelt szerepet játszott ez a termelési ág, másrészt, hogy az utóbbi Időkben valóban Igen energikus igények alakultak ki — jogosnak tűnik a konzekvencia: rendkívül nagy feladatokról van itt szó. Mindezek a megfontolások, amelyek általában érvényesek országosan, sőt világméretekben és természetszerűleg nagyjában és egészében érvényesek e kisebb gazdasági egységre, Heves megyére is. Pontosabban — ahogyan ezt Berecz István, a megyei tanács szolgáltatási és koordinációs bizottságinak elnöke megfogalmazta: — Heves megye lakosságának ellátottsága e tér ren alatta maradt az országos áügnak. Tehát: ha van tennivaló, akkor itt Heves megyében még több is akad, az amúgy sem kevésnél. Nem akarunk itt és most ismtélésekbe bocsátkozni. Akik figyelemmél kísérték az e témában írt (ákkeánket, sőt az olvasástól függetlenül, személyesen 1 is képet alkothattak maguknak a szolgáltatási gondokról, örvendetes viszont az a tény, hogy mindenütt mozgás tapasztalható, számos és számottevő kezdeményezés jelzi, hogy ezen a téren is megindult az erőteljes fejlődés. Ha elegendő — mihez van elegendő? — pénz nem is áll mindig és mindenkor rendelkezésre, mégis az ősz- szegek már számottevőek ahhoz, hogy az elkövetkezendő öt esztendőben (már csak négyben!) jelentősebb előrehaladást tegyünk Heves megyében is a szolgáltatásokban. Az állami támogatás mellett — igen jelentős ősz- szeg ez — a tanácsok is több mint félszáz milliót fordítanak szolgáltatások kapacitása fejlesztésére. A továbblépés és a fejlődés útja azonban a pénzö&z- szegek mellett, sőt azok ellenére sem látszik könnyűnek — túl sok még az ellentmondás, a nehézség, sok még a szemléletbeli bigott- ság is. Sok tanácsi szerv a szocializmus építését félti attól, hogy egy-egy községbe Iparengedélyt adjon ki a lakossági igényei miatt igen fontos kisipari szolgáltatásokra. Gondot jelent az a felemás — és tarthatatlan helyzet! —, hogy jelentős állami pénzeken felépült, s nem kis összegű állami pénzeken kitanított ipari tanulókból lett szakmunkásokat fölényes ígérgetésekkel csábítgassanak el szövetkezeti, vagy éppen maszek kócerá- jok”. De ide kívánkozik ugyanakkor annak a megállapítása is, hogy a különböző és nagyobb volumenű munkákra képes szolgáltató vállalatok ne akarjanak kon- kurrálni a földművesszövetkezeti, vagy termelőszövetkezeti kis egységek munkájával — de ez fordítva is érvényes, e két szektor, ha jól és gondosan összhangba hozzák tevékenységüket, kölcsönösen és szerencsésen kiegészíti egymást S HA MÁR A szövetkezetekről van szó, feltétlenül hangsúlyozni kell a földművesszövetkezetek, de a termelőszövetkezetek nagy lehetőségét és egyben felelősségét is a szolgáltatások megszervezésében. Apróbb szerelési munkák «elvégzése nyugdíjasok, vagy erre engedéllyel bíró szakmunkások bevonásával, gépkocsimosók létesítése, sőt akár szövetkezeti tagok másodállású „borbélykodása” révén is nagy segítséget nyújthatnak egy- egy község, vagy akár város perifériái számára. A távolabbi cél természetesen a mostani, a sürgős igények kielégítése mellett a modern, korszerű, éppen ezért gazdaságos és rugalmas szervizhálózatok kiépítése az elektromos felszerelések javításától kezdve a magánházak, lakások tatarozásáig, avagy a nadrágvasalástól és ruhanemű festéséig és tisztításáig. A modem szolgáltatási forma megköveteli azonban az igények kutatását is, figyelemmel való kísérését a piacnak, ahol a megjelent új termékeik, új gyártmányok egyben majd az új szolgáltatási igények megjelenését is jezik. A tanácsok kereskedelmi osztályai most már ellenőrzést gyakorolnak területük szövetkezeteinek ilyen irányú tevékenysége felett is. Helyesnek tűnne, hogy a hivatalok hozzáértő munkatársat állítanak be az osztályokra, hogy legyen aki ellenőrizze és segítse is egyben az adott terület lakosságának jó szolgáltatási ellátác+ NAGYOK ES SOK energiát követelőefc a feladatok, ennek megfelelően nagy és sok erőfeszítésre is szükség van. Igaz, hogy az ellentmondás az igények és a szolgáltatások között ma még aligha közeledik a békés feloldás felé, sőt új meg új ellentmondások születnek. De, ha a feszültségeket először csak csökkenteni is, majd pedig az igények és a szolgáltatások közötti távolságot csökkenteni is tudjuk, — Kánaánról még ugyan aligha beszélhetünk majd, de egy jelentős előrelépésről igen. indennap csúcsidő! Látogatás bt egri feleMezpeaiban A több mint ötvenéves berendezés egyre többször mondja fel a szolgálatot, van tehát mit csinálniuk a szerelőknek. Legtöbbször kézzel/ aprólékos munkával pótolják a hiányzó alkatrészeket. Képünk az erősítőteremben készült Nemegyszer előfordul, hogy bosszankodva csapjuk le a telefonkagylót, mert lehetetlen vonalat kapni Az sem ritkaság, amikor idegen hangon reklamálunk a központ kezelőinél, mert még mindig nem jött a hívott vidéki szám, nem hozták be a távolsági hívásokat, pedig milyen sürgős lenne... Általában ilyenkor tesszük fel a kérdés.!: miért ilyen lassú ez a postai szolgáltatás, vajot mit csinálnak ott benn, a telefon- központban? A napokban ellátogattunk a posta helyközi távbeszélő igazgatóságának egri üzemébe — köznyel ven: az egri telefonközpontba, hogy választ keressünk a kérdésekre: Eddig úgy tapasztaltuk, hogy Egerben szombaton és hétfőn nehéz telefonálni, sőt előfordul az is, amikor a délelőtti órákban teljesen lehetetlen. — Ez a két délelőtt tehát a csúcsforgalom ideje? — Itt állandóan csúcsforgalom van. Ez az automata- központ naponta 8—9 ezer hívást tud .normális körülmények között fogadni. Ezzel szemben napi 10—12 ezer fut be a központba, sőt az sem volt ritkaság, amikor 14 ezer hívást bonyolítottunk le egy nap alatt Természetesen a szombati és a hétfői nap erősebb, de a hívások száma ezeken a napokon sem sokkal magasabb, mint a hét más napjain. Így aztán nem véletlen, hogy havonta a jegyzett beszélgetések száma eléri a 300—350 ezret is. Ezen az áldatlan helyzeten csak az új távbeszélőközpont felépítése és bekapcsolása segíthet. Addig sajnos sokat kell még bosszankodni a nem 1. számú postahivatal vezetője. Ahogy körbejártunk a teremben, itt-ott szerelőket láttunk dolgozni — .apróbb- nagyobb javításokat végeztek az au torna tasorön. — Nem irigylésre méltó a műszerészeink helyzete sem. Ezek a berendezések kiöregedtek már, alig lehet alkatrészt kapni hozzájuk. Amikor — úgy 1953 körül —, Miskolcról Egérbe hozták át a berendezéseket, azt mondták: kibír még négy-öt évet, aztán ki kell cserélni. Símé, még mindig ezekkel dolgozunk. Ha elromlik valami, kézzel, aprólékos munkával kell pótolni az alkatrészeket, amelyek hibája miatt sok telefontulajdonos nem tudja napokig használni a készülékét. Az apró, fülledt levegőjű szobában 10—12 nő dolgozik egymás mellett. Fülükön a hallgató, szájuk elé hajló tartócsovön a mikrofon. — Halló, Miskolc! Halló, Miskolc! Jelentkezzl Eger hívja Miskolcot... Egyszerre, szorosan egymás mellett — sokszor teljes hangerővel — kérik, keresik a hívott felet. Kapcsolnak, csöngetnek — naponta hét órán keresztül! — Mikor érkezik a legtöbb hívás? — Reggelente 8 és 10 óra között jön az első hullám. Ezután egy kis pihenő következik, mert ilyenkor már kevesebben jegyeztetnek viA szűk teremben tíz kezelőnő dolgozik, s mellettük kapott helyet az egri tudakozó is. Az ügyeletes, Szanyi Ernöné, éppen egy érdeklődőnek válaszol a térkép segítségével. fogadott hívások, vagy a ritkán jelentkező tárcsahang miatt ... — tájékoztatott bem- nünket Kállai Lajos, aZ egri TUDJA, URAM, én már több mint tíz éve csinálom ezt a verklit Nincs az országnak egy olyan zuga, ahol én ne jártam volna. Megszoktam, meg is szerettem a vándorlást A család? Hát nem mondom, hogy nem hiányoznak. De amikor látja az ember, hogy a munkája nyomán itt is, ott is épül valami, akkor olyan öröm és büszkeség fog el, hogy nem tudnám abbahagyni. Ha abbahagynám, üressé válna az életem. Tudja, hogy van ez? Kialakul az emberben egy tempó, valami belülről állandóan hajt, nem a pénz, hiszen, amit keresek, azt se nagyon tudom elkölteni, valami más lehet ez. Egyszóval, mindig csinálni kell valamit A múltkor egy kicsit kiborultam, lementem az egyik barátomhoz szabadságra. A Velencei-tó partján van egy víkendháza, ott voltunk néhány napig. Nagyon szeretek horgászni, három napig kint Is ültünk a vízparton, aztán fogtam magam és visszajöttem. Nem. Nem az íróasztal miatt. Sokan úgy vannak vele, hogy legszívesebben az asztalt is vinnék magukkal, nehogy valaki a helyükre üljön, amíg ők távol vannak. En nem félek ettől. Ennyi munka után más Ki tűzze ki a zászlót? biztos, hogy Jut nekem is egy asztal. Legfeljebb az a kérdés, hogy mennyire politúros. Jobban vagy kevésbbé fénylik. De hát nem is ez a lényeg. Nálam legalábbis nem ez a fokmérő. HOGY JÓ HÍREM van a szakmában? Nehogy azt gondolja. Legalábbis csak részben lehet igaz. Annyi tény, hogy néhány komoly dolgot már megoldottunk — a kollektívámmal együtt. De ez közös munka volt Hiába a legszebb terv, ha többen kilógnak a bolyból, akkor már nem lehet rendesen megvalósítani. Igaz, hogy a mi kollektívánkkal még ez nem fordult elő. Visszatérve a jó hírre, mit gondol, szimpatikus az, aki nagyon hajt? Az utóbbi időben erősen kételkedem ebben. Aki nagyon hajt, az sok mindenről lemond, családról, üdülésről, külföldi utakról S aki ^mellett vezető, az a munkatársait is sok mindenről lemondatja. Olyan tempót diktál, amit nehezen lehet követni. Ez pedig nem mindig szimpatikus. És ha jól belegondolok, akkor van \^is benne valami. Nem, nem vagyok sértődött ember. Sok mindent kaptam az élettől, bár úgy érzem, hogy ingyen semmit. Vannak kitüntetéseim, de a legnagyobb öröm, ha látom, mi épült a munkám nyomán. Ilyenkor, ha valami kis sértődöttség lenne is az emberben, az is elpárologna. Hiszen, amit kövekből, betonból alkot az ember, az maradandó, évtizedek múlva is áll. Ezért szeretem az építészetet. Másrészt azért, mert emberi igényeket elégít ki. Lakást ad, vizet, energiát biztosít, attól függően, hogy ház, erőmű vagy gyár. NÉHA, MIKOR egy-egy régebbi munkámhoz elkerülök, egy kicsit meg is lepődöm. Valahogy munka közben az ember nem ér rá töprengeni, 3e a kész láttán elgondolkozik, mennyi ideje, energiája, ereje van egy-egy épületben. Szinte csodálkozik, vajon ő csinálta? Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Különösebben semmire. Azazhogy mindenre. Az emberek zömében, így bennem is, van egy egészséges önbizalom. Tudom, hogy képes vagyok dolgozni, irányítani, tudom, hogy a munkámét a tőlem telhető legmagasabb színvonalon vészem. Ez örömmel tölt el, s a jogos öröm és a büszkeség összefügg egymással. Sokszor felteszik az embernek a kérdést: ha újra kezdené ugyanígy csinálni? Szerintem nem sok értelme van az ilyen kérdéseknek. Én valahogy úgy vagyok vele, hogy szeretném ugyanúgy, de talán valamivel jobban folytatni, mint eddig. Ebben benne van a reális mag, érzékelhető a kérdés és meg is valósítható. Mégis, visszatérve az előbbi kiinduláshoz, egyvalamire büszke vagyok. Arra, hogy nálam a munka mindig a munka szerepét töltötte be. Tehát nem azért dolgoztam, hogy a munkám után vala- •milyen elismerést kapjak, maga a munka öröme töltött el. Persze, ha utána, egy-egy' építkezés befejezése után kaptam valamit, annak örültem. De nem ez volt a cél, hanem az, hogy építhessek, dolgozhassak, tegyek valamit ÉS VALAHOL itt nem tudok egyetérteni néhány emberrel. Sokan úgy vannak vele, ha megkezdődik egy építkezés, nem a munkájuk köti le őket, hanem már arra gondolnak, — ha kész lesz, ki tűzze majd ki a zászlót.. Kaposi levente d'éki számot. A délutáni csúcs kettő körül jelentkezik. Egyébként napi 1000—1300 bejelentést fogadunk, havonta pedig több mint hetvenezret! — válaszolták a központ vezetői. Ezek után nem véletlen, hogy ilyen körülmények közül egymás után mennek el a legjobb kezelők, s nem győzik betanítani az új központosokat Ez pedig még a legszorgalmasabbaknál is minimum egy évig tart... Az egri telefonközpont gondjá valamennyiünk problémája. Ahhoz, hogy megoldódjék, gyors és gyökeres változásokra. kulturáltabb munkakörülményekre, és ami a legfontosabb: modem berendezésekre lenne égetően szükség! ígérik, mindez megvalósul. Szép elképzelések, modem tervek és — háromhónapos csúszás. Ez jellemzi a jelenlegi helyzetet. Ha az új egri telefonköz-1 pont további sorsa is ilyen ütemben alakul, bizony még nagyon sokáig bosszankodhatunk, s órákat kell várnunk egy-egy vidéki hívásra! Szilvás István ián ajipTUíTfaifl i