Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-27 / 201. szám

Beruházási lázgörbe n. Tervszerű előkészítést, szervezett kivitelezést! Vadászati világkiállítás A vadászati világkiállításon minden a he­lyére került. Afrikai nagyvadak, európai pa­vilonok. Mire az első látogatók megtekintik a gazdag anyagot, a televízió, a sajtó jóvol­tából valamennyien sejthetjük a kiállítás célját, s azt is, miért éppen Magyarország kapta meg a rendezés jogát, s mint rendező, mit nyújthat a külföldi szakembereknek, tu­ristáknak, valamint a hazai érdeklődőknek. Ezúttal nem a kiállítás sztárjairól szól­nánk. Természetes, hogy a kiállításon helyet kapott az egzotikum, helyet kaptak a vadá­szattal szorosan összefüggő tárgyak, holt és élő állatok. Ha a hazai vadászati lehetősé­gekben keressük a helyszínválasztás okát, akkor is bőségesen rendelkezésünkre állnak a bizonyító adatok. A magyar erdők-mezők jeles vadászterületek, évről évre több kül­földi vadász fordul meg nálunk, közülük senki sem tér haza vadászzsákmány, trófea nélkül. Megvan ennek a maga valutában is kifejezhető jelentősége. És az erdészek, va­dászok körében erkölcsi értékét is számon tartják. Maga a kiállítás azonban ennél lényege­sen többet nyújt. Jelmondata: „A természet védelme,, önmagunk védelme.'’ összefoglaló jellemzés. A természetről és az emberről van szó. A természet és az ember kapcsola-, tárói. Ami manapság divatos téma. Majd­nem biztos, hogy nem múló téma. Az ember évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt hozzá­kezdett a természet átalakításához, annak reményében, hogy jobbá teszi életét. Eköz­ben mindig érték veszteségek. Az átalakí­tásnak voltak áldozatai. Napjainkban az ál­dozatok közé sorolandók a világ nagyváro­saiban az elemi létszükségleti „cikkek”, mint például a tiszta levegő, az ivásra, tisztálko­dásra alkalmas víz. Magyarország ebben a viszonylatban — a legutóbbi felmérések sze­rint is szerencsés —, levegőnk, természetes vizeink viszonylag mérsékelten szennyezet­tek. Éppen a fejlett ipari országok példája bizonyítja azonban, hogy természeti érté­keink óvását időben kell elkezdenünk. A vadászati világkiállítás egyik pavilon­jában kap helyet az Országos Tjermészetvé- delimi Hivatal. Anyaga a hazai természet­védelem történetét és törekvéseit mutatja be. Láthatjuk — az első találkozás élménye főiként a magyar nézőé, hiszen külföldön a Hivatalnak és Munkájának nagyon jó híre van —, miért nyilvánítottak védetté Bada­csony, Tokaj, Hódmezővásárhely—Szeged környéki területeket, miként dolgozhat együtt több minisztérium, és hogyan való­sítható meg a- szocialista országok integrá­ciója a természet védelmében. Van mit védenünk, és van mitől. A me­zőgazdaság kémizálásával párhuzamosan bomlik meg a biológiai egyensúly, a külön­böző rovarirtó szerek a madárvilágból is szedik áldozataikat, a talajerózió szinte meg­állíthatatlan. És mégis. A budapesti és. vi­déki előadássorozatokon az ember és termé­szet harmonikus kapcsolatáról, ennek felté­teleiről és lehetséges voltáról szólnak az elő­adók, magyar és nemzetközi példákat sorol­va. E harmónia keresése nem újkeletű, de újak a teltételei A hagyományos természet- szeretet a többi között a népművészeti, kép­zőművészeti alkotások bemutatóján lelhet­jük meg. Fazekas-népművészek, festőművé­szek, filmművészek legjobb művei adnak ízelítőt a természet világának ihlető vará­zsából. A természeti környezet persze nemcsak lírai gondolatokra készteti az embert. Az erdők értékeinek ipari hasznosítása ugyan­csak beletartozik napjaink problematiká­jába. A fafeldolgozás éppen az utóbbi évek­ben éli reneszánszát, állja a versenyt a műanyagokkal, a fémekkel, mert az ember megtalálja az anyagnak legjobban megfelelő hasznosítás módját. A vadászati világiki állítás tehát jóval tá- gabb tematikájú bemutató, mint azt címé­ből sejteni lehetne. A rendező országnak kedvező alkalom természeti értékeinek és alkotásainak bemutatására. Mór az előké­születek nagyságából sejteni lehetett, hogy Budapesten és a rendezvények többi hely­ségében jól élnek a lehetőséggel. A világ ne­ves szakemberei és a természet barátai lá­togatnak Magyarországra, ismerik meg nem­csak a gazdagon illusztrált kiállító' terme­ket, hanem magát a vendéglátó országot. Az effajta látogatás rendszerint nem marad meg az egyszeri érdeklődés szintjén, a va­dászati világkiállítás nemcsak fácánra, őzre vadászó vendégeket nyer meg egy-egy jó­nak ígérkező idényre, hanem értékeinket becsülő barátokat szerez — évekre, évtize­dekre. M. D. n várótermek tisztaságra várnak...! ÄZ ÁLLAMI ÉPÍTŐIPAR bár több munkát kezdett el, mint amennyit befejezett, így is 1969. végén 12 milliárd fo­rintnyi igényt utasított el, ta­valy már 18 milliárdot. Az építőipar tehát kedvére vá­logathat a különböző rende­lések között. A beruházók pedig versenyeznek a kivi­telezőkért, s a mielőbbi kez­dés, a gyors befejezés remé­nyében legtöbbször a maga­sabb árakat, a többlet költ­ségeket is vállalják. Ilyen helyzetben az építők aligha ítélhetők el azért, hogy a nyereség alakulásától függő­en rangsorolják a feladato­kat. A felárat fizető kisebb rendelőket például gyakran, előnyben részesítik a mépgaz- daságilag kiemelt beruházá­sok rovására. Az építési költségek évről évre emel­kednek. Ez máris érzéke­nyen sújtja a magánerős la­kásépítőket, és megdrágít] a-a fejlesztést. A felületes szemlélők a ke­reslet-kínálat megnövekedett szerepével, a piaci törvények spontán hatásával magyaráz­zák a kialakuló káros hely­zetet. Egyes szakemberek! ezért a reform módszerek korlátozását, a központi ke­retgazdálkodós visszaállítását sürgetik a beruházásoknál. Valójában nem a piaci me­chanizmust, hanem a keres­let-kínálat egész népgazdasá­gon végiggyűrűző feszültsé­geit kell felszámolni. S a központi irányítás kezében meg is varrnak az ehhez szükséges hatékony eszközök. Egyrészt a IV. ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően, az építő-, az építőanyag-ipar, valamint a szerelési' tevé­kenység gyors fejlesztésével, korszerűsítésével növelni kell a kínálatot és a beruházási piacon. Másrészt pedig a be­ruházások tervezésének és előkészítésének javításával, az újabb beruházások szá­mának csökkentésével, a hi­telfegyelem megszigorításá­val a szükséges keretek kö­zé lehet szorítani a keresle­tet. Ismeretes, hogy amíg az ipari termelés átlagosan 32— 34, addig az építés-szerelés 41—43 százalékkal fejlődik a IV. ötéves tervidőszakban. Az építőipar, ahogy mondják, fokozottan iparosodik, tech­nológiája a gyors, koncent­rált kivitelezés irányába kor­szerűsödik. Tért hódítanak a korszerű anyagok és fém­szerkezetek, különösen a könnyűszerkezetek, s így a helyszíni kivitelezést egyre inkább a szerelőtevékenység jellemzi. A debreceni, a sze­gedi, a budapesti 4. házgyár megépítésével tovább fejlő­dik a nagyipari lakásépítés módszere. Az ipari, a mező- gazdasági, a kereskedelmi lé­tesítmények mind nagyobb hányada épül majd gyorsan összeszerelhető könnyűszer- kezetekből. MEGNÖVEKSZIK a mun­ka- és üzemszervezés szere­pe. A korszerű technológiák, e. komplex gépesítés az elő- regyártásban és a helyszíni szerelésben, a nagy értékű speciális szállító, anyagmoz­gató és emelő berendezések 'kihasználása feltételezi a ritmikus, grafikonszerű fo­lyamatos termelést. A mai gondok jelzik a jövő nagy feladatait. Hány helyen áll­nak például a drága gépek és toronydaruk, mert nincs időben anyag. Másutt pedig kénytelenek az előregyártott elemeket halmozni, fölösle­gesen le-fel rakni, hol itt, hol ott megszakítva a gyár­tás, a szállítás, a szerelés folyamatos láncát, mert vagy a munkáskéz, vagy az előkészített munkahely hi­ányzik. A földmunkák, a közművesítés előkészítése, a befejező szakipart tevékeny­ség hagyományos módsze­rekkel nem képes a szerelők diktálta ütemet követni. A sokszintes lakóházak, csar­nokok sokszor néhány hó­nap alatt magasba szókén­nek, az előkészítés és főleg a befejezés viszont néha esz­tendőket igényelnek. Ez is imilliárdokkal növeld jelenleg a befejezetten, beruházások értékét. Ahogy a kőművese­ket, ácsokat, vasbetonszere­lőket egyre .inkább szerelők, gépkezelők váltják fel, a ki­vitelezés ugrásszerűen meg­gyorsul. Ezért egyik nagy feladat a közműépítés és gé­pesítése, az alapozás, a szak­ipari és technológiai szere­lő tevékenység fejlesztése, korszerűsítése. Az építő- és szerelőipar munka- és üzemszervezése, a hatékony kivitelezés műszaki előkészítése a rendelő, a be­ruházó, a tervező vállalatok­nál kezdődik. Jelenleg a ki­vitelezők a lassú, késedelmes, a drága kivitelezés, s köztük saját hibáik következményeit is a rendelőre hárítják. Mert gyakoriak a menetközben! tervmódosítások, hiányoz­nak az egyes műszaki doku­mentációk, s időben tisztá­zatlanok az építkezés részle­teinek műszaki, hatósági, fel­tételei. A későbbi kapkodást és szervezetlenségei sokszor valóban már a beruházás előkészítésének időszakában „beprogramozzák”. A NEMZETKÖZI tapasz­talatok félreérthetetlenül bi­zonyítják, hogy a beruházás legidőigényesébb szakasza az előkészítés. Ez teszi ki az el­ső gondolattal a kulcsát­adásig terjedő idő kétharmad részét, s egyharmada jut csupán a teljes kivitelezésre. Nálunk ez az előkészítési és kivitelezési idő aránya ép­pen fordított. Különösen az érdemi tervezésre és szerve­zésre alig marad idő. Ez az érthetetlen előkészületi siet­ség főleg a felfokozott beru­házási igényekből követke­zik. Pedig a végiggondolat­lan és kidolgozatlan, elképze­lések kivitelezésének hajszo­lása nem csupán szétaprózza a beruházási kapacitásokat, hanem eleve a messzi jövő­re tolja a befejezés időpont­ját. A józan ész, a rendelő ér­deke a beruházások körülte­kintő előkészítését diktálná. Mégis szinte általános gya­korlat, hogy a szerény elő­készületi .időnyereség árát években és milliókban fize­tik vissza ,a kivitelezés so­rán. Néha még a beruházá­sok pénzügyi fedezetét sem teremtik meg időben, más­kor pedig éppen a nagy si­etség okoz a kivitelezés so­rán. váratlan többlet költ­ségeket. A népgazdaság nem vállalhatja magára a felelőtlen döntések anyag’; ódiumát, s az ügyeskedő gaz­dasági vezetők felelőtlen machinációja nem növelheti a beruházási piac amúgy is meglevő feszültségeit A BERUHÁZÁSI fegyelem megszilárdítása, a féktelen láz csillapítása, az építő- és szerelő tevékenység fejlesz­tése á legégetőbb gazdasági feladat. Eredményes megol­dása nem csupán kormány­zati szervekre, a gazdasági vezetőkre hárul, hanem sú­lyának megfelelően fontos társadalmi, politikai ügy is. A beruházási piac feszültsé­geinek enyhítése feltételezi az irányítás és az ellenőrzés színvonalának emelését, a fe­lelősségérzet erősítését, a közgazdasági szemlélet fej­lesztését. Kovács József Huszonhárom községben vizs­gálták az egri járás népi el­lenőrei, hogy a vasúti és au­tóbusz-megállók, az utaslviszol- gáló helyiségek mennyire fe­lelnek meg az egészségügyi követelményeknek. Azon túl, hogy az illetékesek (MÁV, községi tanácsok) az utóbbi időben „számos intézkedést tettek”, más pozitívumot a népi ellenőrök nem tapasztal­tak. Nem tapasztalhattak, men — nincs. A MÁV várakozóhelyein többnyire csak két évenként végeznek nagytakarítást. A napi sepregetést semmikép­pen nem nevezhetjük takarí­tásnak, de legtöbb helyen még ez a kevés is elmarad, a , »munkának” semmi látszatja. A nagyvisnyói váróteremben legfeljebb 15 embernek jut ülőhely. A verpeléti váró régi. kicsi és sötét, csak kénysze­rűségből húzódnak ide az em­berek, ha az eső beveri őket. Az andomaki váró padjai pe- dig már arra sem valók, hogy összeaprítsák és eltüzeljék: a helyiség tisztasága egyenlő a nullával Az autóbuszvárók szépen megszaporodtak az utóbbi idő­ben, de célszerűségüket te­kintve nem soktól valók. Nem biztosítanak kellő védettségei a várakozó utasoknak, külö­nösen rossz időjárás esetén* A váróhelyiségek nem zárha­tók, jelentős részében nincs ülőhely sem. Az emberek többnyire a közeli italboltok­ban várnak a buszok érkezé­sére (pl. Verpelét, Egerbakta), s ez a megoldás nem mond­ható a legegészségesebbnek. A tarnaleleszi autóbuszutasoknak lenne megfelelő várócsarno­kuk. de azt az italozók birto­kolják. Itt „üzemel” ugyanis az APfcSZ büféje, ennek nyit­va tartási ideje alatt a he­lyiség állandóan zsúfolt, ré­szeg, ittas emberek üldögél­nek a mocskos padokon, han­goskodnak. káromkodnak; az utazók pedig kénytelenek oda­kint eltölteni várakozási ide­jüket. Lehetne még hosszan sorol­ni a népi ellenőri vizsgálat ta­pasztalatait, egészen az ab­szurd módon illertitelen illem­helyekig. Az illetékesek arra hivatkoznak, hogy ők mindent megtesznek a, kulturált és za­vartalan közlekedés biztosítá­sáért, csakhát az emberek, az utasok, bennük van a hiba: Tagadhatatlan, hogy vannak felelőtlen emberek, de ezektől is megkövetelhető, hogy a rend és a tisztaság ellen ne vétsenek. Megkövetelhető ott, ahol rend és tisztaság van. De ahol napjában egyszer csak tessék-lássék, szétcsapják sep­rűvel a por és a szemét nagy- ját, ott aligha követelhetnek rendet, tisztaságot. Márpedig az ilyen seprűzés a bevált gyakorlat, a „számos intézke­dés” mellett; vagy — mond­ván, hogy az emberek úgyis mindent összerontanak — nem is sepernek. Ezért is hívta fel a NEB a járási hivatal egész­ségügyi csoportjának figyel­mét, hogy a járás területén levő vasúti, autóbusz megálló­helyek, várótermek és azok mellékhelyiségeinek egészség- ügyi helyzetét fokozottabban ellenőrizzék, a követelménye­ket be nem tartókkal szem­ben határozottan lépjenek fel. szükség esetén pedig szank­ciókat is alkalmazzanak. (p. a.> Esti séta Egerben Kevés a fény, sötét a város Nemcsak az árut, a fényt is sajnálják az egri üzletek Mintegy 16 milliós beru­házással új, korszerű asz­faltkeverő telepet épít Eger- baktán az’ Egri Közúti Építő Vállalat. A KPM köz­úti főosztálya támogatásával épülő üj létesítmény az Út­építő Tröszt döntése alapján került Heves megyébe, ahol a nagy iramú korszerűsítési munkák miatt nagymérték­ben megnőtt az aszfalt irán­ti igény. A „Teltomat” típusú gé­peket az NDK-ból hozták. Az aszfaltkeverő- telep ter­vezett kapacitása mintegy ötven tonna óránként, ami különösen nagy, ha összeha­sonlítjuk a jelenleg me­gyénkben működő négy asz­faltkeverő kapacitásával: ezek összesen mintegy 14 tonna aszfalt előállítására képesek óránként! Az egri Közúti Építő Vállalat által bérelt régi, elavult telepe­ket nem is veszik igénybe, ha az új elkezdi a terme­lést. Az országban egyelőre mindössze hat keverőtelep működik, amelyeket ilyen «•BDckkcl szereltek fel. Elő­fe^tnatóiac. -asíníte»' ­gíteni a megyében jelentke­ző igényeket. 12 órás műsza­kot terveznek, egészen cse­kély munkáslétszámmal; mindössze tíz dolgozó fogja irányítani a gépek munká­ját. Az egerbaktai kőbánya közvetlen szomszédságában épülő telep a kőbánya szin­te teljes kapacitását leköti, sőt az optimális kihasználás érdekében a bányának még fokoznia is kell a termelé­sét. A korszerű aszfaltkeverő­telep óriási mennyiségű ter­mékének gyors felhaszná­lására. a közúti építő válla­lat 3,5 millió forintért egy igen nagy teljesítményű „Főgele” aszfaltbedolgozó gépet is vásárolt. Ez folya­matos üzemelés mellett* ké­pes a telepen előállított ösz- szes aszfalt azonnali elterí­tésére. Az aszfaltterítő szin­tén megérkezett már az or­szágba, s megyénkben elő­ször a Lenin út korszerűsí­tési munkálatainál mutatko­zik be, amelynek befejezését határidő előtt vállalták az útépítők. Nem nehéz a bizonyítás. Elég egy esti séta, ,,és bárki meggyőződhet róla: kevés a fény, sötét a város. Hiába keressük a korábban meg­ígért díszkivilágításokat, az amúgy is szegényes kiraka­tok, üzletek cégtáblái is ép­pen csak pislákolnak. Nem is beszélve a város perem- kerületeiről, ahol a lakók is panaszolják: „vágni lehet a sötétet". A város közvilágítása az építési és a közlekedési osz­tály felügyelete alá tarto­zik. Zámbori Ferenc osz­tályvezetőnek részletesen be­számoltunk esti sétánk ta­pasztalatairól ... — Én nem mondanám, hogy sötét a város, az az igazság inkább, hogy nem korszerű Eger közvilágítása. A városban nincs ugyan már egyetlen olyan út, utca sem. amely ne lenne kivilágítva, igaz viszont, hogy a korsze­rű fénycsövekből és higany­gőzlámpákból még kevés -w»n Egerben.., Kém- -okso egy-egy utca közvilágításá­nak a korszerűsítése. Hiszen, hogy csaik mást, ne mond­jak: a Lenin útnak a vas­úti bejáróig eső szakaszá­nak korszerű kivilágítása nem kevesebb, mint három­millió forintba került. Ezen­kívül a város éves villany- számlája meghaladja a négymillió forintot. — Az elmúlt években ha­tározat született Eger neve­zetesebb műemlékeinek — minaret, vár. Dobó tér. Dóm — díszkivilágítására. A tervek azonban a mai napig sem valósultak meg. Miért? — Egyrészt mert még fo­lyik a vár rekonstrukciója, a Dóm alatt a Panoráma Ven­déglátóipari Vállalat építke­zik és a minaret is felújí­tásra szorul. A másik oka pedig, hogy jelentős össze­gekről van szó. Mindezek el­lenére sincs azonban „ta­lonba" téve a díszkivilágítás terve. Ha befejeződnek az említett építkezések, az anyagi lehetcgéseiiiKnEZflieV' ten sor kerül a szóban for­gó műemlékek díszikivilágí­tására. — A város üzleteiben zár­óra utón lehúzzák a rolókat a reklám-, a cégtáblák ugyanolyan szegényesek, mint az áruválaszték. Ha már Füzesabonyban, Kaiban, Hevesre, Pétervásárára kell menniük vásárolni az egri­eknek, legalább a fényt ne sajnálják az egri üzletek ... — Jogos ,a megjegyzés, osztályunk is többször rek­lamált már ez ügyben. A szép szó azonban eddig nem sokat használt, így erélye­sebb intézkedésre van szük­ség. Akárcsak azok ellen is, akik rendszeresen rongálják a város közvilágítását. Száz­ezrekbe kerül a vandál pusz­títás. Kilopkodják az égő­ket .szétverik a burákat, még az oszlopokat is kidön- tik. — Az elkövetkezendő években várható-e nagyööb változás, fejlődés * varos (Sít^áMfjitássáhm? — A felnémeti, a Baktai. a Lenin útra, a Hadnagy úti lakótelep közvilágítására nem lehet panasz és rövide­sen sor .kerül az andomak- tályai út közvilágításának korszerűsítésére is. Minden évben van tehát változás, fejlődés. Mi is azt szeret­nénk és mindent el is kö­vetünk érte, hogy nappal és este is szebb, ékesebb le­gyen a város. Az e célra fordítható anyagi erőforrá­sait a tanács és az ÉMASZ is maximálisan fölhasználja. Egyszerre azonban nem jut mindenre. A fejlesztés min­den évben tervszerűen ha­lad, így néhány éven belül valamennyi utca sorra kerül majd. k. j. rMänSitMu. nra, Augusztus 37., patté* Aszfaltkeverő-telep Egerbaktán akadás nélkül ká tudja elé-

Next

/
Thumbnails
Contents