Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-23 / 197. szám
„lólés vendég../ (?!) Lapunk hasábjain (1971. Jól. 11.) megjelent „Kérek egy sztorit” című cikkben olvashattuk a következő mondatokat: „Egy mólés vendég integetett.” — „A vendégnek még mólésan is jó füle volt”. Egy olvasónk a mólés és a mólésan szóalakokkal kapcsolatban a következő kérdésekre kéri felvilágosításunkat: Mi a jelentése a kérdéses szavaknak? Milyen eredetű az alapszó? Mely magyar szavakkal helyettesíthetjük? Kezdjük a szó eredetével! A bor jelentésű mól cigány szó kapott nyelvi szerepet az idézett mondatokban. A moles és a mólésan szóalakok tddalékai magyarok. A szövegben nem véletlenül jutottak nyelvi szerephez. A beszédhelyzethez viszonyítva, külön stüusértéket nyertek. Az mér azonban nem szerencsés megoldás, ha a szerző olvasóit bizonytalanságban hagyja: mit is jelenthetnek a rostára tett hangsorok. Vagy a szöveg megfelelő módosításával, vagy külön értelmezéssel kell az olvasók segítségére sietni. A mólés és a mólésan nyelvi képleteknek a magyar megfelelői: boros, beborozott, részeg, becsípett, ittas, pityó- kás stb. A magyar tolvajnyelv! szótárakban mole hangalákban és holtrészeg jelentéstartalommal olvasható a cigány nyelvből átvett mól szó. A magyar cigány nyelvjárásokban mol, mole, mola, molya változatokban is él szavunk. * Az átvétel útját is jól ismerjük. Először valóban a tolvajok, sipisek használták ezt a cigány szót. Tőlük vették át a vásárosok, a kocs- márosok, s azok, akik valamilyen kapcsolatba kerültek a megnevezett foglalkozású egyénekkel. Az sem véletlen, hogy magyar toldalékot kapnak ezek az átvételek. Az ugyancsak cigányból átvett dilinó (bolond) hangsort is leggyakrabban a magyar -s képzős dilinós formában halljuk és használjuk. Sem a mól, mólés, mólésan, seim a dilinó, dilinós szavak, szóalakok nem tartoznak még az alapszókincsibeli szavaink sorába. Zsargonjellegű használati értékük miatt a következő, ugyancsak cigány eredetű szavakhoz hasonló nyelvi szerepet szoktak vállalni: csór (tolvaj), csóréi lop), lóvé (pénz), csorró (szegény), manus (férfi, ember), more (barát, fickó), mátó, máti, matáló (részeg, ittas) stb. Az utóbbi években igen sok cigány szó került ifjúságunk nyelvébe is. Csak a legismertebbekre utalunk most. Sajnos, gyakrabban kapnak nyelvi szerepet ezek a szavak, mint szeretnénk és kellene: csaj (leány) kamel (szeret), csávó (fiú), bula (nő, a cigány nyelvjárásokban alap jelentése: fenék, ülep, far!), séró (fej), vakerál (beszél) stb. Természetesen a mól, mólés, mólésan szóalakokat cikkünkben nem azért tettük rostára, mert cigány eredetűek, hanem elsősorban azért, mert értelmezés nélkül akadályozóivá váltak az egyértelmű közlésnek. Abban is igaza van levélíró barátunknak, hogy lapunkat igen sokan olvassák olyanok is, akik az idegen szavakat, vagy az új jövevényeket nem értik, s így nem élvezhetik sok jó cikk mondanivalóját sem. Ha tehát külön sajátos stüusér- tékben élünk az idegen szavakkal, akkor is találjuk meg a módját annak, hogy utaljunk a szó jelentésére megfelelő magyar rokon értelmű szavakkal, vagy zárójelbe tett tömör értelmezéssel. Dr. Bakos József 1971. augusztus 23., hétfő A szokatlanul meleg augusztus azzal a meglepetéssel szolgált a zene és művészet egri hódolóinak, hogy teljes szépségében és feltámasztott valóságában elébük tárult az egri várban hajdanán állt középkori székes- egyház és mögötte az a később épült és az ostrom idején Szentély-bástyaként szolgált templom értékes maradványa. Hangulatával és beszédes köveivel mindikét rom azt a megállapítást sugallta az ünnepi estek résztvevőinek, hogy végre itt van az az otthon, amit az Egri nyárnak olyan sokáig, évek óta vártunk és kerestünk. Az első élmények hatása alatt állítjuk, hogy ez a két műemlék sietteti hazatalálni azokat az álmodozókat, akik Egerben, a mainál sokkal szélesebb alapon és nagyvonalúbban gondolják el ennek az egri zenei és irodalmi eseménysorozatnak a jövőjét. Az ízlésesen kivilágított romok mély benyomást gyakoroltak. Megnőtt a közön- > ség érdeklődése is. Szakembereken a sor, hogy a lehetőségek felismerése után a két székesegyház közül legalább az egyik a múzsák rangos hajlékává váljék. Ilyen gondolatokat ébresztett az az ünnepi megnyitó beszéd is, amelyet a hangverseny bevezetőjeként Bakó Ferenc, a Heves megyei múzeumok igazgatója mondott el. „HAZAM HAZAM..." Ha ezt a két szót így egymás után elmondhatjuk, még különösebb pátosz sem kell hozzá, máris Erkel operájának híres áriájára gondolunk. Nem véletlenül adták a rendezők a csütörtök esti hangversenynek ezt a mottót. Erkel két operájából hangzottak el részletek. A Bánk bán és a Hunyadi László akkor is a magyarságról, a nemzeti tragédiáról vall, amikor az opera és a színpad hősei egyéni sorsukat vallják meg és siratják el. Ki tudná megmondani, Petur bánnak mekkora a fájdalma a bordal áriájában, vagy Bánk mit érez, amikor a haza sorsa és személyes boldogsága felől kell döntenie. Ez a magyarságérzés, ez a tragikum, és pa- tétikus kérdéssorozat csendül ki Erkel dallamaiból, erőteljes futamaiból. Az Egerbe mindig szívesen várt Lehóczky Éva maradéktalan élményt nyújtott a műsorhoz képest is romantikus környezetben. Megvan benne az az énekesi és művészi készség, hogy magával ragadja a közönséget, átadja érzéseit és szenvedélyét rákényszerítse hallgatóira. Kár, hogy Udvardy Tibor indiszponáltsága folytán nem alakulhatott ki forró siker ezen az estén. Az Egri Szimfónikusokat Farkas István vezényelte. Ez az új „hazai pálya” remélhetőleg további előrelépésre inspirálja majd a karmestert és az együttest is, hiszen a távlatok és a lehetőségek megnőttek, az arányok az eddigiekhez képest felmagasodtak. S ha az idén a „Hazám, hazám.,volt az alkotmánynapi muzsika mottója, talán gondolkozni lehetne azon, hogy jövőre egy hasonló terjedelmű és szintű összeállítás vigye a közönség elé a XX. századi magyarérzést, Bartók és Kodály szellemében, de lehetne gondolni Liszt Ferencre is. Vörösmarty Szózatát Vi- rágh Tibor mondotta eL SZERELMEM, ,- | ELEKTRA Az Egri Megyei Színpad már korábban közönség elé állt és nem is visszhangta- lanul Gyurkó László Szerelmem, Elektra című kétrészes drámájával. Ez a megismételt bemutató már csak azért is indokolt volt, hogy az együttes a nyári programban, a nyár közönsége előtt, a valóban ünnepi és a dráma hangulatához, alap- gondolatához, a görög tragédiák királyi palotájához nagyban hasonló környezetben éreztesse ennek a kitűnő írásnak a gondolatait, töprengéseit. Gyurkó darabja nem szorosan vett dráma, cselekvése pedig alig több annál a néhány mozdulatnál, hogy a hősök bejönnek a színpadra, majd Orosztész megöli a zsarnokot, hogy később saját szerelmes és szerelmet« testvérét, Elektrát, a zsarnokká lett és szenvedélyében valósággal megté- bolyodott szüzet is a halottak közé küldje. Egri nyár *71 Az egri vár két ünnepi eseményéről A darab töprengésre indítja a mai hallgatót. Elgondolkoztat a személyi belső törvények felől is, keresni kényszerít a választó és ösz- szekötő vonalakat ember és ember között, míg a szabadság, a boldogság és az igazság fogalmát és helyes gyakorlatát kutatja, szeretné megtalálni. Ez az oratóriumszerű előadás — Szívós József rendezése — még nem mindenütt találja meg a környezet és a szöveg diktálta hangsúlyokat, az elmélkedési részekben több határozottság és feszesség igényeltetnék, de egészében ez az előadás vonzza a közönséget. A hallgatóság érzi, hogy a mi gondolatainkkal, a mi kételyeinkről beszél az író. Az ora- tóriumszerű megjelenítésben Ráduly Margit, Virágh Tibor, Szívós József, Lovasa Tünde, Nagy Edit, Jónás Zoltán és Homyák Zoltán a tőlük elvárható, lelkiismeretes teljesítményt nyújtották. Ct a.) Bosszantó — Higgye el, sok olyan bosszantó dolog van életünkben, amely már önmagában is megemeli az emberek vérnyomását. A közelmúltban kaptam egy írást, amelyben értesítettek, hogy 15-én, kedden, maradjak otthon, pontosabban: tartózkodjam a lakásban, mert az építő vállalat emberei jönnek és megállapítják a garanciális javítások indokoltságát. — Otthon maradt? — Természetesen. Illetve a feleségem, mert engem nem engedtek el a munkahelyemről. Délelőtt 10-re szólt az értesítés. A nejem megmutatta a főnökének a papírt, aki megértő ember lévén azt mondta: — Menjen csak, Irmuska! Azt az egy-két órát majdcsak behozza valahogy. — Mondanom sem kell, hogy a vállalat emberei csak délután negyed kettőkor értek hozzánk, és amikor a feleségem emiatt méltatlankodott, így torkolták le: — Ja, asszonyom! Ha maguknak egy új lakás nem ér meg egy fél napot, akokr... — A múlt héten azután egy újabb, egy másik értesítés srófolta fel házunkban a lakók vérnyomását. Ezúttal a Kéményseprő Vállalat közölte írásban, hogy a négyemeletes ház lakói, illetve lakásonként egy-egy valaki, maradjon otthon, mert jönnek és átvizsgálják a kéményeiket. Érti, kérem? Átvizsgálják a kéményeket. Erre a napra a feleségem — a múltkori eset miatt — csúsztatást kérni nem mert, én magam, hogy úgy mondjam, nem olyan viszonyban vagyok a főnökömmel, hogy ilyesmit kérhetnék, ezért a nyári szabadságomból rendkívül fontos és váratlan eseményre bent tartott két napomból vettem ld ez egyiket kéményseprő ügyben.., — Megírta a vállalat, hogy mikor, hány árakor érkeznek a kéményseprők? — Nem kérem! Ök már elővigyázatosabbak voltak. Megjelölték az egész napot... — Azután — ne vegye zaklatásnak — a közelmúltban a postás hagyott hátra egy kis cédulát. Ebben értesít, hogy már harmadszor keres bennünket és nem talál. Ezért felszólít, hogy holnap, 17-én, valaki tartózkodjon a lakásban az ajánlott küldemény átvétele végett. Szerencsénk van. Mondtam a feleségemnek, Jutka, a nagyobbik lányunk éppen hazaért a nyaralásból, ö otthon marad és átveszi majd a küldeményt. Nem így történt: — Mondd meg apukádnak, ő maradjon itthon, mert te még gyerek vagy, — hangzott az újabb utasítás. — Gondoltam, felmegyek a postára az ajánlottért. Ott közölték, hogy nincs bent, mert ismét kivitte a kézbesítő és megkísérelte a kézbesítést. Az üres lakásban... ★ Bizony így van. így csokorba kötve életünk apró bosz- szúságait, már „nagyon” bosszankodik az ember. És kérdez? — Vajon a vállalatok, a szolgáltatók vannak-e a dolgozókért vagy fordítva? Nem tudják-e, hogy dolgozók országa vagyunk és hogy sem komorna, sem cseléd, még csak inas sincs, akit hátra lehetne hagyni az üres lakásban. Mert mi lesz, ha egy szép napon majd a kéményseprő is kap értesítést, hogy maradjon otthon, mert... az ő kéményét is söprik ... Szabadságra küldjük az egész országot? Szalay István te Fordította: Ferencz Győző 24. Látta, mint Lénocska maga felé húzta a táskáját. — Magánál van? — kíváncsiskodott. — Adja ide, legyen szíves, egy pillanatra. — Egyáltalán semmi sincs benne. Mindössze két-három szó..; Valamiért hosszasan olvasta Pronyin a levelet. Aztán ismét átolvasta, majd nagyító alatt is szemügyre vette. — Ezt az ön édesanyja írta? — Természetesen. — Meg van erről győződve? — Talán csák ismerem a kézírását? — csattant fel értetlenül Lénocska. — Igen, Koroljov... — a lány egy kicsit megzavarodott Pronyin kérdésétől. — Talán hamisítani is tud? — Tud. Ez az ön Koroljovja mindent tud — mondta élesen Pronyin és váratlanul megkérdezte: — Ügy jött ide, ahogyan megmondtuk önnek?, _ • — Igen — válaszolta Lénocska. — Elmentem a klinikáig, aztán a főutcára, átmentem egy másikon és úgy jöttem ide... — Nem vette észre, hogy valaki követi? — Nem. Ki követhetne engem? — Koroljov — mondta Pronyin. — Pontosan az ön Kroljovja. — Miért az enyém? — kérdezte élesen Lénocska. — Nem az enyém, hanem a maguké. Pronyin kihúzta az asztalfiókot és Lénocska elé dobott egy fényképet. — ö az? — Igen — erősítette meg Lénocska. — És tudja ön, hogy ki ez? — Vaszilij Petrovics Koroljov. Koroljov százados. —■ Meglehet, hogy százados, de kinek a századosa? — mondta mérgesen Pronyin. — Tegnap a kávéház- hu fényképezték le. Tudja-e ki ez az ember? Kém, diverzáns... ő rabolta el az édesanyját is! Lénocska arcából kifutott a vér. — Hol van akkor édesanyám? — kérdezte alig hallhatóan Lénocska. — Ezt akarjuk mi is tudni —■ mondotta Pronyin. — — De legyen nyugodt, minden körülmények között megleljük. — Lehet, hogy már nem is él? — dobta ki a szót, megborzadva a szörnyű gondolattól. — Ez ki van zárva — mondta Pronyin meggyőzőj désesen. — Abban nem is kell kételkednünk, hogy Marija Szergejevna él. Ellenkező esetben azonnal megölték volna. Az ön édesanyja — tőke az ő számúkra. Élve van szükségük rá, nem holtan. — De hát akikor hol van, hol? — Hol ákarják megkeresni? Elfogják? — kérdezte Lénocska. Pronyin a fejét ingatta. — Ezzel nem kell annyira sietni. A letartóztatás a legegyszerűbb dolog, de nem biztosíték arra, hogy mindent elmond... — Értem már — mondta Lénocska. — Milyen szörnyű is nekem most! És mit is tehetnék? Me# hiszen valamit tenni kell! — Hallgatni és várni. Majd szólni fogunk, amikor szükségünk lesz önre. És senkinek egy szót sem. Ez is nagyon fontos. Ügy vélem, hogy jól megértett. Pronyin behívta a titkárát. — Ha Grigorij Kuzmics megjön, küldje be hozzám. Tkacsev egy csomag fényképpel a kezében lépett a szobába. — Előbbre jutottak valamelyest? _r i — Igen, valamelyest... — Semmi baj, semmi baj, csat beszéljen — adott engedélyt Pronyin. — A kislánynak is tudnia kell ezekről a dolgokról. Tkacsev elvette a Lénocska előtt fekvő fényképet az asztalról. — Koroljov — mondta és Pronyin elé helyezte a képet. — Beljakov — mondta és az előbbi fénykép mellé rakta ezt. — A sofőr és a mentőállomáson nyomban felismerték. — Tkacsev elővett egy harmadik fényképet is. — Kvarc úgyszintén ráismert a képben nyaralójának bérlőjére. — Előszedett egy negyediket is. — Priludkij. Ezen a néven jegyezték be az Osztankino szállodában. — Bujkál? — kérdezte Pronyin. — Nem, teljesen nyíltan, szabadon él — mondta Tkacsev. — De valójában — béid dezte halkan Lénocska —1| lényegében hogy hívják? Pronyin együttérzően néí zetf a kislányra. — Erre a kérdésre önnek olyan gyorsan választ fogunk adni, amilyen gyorsan csak telik tőlünk. Három napra rá, hogy Lénocska előtt felfedeződött Koroljov igazi arca, Tkacsev Pronyinnál ült. — Nem lehet tovább várni — jelentette ki Pronyin befejezésül. Ehhez a következtetéshez ő is és Tkacsev is eljutott beszélgetésük után. — Számításba lehet venni, hogy a mai napon az ellenségünk már nyeregben érzi magát. Az akciót jól átgondolták és eddig minden az ő tervük szerint történt. folytatjuk)
