Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
\ Klára-, "l vMezítláb megyek aa utcán. Ä sarkon egy asszony fordul be. Megállók előtte: — Néni, kérem, merre laknak Szilágyiét? A negyvenfcettes házat könnyen megtalálom. Zöld léckerítés van előtte. Az udvaron tornáé. Kiteszi tett spárgákra futóbab kúszik. Egy uregember ül a virágágyak között Lábat áztat. Megállók előtte. Árnyékom arcára vetődik. Hangosan dobog a szivem. Az öregember néz, szemét összehúzza. Dús, fehér haja van és nagyon kék szeme. — Én vagyok a maga unokája — mondom — és a letaposott füvet nézem a lavór körül. Tiszta nyugalom száll meg. Ügy érzem, hogy most szép vagyok és 6 nem tud nekem ellenállni. Várom, hogy feláll, magához szorít, és azt mondja, maradjak Itt, nála. Elképzelem, hogy virágokat fogok itt öntözni. Este, ha lemegy a nap. Nagyanyád máknál is úgy szokták. És a fűszálakon, virágokon majd csillogni fognak a vízcsep- pek. — Te vagy a Kató Marcsa lánya? — kérdi az öregember. Egyik lábát kiveszi a lavórból, aztán visszarakja. Csobban a víz. A nyitott konyhaajtóban egy kövér asz- saony jelenik meg. Nézek rá és nem tudok megszólalni. — Mi az? — mondja és megáll az öregember háta mögött — A Kató Marcsa lánya... — néz rám az öregember. Nem fordul meg Most csak én látom az arcát Kicsit fél ősien mosolyog és nekem megint a virágok jutnak az eszembe. — Nahát! — mondja az asszony. — Hannát jöttél? Röviden, csattogva ejti ki a szavakat. Egy madár jut róla az eszembe, akinek egyszer az énekét az erdőben hallottam. — Most itt vagyok a másik nagyanyámnál — mondom. Színtelen a hangom és érzem, hogy most elvesztettem varázsomat Már csúnya vagyok. A lábam poros és az arcomon a naptól biztosan előbújtak a szépiák. Megint a madár csattogását hallom. — Tudja valaki, hogy idejöttél? — Erről a dologról velem soha nem beszélt senki — szólok és lehajtom a fejeim. — Nincs is sok értelme — mondja az asszony. — Anyád később visszavonta, hogy a mi fiunk.— szóval.«, mást nevezett meg... — Ez nem igaz — mondom. — Hány éves vagy? — szólt közbe az öregember. — Tizennégy múltam... Es anyám nekem kiskoromban mindig ezt a nevet tanította — mondom egészen reménytelenül. Az asszony vígasztal: — Szép lány vagy... Vigyázz magadra. Nehogy te is úgy járj... Sokáig csend van. Érzem, ha holnapig itt állnék, akkor sem beszélnének hozzám többet. Kifelé indulok. Gyorsan jönnek utánam. Kívülkerülök a kapun és megfogom a léckerítést. Éles a hangom: — Hol lakik az apám? Szeretnék neki írni... Az asszony felkapja a fejét: — Nézd csak... — hallom — Micsoda követelődző! Nem mozdulok. Dacosan nézek rá — Hát nézd meg a kezeit. — Az öregember halkan szól. — Nem látod? Egészen olyan... — Nincs értelme — hallom ismét a csattogást — Semmi értelme. Megyek hazafelé. Csend van mögöttem. Tudom, még mindig ott állnak a kerítésnél és figyelnek. Meg se fordulok. Délután az utcákon őgyelgek. Többször elmegyek addig a sarokig, ahonnan láthatom a házukat Már esteledik, amikor meglátom az öregembert. Lassan, komótosan jön a hársfák alatt Beállók egy kapumélyedésbe. Aztán elkísérem egészen a piactérig. Látom, megáll a dohányosbódénál Ellőtte néhányan sortállnak. Ekkor elhatározom, hogy valahogy majd az útjába kerülök. Leülök egy padra. El kell, hogy haladjon előttem. Ha visszafelé jön. Tehéncsorda kolompol az utca végén. Hársfavirágok és meleg tejszag van a levegőben. A tehenek kirohannak a sorból és megállnak a kapuk előtt Valahol vizet húznak. A kerekeskút nyikorog. Már nem látszik a nap. Csak a háztetők piros cserepeire süt Vöröslenek a kövek. Lépéseket hallak. Tudom, hogy ez csak ő lehet Nem nézek fel Érzem, hogy ég az arcom. Mindenféle papírhulladék világít előttem a földön. ; „Nem fogok ránézni, s ha nem ismer meg, hát akkor úgy is jó” — határozom el. Két papucsos lábat látok, ahogy elsiet előttem. Nem nyitom ki a szemem. De ekkor megszűnnek a lépések. Kicsit oldalt ülök és eltakarom az arcom. Hát mégis! Ahogy közeledik, mégjobban lehajtom a fejem. — Csak nem sírsz? — kérdi és megsimogat Sokáig hallgatunk. Szivarra gyújt. Beszívom az édeskés illatot. A füstkarikák körülfogják csupasz térdemet, aztán szétoszlanak a sötétségben. — Hallottam annak idején, hogy férjhez ment az anyád — mondja. — Legalább van tisztességes neved. — Igen... — szólok. — Amikor kicsi voltam, engem is úgy hívtak, mint őt. Azért jöttem ma el. mert ezt a nevet tanította. Nem válaszol csak pöfékel. — Vannak testvéreid? — Négy. — Hűha... Ez igen... És hogy bánnak otthon veled? — Rosszul... — Hát igen... Ez érthető — mondja ías- san. — De te még nem isimered a világot, kislányom. Hetvenéves leszek, a fiam pedig... Sok örömöd nem lenne benne, ha megismernéd. Amíg beszél, oda se igen figyelek, hogy mit mond. Csak elképzelem, hogy milyen ember az apám. Talán kék szeme van... Magas, fekete hajú ... — Szeretnék neki írni — mondom. Az óregember sóhajt. Enyhe kis sajnálatot érzek a hangjában: — Szegény kislányom — mondja és elindul Látja, hogy mozdulatlan maradok és visz- szaszól: — A Vadalma utcában lakik. Egy park van a háza előtt... Nagyon sokáig hallom a lépteit a kavicsos úton. Utána szeretnék szaladni, mert a számot nem hallottam jól és eszembe jut, hogy el sem búcsúzott tőlem. Ügy ment él, mintha mindennap találkoznánk. Nagyanyám házában már ég a villany. Belépek az ajtón. Ott vannak az asztalnál. A helyemre ülök és hallgatok. — Mi az? — kérdi nagyapám. — Nem tudsz köszönni? 0 kulcsokat — kért a mester. A házfelügyelő alsónadrágban borotválkozik a kooyhaajrtóban. Piros orra, mint a sárgarépa a hóember arcából, előretörik a szappanhabböL — Mosnak — mondja. H Nyitva a padlás. Miska a táskáját lóbálja és fütyürész. A második emeletre kacsint. Egy lány sepreget valami szőnyegfélét a gangon. — Akkor menjünk — mondja a mester. Tömzsi ujjával megbóki a kalapja karimáját. _ Menjünk — mondom e ngedelmesen, vállamon megigazítom a szerszámosláda gurtniját Meglököm Miska vállát, mert bosszant, hogy már éhgyomorra nők. ne kacsingat. A második emelet gangja már sárga a naptól. Miska kikukkant, de a lány eltűnt Tömött fénykéve hull a lépcsőháziba, csúszkál a horpadtra kopott piros lépcsőkön és belevész a málló vakolatba. A negyediken a folyosóajtó kilincse forró. A tető meredeken fut a csatornáig, a sarkon fehér kődíszbe csomósodik. Már élőre érezzük a cserepek és a bádog égető tüzét — Meleg lesz — köp Mis.' ka. Bakancsunk kopog a gang kövén, talán ring is az emelet; ha lenézek innen a negyedikről, szédülés fog el Mintha hajón lennénk, az ár- bóckosár tetején. Miska azt mondja, ő nem szédül A mester sem. Nekem még tériszonyom van, csak nemrég kerültem közéjük. Lihegek. A szerszámláda nehéz, de a mester nem engedte ttthagyni tegnap délután. Azt mondja, ő még az apjában sem bízik, nincs kedve fizetni a kárt a Tatarozó- ha valami élvész. f — Nehéz? — kérdi Miska, •te nem segítene, két hete szabadult, élvezi a nagy- nrastí: t. A mester már a padlásajtónál van, rángatni kéül a kilincset, cseppet emelni rajta, csak úgy nyílik, csikorogva. Víz zubog; mormog, bugyborékol a mosógép; lavór koccan a kövön; vékony női hang szökik ki az ajtórésen és kering a lépcsőház visszhangjában: „Két évig éltünk boldogan, azután elment, messze jár.” _ Ügy kell neked! —• m ondja Miska, és megfogja az ajtót, hogy rá ne csapódjon. Az előtérben gőz van, . érezni a ruhák ázott szagát, zubog a víz és a női hang fürdik a gőzben, frissen, mint a hab. — Megnézzük? — kacsint Miska. Minden nő érdekli A mester visszafordul, eOitapo®- sa a cigarettáját. — Gyerünk, mert hét órai ;— de nem vár ránk, eltűnik a sötét gerendák alatt Miska megböki a mosókonyha ajtaját én is benézek a karja alatt A párában egy barna, vaskos asszony éppen az üstből mer vizet a mosógépbe; válla, combja fehéren süt át a gőzön. Elharapja a dal félsorát piros arccal ránkcsodálkozik. — Kezitcsókolom! — vigyorog Miska. Bólintok én is, mintha azt is észrevehetőié. Jaj, nem tudok soha úgy bámnd a nőkkel, mint Miska. — Kicsodák maguk? ~ kérdi a nő. — Holdrakétásofc Alkalmas kilövőhelyet keresünk az UNESCO megbízásából. A nő dühösen visszahajol az üst fölé; kék köténye alól kibukkanná készül gömbölyű melle. Miska pimaszul nézi: — Van valami jó tipple? — Hiszen maguk bádogosok — látja meg a lábam-. elszelem az oltóval, ■ mär adom is. — Jenci! Hozz egy fogót« Két kezem nekifeszítem az ablak keretének, lábammal kalimpálva keresem a létra legfelső fokát Eltűnök a padlás homályában. Száraz hőség feszíti a gerendákat szürke, vastag por fed mindent Alig kapok levegőt Tátott szájjal pihegek, kotorászok a szerszámok között. Fülelek. A mosókanyhá- ból gyengén hallani a neszeiket Megvillan előttem a nő két kerek keble. Be kéne kukucskálni hozzá Most nincs itt Miska, hogy lesöpörjön a pályáról... — Jenci! Jenciiiü — — Hallom a tetőről. — Megfulladtál odabent, hé!? Már megyek. Kapaszkodom a létrán, közben hallom, hogy a nő megint énekel Éktől egyszeriben a fülemben dobol a vérem. — Na — mondja a mester — téged kell elküldeni a halálért Lenn a téren kis fehér kocsi. Fagylaltot árulnak. Innen a Dunát is lehet látni, hajók hintáznak a hátán, s a híd keskeny dereka fölött magas csúcsokon bronz tu(Szőnyi Gyula rajza) Szakonyi Károly: HÁZTETŐN nál a szerszámosládát; ázott kezével megigazítja kötényét kicsit elmosolyodik. Árnyékos fekete szeme van. — Miskaa! Jenci! Jenciii! Gyertek már, az isteneteket! Körül csúcsos, kupolás háztetők, piros és fekete kémények, antennák, kormos kéményseprő-járások rozoga vaspálcikákon, meghajtó, semmi-korlátokkal, csillogó padlásablakok — és felettünk a fehér, forró ég, mint az üveg. Ömlik a meleg, izzik a cserép, a bádog megégeti az ember ujját. A padlásablakban ülök és figyelem a mestert, meg Misikét, mit parancsolnak, mit kell kézbe adnom. Miska a kémény körül csinálja a borítást, de a góré itt térdel előttem, arcára árnyékot vet kalapja, kék zubbonyos hátát perzseli a nap. Rongyba bugyolált lábbal úgy mászkál a cserepeken, akár a macska. — Jenci! Vágj le egy huszonötször negyvenes anyagot! — Igenis! — Lekúszom a létrán, kimérem a bádogot, rulmadarak hetykélkednek. Zsibbad a karom, izzad a tenyerem, görcsösen kapaszkodom — de nem merem mondani, hogy félék. Ellőttem a meredek tető, a szélén a kis vacak hófogóval. Ha megcsúsznék, legurulnék, a jóisten sem állítana meg... ■— Jenci! — Gyere fel! — hallom a magasból. A mesterre nézek, hogy mit szóL Nem bánnám, ha nem egedne. Semmi kedvem felmászni a kéményre. — Gyere már, te gyáva kukac! — kiáltja Miska. A mester nem tartóztat, visszamászok hát az ablakon. Hogy gyáva kukac — ezt azért ne! Nem akarom, hogy kiröhögjön. Benn, a harmadik szarufa mellett van a kéményseprő kijárat; felvisz egészen a csúcsig A poros hőségben kiver a víz, ingem a hátamra tapad, lábikrám remeg a létra keskeny fokán. Hallom a nő énekét — isten veled világ, gondolom. Kidugom fejem az ablakon, de csak a kémény tövét látóén. — Itt vagy ? Micsoda tíOkl Eb némi bátorságéit ad; kimászok a rozoga pallóra. Csúszós, izzadó markommal szorongatom a kormos korlátot. Miska, tenyerét a szeme fölé tartva, bámul valahová Rám se néz. —Ugorj már fel, a teremtésit! Érzem, hogy ring alattam az átjáró. Inkább visszafordulnék. De Miska helyet csinál maga mellett a kéményen. — Le ne ránts! — kiált rám, s máris előremutat: — Odanézz!... Tántorogva állok, rettenetes érzés, mintha repülőgépből kéne kiugranom. De ahogy előrenézek, minden félelmem elszáll. Hű, a teremtésit! Hisz’ ez a fürdő! Egyszerre szilárdan áHok a talpamon, én is ellenzőt csinálok a tenyeremből, szívverésem a torkomba szorítja a vért. A női napozó teraszán bámuló lányok, bársonybőrű asszonyok fekszenek a nyugágyakon, lépdelnek ringó járással a fényben, zuhanyoznak, nyújtóznak, olajjal kenik meztelen testüket. A nap simogatja mellig Látásán halmait. csípőjük ívét, combjukat, hasukat... Micsoda paradicsom, égi hárem; hanyag fekvések és lusta paskolás, pihegés! Nem is sejtik, hogy éhes tekintetek lesik ki titkaikat a szemközti ház te- tejérőL — Integessünk — mondom szédülve, de most nem a mélység szédít — Marha! — int le Miska. — Azt akarod, hogy rendőrt küldjenek a nyakunkra? Megszeppenek. Akkor veszem észre, hogy mellettünk áll a mester is. — Nézd! — bököm oldalba Miskát. — Vén kujom! — vigyorogja. A mester nem veszi észre, hogy kinevetjük, mohón figyel, majd lecsöpög a kéményrőL — Ajha! — nyél nagyot. — Az meg éppen vetkőzik! A nagy fehér üvegbúra fullasztón borul ránk; repülőgép zúg a város felett, ezüstös csillogása idélátszik. A nők is forognak utána. Mintha a pilótáknak mutogatnák magukat — Melyik kéne? — nézek Miskára remegő nevetéssel. — Hu, ha beeresztenének! Harangoznak. A mester lenyeli a vigyorgást és félmordul: — Elég volt, mozgás! Mikor leszünk kész a borítással?!..Kelletlenül kullogunk viszrn a padlásra._____ — Együnk — mondja a mester. Az egyik gerenda szegletében van a táskánk. Száraz meleg perzsel; eszem a szalonnát. Miska csettint- get a nyelvével: — Egy ilyen női napozót cakkompakk rendelhetne nekem az orvos. Hallani a víz csobogását a mosókonyhábóL A nő megint énekel. Miska hegyezi a fülét. Huncutul mosolyog. Halkan dúdolja a dallamot. Az öreg csendes, akárcsak én. Bennem hullámzik a vér. A padlás rászakad a mellünkre, fuldoklunk. Csak Miska dudorász, mint egy részeg: n... estére vár rám a kis Pierre csókot is érdemel...” A nő hangja átvilágít a falon, látom kerek mellét. A napozón szebbek is voltak, de ez itt van. Hallgattunk mindhárman. Már nem is eszünk. S akkor egyszercsak Miska feláll, arcán a vigyor, feláll és azt mondja: — Mindjárt jövök... Lépeget a gerendákon, felkavarja a szürke port; eltűnik a porban, s mi nem kérdezzük, hová megy. ‘ Csi- kordul az ajtó, egy pillanatig erősebben hallani a dalt: „... estere vár rám a kis Pierre...” Aztárr csend lesz. Csend. A mp átfűtött® a cserepeket. Mindjárt felgyullad a pad-
