Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

p Mit is képset a kedves vevő • • • Vettem a napokban egy műanyagból készült hajfo­gó sapkafélét a gyereknek, potom összeg volt az ára, ha jól emlékszem, három és fél forint. Többet nem is nagyon ér, primitív tákol­mány, a gyerek egy-két nap alatt széttépi. De nem is az áráról kívánok itt most szólni, még csak nem is a minőségéről, bár ez utóbbi elengedhetetlenül említésre kívánkozik. Mielőtt a fent említett saplcafélét megvásároltam, észrevettem, hogy tulajdon­képpen nem készárut ve­szek, hiszen a munka utol­só fázisát nekem kell oda­haza elvégeznem. Igaz, mindössze arról van szó, hogy a préselőgép, amely bizonyára ezrével —, sőt tízezrével! —, ontja ezeket a hajfogókat, benne felej­tett egy kis maradék mű­anyagot, s azt most nekem kell kivágni, vagy ügyesen kifaragni. Nem nagy mun­káról van szó, még ügyet­len kezemmel is elvégez­tem rövid öt perc alatt. Sőt. ez öt perc alatt még arra is volt időm, hogy elgon­dolkozzam —, nem a há­rom és fél forintos nyári tökfedőn, inkább azon a kereskedői magatartáson, amellyel elég gyakran ta­lálkozik manapság az em­ber. Mutatom a bolti, eladó­nak a félkész árut és mon­dom, hogy hibás, mert o maradék műanyagot nem I» m&ui -ki á &ep. Mise a-iwü­ti kislány csaknem felszisz- szen, s mintha személyes sértést védene ki, úgy vála­szol: — És mit képzel a kedves vevő, én vágjam Iá?! Isten ments, dehogyis képzelem. De ha már el­hangzott ez a kérdés, el­mondanám, hogy elgondo­lásom szerint mit is képzel a kedves vevő. A kedves vevő először is azt képzeli, hogy az ipar csakis kofogástalan árut szállít. Azt is képzeli, hogy a kereskedelem csakis meg­bízható és tökéletes árut vesz át az ipartól, s ilyen­formán csakis kifogástalan árut kínál eladásra. A ked­ves vevő tehát azt képzeli, hogy minden megvásárolt áru legalább annyit ér, amennyit kifizet érte: a 40 filléres zsemle például negyven fillért, a 300 forin­tos cipő 300 forintot, a 600 forintos pulóver 600 forin­tot és a 3,30 forintos mű- a nyag tökfedő pontosan 3,50 forintot. És természetesen ezenkí­vül még sok mindent kép­zel a kedves vevő. Többek között azt is képzeli, hogy a holnap kereskedői, akik napjainkban ismerkednek a szakmával, már megtanul­ják, hogy a hibás árut nem eladni, hanem visszakülde­ni kell. Vissza a feladó­nak !... És végül azt is képzelik, hogy nem tesz­nek fel nekik buta kérdé­seket ... fánadáiag) KAZALRAKOK Harminc fok - árnyékban Csúcsforgalom az egri strandon — Kellemes kiránduló idő a Kékesen — Látogatás néhány „forró" munkahelyen A kemence mellett. Az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat egri 4- es számú gyáregységében a kemence előtt szorg^-kod- tak a pékek, s bizony ke­mény munkát végeznek eb­ben a hőségben. 50—60 fo­kos melegben dolgoznak, na­pi 10—12 órát, hogy elegen­dő mennyiségű kenyeret és péksüteményt szállíthassa­nak a boltokba. Kalotai Kál­mán kisütő elmondotta, hogy a forró műszak után ugyan­csak jólesik a pihenés. A kemencéből 50—60 centire álló munkásoknak a műszak végére még a nadrágjuk is vi­zes lesz és patakokban folyik testükön a verejték. Szabó László műszaki vezető er­ről így beszélt: — Lényege­sen nem is lehet csökkente­ni a hőmérsékletet a kemen­cék mellett, mert a kisugár­zó hőt csak erős légáramlat­tal lehetne megszüntetni. Ez pedig nagyon lerontaná a kenyértészta minőségét. Az itt dolgozókat egyébként védőitallal: szódavízzel, s egyes üzemrészekben pedig tejjel látjuk el, hogy eny­hítsünk valamit a forró kö­rülményeken. Aratók között. A sárguló búzatábla ele­jén dohog a hatalmas kom­bájn. Vezetője félmeztelenül a kormány fölé magasodva figyeli a gép munkáját. Ami­kor egy pillanatra megáll, Vincze Sándor komba jnos nem győzi törölgetni arcá­ról a verítéket. — Bizony rettentő a hő­ség a határban, s ráadásul napi 18 órát dolgozunk a kombájnokkal. Nem sok van már hátra. Learattuk az árpát, s most kezdtük el a búzát vágni. Remélem két hét múlva ezt is befejezzük. Addig azonban megizza­dunk még egy párszor. — mondta az andornaktályai Búzakalász Tsz fiatal dol­gozója. Mozdonyon. Az egri vasútállomáson tolatgat az 50 esztendős kis mozdonj’, amelyen ketten. Árvái Sándor mozdonyveze­tő és Mata Antal fűtő dol­gozik. Mindketten régi ki­tüntetett vasutasok. — Régóta dolgozunk már együtt, s nagyon sok meleg napot megértünk már. A kazán mellett nem ritkaság az 50 fokos hőség sem. Fő­leg altkor van ilyen meleg, amikor a tűzcér tisztítását végezzük, illetve felíűtjük a mozdonyt. Ilyenkor legjobb éjszaka dolgozni, mert nap­pal a forró kazán a sister­gő meleg^ gőz és ráadásul az erősen tűző nap nehezíti a szolgálatot. Hétfőn délben 30 fok volt Egerben — árnyékban. dolgozna, A java erejűikben levők többnyire más tiszt­ségben tevékenykednek, nem is kívánkoznak a kazalra- kók mellé. Ki is győzné azt megfizetni, hogy kívánkoz­zanak? REG®, MEGBECSÜLT mes­terség a kazalrakók mester­sége. Csakhát mind keve­sebben művelik, s akik ér­lenek hozzá, inkább az idő­sebb korosztályhoz tartoz­nak ma már. A kazalrakást nem iskolában tanítják. A szó mostani értelmében nem szakma, bár azt, hogy nagy hozzáértés lséül hozzá, nem vitatja senki. A szalma- vagy szénakaz­lai, nem lehet aikárhogyan megrakni. Olyan a jó kazal, mint valami szépen megala­pozott építmény, amely nem ázik be, a szél el nem viszi, állja az ősz, a tél megannyi viharát. Szemre megnyug­tató, kedves látvány, jó a formája, egészében véve ta­karos, -valamiképpen a szün­telenül gyarapító, a kicsire is nagy gondot fordító szor­galmat juttatja az ember eszébe. Az alapos, a gondosságot szerető, lelkiismeretes embe­rek váltak be mindig is eb­ben a mesterségben. És olya­nok, akik a jószágot sze­rették, s nem volt számuk­ra mindegy, hogy tiszta, friss szalma kerüljön az is­tállóba, nem pedig ázott, penészes. A szénára — ha lehet — még nagyobb fi­gyelemmel ügyeltek. Tudták: a minőség itt még fontosabb, mert a jó szénán akkor is áttelel a tehén, a ló, ha tör­ténetesen szűkebben mérő- dik az abrak. A bálázás ugyan szépen terjed, s terjedne még in­kább, ha lenne hozzá ele­gendő gép. A legutóbbi sta­tisztikai adatok szerint jar- vabálázósral a szalma 37 szá­zalékát -takarítjuk be, ezt is csak a kombájnnal leara­tott területen; alig több mint egyhasmadát az évi hozam­nak. Sok-sok százezer ton­nát kell ennek következté­ben hagyományos kazlakba rakni , s ez még csak a szal­ma, a széna ezután követ­kezik. A VÖRÖSHERE- fe lu­cerna-széna termés hazánk­ban közepes évben is túlha­ladja a 2 millió tonnát Rétje­ink lekaszált termése 800 ezer tonna körül van. Lehetne persze több is? de ha azt számoljuk, hány kazalra va­ló ez a mennyiség, csak tisz­telettel gondolhatunk a ka­zalrakók fogyatkozó tábo­rára: amit ők végeznek, ami­lyen fontos munka, annyira becsülni való. Hányán vannak tulajdon­képpen? Olyanok, akik nem­csak értenek hozzá, hanem erővel is bírják, egy-egy ter­melőszövetkezetben négyen- öten ha lehetnek: talán 10 —12 ezren az országban. Ilyenkor, betakarítás idején, ha kétszer ennyien lenné­nek, az is kevés lenne. A kazalrakók ugyanis nemcsak a kazlaknál kellenének, ha­nem már a hordásnál. Ak­kor is, amikor vontatókon, és szekéren behordják a ter­mést a majorokba, mert ah­hoz is érteni kell: úgy meg­rakni a szekeret, a vontatót, hogy minél kevesebb szó­ródjék széjjel útközben. Egyesek azt mondják, hogy a dűlőkön, országutakon azért hagynak el annyi szal­mát, és különféle szálas ta­karmányt a traktorosok, a fogatosok, mert ,kicsire nem néznek”. Néznének pedig bi­zonyosan, legalábbis a több­ségük mindenképpen, de hiá­ba a jóindulat, ha nincs meg a hozzáértés. Amikor már folyik a hor­dás, a kazalrakónak nincs egy percnyi megállása. Arra sem futja idejéből, hogy ci­garettaszünetet tai-tson, nincs is türelme hozzá, kivált ha szeszélyes az időjárás. A járművek megállás nélkül táplálják a növekvő kazlat, az ember alig győzi helyére rakni úgy, hogy széle is, kö­zepe is legyen az építmény­nek. Már létrát kell állítani a kazal oldalához, ha nincs elevátor és oda is ember kell, aki villánként felado­gatja, kegyetlen munka még . ez is, mindene megfájdul, aki csak fél napig csinálja. MANAPSÄG épp azért nehezebb a kazalrakónak, mint régen, mert kevesebb az ember, aki a keze alá Ha már itt tartunk: a jó kazalrakót nem is lehet megfizetni. Mondhatjuk nem csak a pénzéit csinálja, bár­milyen furcsán hangzik, hi vatóstudat fűti, valami, ami már a szenvedélyes ügysze­retethez hasonlatos. Kell ez az érzés, különben nem va­lószínű, hogy győznék erő­vel. Az ilyen szezonmunká­nak többek között az sajá­tosságuk, hogy nem illeszt­hetők be a nyolcórás mun­kaidőbe: látástól vakulásig tartanak ma is. Ehhez pedig csak az idősebb korosztály­beliek szoktak hozzá, olyan emberek, akiknek világéle­tükben életelemük volt a munka, s az is marad, míg élnek. Némi aggodalommal teszik fel többen a kérdést, az olyan kihaló mesterségekre tekintve, mint amilyen a kazalrakóké, vajon belátha­tó időn belül lesz-e elegen­dő gép, amely megkönnyíti a kazalrakás fárasztó mun­káját, Nyilván sok gép lesz: minden évben több. Ám a ma embere számára ennék ellenére nehezen képzelhető el, hogy kazalrakókra ne le­gyen szükség. KELLENE TEHÄT AZ utánpótlás, kell gondolni a jövőre is. Mindenekelőtt oly módon, hogy megadjuk a tiszteletet, a becsületet a kazalrakóknak, azoknak a „névteleneknek”, akiknek keze munkáját lépten-nyo- moxj láthatjuk, s akik a szűkebb közösségeken belül megérdemlik társaik tiszte­letét. t K. T. Madártávlatból a zsúfolt egri jíiurS. tMmm® íEoía. Kiss Belát — 1971, jaiius 13., ksdtf Most aztán egyáltalán nem panaszkodhatunk, hiszen er­re vágytunk! Megérkezett a hőhullám, teljes erővel tom­bol a nyál-. Milyen érdekes: alig néhány nappal ezelőtt még arra vártunk, hogy fel­jebb kússzon egy kicsit a hőmérő higanyszála, most meg — pokolba kívánjuk időnként ezt 'a hőséget.. . Megérdsklődtük: hétfőn délben Egerben 30 fokot mértek árnyékban. .. Ezért indultunk el körút­ra: milyen változást hozott, kit hogy érintett a meleg idő. Strandon Igazán boldog ember lehe­tett az, aki szombaton és vasárnap bejutott, s egy talpalatnyi helyet talált az egri strandon, illetve a me­dencében. Érdeklődésünkre elmondották, hogy szomba­ton 11 ezer volt a fürdőven­dégek száma. A vasárnapi forró kánikulában pedig nem kevesebben, mint 16 ezren menekültek ide a me­leg elől. Egy dolgot tapasz­taltunk, amin jó lenne eze­ken a hét végeken változ­tatni. Az egyetlen pénztár- ablak előtt ugyanis egy­másfél órahosszát kellett várni, hogy jegyet kapjon az ember, ilyenkor megoldható lenne talán — már volt rá példa —, mozgó jegyárusí­tást szervezzenek a bejárat előtt. Az se ártana, ha egv- időben minden pénztár nyit­va lenne. A szombat-vasárnapi ká­nikulában rengetegen keres­ték fel a strandon is, de a város más pontjain is a fagylaltárusokat. Mint az egri cukrászüzem vezetője elmondta, szombaton néty mázsa fagylalt és körülbe­lül 4500 .darab hűtött süte­mény fogyott el. A vasárna­pi termelésük pedig hét és fél mázsa különféle fagy­lalt volt, és hétezer darab süteményt vettek ki a sü­tőből. A meleg napok ered­ménye ez, amely egyben az idei év legnagyobb fagylalt­fogyasztásának is számit. Kirándulók Május óta — az idegen­forgalmi szezon kezdeté­től — hét végeken egyre több külföldi és hazai tu­rista, kiránduló érkezik Egerbe. A szombat délutáni, valamint a vasárnap délelőt­ti vonatok zsúfoltságáról nem kell szólni, szinte on­tották magukból az Eger­be érkezőket. Több ezren keresték fel a várat a mú­zeumot, s legalább még eny- nyien sétáltak Eger neveze­tességei között. Kiváló, ki­rándulásra rendkívül alkal­mas idő volt a Mátrában is, mint az Országos Meteoroló­giai Intézet kékestetői állo­másán érdeklőd és ünki’e el­mondották, húsz fok felett Forró munkahelyek volt a hőmérő higanyszála. Tegnap délután pedig 22,3 fokot mértek, ami nem gya­kori dolog a Mátrában.

Next

/
Thumbnails
Contents