Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

»»»»»»♦»» »»««»« WWM>Wt< Balzac, vagy még inkább Dickens nyomortanyám éltek, lézengtek ilyen figurák. Fagin rongyokban. Képzel­jék el a rongyos, koszos Fagint —, rongyokban. Egy madárijesztőt ko­pottan. Egy ténfergő múmiát. Vala­honnan a parttalan és végtelen idő mélyéből bóklászott elő az utca sar­kán. Képzeletem szerint az utcasar­kának másik oldalán még nem is volt, befordult a semmiből a senki, de erre az utcára fordult, valaki lett belőle, aki valahonnan jött * De kit érdekel, hogy honnan jött? őt sem. Nem is érdekli, sem a tér, sem az idő, sem a honnan, legkevésbé sem a hová. Apró, riadt egérszemek kan­dikálnak ki zanzányi fejéből. Riad­tak, tanácstalanok ezek a szemek, de nem a mai tanácstalanság pillog ki a vörös szegélyű szemhéjak mö­gül. Valamikor, ismét ki tudja mi­kor, megrebbent lelkében a rémü­let, fellobbant és rögtön kihunyt az emberi dac. és ellenállás, aztán az utóbbinak csak hamuja, az előbbi­nek konzervált jege is megmaradt — Felvállalnám — mondja szo­katlan mély dörmögő hangon. — Maga? — Én. Mit tetszik, kérem nagyon szépen, ezen csodálkozni? — furcsa ez a* hajlangó beszéd és a mély, dörmögő hang együttesen. — Hogy bírja-e a bácsi? — Kicsit lapátolok egyszerre, úgy | tovább tart...'de egy a fizetség — | hajol közelebb, mintha valami nagy I titokba akarna beavatni. Ütfélen fe­ji lejtett rongy, pálinka és valami tá­voli, talán évekkel ezelőtt evett fok- tji hagymás kolbász szaga keveredik í össze az orrom alatt. Most mit I mondjak ennek a maroknyi öreg ♦ K©KTE1 Parttalan idő embernek, akit megevett a pálinka, a testi-lelki restség, akit a rongyai tartanak össze emberi formában. Mit mondjak? — De ez, drága bácsikám, 30 má­zsa szén. Meg a fa is még! Nem való ez már magának... — Hát magának igencsak jobban — mustrál végig, alulról felfelé, hogy pironkodni kezdek. Mi a fené­nek is bocsátkozom beszélgetésbe ez­zel a sírig gyalogjáróval. Miért nem rakom magam be a szenet, le a pin­cébe. Kétszer melegítene legfel­jebb. Nagy úr a restség, még kifo­gást is talál. A tényleges dolgot. Ami talán nem lenne halaszthatatlan, de a rakás szénkupacot nézve oly fon­tosnak tűnik, hogy annál fontosabb nem is lehet a világon. — Aztán ez nem is 30 mázsa. Ha­nem negyven is megvan —, teszi hozzá, hogy újból és most már jo­gosan pironkodhatok. Mert valóban 'nem harminc, hanem harmincöt má­zsa ez a szén. Aljas ember. E mú­mián akartam volna én öt mázsa árát behozni? Pfuj! Most már sem­miképpen sem engedem, hogy az öreg itt bármit is csináljon. Az em­ber a maga vétkét másban bünteti. — Na látja. Harmincöt mázsa. Hogy bírja maga? Meg minek is, ta­tám, magának ebben a korban még dolgozni? — tatázom most már az öreget. — Miért nem tartják el a gyerekei, ha nyugdíj nincs? — Engem nem kell eltartani. Ne­kem nem kell semmiféle eltartás! — húzza ki magát, hogy egy pillanatra szinte tűnni látszik rongya, riadtsá- ga, halállal pajtáskodó esettsége. — Jó, rendben, van. Nem kell. De élni kell! — Nem kell, muszáj! — bölcsel- kedik az öreg és egy rettenetes rozs­dás, de nagy bendőjű dóznit húz elő. Kinyitja. Csikk. Büdös dohány, meg csikk. Karom ujjaival kikotor egy csikket, nem filterest, mert az is van, aztán gyufát is kapargál vala­hol a zsebe helyéről, mint valami varázsló... — Magát nem kínálom. Ez magának nem való —, csappant- ja vissza úgy a rozsdás dúzni fede­lét, hogy az szinte magától tűnik vissza a valamiféle zsebbe. Nem tu­dom, hogy kuncogjak-e, vagy inkább sajnálkozzam ezen az itt maradt rek- vizitumon, aki mellett úgy rohant el az élet, mint korhadó gyökéren át zuhog él a medert váltó gyors pa­tak. De végül is a szenet, amit ide lökték a kapu elé, be, sőt le kell hordani a pincébe, lényegtelen, hogy halaszthatatlan dolgom van-e, vagy halaszthatatlan a mesterségem, egy a lényeg: a pofám leégne, ha ezt a göcsörtös múmiát bíznám meg, hogy nyögje le a pincébe az ő korhadt iz­maival az én tüzelőmet. Beletúrok a zsebembe, előrántok egy papírpénzt: húszforintos. Tízesre vélekedtem, annyira taksáltam lel­kiismeretem elaltatását, meg a kis csevegést a vén madárijqsztővel, de ha már húszas, legyen húszas, üsse kő... — Na, fogja, tata, a magáé! — Ennyiért? Mit gondol? Ennyi­ért ezt mind! — mutat körbe szénen, fán, utcán, szinte az egész világon, mintha az mind az ő dolga lenne rendre és helyre tenni. — Dehogy kell ezt mind. Magának nem kell semmit csinálnia. Ezt csak úgy adom, no... Fogja! — Ezt csak úgy? — Igen, Csak úgy! — Vigye a francba az úr. Nem kódis vagyok én. Sose voltam. Én a munkából élek — pök ki mellém és nyúl, most látom, hogy szerszámért nyúl, egy kegyetlenül görcsötös nye­lű, lötyögős fejű fejszéért. A szer­számért. Akasztja máris a karjára és úgy mér végig, ahogyan csak egy dolgos ember tud lefitymálni egy os­toba naplopót. És már el is tűnt az utca másik sarkán. Beletűnt a part­talan időbe! I 40 Vadászati Világkiállítás Budapesten 25 ezer Heves megyei látogatóra számítanak Hazánk egyik legkiemel­kedőbb eseménye ifesz az augusztus 27. és szeptember 30. között megrendezésre kerülő vadászati világkiállí­tás. Az előkészületi mun­kák már nagyban , tartanak a metógazdagági kiállítás 33,5 hektáros területen, amely egy hónapon át ad helyet a nagyszabású vadá­szati demonstrációnak. A világkiállítás iránt nagy az érdeklődés. Szinte a világ minden részéről várnak lá­togatókat és hazánkból is egymillió résztvevőre számí­tanak., Több állam- és kor­mányfő, miniszter, külföldi közéleti személyiség érkezik hazánkba ebben az időszak­ban, hogy megtekintse a ki­állítást Az ember és a természet kapcsolata A bemutató célja az em­ber és a természet i sokrétű kapcsolatának szemléltetése. Nemcsak a vadászat történe­tét a vadgazdálkodást, ' a vadvédelmet; a művészet és a vadászat kapcsolatát mu­tatja be, de helyt ad a sporthorgászatnak, a turiz­musnak, különféle lovasren­dezvényeknek, • általában mindannak, ami az embert valamilyen módon összekap­csolja a természettel. Magyarországon az első országos vadászati kiállítást 1871-ben rendezték. Itt bí­ráltak először trófeákat. Ké­sőbb, az első nemzetközi va­dászati kiállítást 1910-ben rendezték .meg Becsben. A második világháború után 1958-ban Düsseldorfban, 1960-ban Firenzében, 1967- ben Novi-Sadban került sor nemzetközi vadászati kiállí­tásra. Világméretű bemutatót azonban most rendeznek először, s ennek tudatában készülnek a szervezők, a rendezők. Magyar vonatkozások A kiállítás reprezentálja majd a vadgazdálkodásunk adottságainak és jellegzetes­ségeinek. felszabadulás óta elért eredményeit. A magyar pavilon belső díszítésére a Gemenci erdőben begyűjtött több mint 1400 agancsot használják fel. A látogatók megismerkedhetnek az aranyérmes szarvasagancsok­kal, őz-, dám-, muflon- és vaddisznótrófeákkal és lát­hatják továbbá azt a 10 ezer éves szarvasagancsot is, mely a Duna medréből - ke­rült elő. Jelentős lesz a sporthor­gászati pavilon bemutatója, a vadászkutya-bemutató és a fegyvertörténeti bemutató. Ott megismerkedhetnek majd a látogatók a történelmi va­dászati fegyverekkel és esz­közökkel, a számszeríjtól kezdve a modem puskáig. Kiállítják Hunyadi Mátyás vadászmentéjét, Kittenber- ger Kálmán. Széchenyi több emléktárgyát is. Megelevenedik a dzsungel Hazánkon kívül az öt vi­lágrész mintegy 40 országa» állítja ki hazájának a vadá-1 szattál, a természettel kap-1 csőlátás látnivalóit. Ezen túl-1 menően számtalan külföldi* cég is részt vesz a kiállító- son. Különösen gazdag} anyaggal mutatkoznak be azj|| afrikai országok. A dzsungel * világának színes élő vadállo-|j| mánya lesz jelen, olyan á.1-1|> latok is, melyek Magyaror-| szágon eddig még nem vol-* tak láthatók. X A rendezők gazdag prog-ii rammal készülnek a Iá toga- j tők szórakoztatására, ame- j lyek középpontjában a kul-1 j turális és lovasversenyek lesznek. Ezen túlmenően az esztergomi Pilisi Parkerdő- gazdaságban, a Gemenci Ál­lami Erdő- és Vadgazda­ságban, a gyulai, keszthelyi t és a Somogyi Állami Erdő-* gazdaságban, Veszprémben, ¥ Győr-Sopron megyében, Ta- } tán és még számos helyen! tartanak a kiállítással kap- * csolatos rendezvényeket. Heves megye is készül A megyénkben elterülő he- f gyek — a Mátra és a Bükk i — több vadászterülettel ren-( delkezik, ahonnan aranyér- * mes szarvasagancsok. őz-, d.árn-. muflon- és vaddisznó- trófeák kerülnek a kiállítás­ra, melyeket már korábban, zsűri bírált el. Heves megyéből több mint ezer vadász és ezer erdészeti dolgozó készül a kiállításra, akik elsősorban szakmai szempontból tanulmányozzák azt. Ezenkívül pedig mintegy 25 ezer hévesi látogatóra számítanak a kiállításon. Je­gyek máris igényelhetők a megyei tanács járási hivata­lainak élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztályain, a városi tanácsok mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyain, vadásztrásaságoknál, a Mátra-büfcki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságnál, va­lamint a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályánál. Várhatóan me­gyéikből öt különvonat és mintegy ötven autóbusz in­dul. Az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek pedig saját autóbuszaikkal szállít­ják dolgozóikat a kiállítás­ra. Megyénk is ott lesz tehát a nemzetközi demonstráci­ón, trófeáival és látogatóival egyaránt. Székely Ferenc Kétség nem férhet hozzá, hogy mind ez ideig rám vártak annak a vitának el­döntésében:- forró-e a nad­rág, illetőleg sexesebb-e a forró nadrágocska, mint a mini?. Amiért rám vártak e vita és divat eldöntésében, az férfias lényem, s sex iránti, hogy úgy mondjam megértésem, ezen belül is a kevésbé beburkolt testré­szek iránti vonzalmam mel­lett elsősorban is annak tudható be, hogy bölcs ember vagyok. Nem akarok túlozni, még hencegésnek tűnhetne: de nagyon bölcs ember vagyok. Állításom igazolandó, s egyben a forró nadrágocs­ka ügyében teendő állásfog­lalásom hiteléül, hadd ad­jam hát közre tényeimet és érveimet e tárgyban Elöl­járóban le kell szögeznem, hogy a forró nadrágocska, a feszülő női idomok és más feszülések ilyen nyílt prob­lematikája például Jel sem vetődik délután hat. órakor, mondjuk az Északi-sarkon, mégha éjszaka is süt ott a nap. Mint ahogy az is két­ségtelen, hogy a bantu né­gerek kemény keblű mezte- telen hölgyei körében tel­jességgel nevetség tárgya lenne a fókabunda, ame­lyért hazám női dolgozói hajlandók lennének még az Árhivatalt is megérteni. Ennyit elöljáróban, s máreb­Kutyák a Vadászati Világkiállításra Az augusztusban Budapesten megnyíló Vadászati Világ- kiállitáso-n részt vesz az Agárdi Állami Gazdaság faj- kutya-tenyészete is. A gazdaság jánosmajari kutyafarmjá­nak gondozói szép sikerre számítanak agár-tenyészetükkel. Tohhí e a. '* 9/ 4 t & T Cd bői ki kellett derülnie leg­alábbis annak, hogy böl- cseségnek van azért irmag- ja bennem. A tulajdonképpeni böl- cseség a változó divat és a fejlődő sexkultusz iránt ak­kor nyilvánult meg bennem először, amikor Évát pillan- tám meg az Éden fái alatt Adám-kosztümben, azon tű­nődve, hogy nem takar-e túl sokat nőiességéből a fü­gefalevél. — De ha leveszem, ta­lán nem leszek eléggé iz­gató neked Ádi? Azért, ha takar valami valamit, , az mégiscsak izgibb, nem? — mondta Éva annak idején és nem is ő vette le. Aztán teljesítvén az Úr parancsát., hogy sokasodjatok, eljött a kora középkor, amikor mint Orlando Furioso lovag, majd megörültem Ssisasis zies mosolyáért, s azért a pillanatért, amikor feneke helye kirajzolódott a száz­ezernyi slafrok mögött. Ügy el t:olt takarva minden, hogy lovag legyen volt a talpán, aki Ámor nyilával célba talált. Ám mégis sok lovag lehetett a talpán, mert Ádám és Éva kettőse helyett a kora középkorban is már legalább 300 millió ember élt a Földön. Aztán jött Boccaccio. Ala­posan végitanulmányoztam a Dekameront, mindenütt ol- vastam forróságról, uram bocsa’ még nadrágról is, de forró nadrágocskáról egy szót sem. És mit csinálhat­tak ezek a pajzán boccac- ciói figurák? Azt bizony! Nadrág, azazhogy forró nadrágocska nélkül. Még Casanova is jött és márki- séí: ~ íösiek ér« mioi te Csenkesz Lapunk hasábjain arról ol-J vasha ttunk, hogy Szajláh „araitják a réti csenkeszt, s a csenkeszből az átlagter­més meghaladja az öt már zsát." A híradás megjelené­se óta sok olvasónktól kap­tam levelet. Azt kérdezik, mi Az a réti csenkesz, íáj- szó-e, s van-e köznyelvi megnevezése. Ezt az ismeretien eredetű szót általában nyelvjárási szónak értékeli a nyelvészeti szakirodalom, s a legrégibb szótárak is „a nép közt for­gó nevek” között tartják szá­mon, Ez a „népi szó” szak­szóként is szerepet kapott, s a fű vészkönyvekben, növény­tani szaikkönyvekben is gyakran olvashatjuk. A fes- tuca pratensis terminológiát ezzel a magyar jelzős szer­kezettel értelmezik: réti csenkesz. Miniket elsősorban a csen­kesz szó alakja érdekel. Hogy nagyon régi szóval állunk szemben, bizonyítja az is, hogy ez a köznév tulaj dóm - név; szerepet is vállalt. Ok­leveleinkben gyakran olvas­hatók a következő személy­es földrajzi nevek: Csenkesz, Csenkeszi, Csenkeszfa, Csen- keszfaXu, Csenkeszfölde stib. Hogy legértékesebb fü­veink, takarmánynövényeink egyikének, a csenkesz nö- vénynemmek mennyire sok fajtája ismeretes hazánkban, bizonyítják a következő nyelvileg is érdekes elneve­zések: réti, magyar, baráz­dált, sovány, veres, szálkás, sertetövü, egérfarkú, magos, juh-, óriás, henyélő, nádas, csenkesz. A régi írások emlegetik a csenkeszharmat és a csen- keszdara összetételeket is. Valamikor a reggeli harma­ton szitával-szedtél?, s jóízű eledeleket, töltelékeket készí. tettek belőle. Ennek a csenkesz étoeve- vezésmék köznyelvi szóvá válását megnehezíti, hogy egyes vidékeken sok jelentés- árnyalat tapad hozzá. Egyes vidékeken! szálkaperiének is nevezik. A palóc nyelvterületen la­kó embereket különösen ér­dekelheti a palócfű elneve­zés. Pontos adataink nincse­nek arra, hogy mely terüle­teken élnek ezzel a szóval. Olvasóink segíthetnének ab­ban, hogy pontos területek­hez köthessük ennek az el­nevezésnek előfordulását, használatát Dr. Bakos József jöttek és a férfiak epedő tekintetet vetettek egy szép női lábacskára, amely ki­villant a szoknya alól, a bo­kától pedig egyenesen elön­tötte őket a forró láz, — nadrág azazhogy nadrágocs­ka nélkül. Bölcsességem arra is em­lékszik,. .. Ö nem, nem ar­ra! ... Hanem arra, hogy férfiak, nők, öregek és fia­talok, hogyan tiltakoztak a maxi szoknya miatt. A mi­niért! Amely néha minibb, mint a legforróbb •nadrá­gocska, pedig férfivoltomra esküszöm, hogy én tudom, milyen, de milyen forró is tud lenni egy ilyen forró nadrágocska. Egyszóval, él­jen ez a kedves kis vacak nadrág, amely csak azért izgibb a fürdőruhánál, mert többet sejtet annál, mint amennyit amaz mutat. Ez a véleményem. És van egy tanácsom! Az időseb­bek abbahagyhatják. A bá­mulását is, meg a hordását is. (egri) iWS. janin vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents