Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-28 / 176. szám

A siker gondjai

A gyöngyőspatai Páva-kör történetéből

KARRIER A JAVÁBÓL,

méghozzá nem is akármilyen, amit a gyöngyöspataiak néhány hónap alatt elértek. Alighogy megalakult a Pávakor, nem sokkal utána már a tv kamerái elé kerülték, bál* akkor még társbérletben a tápiósBecsőiekkel Majd fél- lépés Gyöngyösön és a környéken, aztán meghívást kaptak egy nyugatnémet—magyar koprodukciói műsorban való szereplésre, aminek hangfelvételeit már elkészítették, a képeit pedig Szentendrén most rögzítik filmre.

Megkapták a meghívást a Duna menti íoiklórfesztivál- ra, Bajára, augusztus 20-ra. Az ugyanezen a napon jövőre megrendezendő országos pávaköri találkozóra is a zsebükben a meghívó.

Pedig csak az idén alakult meg a gyöngyőspatai Pávakor.

Kellett hozzá egy leflkes pedagógus, Pohárdi Istvánná, aztán néhány lelkes nő és férfi, akik szívesen énekelnek. Elővették a patai dalókat. Néhány hét alatt több mint harminc olyan dalt tanultak meg együtt énekelni, amelyek csakugyan ennek a vidéknek a népétől származnak. ^

Ma már negyvenkét tagja van a körnek. A fele nő, a másik fele férfi. Tartozik hozzájuk még egy íönókórus, csupa asszony az énekese. Ok ülnek a guzsaly mellett a nagy kórus előtt, s miközben, a fonalat sodorják, a többivel együtt mondják az éneket.

Alig egy hónappal ezelőtt tizenhat tagú tánccsoport

csatlakozott hozzájuk. Vezetőjük Hegedűs Béláné.

Már csak a citerazenekar hiányzik az együttesből.

Ha ennek a citerazenelcar- nak a kialakításához pedig Pribojszky Mátyás, a zeneszerszám művészi képességű ismerője adna segítséget, akkor önálló előadóestek

megtartására is futná az erejükből. Mert itt tart a Pávakor, hiszen a siker kötelezi őket a képességeik maximumárnak a kifejtésére.

MŰVÉSZILEG AZ együttes nem több és nem kevesebb, mint egy paraszt művészcsoport. Ebben a meghatározásban a panaszt szó, az

előadás módját is megjelöli. Annak eredetiségét, ízét, karakterét szabja meg. Sikert is csak addig érhetnek el, amíg maguk is ragaszkodnak önnön stílusukhoz.

Csak így Illik hozzájuk az a népbállada is, aminek a dallama közismert, de szövegét a patai Köteles Istvánná költötte. Egy ötven. évvel ezelőtti szerelmi tragédiát énekéi meg benne. A történetre az idősebbek még emlékeznek a faluban. A szereplők nevére is, hiszen a két szerelmes halála annak idején felkavarta nemcsak a község, hanem a környék x lakóinak lelkét is.

Ügy tűnik, kevés ilyen sikeres együttese van megyénknek, mint amilyen a gyöngyöspatai. Van mit büszkélkedni velük, és bizonyárra ők is nagyon jól érzik magukat.

A -látszat azonban — mint annyiszor —, most is csal. Erről mondott kesernyés szavakat Nagy Miklós párttitkár, majd később tőle függetlenül, de szinte ugyanazokat ismételve Gulyka Pál, a községi tanács elnöke.

A pénzről van sző.

Csak a bajai fesztivál útiköltsége nyolcezer forint. A megyei művelődésügytől másfél ezer forintra kaptak keretet, de pénzt nem. Ha valaki kölcsönzi ezit a másfél ezret, akkor a megye utólag megfizeti neki. Pohárdi Istvánná legalábbis így tudja. Ki legyen a gavallér? Ez most már a kérdés.

A GYÖNGYSZÖV az volt. Négyezer forintot ajánlott fél az együttesnek, hiszen azok, akik ebben szerepelnek, egyúttal a Gyöngyösi Fogyasztási Szövetkezetnek is a tagjai. Ebből kiindulva most már várható, hogy a GYÖNGYSZÖV nem elégszik mag azzal, hogy mecénásko- dik, hanem elvárja, hogy az együttes a szövetkezet neve alatt szerepeljen. Ha a támogatására igényt tartanak, akkor jusson valami a dicsőségből is a nagylelkű adakozónak.

MERT A PÉNZ MOST

sem mellékes. Igaz, a bajai fesztiválra a meghívó, úgy szól, hogy a rendezőség a két napra a teljes ellátást biztosítja. De a szereplésekre a

kör tagjainak szabadságot is

kell kivenniük. Kinek a bányától, kinek a tsz-től, másoknak pedig a metró építkezésétől, illetve a környékbeli üzemektől. Es mi 1-esz, ha elfogy a szabadság?

Kétségtelen, az együttes tagjai tudják, hogy öntevékeny csoporthoz tartoznak. De meddig lehet lelkesedésből a szabadságot elaprózni, a tarisznyából kosztolni? Legalább lássák él őket azok, akik meghívják az együttest. Különösen, ha több napon át kell a tv-ben szerepelni.

A gyors siker gondjai abból is származnak, hogy az együttesnek eddig nem volt „tulajdonosa”, ügyintézője. A községi tanács, a termelőszövetkezet is büszkélkedett vele, de szinte nem is gondoltak arra, hogy a dicsőség mellett a valóság anyagi része is fontos szerepet kap.

Ebből az is következik, hogy az együttesnek a jövőben össze kell állítania a maga éves programját, amely meghatározza tevékenységüket, figyelembe veszi a teherbíró-képességüket, és lehetőséget ad a felkészülésre mindenkinek: a tsz-tagnak,

a metróépítőnek, a tánckar vezetőjének és így tovább. Már az esetlegességre nem bízhatják magukat, ha hosz- szabb távra akarják elkötelezni magukat a gyöngyöspatai népművészet művelésére és terjesztésére, ami nem lehet közömbös a megye szerveinek sem. Utó végre a pataiak a Heves megyei színekre is dicsőséget hoznak!

Ha a GYÖNGYSZÖV kihasználja a Páva-körben rejlő lehetőségeket, akkor utólag senki sem mondhatja, hogy elhalászta az arra elől a dicsőséget, hiszen a pataiak több helyre is fordultak. De hát najnos, amíg egy tv- filmben nem szerepel az együttes, amíg koprodukciós tv-műsor fel nem fedezi őket, addig itthon sem figyelmek fel rájuk.

HADD EMLÍTSEM MEG:

a páva színpompás tollazata ugyan nagyon szépen csillog, de hát — úgy látszik —, nem minden szem képes ezt fel is fogni.

G. Molnár Ferenc

— Azonnal elmondom... — az ismeretlen enyhén meghajolt feléje. — De először bocsánatot kell kérnem, én becsaptam magát, nem vagyok az édesanyja egyik kollégája, még soha nem is hallott felőlem. De pontosan azért akartam magával találkozni. hogy megmentsük az édesanyját a viharként kitörni készülő kellemetlenségekül — folytatta a férfi, mintha csak kiolvasta volna Lénocska gondolatait. — Maga I- nszomolszka. s most olyan dolgot tárok fel maga előtt, amiről nem szabad tudnia senkinek.

Fürkészve nézett Lénocska szem be. pontosan meg akart győződni róla, hogy hihet-e Igen, azt mérlegelte: beszéljen-e, avagy sem.

st mm JÄH«* m, «•«»»

gosan érezte.

— Nézze, Jelena Viktorovna, én az állambiztonsági szervek munkatársa * vagyok, Koroljovnak, Pjotr Vasziljevics Koroljovnak hívnak — mondta lassan, az új ismerős. — Azért nem hívtuk hozzánk, hivatalosan, nehogy feltűnést keltsünk...

Koroljov úgy is nézett körül, mintha máris felkeltették volna a figyelmét, s Lé- nocskának egyszerre rossz érzése támad.

Koroljov ezután kabátja oldalzsebéből egy vörös bőrkötésű könyvecskét • húzott elő.

— Itt az igazolványom —■ mondta, s odaadta Lénocs- kának.

— Nem, minek ez ILI —»

mormogta zavarában Lé- n ócska. — Én elhiszem magának.

— Nos, igen — mondta Koroljov oktató hangon. — Do azért mégis, nézze meg, a rend kedvéért.

Lénocska kinyitotta a könyvecskét, s abban .valóban azt olvasta, hogy Koroljov százados az Állambiztonsági Bizottság munkatársa, ott volt a hivatalos pecsét és az aláírások is ...

Lénocska visszaadta az igazolványt.

— Hiszek magának — mondta még egyszer a lány. — Kérem, beszéljen.

— Jelena Viktorovna, mivel maga komszomolka, és mint előttünk ismeretes, jó komszomolka, elhatároztuk: azzal a kéréssel fordulunk önhöz, hogy legyen segítségünkre... Egy kissé kényes ügy... Remélem, ért engem? Akkor hallgasson ide — mondta Koroljov. — De ne feledje: arról, amiről én most magának beszélek, senki sem tudhat, egyetlen ember sem. Sem az édesanyja, sem a barátnői, sem az elvtársak a Komszomol- ban. Érti?

— Igen — mondta Lénocska. — Ezt értem.

— Nos, hát akkor.l — Koroljov mélyet lélegzett, mintha erőt gyűjtene ahhoz, hogy valami nagyon fontosat mondjon.

— A maga édesanyja Glazunov akadémikussal dolgot

É ^ i

A SZIBÉRIAI TÁNCEGYÜTTES A MARGITSZIGETEN. AKrasznojarszki Szibériai Táncegyüttes — amely nagy sikerrel vendégszerepeit Győrött, Keszthelyen és Székesfehérvárott, július 22-én, csütörtökön este a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatkozott be a főváros közönségének. A közönség soraiban megjelent dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, valamint a társadalmi és a kulturális élet számos ismert személyisége. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője ést tagja.

(MTI foto — Petrovits László)

í j típusú magnók

A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyáregysége új típusú magneto- fonokkal jelentkezik a negyedik ötéves terv időszakában. Elsőként a rendkívül praktikus MK 21-es szalagkazettás készüléket fejlesztették tovább: azMK22- es és az MK 23-as új magnók első szériáit már átadták a kereskedelemnek. Az MK 22-es használatát a „pil- lanat-állj!” távkapcsolás könnyíti meg, az MK 23-as pedig hangfalhoz is csatlakoztatható, jobb minőségben adja vissza a felvett műsort. Ez utóbbit az autósok is használhatják, most gépkocsi-akkumulátorokkal is működik.

Mindkét új magnót többféle színvariációban gyártják. A későbbiekben kidolgozzák a szalagkazettás MK- típusok sztereo-változatát, és rádióval kombinált típusát.

Egri tervek

nevelési kSzpont iétrelieiisío

A hagyományos oktatási és nevelési eljárások világszerte átalakulóban vannak. Ez a tény megköveteli az oktatás-nevelés feltételeinek állandó javítását, a tárgyi feltételek biztosítása új koncepciói kialakítását. Az eddigi gyakorlatban a nevelés elsősorban az iskolában koncentrálódott, illetve egymással csak laza kapcsolatban levő in tézmén ye'kben folyt. Sokáig nem gondoltak arra, hogy a nevelés hatékonysága megsoíkszorozódna, ha a különféle típusú nevelési intézményeket földrajzilag is közel hoznák egymáshoz. Más szóval az iskola, óvoda, napközi, kollégium, sportcsarnok, könyvtár, művelődési ház egységes koncepció szellemében egymás mellé, egymás szomszédságába kehon ... Ezt csak maga hajt- * hatja végre. Éppen ezért az } egyedüli dolog, amire meg-1 kérjük az, hogy minél keve- } sebbet tartózkodjék házon} kívül, jegyezze meg azokat, J1 akik megfordulnak maguk-1 nál és. erről tájékoztasson l majd minket.

— De hogyan tudok in-* formációt adni? — kérdez-í te Lénocska. — És ha nem]! lesz miről beszámolni?

Koroljov elmosolyodott. J

— Csupán arról kell je-í

lentést tenni, ami egész nap } otthon történt. Az aztán már | a dolgunk lesz, hogy kivá-J lasszuk azt, ami a maga je-* lentésében figyelemre méltó. í S mivel a kapcsolat tartása* magával reám hárult, így* mindig fel fogom magát hív-!} ni... ♦

Lénocska lehangolt volt. *

— Bocsásson meg —*

mondta. — De miért érdek- * lődik a külföldi hírszerzés} az én anyám iránt? *

— Ezt attól a külföldi}

kémszervezettől kellene} megkérdezni —, válaszolta* Koroljov. — El lehet kép-* zelni, hogy valami alapja!} mégiscsak van az érdeklődé-* süknek. ¥

— De hát az én «*yám so-J ha senkinek sem beszélt ar-í «51, amiről hallgatni kell, i

— A külföldi hírszerzés.* úgy látszik, nincs erről tel-!} jesen meggyőződve — je-* gyezte meg Koroljov. }

~ Rendben van, mindent világos — mondta határozót-* tan Lénocska. j

Kezet nyújtott: }

— Megegyeztünk? }

Lénocska bizonytalanul*! tette kezét a férfiéba.

•Ä’

Koroljov megfogta Lénocs- ’

a könyökét és felsegítette a , pairói.

rülne. Az utóbbi évtizedben néhány szocialista és nyugati országban kísérlet történt úgynevezett nevelési központ létrehozására.

A külföldi nevelési központok tcrv'ei, élete a hazai szakemberek, elsősorban a művelődésügy irányítói a tervező mérnökök érdeklődését is felkeltette. Nem véletlen az, hogy áz utóbbi években hazánkból is több Szakember tanulmányozta a külföldi nevelési központokat. A külföldön járt szakemberek egyike, a Középületi er- vező Vállalat mérnöke. Kiss István még 1969-ben előadást tartott Egerben tapasztalatairól, ahol részt vettek a megyei pártbizottság, a megyei művelődésügyi osztály, a Heves megyei Beruházási Vállalat, az általános és középiskolák képviselői. Az előadó javasolta, hogy Egerben Is célszerű lenne egy nevelési központ létrehozása. Az értekezlet utón Egerben Sipos István megyei párttitkár és Friedrich Sándor, beruházási vállalati igazgató irányításával munkabizottság alakult (tagjai: Jenei Artur- né, Bógyi Kálmán és Pólyák Alajos).

A munkabizottság kérdéseket dolgozott ki, amelyekben arra kért választ a megkérdezett mintegy 150 nevelőtől, hogy milyennek képzelik el a „holnap” iskoláját. A válaszokban a nevelők többsége sürgette a „hagyományos” iskolatípusok és a jelenleg különálló kulturális, nevelési objektumok centralizációját a hatékonyabb nevelés • érdekében.

A munkabizottság a válaszok és saját elképzelései alapján tanulmányt készí-t tett a nevelési központ ki-} alakításáról. A tanulmány-} ban foglaltak jó részét a Középülettervező Vállalat beépítette A korszerű iskolatípusok kialakítása című dokumentumába. Így az egri elgondolások egy ors/.á-í gos koncepció részevé vál-j

te*.

A’ nevelési központ létre-i hozásának helyi kezdeményezői a IV. és V. ötéves terv során felépülő egri északi lakótelep (Csebokszá- ri) déli részén látnák jónak az elgondolás kivitelezését. Elsősorban Eger város vezetőin múlik, hogy, az országos viszonylatban is jelentős vállalkozás valónaggá váljék. Véleményem szerint ez az intézmény a gazdag hagyományokkal rendelkező iskolaváros rangját újból az } „élvonalba'' sorolná.

A Szecskó Károly,

(Fdlytgtjuk.)

zik együtt..; De nemcsak

vele... Koyrigina elvtársnő és még úgy tudom, Fedor- csenko professzor — ók Glazunov most... Vagy ő maga, vagy valaki a munkatársai közül... Szóval, az ő intézetében egy jelentős felfedezés született.

Lénocska feszült figyelemmel, óvatosan nézett Korol- jovra.

— Nem, én nem faggatom magát erről a felfedezésről — nyugtatta meg a százados a lányt. — Ezt jobban ismerjük, mint maga, s az is lehet, hogy maga semmit sem tud felőle. A lényeg az, hogy erről a felfedezésről tudomást szerzett az egyik kapitalista ország hírszerző szerve is. És most egy tökéletesen kidolgozott terv szerint, nagyon érdeklődnek Glazunov és az ő munkatársai iránt. Nekünk kötelességünk egyfelől megvédeni az embereinket, másrészt lefülelni az ellenséges hírszerzőket. És ebben tudna maga nekünk segíteni.

— Nem értem magát.

—- mondta zavartan Lénocska. — Mit tehetek én?

— Egy perc türelmet kérek — vágott közbe Korol- jov.

— Nem olyan egyszerű dolog az ellenséges ügynökök nyomára jutni. Azok bizonyára valahol Glazunov körül szaglásznak majd, meg Fedorcsenko, valamint az ön édesanyja körül. Nem akarjuk, hogy azok az emberek, akikkel Kovrigina és Glazunov érintkezik, gyanút fogjanak. De közöttük lehetnek olyanok is, akik minket érdekelnek. Meg is akarjuk kérni, hogy segítsen nekünk megfigyelés alat; tartani azokat, akik édesanyjával gyakran találkoznak. Az intézetben tudjv-k, hogy kit figyeljünk, de ott;