Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-27 / 175. szám
Sk ^ 3 den : Sikerek ◦ dómszínpadon Az Állami Népi Együttes — Szegedre mindig jókedvvel jövünk — simogatta komótosan legényes — szép bajszát Rábai Miklós még a főpróba előtt, miközben gondosan fürkészte a tornyosuló felhőket. Volt mit lesnie rajtuk, hiszem a Spartacus premierjét éppen megkímélő eső a Hacsaturján- balett második előadásának felét viharosan lemosta a dómsBfapadról, s azóta a pénteki Ecseri lakodalmas, és a szombati Borisz Godunov-be- mu tatók előkészületei hez a rendezők mellé bevarrták a meteorológusokat ». A játékok igazgatásán most a tenmiésaetfétólás mindéin ké- rését-y teltételét hajlandók A^fíagysr Állami Wépi képest több figyelmet elváró, zeneileg mondhatni fárasztóbb élménnyel maga a közönség? A válaszra természetesen a 0JMm KFotoí Enyedi Zoltán) premier önmagában kevés — a későbbi előadások tapasztalatait kell bevárni. Érdekes módon debütált a Borissza! az előadás két régi szaktekintélynek számító közreműködője, a vezénylő Vaszy Viktor és a rendező Szinetár Miklós is. Pedig Vaszy Viktor az orosz—szovjet operairodalom nagy sorozatát mutatta be hosszú évek alatt a szegedi színházban, s Muszorgszkij-repertoárjából eddig — a Hovanscsina és a Szorocsinci vásár mellől —, éppen a Borisz hiányzott. Véleménye szerint a mű különleges atmoszférájához két elengedhetetlen produktum szükséges: speciális Borisz és hatalmas kórus. Az előbbi szempontnak megfelelően szerződtették a címszerepre, a bolgár Nikola Gyuszelevet, aki európai, sőt világszínpa- dobon is elsőrangú Borásznak számít. Az előadás valamennyi más szereplője hazai énekes, Szinetár Miklós ugyanis a publikum figyelmének ébren tartásához a mű izgalmas drámai szövegét is segítségül hívta —, ehhez pedig a szépen, jól érthető szömegmon- dást. A szegedi Borisz Godunov mellett, hogy az egyik kép elhagyásával, más jelenetek megcserélésévél alapvetően az opera teljességét adja, az elterjedtebb Rimsz- kij-Konszakov-féle hangszerelésben került színre. További fontos szereplői XJd- vardy Tibor, Miller Lajos, Szalma Ferenc, Gregor József, Csányi János, Berdál Valéria, Koltay Valéria, Jab- lonkay Éva [voltak. BL 1 július VL, keddig — Igen, igen — felelte Lénocska. — Folytassa. — Édesanyja kollégája vagyok, de nem akarom magam megnevezni. Kérem, ne izgassa fel édesanyját, neki minderről semmit sem szabad hallania. Tudna «találkozni velem? — Természetesen — mondta Lénocska. — Csakhogy hol? — Nem tudna kfjönntlü •— az ismeretlen férfi meg-t állt egy pillanatra, bizonyára azért, mert azon tépelő- dött, hová hívja a lányt. — Nem tudna kijönni. .1 Nos, mondjuk a Nagyszínház előtti térre. Higgye el; ez nagyon komoly dolog. Ha találkozunk, mindent meg-; magyarázok magának. — És mikor? —- kérdezte türelmetlenül. Az ismeretlen nyomban előállt ajánlatával: — Nem lehetne most mindjárt idejönni? — Rendben van — mondta Lénocska. — Azonnal raegs^. Ä2 előszobában felvette felöltőjét és a konyhába ment. — Ki telefonált? ~ kén, Üezte Marija Szergejevna. — Szakmai jellegű találj kozót beszéltünk meg —: mondta nyugodtan Lénocska, miközben felhúzta 4 kesztyűit. — És Pavlik? '■ emlékeztette a lányt Marija Szergejevna. Mi van Pavliküeaí? *— Ügy tudom, abba« egyeztetek meg, hogy moziba mentek. — Ez nem feütéffieműl szükséges.;; — mosolyodét! el könnyedén Lénocska. — Majd vár. — Búcsúzásra nyújtotta a kezét. — Ne nyugtalankodj* rögtön itt vagyok!... * Amíg Lénocska ä metrón az Egyetem állomásától a Marx térig megy, néhány szót e! kell mondani Pav- likról, mivel ebben a történetben nem jelentéktelen szerepet tölt majd be. Lénocska az egyetemen ismerkedett meg Favlikkal. TÄNCDALFESZTIVÄL ’71 Hát elkezdődött! El! Ismét jönnek a viták egymásközt és zsűrit szidva, ismét folyik majd a vita, hogy kell- e, vagy sem, lesz sláger és még gúnydal is róla, felháborodás és lelkes egyetértés kíséri: szóval, megmozdul ismét az ország apraja nagyja. Sláger a divat! Ez a nagy népi játék, ez a táncdalfesztivál, az idei, az 1971- i, már az első fordulóban bebizonyította azt, — hogy szükség van rá. Szüksége van rá a televíziónak, mert műsor, mert tömeg, műsor: szüksége van rá a nézőnek, mint nézőnek, mert szórakoztató műsor; szüksége van rá a tánczene, közelebbről a magyar tánczene kedvelőinek, mert — a biblia szerint az Űr egyetlen igaz emberért megmentette volna Sodomát a pusztulástól! — ha csak néhány inven- ciózus, jó sláger születik, nos, akkor is megérte rendezését S végül, de nem utolsósorban szüksége van rá a közgazdásznak is, mert ma már a táncdalfesztivál devizát takarít meg, sőt devizát hoz az ország számára. Így tehát, hogy mindenkinek jó így tehát, hogy ősz Ferenccel, a humoristával, a fesztivál szerkesztésében, rendezésében kissé megújítva, a zsűrit ugyan komolyan, de nem „vakbélgyulladásos” komorsággal véve, a vetélkedést hitelesítve újra felhangzott a szignál, — megelégedettek lehetünk Még akkor is, ha az első fordulóban, nagyon sok volt a gyatra szám, de megelégedettek, mert három-négy kedves, kellemes „versenymű” mégiscsak elhangzott. S ennyiért a tévét néző „úr” igazán megmentheti az egész műsort. 0, DERŰS ALBION. Elöljáróban: jól szórakoztam. Sztankay, ha kissé „elegánsabb”, talán még jobb lett volna, Békés Itala pukkasz- tóan ostoba, Bilicsi Tivadar, Feleki Kamill clown- szerű, csetlő-boüó játékukkal kacagtatlak voltak. Gyenge Árpád hártyává- ■ kony szerepéből Is figurát | ö az első, Pavlik az utolsó évfolyamon tanúit. A sors védőszárnyai alá vette a szerelmeseket: Pav- likot Moszkvába helyezték el az egyetem elvégzése után. Az a kórház, amelyben a fiatal orvos dolgozott és amely mellett lakott a Krasznaja Presznyán (Moszkva egyik legrégib ikerülete. A ford.) volt. Hogy eljusson Lénocskához, minden este villamosok, trolibuszok és a metró bonyolult útvonalait L kellett megtennie. így sok időt fecsérelt el, s mégis ritka volt az a nap, hogy. ne tett volna látogatást Kov- riginéknál. Egyedül Lénocska tett ügy, mintha nem értékelné ezeket az erőfeszítéseket, azért, mert ritka volt az az eset, amikor Pavliknál előbb ért haza — gyűlések, ülések, versenyek —■ mindig tudott hivatkozni valamilyen fontos elfoglaltságra, és Marija Szergejevna, aki ilyen esetekben együtt tölttöte az időt Pavlikkal, néha szemrehányást js tett emiatt a lányának’ — Nézd Lénocska; élcsá-; 'bitóm az udvar lódat! Erre Lénocska csak mo~ „ solygott és azt felelte: — Kérlek, kérlek, én sohasem kereszteztem édesanyám útjait! Erről beszélgetett Marija Szergejavna Pavlikkal akkor is, amikor Lénocska valamilyen ismerőséhez ment találkozóra. Lénocska épp akkor ért a Szverdlov térre, amikor a moszkvai nézők folyama a színházba ömlött. Körülnézett, szemügyre vette a másik oldalt is, és átfutott a téren. A májusi alkony pompás színeket varázsolt a Nagyszínház épületére. Szürkés teremtett. Nemere László jól megrendezte a két egy- felvonásost, talán csak azt róhatnám fel hibájául, hogy néha meg-megtorpant a tempó. Ami mégis hiányérzetet okozott: a mai derűs Albion! A Robin Hood korabeli (ha az) bűvös kavics még inkább korhoz kötött volt, mint Darry és Barry, akiknek csetlő-botló ostobasága nem történetük emberi mélységében, hanem helyzetszituációjában ívelt át téren és időn. Átívelt: csak a máig nem jutott el. A fanyar, sajátos angol humor, amely nem nélkülözi a határozott kor- és társadalomkritikát sem, — ez hiányzott már a cím keltette étvágyam miatt is. A KEGYELMES ŰR" SZARNYSEGÉDJE. Most már szó szerint is tisztázódnak a frontvonalak az érdekes, s egyre fordulatosabb szovjet filmsorozatban, „A kegyelmes úr számysegéd- jé”-ben. Az egyik oldalon a rutinos, az elhárítás iskolájának nem csak elvi és gyakorlati osztályait, de tradíciók matúráját is felhasználni tudó fehér „titkos” osztály; a másik oldal, a most verbuválódó, még semmihez sem értő, csak az igazság erejében hívő Cseka tagjai. A szovjet film túl kíván lépni és mutatni is a szokványos kémfilmek keretein, korrajzot fest és hiteles figurákat állít a cselekmény vonalába. A fehérek nem torz- és szörnyszülöttek : tetteik teszik azokká őket; mint ahogy a bolsevisták, a csekisták sem éppen angyalok, akik jelesre vizsgáztak volna a tapintatból. De ebben a harcban, a fiatal szovjet állam védelmében formálódik a szovjet elhárítás és formálódnak mind igazabb emberré maguk a csekisták is. Egy kissé bátrabb vágással jobb ritmust kapott volna a film és talán pergőbbé váltak volna az események is. Mégis — úgy vélem — az utóbbi idők legjobb ilyen jellegű filmsorozata közé osztályozhatjuk majd a végén a „Kegyelmes úr szárnysegédjét”: i Gyurkő Géza Egri nyár '71 Ewa Wleeztrek grafikái Egerben Ewa Wieczorek lengyel grafikusművészríő munkái az egri Művelődési Központban két hétig vonzzák a látogatókat és vitatkozásra, szemlélődésre ingerük azokat, akik egy-egy alkotás mélyébe akarnak hatolni. Nem első pillanatra megfejthető látvány ugyanis Ewa Wieczorek világa. Egy- egy grafika címe sem igazít el biztonsággal, mit és miért rögzített a művész önmagából, mit és miért vallott meg úgy, ahogyan azt tette. Mégis lehet fogódzót találni ehhez az itt-ott elvont, a finom női érzelmeket, gazdag Urai anyagot közlő alkotói szándékhoz. Ha a kiállítás egész anyagát tekintjük, arra jövünk rá, hogy bizonyos jelzések, formák, párosítások megismétlődnek. A bonyolultnak látszó szerkesztésben fel-feltűn- nek a számok, egy léghajó, egy-egy érdekes alakzatú levél, egy-egy arc, az asszofénnyel vonta be az embereket és a növényeket. Egy kissé hűvös volt, de a téren *; a szökőkút körül minden pad foglalt volt. Lénocska arra gondolt, hogy helyesen tett, amikor felöltőt vett magára. Még kabátban is érezte a friss levegőt. A járókelőket nézte, mintha velük;*; kellene találkoznia, s arra]! gondolt, hogyan fogja megta-11 lálni az ismeretlen férfit. Zavartan nézett maga körül, így meglátta, hogy az egyik pádon felszabadul egy hely, sietett azt elfoglalni. ; — Jelena Viktorovna? — hallotta hirtelen a feje fölül] érkezett halk, de tagolt és * már ismerős hangot. A kislány nem is figyelhette meg, miként lépett j hozzá a férfi. — Igen, én vagyok — $ mondta a lány és felállt. — Nagyon örülök —1 mondta ekkor az ismeretlen]; férfi. — Már két , alkalom-« mai is láttam magát, de! messziről. Most közelről is] láthatom. Hasonlít az édes-' anyjára. Kezet nyújtott Lénocska-] nak, s bár semmit sem hal-] lőtt még a lánytól, kémé-] nyen megszorította a kezét,] s nyomban ajánlatot is ]■ tett. | — Menjünk innen. $ — Hová? | Hallgatagon,' lassú léptek-» kel szelték át a teret. £ Az ismeretlen egy szabadi pádhoz lépett, udvariasan] megvárta, amíg Lénocska] helyet foglal, aztán maga isi leült. ] — Akkor hallgatom —] 1 TSny. — Mití mondta újra e I akar mondani? ) f (Folytatjuk nyi testnek ismétlődő' tartása, a templom kupolájának. elegáns vonalrendszere, olykor geometriai játékként kiszeletelve; épületcsoport, amely önmagában nem mond semmit, de egy villámsűjtás érzésével egybekötve már tragikus élményekre utalhat. Az „Egészen új korszak” sorozatának vezérmotívuma a meggömyedt emberi test, amely fölött a világmindenség harmóniáját fújják az orgonasípok. Ebbe a formai megjelenítésbe szokatlan, de szigorú kompozíciós elemként helyet , kapnak a számok amelyek nem katonás sorrendben, hanem összevisszaságban, mondhatnánk, költői rendetlenségben bukfenceznek a grafikán. Az így összerakott, egymáshoz ötletszerűen odaláncolt elemek adják azt a benyomást, mintha a látomás, ez az álomszerű következetlenség logikátlan lenne. Szenvedélyes lírai, az érzelmek áradása diktálja ezeket a formákat, amelyek a művész általános életérzéséből fakadnak. A léghajó és a múlt szá*’ zad végi kerékpár bukkan fel a rajzolatokon. Csak oda kell figyelni a kiállítás legtömörebb és a művészt leginkább reprezentáló darabjára — Ne menj el! a felirata —, hogy. belelássunk a művészi szándékba, mennyire őszintén vall benne a női lélek. A kép bal oldalán, mint a hónapokat megrajzoló kalendáriumokban szokás, apró kockákban ábrák állnak magukban a közlekedésről, míg a fő témában az utazás és búcsú látható rekvizitumai sorakoznak egymás mellé, fölé, alá, úgy, ahogyan azt az álomszerű egybelátás az adott pillanatban előírja az alkotó számára. A Salome ’70 című grafikán a táncoló Salome kecses alakját és János lehulló fejét — mint egy lassított mozifelvételen — szerkeszti egybe a művész, mint látomást, mint álomszerűséget. Az itt látható irodalmi illusztrációk csak megerősítik azt a meggyőződésünket, hogy a művésznő érzékeny idegrendszerrel éli át önmagát és a világot, de nem törődik azzal, mennyire érthetőek ábrázolatai a közönség számára. A Fa, a Polo- néz, a két Tájkép, Anne portréja, az Utazás, a Gesztenyék, a Rotunda és néhány darab, cím nélkül kiállított grafika arról győri meg a szemlélőt, hogy a művész csak a legszükségesebbeket közli velünk önmagából, mert az áiomszerűség, a víziók varázsa illanóbb, mint a pára. Érdekes világ, érdeiAfl megközelíteni.. . éfesfaiBl j 8 «legedi szabadtéri játékoknak. Több egész estét betöltő, nagy műsorok aratott már itt átütő sikert Ezúttal az Ecseri lakodalmas című jubileumi összeállításuk az együttesi fennállásának, két évtizedes,1' termésének legjavát válogat-'' ta csokorba. Köztük tenmé-ü szetesan a címadó lakodal-ó massal, melyet nem keve-; [ sebb, mint 1700-szor adtak.. elő a világ legkülönbözőibb; ; tájain. „Legfőbb gondunk — tartja az együttes Kossuth-;; díjas, érdemes művész veze-ü tője —, hogy 115 embe-;; rönkkel miként töltsük be a!1 több százas statisztériát' > igénylő tenet. Ráadásul mi! | nem számíthatunk alkalmi' ■ .kisegítőkre, hiszen táncosaink hosszú évek munkájával* begyakorolt koreográfiákra;; mozognak, s ' az esetleges., statisztéria rontaná a pro-;; dukciók összhatását.” ■ > Az Ecseri lakodalmas te-;; romszor egyórás összeállítás-!, ban teljes létszámmal vo-'* múlt föl Szegeden, a népsze-J rű együttes. Sőt a Pásztv t Miklós és hantos Rezső irá-!| nyitásával éneklő kórus, va-. > lamint a Berki lAszló vezet-;; te népi zenekar —, a tánco-., soknak játszott talp alá való;; mellett —, önálló számokat* is bemutatott |[ i' t l Operabemutató \\ ^ ti > A szabadtéri operaelőada-.. sok olaszos hagyományaival;; szakítva, merész újdonság-.. ként idén kelet nagy zene-;; drámáját, Muszorgszkij Bo-;; rísz Godunovját tűzték mű-" sorra. A szombati premiert., több szempontból is fokozott; > várakozás előzte meg: nm-i i ként birkózik meg eszed a!! különleges, az eddigiekhez! [
