Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-21 / 170. szám

Megyénk a hazai sajtóban 1971. 3. Csépány Ferenc: MEG­TARTOTTA IDEI ELSŐ PLENÁRIS ÜLÉSÉT AZ 1970. ÉVBEN ÁTSZERVE­ZETT MÁTRA—EGER— NYUGAT-BÜKKI INTÉZŐ BIZOTTSÁG. Idegenforgalom: i 1971. június. Ä cikkíró a Mátra—Eger— Nyugat-bükki Intéző Bizott­ság ez évi első plenáris ülé­séről ad számot, Megálla­pítja, hogy ez a bizottság ma már igen aktív társa­dalmi szervezet, amelynek négy területi albizottsága és nyolc szakbizottsága műkö­dik a megyében. Az ülés napirendi pontjaiként meg­vitatott anyagokból kibon­takoztak a bizottság eddigi munkájának eredményei és a további tervek. A szerző beszámol az albizottságok és szakbizottságok néhány érdekes tervéről is. A Mát­ra területi albizottság mát­raházi turistaszálló felépí­tésére tett javaslatot. A ter­mészetvédelmi és tájkutató szakbizottság 1971-ben lét­rehozza a megye első erdé­szeti szabadtéri múzeumát S még számos értékes ja­vaslatot idézhetnénk. Gábor István: ÉRETTSÉGI BÁROM RUHÁBAN. Magyar Nemzet. 1971. június 30. Gábor István a cikk író­ja érettségi elnökként vett részt a Gyöngyösi Vak Boty- tyán Finommechanikai. Mű­szeripari és Gépészeti Szak- középiskola elektroműszerész osztályának vizsgáján. írá­sában a tanulók gyakorlati és szóbeli vizsgáján, vala­mint az érettségi banketten szerzett tapasztalatairól szá­mol be. Megállapítja azt, hogy a gyöngyösi érettségi vizsga is azt mutatja, hogy a szakközépiskolákban még sok helyen lebecsülik a ta­nulók a humán tárgyakat. Gyenge az érettségizők he­lyesírása és fogalmazáskész­sége. Jobban kellene ügyel­ni arra, hogy az általános műveltség az érettségi átla­gos szintjéhez emelkedjék. Keserű Ernő: NEM KAM­PÁNYFELADAT. Magyar Nemzet 1971. június 16. Junius 10—12-én Egerben rendezték meg a X. jubi­leumi közgazdász-vándor-. gyűlést. A vándorgyűlés té-J. mája a gazdasági hatékony-“ ság kérdése volt. A Magyar Nemzet cikkírója a nagy érdeklődéssel kísért rendez­vény fontosabb megállapí­tásait foglalta össze. A ván­dorgyűlésen megállapították, hogy hazánkban az utóbbi*; években megnőtt a keresleti a közgazdászok iránt. A <; közgazdászoknak fontos sze- repük van abban, hogy az üzemekben a gazdasági ha­tékonyság növekedjék. A hatékonyság növelése azon-1 ban nem kampányfeladat, a' vezetés állandó feladata kell, J hogy legyen. 'I1 Kékesdi Gyula: MÁTRA-$ DERECSKÉI VÁLTOZÁSOK. s> Tanácsok Lapja. í 1971. június 5. A felszabadulás utáni idő-* szakban nagy változáson,'!; fejlődésen mentek keresztüli; megyebeli falvaink is. Nincs || olyan községünk, ahol ne g> épült volna valami új léte-1 síimért^. A cikk szerzője eze- * két a változásokat vizsgál-*; va jutott el Mátraderecské-,«, re. Nem véletlen a helység i; kiválasztása, Ebben a falu- ^ ban 1945. előtt nagy elma-j radottság honolt. A babo-J nák, a vallás mákonya vont «, sűrű ködöt az .emberek tu-* datára. A felszabadulás óta * szinte kicserélték a falut.* Régi házat alig látni már, J új tanácsháza. fürdő épült. I; Sokat változott az emberek;? világfelfogása is. Ma marj nem újság a régebben el-1 ítélt KISZ-esküvő sem. A.,, szép eredmények elérésében,*; a falu összefogásában nagy} szerepe van a falu tanács- i elnökének, aki ért a népj nyelvén. Miközben a faluja» felemelkedéséért dolgozik, f maga is képzi magát, <» 197L július 21,, eserda, * Nagy Lajos: SZŐLŐ— GYÜMÖLCS REKONS­TRUKCIÓ HEVES MEGYÉ­BEN. Kertészet és Szőlészet. 1971. június 25. Heves megyében a szór­vány és házikerti gyümölcs-, valamint a szőlőtermesztés igen jelentős. Az 1960-as évek elején a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése után megindult a megyében a szőlő- és gyümölcstermelés rekonstrukciója. A fő cél a termelőszövetkezetek új sző­lő- és gyümölcstábláinak kialakítása volt. Ennek so­rán igen sok szőlőtőkét és gyümölcsfát kivágtak. A ter­melőszövetkezetek nagyüze­mi szőlő- és gyümölcstáblái mellett célszerű volt a ház­táji és kertgazdaságok sző­lő- és gyümölcsterületeinek felújítása, illetve újonnani építése is. A szerző írásában arra adott választ, hogy Heves megyében a különféle típu­sú szövetkezetek (fogyasztá­si, takarék stb.) milyen anyagi segítséget adtak a háztáji szőlő- és kertgazda- ságoknak. A támogatás fő helyi módszere a kölcsön­nyújtás és a szaporítóanyag­ellátás megszervezése. Orosz Bertalanná: TÖBB FIGYELMET A KÖNYV­TÁRÜGY TÁRSADALMI MEGHATÁROZOTTSÁG A- NAK! Könyvtáros.. 1971. június. A folyóirat indulásának 20. évfordulóján több fiatal könyvtárostól kért véle­ményt arról, hogy munká­jukban hogyan tudják fel­használni a Könyvtárost. Megyénkből Orosz Bertalan- nétól, a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya dolgo­zójától kértek véleményt. Oroszné szerint a folyóirat betölti szerepét. Legnagyobb erényét abban látja, hogy cikkei a napi gyakorlatban gyökereznek. A folyóirat szín­vonalának növelésére a kö­vetkezőket javasolta: indít­hat a lap vitát a vidéki ér­telmiség szakirodalmi ellá­tásáról, közöljön a folyóirat interjúkat a népgazdasági tervezés szakembereivel ar­ról, hogy a könyvtárügy mi­lyen mértékben részesedik a nemzeti jövedelemből. a szociológiai szempontokat érvényesítve szenteljen ' a Könyvtáros több figyelmet cikkeiben a könyvtárügy társadalmi meghatározottsá­gának. Suba Andor: BOR, OLAJ, hévíz, építik az űj EGERT. Hétfői Hírek. 1971. június 1. A cikkíró, aki korábban a Népújság szerkesztőjeként évekig élt Egerben, most lá­togatóba visszajőve, egy ál­landóan épülő-szépülő, di­namikusan fejlődő várost talált. Írásában a fejlődő város néhány új jelenségét tárja elénk. Hírt ad az álla­mi áruház fejlesztési tervei­ről,- a helyi új telepítésű szőlők termőre fordulásáról, a városkörnyéki földgáz je­lentőségéről. Szecskó Károly: A NÉP­OKTATÁS HELYZETE HE­VES MEGYÉBEN AZ 1868-1 NÉPOKTATÁSI TÖRVÉNY ÉLETBELÉPÉSÉNEK IDŐ­SZAKÁBAN. Magyar Pedagógia: 1971. I—2. szám. A szerző tanulmányá­ban a téma Heves megyei történetét dolgozta fel levél­tári források és a korabeli sajtó alapján. írásában ar­ra a következtetésre jutott, hogy az 1868-as népiskolai törvény Heves megyében is hozzájárult a népiskolai oktatás fejlődéséhez. Szecskó Károly Délelőit sa mniakakŐKTetíiőbei* A városháza folyosóján is­merősökkel találkozom; gár- donyis lányokkal, akik nem­rég érettségiztek, felvételiz­tek. Kiderül, hogy onnan jön­nek, ahová éppen igyekszem: — Munkát vállaltunk a nyárra, kell a pénz is, meg az idő is hasznosabban telik. — Sikerült? — A Bervába megyünk, nem nehéz munka, meg is fizetik. Egyszóval elégedettek. Vajon így jár minden fia­tal, aki először kopogtat munkakönyvért? Erre kerestem választ az egri munkaközvetítőben. A tizenöt éves -Mer ez el Sándor tavaly végezte el a nyolc általánost, ipari tanu­lónak jelentkezett. Nem ment a tanulás, több tárgy­ból bukott, ezért döntött úgy, hogy munkát vállal. — Segédmunkásként hat­forintos órabért kapok a Fém- és Szerelőipari Ktsz- nél. Nyolcórás műszakban dolgozhatok, kezdetnek ez nagyon is jó. A fiatalember munkaköny­vét kér, hat nap múlva jöhet is érte. Űj vendégek kopogtatnak. A terexrf sarkában külön tár­gyalás folyik, a Berva mun­kaügyi osztályának képvise­lője beszélget egy tizenhét év körüli fiúval, aki szintén munkakönyvért > jött. Kiss Emil többszörösen is tanács­talan: — Most szabadultam a Fi­nommechanikánál mint autó­szerelő, hívnak vissza, hétfo­rintos órabért ajánlanak. A Nagy József Tsz viszont nyolc ötvenet kínál, nem kis összeg az a napi 12 forint többlet, ugyanakkor új mun­kahellyel kell ismerkednem. A Berva képviselője szin­tén agitálja a fiatalembert. Eddig jó napja volt, szerzett már két meo-st. Az alku most mégsem sikerül, mert nem túl kecsegtető az aján­lat. Kiss. Emil csak munka­könyvét kér. — Hat nap alatt majd el­döntőm, hová megyek. — Rendszeresen járnak hozzánk a VÖCSI-től, az EVILL-től, a vendéglátó- ipartól, a kórháztól tobor- zók. Jó ötlet volt ezt a mód­szert bevezetni, mert jól jár­nak a vállalatok, s a munkát keresők is, hiszen módjuk van válogatni a lehetőségek kö­zött — mondja Mogyorósi Sándorné munkaügyi főelő­adó. — Milyen munkahelyek várják a fiatalokat? — Ilyenkor nyáron napon­ta közel nyolcvanan kopog­tatnak, kétszer annyian mint máskor. A többség fiatal. Ed­dig majd kétszáz általános és középiskolát végzett fiút, lányt helyeztünk el. A szak­középiskolások számára jpő- viben akad munkahely, gon- dot csak az általános gim­náziumot végzettek elhelye­zése jelent. A fiúk nem válogatósak, szívesen mennek fizikai munkára, mert ott több a fo­rint, kezdhetnek havi 1600- zal. A lányok azonban igé­nyesebbek, az ő vágyálmuk elsősorban az íróasztal. A nagytályal Sumi Edit az idén végiett a Gárdonyi Gim­náziumban, államigazgatási tagozaton. — Azt mondták, hogy a ta­nácsi apparátusban lesz szük­ség ránk. sajnos mindeddig hiába kopogtattam, most megint várhatok két hetet. — Ha mégsem sikerül? — Erre nem gondoltam, esetleg elmennék képesítés nélküli pedagógusnak, vagy óvónőnek, persze csali olyan helyre, ahonnan naponta ha­zautazhatnék. — Erre már nincs lehető­ség. Esetleg más munkakör­be.. ? Meos-nak a Bervába, vagy gyermekápolónőnek a gyermekvárosba... — Nem, mert a három mű­szak nem felel meg, a gyér mekápolói munka ismeretle és valószínű nehéz. Ügy döntött vár aká egy hónapot is. Vajon akkor ra kerül számára állás? — Valószínű, most is men ne az elhelyezés, ha tudiu gyors- és gépírni. Kivétel az, aki nem váló gat, mint az egri Kovác Éva, aki szintén az idén szer zett kereskedelmi és vendég látóipari szakmunkás-bizo nyítványt. — Hívtak, hogy menjek < leértékeit boltba, vállaltam. — Mennyit keres? — Eddig még nem mond­ták meg. — Nem is kérdezte? Zavartan néz rám: — Az én dolgom lenne" — Mióta dolgozik? — Elsejétől, most csak s munkakönyvért jöttem. Azt hiszem, ideje lenne a munkaadónak felvilágosítani a szerény kezdő szakmun­kást, elvégre a forint is szá­mít. Kezdőknél különösképp. Főiskolások is kopogtatnák a közvetítő ajtaján. — A diplomaosztás után közel húszán kerestek fel bennünket, elsősorban ma- tematika-Tizika szakosok, de akadtak biológia-földrajzo­sok is. Tudtunk biztosítani számukra üzemeknél állást. — Miért nem tanítani men­tek? — Az emelt fizetést is ke­vésnek találták, hiszen az üzemek többet fizetnek, s vá­rosban is maradnak. Délre jár, de a forgalom nem csökken, kinn újabb igénylők várakoznak, többsé­gük fiatal. Tudják, hogy lehet válasz­tani, s ők lehetőleg jól fize­tő, könnyebb munkát válasz­tanának. Mindannyiuknak aligha si­kerül. Pécsi István A szatíra fegyverével az atomőrület ellen 3. A szatíra gyilkos fegyve­rével harcol az atomőrület ellen Jack Arnold angol rendező. Az „Ordító egér” című filmjét hazánkban is nagy sikerrel vetítették a mozik. Valahol a francia Alpok egyik eldugott völgyében te­rül el Nagy Fenwick her­cegsége, a világ legkisebb országa. Fő és egyetlen gaz­dasági alapja a környező dombok lankáin érlelődő szőlőfürtökből készült zama­tos bor, amelyet Amerikába exportálnak. Ebből él a hercegség apraja-nagyja. Ám egy napon lesújtó hír érkezik a messzi tengeren­túlról: a Kaliforniában ké­szült hamisított bor elhódí­totta a piacot, összeül te­hát a minisztertanács és el­határozzák: hadat üzennek az Egyesült Államoknak. — Nem kétséges —mond­ja a csavaros eszű minisz­terelnök —, hogy pillanatok alatt elveszítjük'a csatát, s manapság nincs jobb üzlet, mint háborút veszíteni Ame­rika ellen, hiszen akkor özönlik majd a segély! Az ötlet nyomban meg­valósításra kerül. Nagy Fen­wick középkori páncélba öl­tözött, nyilakkal felszerelt maroknyi csapata partra- száll Amerikában, hogy az első embernek, akit talál, megadja magát. De ember sehol — New Yorkban ugyanis éppen . légoltalmi gyakorlatokat tartanak, s minden teremtett lélek az óvóhelyen csücsül. Egyedül Kokintz professzor dolgozik laboratóriumában, hogy leá­nya társaságában befejezze a minden atom- és hidro­génbombánál milliószor har tásosabb Q-bombát Nagy Fenwick maroknyi csapatának parancsnoka fel­ismerve a helyzetet, meg­szerzi a bombát, elrabolja a professzort és leányát. Az­tán a foglyokkal visszahajó­zik és ezzel Nagy Fenwick — a Q-bomba birtokában — a világ ura lesz! Az igaz, hogy a hercegség nem a győzelemért üzent hadat a nagy Amerikának, hanem a vereségért, de ez most már mindegy. A kormányok sorra bizton sítják az országot barátsá­gukról és felajánlják segít­ségüket egy amerikai táma­dás esetére. Megérkezik az Egyesült Államok küldötte is, hogy megkezdje a béke- tárgyalásokat. A hercegség­ben viszont belviszály dúlj mindenki magának szeretné a bombát megszerezni, hogy ezzel a világ urává váljék. Csak hárman, a professzor, a leánya és az újdonsült vő tudja, hogy a rettegett Q- bomba, amelyet gondosan őriznek, már régen nem egyéb, mint értéktelen ócs­kavas, amelyben egerek üt­nek tanyát... „Az egér a Holdon” cím­mel négy évvel később el­készült a film folytatása. Nagy Fenwick ismét a vi­lágpolitikai események kö­zéppontjába kerül. A nem­zetközi segélynyújtás prob­lémáiról szóló történet, de maga az egész film — le­hangoló. Peter Seller, aki „Az ordító egér”-ben öt sze­repet is játszott — ebben a filmben kevésbé szórakozta­tó. Annál jobb lett az ugyancsak 1963-ban forga­tott filmje, amely kissé szó-, katlan és izgalmasan hangzó címet kapott: Doktor Kü­lönc, vagy hogy szoktam le a félelemről és szerettein meg a bombát?” A film egy amerikai re­pülőtábornokról szól, aki pillanatnyi elmezavarábán a távirányítású bombázót foidrogén-bomtoatámadásra indítja. Az Egyesült Álla­mok elnöke tudomást sze­rez a beláthatatlan követ­kezményű kalandról, de már nem tudja visszaparancsolni a légierőt és így együtt kell működnie a szovjet minisz­terelnökkel az időben való versenyfutásban, hogy ily módon megmentsék a vilá­got a katasztrófától. A film műfaja: szatirikus komédia. Peter Sellers há­rom különböző szerepet ját­szik benne: egy texasi piló­tát, egy német nukleáris ta­nácsadót és magát az Egye­sült Államok elnökét is ő személyesíti meg. Az érde­kes film Peter George nagy sikerű regényéből készült. 1959-ben, amikor ez az angol politikai filmszatíra készült, Budapesten Müller Péter, a Madách Színház ak­kori - ösztöndíjas dramaturg­gyakornoka egy novellán dolgozott. Elképzelt filmje, „A tizenegyedik parancso­lat” cselekménye egy — szintén — nem létező or­szág; Tritónia fővárosában Megindul a külső és belső hare a bombáért, amelyről még senki sem tudja, hogy — veszélytelen. , (Az ordító egér) játszódik. Hőse az atombiz­tos védőöl tözókkel ügynök­lő elesett kisember, Joseph Wild, aki szerény házában igen szűkösen él családjá­val. Egy nap, amikor Wild sétáltatni viszi kiskutyáját, rendkívül fontos bejelentést közöl a rádió. Az utca visszhangosan veri vissza a miniszterelnök hangját. — Tritóniaiak! Polgárok! Katonák!... A kormány ne­vében mindenkit felszólí­tok, hogy őrizze meg nyu­galmát! Pánikra, zűrzavarra semmi ok! A hadsereg kü­lönleges műszerekkel felsze­relt alakulatai megkezdték az elveszett atombomba ke­resését. .. A bombát a kutyáját sé­táltató Joseph Wild találja meg. A Hadügyi Palotában az összesereglett miniszterek már várják a hőst, a város, az ország megmentőjét. És Joseph Wild az utolsó • pil­lanatban megtagadja az atombomba átadását. Tudo­mást szerez ugyanis arról, hogy a tudomány tízezrével tárolja a bombákat. Most, ezzel az egyetlen bombával akarja kényszeríteni hazája vezetőit háborús politikájuk megváltoztatására. —; Emberek! A Hadügyi Palota pincéjében száz meg száz, ezer meg ezer atom­bomba sorakozik. Saját sze­memmel láttam! Emöereac, .vigyázzatok! Itt voláné för­telmes merénylet készül! Ezeket a bombákat eszelős ámokfutók egyszer valahol fél akarják robbantani! Eh­hez becsületes, józan eszű ember nem járulhat hozzá!' Miközben Wild saját hang­jától és mondanivalójától nefcitüzesedve szónokol, el­lopják tőle a bombát. Egyik képviselőtől a másikhoz ke­rül, szinte labdáznak vele. A parlament pillanatok alatt egy megbolydult méhkashoz hasonb't Aztán hirtelen min­den elcsendesedik. A bomba a nagy kavarodásban a földre esik. Dermedt csend, most vége a világnak! A félelmetes bombából csinos, mutatós kis tűzijá­ték szikrái fröccsennek szét. Vidám, pattogó induló har­sán belőle. Fémköpenye sza­bályosan kettényílik, két kis zászló ugrik élő, egy csomó konzervdoboz gurul elő, s egy kedves férfihang szólal meg belőle: — önnek határozottan szerencséje van! Ez nem az igazi atombomba! De ha ki­ürítésre keiül sor, vigyen magával Hopkins konzervet! Hopkins mustár, Hopkins pástétom bombajó! Hopkins konzerv bombaolcsó! És újra szól az induló. Müller Péter szatírájából sajnos, nem lett film. Pedig érdekes, izgalmas, figye­lemre méltó és figyelmezte­tő — „A tizenegyedik pa­rancsolat”. Unni Jánű*

Next

/
Thumbnails
Contents