Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

ßtfcä# KOSSUTH tM Magnóval a vOás körül 8.41 Uarsan a kürtszót 9.35 Népi zene 10.05 Móricz Zsigmond elbeszélése IMS Leoncavallo: Bajazzók. Kétlelvonásos opera tust Dunajevszkij: Vidám vásár 12.30 Ki nyer ma? 12.30 Melódiakoktél 13.45 Törvénykönyv 11.00 Pol-beat 14.11 Jelky András kalandjai 11.49 Éneklő ifjúság 15.10 Zenekari muzsika 18.03 A lengyel kultúra hete 17.05 Az 1954-es genfi egyezmény évfordulóján 17.20 Népdalok 17.35 Dokumentumműsor a forint történelméből 18.00 Könnyűzenei híradó 18.30 A Szabó család. 19.30 Egy rádiós naplójából 20.30 Kozmosz 20.58 Nóták 21.10 A lengyel kultúra hete 22.51 Ütljegyzet 23.11 Népi zene OdO Operettrészletek PETŐFI LM Andalúziái dan am ok 5.23 Fuvolaművek, kórusmüvek t00 Purcell: óda Botot Cecília napjára 12.00 Népdalok 12.28 A lengyel kultúra bete 13.03 Zenekari muzsika ltOO Randevú kettőtől — hatig... 0.10 Művészet, Ízlés, közönség 18.25 Fiatalok hullámhosszán 20.28 Egy nö a hajón. Rádiójáték tus Hawal rózsája. Készletek 21.45 Az ASZU-ról 22.00 Hanglemezgyüjtók húszperce 22.20 Könnyűzene 23.15 Jaaacek operáiból MAGYAR ens Hírek 17-35 Közvetítés az Állatkertiből Jk06 Balatoni riportCBm 18.45 Parabola 19.15 Esti mese 19-30 Tv-hiradó 20.00 Vidám műsor 20.55 Weber: A bűvös vadász. — TV-operafllm 2255 Tv-Mradó POZSONYI 19.00 és 22.30 Tv-hfradó 20.05 Költők és parasztok 21.00 Ügynök, jelszó nélkül. Szovjet kémíilm EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Délután fél 4 órakor A boldogság madara Színes szovjet mesefllm Délután fél 6 és este 8 órakor Diploma előtt Frivol történet színes amerikai filmen egri brodv (Telefon: 14-07.) Fél 6 és fél 8 órakor A gyilkos a házban va Magyar bűnügyi film EGRI KERT Este 8 órakor A veréb is madár Színes magyar fílmvígjáték GYÖNGYÖSI PUSKIN Harc a fellegvárban 19-én: A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl... csak fecseg GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ne várd a májust GYÖNGYÖSI KERT 12 plusz 1 HATVANI VÖRÖS CSILLAG Harc a fellegvárban HATVANI KOSSUTH Ha kedd van, akkor ez Belgium HEVES: A homok asszonya FÜZESABONY Szabálytalan ötpercek PETERVASÁRA Nem ér a nevem Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsl- linszky utcai rendelőben. (Tele­fon: il-10). Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig ,a Jókai utca 41. Szám alatti rendelőben. (Tele­tel: 17-27). Száz évvel ezelőtt „elajándékozták" az egri várat A XVTn. SZAZAD folya­mán, Rákóczi fejedelem sza­badságharcát követően, — bár ekkorra mindjobban megszűnt Eger hadászati je­lentősége — az egri vár kincstári kezelésben maradt. Ezekben az évtizedekben azonban az erődítés fokoza­tosan romlott: senkinek sem volt érdeke már a hatalmas építmények fenntartása. így történt, hogy az 1782-es esz­tendőben, miután ... „mind ekkoráig az Egri erősség a Császár birtokában volt, de 2- ik József császár vévén által az országok kormányát, megkínálta azzal az Egri Közönséget is, főképpen mi­vel tapasztalta, hogy a’ hely­re hozást és újítást meg nem érdemli, de a’ melly azt magáévá tenni nem kíván­ta, megvette tehát a’ Püspök a’ pusztuló félben lévő kül­ső és belső erősséget min­dent őszve számítván 10 000 ezüst forintokon, amint mé- mellyek gyanítják, ennek következtében a’ vár Com- mendánsa és az őrző sereg a’ Felség parancsolattyára azon várbői, mellyben a’ Vas Kapuk még mindig is fenn állottak, el költözné­nek ..”■ Sajnos azonban Eszterhá- zy, az akkori püspök, aki­nek pedig nagy érzéke kel­lett, hogy legyen a művésze­tek, az építészet iránt, hiszen az ő idejében épült Egerben a Lyceum, a minorita temp­lom, paloták és hangulatos lakóházak egész sora, ekkor alakult ki a város nagyszerű barokk képe, sajnos érzék nélkül tűrte Eger nagy múl­tú, hősi várának pusztulá­sát. „A* Német Commendán- sok igazgatása , alatt még fenn állott a’ várbeli Gothus Templom, — azonban a’ Püspöknek sok építései mi­att kövekre lévén szüksége, azokat az által vett várból hordatta, — nevezetesen in­nen vitték a’ köveket az ő általa felemelt Makiári Templomhoz, sőt a’ lakosok is hordattak házaik felépíté­sére köveket onnan, így na­ponként inkább elpusztultak a’ Várbeli épületek és há­rom sorban állott bástyáza- tok.. ,’i írta az elszomoro­dott kortárs. ★ A VÄR történetében a mélypont a XIX. század első éveiben következett be, — „A vár ezen idő alatt na­ponként inkább’ s inkább pusztítatik vala, a’ honnan következett az 1801-ben tör­tént déli falának leomlása, és az által okoztatott szeren­csétlenség, minekutána t. i. a’ bástyának allyából egyik is másik is ki törögetné a’ kődarabokat és a’ miatt a’ víz is a’ falon által szivárog­na, Dec. bér holnapjának 3- ik napján le rogya egy nagy rész kőkerítés és a’ német úgy nevezett Pres- burger Schustert annyira öszve zúzá, hogy a’ Miseri- cordiánusokhoz vitetvén ott tsak ugyan meg is hala ...” 1805-ben különben még állott a régi pompás székes-, egyháznak, az egykori Do­bó-palotának, a „provisori laknak”, stb. elég sok rész­lete, de egy évvel később Fuchs érsek (1809-től az eg­ri egyházmegye vezető érse­ke!) — tehát Fuchs érsek parancsára „... még a vár­ban felmaradott kevés épü­letek is végképen elrontat- tak, a fedél fákat kótya-ve- tye uttyán, a köveket pedg ölbe rakva eladatván... Ez alkalommal a törökök által épített, az Ókapu alól (ma: Varkoch kapu!) ... a piacra levezető út is elrontatott, és az arra nyíló kis ajtó is berakatott...” A SZOMORÚ IDŐK után az első biztató jelek mégis mutatkoztak. „1827-ben Pyrker János László az egri érsekségre, s heves- és közép-szolnoki íő- ispánságra emeltetett. Midőn e kettős hivatásának kezde­ti nehézségein átesett, Eger várának a múlt idők viha­raiban nyert történeti jelen­tőségű dicső neve föntartá- sára is gondolt. E végből a sötétkapu nyugati üregében, melyet sírbolttá átalakítta­tott és faragott kőoszlopok, s vasrácsos kerítéssel zára­tott el — Dobó István veres­márványból faragott halotti szobrát ábrázoló síremlékét Dobó-Ruszkáról ide, mint legilletékesebb helyére ho zatá, és a szépen faragott koporsó alakú talapzatra el- helyezteté. Pyrker ezután nemes szán­dékában elrendelé a várban a kutatási ásatásokat. így megtalálták az ottani temp­lom négy főoszlopának egyi­két, melyre Szt. István ki­rálynak Casagrande Márk velencei szobrász által fara­gott szobrát állíttatá. ★ AZ EGRI VARRÖL mé­giscsak gondoskodó Pyrker érsek 1847-ben elhalálozott. Az ezután néhány hónap múlva fellobbanó szabad­ságharc, majd az ezt követő szomorú évek azonban — sajnos — isimét nem voltak kedvezőek az egri várra néz­ve. Pyrker utódja: Bartakovics Béla érsek 1851-ben „a vár­beli nagy magtárt, az északi oldalon (tehát az egykori püspöki palota emeletét!) az egri gőzmalmosnak, Schwartz- rrek haszonbérbe kiadá, eíki az azon időben roppant mennyiségben össze gyülem- lestt korpát tartá benne... Az érseki börtönök pedig (a paloa földszintje és az ottani pincék) katonai fegy- házzá engedtettek át.. ” „Az 1871-ik évben látván a nagylelkű érsek, hogy a - 49-ik honvéd zászlóalj (a magyar honvédség a kiegye­zés után, 1869-ben alakult meg!) laktanya hiányában egyik kolostorból a másikba vándorol: a várat, mely még akkor is érseki tulaj­don volt, a kincstárnak aján- dókozzá, azon kikötéssel, hogy ott honvéd laktanya létesíttessék. Ennélfogva az ekkor a minoriták épületé­ben elszállásolva volt hon­védek az 1872-iki őszi gya­korlatok befejeztével a vár­ba felköltözének.” A várban ezzel új korszak kezdődött, — az egykori vár­piac körül csakhamar új ka- számyaépületeket emeltek és lassan bár, — de egyéb vál­tozások is beindultak,,. EZ TÖRTÉNT TEHAT Egerben száz évvel ezelőtt, — és ezt megelőzően —, ér­demes bizony mindenre visz- szagondolni a „centenárium” alkalmából! Hevesi Sándor KAT AI **BOR: A Helló-legendától a Beszélté-ügyig... Bűnjelek az árverésen Az A-i rendőrőrshöz 1946. szeptember 7-én bekopogott egy fiatalember. Arcának ijedt vonásait időnként fáj­dalmas fintor váltotta fel. — Na, mi baj, Peti? — kérdezi a szolgálatos őrmes­ter, mert régi ember már, névről ismer mindenkit a kis községben. — Megszúrták, biztos úr, a telepen. Meg a Lajost is, aki ott helyben összeesett... — Mit beszélsz? — kászá­lódott fel idegesen az őr­mester. — Arra mentünk pityóká- san, aztán... elénk ugrott a Sári Simon, hogy mit akar­tok itt, és Damkó Lajost le­szúrta. Engem is kergetett, és kétszer hátba szúrt... néz­ze! — Nem fértek a bőrötök­ben — morogta dühösen a biztos, és csak futtában szólt Peti Aladárnak: — Szaladj az orvosért! Az orvos azonban már csak arra volt jó, hogy meg­állapítsa Dankó Lajos halá­lát, és bekötözze Peti Ala­dár jelentéktelenebb sebeit Sári Simont és öccsét, Jó­zsefet letartóztatták. Tanú akadt elég, csak legyen, alá kibogozza az igazságot Egy ember meghalt a te­lepen. Leszúrták. De miért? ldegborzolóan együgyű tör­ténet, amellyel 25 év után is találkozunk: produkálja sokfelé a mai hétköznap is, — mintha nem fordult vol­na azóta többször az idő kö­zömbös kereke. A lány az oka. Babaarcú, vágottnyelvű kis fekete fruska. Belehabarodtak egy­másba Daniké Lajossal. A fiú hozzájuk költözött, és boldogok voltak a maguk természetességében — egé­szen másfél hónapig. Egy szép napon Dankó Lajos ösz- szecsomagolt, és el sem bú­csúzva Sáriéktól, beköltö­zött egy községbeli asszony­hoz. Nagy volt a szégyen a lányos háznál, messzire hangzottak a fenyegető ki­jelentések. Dankó Lajos azonban nem az az ember volt, aki megijed az árnyé­kától. Másnap — nem tudta még hogy ez az utolsó napja éle­tének — a biztonság kedvéért magához vette háziasszonya konyhakését, mély zsebébe süllyesztette, s elment bo­rozni egyik ismerőséhez. Itt találkozott Peti Aladárral akivel csak futólagos, kalap­emel ős viszonyban volt, de az elfogyasztott bor hamar barátságossá teszi az em­bert. Estefelé kerekedték fel, s mivel Peti Aladár a telepen lakott, arrafelé andalogtak, víg hangulatban. Útközben megelőzte őket egy ringócsípejű lány. Röp­ke pillantást vetett rájuk, s nem is a legbarátságosab­bat... Mária volt, a szinte még gyerek, de már elha­gyott vadházastárs. Dankó abbahagyta a dalo­lást. Megmozdult benne az ördög: — Az apóst Tie bántsuk, csak a másik kettőt! — mondta jó hangosan, hogy a lány is hallja. Aztán ballagtak tovább. Nem is sejtették, hogy Dam- kó kijelentése miatt Mária fellármázta a családot El­érték Sáriék házát is, és már tovább akartak menni, ami­kor Simon kiugrott elébük, őccsétől követve. — Mit akartok itt..?'. — És választ sem várva kést rántott. Kétszer... háromszor Dankó mellébe szúrt. A fi­atalember hörögve össze­esett Tagjain még gyenge remegés futott végig, aztán örökre elcsendesedett. Köz­ben Sári József Peti Aladár­ra rontott, aki ijedtében fel­kapva egy botot a földről, támadója felé sújtott, majd futásra fogta a dolgot. Sári Simon üldözőbe vette, két­szer is megsebesítette — szerencsére nem súlyosan — majd a többiek kiáltozásá­ra visszament. Érdemes elolvasni az igaz­ságügyi elmeszakértő jegy­zőkönyvét, amikor Simon­nal foglalkozva ehhez a részhez ér: — Azt csak tudja, hogy lopni, gyilkolni nem sza­bad? — Tudom, tisztelettel... — £s miért nem? — Hát... mert megbün­tethetik az embert... — Másért? — Meg aztán a rendőrök is mondták — felelte kis té­továzás után. Ez a vizsgálat 1946. szep­tember 10. táján történt. Mi­közben olvasom, megmoz­dul bennem egy emlék... Igen, nem is olyan régen, két esztendeje sincs — be­szélgettem egy letartózta­tásban levő, notórius betö­rővel. Szinte szóról szóra ezek voltak a válaszai!... Az ügyet az egri törvény­szék rögtönítélő bírósága tárgyalta. Sári Simon a leg­súlyosabb szabadságvesztés büntetést kapta: 15 évi bör­tönre ítélték, öccsét fel­mentették. Ahogy lapozgatom a régi aktát, a vaskos iratcsomó alatt egy papír kelti fel a figyelmemet. Hivatalos fel­jegyzés arról, hogy „Az 1949. augusztus 12-én megtartott árverésen a bűnügyi kellé­kek 98 Ft 17 fillérért elkel­ték. A befolyt összeget át­utaltuk a banknak. Kelt. 1949. augusztus 13.” A kellékek között volt Sá­ri Simon kése is, amely ki­oltotta egy rossz tréfa miatt Dankó Lajos fiatalember életét. (Következik: A „KÖRÜL­MÉNYEK” ...) Különvonattal Egerből Szegedre Augusztus 1-én. 2-án Sze­geden nagyszabású ifjúsági napokat rendeznek, amelyre megyénkből is sok fiatal el­látogat. Az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda, a KISZ alap­szervezetek, illetve KISZ-bi- zottságok segítségével már megkezdte a szervezést. Ed­dig több mint 150 fiatal je­lentkezett, s így rövidesen megtelik a létszám a 300 fős különvonatra. A programban a szabadtéri színpadon a Borisz Godunov, egy show- műsor megtekintése, és vá­rosnézés szerepel. Válasz légipostával Egy kissé ideges volt a hangulat a Robbanómotoros Háztartási Gépek Gyárában. Soltész igazgató harmincki­lenc fokos lázban feküdt odahaza hófehér ágyában. Dühösen recsegte a kagyló­ba titkárnőjének: — Emmike, ha már meg­érkezett a norvég vendég, a nevemben kérjen elnézést, amiért nem fogadhatom. Roppant kellemetlen, hogy a főmérnök és a helyettese is Győrbe utazott. Szóljon át Ducsinszkinénak a tervosz­tályra. Kalauzolja ő a ven­dégünket. Ducsinszkiné be­szél norvégul, évekig élt Oslóban. — Pont a Ducsinszkiné? Igazgató kartárs ismeri... Emmike mindenesetre át­szólt a tervosztályra, s kél perc múlva már bekopogta­tott Ducsinszkiné, aki bár enyhén tiszántúli tájszólás­sal, de norvégül köszöntötte az üzletembert. Aztán elin­dultak, hogy megtekintsék a gyárat. A nagy gépteremben meg­álltak a fénylő csiszológép mellett, s Ducsinszkiné meg­kezdte a felvilágosítást. — E csiszoló mellett Kla- rovác Zoltán dolgozik. 1941- ben nősült, de elég viharos házaséletet élt. Az anyósa, aki egyébként áldott, jó asz- szony, nagyon haragszik Kla- rovácra. Na, menjünk csak tovább. Ott, a szalag mel­lett jobbról a harmadik Ván- dori Dezső előmunkás. Ta­valy húsvétkor volt az el­jegyzése egy bácsalmási ta­nítónővel, de a nő addig nem akar hozzámenni, míg Vándori nem vesz egy vaj­színű Opelt. Na, mit szól hozzá? Nézzük meg talán az gyönyörűen berendezett üze­mi ebédlőbe. — Hány személyre főznek itt? — kérdezte a norvég üzletember. — Az most nem fontos. Hanem nézze meg a fösza- kácsnét. Ott áll a mellett a tepsi sült karaj mellett. Har­extra kivitelű krumplihámo­zó készülékünket is. A vendég érdeklődéssel vette szemügyre a masinát. Ducsinszkiné a gépezet elé lépett, s rámutatott a szer­kezeten utolsó simításokat végző nőre: — Ez Selmeczi Aranka, akit gyakran lehet látni a gyár éjjeliőre fiának társa­ságában. Hogy mi tetszik ezen a nőn annak a fiatal­embernek?! — és máris to- vábbtuszolta a vendéget a mincévesnek mondja magát, de már harmincegy múlt novemberben. Egy tűzoltó őrmester udvarol neki, de nagyon téved a nő, ha azt hiszi, hogy feleségül veszi. A szakácsnőnek csak a jó vacsorák miatt udvarol. Mire végigjárták a gyárat, a norvég vendég tisztában volt az egész gyár érzelmi életével. Már a kapuhoz ér­tek, mikor hatalmas teher­autó fordult ki az udvarról. A legújabb típusú ruhamán­gorló gépek voltak rajta. — Szabadna megnéznem? — kérdezte a norvég láto­gató. — Hagyja csak. Egyik mángorló olyan, mint a má­sik — mondja Ducsinszkiné, majd bizalmasan a vendég­hez hajolt: — Ellenben annyit mondhatok, hogy a sofőr nős ember létére ki­kezdett egy zalaegerszegi ke­nyereslánnyal. A felesége ál­lítólag tud a dologról, de szívesen elválik, mert 6 vi­szont belehabarodott egy hat­vannyolc éves szájharmoni­ka-művészbe. Egy hét múlva, mikor Soltész, a gyár igazgatója szerencsésen felépült influ­enzájából, levelet diktált Os­lóba. A norvég üzletember­től érdeklődött, hogy látoga­ása nyomán milyen megren­delésre számíthat a gyár. Légiposta fordultával meg­érkezett a válasz: „Bizonyára kitűnő háztar­tási gépeiket budapesti láto­gatásom idején nem volt al­kalmam megismerni, ezért egyelőre nem adhatok fel megrendelést. Ellenben azon­nal írja meg, hogy a daru­kezelő Tolcsvainé azóta hoz- záment-e már a szigetmo­nostori pénzügyőrhöz, vagy továbbra is hitegeti és való­ban csak Gézába, a kék szemű ülő kalauzba szerel­mes-e?” Galambos Szilveszter 197L Július 20., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents