Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-17 / 167. szám
Gép, vagy kéz? Nem csupán szerződés — segítség is A Matravidéki Cukorgyárak — Hatvan és Selyp — körülbelül 130 olyan termelőszövetkezettel tart szerződéses kapcsolatot, amelyekben cukorrépát termeinek. Huszonötezer holdról érkezik e két gyárba az idén a termés — persze nemcsak Heves megyei földeikről; Nógrádiból, Borsodból, a Hajdúságból és Szolnok megyébőa is. Már érik a répa, lassan megkezdik a betakarítást, s nemsokára útnak indulnak az első szállítmányok a cukorgyárakba. A gyárnak sem, a tsz-eknek sem közömbös, hogyan alakul a termés. Á következő szezonra, 1971—72-re már megkezdték a szerződéskötéseket: körülbelül 60 ezer vagon cukorrépára lenne szükség. A gyár azonban nemcsak egyszerű szerződéses kapcsolatot tart partnereivel, hanem minden rendelkezésre álló lehetőséget igyekszik kihasználni, hogy segítségt nyújtson a répatermelő tsz-eknek. Ez a munka nehéz, a legnehezebb kézi munkával végzett tevékenységek közé tartozik a gazdaságokban. Hiába fizet szép pénzt a répáért a gyár — egyre kevesebb ember vállalkozik er- re a munkám. — A Cukoripari Tröszt közreműködésével — mondta Decsi Ferenc, a Mátravi- déki Cukorgyárak igazgatója — több mint 50 millió forintnyi hitelt kapnak a répatermelő gazdaságok. Ebből partnereinknek (ez fontos, hiszen a hatvani és a selypi gyár az országos eokorszükségletnek majd egynegyed részét biztosítja) 10— 12 milliós hiteit biztosítunk a répatermelést segítő gépek vásárlására. A kamatot — mi fizetjük! A Gazdasági Bizottság tavasszal hozott határozata értelmében a mezőgazdasági munkák gépesítésére szánt állami támogatás összegénél többet biztosítanak a répatermelésben használatos speciális gépek beszerzésére. Korábban 51 százalékos volt, most 70 százalékos a támogatás összege, amelyet a bank nekünk utal át s mi továbbítjuk partnereinknek. Örülünk ennek a határozatnak, hiszen napi több mint 500 vagon répára van szüksége a gyárnak. Mi eddig a tapasztalat? A hitelt teljes egészében felhasználták, s természetesen a célnak megfelelően: gépvásárlásra. Önmagáért beszél az a tény, hogy ma már több mint 200 mázsás átlagtermést emlegetnek... Igen megerőltető kézi munka a répa kapálása. Mi történik, ha az elfáradt kéz egyre jobban vonakodik megfogni a kapanyelet? Nemcsak a gép az egyetlen megoldás; nem véletlen, hogy a kemizálás — a vegyszeres gyomirtás — milyen nagy szerepet kap mindinkább a répaföldeken is. Itt azonban olyan speciális vegyszerre van szükség, amelyet Magyarországon egyelőre még nem gyártanak, importból kell fedezni a szükségletet. Ez a vegyszer viszont igen drága, a holdanként felhasznált mennyiség 1000—1200 forintba kerül, így a tsz-efc érthetően nem tudják megfi zetni. A GB-határozat erre is gondolt, s szintén 70 szá zalékos állami támogatást szavazott meg a répatermelő tsz-eknek a vegyszeres gyomirtás fokozására. A hitelt a gépesítés segítéséhez hasonlóan szintén a cukorgyáron keresztül biztosítják a szerződött termelőszövetkezeteknek, a kamat kifizetését pedig ugyancsak a gyár vállalja magára. A fáradságos kézi munka felszabadítását még egy — rendkívül fontos! — tudo^ mányos eredmény is segíti. Többször is írtunk már arról, hogy kikísérletezték az egycsírájú répamagot, s így a jövőben nem lesz szükség az egyelésre. A Mátravidé- ki Cukorgyárakkal kapcsolatot tartó tsz-ekben 50 holdnyi területen már ezt a magot vetették el, s a jeleli szerint szép eredménnyel. A cél most az, hogy a répate fületek bevetését hazailag előállított magból biztosítsák. A hatvani cukorgyár elhatározta, hogy 30 milliós költséggel felépít Selypen — dán, vagy svéd kooperációval — egy magkészítő üzemet. Ahogy az igazgató elmondta: ha jövőre felépül az üzem, az 1973. évi vetéshez már ebből a répa- magból tudják biztosítani a szükséges mennyiséget. Tehát a gépek, a korszerű vegyszerek, a kutatások bizakodásra okót adó offenzívat indítottak a kéz felszabadítására. Legalábbis a „cukorberkekben” ez tapasztalható. .. (hátai) Nem könnyű, de megéri A MINAP megjelent miniszteri rendelet lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ha képesek megteremteni az alapot, akkor a kezdő műszaki értelmiségieknek kezdő fizetését a réginél magasabban, akár háromezer forintban is megállapíthatják. Okos rendelet. Fejlődésünk egyenes és természetes következménye, hogy hazánkban mind több és mind jobban kvalifikált szakembert igényel a népgazdaság A becslések szerint 1980-ra ötször annyi mérnökre és technikusra lesz szükségünk, mint mondjuk, 1960-ban volt. A perspektíva tehát bíztató, ám a gondok sem ismeretlenek. Nem is olyan régen még sok gyárban hallatszott a panasz: a végzett mérnökök meglehetősen rideg, mostoha fogadtatásban, részesülnek. A vezető mérnökök nem találtak alkalmat arra, hogy szóba álljanak a fiatalokkal. Az új mérnököknek gyakran csupán csak elképzeléseik voltak a gyár felépítéséről és sokan még azt sem tudták, miért oda, arra a munkaterületre kerültek, ahol éppen dolgoznak. Több fiatal mérnök is panaszkodott, hogy nem engedték továbbképzésre őket, sokszor a tilalmat a vezetők meg sem indokolták. És ha a felsőbb szervek érdeklődtek és keresték a mulasztások okait, a vezető mérnökök és más szakemberek rendszerint a termelés nehézségeire, az ebből adódó túlterheltségükre hivatkoztak. A helyzet az utóbbi időkben észrevehetően javult A napi termelési gondok mellett mind több azoknak az idős és tapasztalt mérnököknek a száma, akik szeretettel és hozzáértéssel foglalkoznak a fiatalokkal. Közülük mind többen vallják, hogy a napi gondok miatt nem szabad kockára tenni a holnapi sikereket. A bevezetőben említett miniszteri ’rendelet formailag „eltörölte” a kötelező gyári „tanoncidőt”. Terméssé lesen a fiataloknak is be kell látniuk, hogy a diploma, az elméleti tudás és az ambíció bár méltányolandó dolgok, megfelelő gyakorlati évek híján még édeskeveset érnek. Vágyaikat, életük nagy álmait csak akkor és úgy tudják elérni, ha elvégzik az élet iskoláját is, mindazt, melyet az elődeik már megjártak, vagy ma is járnak. A VÉGLETEK természetesen itt is kárt okozhatnák. Helyenként kialakult egy olyan nézet, hogy a pályán csak az tudja megállni a helyét, aki az egyetem elvégzése után rögtön a gyakorlatba áll, és annak a megismerésével teszi magát képessé az új gyakorlat, az új technológia kidolgozására. Ez a nézet elvezethet odáig, hogy a szakember esetleg kitűnően megismeri a (elavult) technológiát, de nem tanulja meg az új kialakításának módszerét. Ma már a fejlett országokban a nagy- vállalatok a fiatal szakemberekre 28—29 éves korukban tartanak igényt. Vagyis nem közvetlenül az egyetem elvégzése után. Dolgozzon előbb a kutatások területén néhány évet. Nem többet, mert ha hosszabb ideig foglalkozik például az alapkutatásban, akkor már nem lesz elég rugalmas ahhoz, hogy a gyakorlat követelményeit jól meg tudja érteni. Ehhez hasonló képzést igyekeznek meghonosítani a szegedi Biológiai Kutató Központban is. Természetesen egy kis ország, mint amilyen mi is vagyunk, nem képes anyagiakban gyorsan megteremteni ennek a képzésnek kizárólagos feltételeit, különösen műszaki területen nem. Az élet semmit sem ad olcsón. Legkevésbé a tudást. Persze, a tudás megszerzéséhez nem mindig bizonyul elégnek a szándék és az akarat, vagy egyes idősebb szakemberek segítőkészsége. Csak a céltudatos, szervezett továbbképzés biztosíthatja napjainkban is a jövő nagy tudású műszaki gárdáját EGT ELFOGADOTT újítás, egy műszaki fejlesztési téma kidolgozása, idegen nyelvből vizsgát tenni, vagy tudományos előadást tartani, cikket írni a tudományos folyóiratban, részt venni a politikai oktatásban, biztos, hogy nem könnyű, sőt, megerőltető munka a fiatal diplomások számára, de megéri. Csak ezen az úton járva válhat igényessé az ember, válhat életelemévé a küzdés, a munka. Suha Andor Jól a szabályosok»*»? Tízmillió forint jövedelesneKonás a Mátrai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaságnál Beszélgetés Kovács Béla közgazdasági iöosztályvezetővel Nemrég lapunk hasábjain azt vizsgáltuk, hogy az új közgazdasági szabályozók hogyan hatnak a gyöngyösi és az egri járás termelőszövetkezeteinek gazdálkodására. Vizsgálódásunkat tovább folytatva arra keresünk választ, hogyan érinti az új szabályozó rendszer a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tevékenységét. Kovács Bélát, a közgazdasági főosztály vezetőjét kértük meg arra, hogy tájékoztassa erről olvasóinkat. — Heves megyében nagy jelentőségű az erdőgazdálkodás — mondotta Kovács Béla — hiszen közel kilencvenezer hektár területen, a Mátrában és a Bükk nyugati részén végez fakitermelést és fafeldolgozást gazdaságunk. Az elmúlt években nagymértékű expontterme- lést folytattunk. Az idén azonban megváltozott a helyzet. Az export lényegesen csökkent, ami különösen az értékesebb ipari fafélék, főként a papírfa-ex- portna vonatkozik. — Mi a magyarázata ennek? — Tavaly gazdaságunk közel háromszázmilliós termelési értéke után 28 millió forint állami szubvenciót kapott. Ez az új ágazati szabályozórendszer bevezetésével január 1-töü megszűnt ami tízmillió forint jövedelemelvonást jelent. — Mit tesz a gazdaság hazai faellátás fokozására? — Az idén 110 ezer köbméter tűzifát termelünk a hazai ellátásra. Az árváltozások, a szubvencióelvonás, valamint az erdőhasználati járulék eltörlése ellenére ez évi termelési tervünket 306 millió forintban állapítottuk meg a tavalyi 298 millióval szemben. — Hogyan teljesíthető ez a terv? — Az export csökkenését gazdaságunkban a rönkfafé- lék termelésével és az egyes fatermékek, mint a fűrészáruk, parkettafa, bútorfa, orsófa igényes, minőségi feldolgozásával kívánjuk ellensúlyozni. A tavalyi 229 ezer köbméter kitermelt famennyiséggel szemben az idén húszezer köbméterrel több vastagfát értékesítünk. Ennek megvalósítására a még legtöbb fizika: munkát igénylő kézi rakodási gépesítjük. — Miként írni a gazdálkodásra az erdőművelés új elszámolási rendszeré? — Az eddigiekhez képest előrehaladást biztosít. Ennek alapján a jövőben erdőtelepítést; illetve erdőfelújítást csak azokon a területeken végzünk, ahol a oefektetés eredményes. Éppen ezért a Mátra déli oldalán például ahol az erdőgazdálkodás szempontjából gyengébb minőségű erdők vannak, az ottani területet talajvédelmi, vadgazdasági és erdőesztétikai célokra hasznosítjuk majd. — Hogyan pótolják a tízmilliós jöveáelemkiesest? — Mint már említettem, nagyobb arányú műszaki fejlesztéssel, a munkaszer-. vezés javításával és a termelékenység növelésével. Mindez természetesen fokozott felelősséget követel' meg a gazdaság vezetőitől és dolgozóitól egyaránt — fejezte be tájékoztatását Kovács Béla. Mentusz Károly Több hús, olcsóbb gyümölcs Kiegyensúlyozott élelmiszerellátás az első félévben Az alapvető élelmiszerekből az év első hat hónapjában 4—6 százalékkal több került az üzletekbe, mint 1970 első felében, az ellátás nyugodt és kiegyensúlyozott volt — tájékoztatták a MÉM-ben Jászonyi Ferencet. az MTI munkatársát. A minden eddiginél bőségesebb kínálatot részben az állat- tenyésztés fellendítésére hozott kormányhatározatok tették lehetővé. Teljesebbé telte a választékot az is, hogy >-a gazdaságok és az élelmi- szeripari vállalatok több gondot fordítottak a piackutatásra, a fogyasztói igények pontosabb megismerésére. Jelentősen megjavult az évek óta akadozott, gyakran hiányos hús-, és húskészítmény-ellátás. Mindent egybevetve júniusig 4,6 százalékkal több húshoz jutott a lakosság, mint 1970 első felében. Különösen a sertéshús-kínálat nőtt, mégpedig 10 százalékkal. Szalámiból 5,5 százalékkal, gyulai és szárakolbászból 20 százalékkal több került a fogyasztókhoz. Viszont csökkent az étkezési szonna — és a zsír — fogyasztása, amiből arra lehet következtetni, hogy a vásárlók egyre inkább a biológiailag értékesebb élelmiszereket keresik. A javuló sertéshúsellátás miatt baromfiból a tervezettnél kevesebbre volt igény, az ipar lényegesen több árut tudott volna az üzletekbe küldeni. Tojásból is minden igényt kielégítettek, és tejből és tejtermékből sem volt hiány. Előrelépést jelentett, hogy a tejellátás vidéken is egyenletesebbé vált, ami jórészt annak köszönhető, hogy a mezőgazdasági termelőszö- V etkezetek bekapcsolódtak a tej értékesítésbe. Június végéig 10 százalékkal több tej, 3 százalékkal több vaj fogyott, mint Ezervogonos hűtőház Békéscsabán SS t hónap alatt eZer vagon befogadóképességű hűtőházat építettek. Ez az első könnyűszerkezetből készült létesítmény, amely mélyhűtés — mínusz 25 Celsus fok — céljára épült. Az új hűtőház termeiben zöldséget, gyümölcsöt és húst tárolnak. . (MTI — Esss K, QvruSa felvétele) / tavaly az első félévben. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy egyes termékeket, például vajat külföldről is behoztak, amiután a fogyasztás növekedésével egyelőre még nem tart lépést a felvásárlás. A kenyérellátás _ mennyiségileg kielégítő volt, a minőséget azonban még eléggé gyakran kifogásolták' a vásárlók, ami közrejátszott abban, hogy a tavalyinál 4,8 százalékkal több péksütemény fogyott. Gyümölcsös főzelékkonzervekből 20 százalékkal több került az üzletekbe, borból 7—8 százalékkal többet adtak el, Nem volt panasz más fon-, tos élelmiszercikkek, például a liszt, a cukor, a rizs stb. kínálatra sem. Üj abban sok szó esik a gyümölcs-, zöldségfelvásárlásról és ellátásról. Ezzel kapcsolatban a MÉM illetékesei rámutattak: a közelmúltban korszerűsítették a zöldség- gyümölcsforgalmazás egész rendszerét. A minisztérium felülvizsgálja a termelők anyagi érdekeltségét és a termelés gépesítésének, korszerűsítésének lehetőségeit. Minderre azért van szükség, mert a gazdaságok ma már sokszor nem szívesen vállalkoznak a lakosság ellátása szempontjából igen lényeges növények termesztésére. Példa erre, hogy a szövetkezeti kereskedelem 1971-re 550 000 tonnányi zöldség felvásárlását irányozta elő. ebből 50 000 tonnára azonban nem sikerült szerződéses partnert találni. A termelők általában a vöröshagyma, az uborka és a zöldbab termesztésétől tartózkodnak, de eléggé nehezen vállalkoznak a paradicsom szerződéses szállítására is. Mindez rányomja bélyegét az idei első félévi- el- - látásra. Már az év eleji iáról t árukészlet sem érte el néhány cikknél az 1970. évi induló szintet, különösen télialmából és leveszöldségből volt kevesebb a raktárakban. A februári napfényes, tavaszias időjárás szerencsére kedvezett a hajtatott zöldségfélék fejlődésére. (MTI) MpuiittSss 1971. iUÜlis 1?,, SZOBS&ái
