Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-02 / 128. szám
Megkezdődött a szóbeli érettségi Több mint 150 000 írásbeli dolgozat A középiskolák végzősei ájabb komoly erőpróbához érkeztek: kedden megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák. Az elmúlt napokban a szaktanárok átnézték a maturánsok készítette több mint 150 000 írásbeli dolgozatot, s rávezették az általuk javasolt osztályzatot is. A szóbeli megkezdése «lőtt sorra került vizsgabizottsági értekezleteken állapították meg az írásbeli dolgozatok végleges osztályzatát és ezek alpján döntöttek arról, hogy melyik jelölt mehet szóbeli vizsgára. A gimnáziumokban érettségiző fiatalok közül szóbeli vizsát tehet, akinek legalább egy dolgozata megfelelt A szakközépiskolákban azokat bocsájtják szóbelire, akik kötelező írásbeli tantárgyak legalább 50 százalékából sikeres dolgozatot készítettek. A június végéig tartó érettségi vizsgákon a szóbeli tételeket a jelöltek húzzák. A feleltetés egy-egy tantárgyból 15—20 percnél tovább nem tarthat. A fő cél annak megállapítása, hogy a diákok szert tettek- e megfelelő tudásra, elméleti ismereteiket képesek-e összekapcsolni a gyakorlattal. Az idén egyébként már az új vizsgaszabályzat alapján bonyolítják le az érettségi vizsgákat számos szakközépiskolai nappali tagozatán, illetve a kereskedelmi szakok dolgozó tagozatán. Az új vizsgaszabályzat egyik legjelentősebb intézkedése, hogy csökkenti az érettségi vizsgatárgyak számát. A szóbeli vizsgáik befejezése után a vizsgabizotsag záró értekezletet tart. Ekkor állapítják meg a jelöltek végleges érdemjegyeit és érettségük általános fokát. Az eredményt a záró értekezletet követően az elnök hirdeti ki. Az új szakközépiskolai érettségi bizonyítvány záradékában azt is feltüntetik, hogy az milyen munkakör ellátására képesít, illetve jogosít. A záradék azt is tartalmazza, hogy a szakközépiskolai érettségi bizonyítvány birtokában a képzés irányának megfelelő szakterületen — külön vizsga nélkül — szakmunkásként is dolgozhatnak a fiatalok. (MTI) Öt év: 78 film FQmművészetünket az elmúlt öt esztendő folyamán a társadalmi és közéleti felelősség, a korszerű kifejezésre, a magas művészeti színvonalra való törekvés jellemezte — állapították meg a művelődésügyi szakemberek most elkészített összegezésükben. A vizsgált időszakban 78 magyar játékfilmet forgattak, s örvendetes, hogy közülük 53 mai témát dolgozott fel. Ugyanebben az időben együttvéve 814 nagy játékfilmet tűztek a hazai mozik műsorára. Jelentékenyen csökkent az eltel öt év folyamán — zömmel a tv „elszívó hatására” — a mozilátogatók száma: 1966-ban még csaknem 105 millióan, tavaly pedig csak 79,6 millióan váltottak jegyet a filmszínházakban. A szakemberek véleménye szerint azonban külön figyelmet és elemzést érdemel, hogy leginkább a magyar filmek látogatottsága csökkent, együttvéve csaknem 34 százalékkal. Fejlődött a mozihálózat: míg 1966-ban 4359 mozi közül csupán 956 volt szélesvásznú, az elmúlt évben már több mint két és fél ezer. Tovább gyarapodtak a filmklubok, amelyekből ma már 187 működik, tagságuk száma pedig meghaladja a 41 000-ret. Növekvő tendenciát mutat a magyar film exportja. A játékfilmjeink külföldi előadásaiból származó bevételek ma már bőségesen fedezik a hazánkban közönség elé kerülő évi mintegy 130—140 importált játékfilm teljes vételárát. Felvétel a dolgosók gépipari szakközépiskolájába sen elvégezték, az iskola szakirányának megfelelő szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek, vagy ennek hiányában az iskola szakirányának megfelelő 3 éves szakmai viszonyban állnak. Bővebb felvilágosítást az iskola nyújt, címük: Miskolc, Kun Béla u. 10. Költő a katedrán Az elmúlt évben Szakonyi Károllyal látogattam el magyarárára; ezen a könyvhéten, költőt, a József Attila- díjas Ratkó Józsefet kísértem az egri Gárdonyi Géza Gimnázium III. c. osztályába. Azért is érdekesnek ígérkezett ez a látogatás, mert a tanulók matematika tagozatosak, akiknek elsődleges érdeklődésterületük korántsem a líra. Vagy mégsem így lenne? A kételyt az ébresztette fel bennem, hogy sem a könyvesboltokban, sem a Megyei Könyvtárban nem kaptam egyetlen Rat- kó-kötetet sem; tájékozódó kérdésemre mindkét helyen azt válaszolták: nincs, elfogyott, megvették, kivitték a gárdonyis diákok. Rendhagyó irodalomóra volt, a katedráról a költő beszélt, s az egy-két év múltán felnőtté érő diákok kérdeztek. Az újságíró a krónikás szerepét vállalta, aki rendszerezi a kérdéseket, s tömörítve, híven igyekszik visszaadni a válaszok lényegét, ízét, hangulatát... Dr. Nagy Andorné, irodalomtanárnő: — Mi indította versírásra? — Évtizedekkel ezelőtt egy rossz és gyenge Zelk Zóltán- verset olvastam, akkor ötlött fel bennem a gondolat: ostoba lennék, ha nem tudnék ilyet írni. Ez persze csak egy mozzanat, a leglényegesebb mégiscsak az, hogy közlési kényszer fűtött. Emiatt írtam meg önéletrajzomat is. Egy diák: — Miként értékeli második kötetét? — Talán, ha öt-hat jó vers akad az anyagban, ez utólagos, s úgy hiszem, higgadt véleményem. A kötet alaphangját egy korábbi kísérleti szemléletem adja ■'ttteg: akkor úgy hittem, hogy az én kezemben is lehet jáXXV. Kalitkába zárt egzotikus, elegáns tarka tollú madár lett, vagy prciba- bábú, amit a legdrágább ruhákkal öltöztetnek fel. amit mindenki megbámulhat, de hiába van előtte az utca ezerszínű forgataga, a kirakatból sosem léphet az emberek közé. Sem Bertire, sem Lucianóra nem panaszkodhatott. Ez ideig gentlemanként viselkedtek vele. Bankszámláján az évek során tekintélyes összeg gyűlt össze és ezzel a vagyonnal már megfelelő partit is találhatna magának. Ám hiába a pénz a szerelem tilos ... Talán Berti, Talán ... Hányszor töprengett már ezen. A higgadt és határozott. érett férfi odalán még megkísérelhetné a szabadulást abból az aranykalitból, melybe most Luciano zárta. Nő volt. Érzékei ösztönösen reagáltak arra a furcsa és vágyak nélkül is zavaró vonzalomra, amit a nagy főnök. Luciano, minden szavától mr.'T < ’ ; sugározni 'i á-s 1971. június 3, saerda érzett. Nem ismerte ugyan összefüggéseiben Luciano üzletének, múltjának részleteit, de a szigeten megjelenő látogatók, kizárólag tekintélyes külsejű férfiak, beszélgetés közben elejtett szavaiból azonban egyre nyugtalanítóbb mozaik rakódott össze benne. Luciano gyakran hivatkozik arra, hogy tevékenyen irányította Mussolini megdöntését és az amerikai hadsereg neki köszönheti a vértelen szicíliai partraszállást. Lucky Luciano mindezt a hatalmas műveletet 1943-tól kezdve egy amerikai börtönből irányította. „Fegyenc és tábornok” ez sok volt Mariának. Eleinte úgy vélte, hogy mindez amolyan rejtelmes politika, felfoghatatlan játék, mely emberek millióinak sorsával képes paklizni és ahogy Don Coppolát és a többi hozzá hasonló vendéget hallgatta — akik Amerikából vagy Rómából érkeztek — úgy képzelte az egészet, hogy egy kanaszta- v?rtihoz hasonlít és azok. ’ ,1 ‘ ’,1 * . ■ ' éle ősn alkalmazni is tudják, rendkívüli emberek. A főnökei iránt érzett csodálat Kellé mégis nyugtalanító sejtések társultak. De mit is tehetne ő? Megszökjön? Hová? Személyesen tapasztalhatta, nincs a nyugati világnak olyan pontja, ahová Luciano vagy Berti keze el ne érne. Berti... Berti. Rokonszenves férfi. Ugyan már nem fiatal, de egy higgadt, megállapodott férfi feleségeként minden bizonnyal nagyobb mozgási szabadsága lehetne. És Bertinek sem közömbös ő, ezt sok apró figyelmességből eddig is észrevette. A direktornak minden bizonnyal tekintélyes magánvagyona lehet. Abból igazán elélhetnének bú és gond nélkül... Egyébként se ő lenne az első olasz lány, aki vagyonos, idős férfihez megy feleségül. Érdekesnek tartotta, hogy egy hete vált el direktorától s még soha nem tapasztalt űrnek érezte ezt az egymástól távol töltött időt. A maga módján a húszévesek felületességével aggódott is, mit csinálhat Palermóban. Mindaz, amit ma délután Coppola és Lucky beszélgetéséből felfogott, furcsa nyugtalansággal töltötte el. Az alkony a Nápoly—Róma között közlekedő helyi járat gépén érte utói. Szótlanul ült Frank Coppola mellett, aki a nápolyi repülőtéren csomó újságot vásárolt és most a lapokat böngészte, Belloni Coppoláról csak annyit tudott, hogy az olasz felső tízezerhez tartozik és a lányát tavaly egy monarchista képviselő, valami gróf vette feleségül és a nászlakomán Coppola villájában megjelent Róma minden valamirevaló embere. A Coppola-lány lakodalma saját esküvőjét juttatta eszébe. „De vajon Luciano beteeave7re-e az ő házassága" és et«z- m —odott. r. h ■' • -»pfo “ “ ; n* í'jen a ra í ' .akna • :ok legalább szivük szerint szerethettek, s ha nem is voltak szabadok, a párjukat kiA Nápoly—Róma közötti kétszáz kilométeres utat alig háromnegyed óra alatt tették meg. Rómában a Teve- re-parti belföldi repülőtéren szálltak le. Coppola felajánlotta a lánynak, hogy a repülőtérre kirendelt gépkocsiján elviszi a Hotel Európába, ahol Maria Bertivel együtt már évek óta lakott. A Piazza del Popolo és a Borghese park közelében levő modern luxusszálloda portása a szokásos udvariassággal üdvözölte Mariát és a társaságában levő idősebb urat, aki nyomban arra kérte, hogy Belloni kisasszony számára az este 10-kor Hongkongba induló angol gépre rendeljen egy elsőosztályú jegyet „Tour-retour” — tette hozzá Coppola és egy ezerlírást vetett hanyag eleganciával a portás elé, a recepció pultjára. Mariától azzal búcsúzott, hogy negyed tízre ide a szálló elé küldi sofőrét, aki majd kifuvarozza a nemzetközi repülőtérre. A leány ezután szobájába vonult és telefonált Miminek, aki szintén Berti alkalmazottja volt, de mert Rómában saját lakással rendelkezett, ezért nem a szállóban la kott. Mimi nem tartózkodott odahaza. Ezután Maria a távírdát kérte. Bertinek üzent, hogy másnap este várjon rá a palermói repülőtéren. Küldött még egy táviratot Hongkongba is, Evens Streetre, a Victoria kerületbe, Liang Yólnak és ebben arra kérte a régiség- kereskedőt, hogy ha megvan még a nagy Buddha-szo- bor, most meg szeretné vásárolni, ha nincs, akkor szerezzen egyet, mert reggel személyesen jelentkezik érte. A '-■' •''•átok után a KMőioláca ment. kinyitotta a melegvíz csapot és levette a fejéről a fantáziaműkon- tyot (Fol^tatiuUj ték a vers, megpróbáltam, most már tudom, hogy nem megy, s rájöttem, hogy időm sincs még csak negyedrészben öncélú játékra sem. — Milyen érzés keríti hatalmába, amikor egy verse elkészül? — Sokat meggyűlöltem, azt is mondhatnám, hogy keserves vajúdás számomra az írás, a magyarázatot sem titkolom: nem ismerem még annyira a világ rejtett titkait, hogy kapásból megfejtsem őket. A tökéletlenség érzése viszont nyugtalanít: amikor az Anyám című versem megírtam, nem tetszett, az íróasztalfiók mélyére rejtettem; évek múltán került csak elő, akkor valahogy új színekben villant fel előttem, megtetszett. Ez azonban ritkaság. A Halott halottamat közel öt hónapja fejeztem be, mégis nyugtalanít, mert úgy érzem, nem sikerült maradéktalanul kifejeznem benne minden lényeges gondolatsort. — Egyes versein népies hatás érzik, honnan fakad ennek forrása? — Széttéphetetlen kötelékek fűznek a faluhoz, a parasztemberekhez. Valamikor lelencgyerekként kerültem Pestről falura, lényegében most is itt élek. Az a véleményem, hogy a falu mind biológiai, mind erkölcsi tekintetben sokkal tisztább környezet, mint a város. Véleményem szerint a parasztság ábrázolása az utóbbi időben kezd kiszorulni az irodalomból. A népies írók osztályszempontból vizsgálták sorsukat, ezt meg is oldották, ám kérdőjelek özönét hagyták az utánuk következőkre. Szerintem kívülállóknak kell majd felmérniük, hogy mi a változó és mi az állandó, az emberi a parasztságban. — Verseinek egy részét pesszimista hangvételűnek érzem, sűrűn felbukkan bennük a halálmotívum. Miként függ össze ez az ön által minduntalan hirdetett tett- és alkotásvággyal? — Az embernek fel kell mérnie, mit ér, életében meddig juthat el. A felmérést oldotta meg részben első kötetem, a második kísérlet volt arra, hogy szembenézzek, megbirkózzam az elkerülhetetlen halál gondolatával, letudjam gondjait. A haláltól eljutattam halot- tainkig, úgy érzem, velük legalább annyi dolgunk vatiti mint az élőkkel. Használni kell Örökségüket, mert ebből is lehet „hasznot húzni” nélkülük nincs Magyarország. Visszatérve az alapkérdésre, azt. mondhatom, hogy aki tart a haláltól és materialista, az szereti az életet. — Fiatalok vagyunk, érdekelne a fiatalságról alkotott véleménye? — Minek tagadjam: nagyon szeretnék fiatal lenni. S még egy dolgot: sokat várok maguktól. Továbbmegyek: azt kérem, ne legyenek annyira megalkuvásra, belenyugvásra hajlók, mint az én nemzedékem volt és lett, tisztelet persze a kivételeknek. Ne fogadjanak el minden kinyilatkoztatást tíz- parancsolatnak, keressék az igazságot, ne mondjanak le a kérdezés, a vita, a józan érvekkel bizonyított ellentmondás jogáról. Ha megfogadják tanácsom, akkor évtizedek múltán is őrzik a fiatalság örökségét. 1— Miként értékeli a kritika szerepét? — Fogais kérdés, de őszintén válaszolok: először a jelenlegi helyzetről beszélek. Ha irodalmunkat egy épülő székesegyház két tornyához hasonlítom, akkor, ha a kritikusokat keresem: valahol a két torony között, egy golyóálló ablak mögött látom őket, harciasán, kézben egy-egy csúzlival. Hangsúly ozoan : nincs bennem rosszmájúság, hiszen nem sok dolgom van a kritikusokkal, s az a véleményem, hogy szükség van jó, tárgyilagos és főként hozzáértő kritikára, ám éppen ez a hiánycikk. Írókat—költőket elka- patnák az első kötetek után, az elvtelen hozsanna, elismerés visszaveti fejlődésüket. Ezen kellene változtat„Diákriporterek” kérdéseinek nehéz gátat emelni, hiszen egyik nyomán fakad a másik, egyik érdekesebb a másiknál. S ez esetben szerencsések voltak: Ratkó József személyében őszinte emberrel, szenvedélyesen vitatkozó, közéleti hangoltsá- gú költővel találkoztak. Kivételesen a katedrán..", Pécsi István Újra az emberségről!... Alig néhány hete írtunk lapunkban egy fiatalasszony munkahelyi problémájáról, amelynek a megoldásához csupán a vállalat vezetőinek körültekintésére, némi emberségre lett volna szükség ... S most ismét egy hasonló ügyben hozott levelet a posta. Kálban él albérletben hatéves kislányával a férjétől különvált Pintér Cáborné, aki az elmúlt év októberétől 1971. március 10-ig dolgozott a helyi Vetőmag Vállalat 1. számú üzemében. Akkor — mivel idényjellegű munkát végeztek —, két hónapra fizetés nélküli szabadságra küldték őt is a többi dolgozóval együtt. Néhány nappal ezelőtt aztán meglepődve kellett tudomásul vennie, hogy a biztatás, az ígéret ellenére sem alkalmazzák újra, pedig soha nem volt kifogás a munkája ellen. Hivatalos érdesítést kapott, hogy szerző ése i járt szíveskedjék átvenni a munkaügyi előadónál a munkakönyvét. Amikor érdeklődött, érák azt a választ kapta: sajnos, nem, tudják alkalmazni, próbáljon talán a kompolti kísérleti intézetnél elhelyezkedni... (Ott sincs azonban ál*, landóan felvétel!) Pintér Gáborné most mun* ka nélkül van. Gyermeke beteg, kezeltetnie kellene, isko-i lába járatni, ruhát venni, fi* zetni a lakásért —, de n\A* bői...? Hogy oldja metf mindezt segítők, támasz néü* kül? Ezzel azonban mársen^ ki sem törődött, pedig a vállalatnál tudtak a fiatalosa^ szony helyzetéről, körülményeiről. Azt viszont nem tudták elmondani: miért az egyedülálló anyát hagyták ki a régi, összeszokott brigádból?! Váló igaz, hogy a meghatározott létszámkeret miatt iáé sem vehetnek fel mindenkit. S az is igaz, hogy jogilag nem jártak el szabálytalanul Pintér Gáborné ügyében. És emberileg? — mert ez az érem másik oldala. Ezt viszont elfelejtettek megnézni a káli üzem vezetői... . ____ (szilvás) A miskolci Zalka Máté Gépipari Technikum és Szakközépiskola az 1971— 72-es tanévben megszervezi a dolgozók oktatását esti és levelező tagozaton. Felvételüket azok a 17. életévüket betöltött dolgozók kérhetik, akik az általános iskola nyolc osztályát eredménye-
