Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-11 / 136. szám

A táiiyi képeslap Kellemes estét szerzett a közelmúlt napokban Atány közönségének a helyi műve­lődési otthon. Az Országos Rendező Iroda által fellép­tette a „Vidám fiúk'’ együttesét, mégpedig nem is akármilyen közreműködők­kel. Pór Péter és Fenyvesi Gabi a legújabb táncdalok- ka] lépett színpadra, Angyal János pedig egész sorozat kitűnő paródiával lepte meg hallgatóit. Szerencsére ez­úttal elmaradt az oly sok­szor bosszúságot okozó összekötőszöveg ízléstelen ­kedése, naturális erőlködé­se. Fővárosi színvonalú, jó ízléssel szerkesztett és szív­vel csinált műsort kaptak az átánviak. Ez megnyilat­kozott az előadás után elej­tett szavakból is. Ilyen mű­sort máskor is megnézünk, esért érdemes volt eljönni — hangzott többfelől is. ★ Atányban igen kedvező fo­gadtatásra talált a Vietna­mot segítő akció, amelynek elindítója megyénkben a Népfront nőbizottsága volt. Hat takarót készítenek a vietnamiak részére a hely­béli asszonyok, akik harmin­cán már munkához is lát­tak, miután minden szüksé­ges nyersanyag megérkezett a faluba. örvendetes hírt hallot­tunk az iskolában, amely második éve szorgalmazza, s viszi is a cigánylakosság általános oktatását, illetve ími-olvasni tanítását. Hu­szonkét analfabéta cigány­lakos kapcsolódott be két évvel ezelőtt az oktatásba, s a napokban mind a hu­szonkettő befejezte a har­madik osztály anyagát, di­cséretes eredménnyel. Nem kell hangsúlyoznunk, milyen jó hatással lehet ez az ered­mény az iskolai oktatás egészére. E cigány szülők gyermekei már biztosan nem lesznek a folytonosan hiányzó kisiskolások listá­ján, s nem okoznak gondot a helyi hatóságoknak. A most lezajlott esztrád- műsor nem jelenti a műve­lődési otthon tavaszi mun­kájának végét, a népműve­lés berekesztését. A község­ben a nyár folyamán sem fog szünetelni az ilyen irá­nyú munka. Ennek legjobb bizonysága az a karikatúra- kiállítás, amelyet pénteken este 7 órakor nyitnak meg az otthonban Kiss Béla, a Népújság fotóriportere mun­káiból. Ezt követően cso­portos látogatást szervez­nek busszal Hevesre, ahol szélesvásznú filmelőadáso­kat néznek meg, majd részt vesznek a Járási Művelődé­si Központ, által szervezett operaesten, amely nyilván maradandó élményt jelent minden átányinak. (m. gy.) Jobb együttműködés, hatékonyabb tanárképzés Beszélgetés a nemzetközi rektori tanácskozás résztvevőivel Az elmúl t napokban mind hazai mind nemzetközi szin­ten újszerű tanácskozást rendeztek az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Az egri főiskola testvérin­tézményeinek rektorai ültek össze, hogy jobban megis­merjék egymás munkáját, a tanárképzés terén elért ered­ményeiket, s'megvitassák az együttműködés bővítésének lehetőségeit. A tanácskozás tapasztala­tairól, eredményeiről érdek­lődve kértük beszélgetésre az ötnanos munkaértekezlet résztvevőit: a vietnami A?pú­pén Thuc Haót, a Vinhi Ta­nárképző Főiskola; Anatolij Markovot, a csebokszári Csuvas Jakovlev Tanárkép­Napírenden a középiskolai felvételek ügyében a fellebbezések elbírálása Június 15-ig választ kapnak az érdekeltek Befejezéshez közeledik a középiskolai felvételek le­bonyolítása. Azoknak a ta­nulóknak a fellebbezését, akiknek felvételét mind az első, mind a második he­lyen megjelölt iskolában el­utasították, a megyékben már elbírálták. A kérelmek­re az illetékes tanácsi osz­tályok Budapesten és vidé­ken egyaránt június 15-ig válaszolnak az érdekeltek­nek. Az idei iskoláztatási pá­lyairányítási munka tapasz­talatairól a Művelődésügyi Minisztériumban elmondot­ták: a gimnáziumokban több fiatal felvételére nyílt lehe­tőség, mint amennyien pá­lyáztak. Amíg például 1968- ban a felvehetők keretszá­ma az általános iskolát vég­zettek 36 százalékát jelen­tette, most ee csaknem 41 százalék. A jelentkezés meg­lehetősen aránytalan, azaz egyes gimnáziumok szakosí­tott tantervű osztályaiba lényegesen többen kérték felvételüket. mint ahány hely rendelkezésre állt. Ugyanakkor az általános tantervű osztályok iránt ki­sebb az érdeklődés. A szakközépiskolákban túljelentkezés volt, de az egyes szakok közötti meg­oszlás aránytalanul alakult, így például a gépészeti, gép­gyártási, építőipari, acél- szerkezeti szakokra keve­sebb fiatal jelentkezett, mint ahányat fel tudnak venni. Ezzel szemben egyes sza­kokra — közlekedésgépészet, erősáramú, híradástechnikai, közgazdasági stb. — jóval többen pályáztak, mint a felvehetők száma. Ennek el­lenére — átirányítások ré­vén — lényegében biztosí­tották a jelentkezett fiata­lok továbbtanulását. (MTI) A Csárdáskirá/xfnö filmen Magyar—NSZK koprodukcióban film készül Kálmán Imre népszerű operettjéből a Csárdáskirálynöből, A Szinetár Miklós által rendezett alkotás három — magyar, német és angol — változatban készül. A főbb szerepeket I^ati- novits Zoltán, Psota Irén és Huszti Péter alakítják. Képünkön a főszereplők a film egyik jelenetében. (MTI foto •— Friedmann Endre) XXXIII. És a rávetített izzólámpá­ból parányi égő nyilak zú­dultak lezárt szemhéjaira. „Megölted a gazdát?” — ri­kácsolta ritmikusan az egyenruhás madár és feje időnként Charleyre, Luciano testőrére hasonlított. És ő hiába kapta szeme elé kezét, a fénynyilak áttörték bőrét is. csontját is és tűhegyes végük agysejtjeiben akadtak el. Nyögött, tiltakozott, míg csak fel nem riadt. Akkor is percekbe tellett, mire értel­me felfogta, hogy a reflektor a nap volt, amely már meg­lehetősen magasra hágott a déli égen ... Bambán hunyorgott és nem látott. A fürdőszobáig vánszorgott. Nehézkesen ha­jolt a csap alá, a tarkójára zubogó hidegvíz lassan ma­gához térítette. Megborzon­gott, és a borzongás kirázta 1971. június Uh péntek belőle a félelem szülte álom szorongásét. „Furcsa” — emlékezett vissza kicsivel később. Mi az ördögnek kínlódhatott ál­mában a főnök testőrével? Mint minden szicíliai, Berti is babonás volt. Gyermekko­rában annyiszor hallotta, hogy az álom nem oktalan játék, hanem a lélek jövőt megsejtő mélységeiből a tu­datig feltörő figyelmeztetés. Még mindig szentül hitt eb­ben, S mert ritkán álmodott, különös jelentőséget tulajdo­nított minden álomképnek. Az éjszaka, amíg ébren les­te, mikor settenkednek a szálloda felé a megölésére vagy elfogására érkező ár­nyak, sok minden eszébe öt­lött elmúlt életéből. Három utcával odább magasodták Ucciardone komor falai... És tíznapos szicíliai tartóz­kodása után csak most fi­gyelt fel erre. — Az Ucei- ardone —• mormogta maga elé .A palermói börtön a biztos halál. És Berti nem tudhatta, hogy Don Russo milyen viszonyban van a jelenlegi palermói rendőr­főnökkel Lima, a polgár- mester, a maffia embere. Erről személyesen győződhe­tett meg az ájtatos Manzel- la házában tartott Donok ta­nácskozásán. hiszen a polgár- mester Manzella mellett ült és állítólag személyesen is jóbarátok voltak. És Man- zellának mégis meg kellett halnia. Lehet, hogy Russo valamelyik pisciottója már őkörülötte settenkedik na­pok óta s csak az alkalmas pillanatot várja, hogy rá­süsse a luparát, mert szem- befordult Russóval, meg is sértette elég oktalanul Mus- somelliben és szembefordult a Madre Nobile-vel, amikor Lucianóhoz, az amerikáshoz szerződött. „Nem, ez képte­lenség” rázta tagadóan a fe­jét. Ha el akarták volna né- mítani. már az éjszaka érte jöttek volna. ::. Amint Maria megérke­zik, ahogy táviratozta, nyom­ban elviszi innen északra. „Hmmm! Nem jó” — tűnő­dött. Luciano elől nem búj­hat el. Szembe kell néznie a nagyfőnökkel. „Talán jószán­tából is beleegyezik, megen­gedi, hogy magával vigye Mariát és kilépjen az üzlet­ből”. Lehet, hogy igen, le­het, hogy nem. Ha nem! le­lövi. „Rossz. Nagyon rossz!” Charley védi Lucianót. Túl nagy a kockázat De akkor hogyan végezzen vele? Órá­kig töprengett, míg eldöntöt­te: meg fogja magyarázni. Lucky az utóbbi időben elég sokat panaszkodott fűnek- fának a szívére. „Ez az! Egy hatásos szívgörcs! — és vi­heti Mariát. Az üzletet fel­számolja, vagy ha nagyon szorongatják, átadja valame­lyik vállalkozó kedvű fia talnak, s ő végre szabadon, Mariával az oldalán vissza­vonulhat a Como-tó partján épült villába. Bsetks Svájc­ba, vagy bárhová, ahová a lány csak akarja. „Megszabadítom ettől a homoszexuális, impotens disznótól”, s ahogy erre gon­dolt, szorongása is feloldó­dott. Délelőtt tíz óra volt. Meg­éhezett, Mindenesetre óvato­san nyitotta ki szobája ajta­ját. Aggodalma felesleges volt, a folyosón egy lélek se járt Lent a hallban pedig, a portás barátságosan üdvö­zölte: — Szép napunk van, uram. — mondta. — Senki *e keresett? — kérdezte Bér i, A portás a 107-es számú kulcsrekeszre pillantott. Üres volt. — Nem, uram, és üzenet, levél sincs ... Óhajt regge­lizni? Bertinek már száján volt az igen, ám az utolsó pilla­natban eszébe ötlött, oko­sabb lesz. ha valamelyik dóm mögötti tavernában étkezik majd. — Köszönöm, nem vagyok még éhes — válaszolta —... ellenben készítse el a szám­lámat és adjon egy légime­netrendet. — Ö. már itthagy bennün­ket? Uram, Szicíliában cso­dálatos az ősz s még csak most kezdődik — hadarta csalódottan a portás, miköz­ben Berti elé tette a légi­menetrendet. — Ma érkezik a menvasz- szonyom — mormogta Berti, mintegy ösztönösen, hogy elterelje, miért is kell neki a menetrend. S hogy a por­tástól megszabaduljon, a hall sarkában, a pálmafa mellett levő kanapéra ült. Noteszébe gondosan beje­gyezte az összes, Palermó- ba érkező és induló járat időpontját, majd a menet­rendet Visszatette a pultra. (Folytatjuk) ző Főiskola; a csehszlovákiai dr. Jan Matejciket, a Bans- ka-Bystrica-i Pedagógiai Fakultás rektorait; ár. Sieg­fried Bárt, az Erfurti Peda­gógiai Főiskola kulturális ügyeinek igazgatóját és Szűcs Lászlót, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatóját. — Az előre kiküldött vi­taanyag alapján, valamint személyes tájékozódásuk alkalmával megismerked­tek az egri főiskola mun­kájával. Miként értékelik az itt folyó tanárképzést? Nguyen Thuc Hao: Tíz­éves már a két főiskola test­vérkapcsolata. Sajnos, a földrajzi távolság, a hábo­rús viszonyok miatt nem tudtuk kellőképp bővíteni az együttműködést. Arra is csak most került sor, hogy először Egerbe jussak, s megismerjem az itt folyó oktató-nevelő munkát. Tel­jes jellegű, kitűnően szerve­zett, alapos képzés az, amit egri kollégáink végeznek. Engem különösképp megra­gadott az esztétikai, a tudo­mányos és a művészeti ne­velés átgondoltsága, tervsze­rűsége, alapossága. Meg­nyugtató — bár nálunk is így lenne —, hogy a hallga­tók ideális körülmények kö­zött tanulhatnak, hogy az ösztöndíjrendszer a képessé­gekhez, áz igyekezethez mért. Szimpatikus volt látni azt a megfontoltságot, amely- lyel az oktatók megvalósít­ják a képzés reformját, he­lyesen szabva meg az elmé­leti és a gyakorlati tárgyak arányát. Nálunk az elmúlt évben kezdődött a képzési reform -megvalósítása, ezért még inkább tanulságos szá­momra az összehasonlítás. Anatoli j Markov: Másod­szor járok Egerben, az el­múlt évben tíz napot töltöt­tem itt, már akkor volt al­kalmam megismerkedni az it­teni eredményes Oktató-ne­velő munkával. Engem is a reform gyakorlata, a hallga­tók nevelése terén elért eredmények és a levelező­képzés helyzete vonzott el­sődlegesen. Dr. Jan Matejcik: Az egri tanárképzés alapvető erénye szerintem az, hogy tervsze­rűen dolgoznak az új peda­gógusszemélyiség kialakítá­sán. S hogy jó úton halad­nak, bizonyítja az is, hogy hiánytalanul valósították meg a nevelés és oktatás dialektikus egységét. A problémáink sok vonatko­zásban közösek, a célunk vi­szont egyértelműen azonos: olyan tanári gárdát akarunk képezni, melynek tagjai a szocializmus építésének sta­fétaváltóit szivvel-lélekkel nevelik; a jövő nemzedék sorsa ugyanis elsődlegesen a pedagógusoktól függ. Ezért nem lehet soha megelégedni a tanárképzés pillanatnyi eredményeivel. Dr. Siegfried Bär: Az évek során eddig is volt alkal­munk véleménycserére, jól megismertük a marxista tan­szék munkáját. A mostani látogatás során ezt a ko­rábban megkezdett párbe­szédet folytattuk, s nem ke­vés elméleti és gyakorlati ötlettel gyarapodott delegá­ciónk. Különösképpen tet­szett — azt hiszem, ezzel minden rektorkollégánk egyetért — az egri főiskola oktató-nevelő munkájának szervezettsége. Ügy érzem, e téren jó néhány ötletet ér­demes átvennünk. — A tanácskozás során megvitatták, hogy miként lehetne bővíteni a nemzet­közi kapcsolatokat mind a képzés, mind a tudomá­nyos munka összehangolá­sa terén. Ezzel kapcsolat­ban milyen megállapodá­sok születtek; betöltötte a tanácskozás a hozzá fűzött reményeket? Szűcs László: Az értekez­let utolsó napján rögzítet­tük írásban egyezségeinket. Vietnami kollégáinkkal ab- bat) állapodtunk meg, hegy rendszeressé tesszük a két­évenkénti delegációcserét, s több diákot hívunk meg, hogy nálunk folytassa ta­nulmányait. Azt szeretnénk elérni, hogy évente hat­nyolc vietnami hallgató sze­rezne nálunk tanári diplo­mát. Gyakoribbá, s rendsze­resebbé formáljuk a pubíi- kációcserét is. Ez vietnami szempontból is nagyon lé­nyeges, hiszen ott — tudo­mányos akadémia híján — meglehetős gondot jelent a tudományos dolgozatok meg­jelentetése. Kollégáink azt is megígérték, hogy Ho Si Minh relikviákat juttatnak ne­künk, hogy kellőképp ápol­juk főiskolánk névadójának kultuszát. Csuvas barátaink­kal elsősorban művészeti de­legációk cseréjében állapod­tunk meg. E nyáron ének- zene szakosakat, a követke­ző évben rajz szakos hallga­tókat küldünk és fogadunk. Ez elsősorban számunkra jelent előnyt, hiszen — ezt Csebokszáriban jártamkor tapasztaltam igen szín­vonalas a csuvasföldi művé­szeti képzés, így akad mit tanulnunk. A vendégdelegá­ció különösképp érdeklődött a nevelés terén elért ered­ményeink, módszereink iránt. Dr. Nagy József főigazgató­helyettes, aki nálunk a ne­velőmunkát irányítja, meg­hívást is kapott az őszre; ő írja majd alá Csebokszári­ban az 1972-es évre szóló munkatervet. — Az Erfurti Pedagógiai Főiskolához eddig is igen szoros kapcsolatok fűzték intézményünket, jó érzéssel mondhatom, hogy az együtt­működést sikerült tovább­fejlesztenünk. Szélesedik a rendszeres hallgatócsere az eddiginél tervszerűbbé vá­lik. Évkönyveinkben egy­más két-két dolgozatát pub­likáljuk. ősztől — tízfős munkatársi gárdával — ná­lunk is működik egy OD- RA-típusú elektronikus szá­mítógép. Erfurti kollégáink­nak e téren több tapasztala­tuk van, igényeljük ötletei­ket, s á későbbiekben prog­ramokat cserélünk. Német, szovjet és cseh partnereink­kel együttesen veszünk részt — évente — nemzetközi ta­nácskozásokon. Cseh bará­taink kitűnően szervezték meg a pedagógus-továbbkép­zés rendszerét: a diplomás tanárok három-négy éven­ként vizsgákat tesznek, ezek sikeres letételétől függ a fi­zetésemelés. Ennek az úgy­nevezett post graduális kép­zésnek külön erénye, hogy az oktatást a legkiválóbb szakemberek végzik. Ügy érzem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy alaposan ki­dolgozott módszereiket egy az egyben átvehetnénk. Ar­ra mindenesetre ígéretet kaptunk, hogy é képzés do­kumentációs anyagát meg­kapjuk. A tanácskozás min­den résztvevője helyeselte azt a Banska-Bystrica-i ja­vaslatot, hogy az évente rendezett nemzetközi tanács­kozásra minden testvérkap­csolatban levő főiskola hív­ja meg partnerintézményei­nek képviselőit. Cseh javas­latra egyeztünk meg abban is, hogy rendszeressé kell tenni a nemzetközi rektori konferenciákat. Legközelebb — két év múlva — a Bans­ka-Bystrica-i Pedagógiai Fa­kultáson; 1975-ben pedig Erfurtban tartjük a megbe­széléseket. Túl hosszú lenne felsorolni a megegyezés rész­letkérdéseit — az előadó-, a jegyzet- és tankönyvcsere- megállapodáspkat —, így csak a legfontosabb ered­ményeket említettem. Ügy érzem, a felsorolás is jeLzi: érdemes volt ezt az újsze­rű vállalkozást életrehívni, mert minden résztvevő él­ményekben, tapasztalatokban gyarapodott, kidolgoztuk, a hatékonyabb együttműködj formáit, s ezzel eredméní, i sebbé tesszük majd tanMyib képzésünket. Pécsi Istváa

Next

/
Thumbnails
Contents