Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-09 / 134. szám

Kalapács és logarléc

V 'Á húszas-harmincas évek ■ rendőri jelentéseiben nyakra, főre használták a „munkás külsejű” meghatározást. Persze, nemcsak a hatóságok és a hivatalok, hanem a középosztálybeliek is így jelölték a városi szegényembert, ami annyiban jogos volt, amennyire igaz, hogy a munkás általában nem tartozott sem a jól táplált, sem a jól öltözött emberek közé.

A felszabadulás után a munkás, osztályával együtt elfoglalta az őt megillető helyet, s végérvényesén bevonult a legújabb kori történelmünkbe. Az azóta eltelt több mint negyedszázad bebizonyította: a munkás nemcsak fenntartani ké_ .. ;pes. az államot, mint valamikor munkás külsejű elő- , dei, de mert sajátja lett, vezetni is tudja a maga- sabbrendű társadalom államát. Mindebből jól és pontosan megalkotható a kép: valójában, milyen is a mun- - -kés. Vagy a korszerű munkáskép látása és láttatása mégsem ilyen nyilvánvaló?

Sajnos nem. Érdemes például szemügyre venni a tárlatok képeit, a köztéri szobrokat. Az osztályt, a hatalmat jelképező munkás szakmai jelvénye gyakran nemcsak a .jó szimbólumnak elfogadható overáll, de vele

együtt a kalapács is. Igen,

Ma azonban 1971-et írunk. A munkás immár nemcsak hidakat szegecsel, síneket fektet, gőzmozdonyokat szerel, s téglából épít házakat, mini harminc-negyven évvel ezelőtt, hanem bonyolult gépek, számvezérlésű automaták, végtelenül pontos távközlési ég kutatási eszközök gyártásában vesz részt, s ellenőrzi, működteti azo- a kalapács, a munka és az erő, a hősi múltat őrző hagyomány szép szimbóluma, kát. Szerszámai közt ott van még a kalapács, de már ott az ezernyi finom műszer, s mind gyakrabban ott van. a logarléc is.

Persze, hiba volna, ha az olvasó mindebből arra következtetne, hogy a munkás szakmai jelvényeként a logarlécet ajánlom, mert azt fogadom el hitelesebbnek. Hivatkozhatna statisztikai adatokra, amelyek szerint gyáraink többségében még uralkodó a meghaladott technika, vagy arra például, hogy a fizikai dolgozók nagy hányada az iparban ma még csupán kisegítő feladatokat végez a képzett munkások, technikusok irányítása mellett. Mindez igaz, ha csak a jelenlegi állapotokat vesszük figyelembe. Ám a termelés, s így a termelő

Országos növénytermesztési vándorgyűlés Szarvason

Tessedilk városában, Szarvason rendezte meg a Magyar Agrártudományi Egyesület az első országos növénytermesztési vándorgyűlést. A kétnapos eseményre kedden hazánk minden tájáról több mint 400 tudományos kutató, mezőgazdasági szakember és szaktanár érkezett. Vitaindító előadást A növénytermelés fejlesztésének időszerű kérdései a negyedik ötéves- -tervben címmel dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese tartott. Mint mondotta: az új ötéves tervben a mennyiségi növekedésen kívül a minőség javítása kerül előtérbe. Az elkövetkező öt évben a szántóföldi növénytermesztés 16 százalékos növekedését tervezzük. A főbb feladatok: a kenyérgabonaellátás erősítése, a tartalék- képzés, a takarmányellátás biztosítása, a feldolgozóipar nyersanyaggal való fokozott ellátása.

A növénytermesztésben a soron levő feladat: tovább szilárdítani az agrotechnikai fegyelmet, fokozottabb figyelmet, fordítani a természeti adottságok maximális kihasználására, a talajerő- gazdálkodás színvonalának növelésére, előtérbe kerül a termelési folyamatok komplex gépesítése, csakis az ezt elősegítő géprendszerek, gépsorok üzembe állítása hozhat gyökeres változást a magyar mezőgazdaságban. E téren rendkívül nagy feladat vár a tudományos kutatókra, az oktatási intézményekre és a mezőgazdasági szakemberekre egyaránt.

A vándorgyűlés résztvevői ezután szakmai előadásokat hallgattak a fajtakérdésről, a takarmány termesztés —és gyepgazdálkodás időszerű kérdéseiről. Ezt követően a résztvevők megkoszorúzták Tessedik Sámuel szarvasi emlékművét. Délután szekcióülésekre került sor.

ember sem mozdulatlan valami. Öt évvel ezelőtt lényegesen kedvezőtlenebb volt a kép, mint ma. s öt-tíz év múlva hatalma« fejlődést tapasztal, aki majd visszapillant. Vajon az iparágak erő. teljes fejlesztése, az új technika és a magasabb fokú technológia megteremtése kizárólag a közgazdászok, tudósok, mérnökök feladata, érdeme? Vajon létezik-e olyan termelőüzem, ahol a legkiválóbb mérnökök és technikusok, a legkitűnőbb gépsorok mellől hiányozhatna a képzett, tapasztalt munkás? Aligha. A legkorszerűbb üzemeinkben, a képzett mérnökök és technikusok mellett, az eredmények részeseként, kezdettől fogva ott van a szakmunkás is, és mindinkább ott lesz.

Ezért tartom korszerűtlennek, vagyha úgy tetszik elavultnak a kalapácsos állapotában rögzített munkás képét. Sietve hozzáteszem azonban, sokáig szükség lesz még a kalapáccsal jól bánó munkások tízezreire, de a hangsúlyt a jól bánó szavakra helyezem. Még ennél is fontosabb, hogy a ma és a holnap munkása — erre kötelezi a rangja — a kalapácsnál is jobban bánjon a magasabb szaktudást igénylő szerszámokkal, műszerekkel, gépekkel, mert erre sarkallja a tudományos-technikai forradalom.

Ezért, hogy a munkások közül mind többen már nem csak szakvizsgával és speciális tanfolyamokon szerzett ismeretekkel rendelkeznek, hanem érettségivel is, s már nemcsak azt végzik el, amit rájuk bíztak, hanem mind többen és mind többször megtalálhatók az újítók, az ésszerűsítők között, akik együtt fejlődnek korszerűsö- dő üzemeinkkel, akik mindinkább partnerei a műszaki értelmiségnek, s akikre — mások mellett — a ' Jövőt' építette a párt és a kor-' mány, amikor a gazdasági reformot elhatározta, kimunkálta és bevezette.

Ismétlem; 1971-et írunk, a gyárakban, az üzemekben beleértve a fejlett mezőgazdasági üzemeket is — művelt és igényes fiatalok ezrei léptek apáik helyéibe. A hagyományos és a korszerű munkáskép között feszülő képzeletbeli íven tehát, egymástól nem messze, helyezhető el a kalapács és a logarléc,

A. E.

4

tipiilő új csarnok

Eger déli iparvidéke újabb létesítménnyel gazda- m. godik. A Vízügyi és Közműépítő Vállalat , négy

50 méteres csarnokot épít előre gyártott elemekből. (Foto: Kiss Bélái

Aratás előtt Tarnabodon

— Most már nem rajtunk, hanem az időjáráson múlik, hogy mikor kezdjük el az aratást — mondja Kassa József, a tamabodi Tarma- gyöngye Termelőszövetkezet elnöke. A négy kombájnt kijavítottuk, az arató és szállító brigádot megszerveztük. Mintegy húszán vesznek részt a gabona betakarításában.

— Mivel kezdik az aratást?

— Az őszi árpával. 120

'■“MSffiíat belőié;* s a

áfibitiokÖs részekén * már; nagyon szépen szőkül. Ha az időjárás kedvező lesz, akkor a hónap közepe táján már meg is kezdhetjük a betakarítást. Utána aztán jön a búza, a zab, a többi termény.

— Hány holdat kell aratni?

— Búzából 500, tavaszi árpából 130 holdunk van. Aztán még 60 holdról a zabot, 50 holdról a lencsét, ugyancsak 50 holdról a borsót is be kell takarítani.

— Győzi a munkát a négy kombájn?

— Évek óta kölcsönösen segítjük egymást a kompol- ti termelőszövetkezettel. Egyszer ők, egyszer mi adjuk kölcsön a gépeket, s így jobban boldogulunk a munkával.

— Eddig milyennek bizonyult az időjárás?

— Őszintén szólva jobbat vártunk. A májusi nagy hőség körülbelül két mázsával csökkentette, a gabona, hol- dgjíitérfti hozamát:. Itt ,ná- lünlC henr volt csapadék, s" ezt bizony megsínylették a növények. A termés úgy néz ki, hogy a tavalyi szint körül alakul. Azt azonban reméljük, hogy a betakarításnál nem lesznek olyan gondok, mint a múlt évben, s nem kell olyan kieséssel számolnunk.

— A kalászosokon kívül a többi növény miképpen fejlődik?

— Ötven holdon van szabadföldi paprikánk. A közelmúltban kétszer is kapott harminc milliméteres

öntözést, s nagyon szépen néz Iá. A hetven holdnyi vetőburgonyáról, a kukoricáról, a mákról is hasonlót mondhatok. Hat öntöző berendezésünk dolgozik: teljes kapacitással, amit meg tudunk öntözni, azzal nincs is probléma. Sajnos azonban az egész határt nem. tudjuk vízzel ellátni. A növényápo- lási munkákat egyébként mindig időben elvégezzük, ezzel is igyekszünk jobb átlagokat elérni. • •Egyik nagy. probLémánk most .az, hogy ' kévés lesz a szálas takarmányunk. "Pótlásként a közelmúltban 100 holdon vetettünk silót, de még nem kelt ki, hiszen eső nem volt.

— Viszatérve az aratásra, a gépjavításoknál nem volt alkatrészproblémájuk?

— Szerencsére eddig nem. Reméljük, a későbbiekben sem lesz. Csak most már az időjárás is kedvezően alakulna.

(k. I.)

AKI HAZÁT CSERÉL

Az olcsó szállítás

' Baráti Mihály és Vass György . miskolci lakosok turistaútja is ha• sonló előkészületekkel járt, mint a többi állampolgáré, aki először megy külföldié. A két jói barát egy Időben kért útlevelet, együtt kívántak Ausztriába utazni. A család és az ismerősök ezernyi apró kéréssel bíztá meg őket, de az idősebbek talán ugyanennyi hasznos tanácsot is adtak.

Elérkezett a várva várt nap,

1968. július 30. Budapesten felültek a bécsi gyorsra, amelyről délután 14 órakor szálltak le a bécsi West- bahnhofon. Amint az idegenben gyakori, két barátunk kissé tanácstalanul keresgélte a pályaudvaron a csomagmegőrző automatákat, amikor egy 50 év körüli férfi lépett hozzájuk és magyarul szólította meg őket.

— Maguk magyarok? — Baráti és Vass igennel válaszolt.

— Ha esetleg valamire szükségük

• .Volna, szívesen segítségükre leszek, hiszen én is magyar vagyok! —

.. jelentette ki a férfi, majd bemutatkozott: Wirth Ádámniak hívnak, i nemrég jöttem ki Bécsibe. Odahaza Bonyhádon éltein, volt három házam, de tudják, a családommal sohasem jöttem ki, így azután ezt az utat választottam.

A bő és hihető válasz megnyugtatta a Barátit és Vasst. Arra kérték Wirth urat, hogy legyen1 segítségükre elszállásolásukban. ,

Á gavallér öreg

Nem mentek messzire, a pályaudvar közelében, a Langegassen levő egyik szállóban kaptak szobát. Ezután városnézésre indultak. Wirth Ááám is velük tartott. Elkísérte őket l Búréba, megnéztek a becsi palota nevezetességeit, gyönyörködtek a műemlékekben. Észre sem vették, hogy az idő elszaladt, csak a gyomruk figyelmeztette őket erre.

Wirth úr egy önkiszolgáló étterembe vezette a két magyart, ahol bőségesein megvaosoráztak. A vacsorát ő fizette, majd abban állapodtak meg, hogy másnap reggel 9-kor ismét találkoznak a pályaudvar előtt.

Baráti és Vass másnap későn ébredt, jó félórát késtek a találkozóról. öreg barátjuk azonban kitartóan várt rájuk. Délelőtt ismét városnézésre mentek, majd délben felkeresték az előző este kipróbált, viszonylag olcsó önkiszolgáló éttermet. Az ebédet ismét Wirth rendezte. A két magyar furcsának találta a dolgot, de Wirth azzal intézte el az ügyet, hogy már régen találkozott ilyen rendes emberekkel. Ne tagadják meg hát tőle ezt a kis örömöt. Ebéd után egy közeli parkban sétáltak. Wirth úr fényképeket csinált róluk, majd délután visszatértek szállójukba egy kis pihenésre.

Este a pályaudvar előtt újra találkoztak és hármasban söröztek a restiben. Most Wirth úr volt a vendég. Beszélgetés közben szóbe került Magyarország, a jelenlegi viszonyok, s az idősebb férfi is közlékenyebb volt az otthon hagyott családja tekintetében. Fényképeket mutatott bonyhádi házairól és családjáról. Beszélgetés közben a két magyarnak eszébe jutott, hogy megkérik Wirt urat, szerzzen nekik va. lami olcsóbb szállást, mivel a jelenlegi meglehetősen sokba keiül.

Wirth ígéretet tett ennek az elintézésére.

Másnap — augusztus 1-én — reggel a szálló előcsarnokában találkoztak. A két magyar kifizette a számláját, majd gyalogosan elindultak. Útközben Wirth közölte, hogy az új szállás csupán napi 30 schillingbe fog kerülni, s ezért teljes ellátást is kapnak.

Kb. két km. gyaloglás után egy bérházszerű épületbe mentek kísérőjük leültette őiket egy előszobáiéi® helyiségben, s az egyik szobából kijövő férfival néhány szót váltott németül. Az illető érdeklődéssel fordult feléjük, majd magyarra váltva a ssért, elkérte útleveleiket azzal, hogy a formaságokat elintéz, hesse a rendőrségen. Útlevelüket nem kapták vissza, de Baráti és Vass türelmesen vártak.

Csapdába kerültek

Talán negyedóra múlhatott el, amikor Wirth úr szólt nekik, hogy megérkezett az autóbusz, amivel a szálláshelyre mennek. Velük együtt felszállt a buszra az előszobában tartózkodó többi ember is.

Az autóbusz jó ideig haladt. Már elhagyták a várost, amikor jóakarójuk elbúcsúzott tőlük, mondván, hogy még úgyis találkoznak. Baráti és Vass nyugodtan nézték a tájat. Az autóbusz hirtelen lekanyaradott az útról és behajtott egy kerítéssel körülvett területre. A kapuban fegyveres őrség, a bejáratnál sorompó. Kérdezősiködésükre kiderült, hogy a toaiskiroheni lágerba hozták őket.

Leszálltak az autóbuszról. Az egyik épületből három fehér köpenyes nő jöt hozzájuk. Felszólították őket: hagyják ott csomagjaikat, adják át a náluk lévő pénzüket megőrzésre. Kiosztottak mindegyiküknek két lepedőt és egy takarót, s fel kísérteit őket az épület III. emeletén lévő egyik szobába.

Baráti és Vass elhelyezkedtek az ágyakon, azután a szoba ablakából kinéztek az udvarra. Minden kétséget kizáróan . megállapították, hogy csapdába kerültek, egy menekülőtálborban vannak. Wirt úr „önzetlen” segítsége itt végződött, de a két magyar tortúrája csak ezután kezdődött.

•Kimentek a folyosóra, de azt is fegyveres őrök zárták el. Próbáltak szóba elegyedni velük, de nem sok sikerrel. Bizonygatták, hogy nem jószántukból jöttek ide, becsapták őket. Az őr tagadban rázta a fejét és bezárta előttük a folyosó ajtaját.

Á sikeres hazugság

Az ebéd és vacsora egyformán silány volt. Éjjel még két személyt hoztak a szobába. Emlékezetük szerint egy román mérnököt és egy or. vost. A napok gyorsan teltek, de senki sem állt velük szóba.

Egyik reggel, amikor a reggelit hozták fel az épületbe, Baráti és Vass kiszökött a nyitott folyosóra és egy „Toncsi nevezetű magyar disszidens segítségével megkeresték a láser parancsnokát. ..Toncsi’’ tolmácsolásával elmondtál!, hogy au

nem kértek menedékjogot, s mindenképpen haza akarnak menni. A láger parancsnoka megfenyegette őkeú hogy ebben az esetbeh -mindkettőjüket beviszik a magyar nagy- követségre, s hazatértük után bírói eljárást indítanak ellenük, amely börtönbüntetéssel végződik. Vass György ekkor közbevágott:

— Mi is ezt akarjuk!

Próbálkoztak levélírással is, de a levelet a lágerparancsnokság elkobozta. 1968. augusztus 12-én reggel ismét sikerült kiszökniük a szobájukból. Elbújtak abban a szobában, ahol a kihallgatásra várakozók tartózkodtak. Délelőtt 10 órakor jutottak a parancsnok elé. aki dühösen mordult rájuk. Hosszas vita után, amelyben Baráti és Vass azt bizonygatta, hogy kijuttattak egy levelet a magyar nagykövetségnek, a láger parancsnoka beadta a derekát és intett, hogy engedjék el őket.

Ez persze nem ment olyan egyszerűen. Megkérdezték tőlük: érvé. nyes-e még az útlevelük, s nem félnek-e attól, hogy odahaza börtön vár rájuk stb. — majd egy férfi ajánlatot tett nekik, hogy jelentkezzenek Biafrába zsoldosnak. Előlegként 200 dollárt kapnak, havi fizetésük pedig 900 dollár lesz. Baráti Mihály és Vass György azonban szilárdan ellenállt mindenfajta csábításnak.

Ezután aláírattak velük egy jegyzőkönyvet, hogy önként térnek haza Magyarországra, s nem utazhatnak többet Ausztriába. Ezt szívesen vállalták.

1968. augusztus 13-án 10.15-kor indult velük a vonat hazafelé, és mág az esti órákban megérkeztek kolera. Egybehangzó véleményt ez volt: „Bécs nagyon szép várt ; de nem kérünk az ilyen vend égi»» lásbói”,

___Gál Ferenc