Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
Heti világhíradó Az események krónikája: HÉTFŐ: "P Heves OaszeOtkéaénk JoeSáaiábaa J_, J KEDD ■ Nlzon sajtóértekezlete -r A lengyel külügyminiszter Helsinkiben SZERDA: Makarlosz, ciprusi elnök moszkvai útja — Élénkülő harcok Kambodzsában CSÜTÖRTÖK: Lisszabonban megkezdődne a NATO-tanács ülése PÉNTEK: Belpolitikai feszültség Olaszországban __ SZOMBAT: Egyiptomi diplomáciai lépések Bajok a lisszaboni vonalak körül... így látta a hetet kommentátorun b, Réti Ervin: A portugál fővárosba, történő kirándulás nem tett jót a különtudósítók idegeinek. Kezükben a kész cikkeket gyűrve, hiába várták a telefonhívást; bajok voltak a lisszaboni vonalak körül. A szuperbiztonsági intézkedések ellenére robbanások sora rázta meg a távbeszélőközpontot. Portugália hírhedt politikai rendőrsége természetesen teljes apparátussal nyomoz a gyanított szabotázsakciók ügyében. Lehetséges, hogy valóban valamelyik szélsőséges, gerillamódszereket alkalmazó csoport követte el a bombamerényieteket, ám már arra is volt példa, hogy hasonló eseteket a tömeges lemészárolás ürügyeként használtak fel. Ezúttal pedig különleges érdeklődés előzte meg és kísérte az atlanti tanácskozást. Amikor a hét derekán Nixon sajtóértekezletet tartott, s azon általában kevés újat mondott, a megfigyelők kiemelték annak jelentőségét, hogy hosszú idő után, az európai kérdéseket említette először. Ma már mindenki láthatja, hogy a szocialista országok milyen következetes és hosszú távú politikát folytatnak az európai enyhüld érdekében. Mindezek az akciók örvendetesen mozgásba hozták a diplomácia gépezetét. Például U Thant ENSZ-főtitkár támogatta sajtóértekezletén az SZKP főtitkárának tervét. A jelek szerint a jobboldali NATO- körök sem bonthatnak nyíltan zászlót, de lassítani akarják a kibontakozási folyamatokat Lisszabonban tehát nem vetették el, nem is vethették el — egészében — az európai biztonsági konferenciát, de változatlanul a nyugat-berlini rendezést állítják feltételül. Senki sincs az ellen, hogy megtörténjék a nyugat-berlini helyzet ésszerű, az érdekelteket kielégítő megoldása, csak, hogy érdemlegesen, miért ne lehetne az egyes kérdésekről párhuzamosan tárgyalni? Nemcsak időt takarítanánk meg és gyorsítanánk a haladást, de a különböző témákról folytatott megbeszélések jótékony kölcsönhatást gyakorolhatnának. A nyugati menetrend „egymásutánisága” mögött az rejlik, hogy a viszonylag egyszerűbb európai konferencia kérdését a bonyolultabb nyugat-berlini párbeszéddel fékezzék. Ebből a szempontból a lisszaboni állásfoglalás nem volt pozitív, igaz a kölcsönös haderőcsökkentés kérdésében még a NATO sem tudott érdemleges feltételeket támasztani. Mégsem árt megjegyeznünk, hogy az Egyesült Államok részéről több hónapos „tapogatózásokat” és többlépcsős, NATO-n belüli tanácskozásokat sürgették ez ügyben is, vagyis láthatólag szeretnék az időt húzni, és saját, belső ellentéteiket csökkenteni, mielőtt a kelet- nyugati viták asztalához ülnének. Ez alátámasztja a moszkvai Izvesztyija helyszínen levő tudósítójának szellemes megállapítását, hogy a NATO keretében vakult ki. Egyfelől az Egyesült Államok, Anglia, Portugália és Görögország, másfelől az összes többi atlanti hatalom között nézeteltérések sorozata mutatkozott meg. Azt hiszem, hogy az atlanti tömbnek ez a belső erjedése lényegesebb mozzanat a mostani közlemény egyes árnyalatainál, s megmutatja a szocialista kezdeményezések messzemenő hatását. Ha drámai robbanás — mint a telefonközpontokban történt — nem is várható, mindez befolyással bírhat a NATO-vonalak- ra... A héten előtérbe került Európa, de nem csendesek természetesem a válságterületek sem. Talám a Közel- Keleten következett be az elmúlt hónap eseményzuha- tagának némi apadása. Kairó a fő figyelmet — a szovjet-egyiptomi szerződés aláírása után — a vezetésben fellépett krízist kővetően belső konszolidációs programjának folytatására fordítja. Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Lakács György elvtárs, a Magyar Tanácsköztársaság volt népbiztosa, kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a magyar és nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a kiváló marxista filozófus és esztéta, aki 1918 óta volt. tagja pártunknak, hosszan tartó, súlyos betegség után június 4-én, 86 éves korában elhunyt. Lukács György elvtárs temetése június 10-én, csütörtökön. délben 12 órakor lesz a Mező Imre úti (Kerepesi) temető munkásmozgalmi panteonjában. Az elhunyt munkatársai, barátai, harcostársai és tisztelői a ravatalnál délelőtt 11 órától róhatják le kegyeletüket. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA Lukács György 1885. április 13-án született Budapesten, itt végezte iskoláit is. Már egész fiatalon szembekerült a magyar valóság elmaradottságával. Ez a szellemi magatartás határozta meg induló kritikusi pályájának első éveit. Ekkor találkozott egész életére kiható nagy szellemi élményével, Ady költészetével. „Ady döntő hatása rám éppen abban érte el csúcspontját, hogy ő soha, egy pillanatra sem békült ki a magyar valósággal és rajta keresztül az egesz akkor létezővel sem. A vágy egy ilyen világnézet után már kamaszkoromban élt bennem anélkül, hogy képes lettem volna ezeket az érzéseimet bármiképpen is lósággal két fékblokk alaPopovics Franciaországban A Franciaországban tartózkodó Pavel Popovics szovjet űrhajóst a Nizza közelében fekvő Cimiez város díszpolgárává választotta. Az erről szóló okiratot kedves ünnepség keretében nyújtották át a kitüntetettnek. (Télefoto — MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Zűrzavaros a kép JonUrdá- han, sajnos V*n*iv*n lehet, hogy kiújul valamilyen formáiban a polgárháború. SzemmeUáthatóan élénkültek az indokínai harcterek. A háború egyik legnagyobb ütközete zajlott le a kambodzsai főváros határában és a hazafiak visszafoglalták a stratégiailag igen jelentős Snaul városát. A Laosziból érkezett jelentések szerint a népi erők összefüggően kezükben tartják egész KéLet-Laoszt. Ebben a vetü- letben még fontosabbnak ítélhetjük meg a laoszi vezetők hanoi utazását. Dél-Vietnamban ugyan nem alakult ki egyetlen, nagy összecsapás, de Da Nangtól Khe Sanh-ig számos amerikai támaszpont határában folyt a küzdelem. A párizsi Vietnam-tárgya- lások asztala mellett éles szócsatára került sor — előrelépés ismét nem történhetett —, s a VDK és a DIFK küldöttei leleplezték a fogoly-szabadonbocsátással kapcsolatos amerikai manővereket (Először felajánlották számos fogoly kiengedését, a VDK humanitárius okokból hajlandó volt megfelelő lépéseket tenni a betegek érdekében, végül Saigonban propagandakampányt kezdtek, hogy a foglyok „nem akarnak menni”.) Az események ismét bizonyítják, hogy Washington egyelőre sem katonai, sem politikai téren nem kíván érdemlegesen lépni a vietnami háború beszüntetése érdekében... A DIFK születésnapján KÉT ÉVE, 1969. június 6-án alakult meg „valahol Dél-Vietnamban“ (a hírügynökségek így jelentették) a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Kormánya. Egy függetlenségért harcoló nép alakította meg kormányát. Olyan vezető testületet, amelynek a kezdet kezdetén számtalan nehéz és fontos feladat jutott: összefogni a függetlenségért küzdő hazafiakat, megszervezni a felszabadított területek közigazgatását, ellátását, képviselni a világ előtt Dél-Vietnam harcoló népét. AZ IDEIGLENES kormány megalakulása óta eltelt két év alatt megnőtt a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front katonai és politikai tekintélye, ereje. Bizonyítják ezt a harctéren elért sikerek és bizonyítják azok a számadatok is, amelyek a nemzetközi fórumokon elért eredményekről beszélnek. Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány budapesti nagykövete néhány napja a sajtó képviselőit arról tájékoztatta, hogy eddig 27 ország ismerte el a DIFK-et és létesített vele diplomáciai kapcsolatot. Más államokban — így Finnországban, Norvégiában és Dániában — a Dél-vietnami Köztársaság tájékoztatási irodát állított fel. A kormány tagjai között a nemzetközi békeharcnak jól ismert személyiségei vannak. Közülük talán a legismertebb Nguyen Thi Binh asszony, külügyminiszter az egyik legnehezebb feladatot látja el: a párizsi tárgyalásokon képviseli hazáját. Természetesen a csatatér a legfontosabb, de fontos a diplomáciai munka is. Életeket mentünk meg vele — mondta a közelmúltban egy interjújában Binh asszony és hozzátette: „Hadd hangsúlyozzam, hogy nemcsak vietnami, hanem amerikai életeket is meg akarunk óvni, amikor újra meg újra kezdeményezzük a békés megoldás útjait, módjait. Ez forradalmi és humanista indítványaink alapja”. Az ideiglenes forradalmi kormány megalakulása óta az amerikai vezetés számos alkalommal megkísérelte, hogy a békés megoldás alternatívájával szemben a katonai győzelem alternatíváját állítsa, minden ilyen próbálkozás kudarcot szenvedett. A Khe Sanh-i támaszpontnál, Dél- Laoszban, Kambodzsában jelentős győzelmeket arattak a népi erők. Az indokínai térségben kialakult stratégiai helyzetet jelenleg az jellemzi: a vietnami háború amerikai eszkalációjának fokozása csupán azt érte el, hogy a térség népei közös egységet alakítottak a közös ellenség ellen. AZ INDOKÍNAI háború végéig, a vietnami nép teljes felszabadulásáig még sok nehézséget kell leküzdeni. De ebben a küzdelemben a függetlenségért harcoló nép és kormány számíthat a szocialista országok, köztük Magyarország, és az egész haladó emberiség aktív támogatására. (KS) NAAAAAAAAAAAA/WSAA/SAAAAAAAAAA/WVWSAAA^sA/W'i^^sAAAAAAAA^AAA^ Lukács György (1885-1971) fogalmilag általánosítani" — vallotta egyik önéletrajzi írásában. Lukács György már ekkor lázadt, de a magyar valóság elutasításában ekkor még csak a romantikus antikapitalizmusig jutott. Gondolkodói és erkölcsi igényessége, a burzsoá kultúra válságának átélése és végiggondolásának szándéka egyre inkább az elméleti, esztétikai-etikai kérdések felé terelte érdeklődését. Már nagyon fiatalon kezd ismerkedni a marxizmussal, kapcsolatba kerül a magyar szellemi élet haladó köreivel és hosszabb külföldi tartózkodásai során a kor polgári humanista gondolkodóinak legjobbjaival. A fiatal esztéta nevét, műveit nemzetközileg is kezdik ismerni és elismerni. Az igazi fordulópontot életében és alkotói pályáján az 1917-es orosz forradalmak élménye jelenti. Ekkor tér ismét haza több éves német- országi tartózkodás után, s a polgári kultúra, a polgári életforma válságának végiggondolása, a 18-as hazai forradalmi mozgalmak vezetik a politikai cselekvés színterére a forradalmi munkásmozgalom táborába — egy egész életre szóló elkötelezés erejével. 1918. októberében csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz, majd belép a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Ettől kezdve haláláig sokat vitatkozó, néha tévedő, de mindvégig odaadó harcosa lett a kommunista mozgalomnak. 1919. februárjában, a KMP vezetőinek letartóztatása után az új központi bizottság tagja és a Vörös Újság egyik szerkesztője lesz. A Tanácsköztársaság kikiáltása után népbiztossá nevezik ki, s oroszlánrészt vállal a művészeti-irodalmi és tudományos élet új alapokra helyezésében. Mikor a külföldi intervenció hadba szólítja a fiatal magyar Vörös Hadsereget, Lukács György is a frontra megy, s a Vörös Hadsereg 5. hadosztályának politikai biztosaként vesz részt az 1919. májusi— júliusi nehéz harcokban. A Tanácsköztársaság leverése után a párt utasítására Magyarországon marad, hogy részt vegyen az illegális KMP újjászervezésében, majd 1919. őszén ő is emigrálni kényszerül, Bécsbe megy. A Horthy-kormány kéri kiadatását az osztrák hatóságoktól, de a nemzetközi szolidaritás megmenti. 1929- ig élt Becsben, s részt vett a KMP újjászervezésében. 1929- ben a KMP titkárságának tagjaként illegális megbízással Magyarországra jön. 1930- ban Moszkvába utazott, majd 1931-től 1933-ig Berlinben tevékenykedett 1933-ban a fasizmus elől a Szovjetunióba emigrált. Ettől kezdve teljesen a tudományos munkának szentelte életét és jelentős irodalomkritikai munkásságot fejtett ki. Kiemelkedő szerepe volt a marxista esztétika kidolgozásában és terjesztésében, a szocialista realizmus elméletének megteremtésében, a múlt kulturális örökségének helyes értékelésében. Ezekben az években vált a marxista filozófia és esztétika nemzetközileg elismert képviselőjévé. A felszabadulás után végleg hazatért 1946-tól nyugalomba vonulásáig az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára. 1949-ben lett tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Nagymértékben hozzájárult a felszabadulás utáni szellemi megújhodás frontjainak tisztázásához. Kiemelkedő szerepet játszott a marxista filozófiatörténeti, esztétikai megteremtésében, a marxizmus eszméinek terjesztésében. Itthon születtek olyan kimagasló, összefoglaló művei, mint például „Az ész trónfosztása” vagy „Az Esztétikum sajátosságai”. Lukács György olyan marxista—leninista teoretikus volt, aki sosem mondott le arról, hogy a mozgalom nagy stratégiai problémái felől közelítse meg az elméleti kérdéseket. Filozófiai, filozófia-történeti, esztétikai munkáinak, világirodalmi tanulmányának értékeléséhez ő maga adta meg a kulcsot: „Minden írásom jövendő hatását illetőleg tisztában vagyok azzal, hogy ez azon múlik, mennyire sikerült a jelen vagy a múlt gondolati ábrázolásában az eljövendő fejlődés alapvető problémáit, haladó tendenciáit legalább sejtésszerúen megragadni és kifejezésre juttatni." Az MSZMP politikája, s az az eleven szellemi élet, amely e politika következtében kialakult. Lukács Györgyöt is optimizmussal töltötte el, s újabb lendületet adott alkotó kedvének. Tele volt tervekkel, amelyek egy részét már nem válthatta valóra. Az amit Lukács György alkotott — egy nagy életpálya gazdag termése — a marxista elmélet és a magyar «• i élet maradandó ért ' Árusítással r r egybekötött A JÁRÁSI MŰVELŐDÉSI HÁZ ÖSSZES TERMEIBEN JUNIUS 6—14-IG, A FÜZESABONYI ÁFÉSZ rendezésében. Bútoráruk, lakberendezési cikkek, háztartási gépek és fel- szerelések, gyermek, női, férfifehérneműk, kötöttáruk, kon- fekcló termékek, cipők, divatcikkek és méteráruk NAGY 'W VÁLASZTÉKBAN. A kiállítás nyitva 10—18 órái*.
