Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-04 / 130. szám

A munkahely rangja Bánva a laboratóriumban A BánVdszati Kutatóintézet tudományos vunyu U IUUUI ULUI lUlllUUU munkatársai szerteágazóim kutatják a bá­nyászat során fellépő geológiai, kőzettani és a bányaműveléssel kapcsolatos problémákat. A kísérletekhez laboratóriumokban teremtenek a bányához hasonló, de sokszorosan ki­csinyített körülményeket. Vizsgálataik nagyban elősegítik a bányászat biztonságát és ha­tékonyságát. Képünkön: hatalmas hidraulikus sajtó produkálja a bányatámokra nehezedő nyomást az intézet egyik laboratóriumában. (MTI foto — Fényes Tamás) Helikopter a szőlőkben: Nagyüzemi növényvédelem az Eger környéki közös gazdaságokban f Egyszerű, de sajnos az élet által sok helyen és sok­szorosan megismételt példa. Eltanácsoltak egy embert a gyárból, sok baj volt vele, a pénzt nagyon, a munkát annál kevésbé szerette. Az ember elment, s néhány hét múlva felbukkant — édes a bosszú alapon — látoga­tóként. Mondta és bizonyí­totta is papírokkal, hogy új helyén két forinttal nagyobb órabérért dolgozik, ameny- nyit persze — s ezt már mi tesszük hozzá — dolgozik érte... A példa csak egy azok közül, amelyeket a gyár párttitkára sorol an­nak bizonyítására: a fegye­lem megszilárdítására, a kö­vetelmények emelésére, a munkahely rangjának öreg­bítésére tett erőfeszítések mindaddig nagyrészt hiába­valók, míg ezeket csak egy- egy munkahelyen tapasztal­ni, s másutt, a többségnél* éppen ennek ellenkezőjét. Általános légkörré, jellem­zővé kell tenni a rossz mun­ka anyagi és erkölcsi elíté­lését, a munkahely rangjá­nak becsületét — ez sza­vainak sumája. A munkahely rangja, vagy ahogyan a munkaszocioló­gia jelöli, presztízse, való­ban nem tartozik a sokat emlegetett fogalmak közé. Valamikor nagy szerencsé­nek számított bekerülni egy- egy patinás, híres üzembe, s sajátos vonzereje volt a „nyugdíjas állásnak” a vas­útnál, más helyen. Szó sincs arról, hogy az akkori állapotokat szépítve eleve­nítjük fel a munkahely rangját, ám nagy hiba a fürdővízzel együtt kilocs- csantani a gyereket; éppen- hogy a szocializmus körül­ményei között lehet igazi rangja egy-egy munkahely­nek. Becsületesen dolgozni, ma­radéktalanul eleget tenni a r Valami olyan történt az elmúlt napokban Gyöngyö­sön, ami nagyon meglepte a lakóit: hozzákezdtek az utak javításához. Az első jelek szerint nagyon komolyan, felkészülten és megfelelő ha­tékonysággal látott ehhez a munkához a városgondozási üzem brigádja. Hosszú évek óta nem vé­geztek ilyen munkát a vá­rosban. Nyaktörő és ten­gelytörő kátyúiról hírhedtté vált a város. Egy alkalom­mal, jelesebb ünnepek előtt legfeljebb az történt, hogy néhány kocsi követ le­szórtak a kátyúkba, eset­leg földdel vegyesen, illet­ve: a téli hóolvadások ide­jén néhány lapát kavicsos szurkot löttyintettek a göd­rökbe. Valami olyasfajta nézet uralkodott el, hogy az uta­kat nem nagyon kell gon- dozgatni. Nincs rá ember, nincs hozzá megfelelő szer­szám és gép, hozták fel ma­gyarázatként Építettek uta­kat a déli városrészben, fel­újították a Kossuth Lajos utcát, a Fő teret, a Jókai utca egy részét, a Deák Fe­renc utcát és azzal lezártak minden gondot. Hogy a tél folyamán a friss burkolat­ban valahol öklömnyi lyuk keletkezett azt már nem vették észre. Pedig nem lehet senki nagyvonalú útügyben Gyön­gyösön, mivel a város egyéb­ként is nagyon kevés kor­szerű úttal rendelkezik. Még a statisztika is ezt bizonyít­ja. A város úthálózatának tekintélyes hányadán semmi burkolat nincs. Földút vezet a házak között. Másik na­gyobb részén vagy csak ré­gi köves burkolat találha­tó, vagy olyan portalanitott aszfaltréteg, aminek teher­be róképessége és szélessége a lovas kocsinak felel meg csupán. Ezért mennék tönkre a még látszatra jobb utak is, ha a forgalmat elterelik a Kossuth Lajos utcáról, a Jókai utcáról. Bár azt is nehéz megér­teni, hogy az ősszel átadott & -es út két szakasza miért követelményeknek, s ellnek fejében anyagi, erkölcsi el­ismerést élvezni: sok em­berben meglévő kívánság. A baj ott van, hogy pohár­ka örömhöz kupicányi ürö­möt is mérnek, túl köny- nyen uniformizál a munka­hely. Ad a becsületesen igyekvőnek, de a dolgozga- tónak is. Bérjavítást, üdü­lési beutalót, továbbtanulá­si lehetőséget, lakásépítési kölcsönt... S ha sok helyen mérnek egyformán — még­pedig ma ez történik —, akkor mi emelné az egyik munkahelyet a másik fölé, mi tenné vonzóbbá? A munkahely rangja, presztízsértéke nem csupán attól függ, hogy mennyit le­het ott keresni, milyenek a jövedelmi lehetőségek. A hírben, rangban a pénz mel­lett sokféle más dolog is szerepet játszik, a légkör éppúgy, mint a szakmai pró­batétel lehetősége, a veze­tés stílusa, a munkán túli problémák kezelése, a ha­gyományok ápolása s így tovább. Az iparban, de nemcsak az iparban, hanem minden tevékenységi terüle­ten ezrével dolgoznak olya­nok, akik másutt esetleg több pénzt kereshetnének, de ragaszkodnak munkahe­lyükhöz. Miért? A fogal­mazás ezerféle lehet, a lé­nyeg mégis azonos. Amikor a válaszoló a szakmai fela­datok érdekességét, a gyár, a kutatóintézet több évti­zedre visszanyúló eredmé­nyeit, a dolgozók gondjai­nak megértő kezelését em­líti, lényegében a munka­hely vonzásáról beszél. Ar­ról, hogy jól érzi magát, a helyén van, tudja, hogy hol­nap meg holnapután is szükség van rá, s bár a pénze másutt több lehetne, emberként aligha érezhetné többnek, teljesebbnek ma­gát. rossz, göröngyös, kátyú s. Ott, ahol a kisvasút keressztezi a város szélén, és ott, ahol keresztezte, amíg a síneket át nem helyezték. Pedig még egyéves sincs ez az út! De hát hasonló minősé­gi kifogást a felújított 3-as úttal, kapcsolatban is lehet mondani. Ez is helyenként új út — kis hibával. Az utak állapota tehát nagy gond Gyöngyösön. A A már több mint kétéves Heves megye—Csuvas ASZSZK kapcsolat „prog­ramszerű” adalékai egyre szaporodnak. A találkozók, a delegációcserék valóban egy gondosan kimunkált program részei, de magukat az eseményeket az őszinte barátság léglíöre teszi szép­pé, emlékezetessé. így zaj­lott le a Komszomol Csu­vas Területi Bizottsága de­legációjának tíznapos He­ves megyei látogatása is, mellyel a Heves megyei de­legáció tavalyi útját viszo­nozták. A küldöttség veze­tőjével, Mihail Makszimov- val, a Komszomol Csuvas Területi Bizottsága első tit­kárával elutazása előtt be­szélgettünk. — Látogatásunk szerves része volt azoknak a dele­gációcseréknek, kirándulá­soknak, szakmai tapaszta­latcseréknek, amelyek a két terület között létrejött kap­csolatot igyekeznek még szo­rosabbra fűzni. Most a KISZ-en és a Komszomolon volt a sor. A hírközlő szer­vek útján már sok mindent tudtunk egymásról, de a személyes találkozás min­dennél többet ér. Hiba, hogy hosszú éveken át, s még ma is, alig jutott kellő figyelem a munkalé­lektan eredményeinek, hol­ott a pályaválasztásban éppúgy, mint a munkahe­lyek melletti vagy elleni elöntésben fontos szerepet játszanak a lélektani moti­vációk. A gyermek, ha apja szájából sűrűn és színesen megfogalmazva hallja di­csérni a munkahelyet s az ott végzett munkát, szíve­sen választja maga is azt. Egy-egy fiatal, pályakezdő ember örömmel vállal ál­lást, ahol nemcsak pénzt, de távlatot is ígérnek neki, ahol nemcsak munkaerőnek, de alkotó embernek is érez­heti magát, akár szerszám- készítő, akár üzemmérnök, akár pedagógus legyen. Dolgozni, kenyeret keres­ni lélektelen munkával is lehet. Ahogy lehet lélekte- lenül, mechanikusan, lét­számban és termelési érték­ben számolva vezetni, irá­nyítani is egy munkahelyet. Nem kell bizonygatni: sem az egyik, sem a másik nem egyezik a társadalmi célki­tűzésekkel. Ezért, hogy or­szágos fórumokon egyre több és hangsúlyosabb szó esik a munkahelyek légkö­réről, demokratizmusáról, a kollektíva szerepének növe­kedéséről. Arról, ami nem tartozéka a gépeknek, be­rendezéseknek, ami nem ki­egészítője a termelőeszkö­zöknek, hanem a termelés, a munkavégzés döntő té­nyezője. Ami végső soron hírét keltheti egy munka­helynek, rangot adhat az ott dolgozóknak, s a szó jó értelmében csábíthatja azo­kat, akik hisznek a szívvel végzett munka egyéni és társadalmi értelmében, meg­becsülésében. karbantartó brigád működé­sét ezért kellett észrevenni és szóvá tenni. Mert örülni kell a végre megfogalma­zott következtetésnek: nem­csak új utakat kell építeni Gyöngyösön, hanem a már meglevőket is állandóan karban kell tartam. Hiába: időnként a szerény öröm is — öröm. (—ár) — A megismerkedés te­hát megtörtént. Delegációjuk e kapcsolattól a jövőben mit vár? — Odahaza konkrét utasí­tásokat nem kaptunk, hi­szen már e delegációcseré­nek a ténye is konkrétum; azért jöttünk, hogy a Heves megyei KISZ-bizottság ve­zetőivel — az üzem-, a tsz- és más látogatásokon tűi — megbeszéljük a továbbia­kat. Nézeteltérés természe­tesen nem volt, mindenben sikerült megállapodnunk. Ez­után is minden esztendőben jönnek hozzánk önöktől az ifjúsági szövetség küldöttei, s mi is képviseltetjük ma­gunkat delegációkkal Heves megyében. Jövőre megkezd­jük a főiskolás csoportok cserelátogatásait is. Ami a legközelebbit illeti: július 19-én Csuvasiából Heves megyébe érkezik gyermek­szervezetünk, a pionírok 25 fős küldöttsége. Ahogy le­endő programjukat ismer­tették velünk, biztos va­gyok benne, hogy nagyon jól fogják érezni magukat. A két terület KISZ-, illetve Komszomol-bizottsága a ké­sőbbiek során állandó kap­MINT LAPUNK egy ko­rábbi számában hírt adtunk róla, az Eger—Gyöngyös vi­déki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének kez­deményezésére 12 közös gaz­daságban megkezdték a sző­lő korszerű, helikopteres permetezését. Több mint 1500 holdnyi területen, főként magas mű­velésű szőlőkben — az egri Dobó István, a Nagy József, Rákóczi, a nagytályai, a no- vaji, makiári, egerszalóki, ostorosi, demjéni, noszvaji, verpeléti termelőszövetkeze­tek, valamint az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegaz­daság területén — eddig már két alkalommal eredménye­sen permetezett a helikop­ter. Pillanatnyilag ezeken a helyeken nincs perotnoszpó- ra-veszély. Hogy miért volt szükség erre a korszerű formára? Elsősorban indokolta a ta­valyi rendkívüli gazdasági csolatot tart fenn: rendsze­resen tájékoztatjuk egymást munkánkról, eredményeink­ről, s természetesen problé­máinkról is. A beszélgetés folyamán szó esett benyomásaikról, Heves megyei tapasztalata­ikról is. Mihail Makszimov — „civilben” orvos — elő­ször járt nálunk. — Csak a legjobbakat mondhatom mindenről, amerre e néhány nap alatt jártunk. Küldetésünkből adódóan természetesen a Heves megyében élő és dol­gozó ifjúkommunisták mun­kája, céljai, lehetőségei iránt érdeklődtünk elsősorban. Jólesett az az őszinteség, amellyel tájékoztattak ben­nünket minderről. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a meg­látogatott üzemek, tsz-ek ve­zetői milyen jó munkakap­csolatban állnak az ott dol­gozó KISZ-esekkel, KISZ- vezetőkkel, hogy támaszkod­nak rájuk, segítik őket. hogy kikérik véleményüket. Jó volt látni, hogy milyen nagy bizalmat kap a KISZ Heves megyében. Nagyon tetszett az új mozgalom, amelynek ezt a jelszót ta- ­év tapasztalata. 1970-ben rendkívül erős peronoszpó- ra-kártétel volt a megye két történelmi borvidékén, ami a statisztika szerint 85 ezer mázsa terméskiesést okozott. A terméskiesés okát kersve megállapíthatjuk, hogy ape- ronoszpóra és egyéb gomba­betegségek kártétele ellen sem a közös, sem a háztáji gazdaságokban nem volt ki­elégítő a múlt évi védeke­zés. A magas művelésű szőlő- ültetvények növényvédelmét 1963—1966 között fokozato­san gépesítették a közös gaz­daságokban. Egymás után je­lentek meg a különböző erőgépekkel vontatható nö­vényvédelmi gépek, majd azok korszerűsített, átalakí­tott változatai. Akkoriban úgy látszott, hogy ezek a gépek a szőlő növényvédel­mének megoldására kielégí­tőnek bizonyulnak. Ennek ellenére a múlt évi rendkí­ták: „Ültess annyi tát, ahány éves vagy.” Ehhez csak annyit tennék: „Ültess, és neveld is fel.” Jó tapasz­talat — szeretnénk, otthon is megvalósítani —, hogy az ifjúsági klubok milyen szé­pen dolgoznak; megfelelő, a fiatalok számára jó progra­mokkal. Mihail Makszimov már négy esztendeje álla Kom­szomol Csuvas Területi Bi­zottságának élén. Hogy mennyire szívvel lélekkel vesz részt ebben a munká­ban, akkor éreztem, amikor otthoni életéről faggattam. „Hány gyermeke van?” — kérdeztem. Kis gondolkodás után mosolyogva válaszolt: — Kettőszázhetvenezer, plusz egy ... Pionírok, kom- szomolisták, és a lányom. Elég nagy család, igaz? De jól megvagyunk így együtt! A delegáció látogatásának hangulatára jellemző, hogy amikor elhangzott a búcsú­szó: „viszontlátásra” — sen­kinek sem jutott eszébe — se nekik, sem a vendéglá­tóknak —, hogy milyen messze van ide Csuvasia. így nem is nagy távolság... vüli csapadékos időjárás miatt, a szőlő növényvédel­me hiányos volt, Az elázott talajon, az egyébként jól bevált földi növényvédő gé­pek csak igen nehezen, ala­csony teljesítménnyel, vágj egyáltalán nem tudtak dol­gozni. MA MAR mindenki előtt ismert, hogy a szőlőmurikák között a növényvédelem kel­lő időben és jó minőségben való elvégzése a termés megóvása érdekében első­rendű fontosságú. Tehát a permetezés, porozás nem tűr halasztást. így érthető, hogy mind jobban előtérbe kerül a szőlő növényvédelmének a levegőből, repülőgéppel, he­likopterrel .való elvégzése. A múlt évben jelentek meg az első növényvédő helikopte­rek a szőlőkben, amelyek be­bizonyították, hogy jó minő­ségben és nagy teljesítmény­nyel, optimális eredményt érnek el. A tavalyi nagyon rossz gazdasági év után fo­kozott jelentősége van a re­pülőgépes és helikopteres nö­vényvédelemnek. A már korábban említett közös gazdaságokban a szá­mítások szerint 160 forint helyett csak 60—100 forint­ba kerül egy katasztrális holdnyi szőlőterület perme­tezése. Érthető tehát, hogy nagy az érdeklődés más kö­zös gazdaságokból is. Ennek eredményeként társult nem­rég a feldebrői, az eger- szalöki és a gyöngyösi Mát­rak in cse Termelőszövetkezet is, kérve a helikopteres nö­vényvédelmet. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKNEK és állami gaz­daságoknak tehát mihama­rabb el kell dönteniük, hogy a szőlő ' növényvédelmének biztonságos megoldására, okulva a múlt év tapaszta­lataiból —, a hagyományos földi növényvédő gépekre rendezkedjenek-e be, vagy pedig a növényvédő heli­kopter, illetve repülőgép mellett döntsenek. Minden­esetre, az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége már jö­vőre állandó jelleggel sze­retné biztosítani a közős gazdaságok számára a nö­vényvédelmi helikoptert, a permetezések, porozások fo­lyamatos és biztonságos el­végzésére. Mentusz Károly MmsmGk (kátafi I — lm., .június i„ péntek M. O. Szerény öröm is öröm „Jó volt látni, milyen nagy bizalmat kap a KISZ Heves megyében” Beszélgetés Mihail Makszimovval, a Komszomol Csuvas Területi Bizottságának első titkárával

Next

/
Thumbnails
Contents