Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-29 / 151. szám

humoristák klubja Egy rádiós kollegától hal­lottam ezt csipkelődő, de ta­lán éppen ezért az igazság­tól sem távol álló megálla­pítást : — Ha valamiben ruigy sí­ken ért el a televízió, akkor az a —rádió! Valóban: a televízió meg­jelenése és elterjedése jóté­kony konkurenciára serken­tette az úgy látszik nemcsak megújulni kész, de tudó rá­diót is. Az „öreg” testvér megfiatalodott, olyannyira, hogy gyakran olyan érzése lehetett a rádió-tévé hallga­tónak, nézőnek :a televízió tán fél évszázados is, a rá­dió az új és a nagyszerű ta­lálmány. Aztán észbe kaptak a televíziósok, rádöbbentek arra az egyszerű tényre, amire rádöbbentek annak idején a mozgóíénykép felta­lálói is. Csak ideig-óráig szájtáti csoda, hogy befut a vonat az állomásra, hogy mozognak az emberek és bo- dorodik a füst; hogy a „mo­zi” bejört a szobába és akár lábíürdözve is végig lehet nézni egy unalmas progra­mot. A televízió, a néző is ki­nőtte gyermekkorát, ha nem is nőtte még ki gyermekbe­tegségeit. Most a rádió hat vissza számos műsorával a televízióra, s eme örvendetes hatás új állomása: a humo­risták klubja. A rádió ugyan­is komoly dolog és ezért na­gyon szereti a humort, a szatírát és bátran is él vele. A televízi is komoly dolog, de mind ez ideig inkább ko­mor dolog volt. Egy év után AutóhörxeEgerben Az eladók, s a vevők is többet vártak. A rövid beszél­getésekből az jött ki, a Zsiguli „tönkretette” a piacot. Tra­bantok, Skodák, Wartburgok, Warszawák, s még más tí­pusú kocsik gazdái „vonultak” fel Egerben az egy év után újból megnyílt autóbörzére, hogy jó vevőt találva eladják gépkocsijaikat. Sajnos legalábbis az eladók szemével néz­ve, pesszimista volt a börze, hiszen alig négy-öt autó ta­lált gazdára a 30 közül. Hogy mi az oka? Lement a hasz­Prospektus és valóság Manapság sűrűn találkozni az IBUSZ és az Express utazási iroda hirdetéseivel, hogy különböző társasutazá­sok szervezését vállalják, ez utóbbi a diákok pénztárcá­jához mért költségen. Fellelkesedtek ezen a siroki fiata­lok, és elhatározták, hogy háromnapos országjárásra indulnak, a Dunántúl hírességeit nézik meg. Hogy idő­ben szóljanak, már áprilisban felkeresték az Express utazási irodát, kérték a háromnapos út megszervezését, s befizették a kötelező előleget is. Többször érdeklődtek, — s válaszul minden esetben megnyugtatták őket, min­den rendben van, készülhetnek a gyerekek az útra. Az „öt” percek és az „ér­mek” okos és ügyes próbál­kozások voltak a televíziózás egén, hogy derűre is fakad­jon az, aki a borúról hall. Általában is komor, nehéz hangvételű a televízió, egy- egy hivatásos mosolyon kívül például a bemondók úgy közük a következő műsor­számot, mintha egy influen­za-járványt jelentenének be a nagyérdemű előfizető kö­zönségnek. Nem. semmiképpen sem várom, ' a humoristák klubja / kellemeseit, szellemesen megtartotta ala­kuló ülését, valamiféle cso­dára képes. Nem csodára, derűre van szükség! Sőt, kis­sé aggaszt is, hogy e klub részvevői, akik majdnem tel­jesen azonosak a rádió ka- barészínházának resztvevői­vel és majdnem teljesen a Ludas Matyi humorista gár­dájával, — bírják-e majd az iramot. Egyelőre azonban ez nem az én dolgom: ez a ren­dezőé, szerkesztőé, s a klub tagjaié. Mondom tehát, hogy csodáltat nem várok; csak derűt és nevetést, kellemes, vagy kellemetlen csipkelő­dést, avagy ha kell, — s mi­ért ne kellene sajnos? — csontig hatoló szatírát és gúnyt is várok. Mert szere­tek nevetni. Akár magamon is! MARY, MARY... ... hogy mennyire szere­tünk nevetni és milyen há­lásak tudunk lenni azoknak, akik megnevettetnek, arra példa a szombat esti színházi közvetítés a József Attila Színházból. Jean Kerr „Broadway-sikere” rutinos, vacak kis darab, tele fájdal­mas közhelyekkel, replikázó semmitmondással, olyan mint egy lenyelt luftballon: valami van a gyomorban, de ami van, az semmi. Ádám Ottó könnyed, kedves, s ko­moly dolgot a világért sem mondani akaró rendezése és az öttagú szereplőgárda ki­tűnő tempójú, de mindvégig fegyelmezett játéka, i — jó színházi estét hozott. . Gyurkó Géza* nált gépkocsik ára, s a vevők sem voltak azok, akik „le­futott” gépkocsikat vásároltak volna. Egy új Fiat 850-es ugyan árában kínálta magát, nem talált vevőre, s a 40 ezer forintra tartott korábbi kiadású Moszkvics tízzel ol­csóbban kelt el. A vásár, illetve az érdeklődés inkább az eladók között bonyolódott, beszélgettek, érdeklődtek, mond­hatnám délelőtti időtöltés volt. A vevők, legalábbis a ko­molyan szándékozni vevők várnak, megjelent az új Zsiguli, s arra legfeljebb egy évig kell várni, míg használt kocsit átíratni, esetleg műszaki vizsgára is kell vinni. Kicsit úgy éreztem, kinőttük a használt autók korát, mindenki újat és jól akar venni, persze olcsóbban, mert a kínálat (az új ko­csikra gondolva) egyre bővül, s rövidesen: megérjük rész­letre is vásárolhatunk új gépkocsit. (kisbé) Egri dalosok a rádióban Rádió. ígéret földje. Mik­rofonjai elé jutni: hír, rang, dicsőség. Pár éve, Auer Gyu­la karnagysága idején, egy­szer már sikerült. S most megint a Bródy Sándor ut­cában vannak az egri dalo­sok. Jegyezzük fel a dátu­mot: 1971. június 26., szom­bat. ♦ A társalgó, melyet a min­dennapos vendég pagoda né­ven ismer, teli trécselő, ciga­rettázó emberrel. Művész, tudós, különböző szakmák kiválósága várja enyhe Iz­galommal. hogy telefonon valamelyik stúdióba szólít­sák, vagy érte jöjjön a rendező. Rengeteg ismerős ax-c. Moziból, tévéből, képes­lapokból. — Jé, csupa ősz a Menőé - ros! — S milyen kövér Szirtes Ádám! Egy idősebb tenor, Tompos Miidós elnéző mosollyal nyugtázza a fiatalok lelkese­dését, amint autogramért: ostromolják a hírességeket. ♦ öt forduló liften, s az egész énekkar fent van a 22-es stúdióban. Gyors fésülködés, nyakkendő-igazítás. Dolgo­zik a rúzs és a szemöldök­ceruza. Mintha kamera elé készülnének. Pedig ezek a zsiráfnyakú, érzékeny mik­rofonok, mei> ek Valentini Kálmán feje fölött egészen a basszus soráig nyúlnak, csak a zenei pontatlanságo­kat, az összemaszatolt hang­zást jegyzik kíméletlenül Már itt is magnószalagra az első. — Hasslert kérem mételni! Valaki beleköhögött. És ne vegyük olyan hango-| san a levegőt... A felvételt zenei rendező S vezeti. Utasítása hangszórón J jön a keverőszobából. Van olyan dal, amelyik próbák és felvételeik során $ öltözik végleges formába. Itt ^ válik előadása színesebbé, ^ szellemesebbé. Segít ebben a^ számok gyakori visszahallja- § tása, s a rendező néhány^ gyakorlatias, kitűnő ötlete i Matz László ugyanis képzett § muzsikus. Kottából ellenőr-1 zi a mű megszólaltatását. ^ Közben pedig vezényelget magának a hármas, szigetelt s üvegfal mögött, ahonnan tér-s ben is szemmel tudja tarta- § ni a kórus munkáját. ♦ Bizony, ez munka. Délben, % harangozáskor kezdődött a $ negyedórás műsor felvétele, !$ s hármason áll a kismutató,^ mikor sok-sok újrázás, afc számok csiszolgatása után | Szappanos Andrásáé techni- § kus kioltja a stúdió piros ^ lámpáját, — De most már szép, tisz- § ta az egész... Valentini Kálmán kollegá-a jára, Ocskay Györgyre mo-§ solyog, Molnár Gabriella i könnyebbülten felsóhajt, s 1 indul dalostársaival a folyo-s sóra. Zsuzsa, a magnókezelő S pedig gyors ujjakkal leszedi jj a gépről a tekercset, doboz-^ ba csúsztatja, maid melléje 5 tűz esv cédulát: Bájoló. Ba-\ ráti kör Boldog, aki énekel, | Szedek szár*’”-«. Virágom ; virágom... Előadja az Épí-\ tők Heves megyei Kórusa. $ — Pontos adásidő? — Jelezni fogjuk — búcsú-í zik a rendező. ___ tm. Q»? * V égül, mégsem lett minden rendben, mert az uta­zás előtt öt nappal értesítették őket, hogy csak a későb­bi időben vállalhatják a kirándulás megszervezését, mert nem sikerült autóbuszt biztosítani. A siroki fiatalok joggal bosszankodnak, hogy hiába szóltak már áprilisban, a június 20-ra tervezett kirándu­lás mégsem sikerült. És miután annyiszor megnyugtat­ták őket, hogy rendben van minden, vajon mi a bizto­síték, hogy az egy hónappal későbbre halasztott útnak nem lesz akadálya? Az Express megyei vezetője megadta a választ, mi­ért maradtak itthon a sirokiak. Sajnos, ők busszal nem rendelkeznek, csak akkor szervezhetnek utat,- ha a Vo­lán, vagy az IBUSZ ad autóbuszt. Főszezonban az IBUSZ és a Volán persze elsősorban saját megrendeléseit igyek_ szik megvalósítani, s az Expressnek akkor jut busz, ha valamelyik csoport visszavonja a megrendelést. A siroki fiatalokat azonban nem vigasztalja a ma­gyarázat az elmaradt útért. Es joggal kérdezik: 1. Miért ígérgették még egy jó héttel az indulás előtt is, hogy rendben lesz minden, ha nem volt rendben? 2. Mi lesz, ha az egy hónappal későbbre halasztott úthoz megint csak nem lesz autóbusz? 3. Miért hirdetik a társasutazások megszervezését, ha — akár az Express hibáján kívül eső okok miatt is — nem tudják megvalósítani? — d. — Magyar díszlettervezők Prágában Első alkalommal mutat­koztak be magyar díszlet- és jelmeztervezők nemzetközi fórumon, a prágai Quadrien- nalé-n, amelyet június 8— 27 között rendeztek meg. Igen erős mezőnyben 30 ország legnevesebb szceniku- sainak társaságában lépett „porondra” a magyar dísz­let- és jelmeztervezés — szá­molt be tapasztalataikról Bo­géi József, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa. 25 tervező anyagából vá­logattuk össze a mintegy 200 kiállítási tárgyat. Ebből 185 díszlet- és jelmezterv volt, 8 makett és hét bábfigura. Minden kiállító nemzet felvonultatta a színházi elő­adásra is alkalmas modem művelődési házak tervraj­zait, makettjeit is. Hazánk a salgótarjáni, a pápai, a szent­endrei és az orgoványi mű­velődési otthonok dokumen­tumaival szerepelt nagy si­kerrel. A magyar résztvevők első bemutatkozását élénk érdek­lődés kísérte, a szakembere­ket is meglepte a fiatalos, valóban világszínvonalú ma­gyar szcenikai munka. A Julius Fucik parkban megrendezett kiállítás nagy­díját az NDK művészei nyer­ték. A nemzetközi zsűri bí­ráló és elismerő szavaiból sokat profitálhat a magyar díszlet- és jelmeztervezés is, részvételünk igazolta: az új, korszerű törekvésekkel jó úton haladunk. ( 'SSSsssssss/sssss/sssssfSf/ssrssrysssA'/j'SA ,"*rr*sssssss/ss/sssssr/ssssss/sss/sssssssss*sss*!fssssssssssssssssssssssssssssss/fss//sssssssssssssssss/sssssssssssjsrssss/ss.j's> ftcputfócret 9. Fogolycsere csátott utasok első szállít­mányát. A minibuszokat, amelyekben egyenként 8—10 utas, asszonyok és gyer­mekek tartózkodtak, két katonai teherautó kísérte. Az utasok elmondották, hogy a gerillák a körülményekhez képest jól bántak velük, még az izraeli állampolgárságú utasokkal szemben sem al­kalmaztak megkülönbözte­tést. Volt ennivalójuk, vi­zük és a gerillák orvosokat, is küldtek a gépekbe.” Ez a szeptember 12-i nap még egy. a túszok érdekében tett felhívással kezdődött. A Vatikdnvárosban hivatalosan bejelentették, hogy VI. Pál pápa személyes üzenetet kül­dött a gerilláknak és kérte két az utasok szabadon bo- s Vására. A reggeli jelentést déli két órakor egy másik, nagy izgalmat keltő közlés követte. A jordániai fővá­rosban a PNFF szóvivője «jelentette; ugyanabban az A világsajtó által „repülő­géprablások vasárnapjának” nevezett nap 1970. szeptem­ber 6-a volt — október else­jén az eltérített repülőgépek minden utasa visszanyerte szabadságát. A zerkai sivatagi repülő­térről legtöbbször minibusz- szal indult el a jordániai főváros, Amman felé egy- egy kisebb túszcsoport; az Ammanba érkezőket az In­tercontinental szállodában helyezték el (nem ritkán a folyosóra helyezett matraco­kon), orvosi vizsgálaton es­tek át és el kellett szenved­niük a világsajtó kíváncsi tudósítóinak ostromát is. Az első — angol — jelentés így számolt be szeptember 12-én a túszok szabadon bocsátá­sának kezdetéről: ..Megérke­zett Ammanba az a mini- buszkaraván, amely a siva­tagi katonai repülőtérről a | jordániai fővárosba hozta a ^ gerillák által szabadon bo^ időben a zerkai repülőtéren a kommandóegységek ezzel megbízott tagjai dinamittal felrobbantották a homoksá­von álló három gépet, a Swissair, a TWA és a BOAC utasszállító gépeit. Ekkor már a túszok nagy része nem volt Zekában — az utolsó 140 utast pedig né­hány perccel a robbantás előtt szállították el. Ebben az időben már csak 50—60 túszról volt szó; a többieket szabadon bocsátot­ták és azok Ammanból, legtöbbször Ciprus érintésé­vel hazautaztak. Jordániá­ban febben az időben heves harcok folytak Husszein ki­rály hadserege és különböző gerillaegységek között — ez is nehezítette az értesülések szerzését a túszok sorsáról. Szeptember 30-án aztán végérvényesén lezáródott a túszok i'gye. kora reggel el­indult, délelőtt Ciprusra, majd Athénba érkezett az utolsó néhány fogoly is és ezzel egy időben a brit, a nyugatnémet és a svájci kormány hivatalosan is nyilvánosságra hozta a dön­tését,; szabadon bocsátja az általa fogva tartott gerillá­kat. A következő nap hajna­lán az angol légihaderő egy repülőgépe felszállt London egyik katonái repülőterén. Egyetlen utasa volt, Leila Khaled, Palesztinái gerilla- leány. A gép leszállt Mün­chenben, itt felvette a há­rom nyugat-németországi börtönből odahozott arab ge­rillát, majd Zürichben, ahol a három Svájcban elítélt ge­rillaharcos is beült a gép utasterébe. Három órával a zürichi indulás után a gép leszállt Kairó repülőterén. Megérkezésük napján ép­pen ülést tartott Montreal­ban az ICAO, a nemzetközi polgári repülésügyi szerve­zet tanácsa. Az ülésen szót kért El Meleigi, az EAK képviselője és bejelentette, bogy a Kairóba térített és ott felrobbantott Amerikai (PANAM Boeing 747-os) re­pülőgép eltérítőit es elpusz- tít.óit az EAK hatős''éki az egyiptomi törvS'.yck értel­mében helyezik vád alá és ítélik majd el. (Következik: Banditák a gépen)

Next

/
Thumbnails
Contents