Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-24 / 147. szám
Könyvespolc Százhúszat verő szív 1 A bizalom nyitott ajtaja — Hárman 5 korsó sör mellett — Hol az éjjeliőr?... Sokat olvasott, s talán legtöbbe: idézett, szavalt költőnket vesztettük el tavaly tragikus fiatal cm Váci Mihályiján. A fenti címmel válogatott költeményeit adta kezünkbe az idei könyvhéten a Magvető, testvéröccse, Váci András linómetszeteivel. Hét kötet anyagát Mátyás Ferenc rendezte sajtó alá, s a négyszáznál több mű — miniatűrtől a Lámpa - gyújtás ihlete című terjedelmesebb poémáig — így, együttolvasva' tartalmas, színes, szenvedéllyel teli alkotóegyéniség teljes pályaívét rajzolja elénk. Nem töredék, nem torzó, inkább az időben súlyosodó, kerek életművet tartalmaz e kötet, feltárva a próbára tett ember és költő minden tulajdonságát. Sokan hajlamosak Vácival kapcsolatban az egyoldalii általánosításra. Közéleti költőnek vallj ált, mindjárt némi devalváló felhangot is sugalmazva ennek a jelzőnek. Országos gondok között hányódó élete táplálja ezt a véleményt, s olyan versek sora, melyek valóban közéleti töltéstől terhesek. Némely írása nem mentes a lapidáris, önmagát ismétlő vonásoktól sem. Az összbenyomás mégis a magyar líra csúcsai felé kinyúló életmű körvonalait sejteti, főként a népével, nemzete sorsával közösséget vállaló, s az elkötelezettségről tanúskodó költőarc tiszta ragyogásában. „Én az új gerenda illatú épületet jöttem védeni, elhagytam azt, amit rág aszú, s bolharázó gőggel van teli.” — Vicsorgó című verséből idéztük ezt a mondatot, példának és bizonyságnak. Szinte benne sűrűsödik egész életét átható hitvallása, de még művészetének esztétikája is. Amit itt, e hazában, nyilván nem botlások nélkül, a jövendő fedélért teszünk: az Váci Mihály legfőbb célja esetleges, betegség kikezdte élete által. A „bolharázó gőg” érzékletes képe pedig egyként lehet a tűnt világra szórt elutasító fintor, % a költői megjelenítés eszközeinek félreérthetetlen kifejezése. Félreérthetetlenebb, mint midőn egy későbbi gunyo- ros nekifutamodásában, a szellem hóbortjainak, kóklereinek bedőlt „fűzős lelkű- ek”-ről így fogalmaz: „Átfestik szőrüket minden divat szerint, izgató frizurát borzolnak a fejükre, fésülik, mint szent példaképeik, szakállt tenyésztenek, s leikükön göndör betegségeket .. S még hogy lírája nem áradna szívreszálló fájdalomként? A szerelem buktatóit idéző „Kilenc év” kezdő sorai idézik leghívebben mindazt a valóságból táplálkozó, a valóság hasonlataival játszó, konzekvenciákra kész költői szellemet, amely Váci utánozhatatlansajátja e húron is: „Hiszen nehéz szeretni jobban! Neved akácfürtje a számban. Emlékeinkben irgalom van mint értő gyóntató atyákban.” Aki belepörget, bizton fokozódó izgalommal és ellá- gyulással végigolvassa a kötetet. Kortárs líránk százhúszat verő szívének dobbanása lüktet lapjain. (moldvay) Polner Zoltán: Egyetlen hangszer Lapunk olvasói évek óta figyelemmel kísérhették a fiatal, Szegedről indult Polner Zoltán írásait, fejlődé■ Első kötetében sok szerCíNmüsm v Jftu. júüus 9U csütörtök telenséggel önmaga belső kínlódását igyekezett tanulságul tárni a világ elé, a másodikban feltérképezni látszott a körülötte fodrozódó világot, míg ebben a harmadikban egy egészen sajátos, új képet szerzünk Polner Zoltánról, Az Egyetlen hangszer lázas sistergéssel lobogó alapélménye, az alföldi ország. Az alföldi táj. az embereit, néha egészen kicsiny mértékkel araszolva az ország és a haza szere- tetének léptékeit a tanyavilág, az alföldi emberek még meglevő és elsüllyedni készülő viszonylataiban. Polner Zoltán szerelmese az alföldi tájnak. Lírai vallomásaiból is tudjuk, hogy Csongrád. Ferencszállás, Kis- zombor, Földeák, Mindszent babonáit. népi hiedelmeit gyűjtögette és ültette át a saját nyelvére, költői zamatot adva azoknak a szólásoknak. hagyományoknak, amelyekben meglelhető a nép lelke, amelyekben még lehet és meg is kell menteni a nemzeti tudat számára ezeket a veszni indult kincseket. Nem járunk nagyon messze az igazságtól, ha ezeken a gyűjtőutakon, kóborlásokon felébredni véljük a költő nagy-nagy sze- retetét a haza iránt, amelyet azért kell és lehet így szeretni, mert eddigi sanyarú sorsában is van valami szomorítóan szépséges, az. hogy a nép keserve és a táj együtt szépséggé tudott nőni és az érdemes még az el- siratásra is. A Pusztai bálból való az alábbi részlet.: Siratom tékozló örömü fiald, siratom teherbe eső lányaid, siratom ezt az eszelős, pusztító mulatságot, mert ha véget ér a tánc, hideg szél fúj a csillagokból. A dűlőkön megcsikordúlnak a fagy léptei és előkerülnek a katonaládák. Gyönyörű arcukat siratom: felökleli a vérengzés szörnyetege őket, csontjaikat a földbe tapossa, homlokukat darabokba tépi, és az asszonyok hiába várnak, az egek széthagyott aranykazlai elrohadnak a mezőkön. A szavak képeket közölnek. zsúfoltan egymáshoz préselve, itt-ott fülledt sza- gúakat. néha mintha ütnék is egymást, ezek a villamosok, vagy lökdösnék. vágj' olykor érezzük rajtuk a véletlenszerűséget. mégis így, együtt kifejeznek valamit abból a tartalomból. ami most Polner költészetét alkotja. Néha rövid verssorok ostorpattogás-szerűen hatnak, de . nem ostoroznak, csak a táj történelmébe engednek visszatekintést és megrajzolják azokat az embereket, akiket a költő szeret. A kötet második ciklusában viszonylag gazdag gyűjtést ad közre a költő. A vers magja itt mindig az összegyűjtött babonából kelt- ki. És itt is ráismerünk Polner Zoltán képszerkesztésére. arra a zártságra és fegyelemre, amely legújabb írásaiból árad. Jellemzésül ide iktatjuk a Csongrád on gyűjtött Szeplőhányót: Kutam hogyha sárkány lennél szépiáimét mind elnyelnék. Megmosdanék bikanyálban, lencse hűvös harmatában. Törülköznék pehely hóval s feküdnék veled az ágyban: arcomra, mellemre fehér felhő szállna. Minden sor érzékelteti, milyen földközelben, a természetnek mekkora közvetlen hatásában éltek és élnek ma is ebben az alföldi világban azok, akik az ilyen óhajtásokat verssé, vagy legalábbis versszerűvé szövegezték. Örömmel vettük kézhez Pokier Zoltán kötetét, mint üzenetet az alföldi világból, és úgy is, mint a mai fo- gantatású hazaszeretet dalait (farkas) Rendőrségi portyán Hétvége — ami a pihenési illeti — a rendőrségen sincs Hosszú évek tapasztalata bizonyítja, hogy a pihenésben emyedő hétvégek ige. sole veszélyt jelentenek Ezek megelőzését célozta az a portya, amelyen munkatársunk Egerben részt vett Mindjárt az elején megjegyezzük : várakozáson felü - li csendet, és nyugalmai fémjelzett az a nap, és azaz éjszaka. de a nyugalom, mint kategória, csak egy általánosított állapotot jelölt. Az egri Marx Károly utcában haladtunk a Dobó tér felé, amikor az egyik nyomozónak feltűnt, hogy a renoválás alatt álló zöldségbolt ajtajában ott van a kulcs, s maga az ajtó résnyire nyitva. Bementünk: az üzlethelységben fegyelmezett sorban feküdtek egymás mellett a védősisakok, munkaeszközük, értékes deszkák, sorban, az íróasztalon egy pár 240 forintot érő új cipő, munkaruhák, és — sehol senki... Később találkoztunk a közeli mulatóban az illetékessel, s talán emiatt nem lett különö-iebb probléma. Igaz, még akkor világos nappal volt. .. A vendéglátóipart vállalat 20. számú sörözője a várban van. Itt találkoztunk három fiatalemberrel, akik idestova sem töltötték be a 17. esztendejüket, de a jelek szerint, a csapos mégis kiszolgálta őket. Mondanom sem kell, hogy ennek majd következményei lesznek. A portya egy csendbe és zavartalan nyugalomba hajló éjszakán folytatta útját. A Széchenyi Étterem szórakozni vágyó közönsége csupán egv-két percre figyelt fel egy eléggé ittas /endégre, akit rövidesen az izlet határozott vezetője gy pincér segítségével „k.- ••jssékelt” az utcára. Hosz • sz íntartó meggyőző monda - .ok: az illető remélhetőleg hazatért... Találkoztunk az út folyamán egy másik járőrcsoporttal is, melynek vezetője elmondta, hogy ellenőrzési végeztek néhány építkezésen. A Grónai utcai lakásépítésnél a telepen nem találkoztak éjjeliőrrel... A lopni vágyók, kivéve azt az egy órát, amikor ott voltak a rendőrök, mozai klánokat, fürdőkádakat, ablaküveg- táblákat vihettek volna el többek között... Tapasztalták azt is, hogy a Lenin út 142—144 számú épületek közötti építkezési területekről ugyancsak arathattak volna a tolvajok. Az éjjeliőr, több mint 60 éves bácsi, teljes sötétségben és kátyúkkal gödrökkel tarkított területen hiába óvta volna a társadalmi tulajdont. E vállalatoktól sokszor halljuk, hogy nincs kere' éjjeliőrre. Furcsa. Ilyenk vajon, ha egy nagymére rablás, vagy lopás károsít, meg a társadalom tulajdo nát, akkor vajon kit vonjanak felelősségre? Egy idős embert, akinek feladata néha nem egy, hanem több terület éjszakai védelme, vagy pedig azt, aki úgy véli, hogy e nagy értékek védelmére nincs státusz, vagy keret?... A csendes nap aránylag csendes intézkedéssel ért léget. Az Ibolya presszóban egy fiatalkorú lány so- rözgetett egy felnőtt fiú társaságában. A rendeleteket nem Véletlenül találták fel: üatalkorút szeszes itallal Kiszolgálni, f'ata Ikor ú mik italt rendelni stb... tilos. Ettől a naptól kezdve bizonyára az immár felnőtt férfi nem fogja ezi a „kihágást” elkövetni. Mindent összevetve örülünk: szombat volt. hétvége volt. de — jó érzés azt is leírni — csendes délután és éjszaka volt. Ha mindezt minden hétköznapra és hétvégére elmondhatnánk...! k. g. A napszemüveg Öltöztet, írnél 5, Színhely: München és Zürich A repülőtársaságok többsége, a Pan American, a BO- AC, a SAS és a többi, 1970- ben olyan utasítást adott pilótáinak, hogy a repülőgéprablás esetén a pilóta köteles engedelmeskedni a fegyvereseknek. Ez a döntés egy rendkívül egyszerű számítás következménye. Még mindig olcsóbb leszállni egy idegen, repülőtéren, ott gondoskodni az utasok ellátásáról, és hazaszállításáról, majd visszaszállítani a gépet, mintsem elveszteni egy sokszor tízmillió dollár, vagy még nagyobb értékű repülőgépet — nem is szólva a veszélyeztetett emberéletekről. (Amikor az amerikai nagy repülőtársaságok ezt a döntést hozták, annak a repülőtérnek az adatait kérték be, amely a legtöbbször szerepel a repülőgép-rablásokban. Az egyesült államokbeli Miami repülőteréről van szó. Ezen az egyetlen amerikai repülőtéren 1970-ben valamivel több. mint hatmillió légiutas fordult meg. Az egész Egyesült Államokban 1967-ben 130 millió légiutas volt és .mivel naponta 40 000- rel nő az utasok száma, rendkívül, nagy a kockázat a re; őgáprablók elleni tűzharc esetén.) Nem engedelmeskedtek azonban a fegyvereseknek egy NSZK-beli és egy svájci esetben. A müncheni repülőtéren 1970. február 10-én rendes időben szállt le az El A1 nevű izraeli légitársaság Tel Avivból Londonba tartó repülőgépe. Az utasok a tranzitváróteremben hallgatták a hangszórót, a pilóták kérték a londoni gép utasait, hogy szádjának visz- sza a repülőgépbe. Az utasok között volt egy 23 éves fiatalember, Assaf Dajan, Moshe Dajan izraeli hadügyminiszter fia is. Az utasok elindultak az autóbusz félé. ám a pilóta és a másodpilóta észrevették: négy fiatalember közeledik az autóbusz felé, kezükben pisztoly és kézigránát. A négy férfi — egy Palesztinái ellenállási szervezet tagjai — az El A1 gépet és mindenekelőtt utasát, az ifjabb Dajant akarták elrabolni. Azt hitték, hogy nem a fiúról, hanem az apáról van szó. Az autóbusz sofőrje meghallotta a négy fiatalember és a pilóták szóváltását. gyorson bezárta a busz ajtaját. A kiáltozásra a repülőtéren szolgálatot teljesítő nyolc határrendőr géppisztolyhoz kapott és az autóbusz felé rohant. Már futás közben lőttek a busz előtt álló fegyveresekre, a Palesztinái ellenállókra, két férfi azonnal megsebesült, a másik kettő pisztolyából visszalőtt, egyikük eldobta kézigránátját is. A partizánok és a határrendórség közötti túapárbainak egy halottja és tizenegy sebesültje (rendőr, utas, ellenálló) volt; a célt, Dajan elrablását a Palesztinái ellenállók nem tudták megvalósítani. Egy esztendővel ezelőtt történt egy másik, sok szempontból hasonló repülő- géprablási kísérlet Zürich Kloten nevű nemzetközi repülőterén is. 1969. február 18-án az El A1 légitársaság menetrendszerű járata, amely Amszterdamból Tel Avivba tartott, zürichi tartózkodása után éppen megindult a kifutópálya felé, amikor egy Volkswagen tűnt fel és amint közelebb ért a repülőgéphez, utasai a nyitott ablakon keresztül géppisztolytüzet zúdítottak a Boening gépre. A repülőgép személyzetének öt tagja megsebesült, a másodpilóta nem sokkal később belehalt sérüléseibe. A repülőgépről, válaszként a tüzelésre, a hirtelen felrántott ajtóból több lövést adtak le az autóra. A repülőgépből az izraeli biztonsági szolgálat Mordehaj Rasa- min nevű embere lőtt. (Az El A1 izraeli légitársaság gépein ugyanis a biztonsági szolgálat egy-egy fegyveres emberét is elhelyezik.) Rasamin lövései eltalálták az autó egyik utasát, Abdel Moszin Haszant. A lövöldözésre hamar odaérkeztek a repülőtéri rendőrök, megadásra szólították fel az autó életben maradt három utasát. Mindhárman a Palesztinái Népi Felszabadítá- si Front tagjai voltak és két alternatívát beszéltek meg a támadás előtt. A Front utasítása szerint lehetőleg úgy kellett végrehajtaniuk a támadást, hogy megkíméljék az ártatlan utasokat. Az első elképzelés az volt, hogy a hirtelen megálló gépbe beugranak és arra kényszerítik a pilótákat, hogy ne Tel Avivba, hanem egy más repülőtérre menjenek — a másik terv csak a gép megrongálását írta elő. A Palesztinái Népi Felszabadítási Front egyébként azzal indokolta fellépését, hogy az El A1 légitársaság tulajdonképpen álcázott katonai szervezete Izrael államnak, mert a légitársaság gépei fegyvert és lőszert is szállítanak. A zürichi támadásnak rendkívül érdekes folytatása volt; per indult az életben maradt három palesztínai gerilla ellen a következő várt űc alapján: előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés (Joran Perez másodpilótát lelőtték), súlyos testi sértés, (öt sebesültje volt a támadásnak), robbanóanyag bűnös alkalmazásának kísérlete és tiltott fegyverviselés, (az elfoflottaknól több anion-"‘a f--tv var*, ezekhez s~" -■ 1 kézigránátot és robban anyagokat találtak), svájci felségterület megsértése — és a legérdekesebb, jogilag új vád: lésdkózlekedés veszélyeztetése. Vádat em út a sv ' ügyész Mordehaj Rasam az izraeli titkosszo.gálát tagja ellen is, aki lelőtte Abdel Moszin Haszant. A perre a winterhuri bíróságon került sor és ott végül is elítélték az arab gerillákat, viszont felmentették az izraeli biztonsági szolgálat emberét, aki közben előlépett, és mint Golda íí“i' ass7onw testőre kapott beosztást. A zürichi történőinek azonban nem a per volt a befejezése, hanem egy toü- tikailag fontos lépés. Nem sokkal az esemény után Kairóban az egyitomi szervek egv hivatalos nyilatkozatban elhatárolták magukat a repülőtépi támadástól, majd később, bizonyos fokig utalva a kloteni repülőté"eri eldördült lövésekre, de "w, az athéni repülőtéren történt hasonló. ügsve! kap - p- latosan az A1 Ahram című félhivatalos lapnak tekinthető újságban a következő megjegyzés jelent meg: „Nem minden Izraeli célpont ellen külföldön végrehajtott támadás használ feltétlenül a palesztínai ügynek .. Nagyon keskeny vonal választja el azokat az incidenseket, amelyek kedvező reagálást keltenek, azoktól, amelyek ellenséges érzelmekhez vezetnek” —, írta a kairói lap, majd hangsúlyozta, hogy a Palesztinái ellenállási mozgalom harcosai számára számos olyan harci feladat adódhat, amelynek eredményes megvalósítása nemcsak, hogy nagyobb hasznot hajthat az ügynek, hanem azt nem is '“bet kib^cvn-ir»: arab dl as '■> cmagandara. Eisősurb. ‘ az-Inek szóló fegyverszállítások és lőszerutánpótlás megakadályozását, valamint fontos — és a fegyverszállí- t- ■ szempontiából számba jö'•ó — vo’- 'dön levő izra- épübtek megszállását hitették a példák között. Következik: Gépeltérítések vasárnapja
