Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-22 / 145. szám

^ítezJodlSít 4 kormok Országos Tanácsának íözgy ülése 'Héttőn reggel, a Fészek Kluoban megkezdődött a kórusok Országos Tanácsá- 3 iák közgyűlése. A tanácsko­záson a hazai kórusmozga- ioin irányításával, szakmai segítésével egy esztendővel ezelőtt megbízott országos szervezet eddigi eredményei­ről. s tevékenységének to­vábbi szélesítéséről tárgyal­A b: számolóban — ame­lyet dr. Kiss Kálmán, a CÓTA elnöke, a Magyar iádió és Televízió elnökhe­lyettese terjesztett — szó ' olt irról is, hogy a dal- nltúra fejlődésének egyik altétele a KÖTA országos ál ózí . tó nak mielőbbi kiépí­A doveri út Szombaton este A. Ä. Mű­it*? af-'f.ol mesemondó szín­müve került képernyőre j ’ itmy Tamás fordítósában ess átc olgazásábam. Az át "u-m lolgozott színművet nem ismerjük, így csak ár­inál van jogunk és módunk: «yÍLatJoomi, amit láttunk. K'-ő megállapításiunk ta­lán 3X lenne, hogy Milne meara mdónak sokkal ki- . álobi minit színműíróniak. B.-, a arabja például egyet- ?n . űőnös ötletein nyug- trdk: kad egy öregedő an­gol és dúsgazdag úr, aki eiege- fedheti magának azt i - űzést, hogy gazdagon, •c-jőtee/ em és kizárólag a ma- a b irakoztatására fel tar­tóztál hassa a szökni készülő . > ;oi szerelmespárokat, a sa­lat házéiban és a saját költ­ségeire. Ez .aa ötlet önmagáiban ’ -teg lem hoz különösebb o. i át az író szerint sem, . szőkébben, levő an- igyek és urak jófor­mán isszenni sem mernek, .5 mikor a gazdag úr beje-8 "la: ötletén és vagyonún^ '»it itt van. még Dominic, a| orr tyik, aki annak ide- í; én kiváló ökölvívó volt. § ő miután a szöktető férfid ■ legg; vult, talán máshol^ kel] eresnünk a komédia^ izgalmát, erkölcsi nyitját és$ a xidaiurri szellemességét. ^ • Már-már azt hinné a néző, ^ h ogy ez a furfangos házi- ^ ez a bizonyos Lati- ^ ■;ner arcátlanul kikezd /.juvO s csinos Anne-nal, de^ 4' em teszi, mert az író a $ színr<; csalja a szöktető fér-^ fi, Leonard szökésben levő ^ éleségét és azt is, akivel^ 5 '«zókésben van. Mindenki—^ -Lhogy mondani szokták —^ -:v;eg Ja „ssza magát. Leginkább ^ még u ez a furfangos Lati- ^ ~ier, fád ért ahhoz, hogy az^ embereket olyanoknak ve-^ gye, amilyenek: gyáva nyu-^ iának az adott esetben,^ farmkor a titokban kitervelt^ ' u . . águk a napvilágra-ke- Ä ■ rüL |- A ző az utóbbi időkben,^ •sok tévésorozat köz- ^ Jben : oszzászokott a kosztü-^ mös filmekhez, tévéékné-^ a civaez. Nem rejti véka alá^ véleményét, hogy hely- ^ iyel-közzel ezek a kosztü-^ mos darabok megérintik őt,§ y iSf izliangot is keltenek ben - ^ r e niert van bennük, amire ^ szoktuk monclani, hogy ^ k emberi”. Vagy néhai _a a játék önmagáért is^ tud szórakoztatni, ha azt ^ ív jgye» m csinálják. * Ez a doveri út azonban^ f v.em tetszett. Itt küzdelem-^ ^'. eljS-’ó sem lehet, mint az| vérbő komédiákban, 8 :sr. Latimer mindenkit^ 011 úllá tesz és a hölgyek és^ -. gok nein érzik megalá-^ : \ H, Júriiiö ZZ» kedd fc ■s-*!1 •stt'.1 na nyésS* rin! • »X zottaiknák magúkat még ak­kor setm, amikor megmond­ják nekik, hogy Dominic ök­le és a pillanatnyi helyzet meg tudják őket fékezni. Sőt, csak attól félnek, hogy helyzetük miatt erkölcsileg megsemmisülhetnek, t Horváth Ádám rendezői igyekezete az előkelő és ódon angol környezet élőva­rázsolásával még valahogy csak sikerrel járt, de nem tudott mit kezdeni hőseivel az egy Latimeren kívül. Somogyvári Rudolf kitűnő lehetőséget kapott arra, hogy szálszövögető intrikusként jelenjék meg, holott szerin­tünk ebben a játékban ép­pen az lett volna az érde­kesebb, ha Latimer kegyes exfcölcsnemesítő pózban és jámborsággal fogja be és ve­szi körül áldozatait. Váradi Hédi, Piros Ildikó, Lőte Attila mozaikokat ra­kosgattak egymás mellé fonnyadt mozdulataikkal; még talán Huszti Péter és Inke László alakítottak hús­vér eleven figurákat. (farkas) Barlangszínház n A fertőrákost kőbánya rit­ka szépségű barlangjában barlangszínházat rendeznek be. A soproni ünnepi hetek egyik jelentős eseményeként június 26-án, Beethoven „Fidelity" című operájával nyit a Közép-Európában egyedülálló barlangszínház. (MTI Foto — Fényes Tamás) Mióta érettségizünk? VEGET ÉRT az iskolai év. Befejeződött a tanítás. A múlté már a vizsgák izgal­ma, feszültsége. Ki-ki meg­kapta bizonyítványát, jó, vagy kevésbé jó osztályzatait. Sok ezren tettek pontot tanulmá­nyaikra a sikeres érettségi­vel. Miért, mióta érettségizünk? Hogy alakult ki ez a fajta vizsgarendszer? Már a XVI. században, Baselben, Oeculampadius (Erasmus tanítványa) iskola- reformjában megtalálhatók az érettségi vizsga előzményei. Iskolai szabályzatában azt ír­ja: „ha azután kellő gyakor­latra tettek szert, mindkét nyelv (a latin és a görög) grammatikájában, s kezdeti eredményeket értek el a di­alektikában és a retoriká­ban, s elég jártasak az auk­torokban, ahhoz, hogy im­már nem németül, hanem la­tinul magyarázzák, akkor ha­szonnal vizsgázhatnak és be­iratkozhatnak az egyetem­re”. , Ezek a vizsgák az egyete­mi felvételt előzték meg, igaz annak nem volt előfel­tétele — csupán az egyete­men kapható kedvezmény odaítélésénél vették számba. S ahogy nőtt a középrétegek tanulási igénye-vágya, úgy az érettségi vizsga bizonyos szelekciót jelentett. A „se- lectum ingeniorum” — a te­hetségek kiválasztása, a jobbágyok és polgárok gye­rekeit — legalábbis a rosszul vizsgázókat, távol tartotta az egyetemektől. A tanulók éretlensége neon zárt el sen­kit az egyetemi felvételtől, csupán az ottani kedvez­ménytől. Akinek tehát ele­gendő pénze volt, tehetségte­len, éretten gyerekét is ta­níttathatta. 1575. május 5-én kelt a Kárpát alatti Késmárkon Se- bastianus Lamnius bizonyítvá­nya, amelyet Matthias Thra- conymus állított ki, imigyen: „Sebastianus Lamnius jó ké- pességiekked rendelkezik, ki­válóan sajátította el a latin nyelvet, közepesen a görö­göt, megfelelően a matema­tikát. Megérdemli, hogy ne sorolják a tudatlanok kö­zé”. A mester kéri a „jámbor és tudós férfiakat, hogy fo­gadják szeretetekbe és ve­gyék pártfogásukba”. NÉMETORSZÁGBAN az érettségi bevezetéséről, köte­lezővé tételéről II. Frigyes Vilmos iskolai főtanácsának ediktuma rendelkezik 1788- ban. Eszerint „a nyilvános is­Egii nyár ÁgayKarola dalestjéről A tervek szerint a vasár­nap esti zenei műsornak a színhelye az egri Sétáló ud­var lett volna, az időjárás azonban megint elrabolt egy lehetőséget: megérezni, ki­hallani ebből az épület­együttesből azt az akusztikai és környezeti lehetőséget, hogy intim hangvételű mű­sorok hogyan is hatnak eb­ben a szabadtéri elhelyezés­ben. A műsor pedig igen­igen megérte volna! Ágay Karola, a Magyar Operaház és a New Yarik-i Metropolitan tagja nagy­szerű énekikultúrával adta elő műsorát. Bevezetőként a barokk kor olasz dalaiból énekelt, majd öt régi ma­gyar énekkel visszalapozott egészen a gregorián kezde­tekig, hogy áttelointést nyújt­son a magyar dallamkincs korábbi évszázadairól. Grieg Soivejgje, Delibes Suzanme-ja, Bartók, Kodály és Farkas Ferenc népdalfel­dolgozásai jól megfértek a pattogó és szerelmes olasz daloikkal, amelyek a hangu­latba jött közönség kívánsá­gára kétszeres ráadással hangzottak el Az est másik előadómű­vésze és egyben, az énekes kísérője is Szendrey—Karper László gitárművész volt. Az egri közönség azonnal rá­hangolódott a spanyol, olasz, francia szerzők által kompo­nált dalokra, fantáziákra, etűdökre, mert Szendrey— Karper hangszerének feltét­len ura. finom artisztikum­mal szólaltatja meg száma­it. Nem először hallottuk őt Egerben, s most ismét és új­ból megfogta érdeklődésün­ket az az elevenség és szug- gesztivitás, ahogyan a leg­nehezebb bravúr-darabokat is oly magától értetődőnek, ter­mészetesnek és szívből való­nak játssza el. Ez a líra, a dallam, a ritmus varázsa. A tétovázó egri közönség konok része — soha nem tudja pontosan, hova hívják "és mire? — vállalta a sétát a Sétáló udvartól a Műve­lődési Házig, és azt vallja, hogy érdemes volt még eb­ben a szolidabb környezet­ben is végighallgatni ezt a remek műsort. ű- <*) REMM&CtTEftíTC 3. Á tolvaj őrmester esete Az eddig „leghosszabb távú” és legtöbb embert mozgósító repülőgéprablás úgy kezdődött, hogy 1969. október 31-én kora reggel megjelent a baltímorei repü­lőtéren egy fehér pulóveres, cowboynadrágos fiatalember. A Los Angeles—San-Fran­cisco-i járatra kért jegyet San Franciscóig. A jegyet ki­állítatták, ráírták a fiatalem­ber által bediktált nevet. Az utas kis halász-szatyrával a kezében gyors léptekkel in­dult a kijárat felé. A fiatal­ember nem a saját nevét mondotta be — az ifjú ugyanis Raffaele Mmichiello tengerészgyalogos-őrmester volt, a kis szatyorban sem horog, csali, vagy más ha­lászfelszerelés, hanem egy rövidcsövű karabély és egy pisztoly volt. A gép hamarosan elindult 36 utasával San Francisco fe­lé, de hamarosan megszólalt az utastér hangszórója. A pilóta, Donald Cook jelent­kezett: „Sajnos, nem szánha­tunk le San Franciscóban. New Yorkba megyünk. Itt van ugyanis egy türelmetlen fiatalember, aki New Yorkba akar repülni, mégpedig te* gyen. Az a véleményünk, hogy eleget kell tenni a kí­vánságának. A fiatalember fegyverrel kényszeríti a piló­tákat a New York-i útra”. Cook ezután közölte Minichi- elloval: szívesen elrepülne New Yorkig, ám az üzem­anyag erre nem elegendő. Megállapodtak abban, hogy a gép leszáll a Colorado ál­lambeli Denverben, üzem­anyagot vesz fel és úgy re­pül tovább. Az utasok és a légükisasszonyok itt kiszáll­tak. » Az őrmester útban New York felé, fegyverével nyo­ma tékot adva követelésének, azt mondta a pilótáknak, hogy Európába akar utazni. A New York-i repülőtéren, ahol újabb üzemanyagért le­szálltak, le akarták tartóz­tatni. Miniehiello a két óceánrepülő pilótát még fel­engedte a repülőgépre, majd rákiáltott Cookra: szüntesse meg az üzemanyagfelvételt, mert nem tűri, hogy rend­őrök mászkáljanak a gép kö­rül. Nehogy tréfának vegyék felszólítását, belelőtt az egyik tartalék-oxigéntartály- ba, A repülősét) ezufcfci eäd ftvtnUi Egész Európa repülőterei készenlétben álltak: riadó volt, mert senki sem tudta, hol is akar leszállni a Mi- nichiello által elrabolt gép. A Boeing Róma fölött száll­va leszállási engedélyt kért a Fiumicino-i repülőtértől. Mi­vel ekkor a fél világ már tudott a fantasztikus gépel­térítésről, a római repülőté­ren rendőrök, detektívek- és persze egész hadseregnyi új­ságíró, filmes és fotós vára­kozott. Miniehiello rádión közölte, hogy csak Róma rendőrfőnö­kének hajlandó megadni magát, ha ■ az vele együtt gépkocsin Nápolyba utazik. Ha nem, a benzintartályokba lő... A távollévő rendőrfő­nök helyettese, Pietro Guli vállalkozott a nápolyi útra. A gép ajtajában megje­lent fegyverrel a kezében a feherpulőveres Miniehiello. Guli levetette zubbonyát, át­adta revolverét a földi sze­mélyzet egyik .emberének és egy kis Fiat-autó felé mu­tatott. A volán mellé a rend­őrtiszt ült, melléje az ameri­kai őrmester. Fél Rómán át száguldottak, rátértek a ná­polyi országútra. Itt már há­rom kocsi követte őket, Mi- nichiello ékkor fegyverrel fenyegette meg a rendőrtisz­tet és elvette tőle igazolvá­nyát is. Egészen közel vol­tak már Nápolyhoz, amikor i A iSatalemben hirtelen teug; kólából távozó mindpn ifjút előzetesen meg kéül vizsgálni az általuk látogatott iskolá­ban és részletes bizonyítványt kell kapniuk, ekként megál­lapított érettségükről vagy éretlenségükről”. Előírja, hogy a vizsgán jelen kell lennie a tartományi iskola- tanács képviselőjének. És pénzbüntetéssel büntetik azo­kat a tanárokat, akik „meg­kísérlik valamely rosszul fel­készített ifjú átsegítését a vizsgán”. Az érettségi vizsgák egysé­gesítésére Humbolt kezde­ményezésére 1812-ben kerül sor. Két évtizeddel később az anyagot megszigorít tták. írásbelizni kellett nérr t és latin fogalmazásból, gc >g és francia fordításból, vak nini matematikából. A szóbelinek tíz tantárgya volt. A francia érettségit, a bakkalaureatust, 1808-ban Napólem tette kötelezővé. Hazánkban a múlt század derekán rendelet (az Orga- nisations-entwurf) írta elő az érettségi bevezetését. Sza­bályozta a vizsga célját, he­lyét, feltételeit, lebonyolítá­sát, tantárgyait és követel­ményeit. Érdemes feljegyez­ni, hogy a szabályzat egy része még ma is érvényes. Mint ahogy aktuális az a függelék is, amely a vizsga követelményeiről így szól: „nem a gimnáziumi ismere­tek legmagasabb csúcsait ír­ják elő, hanem a tudás szi­lárd törzsanyagát, ebben azonban nem holt tudást kí­vánnak, hanem az ismeretek élő feldolgozását”. íme, néhány érettségi fo­galmazási feladat a múlt szá­zad ötvenes éveiből. „Az erény az igazi boldogság esz­köze és alapja”, vagy „Az önszeretet káros következ­ményei”. Egy évtizeddel ké­sőbb ezeket a tételeket ad­ták az érettségizőknek: „A polgárháború rémületes kö­vetkezményei”, „A növény élete a négy évszakban» " az emberi életviszonyok .képe”, TERMÉSZETTUDOMÁNYI tárgyakból ilyen tételeket' ír­tak: „A galván villamosság különböző hatásai”, vagy: „A hipotézis szerepe a fiziká­ban”, majd: „Az elektromos erő az ember szolgálatá­ban”. K. M. * 11 rótt az autóból és futni kez­dett. Guli fékezett, megállt az őket követő detektívek há­rom autója is — s vad haj­sza kezdődött a gyalog me­nekülő repülőgéprabló után. Minichiéllot az országúi­tól másfél kilométernyire lévő Divino Ámoré (Isteni Szeretet) nevű kis temető halottasházában fogták el. Az ifjú két fegyveréből egyet- egyet a levegőbe lőtt. feltar­totta kezét és megadta ma­gét. Néhány órával később a római Regina Coeli börtön­ben felolvasták előtte, mi­vel is vádolják az olasz tör­vényele szerint. Személyes erőszak, zsarolás, személyes szabadság megsértése, az or­szág területére engedély nél­kül való fegyverbehozata! és a fegyver birtoklásává! való visszaélés volt a vád — éppen csak a repülőgéprab­lás hiányzott. Az olasz tör­vényekben ekkor ugyanis még nem volt erre vonat­kozó paragrafus... Az amerikai hatóságoknak más bűnlistája volt. Először: szökés. Mmichiello ugyanis 13 hónapi vietnami front­szolgálat és 3 heti amerikai tartózkodás ylaa a Camp Beadletaa teaáaam tábor fogdájából szökött meg, hát­rahagyva egyenruháját — fegyverét magával vitte. Má­sodszor: lopás. Az őrmester 200 dollárt lopott a tábor kantinjából. (Miniehiello Ná­polyban kijelentette: a had­sereg bankja 200 dollárral megrövidítette őt és „csak ezt a pénzt vette el a hantin pénztárgépének fiókjából”.) A harmadik vád: repülőgép- rablás. A negyedik ügy: pol­gári per volt,. — baltimorei repülőtértől Rómáig kerek 11 000 kilométert repült az elrablóit Boeing — nagyon szerényen számítva 20 000 dollár különkiadást okozva ezzel a repülőtársaságnak, a társaság perelte az össze­get. Ennek a repülőgéprablási esetnek semmiféle politikai háttere nincs: az is fölöttébb problematikus, amit Raffaele Miniehiello védői emleget­tek, hogy a fiatalembert el­mezavarodottként kell ke­zelni. Mert hiszen Raffaele Miniehiello az amerikai had­seregtől kapott a vietnami szennyes háborúban teljesí­tett „érdemeiért” őrmesteri rangot. Akikor nem volt őrült? A repülőgéprablás iz­galmas órái alatt is körül­tekintő, sőt ravasz, nagyon is épeszű emberként irá­nyította a pilótáikat. (Mi­ni chiello az olasz bíróságtól előbb hét és fél év börtön- büntetést kapott, ezt az idén felére csökkentették és állí­tólag még az idén szabadon is bocsátják ...) Nem politika ez tehát, ha­nem egy ravasz tolvaj me­nekülési kísérlete. (Következik: Átmláaitéa a repülőtérét^)

Next

/
Thumbnails
Contents