Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-19 / 143. szám

jelenei a „Nyiio't !di«yv” cűnű műsorból A tv június 23-1. szerdai Mob, Dick (Kedd. 20.00): Magyarul beszélő ameri­Nasztas/'1' Filipovnát Vára- di Hédi. Fagozsin Farfjont Sinkovits Imre alakítja. (a- gy) ró fejezeteként a bolgár pa­raszti élet különböző moz­zanataiból szőtt táncjáték, mely a Dobrudzsa mezején címet, viselte. Férfiak tüze­sen meg-meghajló csapatá­nak tánca érzékeltette a magvetést, leányok félénken ég felé törő karjainak lágy ringása a növekvő, majd beért búzatábla látványát, s poétikusan érzelmes kép. az új kenyér ünnepe a paraszt nagy-nagy örömét, a termés betakarítását. Néhány kellemes. nem várt meglepetéssel is szol­kéletesen ^kidolgozott tán­cok. fényesen és tömören szárnyaló "kórusművek. ra bo-lgár néplélek változásai­hoz hajlékonyán igazodó, azt híven kifejező zenekari szá­mok szervesen összeillesz­kedő lánca volt a ..Szép bolgár hazánk'’. Méltán ér­demelte ki a közönség viha­ros ünneplését. Az együttes a következő napokban több vidéki nagy­városban, majd Budapesten szerepel műsorával. írtjuk­hoz az egrihez hasonló si­kereket kívánunk. (m. gy.) Megokodályozzák 4i vadtatorozást a Balaton partján Benépesültek a balatoni kempingek, de a mintegy harminc kifogástalanul fel­szerelt Laborban még sok ezer turista elhelyezésére van mód. Ennek ellenére az utóbbi napokban ismét meg­szaporodtak az úgynevezett vadtáborok A Tihanyi-fél­szigeten a műül mellett is megpróbáltak sátrat verni, s ez nemcsak a félsziget ter­mészetvédelmi területének épségét veszélyezteti, de közegészségügyi szempont­ból sem megengedhető. Az idegenforgalmi szervek, ha szükséges a hatóságok segít­ségével, intézkedéseket tesz­nek a vadtáborozás felszá­molására. A megyei taná­csok egyébként az elmúlt években rendelettel is sza­bályozták a sátortáborozás rendjét. Eszerint a hivata­losan kempingnek nyilvání­tott táborokan kívül a sze­mélyi tulajdonban lévő in­gatlanokon is csak a terület nagyságának megfelelően le­het sátort felállítani. Szép bolgár hazánk Egeiben mutatkozott be a bolgár hadsereg művészegyüttese Lubomir Mitropolitszki karmester mondota csütör­tökön este, kevéssel műsor­kezdés előtt: Több mint ne­gyedszázaddal ezelőtt, a fel­szabadító harcok közepette alakult meg Bulgáriában a néphadsereg művészegyüt­tese. amely akkor a frontra induló csapatokat lelkesítet­te előadásaival. Akkor alig húsz énekes kezdte a mun­kát. Hozzájuk később kis zenekar, majd tánccsoport csatlakozott, s így értünk el a mai, kétszázfös együttes­hez. amely már a legkülön­bözőbb stílusú és tartalmú produkciók bemutatására ké­pes. .. Ez utóbbi szavak össze­csendülnek mindazzal, amit az egri Gárdonyi Géza Szín­házban az együttes első magyarországi előadásán lát­tunk. A bolgár tájakat, az egyszerű bolgár ember érze­lemvilágát tükröző népdal­tól. tánctól kezdve bolgár operáig a zenei és táncbeli megjelenítés minden válto­zata szerepelt a kitűnő ka­tonaegyüttes programján, mégpedig magas művészi fokon. Pompás jelmezek, módjával alkalmazott fény- effektusok növelték a műsor sikerét, amelyben természe­tesen a főkarmesteri tisztet ellátó Kirkor Kirkorov ér­demes művésznek is jelen­tős része volt. Csodálatosan szép. költői megformálásban került szín­re a műsor első részének zá­gáltak bolgár vendégeink az egri bemutatón. így nem le­het csodálkozni, ha bele-be- letapsolt a lelkes közönség Ránki Van jó fegyverem cí­mű, magyarul énekelt kato­nadalába majd lelkesen ün­nepelte a katonaművésze­ket a második részben elő­adott Hunyadi László kó­rusrészletért, amelyet szin­tén nyelvünkön, s a remek szimfonikus zenekar támo­gatásával adtak elő. Legapróbb részletekig tö­l Arcok ✓ > .4 teremben a sárga függöny mögül halványan szűrődik be a fény. A hosszú padsor előtt hatan ülnek. Lányok, érettségiznek. — Megértette a tételt? A matrózruhás raegilietöáve bólint és tétován a helyére indul. Szembe velük a vizsgabizottság, a szakos tanár, az osztályfőnök, az igazgató, az elnök. A teremben virágillat bújkál. A vázákban friss vízben hajnalban tépett rózsabimbók nyiladoznak. A szélső matrózruhás a virágot nézi, de gondolatai messze, valahol a francia forradalom táján kalandoznak. A szomszédja már magabiztosabb. A második tételt húzta. Szerencsés, jo tétel. Már a vázlata is készen van, látszik az arcán, hogy most már szétnézni is van ideje Elkapja az osztályfőnök tekintetét és kedvesen rámosolyog. A közvetlen mellette ülő izgulós típus. Lábainak egy másodperc nyugta nincs a pad alatt. Zsebkendőjével töröl- geli izzadt tenyerét. — Pedig nagyon jófejű gyerek — súgja a szaktanár. — Csak egy kicsit ideges szegény... Mellbe vág a szó: „gyerek”. Most, kétségtelen úgy néz ki mind a harminc. Matróz- ruhásan, izgulósan, megilletődve. Valaki megint a fülembe súg. — Az Évának már vőlegénye van. Nagyon rendes fiú. — És ott, az a szemüveges? — Ö még igazán gyerek. Különben is nagy tervei van­nak. Főiskolára, tanárnak készül. — Tessék a következő, — hangzik a szaktanár szava a teremben. Olyan a csöndben, mint harangszólás a pusztán. A falakon a térképek unatkoznak, mivel nem néz rájuk senki. Egy raj­zon akad meg a tekintetem. A rózsa szélei: szár, szirmok... A nagy, fekete táblán a tegnap letörölt példák ottfelejteti maradványai kelletlenkednek. — Köszönöm, elég. Szép felelet volt. A lány arca felcsillan. Ez a három szó itt, a vizsgabi­zottság előtt bizonyára felért egy szerelmi vallomással. Űjabb felelő következik. Közben előkerül az osztály- napló. Nézzük csak: apja kőműves, anyja háztartásbeli. Lék­szerésznek készül. Később az osztályfőnök privát feljegy­zéseit is mutatják. Egy kép minden „gyerekről”. Elsőtől egészen az érettségiig. Nagyszerű ez a füzet. Elsőben még ilyen beírás: Kissé félszeg, bátortalan, közösségben nehezen oldódik. Most; nagylány. Komoly udvarlója van. Beszéde határozott, feletete magabiztos. Nyoma sincs benne a fél- szegségnek. Arcok. Ma még matrózruhás lányok. Indulóban kifelé át élet kapuján. Holnap, holnapután családanyák, tanárok, látszerészek, egészségügyi dolgozók ... Most, itt állnak valamennyien az asztal előtt. Érettségi bizonyítványukon úgyszólván még meg sem száradt a tinta. Amikor eltűnnek a folyosó végén, olyan, mintha kongó üres­ség támadt volna mögöttük. Csak az osztályfőnök marad a teremben, összeszedi a feljegyzéseket, a naplót. Ezekre többé már úgy sincs szükség... Szalay tstváa kai film. Hermann Melwille világhírű regényét magya­rul is többször kiadták már, a belőle készült film fősze­repét Gregory Peck alakít­ja. A múlt század közepén íródott mű cselekménye egy hatalmas fehér bálna körül forog, ami már igen sok ember életét keserítette meg. Így Ahab kapitányét is. akinek fél lába bánja a t"dkozást. A kapitány b zút esküszik és életét «.• • . teszi fel. hogy elejtse a h”' l.nas állatot. A regény wíges tern,' ízt ti kör- r. " t és az erb *r me m /ú’ -'j harcát példázza. Nyitott könyv (Szerda 21.30): Galambos Lajos Azok az álmok című noveiláskutetc r;U':atja be a műsor. Ga­l.’T.bys novellaírói működé­se sum.názatának tekinthet­jük ezt a kötetet, amelyről néhány novella dramatizá- lásúval kíván képet adni a műsor. A műsort Illés La­jos vezeti be és ő beszélget az íróval is. akinek három rr ' Tyó novellája is j el - ‘ ’ • aV’plrá- t in., .mbevt, a m:1 C..M: Dosztojevszkij: A félkegyelmű (Szombat 20.05): A háromfelvonásos drá­ma közvetítése a Nemzeti Sz'n'-.áz előadásában felvé­ti’.'dl. Két éve mutatta be a : ..vusti Színház társulata a nagy orosz klasszikus re­gényének dramatizált válto­zatát (Georgij Zovsztono- gov munkája), amelyet Eg­ri István rendezett. A re­gény ma már több mint 100 éves, ám ma Is modern, s a színpadi változat is meg- rr "r.c’Vn tud a mai nézőhöz is szólni. A főbb szerepeket: f \ UnnfiLenn vJsS!xS9 1841. ELSŐ HETÉBEN a . ..agsajtó nagy lapjai, visz- | szatekintve az előző eszten­dő politikai történetére, egy- re-másra közöltek szamo­kat és adatokat összegező írásokat. Szinte alig akadt olyan újság, amely ne úgy emlegette volna 1970-et, mint a repülőgéprablások re­kordesztendejét és azt az évet. amely csúosot jelen­tett a diplomatarablások sza­mát illetően is. Az olvasók talán még végig sem bön­gészték ezeket az írásokat, amikor megérkezett a je­lentés az első 1971-es, Ku­bába térített amerikai re­pülőgép útjáról. Január 8- án reggel pedig Montevideó- ból sugározták szét a rádió­hírt: az uruguayi fővárosi egy szűk utcájában egy öt­hat főnyi felfegyverzett cso­port feltartóztatta Geoffrey Jackson angol nagykövet au­tóját. Leütötték a diploma­ta két testőrét és a gépko­csivezetőt. Jacksont kocsi­jukba kényszerítették és pillanatok alatt eltűntek a forgalmas belvárosban. Néhá.v nappal ke^ő Washingtonban, az ameriki külügyminisztérium épüle­tében kezdődött meg az 1971- es esztendő egyik érdekes nemzetközi tanácskozása. Nyolcvan ország, — közöt­tük a> Szovjetunió, Magyar­ország Csehszlovákia. Len­gyelország, Románia — kép­viselői hallgatták meg John Volpe amerikai közlekedés- ügyi miniszter megnyitósza- vait. A téma a légi bizton­ság kérdése volt: a különbö­ző országok közlekedési szakemberei azt vitatták meg a háromnapos tanács­kozáson hogy tulajdonkép­pen minő indítványokat is tegyenek az ENSZ Polgári Repülésügyi Szervezetének a légi kalózkodás megakadá­lyozására. Még két hét sem telt el és Washingtonban egy má­sik értekezlet is összeült: ezúttal az Amerikai Álla­mok Szervezetéhez tartozó országok külügyminiszterei tárgyaltak. A téma a diplo­matarablások elszaporodá­sa volt. A NYUGATI ÚJSÁGOK igyekeznek összekapcsolni a repülőgépeltérítési és dip- lomatarablási történeteket; sőt, valaminő, nem létező összefüggést kísérelnek meg kimutatni az elmúlt évek összes Ilyen eseményei kö 'ött. Így páv ául a Financi al Times című angol, els ' sorban közgazdasági érdek lődésű lap, amely viszonylag ritkán foglalkozik társada­lomlélektani problémák­kal, hosszabb elmefuttatást kdgölt arról, hogy, oapjaink­ban egyre többen „az erő­szak korát” látják. A londo­ni újság egyenesen Ezekiel prófétára hivatkozik, aki azt jövendölte: „Az ország pe­dig vérengzésekkel lesz te­le és a városon úrrá lesz az erőszak”. A bibliai jö­vendölést a Financial Times az 1970-es évekre tartja ér­vényesnek és ezt egy olyan történelmi táblázattal tá­masztja alá, amely össze­foglalja 1898 és 1970 között előfordult fegyveres konflik­tusokat, azaz háborúkat, a legkülönbözőbb „belső har­cokat”. azaz forradalmi, fel­szabadító küzdelmeket, hoz­zájuk csatolja az ellenforra­dalmi jellegű fellépéseket, és a legkülönfélébb erőszakos bűncselekményeket is. A leg­utóbbi idők eseménylistájá­ban előkelő helyet biztosít a repülőgéprablásoknak és diplomatarablásoknak. Az „erőszak kora” elnevezést eppen ezeknek az eseteknek elszaporodásával indokolja. Mintha lehetséges volna azonos statisztikai kategóri­ába sorolni a második világ háborút, a fasizmus eile: harcot és az amerikaiak vi etnami agresszióját! Mintha elképzelhető volna egysze­rűen „belső harcok” cím­szó alatt egy lélegzettel szól­ni — ahoar az angol lao te­szi a Nagy Októberről és egy latin-amerikai ország­ban lezajlott katonai hata­lomátvételről! Mintha le­hetséges volna egyszerűen csak „divatos erőszak-csele­kedetek” címszó alatt — a különbségek alapos figye­lembevétele nélkül — együtt emlegetni minden repülő­gép-eltérítést vagy diploma­tarablást! ELŐSZÖR IS: a repülő- gep-eltéritések közül jó egy­néhánynál keresve sem le­het politikai indokot találni. 1968. nyara és 1969. nyara között például az Egyesült Államokból 27 repülőgépet térítettek el, ebből 25 a ha­vannai repülőtéren szállt le. De a Kubába térített repü­lőgépek (a kubai kormány egyébként a gépeket és uta­sokat azonnal visszairányít­ja, a repülőgép-eltérítő Ku­bában maradhat) esetei kö­zött akadt drámai esemény mellett tragikomikus is: idegbeteg mániákus fogta a kezében a gépeltérítéshez használt revolvert, vagy csa­lódott, megcsalt férj érezte úgy hogy repülőgép-eltérí- ^4r•^5e' kel1 me”TV''J1'"tnia 0 '«ségmek 'm<?" ő Is rérV ealpán. A kubai kormán beleegyezik ugyan, hogy a repülőgép-eltérítő Kubában maradjon, de a hatóságok nagyon is nvitva tart iák a szemüket. Hiszen kiderült; a Cl A úgy is küldhet ügynö­köt, hogy megbízza repülő­géprablás megszervezésé­vel Hiszen nyilvánvaló: lel­kibetegek számára nem „politikai menedékjog”, ha­nem idegorvosi felügyelet keü. A múlt év végén a svájci Weltwoche, annak okait vizs- gálgatva, hogy miért csök­kent 1970. első kilenc hó­napjában az USA-ból Ku­bába térített repülőgépek száma az előző évi huszon­ötről hét esetre, a lap így felelt: „A csökkenés oka vi­lágos: Fidel Castro ismétel­ten kijelentette, hogy „un­dorodik az egész dologtól” Kubába egyre kevésbé hő­söknek, inkább bűnözőknek nézik a repülőgép-eltérítő­ket. Kevés kivétellel vala­mennyiket bíróság elé állí­tották, börtönbe zárták, vagy cukomádvágásra küld­ték, ami Kuba forró napsü­tésében nagyon kevéssé kel­lemes foglalatosság”. A svájci lap Cilikében persze jókora adag túlzás van. Kubában a nyilvánva­lóan kalandor szándékkal érkező légikalózt börtönbe, az idegbeteget gyógyinté­zetbe küldték, azoknak pe­dig, akik politikai indokkal magyarázták tettüket, meg­mondották: a polgári uta­sok életének veszélyeztetése semmiképpen sem haladó cselekedet, s ha már hala­dás és Kuba híveiként akarna^ termi valamit, a munka várja őket, például a cukomádaratásra önként jelentkező külföldieket meg­becsüli Kuba népe. IGAZ. A HIJACKING (ez a repülőgép-eltérítés „ame- rikanizált angol” neve, még a szeszcsempész világból m<='maradt ás a „helló, hé ’■' megszólításból szár­mazó rövidítés) nemcsak az :i-\—Kuba útvonalon je­lentkezett az eltérítési hul­lám kezdetén. (Következik: Kilenc 8mi oturükardL ________ L Jpn, imps lft^gambafc I. Aj; ügynök és a megcsalt férj

Next

/
Thumbnails
Contents