Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-15 / 139. szám

I Hétfő esti külpolitikai Kommentárunk | Voksok a világűrből, voksolt a földre A VILÁGŰRBEN SZÁGULDÓ Szál jut szovjet űr­állomás rádiója vasárnap reggel néhány percen át rend­kívüli adást sugárzott. Az első emberlakta űrlabora­tórium munkásai — Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev űrhajósok — éltek állampol­gári jogukkal és a szovjet emberek millióihoz hasonlóan leadták szavazatukat köztársasági parlamentjük és helyi tanácsuk képviselőire. Az „űrszavazás” természetesen a maga nemében páratlan volt, de a vasárnapi szovjet ta­nácsi választások anélkül is bővelkedtek színes részletek­ben. A pályaudvarokon, repülőtereken, hajókon külön szavazőhelyiségeket állítottak fel azok részére, akik a vá­lasztás napján úton voltak. Repülőgépek és a helikopte­rek vitték az úmákat a hegyipásztorokhoz a sarkkörön tül lakó rénszarvas-tenyésztőkhöz — szavaztak az Északi- és a Délisark tudományos állomásainak kutatói is. Mind­ezt a szükségszerűség diktálta. Csak így lehetett biztosí­tani a hatalmas ország minden állampolgára számára, hogy élhessen a vélemény-nyilvánítás jogával. A HELYI VÁLASZTÁSOKAT a Szovjetunión belül és kívül egyaránt az SZKP XXIV. kongresszusát követő legjelentősebb belpolitikai eseményként értékelték. A választások és a választási kampány jól kifejezte azt az egyetértést, és azt az eltökéltséget amellyel e határozatok végrehajtásán munkálkodik. A kongresszus meghatároz­ta a következő ötéves időszak fejlődésének általános irányvonalát és hosszabb időre szóló távlatot is adott. E határozatok lényege a nép kulturális és anyagi életszín­vonalának emelése a szocialista termelés gyorsütemű fej­lesztése. Ahogy Leanyid Brezsnyev választási beszédé­ben kifejezte a kongresszus „jelentős fordulatot irányzott elő az ország egész gazdaságában, a gazdaság minden ágazatában a párt és az állam valamennyi vezető szervé­nek és káderének munkájában, azoknak a feladatoknak 5 megoldása érdekében, amelyeknek célja a nép jólétének ? emelése”. < A választási kampány és a szovjet hatalom helyi < képviselőire esett sokmillió szavazat ennek a belpolitikai ; programnak, valamint a szovjet külpolitika következetes ’> irányvonalának, a békének szólt,­s EZERT MONDHATJUK, hogy a korszerű tudomány í és a technika képviselőjén a Szaljuton az űrt benépesítő \ tudóssereg első képviselői csakúgy, mint a szovjet állam- polgárok milliói a szó szoros és átvitt értelmében is ■ Földünkre szavaztak. Újabb amerikai bombázások Megdöbbenés Washingtonban Amerikai bombázók az el­múlt 48 órában csaknem 500 tonna bombát dobtak le a demilitarizált övezettől közvetlenül délre lévő dél- vietnami területre — közöl­te egy saigoni katonai szó­vivő. A hírügynökségi jelenté­sekből kitűnik, hogy a csú­fos kudarccal végződött lao­szi invázió óta ez volt az amerikaiak „legsúlyosabb lé­gitámadása”. Az akcióban tíz alkalommal indultak bevetésre B—52-es amerikai óriás bombázók. Támadásaik fő célpontja a laoszi inter­venció után kiürített Khe Sanh-i. támaszpont térsége volt. Az akciót azzal a „fel­tevésükkel” indokolták, hogy a népi felszabadító erők je­lentős csapatösszevonásokat hajtottak végre a térségben és a jelek szerint nagyará­nyú offenzívára készülőd­nek. A kambodzsai hadszíntér­ről érkezett hadi jelentések Brandt az USA-ban Willy Brandt nyugatné­met kancellár, akit a New Haven-1 egyetem hétfőn díszdoktorrá fogadott, beszé­det mondott. Ebben állást foglalt az európai csapat­csökkentés és az erőszak­mentes politika mellett. Kifejezte reményét, hogy ez a politika elősegíti az európai országok közeledé­sét, s hogy e folyamat Nyu- gat-Berlinre is kiterjed majd. Rüdiger Von Wechmar, a bonni kormány szóvivője a szociáldemokrata párt tájé­koztató bulletinjében fog­lalkozott Brandt kancellár egyesült államokbeli látó. gatásával. Hangot adott vé­leményének, hogy a kétol­dalú kapcsolatok és a nem­zetközi helyzet megítélésé­ben nincs „alapvető véle­ménykülönbség” a bonni és a washingtoni kormány kö­zött. %9uBSsS3SSS tm. Jdidas szerint Phnom Penh a fő­város közvetlen közelében a kormányhaderők helikop­tereket és vadászbombázó­kat vetettek be szorongatott helyzetben lévő katonasá­guk „hathatós támogatásá­ra”. A khmer hazafiak ugyanis északkeleti irányból 16—22 kilométernyire meg­közelítették a fővárost és Phnom Penh már rakétalö­vedékeik hatótávolságon be­lül van. A Reuter arról ad hírt, hogy a kambodzsai hazafiak Svay Rieng tartomány fö­lött lelőttek egy amerikai felderítő helikoptert. Washington: A Pentagon titkos doku­mentumgyűjteményének va­sárnap megkezdett és hét­főn folytatott ismertetésével a New York Times — wa­shingtoni politikai körök véleménye szerint — olyan politikai robbarássorozatot indított el, amelynek mesz­esemen ő belpolitikai és nem­zetközi kihatásai lehetnek. A Washington Post diplo­máciai tudósítójának hétfő reggeli jelentése szerint a Fehér Ház kijelentette, nincs birtokában a 40 kötetes gyűj­teménynek az a példánya, amelyet Johnson elnöknek adtak át, azt a volt elnök a Fehér Házból távozva nyil­vánvalóan magával vitte. A Washington Post sze­rint Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadója maga sem látta a dokumentumgyűjteményt és vasárnap vizsgálatot ren­delt el annak kiderítésére, mikért kerültek a New York Times birtokába a „szigorú­an titkos” jelzésű dokumen­tumok. A vasárnap és hét­főn közölt iratok elképesztő tényeket tárnak fel arról, miként készítette elő a John- son-kormányzat hosszú hó­napokon át a VDK tömeges bombázását. miközben az 1964-es elnökválasztási kam­pányban Johnson elnök „bé­kevágyát” hangoztatta Bar­ry Goldwater szélsőjobbol­dali republikánus elnökje­lölttel szemben, aki „ Észak - Vietnamnak a kőkorszakba való visszabombázását” szor­galmazta. A Fehér Ház és a Penta­gon tisztviselői súlyos rosz- szallásukat fejezték ki a „kényes természetű hivata­los okmányok1' napfényre kerülése miatt. A szenátus külügyi bizott­ságának szóvivője közölte, hogy a bizottságban tudtak a dokumentumgyűjtemény létezéséről, két esetben kér­tek engedélyt a gyűjte­ménybe való betekintésre, de a kormány mirdkét eset­ben megtagadta a kérést, „Nemzetbiztonsági megfon­tolásokra” hivatkozva. A New York Times hétfői számában közölt dokumen­tumokból kiderül, hogy mi­közben Johnson elnök és Barry Goldwater ellenjelölt között nyílt vita folyt a VDK bombázásának „he­lyességéről”, a Fehér Ház és a Pentagon már 1964. szeptemberében megálla­podott a tömeges bombázás részletes terveiben, no­vember 3-án pedig, Johnson újraválasztásának napján az elnök véglegesen jóvá­hagyta a terveket és 100 nappal később, 1965. febru­ár 13-án parancsot adott a szeptemberben elkészült „Gömbvillám” fedőnevű had­művelet végrehajtására, vagyis a VDK tömeges és folyamatos bombázásának megkezdésére. A New York Times szer­kesztősége rövid nyilatko­zatban megtagadta, hogy bármiféle felvilágosítást adjon a dokumentumgyűj­temény megszerzésének kö­rülményeiről A lap hétfőn bejelentette, hogy kedden az amerikai szárazföldi haderő Vietnamba küldésének kö­rülményeivel kapcsolatos ok­mányokat közli. A lap megjegyzi, hogy a 40 kötet közül egyet nem sikerült megszereznie, azt, amely a Johnson-konszak legtitkosabb elnöki doku­mentumait tartalmazza. A napvilágra került dokumen­tumok azonban így is téte­lesen és perrendszerűen bi­zonyítják: az 1964. augusz­tus 5-i „tonkini incidenst” az amerikai kormány ké­szítette elő és provokálta ki azzal a céllal, hogy elnyer­je a törvényhozás és a köz­vélemény támogatását a VDK tömeges bombázásá­hoz és a háború „fokozatos eszkalációj ához”. A vasárnap közölt doku­mentumok első csoportja és az első tanulmányrészletek a tonkini provokációt meg­előző 8 hónap történetét fogják ál Közöttük van az 1964. május 23-án Johnson elnök elé terjesztett „30 na­pos forgatókönyv”, amelyet William Bundy elnöki ta­nácsadó készített McNaugh- ton hadügyminiszter-helyet­tes közreműködésével. Ez a forgatókönyv több mint két hónappal a „ton­kini incidens” előtt, 30 napra beosztva irányozza elő azokat a politikai, diplomá­ciai és katonai lépéseket, amelyeknek meg kell előz­niük a „D—Day”-t, a VDK elleni első, nyílt és tömeges amerikai bombatámadás napját. (Kisebb, dél-vietna­mi felségjellel álcázott és hivatalosan letagadott ame­rikai légitámadások már ko­rábban is voltak). A tanulmányból kiderül, hogy Johnson elnök bel- és külpolitikai megfontolá­sokból több szakaszra bon­totta és elnyújtotta a 30 napos ütemtervet: az au­gusztus elejen kiprovokált tonkini incidens „lélektani hatása” alatt csaknem egy­hangúlag elfogadtatta a kongresszus két házának együttes ülésén azt a hatá­rozatot, amelyre hivatkozva — miután a VDK elleni 1964. augusztus 7-i „megtor­ló” bombatámadással meg­teremtette a precedenst — 1965. februárjában paran­csot adott a VDK tömeges és folyamatos bombázására, majd pedig amerikai csa­patok küldésére. Az előkerült dokumentu­mok fényénél érdemes em­lékeztetni arra is, hogy McNamara hadügyminisz­ter és Rusk külügyminiszter annak idején a szenátus kül­ügyi bizottságának zárt ülé­sén kifejezetten tagadta, hogy tudomása lett volna a tonkini öbölben észak-viet­nami kommandóakcióról, amelynek során a támadó dél-vietnami hajók üldözé­sére indult észak-vietnami partvédelmi őmaszádok ál­lítólag összetűztek két „ép­pen arra járó” amerikai torpedórombolóval. Mint emlékezetes, erre a „provo- kálatlan támadásra” hivat­kozva rendelte el Johnson elnök a „megtorló” táma­dást. A dokumentumokból most egyértelműen kitűnik az igazság. A Budapesten tartózkodó dr. Victor Levonovics Issre- lyan, örmény nemzetiségű politikus, a Szovjetunió New York-i képviselőjének helyet­tese, rendkívüli és meghatal­mazott miniszter hétfőn dél­után részt vett és előadást tartott a Magyar ENSZ-tár- saság Intéző Bizottsága és a Magyar Történelmi Társulat együttes ülésén. Utalt arra, hogy az ENSZ eddigi tevékenységéről pozi­tív mérleget vonhat olyan szempontból: sikerült az el­múlt negyedszázadban egy sor súlyos nemzetközi konf­liktust megoldania, meghatá­rozott — ha nem is jelen­tős —, szerepe volt abban, hogy elkerülhettük a harma­dik világháborút. Negatívu­ma viszont tevékenységének, hogy nem tudott a béke meg­őrzésének és megszilárdítá­sának hatékony eszközévé válni, nem futotta erejéből egy sereg nemzetközi politi­kai probléma rendezésére. Az ENSZ perspektíváját tekint­ve felmerül a kérdés: a béke és a biztonság megteremté­séért és megerősítéséért te­vékenykedjék-e a világszer­vezet, vagy pedig intézmé­nyévé váljon az emberiség előtt álló olyan súlyos prob­lémák megoldásának, minta „demográfiai robbanás”. (Számítások szerint 1975-re négy, a 2000. évre már hat- milliárdra növekszik az em­beriség száma). Az emberi környezet, a légkör, a vizek vészes elszennyeződése, a tengerfenék és a világűr bé­kés felhasználása és kutatá­sa, a tudományos és techni­kai forradalom stb. A Szovjetunió álláspontja — hangsúlyozta az előadó—, világos, egyértelmű: az ENSZ legfontosabb szerepét a béke megőrzése jelenti. A Szovjetunió és a szocialista országok azt az álláspontot és törekvést képviselik, hogy az ENSZ továbbra is marad­jon politikai szervezet és az alapokmányában foglalt cé­loknak megfelelően a nem- zeközi béke és biztonság megszilárdításáért tevé­kenykedjen, megőrzésére tö­rekedjék. Beszélt arról is a szovjet politikus, hogy a tagállamok nagy többsége az ENSZ-ben igyekszik merkantilisztikus magatartást tanúsítani, úgy tekint _ a _ .világszervezetre. Hrezsaiyev az urnánál A Szovjetunióban vasárnap megválasztották a köztársa­ságok parlamentjeinek és a helyi tanácsoknak képviselő­it. Képünkön: Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitká­ra leadja szavazatát. TASZSZ — MTI — KS) (Telefoto —* mint amelynek elsőrendű feladata segíteni bizonyos nemzetek szociális, gazdasági problémáinak megoldását Egyelőre az ENSZ költségve­tésének 85 százalékát és ide­jének is ugyanilyen nagy há­nyadát gazdasági és szociális problémák vizsgálatára és megoldására fordítja. Kitért arra is dr. Victor Levonovics Issrelyan, hogy az ENSZ-ben ma már nincs olyan súlya, számszerű fölénye az Egye-; sült Államoknak, mint ami­lyen a világszervezet meg­alakulásától , kezdve 10—19 évig volt. Gyakran előfordul, hogy az USA egyes határo­zatok esetében két—három más tagállammal együtt sza­vaz: tavaly pedig két alka­lommal is élt vétójogával, amely jog gyakorlásáért ko­rábban olyannyira bírálta a Szovjetuniót. Politikai kérdé­sek ellenében az Egyesült Államok inkább különböző gazdasági és szociális problé­mák ENSZ-beli megoldására igyekszik terelni a figyelmet. A Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságával kapcsolat­ban nem osztotta azt a — sok diplomata által hangoz­tatott — véleményt, hogy Kína ENSZ-jogainak helyre- állítása lesz az egyik köz­ponti kérdés a XXVI. köz­gyűlésen. Egyébként ma már ez a probléma nem úgy me­rül fel, hogy egyáltalán hely­reállt] ák-e a Kínai Köztár­saság jogait az ENSZ-ben, hanem inkább úgy: mikor. A választ pedig ezzel adta meg az előadó: a közeljövőben minden bizonnyal. E jog helyreállítása — amely le­hetséges 1971-ben vagy 1972- ben is —, legfőképpen az Egyesült Államoktól, illető­leg magától a Kínai Népköz- társaságtól függ. A megosztott államok ENSZ-be való felvételéről a Szovjetunió és a szocialista országok álláspontját úgy fejtette ki a szovjet diplo­mata, hogy az ilyen feltéte­leket nem fogadhatják el, mert az előbb-utóbb ahhoz is vezetne, hogy el kellene fo­kadni a két Kína elismeré­sét, vagy például a saigoni rezsimnek, a dél-koreai re­zsimnek a feltételét is, Ter­mészetesen más eset az NDK, illetve az NSZK, mert ez két szuverén német állam, amely a történelmi helyzet folytán alakult meg. Ok megmenekültek Szerencsétlenül járt egy kirándulókat szállító kishajó a Fülöp-szigetek partjainál, a manilai öbölben. A fedélzetén tartózkodó 130 emberből 82-őt ki tudtak menteni a hely­színre érkező halászhajók és csónakok. Vasárnap estig 28 holttestet emeltek ki a vízből Képünkön: as egyik mentőcsónak és néhányon az életbam&radottak közül ________■ . _________ _ .(Telefoto — AP—MTI—KS) Előadást tartott Budapesten dr. Victor Levonovics Issrelyan, a Szovjetunió New York-i ENSZ-képviselőj*ének helyettese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents