Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-06 / 105. szám

Tudományodé a népművelés ? A három egri orgonaesíről A CÍMBEN föltett kérdés szélsőséges válaszra ösztö­nöz: igen vagy nem? Amihez — Karinthyval élve —, tüs­tént hozzá kellene tenni; s ha igen, miért nem? Mindkét véglet igaza mellett ugyan­is alapos érveket lehet fel­sorakoztatni. Az érvek csatája azonban túlmutat a ..kinek van iga­za?’' kérdésén; a népműve­lés minőségi átalakulására utal, idestova alig akad olyan művelődési ház, amelynek népművelői meg ne próbál­koztak volna saját területü­kön számba venni az igé­nyeket, körvonalazni tevé­kenységük hatósugarát. Igaz ugyan, hogy a javarészt kér­dőívek segítségével végzett vizsgálatok hasznosítása egyelőre ritkán arányos a be­léjük fektetett munkával, s tudományos értékük is vitat­ható. Ámbár a2t sem árt meg­jegyezni: épp a közelmúlt­ban fejeződött be a Népmű­velési intézet és a Könyvtár- tudományi és Módszertani Központ három járási köz­pont — Dombóvár, Bncs, Tö- rökszentmiklos —. művelődé­si intézményeinek hatókörét kutató fölmérése, amelynek az a célja, hogy kidolgozza a hasonló típusú vizsgálatok módszereit. Mindenekelőtt azért, hogy alkalmazásuk ré­vén másutt már önerőből föl tudják mérni: meddig terjed a művelődési ház. a könyv­tár, a klub hatása? Kiket vonz, kiket hagy érintetlenül a népművelők tevékenysége? Azért fontos ez, mert szh*- te lépten-nyomon tapasztal­ható a hagyományos — mondjuk így: konzervatív? —, népművelés emberforma- 16 hatásának csökkenése. A modern hírközlő eszközök korszakában a konvencioná­lis értelemben vett népműve­lés egyre kevésbé versenyké­pes. Egyik legfontosabb funk­cióját, az információ-közvetí­tést például úgyszólván telje­sen elvesztette. Hiszen a rá­dió. a televízió, s a százez­res példányszámú sajtó is­meretterjesztésével alig ve­tekedhet. Az emberi szellem szenzációi immár elsősorban nem a népművelés hajszál­erein keresztül találnak utat a tömegekhez. A művelődés terjesztésének közkatonái ke- vésbé látványos — ám nem kevésbé fontos! — szereppel kénytelenek beérni: — az in­formációk értelmezését, föl­dolgozását, elrendezését se­gíthetik —. ha tudják. Akik ugyanis idáig eljutottak, kér­dőjelek sokaságával kényte­lenek szembenézni. Az új szerepkör betöltése tudniillik nem pusztán fölismerés-elha­tározás dolga. Mégcsak nem is egyszerűen ötletességé. Nélkülözhetetlen az a több­let, amit csakis a tudomány — jelen esetben a népműve­lés-tudomány —- képes adni. Pontosabban képes — volna adni.. j MŰVELŐDÉSI rendsze­rünk kialakítása és fejlesz­tése az elmúlt két és fél év­tized alatt tulajdonképpen különböző fehér foltok föl­számolásából állt. Az utóbbi években jutottunk el addig', hogy a továbbfejlődés nem új művelődési intézmények — iskolák, művelődési házak, stb, — létrehozásától függ, hanem a megtevők hatósu­garának növelésétől. Azaz a népművelési tevé­kenységük minőségileg ma­gasabb szintre emelésitől! Nyílt kapukat dörigeiünkt, vethetnék közbe azok a szo­ciológusok, pedagógusok, iro­dalomtörténészek, okik már éveik óta népművelési témák tudományos vizsgálatával foglalkoznak. Tíz tudomá­nyos intézményünk foglalko­zik művelődésszociolőgtiíü, il­letve művészetszociológiái vizsgálatokkal. Négy másik helyen folytatnak hasonló jellegű lélektani kutatásokat. Űjabb hét intézmény munka* tervében pedig küt&rtböző művészeti hatásvizagélatok szerepelnek. A TUDOMÁNY tehát —a különböző táistudományágak felől közelítve —, egyike mé­lyebbre hatol a népművelés kérdéseinek tanulmányozásá­ba. Sajátos folyamatról van szó, amelynek eredménye­ként — pontosabban: össze­geződéseként ! —. a tudomány új ága, a népművelés-tudo­mány jön létre. Mindez perezje, nent spon­tán zajlik le, Holott nem rit­kán úgy teszünk, mintha a népművelésnek csupán, foko­zottabban kellene kihasznál­nia a különböző tudományos kutatóintézetek megtestesí­tette lehetőségeket. Magya­rán: mintha csakis több pénzre volna szükség, hogy a népművelés problémáit — tudományos ..bérmunkaként” föl lehessen dolgoztatni a társtudományágak szakértői­vel. Vitathatatlan ugyan, hogy ez is előrelépés volna. Különösen a pillanatnyi hely­zethez képest: rendkívül nagy a távolság a népműve­lést kutatók és gyakorlók kö­zött. Olyannyira, hogy a ku­tatások eredményei-követ. kertetései nemigen jutnak el azokhoz, akik a tapasztala­tokat a napi munka próbá­jának vethetnék alá. Más­részt az is tagadhatatlan, hogy a kutatási témák kivá­lasztásának esetlegességein ugyancsak érződik a föntebb említett távolság a köznapok aktuális kérdőjeleitől. A legjobban azonban azok a tudományos műhelyek hiá­nyoznak, ahol a résakutatási eredmények szintézise végbe, mehetne. Erre különösen al­kalmasak a szellemi élet ör­vendetesen fejlődő vidéki központjai. Debrecen, Szeged, Győr, Veszprém, s a többi város kialakítandó közműve­lődési fórumai nélkül ugyan­is elképzelhetetlen a népmű­veléstudomány kifejlődése. A NÉPMÜVELÉSTÜDO­MAN'Y műhelyeinek létreho­zása azonban alig képzelhe­tő el parancsszóra, rendele­tek útján. De a jelenleginél kedvezőbb helyzetet kétség­kívül lehetne — sőt kellene! —, teremteni, a többi között az egymásról nemigen tudó kutatók elszigeteltségének megszüntetésével.. Okos ösz­tönzők alkalmazásával: a népművelők anyai és erfcöl- tsri érdekeivel .összhangba kellene hozni a tudomány eredményeinek alkalmazását. Ez, persze, elválaszthatatlan a jelenlegi — javarészt szok­ványos írásbeli jelentéseken és formális ellenőrzéseken alakuló —népművelési „mér- fékrendszer’* megváltoztatá­sától. Sokat segíthetne, ha el­sősorban a szomszédos szo­cialista országok hasonló vizsgálatokat folytató intéz­ményeivel. tudósaival szoro­sabb kapcsolatokat alakíta­nánk ki. Mint a tudományos munkamegosztás, mind a ta­pasztalatok kicserélésé, mind pedig az kiformációosere cél­jából. * r v. m. A címben nincs félreértés, vagy elleplezés: Egerben, a házasságkötő teremben, há­rom estén keresztül adott or­gonahangversenyt a város­nak immár gyakran vendég- művésze: Kovács Endre. A művészi és közönségsiker csak azoknak meglepetés, akik az orgonának a vonzá­sát nem ismerik, illetve akik aláértékelik az egri közön­ség zene iránti vonzódását. Kovács Endre rendkívül összetett és átfogó műsort állított össze közönségének. Buxtehudeval kezdett, hogy Bach muzsikájához hangula­tot teremtsen. Ezek a Bach által írott cím és téma nél­küli zenejátékok nem hord­ják magukon a modern ze­ne találó, vagy kevésbé si­került témacímkéit, egysze­rűen „csak” toccaták, ada­giók, fugák vagy „csak” elő­játékok. de belőlük mindig az emberi harmónia szól legújabb számában Dévényi Ivén Nagy István modern magyar festményeit és a ba­latonfüredi Roisz-kollekció anyagát ismerteti; P. Szűcs Julianna az Európai Iskola gyűjtőjének és esztétikusá­nak. Mezei Árpádnak a gyűj­teményéből a szülőföldjén, dunaharaszti gimnáziumában megrendezett kiállítást mél­tatja. László Miklós Gobbi Hilda színházi emléktárgy«; és népművészeti alkotásai közt tallózott, és érzéklete­sen mutatja be a képzőmű­vésznek indult ma is kedv­vel festő-rajzoló páger An­talt. > A művészportrék sorában ezúttal Bene Géza, Ország Lili. Hikadi Erzsébet^ Berki Viola, Kocád» László, íSzalat- nyai József festő-. Kiss Roóz Ilma keramikus- és Papp Gá­bor .grafikusművész szerepel a lapban. Forrásértékű Heitler László írása Ferely Imre 1327-ben készült, alig ismert Bartók­rajzáról. amelyet a nagy ze­neszerző aláírása és saját ke­zűleg kottázott saonataresz- lete hitelesít. Kezdő műgyűjtők számára tanulságos Rokas Sándor folytatásokban közölt vallo­mása, a Műgyűjtői tévedé­seim, valamint a háború előtti bútorhamisításról szóló visszaemlékezés. Tájékoztató a műalkotások hozzánk, hol nemes pátosz- szál, hol a líra tartományait bebarangolni híva meg. S mekkora ugrás stílusban és hangulatban is Mendelssohn­hoz, amikor szonátája fel­hangzik a kis méretű orgo­nán. Mennyi családias meghitt­ség árad Liszt Karácsony cí­mű művéből, s rögtön hozzá­tehetjük. hogy az utókor mi­lyen szemfülesen és milyen pontosan használta fel a ked­ves dallamot a hangulat mo­dern változatának dalba fog­lalásához. S erre a finom és meghitt hangulatra rákövet­kezett Dubéis latin tempera- mentumú Fiat lux című kom­pozíciója. hogy belementse lelkünket a fenségesség hangzúgásába. A műsor zá- rószémaként felhangzó Boel- man-mű, a Gótikus szvit tán­cos derűje csak pompás csat­tanóként volt felfogható. Kovács Endre orgonajáté­külföldre ajándékozásának módozatairól, külföldi auk­cióárak, képtőzsdei speku­lációk ismertetése, könyv­szemle, hírrovat és a Moza- ik-rejtvénypályázat egészíti ki a gazdagon, több színes képpel illusztrált művészeti folyóirat anyagát, melynek címlapját Papp Gábor grafi­kusművész tervezte. kát már nem először méltat­juk. Most is meg kell jegyez­nünk, kíváncsian várjuk, hogy egyszer a kamaramére­ten túl szólaltasson meg Egerben is nagyobb hang­szert, amely jobban repre­zentálja hatásában is a nagy­szabású orgonairodaimat. A három hangversenyest énekes vendége a magát be­tegség miatt kimentő Németh Alice helyett Mikes Ibolya* a Filharmónia szólistája, ma­radéktalan hatással énekel­te számait. A János-passió- beli ária Bachtól, vagy Händel Josua-áriája ízelítőt adott a kor stílusából, leve­gőjéből; Schubert Ave Ma­riáját vastaps fogadta, mert a híres dallamot megejtő ér­zelemgazdagsággal énekelte a művésznő. A hangverseny legérettebb énekesi teljesít­ményének mégis Mozart Al- leluja-részletét tartanánk, mert ebben a muzsikában az öröm és diadal, az emberi boldogság sajátos áradását hordozta az ária. Az Országos Filharmónia jó szolgálatot tesz a zene ügyének azzal, hogy ezeket a sajátos hangversenyeket, a kedvező adottságokat kihasz­nálva Egerben, a szokásos bérletein felül is megrendezi. A művészek és közönség egyaránt nyernek ezekkel a zenei estekkel. Ez a siker is biztatás arra, hogy tovább szélesítsék az alkalmakat és a hangverseny-lehetőségeket a zene barátai számára. (farkas) Történelmi emlékek, ritkaságok Ä Magyar Tudományos 'Akadémia tudósklubja jelei történelmi emlékeket őriz a magyar történelem kiváló sze­mélyiségeiről. Arany János egykori lakosztályában jelenleg c tvdórklub és : z :r ttár egy részlete kapott helyet. Ugyanitt őriznek számos löi U.iel.nl emléket is. A MŰGYŰJTŐ jövőnfcről beszélek, te meg azt kérded, miért izzadok... Meleg van. Fülledt az éjsza­ka. Te nem érzed? Giuliano tagadoan ingatta fejét. — Te vagy az áruló? — csattant fel váratlanul Pss- ciotta. — Megszegted adott szavadat. Azt hiszed, nem tudom, hogy a hátaim mö­gött átadtad Verdiani kapi­tánynak írásos nyilatkozato­dat és ebben a Gmestra-ka­pui vérfürdőből mindent ma­gadra, magunkra vállaltat! Miért tetted?! — Hogy a vitenbói tárgya­lás majomketrecébe zárt fiú­kon segítsék... — Röhögnöm kéül Ezt mondja Giuliano, az okos, a bölcs. Tudod, kiken segítettél? Ä nagy hatalmú és tekintélyes haverjaidon ... Don Calón, azon. a szemét, malacképű Matramgám, aki a parancsot hozta, Don Paolo Bontan, és a kereszténydemokrata főko- riíeusokon ... Hiszen leírtad, egyedül te meg én vagyunk a bűnösök és nem ők. Ver- diani. az a rothadt kopó, rá­szedett, testvér ... Hol a cse­rébe beígért útlevél? Mutasd meg! Hol a szabadság? A me­nekülés? És ezzel nemcsak a saját bőrödet kockáztattad, hanem az enyémet is... Min­denkiét, aki hozzánk tarto­zott. — A fiúk rács mögött van­nak — védekezett meghök- kenten Pisciotta vádjaitól Giuliano. — Hát aztán?? Hónapok óta folyik már a cirkusz el­lenük. Eddig a római urak óvatosak voltak, mert attól tartottak, hogy őket is bele tudjuk keverni, de most fel­mentetted őket és ezzel meg­pecsételted kettőnk balsor­sát. . . EjfSl jóval elmúlt. A Gönc öl-szekér rúdja a nyu­gati látóhatár pereméhez kö­zeledett. A tenger felől alig észrevehető, sejtelme» kék homály vibrált. A Maratoni« út egyik beszögellése mögött már hatodik órája várako­zott Perenze százados. „Bár mindig így vánszorogná az idő” — gondolta és egyre gondterheltebben pillogott, szinte percenként, karórája foszfor es zkáló számlapjára. Ideges türelmetlenség áradt szét sejtjeiben és már látni lehetett a Fő utca néhány háza felett a halványan fel­szálló füstöt. — A pékek befűtöttek E- mormogta fennhangon. A hát­só ülésen szorongó három csendőr is magához tért a nyitott szemű kábulatból. Az őrmester megjegyezte: — Rövidesen munkába indulnak a parasztok is... és egy óra múlva felkel a nap ... Le­het, hogy ez a gazember ló- vátett minket? — Nem hinném. De ne fe­ledjék, az utcába az akció végéig senki sem léphet be I — jegyezte meg Peren ze. j — Kordont húzzunk, szá­zados úr?... Amondó va­gyok mégis, hogy a két mák­virág lelépett, mi meg, mint egy rakás tehetetlenség, tét­lenül nézzük, hogyan röppen­nek el orrunk elől a madár kák. — Ne károgjon? — fatetű, le ingerülten őrmesterét Pe­renze. (Folytatjuk) H. — Luca is hazudik —szó­lalt meg komoran Giuliano. — Mondd, mivel hálózott be? Mennyiéti, vásárolt meg ma­gának ? — Engem nem lehet meg­vásárolni — tápászkodott fel térd eléséből sértetten Fis- ciorta. — Én az életünket akarom megmenteni, a csalá­dunkat ... Anyád, testvéreid ismét börtönben ülnek. El­lenünk fordult a maffia is. Itt mindenki ártatlan, csak te meg én, mi vagyunk a gyilkosok... Luca legalább írásban ígért útlevelet. Ne­ked is. Meg ma éjjel átvin­O f am, májú* «* csütörtök nének bennünket a szoroson Tuniszba, ha te is akarod. Gyere velem,.. — Minden elveszett, Gas­pare, És mi tulajdonképpen még nem is éltünk. Ma len­nék huszonnyolc éves. És te? — töprengett hangosan Giu­liano, miközben le s fel sé­tált a szobában. — Én? — hökkent meg a váratlan kérdéstől Pisciot- ta... — Én huszonhét múl­tam akkor, ha te huszon­nyolc vagy ... De hiába mon­dasz bármit, vagy gondolsz, én nem vagyok aljas... — Azt hiszed? — és Giu­liano hosszasan fürkészte unokaöccse arcát — Miért izzadsz? Pisciotta összerezzent. Nyir­kos tenyerével ösztönösen homlokához kapott: — Én? ,.. Hogy micsoda vicceid van­nak! — nevetett kényszere­detten. —- A menekülésről, a Arany János egykori hálószobája. Jelenleg az ünnepélyei aláírások színhelye. A Mit^osVTr.jv az AFaA-tmia irattárának egyik ritkaságé •—— - p(ri foto —- Molnár Edit felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents