Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

*>s?jMjjswísjM7ss.r.//f/s/sss/?rjrmw»Jorsm-rrszrjiUjjMi Először is nem igaz, bogy az cm-' | bemek akkor is tapintatosan lsen | fogalmaznia, amikor halált okoaó ^ ostobasággal áll szemben; ^ nem igaz, hogy Magyarországon í a növekvő autó- és. motarkerékpár- ^ forgalom miatt emelkedik törvény- : szerűen a közlekedési balesetek szá. ; nem igaz, hogy a magyarországi úthálózat állapota eredendően hoz­zájárulna a súlyos, vagy könnyebb, a halálos, avagy csak koccanásos balesetek száma növekedéséhez; s végül nem igaz, hogy a rendőr­ség, ezen beiül a közlekedési rend­őrség lenne az az egyedüli „csoda­szer”, amelynek mindenütt való je­lenléte megoldaná ezeket a prob­lémákat. Ezzel szemben igaz, hogy mind- előbbiekben van igazság is, de nem ; meghatározó erejű, s ami legigazaibb § igazság: kevés önmagára valamit is adó, kulturált ország akadhat ma­napság széles e földiekén, ahol a közlekedési morál hovatovább eny- nyire a brigantizmus mocsarába ful­lad. Ne szépítsük a dolgokat, ha­zánkban a gépkocsik, s a gépkocsi­vezetők számának növekedése mö­gött nemhogy elmaradt, hanem mö­götte fel sem tűnik — a közleke­dés etikája. Hogy emberek, ha a volán mögé kerülnek, fenevadakká válnak és úgy érzik, hogy fenevadakkal kell megküzdeniük, ez pszichológiai té­nyező, — de tömegpszichológiai. Ott, ahol a közvélemény elsődlege­sen, s utána, de csak utána, má­sodlagosan, az államhatalmi szervek nem teremtik meg azt a légkört, KOKT EH Nem igaz! amelyben nem bontakozhat 3d, s ha kibontakozhatott is, nem terjed­het tova a brigantizmus pszicholó­giai kényszere, nos, ott törvénysze­rű az ököljog koncepciója a köz­utakon. Milyen öröm és milyen ritka do­log — talán éppen emiatt is oly örömteli —, ha a nem belátható, de hosszan emelkedő útszakasznál az előttünk járó tehergépkocsi so­főrje a kellő magasságból visszaint — előzhetsz, nem jön semmi... Milyen öröm és ritka dolog, ha negyedórái várakozás után, a fő­vonalon haladó gépkocsi lassít, vagy fékez és int is, hogy fordulj ki te is, — utat enged a számodra... Milyen öröm és ritka dolog, ha valaki lelép a járdáról a zebrára(!), hogy akkor meg is álljanak a mo­torok és az autók... ... Es milyen ritka dolog, hogy ha valaki lelép a járdáról, akkor szapora lépteikkel haladjon át a gya­logos-átkelőhelyen. Az, hogy a sebességkorlátozást nem tartják be Bem az autósak, sem a motorosok, — ma már oly min­dennapi, hogy teljesen nevetséges bármilyen sebességkorlátozó tábla elhelyezése. Az, hogy az előzés ki- kényszerítse még ott is mindenna­pos, ahol tilos az előzés, azt minden gépkocsit, vagy motort vezető em­ber tudja és látja. Egyszóval, hogy a gépkocsi, avagy a motorkerékpár — de kerékpár is! — ma hazánkban sokak kezén nem közlekedési eszköz, nem világot megismertető technika, élményt és szórakozást nyújtó „társ”, hanem brutális fegyver a rejtett ember- és társadalomellenes ösztönök kiélé­sére. S ha nem igaz az sem — ez a legdühítőbb az egészben! —, hogy egyébként azok lennének túlsúlyban az országutakon, akik részeges cowboyként száguldoznák hazánk nem éppen széles útjain; nem igaz ugyanis, s ez a legelképesztőbb, hogy a pszichológiai torzszülöttek, a lelki színvakok, a volán-orv gyilkosok ad­nák a magyar gépkocsivezető társa­dalom többségét. Nem! Itt a kisebb­ség, a töredék kisebbség fékevesz­tett terrorjáról van szó. A mániáku­wmrmrMr* | soknak országúti uralmáról, ante- ^ lyet a józan túlnyomó többség bir- § katürelemmel visel él, — legfeljebb g gyakrabban jár temetésre, avagy job- g bdk esetben a kórházba beteglátöga- | tásra. Nevelésre van szükség. Közhely? | Az! Mégis e közhely megvalósítá- g sára van szükség. S nemcsak a fel- | nőtték társadalmában, hanem már ^ az iskolákban. Nevetséges és aggasz- | tó is egyben hogy sem az általános g iskolákban, sem a középfokú tan- g intézetekben nem oktatnak szerve- S zett formában közlekedést, közieke- g dési etikát, avagy közlekedési mo- | rált. Meg vagyok győződve róla, | hogy most néhány begyepesedett lel- S kű és agyú „szakember” felhorkan, | — már ezt is oktatni? > Igeb. Oktatni — kell. Azazhogy | kellene. Életünket forradalmasítja, 8 megváltoztatja a közlekedés. A gép- 8 kocsizás nemcsak technikai, hanem etikai, emberi kérdés. Társadalmi konzekvenciákat igényel. A gépko­csivezetésből vizsgát kell tenni. A gépkocsit ismernie kell a vezetőnek. Önmagát, önmaga és a közlekedés­hez való viszonyt nem? S végezetül még egy „nem igaz”-! Nem igaz hogy ennek így kell lennie, hogy ezen ne lehetne neve­lés, de a legkeményebb rendőrségi intézkedések eszközeivel is változ­tatni. Ja WSSSSSSSSSSSSJ**SSJ,SSSSSSSSSSSSS*SSSSJ'SJ'J’Á MáV///////> y/////////////KOT AZ IDEGEN JOBBAN JÁR A tények most egyetlen üzemre, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemre vonat­koznak. A példát máshon­nan is vehettem volna. Még tavaly történt, ^ hogy az üzemben több műszaki dolgozó bejelentette: más­hová megy dolgozni. Az üzem vezetői elkezd­ték firtatni: mi rejlik az el­határozás mögött. Rossz üze­mi közérzet? Anyagi hát­rány sújtotta az érintette­ket? Családi nehézségiek késztették őket a meglepő elhatározásra? Ha most barkobáznánk, a kérdésekre általában „is”- sel kellene válaszolnunk. A jászság Gyöngyöshöz legközelebb eső részén új gyár épül. Az új gyárnak dolgozókra van szüksége. Toborzóik így jutottak el a kitérőgyár néhány olyan fiatal műszaki dolgozójához, akik az új gyár körzetében laknak. Nagyon gyorsan megígérték a toborzők, hogy ezek a fiatal emberek la­kást és magasabb fizetést kaphatnak, ha rászánják magukat a munkahelyük megváltoztatására. De hát miért nem eredeti munkahelyükön kértek or­voslást ezek a műszakiak? O O O O Koller György igazgató­nál, Boros Vince csúcstit- kámál és Sántha István szb- titkámál kerestem választ: vajon 6k hogyan ítélik meg a történteket, szükségük volt-e valamiféle tanulság megfogalmazására, mi múl­hatott rajtuk? A távozók között volt az üzem KISZ-titkára, két mérnöke, a közgazdásza, há­rom technikusa. Valameny- nyien olyan emberek, akik­ről az első hallásra is fel lehet tételezni, hogy ko­molytalanul nem cseleksze­nek, hiszen olyan beosztás­ban dolgoztak az üzemben, amely megkövetelte a hig- -adtságukat. És munkájukat ' >'.megelégedésre végezték c-1 > • Az üzem három vezetője -■ mástól függetlenül is ■ • onos módon foglalt állást. ■1 angsúlyozták, hogy érzé­kenyen érintette a gyárat a műszakiak kiválása, közgaz­dászuk azóta sincs, az egyik mérnök helyére az ország volabbi vidékéről kellett ózni egy „ismeretlen” em- -t. Akik elmentek, azok te az üzemben nevel­ek, ott lettek „valaki­az üzem vezetői tehe- V voltak, a Vérük volt. o o o Bértömeg-gazdálkodás egy­felől, ami serkenti a fizikai dáQcodás beivezetésére hivat­kozni. Még akkor is, ha ez nem csak a MÁV-on mú­lott De! Évekkel ezelőtt kaptak több mint hárommilliót a gyöngyösiek lakásépítésre. Papíron kapták meg a pénzt, bár ők már építőket is sze­reztek, mert közel húsz la­kást tudtak volna biztosíta­ni ebből az összegből, ha az ő gondjaikra bízzák. Mire a pénz eljutott a beruházó vállalathoz, már jóval keve­sebb lakást lehetett belőle csinálni, mivel az árak köz­ben megugrottak. De az idő is haladt, és a lakásoknak csak egy kis része van még meg. Ebből nemrég kettőt tudtak kiutalni. Ügy volt, hogy tavaly nyolcszázezer forintot kap­nak lakásépítkezések támo­gatására. Kamatmentes köl­csönnek adhatták volna, ha megkapták volna a pénzt. Ma sines belőle egy fillér sem. Ezekben a dolgokban nem Itt helyben döntenek, ha­nem az Igazgatóságon. Ott, „fenn” mondják ki: melyik dolgozó juthat „lenn” lakás­hoz, pedig ott senki nem is­meri az itteniek helyzetét lakásügyben. o o o o Nem folytatom. A példa világos. Mi több: önmagá­ért beszél. G. Molnár Ferenc „Szezonális vendéglő...” (?!) A címül idézett jelzős szer­kezetet a lapunk hasábjain megjelent egyik cikkből emeltük ki. A jelzőül hasz­nált szezonális szóalak kü­lönösen figyelmet érdemel. Nemcsak azért, mert keve­rék forma, hanem elsősorban azért, mert újabban egyre gyakrabban kap feleslegesen szerepet. Alapszava a fran­cia eredetű szezon hangsor, képzője pedig latin. Éppen ezért illeszkedik bele ez a szóalak a „latinos magyar­ság” szótárában oly gyakran szereplő e képzési sorba is: brutális, drabális, fatális, originális, legális, szezonális stb. Bár a francia eredetű sze­zon szavunk lassan közkele­tűvé válik, mégsem tartjuk helyesnek, hogy oly gyakran kap nyelvi szerepet. Először is elég bizonytalan a jelen­téstartalma, s bizonyos be­szédhelyzetekben egyértel­műbb lenne közlésünk, fogal­mazásunk, ha a következő magyar szavak, szókapcsola­tok kapnának helyette sze­repet: idény, évad, évszak, időszak, határozott időtar­tam stb. Az is kétségtelen, hogy a szezon hangsor szó család ja Is egyre terebélyesedik, népe­sebbé válik. Különösen gyak­ran halljuk és olvassuk a kö­vetkező összetételeket, szó- kapcsolatokat: szezonmunka, szezonbérlet, szezoncikk, sze­zonáru, szezonnyitó, szezon­záró, futballszezon, barack­szezon, uborkaszezon stb. De az átvitt értelmű uborkasze­zon összetétel helyett nem lenne szerencsés az uborka ­idény, az uborkaévad, ez uborkaévszak összetett sza­vak használata. A szezon szó egy tréfás, humoros vagy inkább gu- nyoros értékű szólásban is szerepet kapott: összetévesz­ti a szezont a fazonnal. A szezon hangsornak újab­ban két képzett formája is egyre elevenebbé válik. A címben is idézett szezonális képzett forma mellett jelent­kezik a szezonizmus szóalak is. Egy jelentésben olvastuk a következő mondatot: „Nem tudunk egyetérteni a sze­zonizmus egyoldalú és káros szemléletével”. Csak a szö­vegösszefüggésből tűnt ki, hogy ezzel a szóval arra utalt a jelenté® megfogalmazója, hogy elítéli az idényszerűsé­get, a csak bizonyos idősza­kokhoz, meghatározott idő­tartamhoz kötött munkát. Különben szavunk kiejté­sével kapcsolatban azt is szó­vá kell tennünk, hogy egye­sek az idegen kiejtést után­zó igyekezetükben franciás orrhangú magánhangzót ej­tenek helytelenül és modo­rosán. A szezon szó hangso­rában, hangszerkezetében is megmagyarosodott, ne ejtsük tehát franciásan, idegensze- rűen. Dr. Bakos József dlriiztő kf'deia — Nem! Soha! — mondta határozottan Eufrém Lajos- né, szül. Mélypataki Róza, s mint csataló a kürtre, kapta jel a fejét, mert leánya, a szép keblű Marion még el­lenkezni merészelt. — De, Anyu! — mondta, de aztán elhallgatott, mert Róza asszonytól olyan po­font kapott, hogy forró lett tőle a nadrágocskája ... — Egy szót se többet! Ezért neveltünk, Marion? — Mária vagyok, juszt is Mária — hüppögte a leány, de teljesen eredménytele­nül, mert Eufrém Lajosné nem szokott másra figyelni, ha maga beszélt... — Ezért neveltünk? Iskoláztattunk? Hogy képes lennél egy ilyen jöttmenthez... Nem, soha! Én ilyen fattyának még faty- tyabb gyermekét nem válla­lom el soha a magam uno­kájának. Megtiltom, hogy beszélj róla. Megtiltom, hogy gondolj is rá. Most is rágondolsz? — csapott le villámgyors kérdéssel a szép keblű Marionra. — Igen. Mit tőnek, ha szeretem, ha hozzá akarok menni feleségül?... Ha... — Semmi „ha”. És semmi „afesreés”. Apád meg én tudjuk, hogy mi a jó neked. Csak a javadat akarjuk. Az a fiú nem való a mi társa­dalmi köreinkbe. — De, Anyu — makacs- kodott a szerelmes Marion — hisz kedves fiú, egészsé­ges fiú, jó szakmája is van, szeret is engem... A féle­sége leszek, vagy egy autó elé vetem magam — kapko- lott a fejéhez a szép keblű Marion, mintha pillanaton­ként akarna meggyőződni róla, hogy helyén van-e még a parókája? — Inkább kiterítve lássa­lak, mintsem ezzel... Mi­lyen autóra is gondoltál? — kérdezte váratlan aggoda­lommal Eufrém Lajosné, szül. Mélypataki Róza. — Hogyhogy, milyen au­tóra — hagyta abba a hisz­tit Marion, a drága egy tű­nő pillanatra. — Hát nem mindegy? — Nem. Egyáltalán nem mindegy. Éppen erről van sző. Te, te felelőtlen lélek. Képes lennél akármilyen ko­csi elé odavetni magadat?.. Hát nincs benned, hát tény leg nincs benned semmi ön érzet? Az apádnak valódi eredeti, mustárszínű Volvo- ja ... weg... Ah! Nincs a mai fiatalokban már semmi öntudat, önbe­csülés ... Képes lenne ne­kem odavetni magát egy — egy Moszkvics, vagy Za- porozsec, sőt, uramisten, ta­lán még egy Trabant elé is... — A Trabanttól is meg le­het halni... És különben is, Ödön apukájának is ázván... — Hát ez az! — síkoltott fel Eufrém Lajosné, szül. Mélypataki Róza. — Ez az! Hogy annak az átkozott Ödö­nöd apukájának is Trabant­ja van. Nem érted? Csak nem fogunk a mi Volvónk- kal lealacsonyodni egy Tra- bantos családhoz? Trabant­hoz nem adunk! Vedd tudo­másul! — mondta még egy­szer és igen határozottan Eufrém Lajosné és mit sem törődve leánya, a szép keb­lű Mária, azazhogy Marion könnyeivel, elmerülve tanul­mányozta tovább autónyere­mény-bet étkönyveit. (egri) © tSfll. máj» SS., vasárnap állományú dolgozók haté­konyabb munkáját, bérbefa­gyasztás másfelől, ami nem ösztönzi azokat, akik nem „kezük” munkájával kere­sik meg a kenyerüket Fur­csa ellentét ez, de az itteni­ek nem tehetnek róla. Az igazgató két éve ke­rült az üzem élére. Koráb­ban a párt- és a szakszer­vezet vezetői kénytelenek voltak operatív gazdasági te­vékenységet is folytatni. Most teljes az összhang köz­tük és a gazdasági vezető között. Az igazgató ugyan­ezt mondta a partnereire. A hatékony változások elismerését mi sem bizonyít­ja jobban, mint a Minisz­tertanács és a SZOT vörös zászlaja, amit nemrég vet­tek át ünnepélyéé keretek között. „Tömeges” ldlépés, vörös zászló: az ellentét túlságo­san nagy. o o o o Az új mérnöknek lakást kellett adni azért, hogy el­fogadja az állást Gyöngyö­sön. A régi mérnök csak öt­venezer forint kölcsönt kért, hogy megkezdett lakásépít­kezését befejezhesse. Nem kapta meg. A másik távozó is lakás­gondján akart segíteni, mert itt hiába fordult ebben az ügyben a munkaadójához. Szóval: a lakás. Csak az kaphat lakást, aki máshon­nan jön? A gyakorlat sze­rint — igen. Mi indokolja 5 ezt? Senki nem tud rá ma-| gyarázatot adni. De az itte-§ ni vezetők is látják: bizo-^ nyos és fontos munkakörő-& két, méghozzá nem is fizi- § kai munkaköröket csak úgy ^ lehet jól képzett emberek- i kel betölteni, ha lakást is ^ adnak hozzá. Erkölcstelen „árukapcso- ^ lás” lenne ez a munkavál-^ laló részéről? Felháborodni ^ ugyan lehet ezen az igé- ^ nyen, de azzal semmire sem > jut senki. Kevés a lakás, ez 8 tény. Ha valaki a főváros-^ ból vagy más nagy város-S ból hajlandó Gyöngyösre S költözni, annak „ára” van.S méghozzá „lakás-ára”. Ez a| kereslet és a kínálat törvé- ^ nye, a valóság könyörtelen ^ igazsága. De miért kell megtagad-1 ni a lakást attól, aki itt dől- ^ gozik. és odaadni a lakást^ annak, aki ismeretlenül jön* távoli vidékekről? O O O O s A szabály az szabály: em- ^ legették nem is minden él $ nélkül nem is olyan régen, § ha a MAV-ról esett szó. Al-^ lapítsuk meg, azóta sokat $ változott a szemlélet a vas- ^ útnál. Elég csak a korábban $ megemlített bértömeg-gaz­A VILÁGTÓL FÉLBE, — A VILÁGBÓL OLVASVA (Foto: Tóth Gizella)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents