Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
ftFogjuk meg és vigyétek* •« Oszfönöz-e a pénz? Teljes üzem szakad szombaton Vietnami műszak a Ilátravidéki Fémmfivelihen Plósz Anna a mezőgazdaság számára készülő láncokat szerelő gépen dolgozik, a vietnami műszakban. f CSAK LÁTSZÓLAG tűnik ' naivnak a kérdés. Mert ha a gyakorlati oldalát vizsgáljuk, vagyis hogy a béremeléssel párhuzamosan nő-e a munka tempója, termelékenysége, az elvégzett munka mennyisége, illetve értéke, már korántsem könnyű a címben feltett kérdésre válaszolni. Különösen akkor nem, ha nem tömegében, nem vállalati szinten, hanem egyénekre lebontva mérlegeljük a növekvő bérek mögötti munka mennyiségét. Pedig a téma annál is inkább aktuális, mert az elmúlt hetekben, hónapokban megyénk szinte valamennyi üzemében, vállalatánál emelték a dolgozók bérét, igy nát különösen hasznos lenne megnézni: jó helyre került-e a pénz, ösztönöz-e több, jobb munkára? Milyen hatással volt azokra, akik bekerültek. illetve akik kimaradtak a béremelés .útalapjából”. SOK AZONOS, közös, s ami mindenképpen biztató: aok pozitív vonása van az idei bérrendezésnek. Pártunk, kormányunk határoza. tai nyomán a legtöbb üzemben a nők bérét rendezték elsőként, és megkülönböztetett anyagi, erkölcsi megbecsülésben részesültek a jóban. rosszban kitartók, a törzs gárda tagok is. Elsősorban azok bérét növelték tehát, akik helytállásukkal, munkájukkal, példa- mutatásukkal szolgáltak rá, érdemelték ki. Van azonban az idei bérrendezésnek néhány ugyancsak közös, negatív vonása is. Az évtizedeken át uralkodó egyenlősdl szemlélet még ma is megtalálható, e nemcsak gazdaságilag, hanem erkölcsileg, politikailag is káros. Kevesebb jut a jóknak, s azok is kaptak, akik meg sem érdemelték. pedig hogy nincs két egyforma képességű, tudású, szorgalmú mérnök, hegesztő, gépszerelő. vagy villanyszerelő, azt az üzemek, vállalatok vezetői tudják a legjobban. A változás mégis lassú, s túl óvatos, EGYRE ERŐSÖDIK a vita egv másik szemlélet, gyakor. lat körül is: a végzett munka, vagy a beosztás határozza-e meg az órabért, a fizetést? — teszik fel egyre gyakrabban a kérdést az üzemekben. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy az utóbbi. Ez azért is szimpatikusabb a gazdasági vezetésnek, mert sokkal könnyebb a beosztásokat meghatározó kategóri-. ák szabályaira hivatkozni, mint a végzett munkát rend. szeresen felmérni, s nyíltan, szemtől szembe differenciálni. Így aztán, ha valaki előrelép automatikusan. emelkedik a bére is, függetlenül attól, hogy feleannyit sem dolgozik, felannylt sem kell dolgoznia, mint korábban. Pedig a szocialista bérezés elvét még csak félre sem lehet értelmezni: mindenki munkája alapján részesüljön az anyagi, erkölcsi javakból. Természetesen a magasabb beosztás magasabb jövedelemmel jár. de nem a beosztás. hanem a munka alapján. Még akkor is, ha üzemeink, vállalataink gyakorlata sajnos egyelőre még nem ezt bizonyítja. DE VAN MÉG egy harmadik fehér foltja is bérpolitikánknak. Az utóbbi hónapokban — tanulva a nagy munkaerő-vándorlás anyagi, erkölcsi következményeiből —, egyre több 6zó esett a jól dolgozók, a törzsgárda- tagok megbecsüléséről. S mint az idei bérrendezések is bizonyítják: a szavakat tettek is követték. És ez így is van jól, így is helyes. Szinte alig hallani viszont a munkafegyelem megsértőiről.. a lustákról, a „fogjuk meg és vigyétek” típusú emberekről; Pedig ők Is ott „dolgoznak’* az üzemekben, a vállalatoknál, és a legtöbbjük nem is keres rosz- szul. E SOROK IROJa az elmúlt napokban több üzemben is érdeklődött olyan dől. gőzök iránt, akiknek azért csökkentették az órabérét, vagy vontak meg kedvezményeket tőlük, mert keveset dolgoznak, passzívak, baj van a munkájuk minőségével is, „Sajnos nálunk is vannak ilyen emberek, de jövedelmükhöz, órabérükhöz eddig még nem nyúltunk hozzá” —, hangzott a rövid válasz. Megtoldva még azzal, hogy „az idei bérrendezéskor viszont kimaradtak a „kalapból”. Békességben élnek, „dolgozgatnak” tehát, elvégre jövedelmüket a végzett munkájuktól függetlenül is garantálja a vállalat. Velük kapcsolatban egyetlen kérdésünk lenne: vajon számukra mi az ösztönző, mi serkenti a több. a jobb munkára? A kérdésre alig lehet más szóval válaszolni: semmi. Ösztönöz-e a pénz? Mint az elmondottak is bizonyítják: igen is, és nem is. Pedig az üzemek, a vállalatok százezreket, milliókat áldoztak dolgozóik anyagi, erkölcsi megbecsülésére. Ideje, s érdemes lenne tehát azt is megvizsgálni: vajon szinkron, ban áll-e a végzett munka értéke a megemelt órabérekkel? ES NE CSAK összességében, globálisan, vállalati szinten, hanem üzemekre, munkahelyekre, munkapa. dókra, személyekre lebontva. Pontosan úgy, ahogyan a bérrendezés idején tették. Csak most ne a forint, hanem a végzett munka oldaláról. Koós József Ez a felajánlás méltó folytatása a X. pártkongresszus tiszteletére rendezett munka- versenyeknek, s a fiatalok lelkesedését mutatja a közelgő KlSZ-kongresszus előtt: A KISZ-esek felhívására a május 29-i szabad szombaton délelőtt és délután teljes műszakban dolgozott a Mát- ravidéki Fémművek számos üzeme. Több ezer munkás jött el, hogy önkéntes munkafelajánlásával segítse a vietnami dolgozókat. A május 10-én meghirdetett országos akció során összegyűlt pénzből egy ezer tanulót befogadó szakmunkásképző intézetet építenek és szerelnek fel, s ehhez az akcióhoz csatlakoztak megyénkben elsőként a Mátra- vidéki Fémművek dolgozói. Erdei János versenyfelelős és Káló László, a vállalat KISZ-bizottságának titkára, a fő szervezők elmondták, hogy a gépek mellett igen sok alkalmazott is dolgozott, egész sorok álltak úgy műszakba, hogy üzemvezető, művezető, diszpécser, adminisztrátor adagolta, „sapkázta” a tubusokat. A tubusüzem egyébként műszakonként mintegy 300 ezer forint termelési értéket állított elő. A doboz- üzemben 120 ezer, a láncszerelő üzemben pedig 80 ezer forint volt az egy műszak alatt megtermelt érték. A munka gerincét a szocialista brigádok végezték: Pál fi Sándorné „NguyenVan Troi” többszörös szocialista brigádja teljes létszámban dolgozott, s tervük szerint, mintegy 23 ezer darab tubust készítettek el. Korábban több felajánlásuk is volt árvízkárosultak részére, s ugyancsak a vietnami alapra. Földi Zsuzsanna KISZ-es brigádja szintén számos társadalmi munkaórát ajánlott már fel, s a szombati munkában pedig ezúttal i# túlteljesítette a normát. A dobozüzem legjobb brigádja, az ollózók, mint azt Szabó Franciska brigádvezető elmondta, két műszakra osztva végezték munkájukat, úgy csoportosítva a dolgozókat hogy minden ponton zavartalan legyen a szalagszerű termelés. A termelők munkáját csomagoló és szállító gárda segítette. ök is teljes létszámban megjelentek, s szállították illetve készítették élő az anyagot. Az összefogás és magas foA Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban, két napon keresztül tanácskoztak az ország műszaki. és közgazdasági főiskoláinak, felsőfokú technikumainak filozófiai oktatói a marxista filozófia oktatásának módszertani kérdéseiről. Az értekezletet a Művelődésügyi Minisztérium Marxizmus—leninizmus Főosztálya szervezte, amelynek képviseletében Filyó János főelőadó jelent meg. Hodászy Miklós igazgató megnyitója kú szervezettség jellemezte az üzemek munkáját. A fémművek dolgozóinak segíteni akarása példa lehet más vállalatok előtt is. (h) után dr. Dráviezki Imre docens bevezető előadása alapján megvitatták a filozófiai -világnézeti képzés és nevelés helyét és szerepét a kommunista szakemberképzésben; az elmélet és a gyakor. lat kapcsolatát a filozófiaoktatásban különös tekintettel a filozófiai és a szakmai gyakorlat, a filozófia és a társadalmi—politikai gyakorlat kapcsolatára; végül a filozófiaoktatás formáinak és módszereinek korszerűsítését. A vitában mintegy 30 filo. zófiaoktató vett részt. Országos módszertani értekezlet Gyöngyösön 240 forintért te gyártanánk, ha kellene. De nem kell, nem rendel a kereskedelem. Igaz, az ilyen cipőt ma már a gyár olcsóbban csinálja. A legdrágább cipőnket most mi 340 forintért adjuk. — Mikorra a vásárlóhoz kerül ez bizony drága lesz. — Ez igaz, de nem mi drágítjuk meg Mi most 30 —50 százalékkal olcsóbban termelünk, mint néhány évvel ezelőtt Mindez a műszaki fejlesztés eredménye, a kézi munkát nálunk is felváltották a gépek. — Akkor mitől drágább most a cipő? — Drágultak az alapanyagok. A múlt év őszén jutották el hozzánk a nyugaton már divatos új bőrök. Amíg például a marhabox- nak 312 forint négyzetmétere — ennyi volt három évvel ezelőtt is —, az importlakknak 691 forint. Tehát azt nem mondhatjuk, hogy drágult a cipő, mert ez már egy másik cipő. Nyugodtan mondhatom, hogy árképzésünk jő, műszakilag megalapozott — Felsőbb hatóságok el- lenőrzik-e a kalkulációt? — Eddig még nem ellenőrizték. A Cipő Nagykereskedelmi Vállalat központjában: Miskolcra a legjobbkor érkeztem. Az Északmagyarországi Cipő Nagykereskedelmi Vállalat' vezetői éppen az árakról vitáztak a Savaria Cipőgyár képviselőivel. Mondhatnám úgy is, alkudoztak. A nagyker 20 ezer női műbőrcsizmát rendelt a Sa- váriától, s még az év elején megegyeztek, hogy a gyár torija a tavalyi árat: 234,50 egy pár csizma termelőiára. De... ... emelkedik a termelői ár De a szerződés megkötése előtt most megjelentek a gyár képviselői és közölték, hogy a tavaly használt atlasz műszőrmabólés ellen a KERMI minőségi kifogást emelt és ezért új bélésanyagot kell keresniük. Találtak is egyet, amelyet midi műszőrmének neveznek, de ez a bélésanyag most három forinttal drágítja a csizmát. Kétezer párnál változik a külső anyag is, a sima hazai műbőrt mintás japán műbőr váltja fel, s ezért hat forinttal ismét emelkedik a termelői ár. összesen tehát kilenc forinttal. De ebből a 9 forintból 13—14 forint lesz, mikorra az üzletbe kerül a szóbanforgá csizma. A vita sokáig tartott, hosszasan győzködték egy. mást, míg megszületett a döntés. A kétezer pár csizmánál a nagykar elfogadta a gyár ármódosító javaslatát, de a 18 ezernél nem. A gyár képviselői azt mondották, hogy odahaza majd gondolkodnak a dolgon... A nagyker igazgatóját kérdezem: — Miért így döntött? — Ami a kétezer pár csizmát illeti, jogos a gyár követelése. A japán műbőr jobb, tetszetősebb, mint a hazai, így megéri a differenciát. A midi műszőrmét még nem ismerem, így nem tudom, hogy ez az új minőség megéri-e a három forintos pluszköltséget. Meg kell mondanom persze azt is, hogy a döntésnél közrejátszott a* a- kórúknéoy is, hogy a japán anyagból készült csizmát más gyártól y,em tudom beszerezni, míg a 18 ezer hazai alapanyagból készült csizmát megkaphatom a Duna Cipőgyártól, sőt, a Tiszától is. — És, ha ezek után azt kérdezem: emelkednek-e a cipőárak? — Nem akarok mellébe, szélni, de igen is — nem is. Van bizonyos ármozgás az olcsóbb cipőknél lefelé, a di- vaitcipőknél felfelé. Változnak az alapanyagok, módosult a forgalmi adó rendszer is — lefelé és felfelé is —, s ez nyilván mutatkozik a fogyasztói árakban is. Mi nem emeljük az árakat. Sőt. Engedélyezett árrésünk 5,5 százalék. 1970 első felében ezzel szemben 5,14 százalékos árréssel, míg 71 első negyedében 4,94 százalékos árréssel dolgoztunk. A Savaria Cipőgyár osztályvezetője: — A mi gyárunk összességében legfeljebb egy százalékkal emelte az árakat. A vásárlói tapasztalat többről beszél. — A vevő neon mindig tud különbséget tenni cipő és cipő között. Nem lát bele a cipőbe. Csak az árát látja, azt érzi a pénztárcája, de nem ismeri az alapanyagok és a kellékek összetételét. Az áremelkedés világjelenség. Ezt mi ugyan Igyekszünk kivédeni, de nem mindig sikerül. Cipőiparunk termelése évről évre növekszik, ma már megközelíti a 40 milliót. Ez nagyon nagy meny- nyiség. A hazai ipar ehhez nem tud alapanyagot biztosítani. Ezért dolgozunk importanyagokkal is, s ezek árai bizony emelkednek. Dolgozunk 294 forintos hazai felső bőrből és 691 forintos importbőirből is. Használunk 51 forintos és 260 forintos bélésanyagot is. Még egy példát említek: a gyártáshoz szükséges szögeket eddig egy hazai gyár szállította, de az most átállt olajkályhák gyártására, s nekünk a szöget külföldről kell beszerezni. S lehet, hogy drágábban. A divat is, a megnövekedett igények is befolyásolják az árakat. Egy-két évvel ezelőtt gyártmányainknak csupán egy százaléka tartozott a teljesen szabad árformát biztosító négyes kategóriába, míg most már a 10 százaléka. Tehát több lett az üzletekben a drágább cipő. ... az új modellbe sok minden beletér A Centrum Áruház áruforgalmi vezetője: — Cipőosztályunkon éves szinten legfeljebb 0,6 százalékos nyereségtöbblet mutatkozik. Ez az emelkedés is elsősorban a négyes kategóriába tartozó divatcipőknél tapasztalható. Emelhetnénk a harmadik kategóriánál is, de ezzel a lehetőséggel nem élünk. — Mégis úgy látszik, drágultak a cipők. — Nehéz ezt így általában bizonyítani, de cáfolni is Változott a divat, változtak a modellek. A vásárlók mindig szebbet akarnak, s ez a kereslet készteti a kereskedelmet arra, hogy drágább cipőket is rendeljen. — Az új modell új árat is jelent, s ebbe ugye sok minden belefér? — Igen. Az új modell lehetőséget ad a gyáraknak arra, hogy bizonyos keretek között emeljék a termelői árat. Az nyilvánvaló, hogy a vevőnek az a jó, ha olcsón vásárolhat, de nem szabad elfelejteni azt sem, az is érdé. ke. hogy legyen áru, legyen választék. A gazdasági me. chanázmus ösztönző rendszere lehetővé tesz ugyan bizonyos ármozgást, ezt érezni is olykor a pénztárcán, de látni kell azt Is, hogy megnőtt a gyárak vállalkozó kedve, van áru és választék bőven. Idézet egy országos kimutatásból: 1969 és 1970 első félévének árindexe: férfi utcai cipő női utcai cipő gyermek utcai cipő egyéb cipők 102 százalék 97 százalék 100 százalék 95 százalék 1970 és 1971 első negyedévének árindexe: 1970 és 1971 első negyedévének árindexe: férfi utcai cipő női utcai cipő gyermek utcai cipő egyéb cipiők 106 százalék 106 százalék 105 százalék 103 százalék Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat osztályvezetője: — A mi árszínvonalunk visszaesett. 1970. január 1- től a hármas kategóriánál engedélyezett 10 százalékos emelési lehetőségből mi nem használtunk ki egyetlen százalékot sem. — Vannak statisztikák, amelyek emelkedést, s varnak átlagszámítások, amelyek csökkenést mutatnak. — A számok önmagukban nem sokat mondanák, mert* nem mutatják, hogyan alakult az összetétele, hogyan változott a minőség, I A vásárlók véleménye szerint most drágább a oipő. — Melyik cipő? Ugyanaz a cipő pontosan ugyanolyan anyagból most is a régi áron kapható. Véleményem szerint nem az a baj, hogy drága a cipő, inkább az, hogy rosszabb a minőség, hogy gyorsan tönkremegy. Ezt többen megjegyezték, vevők és eladók egyaránt. De ez már egy másik téma. — Már megint drágább a cipő ... — Von olyan cipő is, ami olcsóbb. — Egy hónappal ezelőtt vettem a gyereknek cipőt, s máris tönkrement... — Üj anyagokkal új gépekkel dolgozunk,.. — Két évvel ezelőtt epy ilyen cipőt tudtam venni 250-ért, most 320 forint. . — Ez már nem ugyanaz a cipő ... — 651 forintot kérni egy női cipőért!? — Minden pénztárca megtalálja a maga cif' jét ... Idáig jutottam ölesebb lettem, de okos-' lem... VI4 r k • ittld 1971. május 30., visárss;
