Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-27 / 123. szám

AWWW'^\W/> W'.aa^aaAA/VV VWWWV/AMA//^//7/v*A\V

M

kAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAA>iAAAAA>VUMu^A><AAAAAAAAAAAAAAA/V«iX#

Szerda esti külpolitikai kommentárunk

Elefánt a csónakban

A NYUGAT-EURÖPAI POLITIKA olyan mozgalmasan hullámzik ezekben a napokban, mint a tőzsdék hangulata. A hasonlat annyiban is stílszerű, szinte percről percre újra bebizonyosodik az a különben régi keletű igazság, hogy a tőzsdének, magyarul a pénznek, igen sok köze van a politikához.

A nyugat-európai valutahelyzet kivétel nélkül minden politikai megnyilvánulásra alaposan rányomja a bélyegét — jó példája ennek Georges Pompidou francia köztársasági elnök most véget ért brüsszeli útja is. Az államfő hangsúlyozta hogy a dollárkrízis ellenére nem látja akadályát a Közös Piac további egységesítésével kapcsolatos előkészületeknek.

Pompidou konkrétan a gazdasági és a pénzügyi unióra gondolt és szavai a valutaválság körülményei között enyhén szólva nem hangzottak valami meggyőzően- Túlságosan közel van az a minapi szituáció, amelyre az volt a jellemző, hogy a dollárkrizissel kapcsolatban nem született semmilyen megegyezés.

i KÖNNYEN ELKÉPZELHETŐ, hogy a Közös Piac ? főhadiszállásán éppen ezt akarta ellensúlyozni a francia elnök, talán nem is utolsósorban a közelgő brit belépésre való tekintettel. Angliában ugyanis — valamennyi közvélemény-kutatás tanúsága szerint — óriási a belépést ellenzők tábora és a közös cselekvés hiánya a valutaválság idején nyilvánvalóan tovább növelte ezt a tábort Ugyanakkor Pompidou politikája most már szemmellát- hatólag a brit belépéssel számol, persze úgy, hogy ebből Párizsnak minél nagyobb haszna származzon. ' A mozaikok összeállnak: ilyen körülmények között Pompidou- nak Brüsszelben nem ártott valami gesztust tenni, azt érzékeltetendő, hogy az integrációs folyamat minden nehézség ellenére folytatódik.

A közvélemény minden esetre pillanatnyilag inkább a nehézségeket érzékeli, mint a francia államfő által hangsúlyozott folyamatot Ékre jó példa a müncheni bankértekezlet amelynek fő témája ugyancsak a jelenlegi krízis. Emmingen, a bonni szövetségi bank alelnöke az Egyesült Államokat tette a felelőssé a nehézségekért es azt mondta: a nyugat-európai pénzvilág képviselői most az amerikai gazdasági dilemmák kisugárzása nyomán úgy érzik: elefánttal utaznak egy csónakban.

WOLCKER WASHINGTONI államtitkár Ingerülten jegyezte meg, hogy még nem látott elefántot csónakban. Pedig kettejük közül alighanem a bonni bankárnak van igaza: az amerikai elefánt nyugtalankodik és mozgása billegteti a nyugat-európai pénzvilág csónakját is.

^^^^W/WNAAAAAAAA/VNAAAAA/WWWVVVVSAAfWWWWW«A/SAAA/WWVw'

Podgornij-Szadat megbeszélések

Kairóban

A Kairóban tartózkodó Nyikoláj Podgornij, a Szovjetunió

Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke Anvar Szadattal, az EAK elnökével tárgyal a Kubbeh-palotában.

(Telefoto — AP—MTI—KS)

Nyikoláj Podgomij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szerda reggel megbeszélést folytatott Anvar Szadattal, az Egyesült Arab Köztársaság elnökével, az Arab Szocialista Unió elnökével.

A megbeszélésen megvitattak több, kölcsönös érdeklődésre számot tartó problémát.

A két államfő kedd este a szovjet delegáció megérkezését követően félórás előzetes megbeszélést tartott Mint jelentettük az A1 Ahram szerint az első találkozón a két ország

együttműködésének kérdéNixon és Peking

N*

|éhány napja újabb érdekes fordulat következett be Kína és a vezető tőkés országok kapcsolataiban. Japán hivatalosan ;s lemondott az úgynevezett „Joshida-elv” alkalmazásáról. Ez a volt japán miniszterelnök nevét viselő doktrína lehetetlenné tette, hogy teljes gyárfelszerelések szállítására hosszai lejáratú hiteleket nyújtsanak Kínának. Arra számítanak, hogy az új helyzetben Japán — amely már így is Kína legnagyobb külkereskedelmi partnere — még erőteljesebb pozíciókat foglal majd el a kínai piacon.

Ez a lépés azonban túlmegy a két ország kapcsolatain — és túl a gazdasági szférán is. A legutóbbi hetekben nemzetközi érdeklődést keltett az úgynevezett

„pingpong-diplomácia”, amelynek során látványos módon fellazultak Peking és Washington eddigi rendkívül merev diplomáciai kapcsolatai. Természetesen az Egyesült Államokat és a Kínai Népköztársaságot még számos, döntő fontosságú vitás politikai kérdés választja el egymástól. Ilyen mindenekelőtt a Tajvan-kérdés. Annyi azonban kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben „nyitás” történt Washington kínai politikájában — és Csou En-laj nyilatkozatai az amerikai—kínai kapcsolatok „új fejezetéről” már jelezték, hogy a pekingi kormány lehetségesnek tartja a lassú, de szisztematikus változásokat

Már április közepén, amikor a Washington—Peking kapcsolatok hírei a legnagyobb feltűnést keltették, nyilvánosságra került, hogy az amerikaiak mindenekelőtt Japánnal egyeztetik Kína-politikájuk lépéseit. Erre a célra külön, magas szintű bizottságot hoztak létre. Ilyen előzmények után " mostani japán döntést’ lehet értelmezni, mint

IfTL május 27., csütörtök

Nixon Kína-politikájának szerves részét.

A kapcsolatok jelenlegi helyzetét reálisan elemezve a Nixon-adminisztráció részéről eddig a következő fontos lépéseket lehet regisztrálni: 1. jóváhagyják

nem stratégiai jellegű árucikkek közvetlen exportját Kínába és az onnan származó importot; 2. az USA hajlandó beutazási vízumot adni kínai látogatóknak, vagy azok csoportjainak; 3. jóváhagyják Kína számára a dollár felhasználását nemzetközi pénzügyi műveletekben, s ebből a célból megteszik a szükséges devizaintézkedéseket; 4. amerikai olajvállalatok bizonyos kivétellel engedélyt kapnak arra, hogy üzemanyaggal lássanak el Kínába tartó, vagy onnan érkező hajókat és repülőgépeket; 5. amerikai hajók engedélyt kapnak arra, hogy kínai rakományt szállítsanak nem kínai kikötők között

Ezeket a gyakorlati

“ döntéseket a fontosabb politikai természetű kérdésekben kevésbé határozott de eléggé félreérthetetlen lépések' követték. Bejelentették Resto-n, a New York Times főszerkesztőhelyettesének kínai utazását, s már korábban, az egymást követő Nixon- és Csou En-laj-nyilatkozatok során szóba került az amerikai elnöknek, vagy valamelyik családtagjának kínai utazása. Természetesen a jelenlegi politikai helyzetben ennek realizálása nem lehet napirenden. Annak azonban, hogy ez a párbeszéd megtörtént, mégis igen fontos szerepe van a két ország közötti politikai feszültség feloldásában. Ily módon része egy pszichológiai előkészítő hadműveletnek. Ehhez tartozik az az amerikai nyilatkozat is, hogy az Egyesült Államok „megfontolás tárgyává teszi” a Kínai Népköztársaság ENSZ-kép- viseletével kapcsolatos álláspontját. Ezen a ponton sem lehet számítani gyors és radikális változásra. Washington semmiképpen sem

akarja végleg elejteni a tajvani rezsimet, az úgynevezett „két Kína” álláspont pedig természetesen elfogadhatatlan a Kínai Nép- köztársaság számára. Itt is egy hosszabb folyamat kezdetéről, tudatos előkészítésről van tehát szó.

Az amerikai lépések nem okoznak különleges meglepetést, ha meggondoljuk, hogy a Nixon-doktrina egyik lényegbevágó célja a szovjet-kínai viszony kiélezése, vagyis (a moszkvai Npvoje Vremja fogalmazásával) Peking felhasználása a szocialista közösséggel és a nemzeti felszabadító mozgalmakkal szemben.

A kínai diplomácia indítékai némileg bonyolultabbak ugyan, de nem kevésbé világosak. Az említett szovjet folyóirat hangoztatja: abból az alapvető tényből kell kiindulni, hogy Peking külpolitikájának stra- tégaiai feladatai nem változtak. E politika lényege: a „Kína-központúság” hagyományos szellemében „olyan világhatalommá tenni Kínát, amely képes döntéseit ráerőszakolni más államokra”. Ez egyenesen feltételezi a mostanihoz hasonló gyors pozícióváltást, ha azt Kína nagyhatalmi nacionalista érdekei szükségessé teszik.

X Washington—Peking

” párbeszéd negatív oldalait különösen az erősíti meg, hogy olyan időszakban történik, amikor az indokínai helyzetet az amerikai agresszió fenntartása jellemzi. Washington teljes joggal úgy értékeli a kínai hangváltozást, hogy Peking nem hajlandó összefogni a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal Vietnam és általában az indokínai népek imperialistaellenes szabadságharcának megsegítésére. így — a felsorolt távlati lehetőségektől eltekintve — a Peking—Wa- chington „nászút” legközvetlenebb, kártékony politikai következménye, hogy növeli az amerikai milita- rizmus mozgásszabadságát a délkelet-ázsiai népek ellen vívott háborúban.

ÉH

sét vizsgálták meg, s eszel kapcsolatban két alapvető megállapítást tettek:

1. Az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió megerősíti azt az elkötelezettségét, hogy folytatják erőfeszítéseiket az összes megszállt arab területek felszabadításáért.

2. A Szovjetunió megerősíti azt a szándékát, hogy folytatja az EAK gazdasági és katonai támogatását.

A látogatás iránt megnyilvánuló érdeklődés indokolt: egyes nyugati körök ugyanis abban reménykedtek, hogy a Szadat elnök által kezdeményezett belső változások kihatnak az EAK külpolitikájára, s hátrányosan érintik a hagyományosan szoros szovjet—egyiptomi kapcsolatokat A szovjet államfő látogatása minden bizonnyal pontot tesz a találgatások végére, s újólag megerősíti a két ország barátságát és együttműködését

Egyiptom— Egyesült Államok

Kairói diplomáciai forrásokra hivatkozva az UPI szerdán arról számolt be, hogy Donald Bergus, az Egyesült Államok legmagasabb rangú diplomatája Kairóban, a múlt héten nem volt hajlandó átvenni egy •egyiptomi írásbeli közlést a Szuezi-csatorna megnyitásáról. és ragaszkodott ahhoz, hogy csak szóbeli üzenetet továbbít az amerikai külügyminisztériumba.

Az eset közvetlen azután zajlott le. hogy Szadat elnök a nemzetgyűlésben mondott beszédében vázolta azokat a feltételeket, amelyeket Egyiptom a Szuezi-csatorna megnyitásával kapcsolatos izraeli—egyiptomi megállapodás megkötéséhez fűz. Néhány perccel a nemzetgyűlés ülésének befejezése után Riad külügyminiszter hivatalába kérette Bergust, hogy átadja neki az írásos jegyzéket. Ez ellen az amerikai diplomata tiltakozott, kijelentette. hogy az okmány túlságosan merev hangú és „nem lenne jó hatással az Egyiptom és az Egyesült Államok közt jelenleg folyó párbeszédre”. Végül is a külügyminiszter felolvasta az okmány szövegét és Bergus közben jegyzeteket készített róla.

Miután Bergus a külügyminisztériumból távozott, Riad bekérette a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Francia ország nagyköveteit és ismertette velük az egyiptomi jegyzék tartalmát

Pompidou

hazautazott

Belgiumból

Pompidou elnök szerdán fejezte be háromnapos belgiumi látogatását és az esti órákban visszatért Párizsba. A francia sajtó a látogatás eseményeiről beszámolva kiemeli, hogy a Brüsszelben folytatott rövid politikai megbeszéléseken Pompidou elnök nyomatékosan hangsúlyozta a Közös Piacon belül létrehozandó gazdasági és pénzügyi unió szükségességét s azt a reményét fejezte ki, hogy a közelmúltban lezajlott valutáris válság és annak következményei (így a nyugatnémet márka hullá- moztatása). ellenére sem fogják megakadályozni, hogy minél előbb hozzáfoghassanak a pénzügyi unió megvalósításához. a belga miniszterelnök egyetértett a pénzügyi unió szükségességével^ de ellenezte egységes közös piaci valuta bevezetését

Brandt a bonni enyhülési is keleti politlkáril

Willy Brandt nyugatnémet kancellár, az SPD elnöke figyelemre méltó beszédet mondott a szocialista intemacio- nálé főtanácsa Helsinkiben folyó konferenciájának szerda délelőtti ülésén.

Az európai biztonsági és békepolitikával foglalkozva azt sürgette, hogy „mondja-t nak le az erőszak és a nyo4 más alkalmazásáról”, amely veszélyeztetheti valamely állam területi sérthetetlenségéi és politikai függetlenségét.

A nyugatnémet kormányfő referátumában részletesen ismertette Bonn ,,új enyhülési és keleti pslitikáját’V Realitásnak nevezte azt a felismerést, hogy „pusztító háborúval, katasztrófával végződnék minden kísérlet, mely a jelenlegi európai helyzet megváltoztatására tóa nyúlna. A bonni törekvésekről szólva aláhúzta: az NSZK megbékélése Lengyelországgal „specifikus hozzájárulás az európai békéhez”.

A Magyar Közlöny legutóbbi számában rendelet jelent meg a nácizmus magyarországi üldözöttéinek kártalanításával kapcsolatban. A kártalanításra az NSZK pénzügyminisztériumával kötött megállapodásról és a kártalanítás lebonyolításáról nyilatkozott az MTI munkatársának Gáti Ödön, a Nácizmus Magyar- országi Üldözöttéi Országos Érdekvédelmi Szervezetének (NÜB) elnöke.

— Szervezetünk 1957 óta több alkalommal felszólította a nácizmus volt magyar- országi üldözöttéit kárigényük bejelentésére. Az első ilyen felhívás 1957. augusztusában történt egy általános jellegű kárigény bejelentésére, amit az OTP- fiókokban árusított kérdőíven kellett megtenni. 1965. szeptemberében tettünk

közzé újabb felhívást. Ebben közöltük, hogy lehetőség nyílik a kárigények pótlólagos bejelentésére azok számára, akik a második világháború idején az országhatáron kívül teljesítettek munkaszolgálatot, továbbá, akiket az auschwitzi, a mauthauseni koncentrációs táborba deportáltak. Ez utóbbi jelentkezési lehetőség 1966. májusáig tartott. A hozzánk érkezett igénybejelentéseket továbbítottuk és képviseltük az NSZK hatóságai előtt. Az 1971. január 22-én megkötött globális megállapodás is az említett igénybejelentések alapján történt. Azokat, akik a fent megjelölt időpontokban nem tettek bejelentést, nem állt módunkban képviselni az NSZK kártalanítási hatórsfcgai előtt, s így a januári megállapodás rájuk nem vonatkozik.

— Az NSZK pénzügyminisztériumával létrejött, százmillió márkáról szóló megállapodás kizárólag az üldöztetés idején a nácik által elvett értéktárgyakra vonatkozik és nem érinti más nyugatnémet kártalanítási törvények alapján — például a szabadságkorlátozás, egészségromlás, üldöztetés, vagy eltartók elvesztése miatt — érvényesíthető kártalanítási igényeket

Az NSZK pénzügyminisztériuma a kártalanítási összeget három egyenlő részletben utalja át: 1972-ben,

1973-ban és 1974-ben. Szervezetünk elnöksége ezért úgy döntött, hogy először azoknak a saját jogukon igénylő, élő személyeiknek a kártalanítását rendezi, akiket valamelyik német koncentrációs táborba, vagy munkaszolgálatosként külföldre hurcoltak. Ezen belül megkülönböztetett figyelmet fordítunk az idős, súlyosan beteg embereik igényeinek kielégítésére.

— A kártalanítással kapcsolatban a jogi képviseletet, tanácsadást stb. kizárólag szervezetünk látja el. Ezzel az a célunk, hogy az érdekelteket mindennemű költségtől mentesítsük. Vitás ügyekben csak személyesen. vagy a szervezet mellett létesített Kártalanítási Tanácsrdó Iroda (Budapest, V., Báthory u. 22.) útján lehet eljárni. Az iroda július 15-től működik, s munkadijat közreműködéséért nem számít fel

sülnek azok a volt üldözött magyar állampolgárok, vagy örököseik, akiktől a hitleri megszállás idején a német biztonsági szervek és segítőik értékeiket, személyes használati tárgyaikat:

1. akár deportálás, külföldi munkaszolgálat, illetve letartóztatás során;

2. vagy ingóságaikat a lakóhelyükön elvették;

Feltéve, hogy az ezzel kapcsolatos igényt a közzétett határidőn belül Magyarországon szabályszerűen bejelentették és az igényjogosult 1971. január 1-én Magyarországon lakott.

— Az esetben, ha a bejelentést követően a bejelentő meghalt, örököse tekintendő igényjogosultnak, feltéve, hogy az örökös 1971. január 1-én Magyarországon lakott.

— Ma már a ténylegesen elszenvedett kár értéke pontosan nem állapítható meg. így — figyelembe véve a szociális és humánus szempontokat — a rendezés nem a bejelentők által feltüntetett értékek alapján történik, hanem átalány összeget fogunk fizetni.

— Előzetes számításaink szerint az I. kategóriába tartozó igények esetén a kártalanítási összeg körülbelül 12 000 Ft. Akik nem saját jogon, hanem elhalt- hozzátartozóik után kapják a kártalanítási összeget, azoknak az I. kategóriába soroltak részére megállapított összeg mintegy 50 százalékát fizetjük. A II. kategóriába tartozó igények esetében a kártalanítási ösz- Ezeg mintegy 3000—1000 fonni te

A nácizmus magyarországi üldözöttéinek kártalanításáról