Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-26 / 122. szám

Szederkényi Nándor cáfoló level* \ KOSSUTH 8.20 Rési melódiák 8.00 Regényrészlet 9.17 Mozart: Szóktetés a szeráj- ból — Részi. 10.05 iskolarádió 10.10 Két szimf. költemény 11.30 A Szabó család 12.20 Ki nyer ma? 12.20 Tánczene 12.18 Népi zene 13.15 Vita a korszert! mező­gazdaságról 11.03 Régi hangszerek világa 11.25 Válaszolunk hallgatóinknak 1 12.20 Kóruspódium 15.10 Patachich Iván: Miniatűrök 15.20 Iskolarádió 16.05 Verdi: Aida 16.30 Kortársaink 11.20 Az új magyar zene hónapja 11.17 Tudósítás a BNV-ről 18.06 Maya. Operett két részben 20.12 Gondolat 21.22 Filmzene 21.29 Schumann-daldkltu 22.20 Régi magyar dalok PETŐFI 1.05 A Stúdió 11 játszik 8.20 Sosztakovics-művek 9.00 Népdalcsokor 9.10 Lakáshelyzet 1971-ben 12.00 Néhány pere tudomány 12.05 Dalok Közép-Afrikából 12.25 Orvosi tanácsok 12.30 Áriák 13.03 Két versenymű 11.00 Kettőtől — hatig. az aktualitások Jegyében. .. Közben: (CJS—16.15-ig és 17.33-17.15-1* közv. az MTK—Celik SS­mérkőzésről *BJ0 Kis magyar néprajz 88.15 A vallomás félbeszakad ... Dokumentumjáték 89.11 Népdalok 19.35 Hangverseny közvetítése a Zeneakadémiáról IH.30 BNV — Téma volt a KGST-ben SL45 Nóták C2eio Eamaumt MAGYAR Ml A Forsyte Sa#a-—i Csendes vallomás 9lSB Ebédszünet 0U25 Hollywood Palace Amerika, zenés fflna 0UM Előkészítő a lelvétett vizsgákra flUS MTK—Celik labdarúgó KK-mérkőzéS C.S0 Kiáfi Írnek 1830 Hírek 88.40 Csekanka mesterei Lengyel wgfttm SR5S Közv. a BNV-rdl 3935 Esti mese 19.30 Tv-hiradó 90.00 Hintaszék a kandallónál Magyarul beszélő, NSZK-űlm SL20 Mi újság? 21.40 Tavasz a mozsükábas 22.15 Tv-híradó 3235 A miskolci filmiesztrvál 1. díjas famjetbői POZSONYI M9.90 Csehszlovákja—GörSgorsság ifjúsági labdarúgó-rnérk. ».00 és 22.10 Tv-hiradó 19.45 Dalok 20.00 A tónál — Szovjet fltm 22.35 Országos motoriterékpár­verseny EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Fél 4 és este 7 órakor Hogyan robbantottam ki a II. világháborút Kétrészes, kalandos, lengyel íilmvígjáték (Dupla helyárak) EGRI BRODY: (Telefon: H-07) Fél 6 és fél 8 órakor A könnyűlovasság támadása Színes, szinkronizált angol film EGRI KERTMOZI: Este fél 8 órakor Égi bárány EGRI BÉKE: Kalandorok GYÖNGYÖSI PUSKIN: Az élethez túl sok ... GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Katonák szoknyában HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Rachel, Rachel HATVANI KOSSUTH: Dajkamesék hölgyeknek Egerben: 19 órától csütörtök reg­gel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10), Rendelés gyermekek ré­szére Is. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig, a Jókai utca 21. Hám alatti rendelőben. (Tele- tm: 17-27). Ki volt Dobó István egri ágyúmestere...? Nemrég, a Magyar Törté­nelmi Társulat neves szak­folyóiratának, a ma is meg­jelenő „Századok”-n ak het­ven évvel ezelőtti példányait lapozva több érdekes Írásra bukkantam. A vastag, barna fedelű, egyszrű vászonkötés­be foglalt 1901-es évfolyam valamennyi száma most, év­tizedek távlatában is él­ményt nyújt az olvasónak. Az időközben már megsár­gult oldalakra nyomtatott tanulmányokból az elmúlt kor számos emléke csendül fel. A közlönyben olvasható többi között néhány fejezet a magyar orvostudományi kutatás történetéből, azután Zrínyi Miklós, a szigetvári hős életére vonatkozó leve­lekről és fennmaradt okmá­nyokról, Vörösmarty Mihály emlékkönyvéről, továbbá Evlia Cseleói török utazó írásaiból, melyeket Vámbéri Ármin, a világhírű orienta­lista, a török filológia szak­tekintélye fordított és is­mertetett, hogy csak néhá­nyat említsünk... Hitelesek-e a levéltári fonások? A tanulmányok között ta­lálható Takáts Sándornak, a századforduló művelődéstör­téneti kutatójának tárcája, amely „Dobó István asm ágyúmestere"■ rímmel jelent meg. De vajon mit rej t ma­ga mögött az érdekes rím, s mire utalnak a nyomtatott tanulmány sorai? A szerző bevezetőjében a következő­ket írja: »Jó Tinódi Sebes­tyén Eger várának 1552-i ost­romát bőségesen leírta. Mondják, hogy ékes versei a való igazságot hirdetik és a történetírók bátran hasz­nálhatják forrásul. Tinódi és áürói szerint a lövő szer- számok fölött való rendel­kezést Dobó István a maga számára tartotta fönn. Az ostrom alatt 6 maga irányí­totta a derék ágyúkat, se­regbontókat, s más efféle gyilkos szerszámokat. Kívü­le a tűzmester! teendőkkel ! még Bornemissza diák fog-, lalkozott, aki csodálatos tűz- kerekeivel, hordóival és más furfangos találmányaival/ > ugyancsak sok törököt pör-4 költ meg. Ez utóbbi dolgo-l , kát nem nehéz elhinnünk/ • Az azonban már kérdés,)}' hogy végezhertett-e maga ai ' kapitány az ostrom hevébenkí még tűzmestert szolgálat»-«»1 kát is? Lehetséges-e, hogy ő maga szaladgált egyik ágyú­tól a másikig, s maga irá­nyította, maga sütögette el azokat?” Takáts Sándor arra hivat­kozik, hogy e kérdés nyit­ját hiteles iratok bizonyít­ják, amelyek a bécsi, volt udvari, kamarai levéltárban találhatók. A fennmaradt dokumentumok szerint 1551- ben Ferdinánd császár Szol­nok várába egy Márton ne­vű mestert, németesen Mer Hermant nevezett ki ágyú- mesternek. Az akkori fegy­ver- vagy ágyúmestereket nem szabad a mai tűzmes­terekkel összetévesztenünk. A XVI. században a fegy­vermester jól fizetett, jelen­tő® tisztségviselő volt. A vá­rakban csak egy ágyúmester volt, s az összes ágyúk az 6 hatáskörébe tartoztak. A szerző írásának további ré­széből megtudjuk, hogy Már­ton mester Eger közelében járt, amikor meghallotta a török sereg közeledését. Eger főkapitánya, Dobó István maga elé hívatta és arra kér­te, hogy maradjon Egerben, mivel egyetlen tűzmester sincs a várban. Márton mes­ter hallgatott Dobó kérésére, Egerben maradt és a főka­pitány embereit oldatta az ágyúk kezelésére. A történeti adatok tanulsága Takáts Sándor érdekes ta­nulmányára, amely megje­lenésekor nagy visszhangot váltott ki, néhány hónappal később cáfoló sorok jelen­tek meg, ugyancsak a „Szá- zadok”-ban. „hevél a szer­kesztőhöz címmel, Szeder­kényi Nándor, a neves poli­tikus, Eger néhai ország­^ űlési képviselője, a JMát- ” című hetilap szerkesztő­je válaszolt Takáts Sándor Írására. A levélből a követ­kezőket olvashatjuk: „Dobó István egri ágyúmestere” cím alatt megjelent közle­ményre kénytelen vagyok a történelmi igazság kedvéért (megtennem észrevételemet, Uetve a közleményben fog­ottakat történeti adatokkal helyreigazítanom... A kér­déses közleményben az ada­tik élő, hogy Dobó István, valami Herman Márton [tűzmestert az ostrom előtti időben közvetlenül azzal csalogatott Eger várába, hogy egyetlen tűzmestere sincs. A tisztelt közlő — aki úgy mutatja be Herman Mártont, mint Dobó híres tűzmesterét — talán nem ta­nulmányozta eléggé Dobó egri v árvédelmét, s így köny- nyen félre vezette a gyanús irat. A vár 1552 és 1553 évi leltára megvan. A Nemzeti Múzeumban őrzik Dobó leg­apróbb részletekig terjedő számadásait, még az ostrom alatti időről is. Heves vár­megye történetének máso­dik kötetében részletes és kimerítő leírásokat adtam ezekről...” Aki kimaradt a tüzérek névsorából... 1 Szederkényi Nándor leve­léből azt is megtudjuk, hogy 1552. augusztus 16-án nagy mennyiségű lőpor és ólom, valamint két ágyú érkezett Bécsből az egri várba. Sőt megtaláljuk a várbeli védők minden kiválóbb vezetőjé­nek nevét, még a borbélyok is név szerint vannak fel­sorolva. Ismerjük az ágyú­kat, egyéb lövő és tűzszer- számokat, illetve a tüzérek neveit is. Ezek: József mes­ter prágai, János mester sze- pességi, Cseh János kisbesz- tercei, Endorfer Lajos inns­brucki, Brum János mester bécsi, György mester tren- cséni, Lajos mester endor- fi, Száléi Mihály pelsőci, Fairach mester laibachi. Ez a névsor mutatja, hogy igen is voltak az egri várban ágyúmesterek, mégpedig kü­lönféle helyekről, akik meg­felelő szakképzettséggel ren­delkeztek a tűzszerszámok kezelésénél. Herman Márton neve viszont ezek között nem szerepel. ★ Takáts Sándor tanulmá­nyát és Szederkényi Nándor cáfoló levélét tehát ma is érdemes elolvasni. Annál is inkább, mert arra enged következtetni, hogy mérhet­vén évvel ezelőtt is voltak éles sajtóviták. Szederkényi Nándor helytörténeti kuta­tásaiból, amelyeket a „He­ves vármegye története” című több kötetes monográ­fiájában foglalt össze, való­ban kitűnik, hogy Eger vá­ra 1552-es ostromaikor Her­man Márton nem volt Do­bó István tűzmestere. Mentnsz Károly NI CSAK! Mint három mi­kulás — mosolyodott ed a fiatal határőr, amikor de­cember 6-án este a major közelében meglátta a beha­vazott földúton lépkedő férfiakat — Az öreget a rokono­mat keressük — mondotta az egyik, a határőr udva­riasan felajánlotta, hogy odakíséri őket — Már elment a bácsi! — közölte egy majorbéli. S mivel a késő esti ven­dégek visszafelé vitték út­jukat, a határőr nem fogott gyanút. A „mikulások” azonban jókora vargabetűt tettek, és — jóval éjfél után — a bokáig érő hóban át­lépték a jugoszláv határt. Simics és a büntetett elő­életű Vajda János együtt laktak az Urán szállóban. Az utóbbi volt a disszidálás szellemi atyja. Ez érthető is, hiszen a munkahelyén egyre jobban égett a lába alatt a talaj megbízhatat­lansága miatt, úgyhogy de­cember első hetében el is bocsátották. Vajda volt tehát a „Leó”, Simics pedig — csakúgy mint Vajda komlói barátja, a 34 éves Gál Ferenc — be­dőlt neki. — Ügy ismerem ott délen a határt, mint a tenyere­met... így hát nem lehet baj az átjutásnál! — han­goztatta Vajda, s ez volt az a végső indíték, amely a másik kettőt meggyőzte ar­ról. hogy menjenek. Eszéken és Zágrábon át autóbusszal mentek Ljübla- nába, onnan púéig vonattal fekvő Sezanába. Nyolcadi- kán este érkeztek Trieszt­be, s miután a vasútállomá­son éppen ott sétálgatott két carabineri (olasz csendőr), rövidesen a láger kapujánál fékezett velük rabomobil. HÁROM NAPIG még a napi élelmüket is éppen csak benyújtották nékik. Hiába, Triesztben szigorúak az egészségügyi karantén szabályai! Aztán egy lapot kaptak, rajta négy aláírás- hellyel, amelyeket a fény­kép- és ujjnyomatfelvétel, majd a kihallgatások után írtak alá. A trieszti lágerben külön hallgatják ki a római kato­likusokat és az egyéb fele- kezethez tartozókat, s az önéletrajzi adatokat nők ve­szik fel. S bár az első ki­hallgatásnál a kihallgató még csak kerülgeti a „me­legebb” kérdéseket, az ún. politikai kihallgató szobá­ban azonban már alaposan boncolgatják a múltat és a „menekült” jólértesültsé- gét az a magas, ősz hajú „Signora”, akinek egy har­minc körüli nő tolmácsol — meglehetősen rosszul. — Ügy hallottam, önök­nél jobbak a kereseti lehe­tőségek, ezért jöttem — vallotta úticéljáról az egyik „mikulás”, Simics János 27 éves uránbányász, aki két gyereket hagyott itthon. A. pofitflteű kihallgató szo­bában egyre izzasztóbbak voltak a kérdések a szovjet hadsereggel és az uránbá­nyával kapcsolatban. A Sig­nora azonban csalódott, ezért további kérdésekkel ostromolja Simicséket. Simics még az egykori katonai parancsnokságra sem emlékezett, de — meg­lepetésére — kisegítették. Nem akartak elhinni vi­szont, hogy otthon hagyta a katonakönyvét. Erre a pont­ra több ízben is visszatér­tek, mint ahogyan arra is, hogy: az uránbányában mi­ként folyik a termelés? Mi­lyen az urán minősége? Ho­vá szállítják? stb. SIMICS KÖZÖLTE, hogy Svédországba szeretne men­ni, de mivel semmitmondó válaszokat adott, egysze­rűen elhanyagolták. Ez kü­lönben természetes, hiszen hiába tették fel a kérdést minduntalan, nem akart mást elmondani. Közben eltelt néhány hó­nap és Simics — Svédor­szág helyett — a Róma kö­zelében lévő latinai láger lakójaként mint hűtőházi segédmunkás, s mint mező- gazdasági alkalmazott dol­gozott szicíliai bérért. Lati­nában viszont több olyan magyarral is találkozott, akik éppen Svédországból jöttek vissza. — A „menekültek” ott csak harmadrangú embe­rek! — panaszolták, _ Amikor Samcspe wm­„fn hazamegyek** az olasz határ közeiében Javítják a szolgáltatást A napokban vezetőségvá­lasztó küldöttgyűlést tartot­tak Hatvanban a kisiparo­sok. Értékelték a KIOSZ he­lyi csoportjának négy esz­tendő alatt végzett munká­ját, megállapították, hogy az elmúlt évek alatt lényegesen javultak a szolglá tatások Hatvan városban és a kör­zetben. Emellett • megállapí­tották azt is, hogy egyes szakosztályokban gátolja a jó munkát a vezetők cseré­je, egyik-másik szakosztály­ban egy-egy megbeszélést is nehezen sikerült megszer­vezni. Ismertették a négy év alatti szociális munka ered­ményét, 16 kisiparos része­sült egyszeri segélyben. Szó esett a küldöttgyűlé­sen arról, hogy a helyi szer­vezet munkáját nehezíti megfelelő helyiség hiánya. Most ezen a téren is válto­zás várható, a KIOSZ Or­szágos központja biztosítot­ta a helyi csoport részére egy székház építésének le­hetőségét. A hozzászólásokban fog­lalkoztak a szolgáltatás problémáival, s azzal, hogy sokkal többet kellene tenni a kontárok leleplezéséért A fuvarosak kérték annak a lehetőségnek megteremtését, hogy helyben is le lehessen tenni a vizsgát a lófogat hajtásához. Ez annál is in­kább érthető kérés, hiszen a gépjárművezetőknek sem kell a megyeszékhelyre be­utazniuk. A vita után megválasztot­ták a helyi csoport vezető­ségét. A helyi csoport elnö­ke Farkas József, új titkára Várhelyi Ödön lett. Minden remény megvan arra, hogy az új vezetőség, élvezve a tagság bizalmát, tovább ja­vítja a munkát. Szűcs Ferenc Hatvan Kirándulás a Mátrába A Mátraalji Sízémbáriyák Vállalat gépészeti osztályá­nak szocialista brigádja eb­ben az évben elnyerte az aranykoszorús jelvényt. A vállalat vezetősége a brigád­nak személyenként 200—200 forint jutalmat adott. A szo­cialista brigád tagjai úgy határoztak, hogy családtag­jaikkal együtt közös kirán­ben közölte, hogy nincs szándékában a férje után menni, Simics elhatározta, hogy bármi is lesz otthon, hazamegy. Igen ám, de ami­kor ezt a szándékát felve­tette, a láger vezetője mo­solyogva megjegyezte: — Ha nem veri ki a fejé­ből ezt a lehetetlen gondo­latot, útközben elfogják a carabinerik, s mivel illegá­lisan lépett olasz földre, sú­lyos börtönbüntetésre íté­lik™ Ez hatott, de csak addig, amíg meg nem tudta, hogy odahaza megjelent az am­nesztiarendelet. Ezután a börtön kilátásba helyezése sem tarthatta vissza, snem kis izgalom után illegáli­san ismét jugoszláv földre lépett. Utána a magyar ha­tár felé igazoltatták. Tíz napot ült, majd a jugosz­láv határőrök elkísérték, s Kelebiánál átadták magyar társaiknak. — EGY LATINAI magyar. aki három évvel ezelőtt szökött ki és Svédországból jött vissza Olaszországba, a lelkemre kötötte, hogy amint hazaérek, írjam meg őszintén, hány évre ítéltek el — mondta Simics. Már fel is adtam a levelet — remélem, megkapja —, s tá­jékoztattam, hogy „büntet­hetőséget megszűntető ok­ból” megszűntették ellenem a büntetőeljárást és már új­ból dolgozhatom, s élhetek családom és barátaim kö­rében. írtam neki, jöjjön haza nyugodtan.- út?' Mártinké Károly l dulást szerveznek a Mátrái­ba. Május 20-án került sor a közös kirándulásra. A Sás­tónál töltöttek el egy kell#- mes délutánt a családtagok­kal együtt. A fiatalok sza­lonnasütés után futballoz­tak, a középkorúak a tollas- labdázás szenvedélyének hó­doltak. A még idősebbek po- harazgattak. A kirándulókat meglátogatta a vállalat igaz­gatója is. Tóth Lajos Gyöngyös Vélemény egy cikkről — és válasz a véleményre Kissé felháborodott hangú levelet hozott a posta Sz. Bélánétól, az egri Hadnagy utca egyik lakosától. A fel­háborodást „A páciens nem beteg” című cikkünk váltot­ta ki. Így ír: „Nem restell­tem azonnal tollat fogni, és tiltakozásomat kifejteni az ellen, hogy egy szocialista humán társadalomban ho­gyan írhat egy újságíró olyan ügy érdekében, ami ellenkezik a természetessel. Márpedig az, amit az ön újságírójuk olyan előszere­tettel propagál, az nem más, mint gépesített szerelem, vagyis üzlet a „spermabank­nak”. Azt hiszi, a család boldogságát sikerül ily mó­don megteremteni? Megkérdezem, milyen bol­dogságra alapoz? Vagy egyál­talán mit tart boldogság­nak? Azt a természetes ese­ményt, amire ösztönszerűen vágyódik minden nő: hogy milyen az, hogy szülni? A boldogság nem itt kezdődik, a boldogság az örömszerzés­sel kezdődik. Vajon boldo­gít-e egy családot egy olyan gyermek létrejötte, amihez az emlékekben nem egy kellemes vonzódás fűz. ha­nem technikai körülmények között nyert életet? És aki annyira vágyódik gyermek után, miért nem gondol egy állami gondozott gyerekre. Magyarországon 40 000 ilyen gyerek él. Talán azt kellene, . inkább propa­gálni, hogy minden gyer­mektelen szülő neveljen fel egy állami gondozott gyere­ket. Ha egy ilyen kitaszított apróságról gondoskodnának, sokkal nagyobb örömöt ad­hatna ...” íme a vélemény. De vitá­ba kell szállni vele, mert ez sem teljes igazság. Egy hí­ressé vált mondás: „Azasz- szonyok két dologért min­denre képesek, azért hogy legyen, vagy azért, hogy ne legyen gyerekük. És aki esztendőkön keresztül reménykedik gyermekáldás­ban, az minden eszközt megragad, hogy legyen. Még ezt az eszközt is. És ezért el­ítélni nem lehet, nem sza­bad senkit. Tiszteletreméltó ragaszkodás ez a gyermek­hez. És manapság, amikor kissé kevesen vállalkoznak erre, azokat az asszonyokat csak tisztelni lehetne, akik ilyen áldozatra is képesek. Ami a gyermekben való örömet jelenti, azt elsősor­ban a gyermek léte jelenti és nem a születését megelő­ző körülmények. Ami az állami gondozott gyermekek sorsát illeti, saj­nos egy sor jogszabály meg is nehezíti örökbevételüket. Amennyiben a szülők nem járulnak hozzá örökbeadá­sukhoz, nem is lehet őket örökbe venni. Arról a cikkben sem volt szó, hogy általános gyakor­lattá kívánná valaki is ten­ni a mesterséges terméke­nyítést, de arról miért ne lehetne szó, hogy a tudo­mány minden segítő lehető­ségét igénybe vegye egy anya, ha gyermket akar. Sa­ját gyermeket. (A szerk. megjegyzése.) Mimimig ISII. május 26* szeri*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents