Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
''■'""fSff'SSSSSSSSfSSSS/SS/fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSfSSSfffSrSS/SfSrfSSSSfSSSSSSf/Sf/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSrr 7 7/y»7/iWWW5WW 1W////-WWW!« vrrssssjrsss&xrssrrsssrsssssrsrs* — Nincs rá felhatalmazásom... Önök most azt gondolják, hogy aki ezt a mondatot megformálta egy feltett kérdésre válaszul —, az diplomata. Éppen abban az ügyben faggatta az újságíró, hogy mikor lesz döntés a világbéke aláírásában. Illetőleg megépiü-e a közös amerikai —szovjet zárógát a Behring-szoros- ban. Vagy egyszerűen: mit tárgyalt a kormány elnökhelyettese Angliában. Pardon, az utóbbi példa rossz, mert azt tudjuk, éppen a televízió és a sajtó jóvoltából. Nos, máreny- nyiból Is nyilvánvaló, hogy szó sincs diplomatáról, csupán valamelyik vállalat kisebb, vagy nagyobb vezetőjéről. S mindezek után már az is nyilvánvaló, hogy az újságíró nem a világbéke ügyében faggatta, azazhogy csak kérdezte volna a kisebb, vagy nagyobb vezetőt hanem 6aját üzemének, intézményének problémái után kíváncsiskodott S rögtön hozzá kell tenni, hogy a feltett kérdések, illetőleg az arra adhatott válaszok korántsem jellemezték volna a vállalat, az intézmény eddigi tevékenységét még kevésbé adtak volna képet a „cég" perspektíváiról. Egyszerű, szerény, mindennapi kérdések voltak ezek —, hogy érzik magukat az üzem dolgozói, van-e valami különösebb panasz, gcmd, megy-e, s ha igen, jól megy-e a munka? Nincs felhatalmazásom rá.«, — Mire nincs felhatalmazása? — csodálkozik a sajtó szájtátva... — Hogy az igazgató elvtárs helyett bárki nyilatkozhasson, Így tehát én sem. A vállalat ügyeiről csak 0 beszélhet! —, tárja szét rémülten karjait a vállalat. Intézmény kisebb, nagyobb vezetője közül az, akit éppen kérdeztem volt volna. — Es mondja kedves elvtára, vagy uram.... tessék választani... Ha véletlenül nem közlöm önnel, hogy újságíró vagyok? Csak úgy ülünk, üldögélünk egy csendes délutáni kert egyik padján, szót ejtvén időről, májusról, és a magyar labdarúgásról, s közben véletlenül megkérdezem, mizujs ott maguknál, válaszol-e nekem, vagy sem? — Uram, természetes, hogy válaszolok. Jól nevelt ember vagyok, a kérdésire illik válaszolni. Nincs ebben egyébként semmi hivatali titok. Elmondanám önnek, hogy az üzemben a termelés .. Pardon. A pádon elmondanám, itt nem és nem önnek, akiről ugyebár tudom, amit tudok... Nincs felhatalmazásom rá! A sajtó ilyenkor tudomásul vesz, dühöd ten távozik, és tollat, illetőleg Írógépet ragad és elkezdi pötyögtet- ni a betűk segítségével, kipötyögtetni magából töprengő mérgét Mi ez az új divat? Az utóbbi években felülről lefelé egy önállósítási és ennek nyomán egy önállósodási folyamat indult meg. a vállalatok, gyárak. üzemek vezetői mind nagyobb és nagyobb hatáskört döntési jogot kapnak és kaptak s ezzel párhuzamosan nyilatkozás! lehetőséget is. Tudják, hogy mit hoz a holnap, sőt a holnapután is, mert ezeket a „napokat” önmaguk tervezik és irányítják. Nyilvánvalóan nem nyilatkozhatnak és nem is nyilatkoznak a minisztérium helyett, de nyilatkoznak, beszélnek, tesznek önmaguk helyében. Ahogyan kell és lehet. Minthogy felhatalmazásuk van rá. Minthogy nagyobb önállóságra kaptak és nyertek felhatalmazást. Amelyet úgy látszik nem adnak tovább. Legalábbis jó néhány vállalati vezető úgy véli, hogy az önállóság, amiért jogosan annyit és any- nyiszor küzdött, kiharcolván és megkapván, az egyes egyedül az ön személyes önállósága. Az önállóságot már eleve, mint fogalmat, mint szót, azért találta fel a magyar nyelv, hogy legyen végre neki ilyen. Egyedül csak neki. önállósága és felhatalmazása. Aztán másnak coki! Hová is jutna ez az ország, ha egy osztályvezető, ha egy szakember, a maga részterületéről, nem érintve a vállalati nagy összefüggéseket, nyilatkozna a sajtónak? önállóan és felhatalmazva! S hová jutna az az Igazgató, ha beosztottjai felhatalmazás nélkül, az ő távollétében csak úgy elcsevegnének, elfecsegnének egy újságíróval, például arról, hogy milyen a kedv, a hangulat a munkához, mit mondanak a dolgozók például az új létesítményről, vagy a szakszervezetek kongresszusának határozatairól? Minderre gondolni is rossz. Ennek kérem olyan következményei lehetnek, hogy ... Várjunk, először megkérdem a főszerkesztőmet, ad-e felhatalmazást, hogy megmondhassam a véleményemet.... A fő- szerkesztőm azt mondta, hogy munkakönyvét ad a kezembe, ha nekem az 5 felhatalmazása kell, hogy az én véleményemet elmondjam ... Tehát elmondom. Vagy már el is mondtam? 1 w&sssssstrssssssssssssssss* Utazás a megye útjain M A LEGFORGALMASABB FŐUTAK KÖZÖTT A lURMAB MBGOJHODIK — FÉL MDULLARDBRT Rövidesen Egerbe is jó út vezet 1986-től, amikor a megyen keresztül vezető 3-as főúton megkezdték a korszerűsítést, sóik örömben és bosszúságban volt része az utazóknak. Ideiglenes kitérőkben vesztegeltek az autóbuszok és gépkocsik, gödrök, kövek halmazán kín- lód ták előre magukat, hogy aztán . egy-egy elkészült szakaszon simán száguldhassanak úti céljuk felé i— Ügy kellett ez az Útkorszerűsítés, mint egy falat kenyér — summázza az utazók véleményét Berecz István, a KPM Egri Közúti Igazgatóságának vezetője, amikor ennek a nagyarányú munkának múltjáról, jelenéről és jövőjéről kiértem felvilágosítást tőle. Szükségességét, sürgősségét bizonyítja ennek a megújulásnak, hogy a felmérések szerint a 3-as főút, amely a Miskolc—Budapest közötti forgalmat bonyolítja le, a második legfonto- sabb út az egész országban. Három megye forgalmát „veszi hátára”, de a külföldi autósok közül is sokan igénybe veszik, a helyi forgalomról nem is beszélve. — Nem várathatott tehát magára az útvonal korszerűsítése, hiszen a gyorsan növekvő forgalom éles, „hajtó- .és haiálkanyarokkal”, vasúti kereszteződésekkel, meredek emelkedőkkel „tarkított” útvonalon sokszor csak döcögött Ezért kezdődött meg a rekonstrukció öt évvel ezelőtt... — Milyen fontos változá- »okai hozott az út korszerűsítései — Két irányból indult az építés Budapest és Miskolc felől. A módosított útvonalnak ki kellett kerülnie Füzesabonyt, Kerecsendet, Kápolnát, Gyöngyöst, ahol a helyi forgalom és az éles kanyarok miatt különösen veszélyes volt a közlekedés. A visontaí külszíni fejtés miatt is több mint 18 kilométer hosszúságú kitérőt kell építeni, mert a jelenlegi útszakaszt „lebányász- *zák”. Ennek az építése már megkezdődött és mintegy 200 millió forintba került. Jövőre lesz kész. Gondot okozott a felüljárók, hidak építése, de feltétlenül szükség volt rá Gyöngyösnél, Hatvannál, és végig a 3-as főúton. Ezenkívül sóit földmunkát kellett elvégezni az emelkedők „szelídítésénél”, m veszélyes kanyarók kiiktatásánál — Végeredményben «talpén út lese a 3-as? — Mim elkérni — remélhetőleg már • jövő évben — két nyomsávú, hét méter szélességű burkolata jellemzője, a városokban pedig ennek a kétszerese. Gyorsul rajta a forgalom, s ha elkészül, jobbén kielégíti majd a rohamosan növekvő igényeiket, minit a mostam úl — Miért tart Ottan kanta ideig a rekonstrukció1 — Sok tényező befolyásolja ezt Egyrészt az anyaghiány, másrészt bizonyos időnek kell eltelnie ahhon hogy az új útvonal „megérjen” a forgalomra- Közbejöttek olyan gondok is, hogy a kápolna—kerecsenéi út- szakasz már majdnem elkészült, amikor a forgalom alapján módosítani kellett a tervet és megerősíteni az utat újabb négy centiméteres aszfaltréteggel. Ráadásul a már megépült útszakaszokon nálunk okozott legnagyobb kárt a hóolvadás, illetve a tél, s ezeknek a károknak a helyrehozása is hátráltatta az egyéb munkákat Mindettől függetlenül — amint az építők ígérték — jövőre már jó tempóban, sima úton lehet végighajtani a megyén, de aki Eger felé igyekszik, azt még sok bosz- szúság éri, amíg a megye- székhelyre ér. — Ennek az útszakasznak rendbehozatala legalább annyira sürgős, mint a 3-as főútvonalé. Ezt nemcsak az útvonal veszélyessége, hanem az idegenforgalom is indokolja — ért egyet a panaszok jogosságával Berecz István. — Tehát a pénz hiányzik? — Szerencsére most már ez is megvan, tíz kilométeres szakaszon korszerűsíthetjük az Egeren átvezető 25-ös számú utat. Megszűnik a kerecsenéi temetőnél lévő „halálkanyar”, az olajosoknál is rend lesz az úton és máshol is kiiktatjuk a veszélyes részeket, mint például a Kőlyúk-tetőnél. Ezen az útszakaszon — ha ‘rendbe hozzuk —801rilométeres sebességgel közlekedhetnek majd az autók a hét méter szélességű úton. — S mikor lesz kész? — Az idén az előkészítő munkákat végezzük, öt kilométeres szakasznak már .kész a terve. A jövő évben megkezdődik a földmunka, az útépítés és — némi forgalmi akadállyal — hetőleg mihamarabb befejeződik. — Milyen összegeket igényelnek ezek a nagyarányú útépítési munkák? — Vegyük előbb a nagyobb tételeket A 3-as főútvonal Heves megyei szakaszának „újjáépítése” több mint félmüliárd forintba kerül. Jellemző a költségekre, hogy egy-egy felüljáró megépítése 8—10 millió forintot igényel. A Kerecsend—Eger közötti útszakasz korszerűsítése mintegy 100 millió forint költséggel valósítható meg. Ezek az utak nemcsak egy-két évre, de hosz- szabb időre is biztosíthatják a forgalmat, kisebb- nagyobb módosításokkal. — Tehát ezek az utak nemcsak a jelennek, a jövőnek is készülnek... — Számolnunk kell a realitásokkal. A mostani ötéves terv csak a legsürgősebb igényeket tudja és igyekszik kielégíteni. Útépítéseink azonban már ma is magukban hordják a jövő jegyeit. A 3-as főút vonalát már úgy igyekszünk kialakítani, hogy azt használni lehessen a majdan megépülő autóút, illetve autópályánál is, amely egyelőre a „jövő” regénye... és reménye. Hozzátehetnénk Berecz István szavaihoz; jogos reménye ... Ennek az útvonalnak a megépítése azonban csak 1975 után várható és a számítások szerint 2028-ig képes lesz biztosítani a megyén átvonuló forgalmat 12 útnyom szélességben. Az E— 3-as út, amely Kerecsend— Kápolna mellett „húz el" és Detk, Ludas között máris épül, Karácsond—Gyöngyös- halász alatt, Atkár és Hort mellett, Hatvant kikerülve épül majd meg a leggondosabb forgalomszámlálás, gazdaságossági számítás alapján. Ezután döntik el ugyanis, hogy a mostani 3-as főutat bővítik-e kétszeresére, vagy az új autóút másik két nyomvonalát építik-e ki 1980 és 2000 között. Nem közömbös ugyanis, hogy milyen összegek, mikorra térülnek meg, mert a korszerű út esetén kilométerenként 1 forinttal kevesebbe kerül a szállítás s ezt nem hagyhatják figyelmen kívül az útépítők sem, az országos szervek sem, amelyek biztosítják a hatalmas összegeket megyénk főútvonalának korszerűsítéséhez. Kovács Endre ÉLED A BALATON iiillililiili L-w Az első „fecskék” a Balaton vizében. (MTI foto — Mező Sándor) — Mondja uram, hogyan tud maga állandóan humorizálni? — Hát, az úgy van... — Lári-fári... Nekem ne is magyarázkodjon. Én nagyon jól visszaemlékszem a maga istenverte humorára, néha a legtragikusabb pillanatokban is. Amikor abban az igen balhés helyzetben az a Búvár Kund megfúrta a hadi gályát, maga holmi ig- ricként azt énekelte, lám bebizonyosodott, hogy lovas nemzet helyett fúrás nemzet lettünk. Sőt: nemzet lettünk! Emlékszik rá? Na ugye. Vagy ott volt a tatárjárás. Az ország a siralom völgye és magának van képe verse- ményt írni a nejét elrabló és emiatt szánandó tatárról. Szegény tatár — így mondta. igaz? Emlékszik rá? Na ugye. Vagy ott volt a mohácsi vész. Eleink mind oda. Tömöri, a büszke vezér is. A király a Csele patakban, az ország a rabszolgaság előtt és akkor maga rigmust faragott, hogy „cseles Csele patakon cselezte át magát Lajos, de cseles Csele patakot csatát vesztve ugratni bajos ...” Így volt? Ne is tagadja uram, kitünően emlékezem rá. Vagy ott volt kérem az a szabadságharc, emlékezik rá, ugye? Na kérem, azt a szabadságharcot mi Mondja uram elvesztettük. Az országon önkény, sötétség és minden. Maga meg kérem arról írogatott, hogy a nemzetközi élet vegye figyelembe a Habsburg-ház békére irányuló törekvéseit, amelyet hazánkban is bebizonyították, temetővé tevén azt, hogy ott csend és béke legyen. Így volt? Ne is tagadja, kitűnően emlékezem ám. Mint ahogy arra is emlékezem, hogyan írta rigmusait az első világháború alatt. Az egyikre még most is tisztán vélekszem uram... „Ha nem élhetsz Ferdinánd- dal, ne élj hát már dupla lábbal... Fél láb is láb, bárki fáza, áldás, béke a Habs- burg-házra...” Aztán jött a fehér terror, maga árról irt, hogy a sonka is kötélen lóg, mit kell annyit panaszkodni, ha az ember is. aztán jött kérem a világválság, maga arról irt humoreszket az éhenhalóknak, hogy „karcsú testben ép a lélek, elég, ha ép ha élek ..Második világháború, szatíra, hogyan szolgálja ki egy kis korcs nőstény kutya a nagy német fajtiszta szerelmes ebet és Buadpest pusztulása, a otPláne, Szidil Egy olvasónk is észrevette, hogy as egri nép ajkán gyakran hangzik fel a címül adott nyelvi forma. Ez a sajátosan egri szólás meg is érdemli figyelmünket. A benne szereplő Szidi hangsor a Szidónia tulajdonnévnek kedveskedő formája, a pláne pedig mai nyelvhasználatunkban is változatos szerepet betöltő határozó-, illetőleg módosító szó. A Szidónia leánynév a múltban igen kedvelt volt Egerben. Szólásunk is egy valóban élő Szidónia nevű személyhez kapcsolódva kapott először megfogalmazást. Az egri hós~ tyák lakói, különösen a „zellervárban" még emlékeznek a fertálymester választása után megrendezett bálra, amelyben a megválasztott mester rangsorolni próbálta a legügyesebben táncoló nőket Ítéletével szemben egyetlen ellenvetés hangzott ed annak a legény, nek ajkáról, aki úgy vélte, hogy egy Szidónia névre haliaga tó takaros menyecskének kell adni a púimét Véleményét röviden, tömören Így fogalmazta meg: „Pláne, Szidi” A pláne latin eredetű sző. Már a latinban is igen változató« jelen tésámyala tokát hordozott: egyenesen, sémán, világosan, tisztán, kereken, teljesen, valóban, mindenesetre, bizonyára stb. Nyelvhasználatunkban eleinte ezekkel a jelentéstartalmakkal vállalt nyelvi szerepet Ma nyomósító szóként, kiemelési szándékkal, fokozó értékkel á következő jelentésváltozatokra utalunk vele: főképpen, kivált, különösen, egyenesen, sőt, kiváltképpen, ónnál inkább, méginkább, éppenséggel stb. Mivel szavunk sokat vállalhat magára, elég gyakran használjuk beszédünkben. Az írásban már ritkábban kap szerepet, de a társalgási nyelvi stílusjegyeit tudatosan felhasználó íróink gyakran élnek vele. Krúdy és Gárdonyi regényeiben különösen sokszor hangzik fel egy-egy szereplő ajkán. A címben idézett egri szólásnak ma már nincs meghatározott jelentése, használati értéke. Sokszor csak nyelvi pótlék, töltelék, s arra való, hogy egy-egy tartalmas feleletre nem váró kérdésre válaszoljanak vele. Magam is hallottam ebben a szerepében: „A boltba sietsz öreg?” A válasz: „Pláne SzidiT Dr. Bakos József dák felrobbantása után arról humorizált, hogy felesleges a híd, nyáron át lehet úszni, télen át lehet korcsolyáznia Dunán. S emlékszem uram, emlékszem, hogy Himnuszt irt a szója kenőmájasról... Jövel te szója májusi címmel. Aztán sok mindenre emlékezem, például az ötvenes évek elejére is, amikor arról írt — későbbi a Hajnali kopogtatás című balladájában, hogyan tévedt Sramli Oszkár, amikor hajnalban kopogtattak az ajtaján, s azt hitte, a tejes jött Emlékezik rá, uram, remélem? Humorizál a vietnami háborúról, a halálról uram, humorizál a gondokról, bajokról, vicc, nevetés a maga egész élete. — Évszázadok óta figyelem magát, uram, mondja már meg, hogyan tud maga állandóan és mindent humorizálni? — Hogyan? Nézze, az Hét olyan komoly dolog, hogy csak nevetve lehet elviselnil (egri) M/msöag} 1971. május 1&, vasáire*#
