Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-10 / 86. szám

„Csak a törvény a tiszta beszéd"

A költészet napjára

Milyen ismerősek, milyen természetesen igazak ezek a szavak. Sokszor idézzük őket, de nem mindig gondolunk arra, hogy mit jelentenek, miféle igazság sűrűsödik bennük?

Mi is az a törvény, amiről nagy költőnk beszél? A világ dolgainak olyan szigorú összefüggése, amely koroktól és helyektől függetlenül jelen volt kezdettől az ember sejtelmeiben, sorsában, majd később, tudatos gondolataiban. És jelen van ma is. Jelen van: az ember szabadságvágya, az embernek embpr utáni vágya, az egymásra találás vágya, az ismeretekre való törekvés, az egymásra utaltság ténye és az, hogy születünk és meghalunk. De törvény a tóiban, népben, nyelvben való meggyökerezés valósága, a közösség formáló ereje, az emberség tisztelete, az anyaszeretet és a hazaszeretet.

De felszólítás is az idézett verssor. Felszólítás a „tiszta beszédre”, az emberségre, az igazságra való törekvés. Közelebbről arra is, amit Petőfi csaknem egy évszázaddal korábban így fogalmazott meg:

„Ka nem tudsz mást,

mint eldalolni,

Saját fájdalmad,

s örőmöch

Nincs rád szüksége

a világnak” Költői és emberi hitvallás ez is. Jöhetnek új korszakok, az ember eljut a „művelhető csillagokra”, de a verssor igazsága nem veszít mai fényéből. Sőt, még igazabbá válik.

Bennünket, magyarokat sokfelé a világon a költők népének neveznek. Nem véletlen ez sem. Ahogy a tv veremondó versenyén, amelyet nemrég elhunyt költőnk, Váci Mihály emlékére rendeztek, többször elhangzott, hogy szellemi nagyhatalmak vagyunk. Költészetünkre mindenképpen igaz ez. A lélekszám arányában kevés kis nép adott annyi nagy költőt a világnak, mint a magyar. S valóban, a költészet fogalmazta meg, Petőfi szavaival, azt a nagy igazságot, amelynek jegyében ma mind több nép vívja ki önállóságát, szabadságát. Ez a szó: a világszabadság. Nyelvünkön szépen pontosan hangzik az időmértékes verselés, mert kevés a megá n h a rrgzó-torlódás, és szabályos a mély és magas hangzók váltakozása. .Azt is állíthatnánk, hogy itt mindenki költő.

Nyelv nélkül a goncMat csak sejtelem, A sző ad formát érzésnek és ismeretnek.

Általa lesz átadható. A nyelv zene és ütem. Ugyanakkor feloldódás is. Ot embertől emberig, kortól korig, múltból jelenbe és jövőbe. Az ember felejt, de a nyelv mindent megőriz. A költői nyelv pedig tudatos emléke- zetformálás, ritmusba sűrít arcokat, cselekedeteket, igazságokat, életet és halált.

gyobb példanyszámbnn; Magyarországon már évtizedek óta nincs ezer alatti példányszám. Első könyves költők művei fogytak el napok alatt több ezer példányban és nem ritka ma már az öt-tíz ezres, sőt az ennél nagyobb példányszám sem. S ez nemcsak a költők, hanem az olvasók . igénye is. Kölcsönös igény a tiszta beszéd keresése, és ez a kölcsönösség az igazi, folytonosan jelén levő ünnep.

A költészet ünnepe az emberi szellem ünnepe. Hiszen

Kiss Attila rajza

Ez az ünnep tehát nemcsak költőik, versek, szavak ünnepe, hanem az embereké, a valóságos életé. Soha ennyi verseskötet nem jelent meg mint napjainkban. E tekintetben is világelsők vagyunk. Nálunk nagyobb népeik költői nemegyszer elmondták, hogy egy kissé irigyelnek bennünket ezért. Élő angol, francia költők verseskönyvei csak ritkán jelennek meg ezernél nanemcsak a venset, a költőt, hanem a magasra törő emberi szellemet ünnepeljük, amely magában hordja a gyerekek tiszta beszédét, és a felnőttek tudatos, alkotó fegyelmét. Mindazt, amit szintén József Attila fogalmazott meg hitvallásként és útmutatásul: „Dolgozni, csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

Kiss Dénes

Ä hiszékeny

— Az úgy volt, hogy bejött hozzám egy fiatalember: Csinos, magas fiú volt. Megállt előttem, és azt mondta:

— Csókolom, Magduska.

Rácsodálkoztam, és azon tűnődtem egy pillanatig, hogyan lehet az, hogy én ezt a férfit sohasem láttam és mégis a nevemről szólít. Meg is kérdeztem:

— Honnan tudja, hogy ez a nevem?

Jót nevetett. Nagyon jól állt neki a nevetés, a haja egy kicsit a szemébe hullott.

Es ezzel a nevetéssel tulajdonképpen megismerkedtünk. Hellyel kínáltam, megkérdeztem, megkínálhatom-e egy pohárka itallal.

— Csak nincs egyedül? '

Kicsit meglepett a kérdése, de elmondtam, hogy apa éjszakás, anya meg elment> a húgáékhoz.

Később cigarettát vett elő és megkínált engem is.

— Parancsoljon. Eredeti amerikai.

Beszélgetés közben kérte, hogy szólítsam bátran Jancsinak, elvégre fiatalok vagyunk. Azt is mondta, hogy ha akarom, tegezhetjük is egymást. Miután látta, hogy ezt nem akarom, nekem adott igazat.

— En csacsi. Hogyan is képzelhettem, hogy egy rendes lány néhány perces ismeretség után...

Megivott egy pohár bort és elmesélte, hogy 6 tulajdonképpen áruelhelyező. Egy szövetkezeti szövetség embere, aki üzleti ügyekben járja az országot.

Amikor megkérdeztem, hogy hol lakik és rum-e családja, válasz helyett hirtelen felém fordult.

— Magduska, drágái Igaz, hogy közös fiatalságunkra és szimpátiánkra tudok mindössze hivatkozni, mégis arra kérem, segítsen rajtam. A szomszéd faluban lerobbant a Volgám. Stoppal jöttem ide, de a hirtelen sietségben a táskám, a pénzem, minden ott maradt. Kérem, segítsen ki háromszáz forinttal. Istenbizony három napon belül köszönettel visszahozom.

Nem tagadom, első hallásra megfordult a fejemben, hogy nem szélhámos-e ez a fiú? Aztán ránéztem, elkaptam a tekintetét, és azt mondtam magamban: akinek ilyen tiszta a szeme, az nem lehet gazember.

Tudtam jól, hol tartják amjáék a pénzt. Odaadtam neki

a háromszáz forintot és nagyon jólesett, amikor elmenőben erősen megszorította és megcsókolta a kezem.

— Édes Magduska. Ez a pénz arra is jó, hogy ismét találkozhassunk ...

Kíváncsian figyeltem a napok múlását. Három nap múlva ugyanabban az időpontban újra eljött. Hozta a háromszáz forintot. Most már régi ismerősként fogadtam és láttam, hogy becsületes. Megint egyedül voltam., így nem volt nehéz visszatenni a pénzt, amiről egyébként senkinek sem szóltam.

Sokat beszélgettünk. Azt is mondta, hogy én tetszem neki és ezentúl hetenként felkeres, sőt azt is, hogy mutassam majd be alkalomadtán a szüleimnek. Elmenőben tenyerébe vette a kezemet.

— Aranyos Magduska! Egy üzlet kötéséhez kellene háromezer. Pénteken úgyis jövök és...

Két hónap telt el azóta. Anya sírógörcsöt kapott, apa. még ma sem tud a pénzről. Oda van a háromezer, de én viszont kaptam egy életre szóló leckét...

Szalay István

Április 11-én, szombaton mutatja be a „Különleges ügyosztály című angol filmsorozat első részét a tévé.

Folytassa, Cleo

(Hétfő, 20.05):

Magyarul beszélő angol film. 1965-ben mutatták be Gerald Thomas rendező és Talbot Rothwell forgaitó- könyvíró filmjét. Egyébként hogy miért „folytassa” a cím, arra valószínűlég a bevételre kacsintó producerek tudnának választ adni, mivel az eredeti folytassa-fil- meknek olyan átütő sikerük volt, hogy közönségcsábítási megfontolásból okkal, ok nélkül a filmcímek elé biggyesztik a folytassa szót. A Cleo a Cleopatra névből származik, s a történelmi környezetben játszódó vígjátékban sokat nevethetünk a nagy történelmi tekintélyeken, Julius Caesaron, a bölcs Senecán vagy Marcus Antoniuson.

Shakespeare:

Athén! Trnion

(Kedd, 20.00):

A kétrészes dráma közvetítése a Nemzeti Színház előadásában felvételről. Shakespeare mellékesen kebelt, sőt hibás, félig megírt művének tekintették a TimonV s még azt is kétségbe vonták, hogy valóban ő írta-e? Erre persze csak a paradox- aforizma felelhet: Shakespeare műveit nem is ShakesOMßä£M

pa*. április 10., szombat

peare írta, hanem egy másik

ember, akit szintén Shakes- peare-nek hívtak... Az Athéni Timon példázat, de az eddigi körök úgy látszik nem fedezték fel benne a róluk, a hozzájuk szólót, vagy amit kiolvastak belőle, nem felelt meg a koreszméknek. A remekművek koronként más-más arcukat mutatják a nézőknek, s úgy látszik a XX. század az, amely a Timon értékeire re- zonál. Az emberszerető, bőkezű athéni nemes embergyűlölővé válik, mivel barátai, aikik krőzus korában körülrajongták, koldus korában megismerni sem akarják. S amikor remeteként az erdőkben kincset talál, azt már nem a jóra, hanem a pusztításra fordítja, mivel az emberek gonosz haszonlesésük folytán egyebet nem érdemelnek. 30 éve nem játszották nálunk a darabot, amelyet most Szabó Lőrinc fordításában Major Tamás állított színpadra, Iglódi Istvánnal a címszerepben.

Jó éjszakát, felnőttek

(Szombat, 22.00): * 15

A némafilm korából származnak a negyedórás, húszperces f i Imö ss zeá 11 í tások,

amelyek főszereplői a nagy bu.rleszk-sztárok. Az elsőnek Mack Swain. Minden héten szombaton kerül vetítésre a

15 darabból álló sorozat egy-egy része, s minthogy a gyerekek számára is élvezetes szórakozást ígér, vasárnaponként megismétlik az előző esti, filmösszeállítást, , f

Csnrka István:

Hét tonna dollár

XVIII.

— Igenis.

Szántódi éppen csak, hogy kinyitja a pinceajtót, még be sem kell szólnia, mert Lu- ciánó ott toporog az ajtóban, és hogy az ajtó kinyílik, azonnal rohan az illemhely felé, s közben mondja, elgyötört hangon.

— Éjfél régen elmúlt.

Szántódi utánakiált, hátra:

— Gyere be a konyhába.

Mór mind a hárman bent

vannak a konyhában, smost Zima, minthogy már teljesen átvette a hatalmat, saját kezűleg tölt Lueiánónak. Aztán ő maga. saját poharával a kezében fel-alá sétál. Látszik, hogy most úgy dolgozik az agya, mint egy exkavátor.' Végül megáll Luciá- nóval szemben, és mélyen a szemébe néz.

— Mondja csak, Luciánó! Tudná maga ezt az egyenletet a rulettra is alkalmazni?

Luciánó nagyon elkeseredetten válaszol.

— Nem alkalmazom én azt már semmire, nekem ebből elegem van.

Zima teljes mértékben megérti Luciánó keserűségét, és most atyai jósággal fordul felé:

— Megértem a nyomorát fiam. Azt is tudoip, hogy nem kellemes ilyen piti sarlatánok hatáskörébe tartozni. De mérlegelje, hogy ezután az én gondnokságom

alá tartozik. Én pedig szélesre tárom maga előtt a nagyvilág kapuját.

— Én egy vándortársulat bohóca vagyok, és az is akarok maradni.

— Ez nagyon szép. Csakhogy itt most sokkal többről van szó, Luciánó! Maga is tudja, hogy devizagondokkal küszködünk. Én nemzeti hőst csinálok magából, aki kirántja népgazdaságunkat a devizalehetőségek szűkösségéből. Még egyszer felteszem a kérdést: tudná maga ezt az egyenletet a rulettra alkalmazni.

Aztán egy kis gondolkozás után hozzáteszi:

— Meg a nagy nyugati lóversenyeket? Meg a „smen dö fer”-re, dollárban? Meg a „bakkarat”-ra, meg a „pó- ker”-ra? Amit milliomosok játszanak óriási tétekben?

Luciánó csak úgy odaveti:

— Mindenre tudom alkalmazni, amit előzőleg kellőképpen megfigyelhettem.

Zima elmosolyodik:

— Na látja, ez az értelmes beszéd, barátocskám.

És most hirtelen, és váratlanul, eléggé érthetetlen indulattal fordul a tátot.t szájjal csodálkozó Szántódi felé, és rátámad:

— Hát látja, ezért egy hatökör maga, és ezért köt- nivaló bolond, és gazember Hát miért a hazaiak lottóörömét kell magának megdézsmálni, miért forintmilliomos akar maga lenni,

amikor lehetne dollármilliomos is.

Zima egészen tűzbejön, gyújtó szónoklatával vala- mennyiüket, önmagát is, feltüzelni igyekszik.

— Ezzel a kis bohóczsenivel ki lehet rabolni Monte Carlót, Nizzát, Veiéncét. Las Vegast és az angol bukikat.

Szántódi egyik ámulatból a másikba esik, ezt a szót azonban még nem hallotta.

— Kiket?

Zima csak legyint, megvetően néz rá. Nem tartja szükségesnek, hogy megmagyarázza, hanem inkább Lu- ciánóhoz fordul.

— Fiam, magát arra teremtette az isten, hogy egy valutahiánnyai küzdő kis ország kifossza a piszkos kapitalista szerencsebarlangokat, és a játékszenvedélytől elvakult nagytőkéseket.

Aztán egy végső nagy sóhajjal még hozzáteszi:

— A nyomozást beszüntetem.

Ekkor Szántódi visszanyerve eredeti önmagát, és felbátorodva, egész más hangon fordul Z imához.

— Egy megjegyzést szabadna?

Zima csak ránéz Szántódi- ra;

— Felesleges. Nem fogom kihagyni magát a buliból, barátocskám. Ennek a kis zseninek kísérőre van szüksége, sőt kísérőkre. •

&s4ntócü azonban mégis-.

csak megteszi a megjegyzést.

— Nodehát, ha minden valutát az országnak termelünk ... ?

Zima elmosolyodik.

— Ezt én nem mondtam. Én azt mondtam, hogy nagyon sok valutát termelünk az országnak.

Aztán leül, töltet magának és odainti Szántódit.

— Ajánlanám, hogy csi- szolgassa értelmi képességeit, mert a továbbiakban sok Icai több leleményességre lesz szükség. Maga szerint mi a jobb dolog: maszek vendéglősnek lenni, akit állandóan lopnak a pincérei és a szakácsai, vagy gebinesnek lenni, aki fizetést kap azért, hogy lophasson.

— Gebinesnek lenni — mondja Szántódi.

Zima végül is kimondja a döntő szentenciát:

— Nahát, erről van szó: gebinesek leszünk Monte Carlóban.

Egy nyitott sportkocsi száguld a Nizzából Monte Car- lóba átvezető autósztrádán. A kocsit Szántódi vezeti és mellette Margit ül, akit most hoz a nizzai repülőtérrőL

Csomagok hátuL

Szántódi elégedett, boldog, nyugodt ember benyomását kelti, Margit viszont annál idegesebb. Hiába tárja elé Szántódi a gyönyörű tájat, a tengert, a pálmasorokat, villákat, ő majdnem sír.

— Nem tetszik. Margitka?

— Miért nem jött ki elém a repülőtérre?

— Mert Zima szobafogságra ítélte, őrzi, mint egy véreb. Attól fél. hogy elrabolják. Hogy a fejére esik egy cserép. Zima teljesen begőzölt.

Margit ezt nem érti.

___(Folytatjuk)

i

»