Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 84. szám (83. szám)

Népviseletes palócbabá k külföldre : használt díszítőelemek, figurák, a palóc népi hagyományokat tükrözik. Az utóbbi évek­ben különösen népszerűek lettek a színes népviseletbe öltöztetett babák a külföldi vá­sárlók körében. Képünkön: palócbabák — indulásra készen. (MTI foto — BereOi Ferenc fél — SS) Végrehajtották-e a határosatokat Az egészségügy helyzete Recsken T*rVAT,T APTHLISBAN a Recski Községi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága részlete­sen foglalkozott a falu egész­ségügyi helyzetével. Elemez­ték azokat a problémáikat, amelyeket sürgősen meg kell oldani. Ezeket Jegyzőkönyv­ben is rögzítették és határo­zatot hozták végrehajtásuk­ról. De vajon mi a helyzet most, egy év titán, valóban javult-e a község egészség- ügyi helyzete? Emlékeztető­éi a tavalyi jegyzőkönyvet átlapozva kiragadunk né­hány jellemzőt az ügyvezető körzeti orvos beszámolójá­ból „Az L számú orvosi rendelő és váró — ahol jó­val nagyobb a betegforga­lom, az ipari üzemek dolgo­zói mind idejárnak kezelés­re — kiesd és egészségtelen. Rendelések alkalmával az emberek — főleg téli időben — szinte egymás hegyén-há- tán állnak és még így is többen az udvaron kénytele­nek várakozni. Az épület el­hanyagol teAga miatt (elöre­gedett tető- és csatom aszer- kezet), a falak dohosak, nyirkosak, a csempe fokoza­tosan hull a rendelőben. A mennyezet beázás miatt le­szakadással, a kémények le- dőléssel fenyegetnek. Vize fertőzött, sem ivásra, sem sterilizálásra, sem főzésre nem alkalmas. Az egész épü­let a fentiek miatt sürgősen tatarozásra, esetleg bővítésre szorul..A következő ol­dalon ez olvasható: „A jár­ványügy keretében kell meg­említeni az árkok tisztítását, a kutak helyzetét és a ci­gánytelepülést. A hosszú tél a község árkainak nagy ré­szét tönkreteszi. Az árkok és vízieeresztők el tömődnek. Ezek rendbetételére sürgő­sen községi intézkedésre van szükség, mert az árkokban lefolyni nem tudó víz köze­gészségügyileg áratalmas... Kutarnk vize egytől egyig ivásra alkalmatlan. Az új modem isfcxjfaépdlet vízve­zetéke példáiul hiába épült, ha nincs emberileg fogyaszt­ható vize... Nos, ennyit a beszámoló­ból, s most lássuk, mit tet­tek az illetékesek « pana­szok orvoslására? A KÖZSÉGI TANÄCS végrehajtó bizottságának ál­lásfoglalása szerint bizonyos javulás tapasztalható az el­múlt évhez viszonyítva Recsk egészségügyi ellátásá­ban. Tavaly ősszel a helyi építőipari fctsz szakemberei kijavították az I. számú or­vosi rendelő tetején az el­öregedett tetőszerkezetet és új cserepeket helyeztek eL Az épületre ugyanakkor új bádogcsatumát is szereltek. Ezzel természetesen nem fe­jeződött be a tatarozás, a fel­újítás! Ugyanis a rendelő fa­lán most is bosszú csíkban hiányzik a vakolat, s a tég­lák kilátszanak a lyukakon. A községi tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy az idén ötvenezer forintos költséggel bővíti a rendelőt, úgy, hogy a jelenlegi váró­termet is hozzákapcsolják. Az udvaron pedig új váró­termet építenek. De felme­rül a kérdés, vajon ezekre a munkákra élég lesz-e a ter­vezett ötvenezer forint...? Ami az ivóvízprohlémát ille­ti, ezen a „fronton” nincs változás. Ezt a problémáit csak a megépítésre váró tör­pevízmű oldja majd meg. A vízmű tervei már elkészül­tek, s az idén megépül a fő- nyomóvezeték. A vizet a kö­szörű-völgyi víztárolóból vezetik csőrendszeren Recsk- re. A beruházás — a törpe- vízmű — teljes felépítése hatmillió-hatszázezer forint­ba kerül, melyhez az Orszá­gos Vízügyi Hivatal is ad támogatást. A község belte­rületén, mintegy 16 kilomé­ter hosszúságú vezeték meg­építését azonban a lakók fi­zetik társulásos alapon. Egy családra átlagosan 4300 fo­rint jut. A társulás megala­kulásához 1150 család támo­gatására van szükség. Pilla­natnyilag csak 150 család lé­pett be. A továbbiakban a vízműépítés megkezdése pe­XVI. Zima egy kicsit gondolko­zik. — Ez az 6 stílusa? ö ál­talában minden előadás megtekintését kötelezővé szokta tenni? — Nem. Egyáltalán nem. Ezt most valahogy nagyon a szívén viselte. — Es legalább jó volt a* előadás? — Hát, őszinte legyek, nem mondhatnám. Zima még egy pillanatig maga elé mered, aztán amikor úgy véli, hogy neki ennyi elég, feláll. Az igazgatónő rémülten néz rá, fogalma sincs róla, hogy kiwi tárgyalt A falu csárdájának bejá­ratára egy idegen férfi egy nagy táblát akasztott ki: LELTÁROZÁS MIATT ZÁR­VA. Bent, a «öntésben azon­ban egyáltalán r.em leltá­rozás folyik, illetve nagyon különös leltározás: oda te­relik be a cirkuszi öttalála- tosokat. Tehát úgyszólván az egész társulat, és arra vár­nak, hogy egy sagédnyomo- zó felszólítására egyenként beléphessenek a kihalljató- szobává átalakított különte­rembe. A máskor oly eleven izgő­mozgó emberek most mere­tftg a ESnstfiBb tól függ! Az utak javítását ffletően is sok a tennivaló. A köz­ségben mintegy tíz Mksné- teres szakaszon sárosak, po­rosak az utak, ez út menti árkokban pedig megáll a víz. A községi tanács az idén húszezer forintot fordít út menti csatornák és átereszeik építésére. A falu új ékessé­gének számitó Rákóczi-tele- pen viszont már javult a helyzet. Az ott fedték közös összefogással, társadalmi munkában utat és járdát építették, sőt a környék par­kírozását is hamarosan meg­kezdik. A végrehajtó bizott­ság úgy határozott, hogy fo­kozatosan felszámolják a cigánytelepet Az idén ren­dezik, felújítják a Hunyadi Sándor és Sallai Imre utcá­kat A cigánycsaládokat pe­dig áttelepítik a Rákóczi-te­lepre. RECSK EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETÉNEK javítására a tavaly elfogadott községi ta­nácsi határozatoknak tehát csak egy kis töredéke való­sult meg egy év alatt To­vábbra is akad jócskán ten­nivaló a faluban, annál is inkább, mert a megoldások égetően sürgetőék, hiszen a lakók egészségéről van szó..J Mentusz Károly egymásra se nagyon néz­nek, a légyzúgást is meg lehet hallani. Így aztán szül­te természetes, hogy vala­mennyien összerezzennek, amikor odabent az egyik nyomozó indulatosan az asz­talra csap, és azt kiáltja^ — Elég! Pillanatnyi szünet «tán kinyílik az ajtó és rémült arccal kiszédeleg rajta Vik­tor, az állatidomár, nyomá­ban pedig a nyomozás veze­tője. Igen szigorú tekintet­tel áll meg az ajtóban, vé­gigméri a társulatot — Uraim! Nagyon vitá­Természetesnek latijuk, hogy a tanító, a tanár törő­dik a gondjára bízott diákok­kal, oktatja, neveli őket. Pe­dagógusnapon, ünnepi meg­emlékezések alkalmából ar­ról is beszélünk, hogy hiva­tások egyike a legnehezeb­beknek. Újabban egyre több fórumon, mind többen sür­getik élet- és munkakörül­ményeik lényeges javítását Azt azonban aligha kérdez­zük, hogy mivel töltik sza­bad idejűiket, a tanítás, a felkészülés utáni órákat Úgyszólván senkinek sem ju­tott eszébe eddig vallatná őket terveikről, álmaikról. Megérné, mert a pedagógus­társadalom közel százezres tábora országos szinten is komoly szellemi tőkét jelent s nem mindegy mi megy eb­ből veszendőbe. Karrier nélkül A pedagógus katedrára tép huszonkét-huszonhárom éve­sen, s nyugdíjba megy, leg- töb bnyire ugyanonnan. A pályának nincs perspektívá­ja, a kiugrás, a viszonylagos felemelkedés, az egészséges karrier csak kis százalékuk­nak jut osztályrészül, ezek lehetnek igazgatók, esetleg járási, megyei művelődés- ügyi osztályok munkatársai, vezetői. Ezzel azonban zárult a kör. A derékhad alfája és ómegája csak a katedra. Ta­nítványaik tűlnövik őket, ne­ves mérnökök, országos hírű szakemberek lesznek belő­lük; nevelőik azonban ma­radnak, legtöbbjük elzárva a várostól, a pezsgő kulturális élettől. Eleinte elkeseríti őket a perspektívátlanság, egyetemi, főiskolai éveiket sóvárogják vissza, régi ter­veiket, vágyaikat idézik; ké­sőbb fáradt nosztalgiává fa­kul az elkeseredés. Lassarv- lassan elfeledkeznek képes­ségeikről, alkotásvágyukról, leköti őket a mindennapi élet apró-cseprő gondja, be­zárkóznak saját világukba, társadalmi kötelezettségeik­nek rutinból tesznek eleget, egyszóval kiesnek az egészsé­ges szellemi körforgásból. Évek múltán már csak po- harazgatás közben, fehér asz­talnál idézik volt önmagu­kat. Nem vitatom, hogy jó nevelők, korrekt oktatómun­kát végeznek, s hozzáértően, lelkiismerettel törődnek a felnövekvő nemzedékkel, mégis önhibájukon kívül, önök egyelőre nem vádlot­tak. De nagyon könnyen le­hetnek, ha továbbra is ezzel a dajka mesével etetnek ben­nünket. Még egyszer nagyon szi­gorúan körülnéz, s aztán azt mondja: — Jöjjön be a következő nyertes. Ö maga máris bemegy, odakint pedig a társulat összenéz, mindenki Darnó- gyöngyeit figyeli, hogy ezek után kit jelöl ki. Damógyöngyei némi gon­dolkozás után keményen rá­néz Anitára, és int neki, hogy menjen be. Anitán látszik, hogy ő most nagyon összeszedi magát, és mindent bedob. Átmegy a különterembe, de már ide­iunt nagyon riszálja magát. Az ajtó túlsó oldalán a le­hető legcsábosabb mosolyá­val jelenik meg a tíz nyo­mozó előtt. A nyomozók kö­zül három, köztük a főnyo­mozó, az asztalnál ül, az aj­tóval szemben, a többiek szanaszét helyezkednek. el egy-egy figyelőállásban. Anitára szinte rá sem le­het ismerni Magabiztos, és abszolút kacér. — Parancsoljanak velem az urak. A nyomozók között kis élénkség támad erre, az ed­di© jausps-wsau Bs-é,3 ,& Ms Csiirka István: Hét tonna dollár Alkotó pedagógusok akaratuk élfenére képessége­ik java elkallódik. Energia — kihasználatlanul Senki nem mérte fel ezt a kárba veszett óriási szellemi tőkét, pedig érdemes lenne, hiszen valamennyien a leg­magasabb képzettséget sze­rezték meg, s a főiskola, az egyetem, majd mindannyiuk- ba ambíciókat táplált, ösztö­nös sejtéseiket tette tudatos­sá. Az egyik további kutató­munkát tervezett; a másik az irodalom rajongója volt, sokan tanulmányok írását tervezték, akadt, aki az ecset szerelmese volt. Aztán kike­rültek az szellemi centrum­ból, oktatni, nevelni. Közü­lük eleinte sokan ragaszkod­tak ambícióikhoz, a szerény fizetésből is igyekeztek meg­takarítani, hogy a nyári sza­badság hónapjai alatt felke­ressék a kutatóműhelyeket, s folytassák ott, ahol abba­hagyták. Ment is ez egy-két évig, később azonban rá kel­lett jönniük, hogy városi társaik már túllépték őket, hiszen ők a szellemi cent­rumban élték, úgyszólván naponta búvárkodhattak a könyvtárak csendjében, a kutatóintézetekben minden rendelkezésükre állt, hozzá­juthattak olyan folyóiratok­hoz, amelyeket vidékre hiá­ba kértek kollegáik/ Így az­tán feladták a harcot, a nagy nekibuzdulásból sze­rencsésebb esetben lett egy doktori értekezés. Ezzel az­tán zárult a kör. Nemrég kaptam a pedagó­gus-szakszervezet megyebi­zottságától egy kimutatást Amikor először hallottam er­ről a felmérésről, túlzottan optimista voltam, hosszú lis­tát vártam; a valóság vi­szem egy gépelt oldal, tíz névvel. Ennyien vannak a kétezerből, akik oktató-ne­velő munkájuk mellett egyéb, pedagógiai, módszertani, vagy képzőművészeti alkotó­munkát is végeznek. Még egy százalék sem! Hol a kiút? Elszomorító tény, még ak­kor is, ha nyilvánvaló, hogy akadt nem egy olyan peda­gógus is, aki túlzottan sze­rényen hallgatott ambícióiról. Azért, mert már ők is félúton járnak, önbizalmukat elvesz­tették, képességeikben nem bíznak, s azt hiszik,' hogy nem bírják már a verseny- futást az Hfarrö&e&A) hely­zetben levőkkeL Evek múlva nyomozó arcáról is olva- dozik. Most már 6 is sok­kal endekényebb. — Mi nem parancsolunk, mi csak arra kérjük, mond­ja el nekünk, miért éppen ezt az öt számot játszotta meg, és miért kétszer ugyan­ezt az öt számot? A főnyomozó elekor, hogy kontrollálja magát, ránéz a mellette ülő nyomozóra és meg is kérdezi tőle: — Ugye neki is két ötöse van? A választ azonban Anita adja meg: — Nem, nekem három. A főnyomozó mellett ülő nyomozó az aktákba tekint, és onnan csodálkozva olvas­sa fel: — Itt kettő szerepel. Anita ismét: — Egyet nem vallottam be. — Miért? — kérdezi a főnyomozó. — Azt hittem elveszik. — Mi jogon? Az a ma­gáé. Mi. csak azt szeretnénk tudni, mi indította arra, hogy három szelvényen is ugyanazt az öt számat játsz­ana meg. Anita csak mosolyog. — Nem tudtam volaa el­viselni, hogy Zöldiné töb­bet nyerjen. — Zöldiné? Ki az a Zol­iimé? A választ most az egyik nyomozó adja meg Anita helyett. — A késdobáló felesége. Anita most nem várja n.eg hogy a főnyomozó rá­kérdezzen, felszólítás nélkül vall, illetve cseveg tovább. ts Véletlenül megláttam, ők is feladják a küzdelmet Nem lehet elfogadni a jelen­legi állapotot, nem lehet le­mondani a müveit ember­fők energiájáról; keresni toeB a kiutat. Ez nemcsak a pe­dagógusok érdeke, hanem társadalmi igény is; gondol­juk csak el, mire lennének képesek ezek az emberek; nem túlzás azt mondán:, hogy kivitelezhetnék a pe­dagógia forradalmát Hogy így legyen, ehhez csak az kell, hogy felfedezzük őket, törődjünk velük. Nem utó­pia azt sürgetni, hogy alko­tóműhellyé formálódjanak a vidéki iskolák, ahol kísérle­tező, kutató emberek keresik az eredményes oktatás-neve­lés leghatásosabb módszere­it. A feltételek adottak, a szellemi töke rendelkezésre oil. Ha Horton, Kiskörén, Erdőtelken, Rózsaszentmár- tonban, Aáácson akadnák pe­dagógusok, akik újító ötletek­kel jelentkeztek és jelentkez­nek, akkor másutt is teremt­hető szellemi reneszánsz. Csakhogy ehhez biztatást, ötleteket kell adni, állandó inspiráló erőt, s természete­sen fórumot, ahol jelentkez­hetnek az oktatók, ahol meg­ismerhetik egymás elképze­léseit, tájékozódhatnak kol­legáik munkásságáról. Az első lépés már megtör* tént. A pedagógus-szakszer­vezet megy eb í zottsága, kar­öltve négy megye művelő­désügyi osztályával és más társadalmi szervekkel, má­jus 31. és június 4. között tudományos napokat rendez Egerben, Alkotó gyerekek, alkotó pedagógusok címmel. Itt lehetőség adódik eszme­cserére, ismerkedésre, tájé­kozódásra egyaránt. Pilla­natnyilag erre van égetően szükség, jelenleg ez a felté­tele a továbblépésnek. Itt kellene megvitatni, elfogadni azokat a módszereket, me­lyek segítségével fel lehetne számolni a szellemi passzi­vitást Az ilyen találkozókat rendszeressé kellene tanti, s központilag számon tartani, segíteni az alkotó, vagy al­kotni vágyó, de az évek so­rán bizonytalanná vitt peck* gógusakafc Érdemes vállalni ezt * többletmunkát, mert a szelle­mi tőke pazarlása vétek, mindamtyixmk potoOtatailan vesztesége. Pécsi István ' hogy Zöldiné két saelvéayea játszik, na, gondoltam, ha kettőt dobsz be, én bedo­bok hármat. Mert tetszik tudni, ez a Zöldiné egy undok béka, azért dobott be két szel­vényt, hogy az egyik nyere­ményt a kis Darnögy ön gyei­nek adja... Igen ? Hát faa te egv nyereményt axis* neki, akkor én kettőt, mert tetszik tudni, az az igazság, hogy non tadja elviselni, hogy a kis Damó gyön­gyei nem áll vele saóba. A nyomozók arca fokról fokra elsötétedik, ahogy ezt a körmönfont vallomást hallgatják, s ezt látva Anita szükségét érzi annak, hogy valamit komolyan ts mond­jon; — Mert tetszik tudni, ha az ember nagvon szervi va­lakit, akkor sem**» son drá­ga. A főnyomozó most már ismét düh««: — Maga megint nem a kérdésre féld, művésznő. Anita megérzi, hogy most baj van, s hogy itt már csak a határozottság segít. Megkeményednek a vonásai, s megmutatja, hogy elszánt is tud lenni. A főnyomozó folytatja: — Azt mondja meg, miért éppen ezt az öt s*ámot ját­szotta mag három szelvé­nyen? Anita zárt, szigorú arcafl válaszol: • — Csak. Aztán hirtelen felemelke­dik, és nagyon keményen, határozottan mondj*.: ,.^,■,.^.-1.,.,.., (Fobtta&Oj

Next

/
Thumbnails
Contents