Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-06 / 81. szám
Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Dreiser—Piscator: Amerikai tragédia A GÁRDONYI Géza Színház az elmúlt héten mutatta be a Dreiser regényéből Piscator által színpadra átdolgozott Amerikai tragédiát. A két világhírű név! A regény lMJ'btn. a belőle készült film 1331-ben hozta lázba a világot, elsősorban az amerikai kontinens lelkiismeretét. Theodore Drei- sert úgy tartják számon, mint az amerikai naturalizmus megalapítóját aki világsikert aratott művében egy sivár lelkű törtetőnek az életét és tragédiáját rajzolta meg. A művet nagyszabásúnak tekintjük akár mint lélekrajzot. akár mint tár- sadalomábrázolást. Igaz. azt sem tagadjuk, hogy stílusa, mondatai terjengősek, ritmus nélküliek, s nincs ízük. Ehhez a vélekedéshez még egy aforizmaszerű amerikai vélemény is nyugodtan csatlakozhatni: Minden hiányzott — mármint Dreiserből —, a lángész kivételével. Amit azonban ez a regény Amerikáról, az amerikai társadalomról, a pénz körüli féktelen és erkölcstelen hajszáról. az amerikai nagyvárosi életről, az abban, feltalálható kóros és az európai tudatnak feltétlen idegen, és megalázó tendenciákról r— legjellemzőbb vonása talán a gátlástalanság —, a siker minden eszközzel történő hajszolásáról Dreiser leír, az lenyűgöző és valóban zseniális. ’ Es Itt van piscator. a húszas évek európai színházának egyik legérdekesebb és bizonyára eredetiségben sem szűkölködő egyénisége. Elgondolásait viharos sikerek és komoly viták kísérték. Totális színházat akart és kereste a színpadra vihető iro- dalmi anyagokat, Svejket és sok mást, hogy a színpadról világtörténeti, társadalmi, osztályharcos összefüggéseket tárjon fel. Számára az irodalmi mű eszmei tartalma inkább csak arra volt Jó, hogy a látvány lenyűgöz» hatásával, mindenfajta teát- rális elemekkel hasson. Céljai mellett hatodrendű kérdés volt, hogy az irodalmi mű színpadra vitelénél mi marad az emberábrázolásból, mi sikkad el azokból a jellemekből, hősökből, akik miatt vagy akiknek okán az író vallani kényszerült. A NÉZŐ, mert szereti a színházat, és mert a színházban ázt az élményt keresi, amit máshol és más formában nem kaphat meg. úgy gondolja, hogy a maga nemében két óriás eleve biztosítja az élményt, ha erre az előadásra bemegy S mire kijön a színházból, csak azzal tudja indokolni a bemutatót, hogy a színház bizonyára azért mutatta be elsősorban ezt az Amerikai tragédiát, mert a pénz átkos hajszolását teszi bűnbakká és mert Dreiser száz esztendővel ezelőtt születeti. Az történik ugyanis, hogy a nekünk mindenképpen rokonszenves írói Alapállás ellenére Piscator átdolgozása a modern színpadon nem adja vissza nekünk azt a sodrást, azt az izgalmat és félelmet, amit a regény kelt az olvasóban. Piscator a maga egykori teatralitása érdekében a regény hőseit lemeztelenítette, s csak annyit hagyott meg belőlük, amennyi az ő szónoklás, agitatív, a társadalmi igazságokat megmutató elképzeléseinek megfelelt. Az ügyvéd elmondja a témát és a mai szóhasználat szerinti narrátor csak annyit enged meg a hősöknek, hogy illusztráljanak. Módszernek ez még menne valahogy, hiszen a dokumentumdrámák ma is élnek ezzel a szerkesztéssel, csakhogy az a baj: Piscator nem engedi elmondani az egyéniségekből eredően azokat a belső kínlódásodt, c mi Us kedd amelyek végül Is a tragédiához vezetnek. Dreiser regényéből csak a váz kerül a színpadra és csak félig értjük Clyde Griffiths-et, aki megöli az értékes és szerelmes- Róbertét, hogy a hiúság és'siker szárnyán közelíthessen az üres és milliomos Sondrához. Piscator a maga korában és a maga sajátos eszközeivel így is lehetett hatásos, ma azönban ez a leszűkített, csaknem szólamokig leegyszerűsített regénykivonat kevés ahhoz, hogy a közönség partnerévé váljon a színpadon szorgoskodó művészeknek. A D.V&ABOT Orosz György Jászai-díjas rendezte. Munkáját és elképzelését eleve meghatározta, hogy olyan díszleteket kellett terveztetnie — Rajkai György pontosan és szabályosan követi a lehetőségekhez képest a piscatorí elgondolásokat — és elfogadnia, amelyek a két részre bontott drámában, a sok-sok jelenet viszonylag gyors eljátszását biztosítják. Szükség is van itt bizonyos tempóra, mert a riportszerűség nem tűri a tétovázást. A rendezőnek itt nagyrészt csak játékmestert feladatok jutnak. mert a színész a színházi gépezetben, csak egy csavar: elmondja, amit a színpad mestere rábízott: semmi érzelgősség, vagy d- ki kitárulkozás, menni kell tovább, a közönség vegye tudomásul, hogy itt, a színpadról erős szónoki készség diktál. Orosz György iít-ott igyekszik közelebb vinni a figurákat a közönséghez, de mit tud tenni ott. ahol a piscatorí megoldás szerint valósággal lökd óéi a sikerbe szédült fiú a lányt a gyilkosság színhelye felé? a tragédia mögül hiányzik az az álszent és puritán Amerika, amely arra kényszerítette az embereket, hogy így cselekedjenek. az egykori epikus-színház elképzeléséből ez a bemutató sem hozhatott drámai feszültségeket, csak tanulságot. És a tanulság így egymagában nem győz meg, A JÁTÉK igazán nagy terhét az ügyvédet alakító Upor Péter hordozta. Nemcsak bevezette az egyes jeleneteket, nemcsak megmagyarázta, miért és mit kell jól megfigyelni, hanem közbe is szólt, sőt, mint a görög tragédiák kései ég egyszemélyes változata, intette, figyelmeztette a hősöket, rövidlátásukra, esendőségükre ég arra a veszélyre, amit el kellene kerülniük. Nem rajta múlott, hogy nem tudta felfűteni a jeleneteket, nem tudta úgy átkötni a lélektani szüneteket és kihagyásokat. ahogyan; az kívánatos lett volna. Ezt a szöveget korunkban, lélektani indoklások nélkül — ha mégoly színházrajóngó is a néző —, nem fogadja el maradéktalanul, Clyde Griffiths-et Mar- kaly Gábor játszotta. Visz- szapillantva korábbi alakításaira, megállapíthatjuk, hogy lehiggadóban van, biztosabban bánik a rábízott szöveggel, a játékban az átélést Is keresi, s bár ebben a figurában ügyetlenül és esetlenül kellett a két fókusz között hányódnia, megéreztetett valamit Clyde, a szegény rokon felfelé ’törekvéséből. Balogh Zsuzsa szerelmes munkáslánya Piscator-féle vázlat, Igyekszik megtölteni ezt a vázlatot érzelmekkel, szenvedéllyel, ragaszkodással. Az ő alakítása mutatta leginkább, hogy mennyire hiányzik a hősökből az a tartalom, amit Dreiser megírt, de Piscator feleslegesnek , talált bennük. A leglényegesebb jellemzést Antal Anettától kaptuk, Sondra, a milliomoslány szerepében. Füzessy Ottóról elmondhatják, hogy a szemünk előtt érett bonviván- bói jellemszinésszé; a csati perpatvarnál fölényes biztonsággal tette azt. amit az apai tekintély dik A népes szereplőgárdából epizódalakításaikkal észre- vétették magukat Hegedűs László, Dariday Róbert, Náci assy Anna, Pálffy György, Kanalas László és Kautzky Ervin. Hrufoy Mária jelmezei színesek és gazdagok az ólom- szerűen ridegre sikerült díszletekhez képest. Üde színfolt, jeles tartozéka ennek a színpadra állításnak a részben eredeti Behár-muzsika. KORÁNTSEM szándékunk vitázni a műsorszerkesztés fölött, de e bemutató kapcsán feltétlenül meg kell jegyeznünk: a színházi világban is múlik az idő és a korok fénytörése mellé a közönség ráhangoltsága is állandóan változik. Mintha a Piscator egykori színházértelmezése felett már eljárt volna az idő. És ezt észre kell vennünk! Farkas András ín/«*miínÁp>ra( Megnyílt a Műcsarnokban a „Szovjet ipar* *3ZOVji©l ipuríIJUVcSZcI művészeti kiállítás”, amelyet Mikó Sándor, a Magyar Képzőművészek Szövetségének főtitkára és Lidia Zalatova, a kiállítás szovjet igazgatója nyitott meg. (MTI foto — Benkő Imre) Vargabetű Tapasztó Sándor, mint annyian abban az időben, makacs, nevetséges és egy kicsit tragikus furfanggal is, megpróbálkozott — sikertelenül. Azazhogy éppen a sikertelenség hozta meg a sikert a számára is, s annyi más parasztgazda társa számára. Márminthogy ezernyi trükköt latba véve sem sikeredett. elbújni a tsz-szer- vezök és a történelem elől és amikor már úgy érezték, hogy a legmesszebb kacskaringóztak el a szövetkezés gondolatától, akkor futottak a karjaiba. Urbán Ernő falusi életképe, vagy ahogyan ő nevezte — s ő jobban is tudja — dokumentum-vígjáteka azokról, az immáron történelminek tűnő időkről szól, amikor egy évtizede éppen hogy rálódult a falu szekere a szövetkezés nem éppen kitaposott, de valóban egyedül idevezető útjára. A SzirCsurka István: tes Adám alakította — teli realitással és mentesen mindenféle álparaszti sallangtól — Tapasztó Sándor is megjárta a maga vargabetűjét: addig bujkált, addig cikcaickozott, hogy mire észrevette magát, nemhogy az élet sodrásába, de a sodrás élére került. Vígjáték? Az bizony a javából. A nézőnek. De van, volt benne tragikus elem is bőven: a szenvedő, a megkacagtató hős számára. Zsurzs Éva rendezése ügyes kézzel adagolta, keverte a komikumot a tragikummal, csak annyi sötét felhőt engedett, amitől nem lett rózsaszín az ég alja, de nem is vált félelmetessé az ég teteje. Szirtes Ádám mellett olyan segítő társai voltak ehhez, mint a teli energia Szemes Mari, Békés Itala, Bitskey Tibor, Zenthe Ferenc, Agárdy Gábor, hogy csak néhányat emeljünk ki a népes szereplőgárdából. Czabarka György képei Hét tonna dollár XIV; Szántódi hivatali szobája. Szántódi betegen, fején vizes borogatással ül íróasztalánál. Előtte orvosságok. Szenved. Luciánó lassan, óvatosan belép a szobába, ö is elég komor. Üres tekintettel nézik egymást. Luciánó egy darabig all előtte, aztán megszólal: — Hívattál, itt vagyok. Szántódi lassan feláll, jól bezárja az ajtót. — Te gazember, te szemfényvesztő! Hát ennyit ér a szavad?! Felkapja a keze ügyébe eső első újságot, amelyiknek fő címe: 58 DARAB ÖTTALÁLATOS EGYETLEN FALUBAN, és azt csapkodja. Ordít. — Elárultál, tönkretettél. Itt az eredmény. Luciánó most sem zökken ki nyugalmából, annál is inkább, mivel ártatlan. Kifordítja zsebeit, és megmutatja, hogy sem egy fillérje, sem egy érvényes lottószelvénye sincs. Ez a válasza.' Szántódi tovább' tejték- zik. — Nem érdekel. Egy szavadat se hiszem. Ismét az újságot csapkod- je. — Botrány] Vége a IgE: ríeremnek, az üzletről nem is beszélve. Luciánó vállat von és egy közömbösséget kifejező mozdulatot tesz. Szántódi ettől még dühösebb lesz. — Neked mindegy? — Nagyjából. Ami hasznom nekem ebből volt, van, lesz... — De miért? Miattam? Miattam? Luciánó most egy árnyalattal keményebb és határozottabb hangot üt meg. — Hál’istennek neked is, nekem is van rendes kenyérkereső foglalkozásunk. Az élét alapja a munka. ta&ájutpdi egyszerűen elkéfrissék, elevenek, pergő rit- musúak voltak. Stúdió Zéró Talán már senki sem emlékszik rá, hogy miért is adták ezt a címet az egykori vidám estének. Hát persze... a Stúdió Unó-t, az olasz televízió világhírű és méltán népszerű műsorát akarták karikírozni az ötlet kiagyalói és megszervezői. Ne beszéljünk róla, hogy annak idején miként sikerült ez. A feledés nagyszerű dolog. Most ugyanezzel a címmel — ki tudja miért? —, de szerencsére más tartalommal és Micsoda cirkusz ‘alcímmel, sugárzott a televízió az ünnep estjén egy könnyed, derűs és szórakoztató esztrádműsort. Amit akart: megtette. Néhány kellemes, néhány gyengécskébb artistaszám, néhány jó, néhány döcögősebb ötlet, laza, éppen csak hogy észrevehető és nem agyon erőltetett keretjáték — ennyi és semmi több. Néha az ilyen „semmi több” nem is olyan kevés a saját tisztes műfaján belül. Bednai Nándor rendezése ilyen tisztes műfajt vitt a képernyőre tisztelgésén! Gyurkó Géza ped erre. Levegőt sem kap. Aztán végül erőt vesz magán. — Remélem tudód, hogy öt nyomozó már megérkezett. Luciánó ettől sem jön zavarba, amellett nem is érti. — Milyen ügyben? — Idióta. — Mi nem csaltunk. — Ki hiszi azt el neked? Rajtam kívül ki hiszi el neked? Ezt nem hiszi el senki. — Pedig így van, látod. — Neked most el kell tűnnöd. — Nekem? Miért? — Azért, te szerencsétlen, mert ha ezek rájönnek, hogy te előre tudod, úgyis lakat alá tesznek. — Engem? — Téged, hát! — S ugyan miért? Talán tilos eltalálni a nyerőszámokat? Szántódi széttárja a karját, ekkora értetlenséggel és naívsággal szemben tehetetlennek érzi magát. — Mondd, hát te teljesen hülye vagy? Te nem itt élsz? Mit gondolsz, tűrni fogják ezt? Hát ki fog lottózni ebben az országban, ha kiderül, hogy minden héten tied az ötös találat? Vége a bulinak. Én magam is úgy terveztem, hogy havonta csak egyet dobunk be, egy ötöst és melEredményhirdetés kedden Véget ért a televízió Szép magyar beszéd vetélkedője Április 6-án sugározza a televízió, játékos nyelvészeti-irodalmi versenye, a „Szép magyar beszéd” nyilvános eredményhirdetését a pesterzsébeti Vasas művelődési központból. A vetélkedő különlegessége, hogy ezúttal közük azoknak a rejt- vényeknék, feladatoknak a helyes megoldását is, amelyekben az ország különböző részeit kép\iselő hú*- rom csapat mérte össze erejét. Az adás nyomán a 10— 14 éves korosztálytól közel 5000 levél érkezett az Iskolatelevízió szerkesztősége címére. A vetélkedő rangját növeli, hogy a Magyar Üttörö Szövetség és az Iskolatelevízió különdíjaként 20 olyan vidéki gyermeket látnak a fővárosban vendégül, aki még sohasem járt Budapesten. Egyébként a három legjobb iskolát és egyéni versenyzőt is jutalmazzák majd. lette kis négyeseket. A páratlan heteken. És azokat se mindig itt, természetesen. Hol itt, hol ott. Dehát ennek vége, barátom. Most jönnek a nyomozók és nagyon barátságosan ugyan, de annál határozottabban felkérnek, hogy ne foglalkozz a lottóval. S ha nem kapják meg a szükséges garanciákat, akkor megteremtik. Luciánó ezt sem érti. — Megteremtik? — Igen, kérlek szépen. Elraktároznak egy olyan helyre, ahol csak nagyon elvétve kerül a kezedbe lottószelvény. — Ezt nem tehetik. Rám itt szükség van. Én minden este a szünet előtti utolsó számot csinálom a műsorban. Szántódit ez most már nem érdekli. Már döntött. Parancsol. A szekrényből elővesz egy postásegyenruhát. — Ezt most azonnal vedd fel. Egy nagy postás táskát is átad. — Ezt a válladra. Mintha kézbesítenél. A címem tudod. ■ Egy kulcsot ad át Jó nagy kulcs. — Ez a pincekulcs. Luciánó egyáltalán nem érti, de látható rajta, hogy engedelmeskedik. (Folytatjuk)
