Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

KISS DÉNES: Kiáltás Szegesdrót szorongások sebeznek föl tartanak össze Magam vagyok akit kiások és lövök újra a gödörbe Nincsen úgy perc hogy ne ölnék és hogy ne ölne valaki Ez marad majd az örökség amit szét tudok osztani? VÍGH TIBOR: Zápor után Rozsdás vasdarab kristálygyöngyökön hever. Fölfeslett falak vásznai fölrepednek. Földre kopírzatt eperfa levelek, Rep eás, ringó rozsot ringatnak a szélék. Csöpp tócsában olajfáit szederlilába fulladt. Távol harang delet kong. Dél boglyái kigyúlnak, s a gdttc égben galamb fehérük. BÉKÉSI GYULA: Szerelmesek lm ­-- - - - JZ — — A TUyefCtHC cppvviMOVpi Egymáshoz tapadtak. (Száj a szájon.) — Mindketten fennakadtak aranyhorgán a boldog püLanatrtáh. 0 Mikor a XI. kerületi Sto- czek utca fölött teljesen elcsi­tult minden zaj, s a szovjet tüzérségi lövegei is távolab­bi célpontokat kerestek, né­met tábori csendőrök érkez­tek a szálláskörletet képező; de civilekkel is zsúfolt ház kapuja elé. Az őrök — a kül­ső, egy öreg tartalékos és Gyurka, a belső őr — si­mán beengedték őket. Még tisztelet adást is teljesített az öreg. Külön parancsuk arra nem volt, hogyan kell visel­kedni mostan és Itt, különö­sen éjszaka, német tábori csendőrökkel. Eszükbe sem jutott, hogy lakott helyen lö­völdözzenek. Heten voltak a németek, és határozottan mozogtak, biz­tos értesülésük lehetett, a század helyzetéről. Szerencse, hogy az egyik zászlós (a szemüveges) dolga végeztével épt>en a lépcső­házba fordult. És német szó­val mindjárt megállította a tábori csendőrök parancsno­kát, az oberfeldwebeit S két német mondat között beki­áltott a tiszti szállásra: — Főhadnagy uram! Né­met tábori csendőrök! Többet nem mondhatott, mert nem tudhatta, nincs-e közöttük olyan, aki ért ma­gyarul. Nem kellett sok előkészü­let, csizmanadrágban, asztal mellett álltak a század tiszt­jei. Két gyertyát gyújtottak. Akitor aztán láthatták, hogy az asztal külső oldalán tűz- kész géppisztollyal négy né­met áll. S a magyarok nem nyúlhattak derékszíjuk és pisztolyaik után. Azt a parancsot hozták, hogy a magyar pionírok vo­nuljanak nyomban a Ferenc József-hídhoz, s onnan bizo­nyos veszélyeztetett lőszere­ket szállítsanak be a Gel- lért-hegy barlangjaiba. Az első szavak után vilá­gos volt, hogy Dobay János, az utászszázad főhadnagya nem akarja teljesíteni a ké­tes szándékú parancsot. Az Oberfeldwebel a kitérő mon­datok hallatán ököllel verni kezdte az asztalt. Akkor a zászlós, aki tolmácsolt, mu­táló hangon beleszőtte a for­dított szövegbe, hogy enge­delmeskedniük kell, mert odakint még három német várakozik. Szerencse, hogy a német ökléhez folyamodott. Köve- telődzésére már elébb oda­~ Láss hozzá, életem — mondja Bazsóné. Hátát a konyhaszekrény sarkának veti, kezét karcba Honja, és csak most fordul ismét félém. — Szóval... tiszt volt az a sebesült — mondja. — Nem tudta? — Künn, a kút mellett, egy hókupac tetején jajveszé- kélt, az árva. Se ing, se zubbony rajta. Egy szál nadrág­ban hagyták itt. Éppen kötözték volna, azért volt félmez­telen, amikor Bicske felöl betörtek a német tankok... Szer- gej. Igen: Szergejnek hívták. Csodálom is, hogy tiszt volt. Én húszévesnek se néztem. — Vérzett? — Nagyon. Válltól bakáig az egész bal oldalát végig­verte valami sorozat Mi is csupa egy vér lettünk, amire fedél alá, be a hátsó szobába tudtuk cipelni a szomszéd bácsival. — A maga szülei hol voltak akkor? — Bújtak. Hátul a kertben. A krumplisveremböl csi­nált bunkert az édesapám. Én is csak muszájból, az ételt melegíteni tartózkodtam a házban, mikor a kútnál jajgatni kezdett Szergej. Csend, csak a kislány kanala koccan oda egyre ritkább időközökben a tányér széléhez, és a szélvihar hujjogatása fokozódik odakünn eszelős üvöltéssé. — Tehát... a szomszéd bécsi segített becipelni Szer- gejt, — igyekszem ismét tovább lendíteni a beszélgetést. — Aztán mi történt? Mesélje már el, ne kéresse magát. Bazsóné fölhúzza, majd leejti a vállát: — Mit meséljek még? A szomszéd bácsi el onnan, mert úgy vert, úgy robajlott az akna, mintha az ablak alatt vég­szám repegtették volna a vásznat, én meg... bekötöztem Szergejt. Ahogyan tudtam Mert hat sebből szivárgott a vé­re. Szivárgott? A combjából, így az ágyéka táján, csak úgy bugyogotk Lüktetve, Biztos valami fontos eret szakított föl a golyó. — Honnan volt kötszere? — A kútnál találtam. Mondom, hogy éppen kötözték volna Szergejt, amikor jöttek a tankok. De nem lett elég, hamar átvérzett a fásli. Volt egy szép nyári ruhám, a bér- makeresztanyámtól kaptam. Azt hasogattam föl pótlásnak. — Nem sajnálta? — Meg is sirattam. De... azt se nézhettem, hogy elvé­rezzék nekem a sebesült. Bazsóné elmosolyodik, és ettől a fanyar, fura kis mo­solytól valósággal serdülő lánnyá fiatalodva folytatja: — A ruha még hagyján, ezt nem nagyon bánta, annak utánacsapott édesanyám. De az ágynemű miatt máig is neheztel. — Az is tönkrement? — Persze. A toll is, nemcsak a ciha. Valósággal ragadt a vértől. Két vánkosunk meg egy dunyhánk bánta, hogy a társai nem tudták magukkal menekíteni Szergejt — Es a németek? A halálfejes SS katonái? ök mii szóltak a maga sebesültjéhez? Vagy... Kern. fe látták? El ÉBdta sejteni előlük! • - ------­. Sa* jtrfSL-. húzódtak a magyar kato­nák, hiányos öltözékben, s persze fegyvertelenül. De az ökölcsapások miatt megille- tödve helyet adtak a két légtornász Horoghnak, s mindenekelőtt a jutási őr­mesternek, aki most is azzal mutatott példát hogy nyom­ban zubbonyt öltött sőt de­rékszíját is kötött. Abban a pillanatban érez­ték meg hátuk mögött a ve­szélyt a németek, amikor János megadta szemével a támadásra a jelt Csak a kis Horogh, a fő­hadnagy legénye ismerhette gazdájának ezt a kacsintá­sát: na most! A németek fe­je egyszerre fordult. Kezük és géppisztolyuk azonban egy pillanattal később rándult Ezt a pillanatot használták ki a magyarok. Először látta ezt a kacsintást, mégis egy­szerre mozdult a két Horogh- gal a jutási őrmester is. Veszélyes pillanat volt a csőre töltött, német mintájú, zömök géppisztolyokkal. Az idegen ajkú tábori csendőrök megadták magukat. Az Ober­feldwebel torokütést kapott. Társai tanultak sorsából. Hogy mi a túl biztos fel­lépés következménye! A kapuban gyanútlanul vi- gyázkodott az ötödik német Egy szeletke látszott a Du­nából, azt figyelte. Három utász kincstári kötött* ujjas­ban, puszta kézzel megfogta a pasast, tenyérrel fogták szájára a kiömlő fölösleges német szavakat Gyurkában most világoso­dott meg a szégyen, hogy fegyveres őrként beengedte szálláskörletükbe — az el­lenséget Az utolsó két német a leg­felső emeletig hatolt a fel­derítésben. Ezek még nem tudtak semmit. Hogy lövés nem esett, hatalomban érez­ték magukat, dúdolva jöt­tek lefelé az emeletről. Csiz­májuk jelezte, amint köze­lednek. Gyurka eléjük ment egy fordulót. Mikor az első né­met előbukkant, elhúzta a billentyűt három-négy mé­ternyiről dőlt el a német Gyurka a halottat nézte, egy lépést hátrált, s nem is gondolt az utolsó vendéggel, a halott társával. Az utolsó német ijedtében egész tárat eresztett Gyur­kába. Ezzel az egy némettel aztán hajnalig bíbelődött a \ század az emeleten. Végül is egy kézigránát végzett ve- vele. János egy alezredes előtt áll. Az ablakon át a Gel- lért-szálló körvonalai látsza­nak. Megtette a jelentést. A feljebbvaló arca komor, ke­mény, majdnem kérlelhetet­len. — Hogyan történhetett? — Nem tehettünk mást. Olyan hirtelen kellett hatá­roznom, szinte gondolkodni se maradt időm. — Gondolkozni ae? — Igen, olyan volt a hely­zet, nem lehetett gondolkoz­ni: vagy a teljes megaláz­kodás, vagy a legmesszebb­menő tiltakozás. — A szövetséges német hadsereg tagjaival szemben! Erre nem gondolt? — Nem! — Vállalnia kell a követ­kezményeket! — Vállalom! Az alezredes váratlanul megenyhült. — Helyes. — Kezét nyújt­ja: — Szervusz —, s elmoso­lyodik, közelebb lép János­hoz. — Hogy lásd, milyen komolyan gondolom a követ­kezményeket: a Gellért abla­kaiba egy őrült tüzér alezre­des lövegeket állított. Köz­vetlenül akarja lőni az oro­szokat. A fegyvereket a má­sik. irányba kell fordítani! Érted ? Számításaim szerint az oroszok reggelre ott lesz­nek. Hány embered van? — Nyolcvan. — Elég lesz! A század körletében nagy készülődés. — Alázatosan jelentem, nem tudok nyolcvan embert kiállítani. — Hatvanad? —‘ Talán. János bólint. A nyüzsgés­ben a civilek is előmerész­kednek. A szomszédos földszinti lakórészből még küldöttség­féle is érkezik. Az a nő ve­zeti, akit Horogh János szá­mára kiszemelt, s akit a fő­hadnagy férfias tapintattal nem hódított meg. — Tessék? — Félünk, főhadnagy úr! Ha a katonák elmennek, véd­telenek leszünk. — Holnap már nem kell félni. Vagy holnapután. A nő hálás. Az egész ház nevében is szeretné meghá­lálni a védelmet — Legfeljebb imádkozni tudnánk magukért. — Hisz maga az imádság­ban? — Nem. — Én sem. Attól, hogy miben hisz­nek ők ketten, és miben nem, kapcsolat létesült ket­tejük között. Ha János most megfogná a nő kezét, úgy ve­zethetné bárhová, mintha már jártak volna arra. Ut­cára, rétre. Akár az ágyba is. Nevetnek. Egymásra ne­vetnek. Feledve a perc kör­nyezetét A szemüveges zászlós lép oda. Nyel egyet Vár egy pillanatig, s ezt mondja: — Egy tüzér százados ke­res. — Na, máris? Elfordul a nőtől, hogy a belépő századost fogadja. Mi­re visszafordul, kilépett éle­téből a nő. Igen. Nemcsak a szobából. — A Gellértből? Megyünk. megyünk. A százados meglepődik. — Talán tisztelegne a hadnagy úr! 1 Kém ijed meg, elszo-.nyolo­Bazsőné tekintete felhős lesz. Dús, szépen ívelő szem­öldökének hirtelen szárnya törik. El is fordul A tűzhelyen matat valamit, és tompa, megfáradt hangon mondja: — Ezt inkább hagyjuk. Én is megvagyok, az a tiszt se pusztult el. A többi nem fontos. A többi csak engem ület. Meg azt a tisztet, ha ugyan emlékszik még rám. — A főhadnagy úr szelíd cserbenhagynak, ahogy kap­kodva bizonygatni próbálom Bazsónénak: milyen nagy do­log, amit csinált, de csak sokára és csak ismételt unszolás aráin tudom rávenni, hogy a kérdésemre feleljen. — Nem, nem tudtam elrejteni a sebesültet — mondja. — És hová is rejtettem volna? Még félmeztelen volt, épp egy öreg pulóvert próbáltam rákínlódni, amikor az SS-ek beállítottak. — Hányán? — Ketten. Egy szakállas meg egy egészen fiatál. — És? — Tárgyalták. Pusztuljon a ruszki, egyből szétveri a fejét — mondta a fiatal Mire a szakállas: úgyis kaputt, hagyja a fenébe. — Maga tud németül? — Értek. Vegyes község voltunk, játék meg napszám közben ragadtak rám a legszükségesebb szavak. — Aha... & aztán? — Könyörögtem. Állva is, térden is. Meg a puskáját is elkaptam a fiatalabbik halálfejesnek. Mert csak ütött vol­na, hiába mondott mást a társa... Á, nem lehet meg nem is érdemes elsorolni, hányán jöttek még aztán! Volt köz­tük rendes ember is. Volt. A legrendesebb vagy két tucat ultraszeptil-tablettával is megajándékozott. Nagy kincs volt az akkor. Életmentő szer. Hanem a többség... ?1 Bazsóné legyint, és ismét elhallgat. — Meddig tartott ez a szörnyű állapot? — faggatom. — Három nap — három éjjel. — Hogyan bírta? — Nem tudom. Annyi bizonyos, ha aludtam is, csak ülve, a Szergej lábánál aludtam, egy-egy keveset. — És a bátorság? Hogyan volt bátorsága újra meg újra megvívni annyi SS-sel? — Nem volt az bátorság. Sajnálat. Sajnáltam Szergejt. Ha elfogta a sebláz, szegény feje folyton az anyját szólo- gatta. Meg sírt is. Mama, mamka és csak úgy patakzott a könnye. Bazsóné ismét elmosolyodik. — Asszonyom! — üt szíven ez a derengő, keserédes mosoly. — Valójában hány éves voll maga akkor? — Tizenöt múltam, — Mennyi?! Valami nagyot koppan. Zsuzsa, a kislány ejtette e' a 1, az anyját bámulja, mintha n ígba>-Oi..:x.Uúv Tekintetében ijedtség, imádat s hitetlenség is. Bazsóné rászólj — Egyél, életem Mér* nem eszel? — »uvija. Mind mcgíásul, tisztára cipőtalp lesz az a palacsinta. 58c János. Meg is lepőd® azonban, de tudja, ennek a századosnak semmi köze nincs a Gellérthez. Milyen kedves volt, milyen más szavú volt az alezredes. összerántja magát. Jelent. A százados megenyhül, de barátságossá nem változik. — Fontos parancsot hoz­tam. Két zászlós, az egyik had­apród, s a hadnagy szivárog be pillanatok alatt Érzik, itt most készül valami. A száza­dos körülnéz. — Csak urak maradhatnak a szobában. Meghátrálnak a legénysé­giek. Az ajtó becsukódik. De János tudja, ott fülelnek kí­vül az emberek. — Hindy altábornagy úr parancsa — egészen lehalkít­ja hangját a százados: — a zászlóalj azonnal vonuljon fel a Várba! A felmentő se­regekkel egyesülünk. A le­génységnek tudnia kell, hogy a Führer meg a Nemzetveze­tő gondoskodtak kiszabadítá­sukról, teljes harckészség! — Kitörés? Várta ezt a kérdést a pa­rancshozó. — Igen! Mégpedig harc érán. — Minden fölösleges hol­mi hátrahagyásával mondja a kitalálni való rész­letes utasítást János. — Ügy van. — Minden lőszert felmái­házva, járművek nélkül. — Helyes. % A százados egészen felvidul. — A kitörés iránya? — Idejében meg fogják tudni. A zászlóalj.,,. — Ez csak század. Kérem szépen... — Megtiltom, hogy ilyen hangon beszéljen. János a tisztjéhez fordul. Előbb a hadnagyhoz szólna, de gondol egyet, a szőke zászlóshoz szól: — Milyen embernek ismer engem a zászlós úr? — Nem is tudom..: — Vadnak, harciasnak vagy szelídnek? A főhadnagy úr szelíd ember. A százados hüledezfk, a következő mondat neki szól: — Hallotta, százados úr? Én szelíd ember vagyok! — Mit jelentsen ez? — Azt, hogy menj «a anyádba! Te piszok! Az al- tábornagyoddal meg a Ftihra- reddel meg a Nemzetveae- tőddel együtt! A hang emelkedőjéből ér­tenek a deszkán túl. És már nyílik !s az ajtó, segítő arcok bukkannak elő. A százados pisztolyához kap, de meggondolja nyomban. — Ez belekerül a minősí­tésébe! Figyelmeztetem! Én figyelmeztettem. — Mit beszélsz, te vadba­rom? — Ezt nekem mondta? És kezek ragadják meg a századost — Rámegy a kardbojtja! — Menj az anyádba, te seggfej, a kardbojtoddal együtt! — Hazaáruló! Nagyot lök erre a tüzéren János. De már nem eshet él a százados, adják kézről kézre az emberek. Kifelé. Csak a kapuban kap egy olyan nyo­mást, hogy ülepre pottyan. Kint a járdán. A járda söp- retlen, fagyos haván. M&M&O um. isms® u pméwí

Next

/
Thumbnails
Contents