Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-29 / 100. szám

/ Hatvanmillió forintos munkaprogram a gyöngvösi KfiEY-nál Panelgyártásról tárgyalnak a FÉMMUNKÁS Vállalattal Legutóbbi látogatásunk óta tovább bővült, gyarapodott a KAEV — hivatalosan: Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat — 2. számú gyárának gyöngyösi telepe. A koráb­ban nyolcezer négyzetméte­rei alapterületűre tervezett nagy csarnokból a gyárava­táskor — tavaly ilyentájt — még csak 4700 négyzetmé­ternyi volt tető alatt, s kö­rülfalazva, most már azon­ban fedél van az egész be­tonburkolat felett, így az utóbbi munkahelyen is job­ban dolgozhatnak. Két teljesen berendezett üzemében — a 8. és 9. szá­múban — mind számotte­vőbb termelést végeznek. A forgácsolóban fonodái gé­pekhez szükséges hajtómű- alkatrészeket, különböző méretű tengelyeket, orsóikat és ezeikhez való tartozéko­kat, újabban pedig ügyes zsákszájvarró gépeket ké­szítenek, míg a vasszerkeze­ti üzemben lemezmunkák; gépburkolatofe jelentik a mindennapi feladatot, a bel­ső anyagmozgatásban hasz­nálatos kis kocsik, valamint fonókannák gyártásával fog­lalkoznak. A könnyűipar — ezen belül kiváltképpen S textilipar — megannyi fon­tos felszerelésének előállító bázisává fejlődött Gyön­gyös. S mi sem bizonyítja ezt iobban mint az, hogy amíg tavaly 38 millió forin­tos termelési értéket köny­veltek a gyártelepen, az idén már nem kevesebb mint 60 millió forintos program teljesítésére számí­tanak. Sőt, a teljesítmény jóval nagyobb is lehet, mi­vel sokat ígérő tárgyaláso­kat folytatnak a FÉMMUN­KÁS Vállalattal a tetőszer- kezetekhez szükséges pane­lok készítéséről. Ha létrejön a kísérleti szerződés, még az idén 30 ezer négyzetméter­nyi szerkezetet szállítanak Gyöngyösről. Később pedig — a gyakorlottabb munka következtében —, a követ­kező évben már 50 ezret. Csupán az idei terv megva­lósítása 30 miiliö forintot jelenthet. A két üzem munkáját re­mekül egészíti ki a íastő- műheíybeliek tevét -«ssjfség^. s az általános fcdadatcsc végzésében úgyszólván _ az egész telepen mtttd többet számíthatnak, a tanműhely­ben dolgozó fiatalokra is. S ezekre a fiatalokra — a leendő szalfeinunkásaltera —a jövőben még fokozottabban építenék. Mert — mint La­katos Imre telepvezető pa­naszolta — a „felnőttekből”, a gyakorlottabb dolgozókból sajnos, nagy a hiány. Több fontos poszton kevés az em­ber, ami rontja az értékes gépek kihasználási százalé­kát, akadályozza az elkép­zelések valóra váltását. A legifjabbaknak avval akarnak kedvet adni, hogy az ügyesebbeknek kifizetik a teljesítményük után járó bér 80 százalékát, az idő­sebbeknél pedig folytatják a bérfejlesztést. Ez utóbbi az idén átlagosan 2,4 száza­lék. Huszonhat-huszonnyolc év ma az átlagos életkor a gyöngyösi dolgozóknál, mun­kahelyültet nyugodtan a fiatalok üzemének is ne­vezhetik. Büszkék erre va­lamennyien a ttekpen, s ért­hető®» biaakodrak is. Re­mélik, hogy a KAEV-osak egyre gyorsabba», jobban felnőnék a feladatok mellé, erős afearatta’, kitartással a középvezetők is olyan ru­tinra, gyakorlatra tesznek szert, ami a sísasnpában. kí­vánatos. . , «tfti'f-, Gy. Gy. Kétségek évei után Visentán Még mindig néni csitultak le a kétségek hullámai Vi­sontán, bár a község jövő­jéről véglegesein döntött a Gazdasági Bizottság. Azóta is nehezein lendülnek előre a dolgok. Mintha megállt vol­na az idő a község fölött. Ügy volt, hogy sürgősen, soron kívül elkészül Visonta rendezési terve, amely az alapja volna mindennek, de az ismert 1969. májusi hatá­rozat óta a terv még min­dig hiányzik. Ennek követ­kezménye az is, hogy a vi- sőntaiak egy sor dologból ki­maradtak a mostani tervidő­szak keretében. Például! A községet a környező vi­lággal összekötő út nagyon megérett a felújításra. De mit kezdjenek azzal, ha a rendezési terv hiányzik. A különböző közösségi létesít­ményekről sem tudnak az igényeknek megfelelő mér­tékben gondoskodni az előb­bi ok miatt. Árválkodik egy szerényke művelődési otthon a községben, ezzel is csinál­ni kellene valamit, hiszen a fiatalokat le kellene kötni megfelelő művelődési és szó­rakozási lehetőséggel, de hát a rendezési terv sehol. Az építkezés már megkez­dődött a községben, amióta a tilalmat feloldották. Eddig felépült tizenkét családi ház, most dolgoznak újabb tizenöt ház építkezésén, annak elő­készítésén. Amikor a tsz felől érdek­lődtem Hacsavecz Bélánál, az elnöknél, ő így mond La ki leg­nagyobb gondját: — Többen mennek ki a szövetkezetből a hátsó ka­pun, mint ahányan bejönnek az elsőn. A képletes szólás a kiöre­gedés gondját és a fiatalok hiányát fejezte ki. A megoldás megkeresésé­re a gépesítést szorgalmazzák. Már most ott tartanak, hogy az erőgépek lényegében ren­delkezésükre állnak. Ha még a munkagépek választéka is növekedne, és a sokat emle­getett alkatrészellátás is meg­javulna, akkor legfeljebb egy &Z—100-as. gépét vennének -»■ -c még; amit most már ki tud­nának használni. Az idei tavasz jól kezdő­dött a közös földeken. A sző­lőkben mutatkozott ugyan kevéske fagykár, de ettől még a várt termés nem hiányoz­na, ha más baj nem rontja el a szőlőiket a további idők­ben. Már ütköznek a fürt­kezdemények, általában egy hajtásra két fürt jut. Tovább folytatják az elöregedett sző­lők kivágását. Az idén még száz holdat vágnak ki. Az állattenyésztésük ami­nőségéről híres megyeszerte. Itt található az egyik leg­jobb tehénállomány. Mind a kifejt tej mennyisége, mind zsírtartalma meghaladja az átlagot. Hizlalással is foglal­koznak. Évente 30—40 hízott bikát értékesítenek. Még a háztáji gazdaságokból is át­vesszük a hízott marhákat értékesítésre. A munkafegyelem ellen nincs kifogás, a tsz-tagok rendszeresen járnak dolgoz­ni a közösbe. Végezetül azt állapíthatjuk meg Visontáról, hogy a bi­zonytalanság hosszú időszaka után már a lelkekben nyuga­lom lenne, ha a község to­vábbi sorsát is meghatározó rendezési terv' végre elké­szülne. (g. molnár) Befejeződött a szanálási bizottságok munkája Az elmúlt esztendőben He­ves megyében tíz termelőszö­vetkezet került igen nehéz helyzetbe, tíz termelőszövet­kezet zárta veszteséggel az 1970-es évet. Megyénkben öt szanálási bizottság működött, igyekezett gondos vizsgálat után felderíteni a veszteség okait. Feladatuk nem volt könnyű és felelősségmentes, hiszen a tíz termelőszövetke­zetben a veszteség összege megközelítette a harminchá­rommillió forintot. Az egyik legfontosabb te­endőjük volt a szanálási bi­zottságoknak, hogy különvá­lasszák azokat a termelőszö­vetkezeteket, amelyek az ár- és belvízkárok miatt ke­rültek a veszteséges mező- gazdasági nagyüzemek sorá­ba azoktól a közös gaz­daságoktól, ahol a kedvezőt­len időjárási viszonyokon túl egyéb körülmények is „segí­tették^ a veszteség kialaku­lását. A poroszlói, a sarudi, sz egerfarmosi. az átányi és a szihalmi termelőszövetkeze­ték esetében részletesebb vizsgálat nélkül, úgynevezett gyorsított szanálási eljárást folytattak, ezeknél a közös gazdaságoknál ugyanis a ter­mészeti csapások oly mér­tékben sújtották a termelő- szövetkezeteket hogy a ki­alakult veszteség ennek a számlájára írható. Részletesen foglalkoztak a bizottságok öt termelőszövet­kezet helyzetével. Megállapí­tották, hogy az egri Rákóczi Termelőszövetkezetben a kö­zel ötmilió forintos vesztesé­get több ok együttes hatása eredményezte. „Ezek közül különösen súlyos az alapte­vékenységen kívüli könnyű­ipari üzem működése miatt beállt két és fél milliós vesz­teség. Az előállt helyzet mi­att a termelőszövetkezet ve­zetőit súlyos felelősség ter­heli, ellenük a fegyelmi el­járást lefolytatták, elbocsá­tásuk megtörtént, illetve a bűnvádi feljelentést meg­tették ellenük. A novaji Egyetértés Ter­melőszövetkezetben a másfél milliós veszteséget nem elég­gé átgondolt, túlzott építési beruházási politika okozta javarészt. A noszvaji Űj Élet Terme- löszöVetkezetben a bizottság megállapítása szerint a vesz­teség fő forrásai: a vezetés hiányosságai miatt megla­zult munkafegyelem, a szer­vezetlenség, s nem utolsósor­ban az évek óta fennálló sze­mélyi ellentétek voltak. Az egerbaktai Dobó Ter­melőszövetkezetben a bizott­ság rendkívül alacsony szín­vonalú alaptevékenységet ál­lapított meg. A hevesaranvosi Űj Élet Termelőszövetkezetben jelen­tős volt a munkadíj-túllépés, s ehhez még a vezetés hibái is hozzájárultak, a bizottság úgy találta hogy egy széle­sebb látókörű, megfelelőbb vezetés biztosítéka lehetne a gazdaságos termelésnek. A veszteséges termelőszö­vetkezetek pénzügyi egyen­súlyának helyreállítása érde­kében a közös gazdaságok rendelkezésére bocsátottal? 13 millió 870 ezer forint állami támogatást és 14 millió 360 ezer forint szanálási hitelt... Ezzel a segítséggel a terme­lőszövetkezetekben nemcsak a gazdálkodás pénzügyi alap­ját állították helyre, hanem erkölcsi támogatást is adtak minden dolgozó termelőszö­vetkezeti tagnak, s e két biz­tosíték birtokában bizakodva láthatnak munkához, nézhet­nek az új gazdasági év elé (szigethy) Nyugdíj előtt Szavak múltról és jelenről... Harminc éve él Füzes­abonyban. Mint fodrászse­géd került oda, utána hosz- szú évekig dolgozott a szak­mában, egészen az ötvenes évék közepéig. A mozgalomba azonban korán bekapcsolódott. A felszabadulás után a Szoci­áldemokrata Párt helyi tit­kára, nem sokkal később pe­dig a Nemzeti Bizottság fü­zesabonyi titkára lett. Ezek az adatok mind Fázold Ká­roly nevéhez, személyéhez fűződnek. Bár már túl van a hatodik X-en, ma is e tö­megmozgalom egyik aktív tagja és vezetője. 1958. óta a Hazafias Népfront füzes­abonyi járási titkára. Alacsony, zömöle ember, fekete keretes szemüveget hord. Fiatalos lendülettel beszél, szavaiban feltárul a múlt emléktára. — 1950-ben, abban a kri­tikus időszakban bizony so­kat kellett szervezni, tenni itt, Füzesabonyban is. Én akkoriban fodrász voltam, és az egyik kisiparos tár­sammal elhatároztuk, hogy megalakítjuk a KIOSZ já­rási szervezetéi. Sokat agi­táltunk, míg a környékben, tíz község társulásával va­lóban meg is alakult ez a szervezet. Aztán probléma­ként vetődött fel az is, hogy nincs Füzesabonynak ipara. Az akkori párt- és állami vezetőktől támogatva töb­ben hozzáláttunk két kis­ipari szövetkezet megalakí­tásához. Előbb a Cipész Ktsz, néhány hónappal ké­sőbb pedig a Vegyesipari Ktsz alakult meg. Fázold Károly az ötvenes évek elején a KIOSZ me­gyei titkárságán dolgozott, mint gazdasági vezető. 1953- ban a füzesabonyi járási ta­nácshoz hívták. Sokat tett a járás településfejlesztésé­ért. A sikerek mindig újabb erőfeszítésekre ösztönözték. 1958-ban a párt a nép­frontmozgalomba állította Fázold Károlyt, ami újabb megoldatlan feladatok el­végzésére ösztönözte a már gazdag tapasztalatokkal ren­delkező aktivistát. — Mint a Hazafias Nép­front füzesabonyi járási tit­kára az évek so.ráö,.sokfé­le kérdéssel foglalkoztam. Sokféle emberrel beszélget­tem. hisz nap mint nap fel­keresnek, kikérik a vélemé­nyemet. Fázold Károly a múltról és a jelenről villantott fel néhány jelemzőt beszélgeté­sünkkor. Nemsokára nyug­díjba megy. Igaz túl van már a hatodik X-en. a moz­galomtól mégsem szakad el Mert a közösségért való tempj akarás továbbra is él­tető eleme. (mentusz) És (is emberség . . . Üzemi baleset a makiári Lenin Termelőszövetkezet­ben. Egy asszony baracksze­dés közben leesik a fáról, és súlyos gerincsérülést szen­ved. Hosszú heteken át moz­dulatlanul fekszik a kórház­ban. majd egyévi betegállo­mány után az orvosbizottság 50 százalékos rokkantnak mi­nősíti. Addig is javasolják, hogy valamilyen könnyű munkát végezzen, hiszen fennáll a veszély hogy a mozdulatlanság lelki és egész­ségi komplikációt is elősegít­het. a ■ d ■ Középkorú parasztasszony. Férjével együtt régi föld­munkások, már dédapáik is falun születtek. Ök is itt nőt­tek fel — életelemükké vált az itteni munka. A férj trak­toros a termelőszövetkezet­ben, a feleség pedig mint be­segítő családtag dolgozik. Ez az elégge problematikus jog­viszony háztáji földet bizto­sít, de folyamatos munkát nem. Ezenkívül korlátozott a juttatás is, amit a fent leírt esetben a balesetet szenvedő kaphat. ■ a ■ ■ — Az egységes besorolás üjUytián 900 forintos havi vedelem mellett határozta meg az SZTK a juttatást, na­pi 20 forintban —, mondja Németh József, a termelőszö­vetkezet főkönyvelője. — Kártérítést a termelőszövet­kezet ezen felül nem adhat, mert a balesetet megelőző évben — 1968-ban —, telje­sítménye nem érte el a 100 tízórás , munkanapot. Bár többször is éltek kártérítési igénnyel, jogilag részünkről nem történt mulasztás. Az adatok a tények, ame­lyek bizonyítékként szolgál­nak. könyörtelenek. De hall­gassuk meg a balesetet szen­vedett asszonyt is. — A kártérítési igénnyel csak akkor jelentkeztem, amikor láttam, hogy több­ször is kijá'szortak. Az orvo­sok javasolták a könnyebb mánkat, amihez lehetőség is adódott, hiszen a gépműhely­ben portásként, később pe­dig a nagy mérlegnél dolgoz­hattam volna Felsőbb uta­sításra vagy véletlen foly­tán, nem tudom, de mind­egyiktől elestem. Ebikor java­solták, lépjek be tagnak, úgy biztosítanak munkát. Be is léptem, s vártam, de az el­nök ekkor azt mondta, hogy kapom én a segélyt, nekem elég. ast- a jövedelem^ „ — Ezután persze kiléptem. A tagsági idő alatti nyugdíj- járulék ügyében felhívást küldtek hozzám, hogy 80 fo­rintot fizessek meg. Még ennyit sem dolgozhattam, hogy erre futotta volna ... — A férjem, aki egész életében földműves volt, 11 éve pedig traktoros, és min­dig elismerően szóltak róla, szintén benyújtotta a fel­mondást. Az indokok közé ezt írta: ..Ha így bánnak el a megbetegedett emberrel, én, aki mindennap veszélynek vagyok kitéve mire számít­hatok?” ■ 0 ■ a Jog szerint a szövetkezet döntése nem kifogásolható. (A főkönyvelő ugyan említett némi méltányossági kártérí­tést is, amit a régi,' jó mun­kaerőnek adni lehetett vol­na ...) De az emberséget na­gyon is nélkülözi ez a „meg­oldás”. A sérült asszony azó­ta könnyű ülőmunkát kapott Égerben; üzemi biztosítéko­kat szerel a vegyesipari vál­lalatnál. Január óta ugyan­csak Egerbe jár dolgozni a férj is: fűtőházi munkás. A termelőszövetkezet pedig elvesztett két munkaerői. Sekeü Sándor Bányászokból faipari dolgozók A Baranya megye ÁFÉSZ- einek társulásaként létre­jött UNIVERSUM Szövetke­zeti Vállalat újabb létesít­ményt avatott. Elkészült Hi­dason a faipari üzem, ahol konyhabútort, cipőszekrényt, étkező- és dohányzóasztalt, valamit ágyrreműíartót gyár­tanak. Hidason — ahol egyébként a legnagyobb ka­pacitású szövetkezeti bútor- üzem van — a felszámei lignitbánya dolgozói ás hoz zátartozói dolgoznak. Évente 600' darab konyha- és 400 egyéb bútort gyártanak évi 2 nádi» íQfinít ertskfeen. Jövőre, amikor a második műszakot is bevezetik, a je­lenlegi 110 fő létszám közel megduplázódik és megkezdik majd a hat darabból álló gyermekbútor-garnitúra gyártását is. Képünkön: munkában a bútorüzem dolgozód. ÍMT1 foto — Bajkor József felvételei.) Urtt aorilis 2SL raaiöríők

Next

/
Thumbnails
Contents