Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

Tizennyolcadik születésnapián járul először az urnához l-önvi Sándor, ifjüwálasztö április 25-ÉN emléke­zetes dátumhoz érkezik el Átányban a fiatal Lányi Sándor. Ezen a napon tölti be ugyanis élete 18. évét, válik nagykorúvá és mint felnőtt magyar állampolgár, először járul ezen a napon az urnához, hogy szavazzon, véleményét nyilvánítsa, el­döntse, ki legyen a tanács­tagja és ki az országgyűlési képviselője. Vele beszélgetünk most e közelgő, nem mindennapi pillanatról Alkotmány utcai lakásukban. Késő estébe hajlik már az idő, nemrég tért haza. faradtan az egész napi munkától. — Harmadik éves Ipart tanuló vagyok Hevesen, a szobafestő és mázoló szak­mát szeretném megszerezni. Mi, festők, sokat járunk a járás és a környék közsé­geiben, ahol a munkánkat végezzük, s bizony gyakran sokáig tart az út, míg haza­erek — mondja szinte men­tegetőzve, majd hozzáteszi: — Ma például Hevesveze- Jrényröl kerékpároztam ha­za. Nagyon erős szél fújt, majd elsodort. De hát igyek­szem jól dolgozni, szorgal­masan, mert szeretnék jó szakmunkássá válni. az első választása kerül szóba: — Sókat gondolkodtam már róla. Arról különöskép­pen, hogy 18 éves leszek, felnőtt. Fordulópont követ­kezik be életemben, hiszen most már komolyabban, érettebben kell döntenem minden kérdésben. Az első ilyen feladat is rendkívüli, nem mindennapi. Szavazni fogok! Vobsomat a jelöltek­re adom le. Körzetünk köz­ségi tanácstagjelöltje Barna Mihályné, a helyi termelő­szövetkezet könyvelője. — Miért szava* majd rá? — vetjük közbe. — Mert Jól ismerem. Ttt- dom, ha adódik probléma, igyekszik minden erejével megoldani. Igyekszik mint édesapám ■ is, aki szintén ta­nácstagjelölt. Rendőr. Eddig nyolc évet tevékenykedett tanácstagként a nép szolgá­latában. — Mit vár tanácstagjától? — Képviselje a fiatalok ügyét! Legyen azon, hogy a fiatalok is megtalálják szá­mításukat a faluban — vá­laszol. — Létesítsenek atsz- ben melléküzemágat is, ahol a fiatal szakmunkások mun­kához juthatnak, hogy a jö­vőben ne kelljen eljárniuk a faluból dolgozni. Ezenkívül van egy kultúrházunk. Ben­ne a fiatalok rendelkezésére áll egy klubhelyiség is. Be­rendezése azonban rassz, el­használt, ki kellene cserél­ni. A lemezjátszó meg a magnó, ami ott van, nem biztosít teljes szórakozást, jó lenne egyéb társasjáté­kokkal stta. is kibővíteni. Higgye d, hétköznaponként, de gyakran vasárnaponként is olyan üres a falu, nincs bd hasznosan eltölteni a szabad időt. Sok fiatal a szomszéd községekben keres szórakozási lehetőséget — A .cukrászdát még va­sárnap is este 8 órakor már bezárják — lendül bele. — Miért nem lehet legalább ilyenkor tíz (káig nyitva tar­tani, ahol a fiatalok elbe­szélgethetnének és szóra­kozhatnának? Nem tudni. A kocsma, az bezzeg nyitva tart Igaz, úgyis néz ki Min­dig zsúfolásig tömve van és sok a részeg ember. Korsze­rűsíteni kellene, átalakítani kisvendéglővé, hogy kultu­rált körülmények között áll­jon a lakosság szolgálatába. Apámtól tudom, a község közrendjét is javítaná, ha változtatnának a jelenlegi helyzeten... SZENVEDÉLYT® hangon sorolja mindezeket, a toll alig győzi lejegyezni Arról győz meg viszont valameny- nyiünket. hogy Lányi Sán­dor KISZ-tag, éretten, meg­gondoltan áll majd oda áp­rilis 25-én az urnához — a saját születés és nagykorú­ság napján. (fazekas} l Köszöntjük testvérlapunkat Köszöntjük testvérlapunkat — a Német Demoikratikus Köztársaság hallei területének pártlapját —, a Freiheit minden munkatársát, dolgozóját lapjuk születésének ne­gyedszázados jubileumán! A Freiheit fennállása óta híven szolgálja a Német Szocialista Egységpárt marxista—leninista politikáját, az NDK népének célkitűzését, a szocializmus építésének megvalósulását A Freiheit írásai a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal való testvéri barátságra nevel­nek, internacionalista írásaiban síkraszáll a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért, segíti, támo­gatja a világ antiimpei-ialista erőinek egyesülését, baráti együttműködését. írásai a béke megőrzésére mozgósítanak és leleplezik a háborúra spekulálóknak, az élet, a haladás ellenségeinek bűnös szándélcát. A Freiheit 25 éves munkásságával megörökítette az NDK népének sikereit, napról napra sok százezer olvasó elé tartott és tart tükröt az ország és a hallei terület eredményeiről, sikereiről. Gratulálunk testvérlapunk sikeres, eredményes mun­kájához. Kívánjuk, hogy a lap munkatársai, vezetői jó egészségben, pártjuk és népük megelégedésére szolgálják a jövőben is a párt politikáját, a szocializmus teljes fel­építését, a béke megőrzését. Bedolgozók — és benn dolgozók — Nyircsák Andrásné va­gyok... Igen, igén, hivatalo­san tényleg bedolgozónak mondanak, merthogy ideha­za a családi elfoglaltságaim mellett kintről kapott fel­adatokat is végzek... im­már tizenkét esztendeje Sze­retek itthon lenni, hiszen kényelmes, nyugodt környe­zetben telik az idő, magam szabom meg a „műszakjaim’’ rendjét. Akkor kelek, kezdek, pihenek, alszom, amikor ép­pen tetszik. Ilyenkor, s a nyári, őszi hónapokban ko­rábban gyakran mór öt óra­kor, télen pedig későbben ülök a varrógépem élé. Ha elfáradok, „leselkedem” egy kicsit. Innen, a verendóról remekül kilátni az épülő K ISZ-lakótelepre, meg a vá­rosi főútvonalra. A műit hó­napban 2400 forintot kop­tam, plusz 3335 forint tiszta nyereségrészesedést, m ez idén máskor is kétezer forint körül hoztam haza. Novem­ber hetedikére még jutalom- pénzt is adták, régebben meg írivátódolgozó-kitünte- téstl Röviden: igen haszno­sén lekötöm magam égés® nap, s mindig a saját ott­honomban, várom, hogy ■ többiek is hazajöjjenek a munkából, újra együtt le­gyen, együtt üljön asztal­hoz a család-i. „Benn" a vártéba«. « nemrég épített, korszerű var­róüzemben — zümmögő, zúgó, zakatoló gépek zené­jében — hasonló munkájáról így beszélt Pók lgnácnéz — Szalagrendszerben. <ML gozunk, többnyire gyerekhoi- mikat készítünk, ritkábban női ruhákat. Mindig egy-egy részművelet jut nekem is, amit aztán, megszokott gya­korlattal elvégeznek... A legutóbbi hónapban ezeröt­száz forintot adtak ezért, de persze előfordult már, hogy csak ezerkétszázat vittem ha­za. A fizetést néha jutalom­mal toildják meg, s xnegbe- csüLésnekj, eflismenésnek könyveltem el, hegy magam is kaptam már így pénzt, könyvet... Jói érzem ma­gam itt a társaim között, úgy hiszem, hogy szeretnek. Arra pedig külön büszke vagyok, hogy az egyetlen nyolcszoros, aranyjelvényes szocialista brigád tagja va­gyok! Ezerküencszázhatvan óta csak egyszer akartam megválni az itteniektől, mert másutt fix fizetést ajánlottak. De csakhamar meggondol­tam magamat és maradtam. Olyannyira, hogy most már talán él sem tudnának za­varni.! ... Különben fél nyolcra járok reggelente a közeli Pacsirta utcából, s mindig ugyaneikkar jövök, mivel állandó egyműszafco- sak vagyunk. Szerdáig ké­sőbben, az utána következő két napon fél árával koráb­ban megyünk haza, « így « szombatjaink szabadok. Ne­kem legalábbis szabadok, mert hétköziben munfka után. naponta megcsinálom oda­haza mindazt amit kell. — mosok, vasalok, takarítok —, hogy aztán nyugodtan pi­henhessek. Két ember, kétféle saanfS- fct, kétféle sors. Azok vannak többségben, akik az otthonuktól távolabb dolgoznak; s őiket jobban, is nbmerjüfc. A bedolgozókról sokkal kevesebbet tudunk, noha mindennapi munkájuk­kal igen gyakran találko­zunk. Az üzleti polc előtt, ahol papírdoboz rácsai közül emeljük fcl például vaLame- lyik tubust vessaőfcasanat ve­szünk a kezünkbe, vagy ép­penséggel átalakításra át­adott pulóverünkért jelent­kezünk. S ha nem is sejt­jük, bedolgozók készítik a nyíraeprűbet; a különféle népművészeti ajándéktárgya., kát, faragott árúkat, toledós, hímzett kézimunkákat, több díszes perzsaszőnyeget, fal- takarót, bútordarabot, sok szerszám fanyelét, ládát szö­geznek, kötelet vernék, gom­bot húznak; inget javítanák megannyi más munka mel­Az ajtók kulcsra zárva, as ablakon rácsok. Az egri Me­gyei Gyermek- és Ifjúság­védő Intézetben harminckét fiatal tölti napjait zárt aj­tók mögötti Voltaképpen át­meneti „vendégek”. Három hónap a leghosszabb idő, amit itt töltenek. Tizenkét nevelő foglalkozik velük, fi­gyeli megnyilvánulásaikat, viselkedésüket, értelmi ké­pességeiket, jellemvonásaikat Három hónap múltán dön­teni kell jövőjükről; ők bú­csúznak, ám közben újabb „beutaltak” jönnek, s kez­dődik ismét a munka, a meg­figyelés, a törődés. Zárt ajtók mögött-íl Grégász Sándor igazgató­val a sajátos rendeltetésű intézet krónikáját elevenít­jük fel. Éppen húsz éve, hogy létesült. Feladatkörének for­málódása tükrözi azt az egészséges fejlődést, amely szocialista pedagógiánk és nevelésügyünk két évtizedé­nek jellemzője. 1951-ben, s utána jó néhány évig, árva gyerekek kerültek ide, ne­velésükkel vajmi keveset tö­rődtek, egyetlen feladat volt: ruhával és élelemmel ellátni őket; lelki sérültségükkel aligha foglalkozott valaki. Erre pedig legalább olyan szükség volt, mint a gondo­zásra, hiszen már akkor is sok vakvágányra siklott sors vetődött ide Nőgrád és He­ves megyéből. Később fokozatosan épp a hiányzó törődés került elő­Qjfmmög Zárt ajtók mögött térbe, mert ahány gyere* mögött zárult itt az ajtó, annyi nevelési gonddal kel­lett megbirkózniuk a neve­lőiknek. Érthet», hogy a ko­rábbi gondozókat a pedagó­giában és lélektanban jártas tanároknak kellett felválta­niuk. — Anyagi, egészségügyi, erkölcsi okok miatt kerültek és kerülnek ide a gyerekek. Az utóbbi időben sajnos a legtöbb az erkölcsi eltévelye- dett. Ehhez még azt is hozzá kell tennem, hogy zömükben nem árva gyerekek, hanem felelőtlen szülők fiai-lányai, akik a törődésen kívül min­den mást megkaptak otthon. S most beszéljenek ők, hi­szen szavaik minden kom­mentár nélkül is kifejezők. S. Lajos 14 éves, szolid megjelenésű, tisztelettudó vi­selkedésű gyerek, hetedik osztályos. Szülei Egerben laknak, dolgoznak, az inté­zetbe három hete került — Szerinted miért? — Az iskolában rájöttek, hogy két éve barátaimmal rendszeresen motorkerékpá­rokat lopunk. — Mást nem? — Amikor nem volt pén­zünk, akkor szódásüvegeket, jól és gyorsan eladhattuk, kellett a pénz. — Szüleidnek mit mondtál, ha elmentél hazulróL — Focizni megyek.í* — Itt az Intézetben segí­tettéi társaidnak a szökés­ben. — Megkérték — Mit gondolsz, innen ho­vá kerülsz? — Vagy javító vagy más hely... — A szüleid? — Meglesznek nélkülem is. Elmondja mindezt úgy, hogy szavaiban a cinizmus­nak egyetlen szikrája sem villan, beszél illedelmesen, búcsúzik tisztelettudóan. Akad még könnyebben menthető eset is. F. Zsuzsa nyolcadikos, szülei elváltak, a lány apjánál maradt, aki az alkohol rabja volt, szidta, verte a gyereket. Zsuzsa nem bírta, nagyanyjához szökött, aki nem tudott rend­szeresen törődni vele, így kétes társaságba keveredett, kerülte az iskolát. Emiatt ke­rült az intézetbe, majd in­nen állami gondozottként az Egri Gyermekvárosba. Ott azonban nem birta megszok­ni, öngyilkosságot kísérelt meg. — Hypót ittam, fél üveg­gel. Meguntam az életemet, mert nem törődtek úgy ve­lem, mint itt, nem engedtek haza anyámhoz. — Time« hová? — Igazgató úr azt mondta, hogy három hónapos próba időre hazaengednek a szü­léimhez. ők a kórházban ígérték meg, hogy ismét ösz- szekölt,őznek, s apa nem iszik többet. Zsuzsa esaSc «z indulás napját várja, eszébe sem jut­nak kétes hírű barátai. A pszichológus szobája szűk terem, asztalán vaskos dossziék, mindegyikben fel­jegyzéseik, vizsgálati eredmé­nyek a fiatalokról. Egy-két ismerős névre bukkanok, né­hány hónappal ezelőtt már írtam róluk, frissen élnek még bennem a beszélgetések emlékei. Egy kérdés foglal­koztat: mivel magyarázható, hogy fiatal életek ilyen köny- nyen vakvágányra síklanak, s valaki 10—14 évesen rom- lottabb, züllöttebb, mint jó néhány bűnöző felnőtt. — Mindezt az érzelmi kö­tődés hiánya magyarázza, er­re a gyermeknek legalább annyira szüksége van, mint a levegőre. Ha a gyerek ér­zi, hogy szülei törődnek vele, érzékeli a szeretetet, fel­nézhet apjára-anyjára. ak­kor ez a kötődés védelmet biztosít minden káros hatás ellen. Ahol ez nincs meg, ott kezdődik a konfliktus: a fia­tal keresi, s legtöbbször idő­sebb, romlott erkölcsileg fej­letlen társai közt „találja” meg. Innen aztán a történet filmszerűen pereg. — Mit tehet a pszicholó­gus? — A' rendelkezésre álló i falókból, iskolai jellemzé­sekből. szülők szavaiból orábália megkeresni az ösz- ■retevőket, s ezután, ami leg­nehezebb, az okokat. Ha ez ",ikerül, akkor javasolja a a?, ilkséges védőintézkedést, zárt intézeti vagy nevelőott­honi elhelyezést Ez nemegyszer valóságos nyomozói munka. Nézem K. Magda adatait. Egy papírlap kerül kezembe, rajta körök, betűk, számok. A kislámr évek óta besurranó tolvaj volt, legalább félszáz esetben tulajdonított el üzletekből, lakásokból jelentős értékeket. A papírlapon gonddal feltün­tetve a családfa, a rokon­ság, az ismerősök tartózko­dási helye. Egyszerre beszé­dessé- válik a papírlap, s az összeállítás nem kis munká­ja, mert „elárulja” milyen körülmények közt keveredett ez a gyerek laza erkölcsű társaságba. A magnófelvételen S. Lajos szülei beszélnek, minden pa­naszos mondatuk vád önma­guk ellen is. Minden ajtó kulcsra zár­va, látszatra úgy tűnik; túl­zott merevség ez, valójában nélkülözhetetlen óvóintézke­dés. — Így is előfordulnak szö­kések — mondja Simon Já­nos nevelőtanár —, a fiata­lok ismét folytatni akarják régi életüket. Érdekükben nem engedhetjük meg, hogy még lejjebb csússzanak a lejtőn. Szomorú tapasztalatokban nincs hiány, akadnak itt né- liánynapos vendégek is. akik az ország különböző varosai­ból jöttek Egerbe, túlzottan szabadon élni, s legtöbbjük még tizenhat éves sincs. Szü­leiket az intézet értesíti. próbálja pótolni a felszínes törődést. A vaskapu naponta nyílik, egy-egy fiatal elindul, az emberré válás útjára lép. Helyettük újak jönnek, kál vártájuk lényegét nem is ér­tik, legfeljebb a törődést, az emberséget. Zárt ajtók mö­gött.^ lett, ahonnan még törtfensét»­san az egérfogók gyártás* sem hiányzik. Keveset gondolunk rá, pe­dig határozottan számottevő a munkájuk. S hogy meny­nyire ez, annak Bárány László, az Egri Háziipari. Szövetkezet főkönyvelője a megmondhatója. — Kétszázhuszonhárom központi dolgozónkon kívül nem, kevesebb mint 780 be­dolgozót foglalkoztatunk — beszéli — s mindjárt hozzá­fűzhetem ehhez azt is, hogy a tavalyi 28,5 millió forin­tos árbevételünk több mint a felét nekik köszönhetjük. S elmondhatom, hogy igyek­szünk is viszonozni a segít­ségüket, igyekezetüket, mind­inkább úgy tekintjük őket, mintha itt körtünk lenné­nek. Egyébként nem is te­kinthetnénk őket távol ál­lóknak, hiszen 80—85 száza­lékban mágúk ;is szövetkezett tagok, sok közöttük a törzs­gárdista, aikik eleve megbe­csülést érdemelnek. Nem­csak „szolgálati idejük”, ha­nem teljesítményeik alapján is, hiszen általában minőségi kifogások nélkül dolgoznak, többük anny ira becsületesen, hogy közvetlenül szállítanak a megrendelőknek. Próbá­lunk tisztességes fizetést ad­ni a munkájukért, olykor még többet is keresnek minit a normában dolgozó bentiek- A valamivel több minit hat­ezer forint körüli éves átlag­kereset csupán azért lehetsé­ges, mert sok a nyugdíja­sunk, a csökkent munkaké­pességű emberünk, akik nyii- vámvalóain kevesebbet kap­nak, mint a többiek... A nyereségrészesedés illetve a 10 százalékos nyereségjkiegé- szítés fizetésekor a bedolgo­zók ugyanúgy megkapták a karpótlékot, a jobb mun­káért járó differenciát, mint a bent dolgozók. Nem fe­ledkeztünk meg róluk a ju- takumosrtásikor, kitüntetés­kor: legutóbb is a 17-ből ketten közülük lettek kiváló dolgozók... Ha nem is úgy, mint a bentiek, de már él­vezhetik ők is a fizetett szabadságot (egyelőre 12 na­pot kapnak évente) a ked­vezményes üdülést, a kol­lektív kirándulásokat. Ta­valy például a negyvenegy­ből huszonnyolc beutalóje­gyet bedolgozók kaptak, méghozzá ötéin teljesen in­gyen! A nyolcezer forintnyi szociális segély nagy részén ők osztoztak, s általában bedolgozóknak adjuk a* OMB-előleget is. Szülési se­gélyt, szabóságot még nem adtunk,, de a közelmúltban már ötszáz forintos ajándék­kal kedveskedtünk az egyik bedolgozónknak az ostorosi névadó ünnepségen. Az vi­szont nálunk is régóta ter­mészetes, hogy a bedolgozók a többiekhez hasonlóan ré­szesülnek az orvosi ellátás­ban, a betegeket megillető kedvezményekben — s mind­ez nagy előrelépés a koráb­biakhoz képest... A megyei tanács egyik munkatársa, Szucsik István, a végrehajtó bizottság veze­tőinek megbízásából a kö­zelmúltban felmérést vég­zett, s eszerint „szűkebb ha­zánkban’’ kereken kétezer bedolgozót foglalkoztatnak összesen. Kedvező tapaszta­lat, hogy sorsuk sokat vál­tó zott a két évtized alatt, napjainkban már-már elmo­sódnak azok a különbségek, amelyek régebben a ben­tiektől lényegesen hátrányo­sabb helyzetet teremtettek szamukra. Megnyugtatóbb lenne azonban, ha meg töb­bet tenenek értük megye szerte, mind többet élvez­nének a dolgozó embert megillető kedvezményekből. , juttatásokból, jobban bízná­nak bennük, inkább számí­tanának rájuk, s számuknak megfelelően nagyobb szere­pet kapnának például a ve­zetésben is. Gyóol Gyula WTL 2S« vasamaa Pécsi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents