Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
A 12. ss. válasstókerület képviselőjelöltje: Dr. Novák Pálné Boldog ünneplőbe öltözve, s zenekarral fogadta dr. Kovák Pálnét, amikor a jelölő gyűlésre a községbe érkezett. E kedves, meleghangú találkozás csak jelképes töredéke annak a köztiszteletnek, megbecsülésnek, amely hosszú éveik óta körülveszi az embert, az orvost, a képviselőt, a képviselőjelöltet. tápunkban nemegyszer szerepelt már fényképe, nemegyszer irtunk életéről, munkájáról, terveiről. Nincs is tehát szükség a bemutatásra, beszéljünk inkább a jövőről. Ha ismét ország- gyűlési képviselőnek választják, náa és miben kíván segíteni választókerületének; Hatvannak, Boldognak, Herédnek, Nagyfcöke- oyesajek? — A napokba® Jártam Budapesten a Népművelési Intézetben. Szerencsére nem <trps kézzel tértem vissza. Egy koreográfus rendszeresen lejár majd Boldogra, összegyűjti, feldolgozza a népi, a népművészeti emlékeket; hagyományokat, és segíti megőrizni, megőriztetni a községgé! felbecsülhetetlen értékű népművészeti kincseit, szokásait, emlékeit. — Ez tehát máris eredmény, siker, fis a többi terv, célkitűzés? — Röviden talán úgy tudnám összefoglalni: segíteni Hatvan további városodását, Heréd, Boldog, Nagykökényes egyenletes fejlődését. Ezen belül konkrétan is: rendkívül szennyezett Hatvan és környékének a levegője. Az előző képviselői ciklusban is gyakran kopogtattam ezzel kapcsolatban különböző országos intézményeknél, vezetőknél. Ezenkívül nagyon szeretném, ha városunk, Hatvan tovább szépülne, épülne, vele párhuzamosan szellemi, kulturális, sportélete is frissebbé válna. Jogosan panaszolják a város fiataljai: alig van sportolási lehetőségük. A város kereskedelmi, üzleti hálózatára is ráférne a bővítés, a korszerűsítés. Amit pedig valóban az egész város velem együtt kér és óhajt: egy strand, és egy tisztasági fürdő. Mint orvos pedig egyik legfontosabb feladatnak tartom választókerületem egészség- ügyi helyzetének továbbja- vitását. Iparitanuló-iskolára, kollégiumra van szüksége a városnak, s remélem, Boldog, Heréd, Nagykökényes is tovább gazdagodik az elkövetkezendő években. Mind az, amit elmondtam, nemcsak a képviselőjelölt programja: a választókerület párt-, állami, tömegszervezeti vezetőivél, szorgalmas, tehetséges, tisztességes népével szeretném együtt megvalósítani. —koós— Az 1300 helyett cseak 150 laitásigényiö Á rendelet sem tett csodát — Két év alatt megszűnik a lakásgond — Az ügyeskedőkre sem lesz jó világ Népművelés tudományos szinten r Befejeződött Egerben a MTESZ országos konferenciája — Népművelés tudományos szinten! — ez a megjegyzés Petró Zoltán mérnöktől származik; • MTESZ feladataira célozva. S ha szántba vesszük, hogy a 22 megyei, illetve városi szövetség tagegyesületei mintegy S0 ezer magasan képzett mérnököt; tudományos munkatársat tömörítenék, valóba® veié vallhatjuk: hallatlanul fontos népművelő feladatot tolt be ez a szervezet a különböző munkaterületek szakembereinek önképzése terén. A feladatokhoz ülő felelősséggel vezette a küldöttek tanácskozását csütörtökön dr. Gál Ödön központi titkár, aid a szervező munka problémáiban nyújtott eligazítást hallgatóságának. Nem különben élénk érdeklődést Ítéltettek dr. Valkó Endre központi főtitkár pénteken délelőtt kifejtett gondolatai, amelyek már főként a MTESZ tartalmi munkájára vonatkoztak. Mint az elhangzott referátumokból, hozzászólásokból leszűrhettük: fontos új vonása a szövetség munkájának, hogy igyekszik tágítani, árnyaltabbá tenni a magyar műszaki szakemberek külfölddel való kapcsolatát, viintegy elősegítve a határaink túloldalán elért tudományos eredmények megismerését, s önnön szellemi értékeink népszerűsítését. Csongrád megye évek óta szoros kapcsolatba áll jugoszláv műszaki tudományos szervezetekkel, s az idén építi, szövi a barátság szálait a lengyelekkel. Borsod megye MTESZ-szerve- zete a csehszlovákokkal működik együtt, miként Heves. A szombathelyiek orientációja pedig kapitalista állam, Ausztria műszaki egyesületeivel teremtett gyümölcsöző ■jovisaoaiyt. A központi titkár szavaiból kiderült, hogy még igen sok tagszervezet nem rendelkezik olyan otthonnal, ami vonzaná a műszaki tudományok terén dolgozó embereket, s lehetővé tenné az olyan differenciált, sokoldalú öm- képző munkát, minit amilyennel Eger, Pécs, Szeged, Miskolc, Győr dicsekedhet. Több helyen azonban biztosítottak már e hiány pótlásának anyagi feltételei, s öt városban megkezdődött, vagy rövidesen megkezdődik a Technika Házának építése. A legöregebb vidéki MTESZ-szervezet a Csongrád megyek Még 1949-ben alakult, s ötezer tagjának képviseletében Hunyadi Lászióné szervező titkár a szövetség és a tagegyesületek kissé megromlott viszonyáról beszélt az országos tanácskozáson. Miskolcon 28 tagegyesülettel működik a MTESZ Borsod megyei szervezete, amelyet dr. Szaladnia Sándor docens és Lőcsei Józsefné szervező titkár képviselt a háromnapos konferencián. Utóbbinak a szavaiból tudta meg a hallgatóság, hogy a borsodi szervezet életében olyan jől bevált műszaki heteket idén is megrendezik Miskolcon, mégpedig május 3.-i nyitással, s annak különböző jellegű tudományos üléseire, műszaki eseményeire várják az ország minden sarkából a tudományos érdeklődésű embereket. Két különösen fontos rendezvényt emelt ki a programból Lőcseiné. Egyik a Gépipari Tudományos Egyesület kétnapos szakmai vitája, másik pedig a Magyar Ipar- jogvédelmi Egyesület ülése, külföldi előadókkal. A konferencia szervezésében fáradhatatlanul részt váliadő egri MTESZ-titkár, Gerháth Sándorné, főleg a belső ügyvitel problémáival foglalkozott. Majd elmondotta, hogy a Heves megyei szervezet szívesen vállalkozik az idén is csoportos, homogén összetételű szakmai utak szervezésére Csehszlovákiába, tovább erősítve általuk a szomszéd nép műszaki szervezeteivel korábban megteremtett kapcsolatát. Kellemesen, haszonnal telték a tudományos szervezeti küldöttek napjai Egerben. Búcsúzóban nagyon sokan köszönték a szívélyes vendéglátást, a jól szervezett tanácskozást:, üzemlátogatásokat dr. Mátrai Tibor Heves megyei MTESZ-elnöknek, továbbá Domán László és Marshall Ferdinand titkároknak, akik szellemi karmesterei voltak az összejövetelnek. (moldvay) Mintha rosszul hallottam volna, nem akartam elhinni a két számot: a korábbi ezerháromszáz lakásigénylővel szemben most csak százötven szerepel a gyöngyösi tanács lakáshivatalának kimutatásában. Az elmúlt évek során állandóan azt emlegették, hogy a nyilvántartásban az ezres szám lényegében nem módosult. Mi történt egyszerre? Hol a rejtély kulcsa? Aztán kiderült, hogy semmi rendid vüK dolog nincs. 0 4 RENDELET. Az új laicásrendelet értelmében a korábbi kérvényeket meg kellett újítani Mindenki azt gondolta, hogy soha nem látott roham indul majd a tanácsi, szerv ellen. Nem ez történt Több mint mer korábbi lakásigénylő eltűnt Vagy még sem? Évek óta senki sem egyeztette a nyilvántartási könyv adatait Tavaly új előadó került a lakáshivatal élére Gonda Jenő személyében, aki most mar módszeresen hozzáfogott a nagykönyv rendbetételéhez. Nagyon sola nevet kellett kihúznia, olyanokét akik közben lakáshoz jutottak vagy elköltöztek. A volt igénylők egy része nem is volt jogosult Bárki beadhatott kérvényt akár még úgy is, hogy ideiglenesen bejelentkezett valaki ismerősénél vagy rokonánál. Ök is kimaradtak most a nyilvántartásból. Az újra jelentkezők között azokat sem lehet megtalálni, akik jövedelmük miatt eleve kiesnék a jogosultak sorából. Így maradt a százötven. Gondolni kell azonban azokra is, akik nem tudják az új rendeletet és azokra is, akik nem is számítanak arra, hogy lakást kapjanak, mert olyan táj ekozatlanok. A gyakorlatilag érvényes számot tehát négyszáz családra lehet tenni. Pillanatnyilag ez a helyzet Gyöngyösön. H áz IGAZSÁG. Ákik- ___ nek a havi egy személyre jutó jövedelme a családban nem éri el az ezer forintot, csak azok kérhetnék tanácsi kiutalású lakást. Ezért egyszeri használatbavételi díjat kell fizetniük. Ha az átlagjövedelmük a havi nyolcszáz forintnak felel meg, akkor a használatba vételi díjat mérséklik, esetleg elengedik, vagy kifizetésére kedvezményt adnak. A havi ezerötszáz forintos jövedelem a plafon ahhoz, hogy valaki tanácsi értékesí- tésű lakást, korábbi nevén: szövetkezeti lakást igényelhessen. Kérdés: nem túlságosan alacsonyak-e ezek a kategóriák Gyöngyösön? Köztudott, a városban nincs annyi munkaerő, amennyit a különböző üzemek igényelnek, és az átlagkereset ezért ennél a szintnél jóval magasabbra tehető. Ha egy ifjú házaspárt veszünk, akik akár pedagógusok, akár technikusok vagy szakmunkások, de ha még csak segédmunkásként dolgoznak is, a havi átlagjövedelmük jóval több az ezer forintnál, ök tehát nem kérhetnek bérlakást a tanácstól. Legfeljebb szövetkezeti lakást. Igazság ez? Serkenti ez a merev szám a fiatalokat a tanulásra, a magasabb képzettség elérésére? Aligha. Persze, ha már van gyerek, akkor a havi átlag másként alakul. De melyik az előbbre való: a gyerek vagy a lakás? j—j AZ ADÖSSAG. A laI *»•! kásügyi előadó kapásból sorol néhány példát. Most elhagyom a neveket. Adva van egy család, ahol már három gyerek nevelkedik. Az apa és az anya is dolgozik, megbecsült szakmunkásai a gyárnak, és tizenöt éve várnák lakásra. Azóta laknak együtt a szülőkkel. Hogyan maradhattak ki tizenöt éven keresztül a lakáskiutalásból? Ezt a furcsaságot még megmagyarázni sem lehet. Az új kategória őket védi mindenekelőtt Az ő sebeiket akarja gyógyítani. Ezt az adóságot akarja törleszteni. De ez a kisebb réteg. Nagyon sok igénytelen család is él Gyöngyösön, amelyeknél a havi átlagjövedelem jóval a megszabott szint alatt áll. Ök ugyan jogosultak lennének bérlakásra. De mit kezdenének egy kétszobás, összkomfortos lakással? Legfeljebb jó pénzért elcserélnék valakivel. őket támogatná a rendelet és nem a törekvő, a rendszeresen jól dolgozókat? Ezek az igénytelen csalódok nem is kaphatnak új, összkomfortos lakásokat. Legfeljebb komfort nélkülieket. Tehát a lakásokkal üzletelni sem tudhatnak. Ettől nem kell tartani. “ A KÉT ÉV. Átlagban évente kétszáz lakás épül Gyöngyösön. Ennék kétharmada szövetkezeti lakás, a megmaradt egyharmadnak jó része a szanálásra kerülő régi lakások csereértékeként hasznosul, de a végső töre- redék is elegendőnek látszik arra, hogy a mostani, bérlakásra jogosult családok igényét a következő két év során ki lehessen elégíteni. A szövetkezeti lakások pedig a másik fajta igény kielégítését teszik lehetővé. Még a magánházak bérlőiről, de tulajdonosairól se feledkezzünk meg. Július 1. után a lakástulajdonos felmondhat a bérlőjének, ha erre jogalapja van. Amennyiben a felmondásnak a bérlő nem tesz eleget, a bíróság olyan használati díjat róhat ki, esetleg még később büntetést Is, ami jelentős ösz- . szeg, az érvényes lakbér többszöröse, és amit a munkáltató levonni köteles az illető béréből. Tehát a felmondás végrehajtását elodázni a lakónak nem lesz kifizetődő. De a másik: oldal is biztosítva van: az új rendelet sem teszi lehetővé, hogy a lakónak csak „úgy” fel lehessen mondani, nn A KÖZVETÍTŐ. Lesz I °*l mozgás, méghozzá elég nagy az új lakásrendelet érvénybe lépése után. Hogy ezeknek az eljárásoknak a gondjától megszabadítsák az emberekét, az Ingatlankezelő Vállalat új szolgáltatást vezet be. Megkezdi az ingatlanközvetítést. Akár lakáscseréről, akár ház eladásáról, akár egy telek értékesítéséről vagy egy albérlet megtalásáről legyen is szó, az érdekéit félnek ezt a kívánságát csak be kell jelentenie az ingatlanközvetítőnél, és vérni, hogy az értesítése — gyakorlatilag rövid időn belül —, ügyét kedvezően elintézték. A közvetítés megszervezése, mondjuk meg őszintén, magának a vállalatnak is könnyebbséget jelent, hiszen a lakások kezelését Is megkönnyíti, a bérleti viszonyok tisztázását is elősegíti. * * * Ezer lakásigénylővel kevesebb, a lakásgond rövidesen megszűnik Gyöngyösön. Még néhány héttel ezelőtt sem mert volna ilyeneket kimondani senki. Most már itt tartunk. G. Molnár Ferenc OSMíA •9H. április 25„ vasárnap (Jj iparág Húsprogram. Csupán egyetlen szó jelölte a rendkívül fontos célkitűzést: több húst kell adni a fogyasztók asztalára, ki kell elégíteni a lakosság egyre növekvő igényét. Amikor a húsprogram központi témává vált, a szakembereken kívül kevesen gondolták végig hogy milyen hatalmas vállalkozásba fogtunk bele. A több húst nem lehet csupán a meglévő termelési kapacitással és módszerrel előteremteni, új nagy teljesítményű „húselőállító üzemek” létrehozását kellett elhatározni, s ma már az elhatározás a megvalósítás stádiumába lépett. A méretek meghaladják az eddig elfogadott, eddig megszokott elképzeléseket. A Tama menti termelőszövetkezetek közös vállalkozásában épülő sertéstelep évenként hat és fél ezer hízott sertést ad a húsüzleteknek, Hatvanban szintén öt termelőszövetkezet fogott össze. Az új vállalat, a SERKÖV, évente tízezer sertéssel járul hozzá az egyenletesebb húsellátáshoz, a vállalat évi bevétele mintegy huszonhárommillió forintra rúg majd. A Gyöngyösön megépüld sertéskom-. binát beruházási költsége 46 millió forint. Évente tízezer hízott sertés hagyja majd el a gyárat a gyöngyösi üzemben is. A Tárná menti üzemben tizenöt szakember biztosítja a termelést, a hatvani SER- KÖV-ben az évi tízezres mennyiséget 28 ember összehangolt munkája garantálja. De milyen less ex a munka y Nehéz, nagyon nehéz. Nem fizikailag lesz nehéz, hiszen az új, gépesített, automatizált rendszernek éppen az egyik nagy előnye, hogy csökenti a manuális munka mennyiségét. Az új sertéstelepek dolgozóinak életébe, munkájába belépnek a gépek. Merőben új körülmények között kell végezniük napi feladatukat a gondozóknak, etetőknek a beprogramozható takarmánykeverők, az automata adagolók között, és munkájukban nem támaszkodhatnak a termelési folyamatban szinte nélkülözhetetlen saját tapasztalatra. A telepek vezető munkatársaira szintén óriási felelősség hanti- A szakosított telepeken a zárt rendszerű Gi-Gi és Lohmann-típusú, mesterséges fénnyel világított istállókban új sertésfajtáknak kell kiállniuk a próbát új körülmények között és meg kell felelniük a paramétereknek. A vezető munkatársak, az igazgatók nem csekély értékű kockázatot vállalnak majd, hiszen minden új kockázattal jár, s ők azok, akik az eddig ismeretlen nagyüzemi módszer hagyományát fogják megteremteni hazánkban. Biztos, hogy lesznek gondok, bajok, zökkenők a termelés kezdeti szakaszában. A szakosított telepek közül még csak kevesebb hányad állt üzemben, a szakemberek között azonban már most élénk az érdeklődés. Kovács István, a hatvani SERKÖV igazgatója, aHejőmenti Állami Gazdaságba készülődik, hogy a helyszínen tanulmányozza a már működő telep életét. A jövendő szakmunkások kiválogatása már folyamatban van. A szerelőket, akik a jövendő üzemek kulcsemberei lesznek, a vállalatok már most igyekeznek elhelyezni valamelyik megépült „sertésgyár”-ban, hogy &ajá& egységűid» pyt wagfelelő rutinnal, áttekinthetőséggel tudják kezdeni a komoly, első ízlelgetésre talán túl nagy felelősséggel járó munkát. Az egészségügyi követelmények betartása „élet és halál” kérdése lesz a sertésüzemekben, hiszen több ezer hízó lesz szinte egybezárva, a legkisebb gondatlanság az egész állomány veszélyeztetését jelenthetné. Az állatorvosok, a technikusok, agrármérnökök szoros együttműködése hozhatja meg majd azt az eredményt, hogy a különböző kevert táptakarmányok minden alkotóeleme megfeleljen az új körülmények között nevelkedő új sertésfajtáknak. Szinte kísérleti stádiumnak mondható majd az első fázis, csakhogy ez a kísérlet nem végződhet rosszul, mindenképpen sikerülnie kell. Az új iparág születésénél bábáskodóknak minden erejüket, képességeik maximumát kell nyújtaniuk, hogy minél hamarabb túlessenek a hagyományteremtés, a begyakorlás időszakán. A beton egyeduralma Az új iparág megteremtése nemcsak az egyéntől, de a társadalomtól is komoly erőfeszítést követel, hiszen az épülő acél- és betonszerkezetek, az automata gépsorok milliókba kerülnek. Ezek a befektetett milliók azonban életszínvonalunk’ további emelésének mérföldkövei. A A mérföldkövek között azonban ne feledkezzünk meg a méterekről. A meghirdetett húsprogram távlatot, perspektívát nyitott. A kitűzött cél érdekében épülnek az új sertésgyárak, amelyek azonban nem egyedüli . üdvözítői a tervnek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gombamódra szaporodó vasbe-, tontelepek mellett jó néhány szerfás istálló, sok ezernyi már meglévő sertésférőhely áll rendelkezésre, amelyben nemcsak lehet, de igenis kell a mai igényeknek megfelelően termelni. Nem épülhet mindenhol Gi-Gi rendszerű telep, nem, lehet mindenhol milliókat beruházni, csak ott, ahol a tömegméretű termelés, szállítási, takarmányozási, anyagi, szellemi és fizikai körülmények ezt lehetővé, sőt indokoltig teszik. A szerfás istálló korántsem kötelez arra, hogy ott korszerűtlenül, rossz paraméterekkel kell dolgozni. Társadalmunk nem nélkülözheti részvételüket a termelésben, mint ahogy semmit nem dobhatunk könnyelműen félre, nem tehetünk sutba „csak az új a jó” felkiáltással. A kettő egymás mellett, egymást segítve tud mindarmyiunk segítségére sietni. . : S; , Szigethy András 1