Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-24 / 96. szám
Könyvszemle A Szépirodalmi két újdonsága A század hazai drámairodalma nem bőven buzgó forrás, s ennek ezer okát taglalták, taglalják maguk az alkotók s az irodalomtörténészeik. Ezért is, s persze, magukért a művekért is eseményszámba megy az a két kötet, amelyben Németh László drámaírói munkásságának 1.931—1955 között létrejött termését fogta össze az Életmű sorozatban a Szépirodalmi Könyvkiadó. Két ikö- tet — hűsz színdarab! Közöttük olyan alkotások, mint a Széchenyi, a Galilei, az Áruló, de olyanok is, amelyek a szélesebb közönség előtt. szinte ismeretlennek számítanak, így például « Bethlen Kata. Szerettem az igazságot — ezt a dinét viseli a két kötet, s bennük időrendi sorrendben követik egymást a darabolt A Bodnámé nyitja a sort, s az Apáczai fejed be. A* a Bodnámé, amelyet maga a szerző — a drámák elé írt hosszabb bevezetőjében — olyan darabnak jelöl meg, „melyet ma is vállalhatok”. S az az Apátiái. amely fDoBÓfikus mélységeivel vall a szerző világos emberlátásánafc bonyolult áttételeiről. A darabok időrendi egymásutánja szinte kínálja a lehetőséget az ol- •rasó számára, hogy fölmérje: Jíránek és matematikának frigyéből”, miként a szerző írj a. hogyan születtek azok « drámák, amelyek Németh i^gr.lö tolla nyomán borszakokat igyekeztek mérlegre helyezni A kiadó ójdomságaí közül kiválasztott másik mű szerzője Ember Mária újságíróként jä ismert, szépiróként eddig azonban még csak egy művet jegyzett nevével, az 1968-ban megjelent Magamnak mesélem című regényt. Mostani, Véletlenek címmel megjelent reglénye a korábbi művel azonos forrásból táplálkozik; emberek apró, hétköznapi tetteit, gondolatait veszi sorra, s ezek alapján ad képet a korról, amelyben élnek, cselekednek. Mi történik ebben a könyvben? Lényegében semmi, ha történés alatt rendkívüli dolgokat értünk. Ám sok minden, ha a történést úgy fogjuk fel, ahogy magunk is, napról napra átéljük; a hétköznapok sodraként A szerző egy ré|£ egyetemi évfolyam néhány tagjának sorsát, húsz év eltelte utáni. életét — elért sikereit, kudarcait — helyezi nagyító alá Könnyed stílusban, már-már az egymás közötti csevegés gördülőkén ységével szövi a mesét, sikeremberekről és csalódottakról, becsületesekről és simulékonyakról, kedvesekről és visszataszítókról. Látszatra semmi másról nem szól a könyv, mint egy késői, s beteljesületlenül maradt szerelemről, ám Dóra és János alakja jóval többet sűrít magába, mint érzelmek kavargását; az értelem is csatáját vívja. Csatát, amelyben nemcsak ők ketten, hanem sokan mások is résztvevők, s ellenük, mellettük küzdenek, legtöbbször úgy, hogy nem tudnak érről; mint ahogy az életben. <M) STAFÉTA Kovács András filmje Igaz agyam, hogy Zsuzsa, a film ifjú hőse, a bölcsészkaron tanul, az is igaz, hogy egy iskolai téma körül robbannak ki az ellentétek, Kovács András új filmje mégsem szűkíthető le pedagógustémára. Többről, sokkal többről van itt szó... godalom is: vajon ki és mikor ad mindezekre feleletet? s irt Találó a film címe. A „Staféta” sok mindent kifejez. Nemcsak azt, hogy váltásról, nemzedékek váltásáról van szó, hogy az idősebb generáció átadja a „botot”, illetve helyét a fiataloknak, elsősorban a váltás minőségét, mondhatnám hogyanját fejezi ki ez a sportból kölcsönzött szó. Kovács András filmjében ugyanis arról van szó, hogy miként a sportban, az élet más területén, sem szabad állva, tétlenül várni a botot, előbb futni kell érte, a csak azután vehető az át- Így szabályos a staféta s ezt követeli az élet üteme, a fejlődés rendje más területeiken is. De követeli többek között azt is. hogy az idősebb generációnak vigyáznia, őriznie kell a lelkesedést, a vitázó bátorságot, mert ha mindezt elhagyja, „elejtette a bototf', 8 akkor nincs mit atadma. E n&ány mondatba m Id tűnik, hogy Kovács András, a film írója és rendezője, a tőle megszokott kitartó makacssággal feszegeti életünk társadalmi és morális problémáit, és keveri a megnyugtató feleletet. Nem állítom, hogy mindig meg ia találja, de azt igen, hogy vannak kényes és bonyolult témák, amikor már maga a megközelítés vagy a kérdés feltevése is olyan jó szolgálat, amely előbbre viszi az ügyet S a Staféta tele «an Ilyen kérdésekkel, s helyenként kicsendül belőlük az agA film bőse most is „nehéz” ember, pontosabban fogalmazva, egy „nehéz” lány. Harmadéves a bölcsészkaron, s felelősséggel készül a tanári hivatásra: kutatja a pálya lehetőségeit, az oktatás, a nevelés gyakorlati módszereit. Tapasztalja és vallja, hpgy forradalmi változásokra van szükség, s nézeteit az egyetemi újság hasábjain kívánja közzétenni. Miért nem jelenhet meg ez a cikk, milyen erők játszanak közre, kik állnak Zsuzsa mellé, s kik ellene ? Ezeket a kérdéseiket bontja ki a film, miközben a pergő képsorokból és dialógusokból újabb és újabb kérdések törnek elő. A film tulajdonképpen három típust állít a középpontba. Az együk Zsuzsa, aki mindenkivel szemben, botra» védi a maga igazat, vállalja a vitát, s természetesen az ezzel járó kényelmetlenségeke£ is. A másilr típus hordozója a lány szerelme, Zoltán, aki a kényelem s a várható jó pozíció érdekében könnyen félreteszi hajdani lelkesedését. A harmadik típust Barabás adjunktus képviseli ö a szerkesztő, aki döntéseben nem a saját véleményét, inkább feletteseinek pillanatnyi erőviszonyait fogalmazza meg, s estnél a magatartásával szinte kiejtette kezéből a stafétabotot A film alkotója nagyszerűen kihasználja a történet- adta lehetőségeket Felvillantja a közösségi élet és a magánélet kapcsolatát, a nyugati diáktüntetések reflexióit s a vélemények sokaságából felrajzolja a fiatalok bonyolult, ellentmondásokkal terhes világát. A film gondolati gazdagságából végső fokon kicsendül az alkotói intelem: lehetőséget kell adni a fiataloknak, politikai és társadalmi gyakorlótérre van szükségük, hogy edzettek legyenek, hogy megfelelően felkészülhessenek az életre. De kiolvasható e filmből a Falak motívuma is, miszerint sokkal tágaób « mezőny, sokkal nagyobb a lehetőség, mint amit a fiatalok gyakorlatilag kihasználnák. s Sokoldalú a mondanivaló, bonyolult a téma, ehhez méretezett a film stílusa is, amellyel lehet ugyan vitázni, de egyértelműen elutasítani aligha. Kovács András ugyanis ebben az esetben mintha nem bízna eléggé a játékfilm szu ggeszti vitásában, agitatív erejében, hehe) venként leállítja a cselekményt, közbeszól, rákérdez, s így e riportelemekkel erősíti a mondanivalót A szöveggel kapcsolatosan is vannak bizonyos aggályaim. Értem én, hogy ez egy vitázó film — sőt vitaindító film — amelyben a gyorsan pergő dialógusok vívják a nézetek, a magatartások csatáját, mégis feleslegesnek érzem a szöveg egy részét, mert a szapora párbeszéd olykor bizony elnyeli a gondolatokat Az operatőr — Ragályi V,lemér — most is gondolatilag telített, életszerű képsorokat produkált Szépeik a szerelmi jeleneteik, mozgalmas a házibuli s emlékezetes az egyetemista lány biedermeier ábrándozása. A rendező felfedezettje Bencze Ilona, meglepő rátermettséggel játssza Zsuraa szerepét Bálint András, Csiky András és Balázsovits Lajos emelkedik még ki ■ szereplőgárdából. Márkás* László Itthon Hazajött egy ember Amerikából. Harminc éve leint él, de amikor érkezéséről értesítette az öccsét, így írt: — Drága öcsém! Annyi hosszú esztendő után, szeretnék néhány hétre „hazamenni”. Béla, az öccse, a napokban mesélte ei a rég elszakadt hazánkfia látogatását: — Nagyon vártuk Tónit. A feleségem kacsát hizlalt a tiszteletére és tepertős pogácsát sütött, mert valamikor az volt a kedvenc étele. A harminc esztendő alatt nemegyszer írta a levelében: Hej, ha én még egyszer jóllakhatnék frissen■ sült, magyar lisztből készült tepertős pogácsával! — Tudja, Tóni nem azok közé tartozik, aki azzal is szard dicsekedni, ami nincs. Szerény, sőt kicsit visszahúzódó volt világéletében. Amikor megérkezett a Budapesten bérelt kocsival, szinte összecsődült a falu. Olyanok, is voltak, akik a kerítés tetejéről lesték, hogyan találkozik a fiú három évtized után a családjával. Elhiheti, valóban megható jelenet volt. Mindnyájan sírtunk örömünkben, még talán az idegenek is könnyezték. Ahogy beszélt, elérzékenyült, törölgette a szeme sarkát. — Harminc év hosszú idő. Tóni haja megfehéredctt, homlokán megsűrűsödtek a ráncok. Neki meg ez volt a véleménye, rólam: — Emberré nőttél, Béla. Amikor elmentem, még nem is borotválkoztál. — Szép napok voltak. A bátyámnak bemutattam a falut. Valójában bemutattam, hiszen néhány ház, a templom meg az iskola kivételével akkor még minden más volt. — Itt, ennél a kútnal volt a faluvége, — állt meg váratlanul Tóni egy új ház előtt. Most, itt kezdődik az uj telep. Benéztünk a sógorékhoz, a rokonokhoz, azután megmutattam neki a gazdaságot. Nem falubeli az elnökünk, de azért nagyon szívesen tájékoztatta mindenről, terveinkről is. Béla hosszasan, izgalommal mesélte bátyja látogatását, a-sutan elhallgatott és váratlanul felém fordult: — Elhiheti, hogy talán most voltam először életemben büszke a falumra. Most, amikor saját testvéremnek bemutattam. Úgyszólván magam csodálkoztam legjobban azon, hogy mi minden megváltozott itt azóta. A feleségem megállapította. hogy úgy magyarázok, mint egy riporter ... — A bátyám mindenkiről mindent tudni akart. Annyit kérdezett, mint egy négyéves gyerek. Később a szövetkezeiről faggatott. Milyen ott az élet? Papírt, ceruzát vettünk elő és kiszámítottuk az évi jövedelmeket. Csodálkozott, hogy nálunk ingyenes az orvos és hogy ilyen olcsó a gyógyszer. Amikor a fogorvosunk rendbe hozta a fogait, kiszámította, hogy neki ezért otthon mennyit kellett volna fizetnie... Az egyik sógoromat itt-tflrtózkodása alatt kórházba vittük vakbéllel. Amikor meglátogattuk, nagyot nézett. Akkor meg különösen, amikor elmondtuk, hogy nálunk a kórházi számlát az állam fizeti... Béla régi jó ismerős. Mielőtt elment, sok tucat fényképet vett elő és mutatott bátyja látogatásáról. Egy levelet is, amelyben ez állt: — Három év múlva újra hazamegyek, de akkor már viszem a gyerekeket is. Nekik is látniuk kell, hogy milyen most otthon.... Szalay István V Századunk 17. (Szerda, 20.00): Az első bukás a címe a sorozat új folytatásának, amely a Horthy-korszak . kezdeti éveiről ad képet, s a kurzusra oly jellemző frankhamdsí- tási ügy részleteit ismerteti; ebben az ügyben — mintegy keresztmetszetként és kórképként — tükröződött a rezsim korrupt aljassága, s ezt már csak a résztvevőkből is megítélheti a mai néző: Windischgrätz hercegtől a hivatalban levő vallás- és közoktatásügyi miniszterig - mindenki benne volt az úgynevezett történelmi úri osztály ellenforradalom által hatalomra segített képviselőiből. Magyarország akkori viszonyait eredeti dokumen- tumfilm-részletekkel is illusztrálják. Színházi album (Csütörtök, 21.15): A Pesti Színház elmaradt Macskajáték című előadásának rtfcztetefveS indít a szilaházi album e havi adása, majd Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című drámai groteszk.jének vígszínházi bemutatójából sugároz néhány illusztrációt. Az adás munkatársai Debrecenbe te ellátogattak, ahol Fehér Klára, Nemes László és Nádas Gábor: Honolulu című zenés játékának bemutatójáról vettek fiel filmre részleteket. A Nemzeti Színház Rómeó és Julia felújításáról Molnár Gál Péter és Ungvári Tamás folytatnak stúdióvitát, amihez a rendező, Major Tamás te hozzászól, s elmondja saját álláspontját és tervét, hogy Miskolcon ugyanezt az előadást civilben, mai utcai ruhában szereplő színészekkel kívánják színpadra állítaná. Ax erkély-jelenetet, amelyet az adásban ia bemutatnak, már eszerint, „civil ruhában” sugározzák. Egy éj az Arany Bogárban (Szombat, 21.10): Jelenet az „Egy óra Rábai Miklóssal" című műsorból. (A tt> májú* 1-4 szombati műsorabáij Mikszáth Kálmán kisregényének tv-változata. Néhány éve a Mikszáth-estben már láthattuk a mű egyik feldolgozását; most Halász Judit, Tahi Tóth László, Sin- kó László és Mártom András főszereplésével vetítik.' Az ismert mű tv-adaptációja egy érdekes helyzet megjelenítése, ami szerint egy fogadóba egy borús éjszakán ketten jönnek, egy pap, aki nem férfi és egy huszártiszt, aki női ruhában érkezik. A véletlen folytán egy szobába kerülnek..«: ó. Go — Nem búcsúzás ez, hiszen hamarosan visszatérek, tudod, milyen az utazás háromszor huszonnégy órán keresztül? Én még soha nem ültem ennyit vonaton egyhuzamban, a napi bejárás Pestre az más, általában ismerős arcok között ülünk, de képzeld csak el magad most az én helyemben, amikor soha nem látott arcok és tájak között ülök és robogok a vonatán. Felbukkan a határon a vámőr, szinte semmit sem viszek ki, csak néhány üveg kisüstit, amikor az öregem értesült létezésemről azt mondta: most három napig vodkát iszom! A pálinka jobb, ebből elég három deci és kétszer látja a fiát, még ez a kétszerilátás sem pótolja a huszonöt évig nemlátás ke8ESIÍM serű valóját, fáj, hogy nem jöhetsz velem, ritka élményben lenne részed, bizony: ritka élmény, ha két férfi zokogná kezd, neked a gyermekkönny nem ismeretlen fogalom, láttál te mér sírni és bőgni is engem, ha nevelőapám megvert a tehénlánceal akkor is bőgtem, amikor a ballagásra karórát hozott, aztán mindketten ledttuk magunkat. Azóta a szemét sem úgy fordítja rám, hogy fájjon, meséltem neked azt is, amikor négyéves koromban feleségül ment anyám hozzá a térdére ültetett, egy hét múlva már .kezével” hívott, s a nevem nem is mondta ki csak nyolcadikos koromban, pedig az iskola tanári közössége gratulált neki, ha kitűnő voltam, ilyenkor a foga között morgott valamit, s a bizonyítványosztás után, villámló időben kergetett legeltetni, sokszor csodálkozom a tanulmányi eredményeimen, a szomszédék Marcijának külön könyvtára volt mégis lemaradt tőlem két osztállyal, pedig az apja mindenféle háziállatöt Útit A fajn.H-Zirj.'Uj- Faliam tt AIűCCÍ-...... a-.. • 'tírl) ti vW ök leitől, erősebb volt nálam és az irigységét mindig ököllel fejezte ki, kora hajnalban megírtam a leckéjét és este helyette gondolkodtam az orosz szavak jelentésén, fut'-* csa betűk vannak az orosz nyelvben, nekem valahogy jobban ment az értésük, ötödikes voltam, akkor kezdtük tanulni. Aztán jött az október, elégettük a nyelvtáblákait, a tűz alá én vittem petróleumot a lámpánkból, ezért a lopásért nem kaptam egy vacsorát, novemberben új táblát és új tanítót küldött a tanács, felköthettük ismét a vörös nyakkendőt. Hidd el, aki nem érti a külföld nyelvét, legyen bármilyen nagy ember hazájában, olyan szánalmasan kicsi odakint, hogy sírni tudna a tehetetlenségtől. Megfogadtam hát, hogy ezután perfekt megtanulom az oroszt. Apám szájából csodálatos dolog lenne hallani a szavakat, itt, mellettünk is búcsúznak, közeleg már a palacsintasütős „Induktor”, nem búcsúzom tőled, azt hiszem, velem leszel végig, neked jobb a memóriád, hasznos lenne, ha eljönnél, előbb felismernéd az ezerarcú moszkvai állomáson az apámat. Siess haza, meg ne ázz, nézd, olyan esőbe lóg az idő, mint azon a húsvéton, amikor elmondtam neked származásom és mongoüos szemem titkát. Te tudtad már nővéremtől régebben, úgy tettél, mint aki meglepődött, de kellemes meglepetést színleltél, hogy nekem ne fáj- . jón a zabiság. Sokszor én is átkoztam anyámat, minden mostoha ütést miatta éreztem, már tudom, hogy a háború nem kitöréstől békekötésig tart. Huszonöt évvel a véres füst után is érzem a nyomát és érzed te te, ha megölellek, engem érzel, ilyenkor eszed--' be jut a bujkálás, a félelem, az esztefenri ség, pedig ma is ölnek, bujkálnak és flmltía a vér. Ma is születnek zabik, nyugodj meg; tegnap óvatos voltam, mint máskor is, tnönri dig félsz, hogy nem jön meg, egyszer kéri sett is, de az idegességed miatt Lám, te is ideges vagy néha, akkor születtél, amikor először vágott rám kapanyéllél az apánk No, siess, mert fennmaradsz a vonaton te is, leugrani pedig veszélyes, így ment el két lába tegnap egy öregembernek... Ha időd van, menj ka nagyapámhoz, már virágot is lehet kapni, és tedd rendije a sírt, tavaly nyolcvan forintot adtam az őrnek, de a gyom azóta is hever a hanton. Anyádnak üzenem a legjobbakat ne aggódjon ő sem, visszajövök, hiszen nem disszidálni indulok, s ha éppen akarnék, Bécs felé indulna a vonat, de huszonöt év után az ember nem vágyik idegen símogatásra. Jól élünk majd, hidd el, te nem ütöd a fiamat és én sem engedem, hogy káromkodjon. Látod, már esik az eső. menj, zöld a lámpa, engedd el a kezem. Jó lenne, ha egy éjjel mellettem feküdnél, de jövök hamar visz- sza... Esernyőt hoztál? Jól van, vigyázz a lépcsőnél, él ne sodorjon a vonal Szervusz. ___
