Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-21 / 93. szám
KEKVIEM Jugoszláv film A jugoszláv filmek egyik legjelentősebb, csaknem kizárólagosan legfőbb témája a harc, a szabadságért való küzdelem, az áldozatvállalás és minden eszközzel való ellenállás a gonoszság és a zsarnokság ellen. Ezért az eszmei mondanivalóért mór nem egy nemzetközileg is rangot, elismerést kapott film született' déli szomszédainknál. Most is egy háborús epizódot kapunk ezen a filmen. Maroknyi csapat részfeladatot teljesít, s eközben sorra pusztulnak értékes, fiatal emberi életek. A film is rekviem, elsiratás ezekért az emberekért. Hisszük és elhisszük, hogy a közvetlen élmény, a nehéz lélektani csaták és megpróbáltatások ma is emlékezésre, felmutatásra késztetik a művészeket, mert az áldozatok megmutatásával elérhető a katarzis, a lélék felemelkedő megtisztulása az akkori áldozatok nagysága láttán. Ez a film azonban valahogyan mégsem hatott ránk igaiáin és nem kötötte le tel- . jes figyelmünket. A lírai alaphang mellett két szálon , is mozognák a lazán összekötött cselekmények. Maguk a történés-mozaikok nem tudnak teljes képpé ösz- szeállni, pedig látjuk, és értjuk, hogy az őrnagy reszt véve a robbantási vállalkozásban, egyúttal bátyja gyilkosát is keresi. A részcselek- mények szétesnek, mert a film írójának és rendezőjének, Cuslav Damjanovicnak nem sikerült megteremtenie azt a drámai légkört, amelyben a képek — éppen a forró atmoszféra miatt egybeolvadnának. Bonyolítja, de nem teszi izgalmasabbá a háborús epizódot az sem, hogy a hősöknek nemcsak a németek ellen kell hadakozniuk, de szembe kell szállniuk belső ellenségeikkel is, akiket itt és így, igen nehezen lehet felismerni. S ennek a küzdelemnek nem naív báját növeli, inkább a hitelét csökkenti az is, ahogyan a rendező a pöttöm legénykével, Tiszával bánik. Az Őrnagy a Gitárost, a bátyját keresi, s talán ezért van az, hogy a filmben végig csak gitárzene, fájdalmasan szép népi melódiák élesztgetik a rekviem hangulatát, azt a gyászt, amit az alkotok a nagy-nagy veszteségek láttán érezhették. Az operatőr kitűnő képekkel menne segítségére a rendezőnek. Aleksandr Petrámé a hősöket nehéz pillanataikban ábrázolja, amikor szembe kell nézniük sorsukkal, ami a legtöbbször a halál. S amikor a hirtelen jött és az arcokon tükröződő számvetésre mégis tettel felelnek, amely a halálba visz, értjük meg igazán azt az alaphangot, amit a rendező minduntalan visszavisszahoz a gitármuzsikával. Kár, hogy a drámai sűrítés hiánya szétesővé teszi a képeket, amelyekről a borzongató események ellenére mély humánum árad. Az áldozatok hiábavalóságát a komor képek láttán sem érezzük, mert győz az emberi megértés, az az erkölcs, amely szabadság reményében él és megmarad mindig. Jovan Jovidc zenéje az igazán maradandó ebből az alkotásból, talán azért, mert a népzenei motívumok a színes és gazdag felvételek láttán felidézik a sokat szenvedett és küzdő népet. A film főbb szerepeit Ty Hardin, Stathis Giallelis és Georgia Mail játsszák. (farkas) Közellenség a szennyvíz A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet egyéb más tevékenysége mellett nagy erőket alkalmaz a hazai szennyvízprobléma megoldására. Az iparosodásnak törvényszerű következménye, hogy mint nagy vizfogyusztó, erősen szennyezi a természetes vizeket. Az úgynevezett egyszerűbb szennyvizeknek a tisztítása köbméterenként kb. 1 forintba kerül, de ugyanakkor vannak úgynevezett „makacs” szennyvizek, amelyeknek tisztítása eléri a köbméterenkénti 40—50 forintot is. Az intézet egyik osztálya jelenleg „nem létező” (tervezés alatt álló) gyárak szennyvizei tisztításának technológiai kérdéseivel foglalkozik, hogy amikor az üzem működni kezd, kész technológiai tervet adhassanak a szennyvíz tisztítására. Képünkön: az intézet biológiai laboratóriumában algák tulajdonságait ■vizsgálják. A képen: Csemovszki Károlyné laboráns a kísérleti lombikoknál. (MTI foto — Kácsor László fölvétele) Klub az emberekért Ne vegye senki frázisnak a cím szavai mögül felsejlő célzatosságot Ea a klub, amelynek tevékenységéről néhány mondatban szólok, valóban humánus célokat szolgál. Nemcsak tagjainak érdekeit, hanem a tagok családja. munkahelyi környezete érdekeit is szem előtt tartja. A gyöngyösi Alkoholmentes Klubról van szó. amelynek létrehozója ár. Boczán János főorvos és amelynek taglétszáma nagyon megközelíti a jíétszázat. Nincs értelme mellébeszélni. Ennek a klubnak a tagjai valamikor alkoholisták voltaik. Aztán kirobbant valami súlyos - konfliktus köztük és környezetük között, amely rádöbbentette őket arra, hogy az alkoholtönkreteszi az egész életüket. Az elvonókúra tehát elkövetkezett. Még egy számot. Évente 230—250 személyt részesítenek kezelésben Gyöngyösön, főként bányászokat és a jászsági tanyavilág embereit. Nem minősítés akart lenni a kategorizálás, csupán a tények rögzítése. De figyelmeztető jelleggel, Az is természetes, hogy a klub aktivitása a nagy ünnepek idején növekszik meg. Ilyenkor meghívót küld szét a tagjainak, akik erre az invitálásra messzi vidékekről is felkeresik a klubot. Meghallgatják a főorvos úr előadását, aztán egy kis mulatozást is csapnak. A terített asztalra kerülnek az üvegek, a poharak, melléjük a szendvicses tálak, és a klub tagjai vígan ürítik a poharak gyümölcslé tartalmát egymás egészségére. Egy ilyen klubösszejövetel lélektani szerepét nem igen kell ecsetelni. Van még egy jellegzetességük ezeknek a klubfoglalkozásoknak Ilyenkor rendezik meg a munkaterápia eredményeként alkotott különböző termékek bemutatóját. Díszlámpák. gyertya tartók, előszobafalak, Könyvespolcok sorakoznak egymás mellett a helyiségben. Valamennyit gyógyulni akaró betegek készítették. Hasonló tárgyakat csináltak annak idején a klub mostani tagjai is. a kiállítás tehát egyben emlékeztető is. Ezzel a néhány sorral egyáltalán nem az volt a célom ,hogy bárkit elriasszak az evés utáni egy-két pohár bortól, vagy megpróbáljam lebeszélni a kellemes társaságban elfogyasztott két-há- rom kupica konyakról, illetve: hogy megbotránkozásomnak adjak kifejezést azért, mert olykor illuminált állapotban levő embert Is látok. Ez mind hozzátartozik az élethez. Az alkoholizmus azonban betegség. De gyógyítható is! Es hogy milyen eredménnyel, arra bizonyíték ez a gyöngyösi klub, ennek a klubnak minden életvidám, kiegyensúlyozott lelkű tagja. Ezt pedig érdemesnek tartottam összegezésül megállapítani. Bevallom, nem minden célzatosság nélkül. (g. mól-) Csurka István: '."..és akkor hépztGje, kérem, azok az agárvékony agarak, spuri, neki a műnyúl után. Csaholnak, szedik a cimbalomverő lábaikat és ettől a hidegvérű angolok majd meg őrülnek. Hát nem jellemző, uram, az an- goi klasszikus kapitalizmus mai monopol- változatára ez az izé... ez az agárverseny? Kutyákat, ilyen vékony dongája szerencsétleneket futtatnak a gentlemanek és fogadnak és vesztenek... Abszurdum! ... hogy mit tetszik mondani? Hogy nálunk is lesz már ilyen izé a budapesti galopp- pályán? Fantasztikus! SzótxU, nálunk is csaholnak majd ezek a dögök... Fantasztikus! De egyetértek vele. Nálunk a szocializmust építő dolgozó nép agárversenyezik, s nem holmi angol tőkések. Magyar agarakkal magyar ember, magyar pályán és magyar forintért! Nem tudja, uram, hogy hol lehet termi a kutyákra? Az egri vonósnégyes hangversenyéről Az egri házasságkötő teremben, hétfőn este rendezték meg az egri vonósnégyes és Dalnok Lajos orgonaművész hangversenyét. A vendégművész és a produkció talán azt kívánná, hogy a hétfői egri zenei programmal kapcsolatban elsősorban Dálnok Lajos teljesítményét nyugtázzuk az elismerés hangján. Az orgona ezen az estén is sokszínűén, árnyaltan és gazdagon szólaltatta meg Bach és Franck muzsikáját. Az Esz- dur preludium és fuga, valamint az A-moll korál-fan- tázia kiváló alkalom egy, a zenében a lírát és szenvedélyt érző művésznek arra, hogy megcsillogtassa erényeit, technikai tudását és azt, ahogyan a művet átélve át tudja adni hallgatóságának. A bevezetőnek szánt Walther mű és Kenessey Jenő kuruckori dallamra írt fantáziája ugyancsak növelte a hangulatot ezen az estén. Mindezt lejegyezve a közönség hálás tapsai mellé, minket mégis az egri vonósnégyes két száma tett kíváncsivá. Nem is olyan régen figyeltünk fel arra, hogy Radnóti Tibor, Lévai Zsolt, Szabó József és Farkas István ebbe a nagy igényű és vidéki viszonylatban nem buktatók nélküli vállalkozásba fogott: megteremtették ezt a vonósnégyest S most, alig egy-két év után, itt áll előttünk az együttes: ha nem is teljes vértezet- ben, s ha nincs is még mögötte az a múlt amely egy ilyen kvartettet igazán márkává avat, a közönség nagy szeretettel és elismeréssel jutalmazta most elhangzott két számukat. Mozart A-dur kvintettjét Szepesi György: (klarinét) közreműködésével szép sikerrel oldották meg. A mű Urai részét a klarinét árnyaltai, hozta, de teljes értékű zenélésre törekedtek a négyes tagjai is. Beethoven F-dur kvartettje az est legmaradandóbb élményének bizonyult. A mű szépségét mind a négy hangszernek az értékes együttese keltette életre, mégis úgy, hogy Radnóti Tibor első hegedűje csillogtatta talán a legelevenebben azt a nagyszerű harmóniát, amely Beethovennek ebben a művében is megszólal. A közönség meleg ünneplésben részesítette az est művészeit. (f. a.) WSfs&H&ffSSSSSSSSrSJ’SSSrSSSSSr-'SfSSSrSSSSSSSSSJVfSSSSSSSSSssSSSSSSsrfSSJ'SSSfJ’SSSSSSSs/’SSsrrr* Hét tonna dollár «... • --—3 Mai. április 21« szerda XXVI. — Nem lehet. Az ítéletet végre kell hajtani. Darnógyöngyei villájában a kis előszoba egyetlen berendezési tárgya egy egyszerű, hűtőszekrény nagyságú elektronikus gép, rengeteg billentyűvel. Darnógyöngyei megnyomott egy-két gombot, mire valami furcsa búgás hallatszott az egész házban. Majd magáitól kinyílt előttük egy teremnagyságú szoba ajtaja. Teljesen üres, csupasz fehér falak. — Parancsoljatok befáraclni. . Margit és Luciánó bementek az üres terembe — nem értik a dolgot. Damógvön- gyel azonban számított meglepetésükre, és nagylelkű fölényességgel mosolygott. — Milyen miliőben óhajtja elkölteni a vacsorát, Margit kisasszony? Margit kissé bizonytalanul vállat von. Nem tudja, hogy jól válaszol-e a kérdésre, de azért kimondja: — Biedermaierben, talán. — Akkor legyen szíves kifáradni az előszobába, és a miliőgépen megnyomni a zöld 6-os billentyűt, és a piros 23-ast. Margit még mindig nem érti. , — És? — És aztán majd legyen szíves visszafáradni ide. Darnógyöngyei Luciánőhoz fordul: — Tegnap este ugyanis kolóniáiban vacsoráztunk a nejemmel s elfelejtettem törölni. Most azért üres itt még minden, mert amikor bejöttünk az előszobába, töröltem, Margit az előszobában megkeresi a miliőgépen a jelzett billentyűket, és megnyomja őket Ismét felhangzik a jellegzetes búgás. Mire Margit visszaér a szobába, már semmi sem hiányzik a jellegzetes biedermaier ebédlőből. Darnógyöngyei széles, elegáns gesztussal invitálta őket: — Parancsoljatok, helyet foglalni! — Nem ilyennek képzeltem a biedermaiert — mondja Margit. Nem lehetne valami mást? — Dehogynem, mit parancsol? — Nem tudom. Talán egy olyan igazi parasztszobát, igazi búbos kemencével. Olyan régen jártam ilyen helyen. Darnógyöngyei bosszúsan csettint az ujjával. — Sajnos, ez csak egy szerény kis „Hajdú” típusú mi- liőgép, ezen nincs „parasztszoba”. Már két hete megrendeltem a 220 variációs új miliőgépet, de a disznók még nem szállították. Azon aztán van az indián bungalowtól a parasztszobáig minden. Hogy mit hallgatok én ezért. A feleségem naponta reklamál, és szid: „Hogy te milyen tutyi- mutyi vagy, az öcséd éknek már két hónapja megvan az „Orion” miliőgépük. Luciámé közbevágott: — Álljon meg a* menet! Te megnősültél? — Kénytelen voltam ... — mosolyog Darnógyöngyei Nézd, az a helyzet, hogy egy magános ember egy gény, éppen féle annyi kiutalást kap, minit egy nős. Miliőgépet például egyáltalán nem adnak agglegénynek. Margit ezt nem értette világosan : — Miért? — Mei-t annak úgyis változatos az élete. Viszont egy házasság életben tartásához eredendően szükséges egy miliőgép, hogy legalább a falak, a berendezés... — És most hol van feleséged őmagysága — kérdezi 'Luciánó. — Nézzük meg. Odalép a kis biedermaier tükrös asztalkához és megnyom egy gombot. A tükörben megjelenik a kép: teniszpálya, ahol egy csinos fiatal hölgy, s egy néger fiatalember teniszeznek. — Amint látod, teniszezik. — Kivel? — A szeretőjével. — És ezt te csak így mondod? — Hát hogy mondjam? Tudod milyen drága egy ilyen néger szerető? Többe kerül mint tíz miliőgép. — És ezt te fizeted? — Természetes. Nézd kérlek, az én pozíciómban ez kötelező. Én mint volt igazgató nem engedhetem meg magamnak, hogy a feleségemnek ne legyen legalább egy színes bőrű szeretője. — És neked nincs senkid? — Nekem is van, de csak a látszat kedvéért. Tudod, hogy én meg Anita... szóval nekem nem kell más. Viszont a nyilvánosság előtt mindig ezzel a svéd lánnyal szerepelek. Megnyomott egy másik gombot a tükör előtt. A teniszpálya eltűnik és megjelenik a tükörben egy hosszú szőke hajú svéd lány, amint éppen fésülködik egy másik tükör előtt. Tudja, hogy előhívták, és átmosolyog Damógyöngyedre. Hamiskásan kiölti a nyelvét, még a hangja is hallatszik, amint töri a magyart: — Szervousz édes igaouz- gatoum. Luciánó csak most ismeri fel a tüikörbeli alakban régi ismerősét: Gvendoiin Rhein- metallt. Összecsapja a kezét. — Gvendoiin! — Ismered? — kérdezi Darnógyöngyei csodálkozva. Luciánó idegesen fordul Damógyöngyeihez. — Hogy ismerem-e? Ö is lát és hall bennünket? — Ha akarod? — kérdezi, s ismét megnyom egy gombot. Luciánó Gvendolinnak a tükörbe mondja: — Gvendoiin, megismer? Nem nyert a tippjeimmel Velencében? — De nyertem. — Mennyit? . — Éppen annyit, hogy meg tudtam szerezni a beutazási engedélyt Magyarországra, és nemsokára állampolgárságot is kapok. Darnógyöngyei rákoccint a tükörre. — Ha jól viseled magad, cicuskám. Luciánó negédesen mosolyog, Margitnak korántsem tetszik annyira ez az ügy. — Ki ez a nőszemély? Luciánó mentegetőzik: — Hát az ő szeretője. Luciánó grimaszokkal integet Damógyöngyeinek, hogy kapcsolja ki Gvendolint. Ső meg is teszi. — S te honnan ismered? — Még Monte Cáriéból, a Kaszinóból. És mi volt körietek? — Semmi, igazán semmi. Margit hisztérikus: — Nem igaz, nem igaz. Darnógyöngyei fölényesen közbelép: — Kisasszony, engedje meg, hogy meggyőzzem. Pergessük le talán Gvendoiin életfilmjét, és mindjárt meglátja, hogy Luciánó nem hazudik. És már mutat is át egy másik szobába. Tulajdonképpen egy kis házi vetítő. Átmennek oda. Éis már pereg is a film. A filmen látható: Gvendoiin egy erdő szélén nyitott sportkocsiban csókolózik egy fiatalemberrel. Darnógyöngyei így kommentálja az eseményeket: — Ez még az első szerelme. De ez nem is lényeges. Nyugodtan ugorhatunk. A vetítőn villódzik, ahogy ugrik előre a film, aztán ineglassúdik és már látható is Gvendoiin találkozása LuciánóvaL Utána Darnógyöngyei felgyújtja a villanyt a vetítőben, s megállítja a filmet. Luciánó és Darnógyöngyei, Margitot figyeli. Margit tulajdonképpen megnyugodott, és elégedett a látottakkal, mégis szigorú arcot mutat. Megfogja Luciánó kezét, azt amelyikkel Gvendoiin fenekére vert annak idején. Majd boldogan megöleli. Miközben átmennek a biedermaier szobába, Damó- gyöngyei a homlokára üt — Még meg sem kínáltalak benneteket Menjünk át gyorsan a drinkszobába. A bledermaierből átkanyarodtak egy kisebb szobába, amelynek a közepén csupán egy rengeteg csappal ellátott, kör alakú, díszkútszerű objektum áll. Margit megörül, hogy ez a szoba is üres. (Folytattuk^
