Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám

Á hetvenéves Németh László E köszöntőt írva aggoda­lom és öröm érzelmei ve­gyülnek bennünk. Előbbit szítják az író betegeskedésé­ről kapott hírek, míg az öröm forrása az a kerek hetven esztendő, melynek mezsgyéjét korszakos mű­vekkel gazdagon hagyhatta maga mögött e napokban. Művészete a társadalmi fejlődés igazságaiban fogant. Bizonytalan lábbal botladoz­va élőbb a nyugatos polgári irodalom főfészke körül, ám kiteljesedést, -emberi és al­kotói ' nagyságot találva majdan oly művekben, me­lyek a népét, nemzetét féltő, s annak sorskérdéseiben utat kereső művész rokonszenves arcélét rajzolják feL Horváthné meghal... Ez a novella avatta íróvá 1925-ben az ifjú Németh Lászlót, ar­ra az egyöntetű kritikára hangolva a kor legjobb „íté­szeit”, mely szerint — a Nyugat pályázatára befutott 270 műből — életteljessége, igazsága, a megírás hiányta­lan művészete, s realizmusá­nak ökonómiája révén ez a paraszttörténet csúcsként tör a magasba. Odáig azonban, hogy indu­láskor választott programja szerint a magyar társadalom átalakítójának társutas me­zében álljon előttünk, görön­gyös pályát kellett befutnia. Szerencséje a küzdelem kö­zepette ott mutatkozik talán, hogy a nagy' kísérletezők, a pokoljárást magukra idéző művészek közé tartozik. Oly mesterek hadába, akiknek lételemük, életformájuk a kutatás, a befelé forduló vizs­gálódás, s akik nagy tetteik­hez szinte ebből nyernek töl­tést, vivőenergiát. Ennek az útszakasznak, a pályaközépnek legjellegzete­sebb művei: a Bűn, a Gyász, Kocsik szeptemberben c. re­gényei, a Villámfénynél be­mutatója a Nemzeti Színház­ban, majd a Tanú, a két háború közötti irodalomkri­tika és esszé eme igen érté­kes folyóirat-vállalkozása. A felszabadulás utáni év­tizedek termése Németh László munkásságában már külső, belső megállapodás, lassú letisztulás, higgadás, s összegező művek sora. Nem annyira új tartalmi, formai stílusjegyekkel, mint inkább a maga helyét szélsőségek horzsolásában meglelő lélek szintézisével. Szitás, Sajkód és a vásárhelyi évek termé­keny nyugalma így segíti napvilágra az Égető Esztert, XX. századi irodalmunk e nagyszerű családregényét, to­vábbá társadalmi és törté­nelmi drámák raját az írás ördöge zárókövével, mely író­vá létének elmélkedő, vitázó analógiája a drámahős Sem­melweis álarcában. Nem divatos, nem modem- kedő, s nem könnyű olvas­mány Németh László élet­műve. De igenis mélybehato­lás az emberi lélek legalsó rétegéig e mélybehatolás új analitikus jegyeivel gazdagítva szépprózánkat, drámánkat, esszénket... Akiknek volt s van igényük e mélyről jövő rezdülések­hez, akik adnak arra, hogy kitekintésük legyen a félvi­lágra, s Európában európai­ként jegyeztessék hazánk, magyarsága mellett: most tisztelettel köszöntik a het­venéves írót. Azt a Németh Lászlót, kiben mindezekhez segítő gyönyörű indulatok, képességek feszülnek szünte­len. helyet hoztak létre Egerben és Hatvan, amely máris meg­kezdte működését. A csak­nem 400 ezer forint értékű gépek lényegesen megköny- nyítik a könyvelők munká­ját A későbbiek során tovább­fejlesztik az adatfeldolgozást is. A gépparkot pedig mint­egy másfél millió forintos költséggel tovább bővítik, így lehetővé válik, az üzleti leltárak gépi feldolgozása és .napra kész” könyvelés áll majd a szövetkezetek rendel­kezésére. (sz) Moldvay Győző Csurka István: Hét tonna dollár XXV. — Nagyon helyes, köszö­nöm. Százezer dollárral lefo­gadom náluk is. Rogers nem is hiszi, amit hall. — Uram, azt kell monda­nom, hogy jótékonykodásra más területet is választhat­na. Zima elmosolyodik. Jóság­ra jósággal válaszol. Át­nyújtja névjegyét.^ melyen már a bérelt ház címe van. — Uram, ha kenyérgondjai lesznek, csak keressen feL Kisebb kölcsönökkel bármi­kor állok rendelkezésére. Zima hazatér. Az inas fo­gadja. — Luciánó úr? — Luciánó úr és Margit kisasszony kimentek Strat- fordba, Shakespeare szülővá­rosába. — Nocsak. Szántódi űr? — s?*ntódi úr a konyhá- L n tart zkodik. Zima elmosolyodik erre. Zima megjelenik a kony­hában. Megáll az ajtóban és a következő kép tárul elé: Szántódi a személyzettel ul­tizik a konyhaasztalon. A né­gerrel. meg egy másikkal. És a szakácsnő az ölében ül. ÜLI. április kedd Szántódi észreveszi, elmo­solyodik. — Megy a lap, főnök. És ezek ulti-analfabéták. — Ezért kár volt otthagy­ni a faludat. — Bizony, bizony. Nem is tagadom, nekem honvágyam van. — A pénzt feladta? — Fel. Egy kis stratfordi eszpresz- szó. Luciánó és Margit egy kis asztalnál ülnek, iszogat­nak a legnagyobb békesség­ben. Éppen szemben ülnek a tv-készülékkel, amelyen ép­pen lóverseny-közvetítés lát­ható. A pub közönségét ez persze mindennél jobban ér­dekli. Minden szem a kép­ernyőre szegeződik. Azt a bizonyos negyedik futamot közvetítik. Éppen el­indultak a lovak a starttól Nagy iramban, rendben vág­tat előre a legalább 15 lóból álló mezőny. Luciánó az egyetlen, akit nem érdekel a dolog. Egy Shakespeare-kötet van előtte, azt lapozgatja. Néha bejegyez valamit a no­teszéba. Közben folyik a verseny, és felbukik egy ló. Luciánó körülnéz. Közvetlenül mel­lette egy helyi illetőségű fér­fiú ül. Nagyon érdekli a köz­vetítés. Luciánó szeretné kö­zölni gondolatait egy helybe­livel. Stratfordinak gondol­ja. — Maga idevalósi? — Hagyjon békét, most bukott fel a. lovam. ______ Még három ló bukik fel. A honpolgárt ez némileg megnyugtatja. — Ne búsoljon, felbukik ott még a másé is. — Mit akar? Tősgyökeres stratfordi vagyok. — Maga szerint ki írta a Shakespeare-darabokat ? A férfi úgy néz rá, mint egy hülyére. — Nincs más \ gondja? Én csak egy egyszerű kőműves vagyok. — Nagyszerű. Én meg bo­hóc. Tudja, bohóc. — Örvendek. Ismét felbukik egy ló. , — Tudja, ha már egyszer itt vagyok, a nagy költő szü­lő városában, jobb, ha meg­fejtem az évszázados rej­télyt. Margit is a tv-t nézi, és kissé ideges. — Szívem, ezek már na­gyon közelednek a célhoz, és még nagyon sok nem bu­kott fel. — Ne törődj vele, majd íelbuknak. Tömeges bukás a kanyar­ban. Már csupán egy 16 vágtat a cél felé. Tíz méterre sincs már a céltól. Ügy látszik, a fogadást mégiscsak elvesztik. Rogers arcán némi remény­kedés. Persze, kétség is. Most közelről, egyenesből csak a ló és a lovas. A lovas nem érti, hogy mi történt, hogy semmi lódobogást nem hall maga mögött. Ennyivel nyerne 2 Hatra néz a válla A jó idő beálltával megelevenedett Miskolc sportrepülőtere. A Lenin Kohászati Müvek MHSZ repülőklubjának ejtőernyősei az idén, április 9-én ugrottak először. (MTI foto — Kunkovács László) Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban POMPADOUR Fall Leo nagyoperettje Az egri színház tavaszi be­mutatójául Fall Leo Pom­padour című háromfelvoná- sos nagyoperettjét válasz­totta. A közönségsiker a vá­lasztás helyessége mellett bizonyít. Ezt az operettet — úgy tűnik — még nagyon sokáig műsoron fogja tartani az a bécsi jókedély, amely a fi­gurákból, az egymást köve­tő jelenetekből és minde­nekelőtt a zeneszerző, Fali Leo melódiáiból árad. Per­sze, hálás téma csipkelődni Bécsben és akár nálunk is azok miatt a fránya francia főurak miatt, — uram bo- csá’! — a francia király mi­att, aki népe vagyonát és er­kölcseit egy Pompadour ne­vű márkinő miatt dobja a vásárra. XV. Lajos udvara olyan volt, mint a király, aki még mindig azt hitte és hihet­te, hogy ő az állam és azt teszi, amit akar. Pedig nem volt egyéb pipogya bábnál, egy féktelenül nagyravágyó és gátlástalan asszony kezé­ben. Node, ez az asszony majd­nem rokonszenvessé szelídül ebben az operettben, mert szerelmes, és így ennek az asszonynak inkább tetsze­nek a karrierre vágyó fiatal emberek, mint a kretén ki­rály. A darabot vendégrendező, fölött. Ez a veszte: kibillen egyensúlyából és leesik a ló­ról. A ló nagyon hűséges ter­mészetű, azonnal megáll, visszafordul a földön fekvő ■zsokéhoz és orrával böködve élesztgeti. Mindez éppen ott történik a cél előtt A ló hátsó lábá­val néha majdnem átlépi a célvonalat. Mentők száladnak be, felteszik hordágyra a zso­két és elviszik. A lovat pe­dig egy lovászfiú a célkari­ka megkerülésével elvezeti. A Zima által bérelt kastély háta mögött, az egyik gaz­dasági kijárat előtt egy ha­talmas Hungarocamion kocsi áll. A kocsira hatalmas kon­ténereket raknak föl. Bent a raktárban Zima és Szántód! éppen bezárják az utolsó ládát Látható, hogy a ládát fontsterlinggel rak­ták meg. A sofőr, aki ezt né­zi, még núndig nem tud na­pirendre térni fölötte. — És miért nem utalják át ezt a pénzt? — Feltűnő lenne —mond­ja Zima. — Befarol vele a Nemzeti Bankba és ott je­lenti: Zima Jenő küldi Lon­donból. — Mennyi, mégis? Nem tudhatnám? — Mi sem tudjuk — mondja Szántódi. — 3 tonna dollár és 7 tonna fortster- ling. A ládát bezárják. Síneken gördítik az autó felé.. Hatalmas tárlókban had­műveleti térkép nagyságú földrészmakettek. Minden vi­lágrész külön. A nagy világ­városok kiemelve, jellegze­tességeikkel ábrázolva. Zima és Szántódi állnak a térképek előtt. Válóban haditanács ez, de kissé furcsa: Szántódi egy lis­táról városneveket olvas fel, Lovas Edit állította színpad­ra. A rendezői munkát apró és finom mívesség jellemzi. Minden jelenet gondosan formált és önmagában is zárt kompozíciót alkot. A hangulat ennek megfelelően a képszerűséggel együtt vál­tozik. Amikor a múzsák is­tállójában vagyunk, harsog a jókedv, a kiszólások kihe­gyezetten hordozzák a gúnyt, amelyet a nép lövöldöz a mindenható már,kinő miatt — a király felé. A második felvonásban, a királyi palo­tában ismét más ' hangula­tokat, más feszültséget igyekszik teremteni a ren­dező, s nem rajta múlott, hogy itt a bájos rokokó­táncjáték után nincs han­gulati robbanás, bár a fél­reértések operett-mechani­kája ad alkalmat a bolon­dozásra. Végül is meg kell és lehet állapítanunk, hogy a vendégrendező a társulat erőivel jól szövetkezve kel­lemes színházi estét szer­zett az egri közönségnek. A márkinőt Párhegyi Már­ta alakította. Egyéniségének értékeit több ízben méltat­tuk már. Ezen az előadáson azonban meglepett a tava- szias frisseség, közvetlenség és az a könnyed játszani tu­dás, ami mintha tavalyi fel­lépéseiből még hiányzott volna. Most a kemény, vagy Zima pedig az említett vá­rosokat egy kis fekete gomb­bal letakarja. A gombokat egy dobozból veszi ki. Így haladnak a térképek mellett, végig a világon, már jócs­kán betakarták a városokat, nem most kezdték. — Madrid, Barcelona, Si­racusa, Palermo, Oslo, Kop­penhága, Detroit, Chicago, Honolulu, Jamaica. Zima nem tud ekkorátug­rani a térképen. — Ne olyan gyorsan. — Miért nincs ez kigyűjt­ve földrészek szerint? — Ügy diktálom, ahogy végeztünk velük, abban a sorrendben. Tokió, Addisz Abeba, Nairobi, Brazzaville, Texas, Los Angeles. Zima megint nem tudja követni. — San Francisco, Brazília, Stockholm, Firenze, Róma, Atalanta, Sidney, Melbourne, Karachi, Delhi, Athén, Kons­tantinápoly, Oran, Philadel­phia. Dühösen megáll. — Luciánó hol van? Miért nem jön segíteni. — Elment a cirkuszba — mondja Szántódi. — Milyen cirkuszba? — Vett magának egy cir­kuszt, és meghívott néhány vendéget. — És nekem ezt miért nem jelentették? — Mindegy már, nem? Ki van már fosztva az egész világ. — Nagy tévedés. Most fo­gunk rámenni a rejtett tar­talékokra. — Én már haza akarok menni. Két éve nem láttam a családom. Zima már teljesen, bele őrült a dologba. (Folytatjuk) kérges méltóság helyett a jókedvű önbizalom és ter­mészetes hatni akarás érvé­nyesült játékában. A Puti- fámé-utánzat és paródia az egyik legsikerültebb, már- már szubrett-hangulatúan szellemes számává lett a be­mutatónak. Rózsa Tibor Renéje nem okozott meglepetést a kö­zönségnek, az énekes azt adta. amit tud. Bizonyos fo­kig csodálkozunk, hogy ami­kor mindenki komédiázik a színpadon, nem rettenve vissza a vaskosabb pajzán- ságoktól sem, 6 kívül ma­rad ezen a szívet vidámító vállalkozáson: énekel és je­lenetről jelenetre „elszán­tan” megteszi a magáét. A komoma szerepében Virág Ilonát láttuk. Nincs könnyű dolga. Énekben és játékban egyaránt a prima­donna mögé kell szorosan felzárkóznia, mert Fall Leo zenében nettj; ismer tréfát. És Virág Ilona bírja ezt az iramot. Makay Sándor bolondos Calicot-ja, ez a francia kocs­mák népi sztárja jóformán egyedül tölti ki az első fel­vonást a gűnydallal és az önfeledt hetvenkedéssel. Ké­sőbb észre kell vennünk, hogy a szövegírók nem ad­tak neki új és nagy lehető­ségeket a bukfencezésre, de azért végig állja a sarat és bírja a játékot jókedvvel. A király mezében Pá- kozdy János fanyar humor­ral rajzolt meg egy alakot, aki valószínűleg így soha­sem létezett, de ebben az operettben így hihető: játé­ka kitűnő. Időben és térben úgy játszik, hogy egyetlen baki tönkreteheti az egész előadást, de Pákozdy ele­gánsan és minden erőlködés nélkül lépdes poénről poén­re. A kisebb szerepekben Fe­kete Alajos és Csiszár Nán­dor nyújtott elsősorban jó alakítást. Mátray Márta, Bősze Péter, Mátyás Jenő és Hájer József az epizódokban bizonyultak hasznosaknak. A tánckar komoly része­se a sikernek. A pásztorjá­tékot Magyar Flóra, Pá Iffy Lajos, Borbély György és Bodrogi Zoltán táncolták, a vendég Koboz Ágnes kitűnő koreográfiája szerint. Suki Antal díszletei a kis színpadon Is jól érvényesül­tek, a színek és formák azt a rokokóba hajló barokkot idézték, amiben ez az élni vágyó világ annak idején le­zajlott. Hruby Mária jelmezei különösen a valóban feje­delmi primadonna-kosztü­mök •— nyíltszíni tapsot ér­demeltek. Kalmár Péter karmester egységes hatású ének- és zenekari orodukciót biztosí­tott ebHon a néhol forró mu- zsikájú operettben. Farkas András Gépesítik az adatfeldolgozást a fogyasztási szövetkezetekben Az egyre növekvő árufor­galom, a szakosítás, a foko­zódó üzleti kapcsolatok és a korszerű kereskedelem mind gyorsabb adatszolgáltatást és elemző munkát követel meg az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetektől is. A MÉSZÖV kezdeményezé­sére a közelmúltban me­gyénk 19 fogyasztási szövet­kezete határozatot hozott, hogy társulással közös gépi adatfeldolgozást létesít a könyvelés és a számvitel korszerűsítésére. A gépi adatfeldolgozásra két telep-

Next

/
Thumbnails
Contents