Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
WW/-'" ""rí'rrssssrfrrsssrmrfMrffsiwssssssfSJ'S* o ///> Amikor e sorokat írom, még a tél <8 didereg. Tüdőbajos a nap és a szürke felhők hányingerlően lógatják fagyos lábaikat az orrom elé. A kályha úgy dolgozik, mintha ak- kordmunkát kapott volna és keletje van a rumos, boros teának. Március lévén! A napi középhőmérsékletnek a maja egy évszázados adatok szerint 3,5 Celsius foknak illene lennie, erre fel van hajnalra 18 fok, de a mínusz alatt. Es már egy hete tart a meteorológiai tavasz. Hát lehetséges, hogy az univerzumban a mínusz 18 fok tavasz, de itt, a jó öreg földön és ebben a cseppnyi szép országban. tél ez a javából. A medve február elején jön ki, vagy nem jön ki a barlangjából. Én március első napjaiban „jövök” ki a tél tespedt és reménytelen sivárgá- sának barlangjából, legalábbis az álmodozó tervezésnek nem is tavaszára, de egyenesen nyarára. Mindez a bevezető a márciusi téllel csak arra volt jó, hogy hangulatot teremtve bebizonyítsa: örök az emberi optimizmus. Már most azt tervezem, hogy hová utazok üdülni a nyáron. És nemcsak én — tudom ezt jól! —, hanem huhogva, topogva, a szenes- pince készletére, a gázszámlára pislogva ezt tervezi százezernyi más honfitársam is. Sőt; tették már sokan ezt sokkal előbb is. Igaz, nem vékonyka az a réteg, amely nem jutott még az üdülés örömeihez, s nem különösen vékony az, amelyik soha sem ért rá és ma sem és tán holnap sem fog Ráérni”, hogy pihenjen. Megérne KÖRTED. Márciusi álmodozó > nem is egy misét, de több és alapos szociológiai felmérést, miért nem mennek olcsó és kedvezményes üdülésre azok, akik kiérdemelték és meg is kapták a beutalót. És most nem is olyanokra gondolok, akiknek minden fillérre szükségük van a családi otthon építése, gépkocsivásárlás, avagy egyszerűen a még alacsony jövedelmük miatt. De gondolok azokra, akik bízvást megtehetnék, s nem teszik mégsem, valami csökös megszokásból, amely szerint a pihenés az urak dolga, a népé a robot. Örömtelibb a kép és a gondolatok folytatása, ha azt lehet nyugodtan megállapítani: évről évre mégis mind többen és többen utaznak világot látni itthon (mert itthon is világ ám a világ!) és külhonba. 1970- ben is például jóval több mint egymillió magyar állampolgár jutott el külföldre, ismerkedett meg Európa, sőt Ázsia és Afrika számos országával, természeti szépségével, fürdette meg testét a Fekete-tengerben, vagy az Adriában, hozta haza magával a Keleti-tenger napjának barna bársonyát. És mennyien jutottak el a Balatonhoz? Mennyien a hegyekbe, a Duna-kanyarba, vagy az ország számos más üdülő- és kirándulóhelyére? — nehéz lenne és talán nem is lehetne kiszámolni. Olvasgatok egy statisztikát: az Egyesült Államokba és Kanadába majd hatezren utaztak 1969 folyamán. Igaz, ez összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint...: „kitántorgott Amerikába, majd hárommillió emberünk ..De, ha figyelembe vesz* szűk, hogy kitántorgásról itt még véletlenül sem volt szó, mint inkább repülésről Boeinggel, vagy Caravel- lel, esetleg óceánjáró hajón való nem kevésbé kényelmes, ha talán lassúbb utazásról —, akkor már inkább a hatezer a sok és az igazi. És tízezrek és százezrek a Szovjetunióba, az NDK-ba, Bulgáriába, avagy éppen Lengyelországba! Mindinkább van lehetőség és van miből utakat tervezni és szervezni, akár egyénileg, akár három í utazási iroda segítségével és áldásos közreműködésével. $ Emlékszem, már nem is olyan gye- $ rekkoromban, de mennyit álmodtam ^ és irigyeltem a milliomosokat, akik ^ csak úgy befizetnek s máris indul- % nak, mondtuk a piramisokhoz, vagy $ a m™.*« Mucharába esetleg a liba- ^ nőni cédrusokhoz, vagy meglátni és $ nem meghalni, Nápolyhoz... Nos. $ nem kell ehhez milliomosnak len- ^ ni — ártani persze nem árt —, az $ IBUSZ szervez a szomszédba és tá- ^ volabb is utakat- távolabb Mongó- js liába és Kanadába, közelebb Szlová- ^ kiába és Grázba például. ^ Hogy mibe kerül? § Nézek ki az ablakon a zimankós márciusi téli világba és dideregni kezdek: uramisten, mennyiért is? Hát azért nem olcsó mulatság a piramisnézés, s nem olcsó a libanoni cédrus sem, hogy a kanadai tájakról ne is beszéljek ... De, lelkem rá, hogy mégsem maradnak kihasználatlanul azért majd ezek az utak sem. A kisebb pénzűeknek van ország és tájék közelebb is, olcsóbban is és elérhető szinten is. Navigare necesse est. Állítólag a rómaiak mondták ezt a bölcsességet, erőltetett fordításban: „nem lehet — nem hajózni”. Hát nem utazni se sokkal köny- nyebbl *. \. l «W. »• * W///WW/W////////W//WWWlW4ftMMWWfWMWWWA/////////AWW///W/////lW/WWWW-/iMWy, W WWI.HUWWW *3rrSMHtr** Fehér abrosszal leterített mszuit körül ül a család. Asztalközépen rózsaszín virágú, rozmáringos porcelántól. A tálból gyomorbódító, remegő meleg pára száll. Fás-eres illatokkal eláraszt az aranysárga, jó tyúkhúsleves. Jó étvágyat, emberek! Ke haragudjatok, ha két kanál között megkérdezem: „Ki járt már utána, mennyi emberi munka fő a vasárnapi levesben?” A HAJNALI szürkeségből felderengő utcák házsorain munkába siető emberek vágnak ablakszemet. A szövetkezeti borkóstoló, s a két vendéglátóipari egység már négy, öt óra között kinyitottak minden reményük megvan hogy délig elmegy a 30 —40 liter pálinka. Ma is a fűtők voltak az első vendégek, magukhoz vették, szokásos „gyomonerősítő” csepp- jeiket, s elmentek dolguk után. Az ivóhelyek pultjainál az éjszakát virrasztóit korhelyek állnak tovább. A csömör virága futja el arcaikat ropogós-gyűrt ingeiken is átüt az alkoholos pára. A szakmunkásképző intézet épülete előtt vásározó iparosok sátrai szűkítik most az utat. A feszült, s órákkal ezelőtt lejátszódott küzdelemnek semmi nyoma. A vasvázakra feszített ponyvák alatt már az áruikat rendezik a pénteki piacolók. Hétről hétre megismétlődő küzdelem folyik itt a „zsákmányokért”. Mesélik: nyári időben már éjfél előtt lesben állnak a környező utcákban, s amint a nagytemplom órája ütni kezdi a tizenkettőt, vezényszóra megiramodnak, léccel, ponyvával a kezükben rohamra indulnak, hogy helyet foglaljanak maguknak. Távolról sem mindegy ugyanis, hogy hol építhetik fel a sátrukat. Ezer forintok sorsa dől el azon, ki hogyan „rajtol”, ki fut gyorsabban, ki tudja kifogni magának a legjobb helyet. Nyilvánvalóan az árul a legtöbbet, aki a csarnokhoz legközelebb kerül, mert ott forog a sokaság, ott lehet legkönnyebben „megfogni” e vevőt A csarnok ajtói még zárva, mikor feltűnnek az első árusok. Asszonyok jönnek nagy táskákkal, kosarakkal, hátikkal, puttonyokkal, zsákokkal. Furcsa négykerekű „járművek”, kopott, kimustrált babakocsik nyiszorog- nak a „zellervári”, „kanadai”. csákói zöldségek, a krumpli, hagyma, bab, káposzta alatt. Idős, öreg nénikék jönnek-iönnek. fáradt totyogó léot»W«1. Mintha az este le s»m feküdtek volna; se nem álmosak, se nem frissek, arcuknak. mo^d’,1a,g’k- nak változatlan állandóságában jönnek nap mint nap a piacra kis keri'ük ms^er- melt friss áruival. Az égen •ég csillagok hunyorognak. Vasárnapi ebéd de ez a látvány most nem érdt-kel senkit. A hclypinz- szedők arra ügyelnek, nehogy még piacindulás előtt gazdát cseréljen egy háti torma, amit a kofa háromszoros áron adhat el délután — a vasárnapi ebéd tartozékaként. Az árusak csarnoknyitásra várnak. Tejeskannákat dobálnak le a járda szélére. Teherautókról ládákat rakodnak. Folyik a „betáplálás”. Friss árukkal töltik fel a csarnok belső boltjait Hajnali hat órakor — „Szezám tárulj!” — az árusok előtt Is megnyílnak a csarnokajtók. Betódul a szatyros, puttonyos, zsákos, kosaras nép. Tülekednek, nyomakodnak, furakodnak. Feszült küzdelem kerekedik, amit dühöngés, szitkozódás kísér. A küzdelem itt is az asztalokért folyik, a jó helyekért versengenek. Aki elöl fog helyet, s aki a folyosón, fedél alatt van, a legelőnyösebb helyzetet élvezheti, a vevők őt fogják leghamarabb érinteni. S az sem mindegy, hogy az első, vagy a második udvarban rakodhat-e az asztalra az árus. Időbe telik, amíg a hullám megszelídül. A vevő, aki elsőnek lép a csarnokba, mit sem tud arról, micsoda csata zajlott le itten, ő már a mosolygós arcokat látja, a kedveskedő, csalogató szavakat hallja: „Jöjjön, drága fiatalember”, és „éntőlem vegyen zellert, kisasszonv”. meg „csak válogasson nyugodtan, aranyoskám” és „édes szívem” ... Deák Sándor, az egri piac „vezénylő tábornoka”, hat éve látja el a gondnoki teendőket. Társa, Nagy Gyula bácsi, rangban ő sem alacsonyabb, a helypénzszedők ellenőre, huszonnyolc éve a piacon él. Egyiküket sem találni meg könnyen, higanymozgású emberek, a távgya- loglás rekorderei lehetnének annyit talpalnak, annyi1 mennek, hogy a piac gépezete olajozottan, rendben működjék, ne legyen semmiben fennakadás. És mégis, azt hiszem telje sen véletlenül. Deák Sándor ral összefutunk. Amikor elő adom, hogy piaci riporto* akarok készíteni, fej éhe” kao: „Jajjaj! Hát 1ó lesz ez’’ Hát kell ez?!” Nem kell meggyőzni, hiszen nemcsak munkahelye, szívügye Is a piac. „Nézz szét, fiam, majd azufán kérdezz” — bocsát e' s ő tovább iramodik: ren dez. eligazít. vesy<»,r,~t,v megma'-'va-áz. Hallom aVio—- fölpanaszolta neki ervMfK bot+os ar-^onv. horry mid”' engedte b<* a n'orra a bu csatokat, fotóst árulni. ..Azért lányom, mert olcsó és szA" I árut hoztak, itt a helyük!”! „Akkor mi akár el is aludhatunk ma” — így a boltos. „Tessék, adjátok ti is olcsóbban. nincs megtiltva!” „Szóltunk már a központunknak, de nem veszik lejjebb az árat, azt mondják, majd elfogy ez így is.” Zsong a piac. Van benne minden. Áru is, ember is. Áru: az élelmiszerektől a fakanálig, a nylontüll-ken- dőig; ember: baktai tejesasszonytól az egri -főiskolai tanár feleségéig. Sok-sok asz- szony, szatyrokkal, kosarakkal, tolakodva, magabiztosan. Látok néhány férfit is. Ezek inkább táskával. Árukellető és árufitymáló ..népek”. Az egyik ad, a másik vesz. Az egyik termel, a másik fogyaszt. Végigjárom a standokat, mit lehet kapni. Zeller- és karalábéhalmokat látok, zöldség- és répacsomókat, érzem még a húsleves szagát is. A drága jó húsleves szagát. Drága bizony, drága! Jegyzem az árakat: 1 kg zöldség vegyesen, 8—9 Ft; a zeller darabját forintért kínálják; a karalábé darabjáért elkérnek 1.50-et. A bab literje, attól függően, milyen fajta, 12—14—16 Ft. Ha kilót akar venni az ember, úgy 23. A kelkáposzta sem hiányozhat a levesből, ennek kilója 7—8 Ft. A fejes káposzta kilójáért elkérnek 6 Ft-ot. Megtekintettem a „kifogásolt” bucsai tojásokat, ötezer darabot hoztak fel Békésből. Szépek, gyönyörűek, nagyok — 1 forint 10 fillérért. Megnéztem a MÉK- es tojásokat is, összevetésképpen. Mintha holmi héjamadár tojta volna. És az ára? 1.40. A GONDNOKI „IRODÁBAN” tapasztalatokat összegezünk. Ezen a pénteki napon az asztali árusoknál tolongott a legjobb ember, ott vásároltak legtöbben. Ez rendszerint így van más napokon is — tájékoztatnak. Pedig a MÉK-boltok „szebb” kirakatot mutatnak! Igen, igen. A vásárló, a fogyasztó azonban fura teremtmény, mert nem esztétikai élményre vágyik, nemcsak a szép kirakatra néz, hanem a pénztárcájába is: hol és mit lehet olcsóbban kanni? S az asztaloknál alkudhat az ember. A boltoknál — viszi, nem viszi, eev az ár. Stabilan tartja magát. Mintha kőtáblára vésték volna fel. Az ár változatlan, az áru azonban erre is fittyet hány: megrohad. megromlik. A veszteséget ..leírják” — és öntik az egészet a kukába. Csők vesszen inkább, de n'gn engednek a huszonegyből. Úgy tűnik — ez a piac szakembereinek határozott érzése — mintha a MÉK kifelé, a „Rongyos-köz”-be kaesintgatna. mintha áraiban inkább a kiskereskedőkhöz a kofákhoz igazodna. Es hányszor, de hányszor szó vá tettük, leírtuk már: a MÉK boltjai igen hatékonyan „segítik” is a kofákat Van eset, számtalan, hogy a friss áru be sem kerül a boltokba. ládástól viszik el a kiskereskedők. „Talonban” tartják délig, aztán amiko a MÉK-boltok bezárnak, ak kor szépen előszedegetik, s adják háromszoros árc azoknak a kései vásárlók nak, akik nem tudtak ide jébe a piacra eljutni. Fáj dalmas és zsebbe vágó dolgok ezek. De megszüntethe tők! DELID0 VAN. Lassan „elfogy” a piac. Már Cou„ a asztali árussá vedlett kofák ácsorognak a csarnok folyo sóján. Nem őket, egy „baba- koesis” termelőt kérdezek mennyi árut hozott, mi* adott el? A válasz tétovázó tíz-húsz kiló zöldséget Mennyi pénzt visz haza? öt- ven-hatvan forint lehet, nem számolta. Megkérdezek egy háziasszonyt („csak annyi! írion ki a nevemből, hogy Irmuska!”), mennyit költött a vasárnapi levesbe valóra? Itt, a piacon, ötven forintot Megnézhetem, mit vett? Tessék — mutatja. Alig lötyög valami a szatyor alján. A tányérban a húsleves már alig párázik. Jó étvágyat, emberekI Patak? Dezső Konkretizál (?!) Az utóbbi időben igen gyakran vállal nyelvi szerepet a címben idézett szó. Mi a konkretizál hangsorra sem idegen voita miatt haragszunk, s még azt sem állítjuk, hogy bizonyos beszédhelyzetekben egyáltalában nincs szükség rá Mi a gyakori használatát elsősorban azért hibáztatjuk, mert sok egyértelműbb, kifejezőbb magyar szót szorít ki nyelv használatunkból. Feleslegesen kapott szerepet szavunk ezekben a mondatokban is: „A felelősségre vonást sem konkretizálták.” — „Az áru terítés (?) konkretizálása nem a fogyasztói keresletnek megfelelően törtért”. — „Nem jól konkrété zálták a tervet”. — „Pontosabban kellett volna konkretizálni elgondolásait.” — „Nem konkretizálták a meny- nyiséget sem”. — „A bírálatot konkretizáljuk érthetőbben!” A konkretizál, konkretizálás szavak helyett következő magyar megfelelőik világosabb, egyértelműbb közlést eredményeznek: megtesz, megvalósít, végrehajt, valóra vált, meghatároz, teljesít, pontosan kifejt, jól megmagyaráz, világosan megfogalmaz, egy adott valóságos helyzetre alkalmaz, átültet • gyakorlatba stb. Lehet tehát válogatni, s aki nem él ezzel a lehetőséggel, beszélőtársát, hallgatóságát, olvasóit hagyja bizonytalanságban. A pontos, a világos, az egyértelmű fogalmazás és közlés érdekében szorítsuk tehát vissza a konkretizál szó használatát. Nem is olyan régen e szó családjába tartozó konkrét hangsor vált divatossá, újabban ritkán találkozunk vele. A pozitív nyelvművelő buzgalomnak is köszönhető, hogy helyette nyelvi szerepet kapnak ezek a magyar szavak, kifejezések: valóságos, kézzelfogható, érzékelhető, hiteles, meghatározott, pontos, tapasztalatilag igazolható stb. Az idegen szakav inflációjában különösen ludas szócsalád (konkrét, konkrétum, konkrétság, konkretizál, konkretizálás stb.) elleni küzdelmünkben nem érhetjük be a védekezéssel. Nyelvi szerephez kell juttatnunk azokat a szavakat, amelyek jól helyettesítik ennek a2 idegen szócsaládnak minden tagját. Dr. Bakos József VWWW \\>N»>\V\\\\\\\\V WVtVWVVWWwwwvWv . , v\\\\WV\XV\\V átt WtWÉwr&A&iiNA Annakelötte, mielőtt az időszámítást különösebben kitalálták volna, a Mezopo- tám és Eufrát Toronyépítő Vállalat elhatározta, hogy egy hatalmas, sokemeletes toronnyal örvendezteti meg a két folyó völgyének toronyra éhes lakóit. Az elhatározást tett követte■ és Gil Gam, valamint Es Am, a Mezopotám és Eufrát Toronyépítő Vállalat igazgatója és főmérnöke, kiszállt Bábelbe, ahová a tervek szerint e tornyot építeni leend a legokosabb. Kissé lápos a vidék, s minden úttól messze is vala és a kutya sem lakik a közelben, de... — ...e vidék fevirágozta- tása és benépesítése a mi nagy feladatunk — mondta ezzel kapcsolatban Gil Gam. — Ügy van, igazgató elve- hetetlen fölséged — bólintott he*yeslőleg . Es Am, a főmérnök. — Meg csináljunk is valami nagy izét! És kiszáll*ak vela. A hord- székból, ott, ahol Bábel tornyát kíván*ák volt volna felépíteni. A helyi tanácsokat adó papi közösség mély örömmel vett* * hírt, hogy náluk épül fel, éppen a vidék felvirágoztatására ez a csodálatos torony, s nem győztek hálásak lenni és határidőt kérni. — Beszéljünk egy nyelven — mondta Gil Gam, az igazgató Es Amnak, a főmérnöknek, aki újfent helyeslőleg bólintott és ismét bólintott helyeslőleg, mert Gil Gam igazgató azt mondd, hogy időszámítás előtt 3452 árvíz havára, a hold nyolcadik lebukására a torony készen áll. — Hála Gilgamesnek! — mondták a helyi tanácsokat adó papi közösség tagjai és boldogságuk csak fokozódott, amikor egy holdévvel később a Tigris és Babilon Kivitelező Vállalat szakembereinek delegációja, élükön Gam Gil-lel is megerősítette a hírt, hogy időszámítás előtt 3452 árvíz havának, s annak is nyolcadik holdlebukására a torony készen lészen. — Fgy nyelven beszélünk mi. kérem! — mondta kissé indignálódva, amikor a helyi tanácsokat adó papi közösség megrendült a boldogságtól, hogy ilyen nagy az egyetértés a terminusokban. Sőt, olyan nagy volt az egyetértés a terminusokban, hogy az alag-, valamint a felegcsövezést végző Rabszolga Készenléti Társaságok Szövetsége is pontosan erre az időre mondta, hogy befejezést nyer a minden idők legnagyobb tornya... — Egy nyelven beszélünk mi, kérem — mondta a csodálkozó helyi tanácsokat adó papi testületnek Am Es, e szövetség ügybuzgója. És a következő tárgy holdév első napjain gályák és szamarak, öszvérek és ökrök vonta tömör kerekű szekerek döcögtek, hozván az építési anyagot és jöttek a dolgozó építők seregei is seregestül és mondták is mind vada egvütt. ismervén és tudván a Közös terminust, hogy az időszámítás előtt 3452 árvíz havának nyolcadik holdlebukása: — .. .egy nyelven beszélünk mi mindvalamennyien... És teltek a holdnapok, a holdhónapok, a holdévek, magasodénak a falak és szaporodónak az emele*ek, s mind közelebb érkezvén a 3452 árvíz hava, mondá vala Gil Gam. a Toronyépítő igazgatója, Am Es^ek. a szövetség ügybuzgójának: — Ha nem leszünk kész a 3452 árvíz havára, annak ti lészentek az okai! — Nem érten, mit mondasz, 6 nagy Gil Gam? — ingatta a fejét Am Es, mert csodálatos dolog történt: nem értette Gil Gam egyetlen szavát sem. Aztán megdöbbenve vette észre, hogy amikor 6 említette meg Es Am főmérnöknek, hogy a határidőért felelősség terheli a.. Akkor Es Am főmérnök tárta szét tanácstalanul a karját: egy büdös szót nem értett Am Es szavaiból... ...és e félelmetes tragédia, ahogy közeledett 3452 árvíz havának nyolcadik holdlebukása, mind többeket és többeket ragadott magával. Már senki sem értette a másikat, már a tanácsokat adó papi testület tagjai sem értették egymást, sem az építőket, sem az építtetőket, senki nem értett senkit és a torony ott állt félig készen, és az emberek ott karattyoltak össze-vissza egymással. Aztán reménytelenül legyint- gettek, s szétszéledtek a világ minden tájára. Szétszéledtek a nyelvek és az építők! Hozzánk is jutottak1 (egri) 197 L március vasár na#
