Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-06 / 55. szám

Ma délután: Hangverseny Hevesen A járási művelődési köz­pontban ma délután diák- hangverseny keretében mu­tatkoznak be az I. számú ének-zene tagozatú általá­nos iskola tanulói. As egyes műsorszámok között a tanu­lók tánccsoportja gyermek­es népi táncokat mulat majd be a közönségnek. A hangversenyen közre­működő kisdiákokat Bonyár Istvánná, Kovács Gáborné, dr. Kádár Imréné és Szabó Tivadar készítette fel A lovasr végakarata A mosó Közönsége rokan- szsnvvel veszi tudomásul, hogy a szovjet film művészei egyre szélesebb témakörben mozognak és újabb színe­ket, témákat, stílusokat ke­resnek művészi mondaniva- - lójuk kifejezésére. A lovag végakarata színes, kalandos, kosztümös világ az észt XVI. századból. A min­dennapi életet az egyházi, szigorú előírások kormányoz­zák, az egyeseknek és a nép­nek egyaránt ahhoz az aka­rathoz kell igazodniuk, ame­lyet a helyi hatalmasságok, lovagok, azok kiszolgálói erőltetnek a népre. De min­A legkisebb szerep (Kedd: 17.35) NSZK rövidjátékfilm. A történet színészekről szól: egy fiatal, kezdő színész méltat­lankodására egy idősebb kol­léga elmeséli saját pályakez­dését, amikor is az egyik je­lenetben egy kelléktőr he­lyéit valódit adtak a színész, kezébe, ö, aki egymondatos szerepét előzőleg visszautasí­totta, úgy akadályozta mega nyilvánvaló gyilkosságot, hogy a színpadra rohanva megváltoztatta a darab vé­gét A rögtönzés olyan jól si­került hogy ezt követően is kokat. A7. évforduló alkal­mából az emlékek, a hajdani helyszínek, és Áchim And­rás leányával készített in­terjú révén elevenítik tel alakját Éjsíakai látogató (Szombat: 22.15) Francia film, a televízió Éjszakai előadás, című soro­zatának legújabb darabja. Marcel Carnet 1942-ben ké­szült filmje filmtörténeti je­lentőségű (a Filmmúzeumban néhány évvel ezelőtt már bemutatták, A sátán követei * címmel vetítették.) A forga-J Szovjet—észt film dig volt és lesz lázadás, az emberi, az egyéni boldogság elérésére. Érdekek fonódhat­nak össze, segíthetik egy­mást, de a jogtalanság min­den formáját le tudják győz­ni a közös akaratú emberek, akik hisznek is abban, amit tenni szándékoznak. Mint ebben a filmben ts. Az észtek unják a basásko- dáat, a testi és lelki nyomo­rúságot és amikor lehet, megkísérlik a kitörést ebből a kettős — vagy ki tudja, hány rétegű —, szorításból- A küzdelemben a frontok összekuszálódhatnak és ösz- sze is gabalyodnak, ha köz- - beszól a szerelem, az érzések és szenvedélyek kiszámítha­tatlan lépéssorozata. Ezért kaland, lírai legend# ez a film is, amelyben Ágnes és Gabriel minden előjel elle­nére eljutnak együtt a bol­dogsághoz. A Baltikum, az észt embe­rek világa, a sós tengeri le­vegő, a nép elpusztíthatat­lan életkedve ég olthatatlan szabadságszereteteitt a téma, Ural dalbetétekkel és forró kalandokkal tarkítva. Gáb­riel szabad ember, kacska­ringé* utakon indul céljai fe­lé.* A nép és a hatalmasok között középen él és áll, az események azonban megha­tározzák, hová kell tartoznia, Agnes sorsát eleve megha­tározná rokonsága, ha a ki- aeámíth&latlan erők közbe nem szólnának. De közbe­szólnak. Az már szinte mel­lékes. hogy a küzdelem, ki­pattanó oka, az a bizonyos Utolsó csepp a pohárban, amely kicsordul, egy ereklye. Mégis .inkább az a hit, amely az ereklyét körülveszi és Jelenet „Az ígéret földje" dmű dokutnentum/ilmből (A tv március 11-1, csütörtöki műsorában sugároz**,) cjsoe.l a változattal játszat­ták a művet, s végső sow obből is kiderül, hogy a leg- kisebb szerep ie lehet nagy. Parasztok élén (Szombat: 18.45) Dokumentumfilm Achim l*. Andrásról, születésének 100, évfordulója alkalmából 100 éve született, és 60 éve halt meg politikai ellenfelei gyilkolták meg — Áehim András, a Viharsarok pa­rasztvezére. A Századfordu­lót megelőző és követő évii- kedben fejtette ki tevékeny­ségét, szervezte az addig többnyire ösztönös paraszt- mozgalmakat, az aratóeztráj­tókönyvet Jacques Prevert írta egy régi francia legen­da elemeiből, • A főszereplő Jules Beme — ő az ördög —,8 a történet egy közép­kori provence-l várban ját­szódik, ahová vándoréneke- sek érkeznek. Egyikük bele­szeret a váríjr lányába. S minthogy a film az úrnak 1485. évében játszódik, a sá­tán megpróbál közbeavatkoz­ni, a fiatalok útjába áUni, de hiába változtatja a szerel­meseket szoborrá, a kőala­kokban a szívek tovább do­bognak. A film a rétó ro­máncok barokkos elbeszélő stílusával beszél azokról, akik eladták lelkűket az ör­dögnek. VaáiiiBcsták a borsodi erdőkben Két tucat vadmacska ke- rillt puskavógr© a borsodi erdőségekben, A veszedel­mes dúvad. bár rendszere­den, irtják, az utóbbi években ismét elszaporodott ezen a Vidéken. Korábban csak a zempléni hegyvidéken, va­lamint az aggteleki karszt­IgU, isáseK» áte vidéken, a Szin-Bódvaszüas környéki erdőségekben ta­nyáztak vadiriaeskák, az Idén viszont már szinte valameny- nyi borsodi erdőségben fel­lelhetők voltak. A vadászok véleménye szerint az egy-egy körzetre összpontosított ir­tás ugrasztottá szét őket A legnagyobbat a Púinak kör- nyéki erdőségek©«* kapták puskavégre. A „rekorder" megközelítőleg tíz lölő súlyú és több mint nyolcvan osufc­társadalmi erőt, hatalmat ad a feudális osztály kezébe, A kaland legbiztosabban egybetartó anyaga a szere­lem: Itt sem hiányzik. Itt-ott a mese kapcsán olyan válto­zatban küzdenek- és élnek egymásért a fiatalok, úgy felöltöznek és olyan kosztü­mösek bizonyos érzelmi csúcspontokon, hogy az már a paródia határát súrolja. Van verekedés bőven, ezeket a jeleneteket a film rende­zője, Grigorij Kromanov ada­golja is a kalandok receptje szerint. látunk a testi szép­séget finoman feltáró kép­sorokat Is. mert a néző lélek, tana azt kívánja, hogy’ * bol­dogsághoz vezető utat rész­leteiben is csillogtassák meg előtt«. A történés tempóját át-átszövik a lírai songok, mintha ellensúlyozni akarnák n brutális verekedésekre kés* kort és azt a hitványságot, ahogyan a kor hatalmasai törnek céljaik felé, Ha összehasonlítjuk hason- ló nyugati kalandhősökkel a film Gábrieljét vagy Ágnesét, ez utóbbiakban nincs mit szégyenkezniük: elnyerik ro- konszenvünket és örülünk boldogságuknak. Még akkor is, ha ezt a boldogságot egy kicsit me gsaer késztet tnek érezzük Is. A'főbb szerepekben jó ala­kítást nyújtanak a szőke Ingrid Andrln, Alekszandr Goloborogyko, Elza Radzi- nya, Rolan Bikov és a fordu­latokat előkészítő apáca sze­repé ben Éva Kivi. A film zenéje — Urai la Tínu Najssoo alkotása —, be­pillantást enged az észt ae* nevilágba. (farkas) Veronica Haj# mint az ébenfa, bőre olyan, mintha most tért volna vissza háromhetes tengerparti üdülésről. Fekete szemében furcsa, érdekes tűz vibrál. Termete nyúlánk, alakja csinos, ruhája térden felül ér, úgy, mint a legtöbb fiatal lányé, —• Tetszik tudni, én olyan nehezen szántam rá magam, , hogy Ide eljöjjek. Tulajdonképpen már régen készülök, de ugyanakkor mindig halasztóm is ezt a látogatást. A magam­fajta nem szívesen megy olyan ügyben, amilyenben én most itt járok. És hogy mégis itt vagyok, azt annak tudom be, hogy a mtilt hetekben kezembe került egy Nők Lapja. Al>- ban olvastam egy cikket a cigányokról.,, A hangja elakad, mosolyogva biztatnom kell, hogy bát­ran csak, nyugodtan beszéljen. —- Abban a cikkben sok volt az igazság. De a cikk vége elszomorított. Azt írta a szerző, hogy ötven vagy talán száz esztendő is eltelik, amíg a cigánykérdést megoldjuk. Az ablak üvegén át meg-megcsillan a márciusi ragyo- ■ Még foga van kint a napnak, de itt bent, o meleg szó­dból úgy tűnik, mintha hirtelen, váratlanul megérkezett volna a tavasz, O is kitekint, messze a távolba né*, mintha keresne, kutatna valamit. — Clgánylány vagyok. Az apám muzsikus, az anyám kilenc gyermeknek adott életet. Én már nem putriban szü­lettem, mert as apámnak szépen hozott a muzsikálás és üggyel-bajjal össze tudott hegedülni a faluvégen egy csere­pes vályopkázikót. Mondta is mindig szegény jó anyám: — Aladárt Neked csak egy a szerencséd. Az. hogy gyo­morbajos vagy és Így nem a koesmárosnak, hanem nekem adod a pénz?. Apám ilyenkor nevetett, — Est inkább a te szerencséd. Terns. Meg a rajkóké. A fél világért nem szakítanám félbe őt, még rágyújtani is félek,- nehogy megzavarjam a beszédéi. — Mondom, nekem különös szerencsém volt. Az isko­lában jó tanuló voltam, de Margit, a nagyobbik testvérem irtátólt a tanulástól- Ezért az ő cipőjét mindig felhúzhattam. Amikor kijártuk a hetediket, egyszer azt kérdezte tőlem az iOQ&O&tő bávsi; — Te, Verőnk#l Nem lenne kedved gimnáziumba menni? — Azon as éjjel nem aludtam. Egy olyan bűvös szót ejtettek ki előttem, amelyre eddig még Htokban sem mer­tem gondolni. Három nap múlva behívatták apámat az iskolába. — Aladár? A lánynak tovább kell tanulnia. Több esze van, mint a nyolcnak együttvéve,,. — Az idén érettségizem. Nehogy azt tessék hinni, hogy magam miatt van valami panaszom. A többiek hamar meg­szerettek, barátkoznak is velem. Néha mondják, hogy irigy- lik a fekete szememet, a hosszú szemöldökömet, hajamat. Ez az újságcikk gondolkodtat «I csupán. Annak is az utolsó mondata, az a bizonyos „ötven, vagy száz esztendő,. Bogár koppan neki az ablaküvegnek. Bágyadtan repül gyenge még, akár a harmat. — Én már nem élek közöttük. Amikor hazamegyek, a többiek kisasszonynak szólítanak: — Megjöttél, kisasszonyt Hogy vagy, kisasszony? — Én ismerem őket. Azt sem szégyellem, hogy cigány vagyok. Csak azt az egyet szeretném tudni, nem lehetne-e megrövidíteni azt as ütvén esztendőt? Szalag István DANIÉI LANG : xvin. A kettő közül az agyiken kellett feküdnie a lány holt­testének. Eriksson tudta ezt, a hogy a különítmény többi tagját megkímélje a szükség­telen fáradságtól, egymaga vágott keresztül a hatalmas bozóton, hogy körülnézzen. Mao testét nem találta, ami­kor tehát újra csatlakozott a többiekhez, akik addig vá­rakoztak, a másik sziklára mutatott. „Ott lesz'1 — mond­ta határozottan. A többiek mögéje zárkóztak, s ő szót­lanul gyalogolt a másik szik­lához, amely hetvenöt méter tavoisagra lehetett Nem telt bele sok idő, es megtalálták Mao holttestét Merev kifij alakban nyugodott egy fé- szeksserű mélyedésben, föld. Aan/ajaaifc kúdorebűit én kusza indák között. Már három he­te ott feküdt, erősen oszlado- zóban volt a teste. A többiek köréje csoportosultak, g a kör szélére húzódó Erikssont kényelmetlen érzés fogta el a többiek céltudatos kíváncsis- kodása láttán. „Üjpa esakazt végezték, ami a dolguk volt” —» emlékezik Erik ágon. „ök sohasem hallották Mao hang­ját, nem látták, hogyan ci­pelte Manuel hátizsákját.” A feladatukat lankadatlan buzgalommal végző férfiak kicövekeltek egy harmine négyzetlábnyi területet,' hogy azon balul kutassanak, ég hamarosan egy sereg biao» nyíték gyűlt össze! töltény, hüvelyekből származó ólom. darabkák a ballisztikai év lő- fegyver-szakértők részére, és Mao testének foszlányai $ kórbononosoknak, * holttestet egy katonai „hul- laszatyorba" — elesett kato­nák szállítására rendszeresí­tett drapp színű, vízhatlaní­tott sátorlapba —• helyezték. A boncolás elvégzésére, amely u hadsereg Saigon) halottas- házában játszódott la, Tadao Furuét, a tokiói egyetem pro­fesszorát és Pierre A. Flnkc őrnagyot, a kilencedik orvos- laboratórium parancsnokát kérték fel. (Finck, aki ismert hadi kórboncnok, harmad­magával végezte Kennedy el­nök boncolását). Fényképek tucatjai készültek, hogy ké­sőbb szemléltetésül szolgál­janak a tárgyaláson; a fény­képészek vUlanólámpái hal­ványan fénylettek a délutá­ni napban. Egy hét múlva, mikor Eriksson vezetésével egy második garándokcsoport járt a 193-eg magaslaton, to­vábbi fényképeit készültek. Ezúttal kisebb csoport in­dult útnak, azzal a küldetés­sel, hogy minden lehetséges bizonyítékot kihalásszon a környező bozótból; az egyik bűnügyi nyomozó, ahogy tőr­jével az Indák között keres­gélt, talált te néhány fogat, ujjesontdarabkát és további töltényszilánkokat, s mind­ezt egy plasztikzacskóba he­lyezte. A két kutatóút eredménye­ként nyert bizonyítékok fon­tos szerepet játszottak a bí­rósági eljárásban — emléke­zik Eriksson, Az együtt dol­gozó ballisztikai és lofegy- verszakértők például a töl- tényszilánkok elemzése során kimutatták, hogy azok M— 10-osbél származnak, s a* ál­dozatra közelről tüzeltek —. ez a vélemény feltehetően ob­jektív alapot adott ahhoz, hogy Mao gyilkosa, vagy leg­alábbis egyik gyilkosa, Clark legyen. Furue professzor és Finck őrnagy te tanúvallo­mást tettek, hogy beszámol­janak Mao koponyacsont.da­rabkáin Saigonban végzett klinikai vizsgálataikról. A szakértők vizsgálati eredmé- nyaj meggyőzően bizonyltot- fák, hogy Maőt háromszor, maUkorite os nyakán , ért« döfés, k«<-4A»yája „szét- roncséit” állapotban van, „két nagy sebességű lövedék Furue professzor „faji hova­tartozás szerint” mongoloid­ként azonosította Maót, ko­rára nézve 16 és 20 év kö­zött, magasságára nézve kö­rülbelül iái centiméter te­hetett — vagy)# valamivel magasabb, mint azt Erikraoú velem beszélgetve beesülte. Furue, aki már harmincöt- ezer boncolást végzett, kije­lentette: „Mongoloid létére Mao holtteste jól fejlett, ará­nyos testalkatra vallott.” Meserve-öt, Clarkot es 8 két Diaat egy nappal azután vették őrizetbe, hogy a* első kutatócsoport a ltri-ea ma­gaslaton járt A tábori rend­őrök külön-külön tartóztat­ták te őket. A négy katona késő délután hagyta el Vorst parancsnokságát, miután rö­vid látogatást tettek a száza­dosnál Parancsnokuk szűk­szavúan búcsúzott tőlük. Ki­hallgatásán Manuel így idéz­te fel ezeket a szavakat: „Elmondta, hogy Igyekezett nem nagy dobra verni az in­cidenst, de mostantól kezdve már se tanáccsal, se segít­séggel nem szolgálhat.” A tá­bori rendőrök a katonai rend­őrség felügyelőjének An Khe-i irodájára kísérték a négy katonát, ahonnan első kihallgatásuk után a Longh Rinh-i fegyházba vitték őket Nem sok további kihallga­tásra volt szükség, hogy a törvényszéki tisztek meg­győződjenek róla; a bűnügy létezik. Raíe és Manuel kész­ségesen aláírt, esküvel hite­lesített nyilatkozatának lé- , nyege alátámasztotta Eriks­son beszámolóját a „183-es magaslaton történt Incidens­ről” — ilyen néven lett Is­meretes Mao meggy ilkolásá- nak ügye a hadseregben. (Mi­tor egy bűnügyi nyomoró megkérdezte Manuelt, hogy „ki erőszakolta meg a lányt, vagy ki került vele nemi kapcsolatba?”, Manuel így válaszolt: „Meserve őrmester, Claris, Safe Diaz és én. Briks- vnmük n£m volt vele nemi Kapcsolata, <w semmiféle bán- tódáot ram okozott aaki.”) (WééyHBBűB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents