Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-05 / 54. szám
Kényszerházasság Hevesen Társadalmi összefogást az új járási könyvtárért! Nem üzleti érdek, vagy egyéb, alantas indok szülte ezt a házasságot Hevesen. — Egyszerűen összeomlás fenyegette a járási könyvtár épületét! A tanács intézkedésére leöltöztették 1969-ben hozzánk, a művelődési központ új épületébe. Azóta is klubterem nélkül vagyunk, pedig a népművelés modem formái parancsolóan ■ írják elő ennek szükségét. Lövei Gyula könyvtárvezető helyben hagy'ólag bólint Pontrács Gézáné szavaira, majd hozzáteszi; — Mindkettőnket gúzsba- köt ez a kényszerházasság! A művelődési központ a legjobb erőfeszítés ellenére sem tud zavartalan klubéletet kialakítani falai között, nálunk pedig óriási kérdőjel a raktározás. Közel húszezer kötetünket nem tarthatjuk a kölcsönzőben ! Sok értékes könyvünket por lepi, víz fenyegeti különböző félreeső helyeken! — Mi s hozzáfűznivalója mindehhez a községi tanács elnökének? — fordulok a jelen lévő Nagy Zoltánhoz. Értekezletről jött, értekezletre készül, hiszep a tanácsi • apparátusra rengeteg- feladatot ró most a választások előkészítése, de azért szívesen belemerül a kérdés megvitatásába. — Mind a könyvtár, mind pedig a művelődési központ panasza, baja jogos, fájó, s orvoslást igényel — mondja a községi tanács elnöke. — Fokozza felelősségünket, hogy a két intézmény járási funkciót tölt be, tizenhét község ellenőrzését, módszertani irányítását kell biztosítania. Mégis nagyon nehéz bizakodással megítélni a jövendőt, tekintettel arra, hogy a negyedik ötéves terv könyv tár építési keretet nem biztosít számunkra. Meg kell modanom. pár évvel ezelőtt, a művelődési központ építésekor kellett volna másként gondolkoznunk. Akkor kétmillió hozzáadásával tökéletes megoldást nyert volna a járási könyvtár helyzete, ma, sajnos, a duplája kellene! Persze, nem adjuk fel a reményt. A járási pártbizottság éppen ezen a héten tárgyalja. ' Heves nagyközség közművelődési helyzetét, s bizonnyal a sürgős feladatok közé sorolja a művelődési központ felszabadítását, illetve új könyvtárépület emelését! — Miben látja a gyors megoldás kulcsát? — A széles társadalmi összefogásban! A könyvtárat, művelődési központot egyaránt használja a község minden rendű, rangú polgára, elképzelhetőnek fertőm tehát, hogy a termelőszövetkezetek, az állami gazdaság, de még az ipar helyi kis bástyái is megmozdulnak az ügy érdekében, s kulturális alapjuk valamely hányadával, esetleg különböző munkákkal segítik az önálló könyvtárépület megteremtését. (moldvay) Munka után, pihenésképpen... Művelődő szocialista briaádok A Hatvani Cukor- és Konzervgyár dolgozólétszámának több mint a fele szocialista brigádban dolgozik: a cukorgyárban 35 brigád, a konzervgyárban pedig 91 brigád érte el ezt a szintet. Ezek a Ida termelő csoportok a munka becsületes, eredményes elvégzése mellett embert formáló, jő közösségek is: mutatják ezt közösen szervezett programjaik, egymás segítése, a baráti kapcsolatok. Hogy „szocialistává’* váljék egy brigád, annak egyik fontos feltétele a művelődés iránti magasabb igény is. Ennek szintjéről, a lehetőségekről, a kulturális munkáról beszélgettünk a cukorgyár szakszervezeti titkárával, az üzem kultúrotthonának vezetőiével és egy szocialista brigádvezetővel. — Az üzemek munkaszervezése néha akadályt, néha előnyt jelent a közös programokhoz szükséges szabadidő biztosításánál — kezdte a beszélgetést — Bucholz Tibor, szakszervezeti titkár. — A cukorgyárban hat hónapon keresztül 40 órás a munkahét, s a kampányidőszakig csak egy műszakban dolgozunk. Utána viszont három- műszakot vezetünk be, s ezalatt bizony felbomlanak a brigádok. így a hagyományos politikai oktatásokat is februártól tartjuk, amelyek időszerű politikai, gazdasági kérdésekről szólnak és szélesebb érdeklődésre tarthatnak számot — Milyen közös művelődési-szórakozási programokat valósít meg, hogyan „él” munka után egy szocialista brigád? A választ Farkas Béla, a cukorgyár automata műszerező brigádjának vezetője adta: — A mi brigádunk összeszokott gárda. Bejutni is csak úgy lehet, ha valaki már letöltött egy bizonyos próbaidőt így aztán megfelelő baráti kör alakult ki: egy-egy este összejövünk, akár családostul is. névnapot ünnepelni, szórakozni. Moziba, színházba szoktunk csoportosan menni és utána természetesen megbeszéljük amit láttunk. Én azt hiszem ez az összetartás a legfontosabb ... A könyvtárnak tőlünk hét tagja van, szeretünk olvasgatni is, ha a munka befejeződött —, úgy pihenésképpen. Farkas Béla brigádja az országos szocialista brigádvetélkedőn hatodik helyezést ért el. Jutalomüdülésen voltak. a Szovjetunióban, élménybeszámolójukra más brigádokat is meghívtak. — A gyár művelődési házába is meglepően nagy számban járnak ezek a dolgozók — kapcsolódott be a beszélgetésbe Szép Dénes, a kultúrotthon vezetője. — A múltkor egy csoport fiatal jött a gyárból azzal a kéréssel, hogy színjátszó csoportot akarnak alakítani. Próba, előadás kis segítséggel —, és egy jó kis együttest üdvözölhettünk. — Milyen szakköröknek ad otthont a művelődési ház? — Legjobb a modellező szakkörünk, amelyet az MHSZ is támogat, van ezenkívül még újítók klubja, va- \ dászszakkör, a fiataloknak • magnósklub. Szombaton és vasárnap délután táncest, az idősebbeknek persze cigányzenét is biztosítunk. A közeljövőben író-olvasó találkozót tartunk Molnár Gáborral, az ismeretterjesztő előadások keretében pedig egy ügyvéd válaszol az új lakásrendelettel kapcsolatosan feltett kérdésekre. A gyár művelődési háza immár egyik centruma a város közművelődésének. S ezt nemcsak a nagy anyagi ráfordítás teszi, hanem az érdeklődés is. a dolgozók igénye. Egyik fontos feltétele ez az igény annak, hogy a brigádok valóban szocialisták legyenek — és a gyár dolgozói körében ez a feltétel biztosítottnak látszik. (hekeli j Angol balettmesternő az Operában Faith1 Worth, a Covent Garden balettmesternője. Mint koreográfus-asszisztens megkezdte a március 28-án az Erkel Színházban bemutatásra kerülő A rosszul őrzött lány c. balett betanítását. A mű koreográfusa, Sir, Arthur Ashton, a premier előtti héten érkezik Budapestre. • (MTI foto — Keleti Éva) Vendégelőadó Moszkvából Megomlíkeiésjok a párizsi kaiiiiiiiln lOO. évfoi'dnléjáról Március 18-án lesz 100 esztendeje, hogy kikiáltották a párizsi kommünt, amely nagy hatással volt a magyar munkásmozgalomra is; A centenáriumról hazánkban is ünnepségeken emlékeznek meg. Kiemelkedő eseménye lesz a megemlékezés-sorozatnak az a tudományos ülésszak, amelyet a Magyar Történelmi Társulat, az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Főiskolája és Párttörténeti Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, valamint séia az Eötvös Löránd Tudományegyetem új, és legújabb kori egyetemes történeti tanszéke rendez március 17-én a Politikai Főiskolán. tígyanezen a napon az ülésszakot összehívó intézmények képviselői megkoszorúzzák a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségének, a párizsi kommünért vívott harcok egyik vezetőjének, Frankéi Leónak Óbudán, a Lajos Utca 27. szám alatti szülőházán elhelyezett emléktábláját. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum a nagy jelentőségű évforduló alkalmából ..Commune 1871” címmel kiállítást rendez a Nemzeti Múzeumban. A Kossuth Kiadó gondozásában több, a somműn témájával foglal- tom tfflS áekaífe 32*8, Mehetett volna Nyíregyházára, Szegedre vagy Pécsre is, Polina Petrovna Rat- nyikova azonban Egert választotta. Nem hirtelen döntött, hanem a pedagógus pre-' cizltásával mérlegelt: útikalauzokat, szakkönyveket vásárolt, megismerkedett a négy város történetével. — Eger vonzott, leginkább, a történelmi légkör, a festői környezet, s a barokk épületek varázsa. , A döntés óta másfél év telt el, Polina Fetrovna vendégelőadóként oktat az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola orosz tanszékén, az orosz nyelv és kultúra „követeként” beszédgyakorlatokat vezet. A megbízatás két évre szól, akárcsak a többi, a pedagógusasszony ugyanis bejárta már a fél világot: Kínában, New Yorkban, Irakban, Kairóban töltött éveket vendégelőadóként, (; Ahogy az élményeket idézzük, a kezdes nehézségeinél kötünk ki. —■ Egy szót sem tudtam magyarul, nem volt könnyű sem nekem, sem : diákjaimnak. Jólesett, hogy a kollégák készségesen segítettek. Sokat jelentett a hallgatók DANIÉI LANG : MAGA XVII. Nemsokára két nyomozó érkezett a lelkész szállásába, és az esküvel hitelesített nyilatkozat tanúsága szerint Eriksson — jellegzetes, szerény szűkszavúságával — azt közölte velük hogy „amióta csak megtörtént, izgat engem ez a dolog, ezert ,ma este idejöttem a lelkészhez, és elmondtam neki, mi történt ” A nyomozók hűvös, semleges, jr-S-SaMztos hangon hallgatok kk soUafc fejjlás borodva, semmi nem látszott rajtuk” — emlékezik vissza Eriksson. „Csak a kötelességüket végezték.” Amint a két nyomozó felmérte az ügy súlyosságát, egy percet sem vesztegetett. „Szinte észre sem vettem, és már a dutyiban ültem” — mondta Ericsson. „Egy acélfalú magánzár- kába csuktak. Megnyugtattak, hogy csak védelmi őri zet céljúbóL” Ettől a pillanattól kezdve EriSsson Kaxonaeieie gyókeM tQpdulat^á vae/t néhány óra múlva kieresztették a zárkájából, már nem magános, illegális feljelentő volt, hanem fogaskerék egy bonyolult igazságszolgáltató gépezetben, amelynek az volt " a célja, hogy bizonyítékokat gyűjtsön, kihallgassa a gyanúsítottakat, és egyáltalán: hogy megállapítsa, valóban létezik-e a bűnügy. Amint megindult Mao meggyilkolásának kivizsgálása, a legkülönbözőbb szakemberek értekeztek Erikssonnal; patalógu- sok, bűnügyi nyomozók, ügyvédek, ballisztikai és lőfegyver-szakértők. Még közkatonai minőségében is az igazságszolgáltatással került kapcsolatba, áthelyezték ugyanis a Camp Radcliff-i 545-ös tábori rendőrszázadhoz, amelynek kötelékében ettől kezdve magas rangú tisztek biztonságára vigyázott, ka- f púknál őrködött, időnként részt vett a támaszpont területének „átfésülésében”, ami esetleges Vietkong-beszivár- gás ellen irányult, és mindennap délután négy órakor beszállt a „piástaxiba”, a tábori rendőrség autóbuszába, amelynek az volt a feladata, hogy fölszedje azokat a közkatonákat, akik a két mérföldre eső An Khe „pokolnegyedében”, vagyis bárjaiban és bordélyaiban túlságosan, „eláztak”. „A bűnügyi nyomozó hatóság nem hagyta, hogy gépfegyverkezelő legyek” — emlékezett- Eriksson. „Leállították az áthelyezési . papírjaimat. Azt mondták, túlságosan veszélyes munka és csak akkor tudnak tanúként felhasználni, ha élve maradok.” Katonaéletének hirtelen fordülatát Eriksson a Kirk- kel folytatott beszélgetéséi követő reggel.>n tapav‘ d:. :- Még fel sem ébredt smte, amikor á tábori rendőrök zárkájából a tábori rendőrség iedüg^elÁjéaek irodáiéba kísérték, ahol újabb kihallgatásnak vetették alá. „Gyakorlatilag ésn magam is gyanúsított voltam” — mondta Eriksson. „A bűnügyi nyomozók ezt tüzetesen el is magyarázták nekem, és egyúttal ismertették törvényben biztosított jogaimat, többek között azt, hogy nem vagyok köteles vallomást tenni.” Mikor véget ért a kihallgatás, felkérték, hogy vezessen el egy kutatókülönítményt a 192-es magaslatnak arra a pontjára, ahol állítása szerint Mao holtteste megtalálható. A különítményt egy ©sztagnyi fegyveres legénység is elkísérte, hogy megvédje őket egy esetleges rajtaütéstől. Másnap reggel, december 9-én indultak útnak, An Khe-ből először egy szükségrepülőtérre repültek, közel Vorst századparancsnok- . ságához. A csoportot egy ezredes, egy őrnagy, majd leszállásuk után még Vorst százados vezette, aki Eriksson irányában némaságba burkolózott. Velük volt néhány bűnügyi nyomozó, fényképész, egy lőfegyver- és egy ballisztikai szakértő’. A repülőtérről gyalog- tették meg a 192-es magaslatig az utat. Hatórás gyaloglás következett a nehéz terepen, s mikor végre közvetlenül a csúcs alá érkeztek, többen közülük, akik nem szokták meg az ilyen hosszú gyalogútokat, szinte teljesen kimerültek. Eriksson feszülten kémlelni kezdte a vidéket, aít a különös formájú - sziklaképződményt kereste ahol a leszúrt lányt agyonlőtték. Annak idején rendkívül szokatlanr találta a kiugró, csavart lát, de .most mire újra ho- rászokott a környezethez meglepetve látta, hogy a sziklához közel annak pon- t&s ikermása emelkedik. artintattm J igyekezete, szorgalma. Az órákon csak oroszul beszélgethettünk, nem tudtam segíteni, a problematikusabb mondatokat magyarra fordítani. Mégis megbirkóztak a nehézségekkel. Az első hónapokban egyéb gond is adódott: megszólították az utcán, tanácstalanul nézett vissza, vásárolni kellett, igen ám, csakhogy a magyar nyelv nem a legkönnyebben elsajátítható nyelvek közé tartozik. — Néhány dolgot saját káromon tanultam meg. ösz- szetévesztettem a számokat. Tíz deka szalámit akartam kérni, ám húszat mondtam. Egyre csodálkoztam a nasy mennyiségen, no meg az áron is. Észre sem vette, hogy a két évből már másfél eltelt, annyira leköti munkája, olyan kedvvel dolgozik. Szabad Idejében szakcikkeket ír. s postázza Moszkvába. Szívesen olvas orosz fordításban magyar irodalmat. — Ami a tanszéken található volt, mind elolvastam. Különösen vonz Jókai, Mikszáth, Mesterházi, s szeretem a fiatal írók novelláit is, jól megírtak, életízűek. Szórakozás, pihenés, munka, nála majdhogy egyet jelent, mert amit csinál, kedvvel csinálja. — Mivel telnek az esték? — Televíziót nézek vagy rádiót hallgatok. Beszélni ugyan nem tudok még magyarul, de a szöveget megértem. Rádión pedig sűrűn hallgatom Moszkvát — Honvágy? — A munka leköti az ember hétköznapjait, ünnepekkor érzem az otthon, a család hiányát. így van ez azt hiszem mindenkivel még akkor is, ha megszokta a távollétet. — Sok táián járt a világnak, sok embert me<dsmert. Nem' tervezi megírni élményeit, tapasztalatait? — Talán maid évek műl- va. enve'őre leköt a munka, az oktatás , Amint terveiről kérdem, elgondolkodik. Talán épp azon töpreng, hogy hová szólítja majd újabb küldetése. Fél év múltán, ha visszatér Moszkvába... (pécsi)
