Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-23 / 69. szám
Heghal mind a tizenkettő.. n „Véres hajnal, hűvös szellő... — Meghal mind a tizenkettő, — Egy jajszót sem hallani, — Csak a kányák károgását, — A tiszt urak káromlását hallani. — A Latinka, az utolsó, —...’’mondja el Latinka Sándor és társainak meggyilkolását Hamburger Jenő, a Latinka balláda című, Moszkvában megjelent versében. így állít emléket ő, s így maradt meg valahogy emlékezetében a somogyi népnek is, ahol a Tanácsköztársaság idején a megyei direktórium. vezetője volt és mint ilyen vezette a megye nagybirtokainak szocializálását és az 1919. júniusi ellenforradalom leverését is Latinka Sándor. A lakatosból műszaki rajzolóvá, majd az októberi polgári forradalom után a Földmunkások Országos Szövetségének szervező titkárává vált Latinka Sándor neve összeforrt a parasztok földfoglaló mozgalmaival, az első magyar mezőgazdasági termelőszövetkezet létrehozásával. Alakja, sorsának tragikus, de igazán forradalmár beteljesülése, szerepe a magyar munkásmozgalomban vitán felülivé tette, hogy jól és helyesen választott a televízió, amikor a tanácsköz- társasági megemlékezésben őt helyezte a középpontba. Csontos Gábor televíziós drámája — A 144.- napon — feszes szerkesztésben, lényegre törő megfogalmazásban igyekezett elmondani egyrészt a Tanácsköztársaság történetét, részben e „történet” egyik hősének, Latinka Sándornak szerepét és tragikus sorsát. Jó néhány emlékezetes, s valóban drámai pillanat fémjelezte, hogy a szerző és Horváth Ádám, a rendező közös összefogása atmoszférát, rádöbbentő pillanatokat is tud teremteni. Egészvében véve azonban nekem mégsem tetszett e tv-dráma. Nem tétszett, mert az ember helyett gyakran , .szöveget” adott, a hősök, különösen Latinka Sándor figurája — Nagy Attila alakította — holmi narrátorrá vált, akinek az a legfőbb kötelessége, hogy a tájékozatlan nézőnek elmondja a „Tanácsköztársaság elvi és gyakorlati” történetét. Nem tetszett azért sem, mert az írónak, rendezőnek nem jutott ereje arra, hogy valóban be is mutassa hőseit, hogy megértsük és tudjuk, miért lett Latinka forradalmár, miért vált azzá Szántó Imre és miért nem a bátyja, Elek.-Jószerint — a történelemben, s a Tanácsköztársaság nem „elsővonalbeli” szereplőin túl e kor hőseit illetően sem kellően tájékozott átlag nézőnek nem sok-fogalma lehetett, hogy mit is tett La- ■tinka Sándor ott, valahol Somogybán, azazhogy Kaposvárott. Hiába volt Tordy Géza minden erőfeszítése, hogy el- hihetővé tegye az ajtón kívül dúló történelem fegyver- csattogását, nem sikerült, mert nem is sikerülhetett. A Tanácsköztársaság sorsa és Latinka Sándor sorsa csak elmondott szavakban és, nem drámai, dramaturgiai történésekben vált eggyé — a képernyőn természetesen. Kár pedig ezért: Latinka Sándor sorsa és alakja nemcsak megérdemelné, de lehetővé is tenné egy ízig-vérig emberi -társadalmi dráma felvázolását — a mai és a holnapi utókor számára. Gyurkó Géza Hit kapnak Yisonta és Kisköre építői ? ■ Szüntelenül élénk érdeklődés kíséri megyénk — és egyben az ország — két legnagyobb beruházásának megvalósulását, Visonta és Kisköre építőinek munkáját. S természetesen nemcsak a munkát, hanem a munkásolcat, a roppant vállalkozásokban résztvevő dolgozókat is figyelik: vezető testületeink időről időre igyekszenek tájékozódni az emberek körülményeiről, általános helyzetéről. Mert ez utóbbi is részese lehet a további sikereknek éppen úgy, mint akár.a kisebb-nagyobb kudarcoknak. A közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalt a témával kapcsolatos legutóbbi tapasztalatokról. Amint a jelentésből kitűnt: a korábbi vb-hatá- rozatok teljesítésével kedvező változásokat' észleltek. Az egészségügy területén mind komolyabban veszik a feladatokat. A visontai üzemegészségügyi szolgálat tavaly 172 krónikus panaszokkal jelentkezett beteget gondozott, orSzóljatok, szép szava'k !' Hegyei döntő a Gárdonyi Géza Színházban Vasárnap délelőtt tartották — az egri Gárdonyi Géza Színházban a „Szóljatok, szép szavak” országos pályázatának megyei döntőjét. A vetélkedőre hat amatőr művészeti csoport szerzett belépőt. Elsőként az Egerszóláti Általános Iskola úttörő irodalmi színpada mutatta be Évszakok című szerkesztett irodalmi műsorát. Megnyerő volt a gyerekek igyekezete, az a tisztelendő buzgalom, ahogy a verseket tolmácsol- t;*: Hogy mégsem tudtak maradandó élményt formálni, az elsősorban az összeállítás hibája. A műsor túl hosszú volt, s a verseket nem a tanulók életkori sajátosságaihoz igazodva válogatták, ezért képtelenek voltak megbirkózni velük, nem élték, hanem lelkiismeretesen „előadták” őket. P ó dium j á tékkal jelentkezett a gyöngyösi Egyesült Izzó KISZ-szervezetének irodalmi színpada, saját szerkesztésű, érdekes tematikájú műsort mutattak be. Tulajdonképpen szemléletes portrét akartak formálni a mai fiatalságról, felvillantva eré- nyeit-hibádt egyaránt. Sajnos, túl nagy fába vágták a fejszét, a portré torz lett, s a produkció egyenetlen, olykorolykor lapos, vontatott. Itt sem a képességekkel, hanem a műsorral volt probléma. A gyöngyöstarjáni irodalmi színpad sajnos szintén sablonos összeállítást adott elő igyekezettel, de közgpes sikeréi. A fiataloknak külön gondot jelentett a színpadi mozgás, bizonytalankodók és merevek voltak. Ha ötletes, újszerű, s valóban a fiataloknak szóló Lenin-emlókműsor- ral próbálkoztak volna, akkor a közönség nem fukarkodott volna az elismeréssel. Nem sikerült a műsorválasztása az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola „Pódium 70” Színpadának sem. A pódiumjátékot a rendező Nagy Tibor írta. Alapgondolata érdekes, izgalmas, hiszen a felelősség kérdését veti fel. Kertészetünk fellegvára Az ds<5 tanévet kezdték meg az új székházban a Kertészeti Egyetemen. Nem kevesebb, mint 20 hektáron épült fel több mint 100 millió forint költséggel az új m* kedd Kertészeti egyetem épülete, melyben helyet kapott a rektori hivatal, különböző tanszékek, az egyetem aulája, szemináriumi és előadóterme. A gyakorlati oktatás céljára és a tudományos kutatásokra minden tanszék külön laboratóriummal rendelkezik, | (MTI föfó: Feíférváry Ferenc felvétele — KSi A feldolgozás viszont darabos és nem egyértelmű. A szereplők kitűnően játszottak, élték szerepüket, otthonosan mozogtak a színpadon olykor már — s ezt a zsűri elnöke is hangsúlyozta — a hivatásos művészek szintjén. A néző mégis kiesett a játék légköréből, mert a' műsor vontatott, elnyújtott, többértelmű volt Leopold Sédar Senghor „Soka” című mesteri drámai költeményét vitte színpadra a Gyöngyösi Járási Könyvtár Irodalmi Színpada. A mű lehetőséget adott arra, hogy érvényesüljön a szereplők előadókészsége, önfeledten élhették a drámai akciót, érthető, hogy a nézőnek nem támadt hiányérzete, s figyelmét teljesen lekötötte ez a produkció, amely egyébként a döntő legsikeresebb vállalkozása volt. Külön elismerés illeti a rendező-főszereplő Jónás Zoltánt, a költemény lényegretörő, hatásos színpadra viteléért, világos ér- teUmezéséértt? Nagy sikert aratott a Gyöngyösi Központi Művész- együttes Színpada. Színjátszó múltjukról írtak ügyes pamfletét, szellemesen fricskázva az amatőr művészeti mozgalom régi ésx mai hibáit. Szórakoztattak.' de úgy, hogy kort is idéztek, atmoszférát is teremtettek. A csoport tagjai ismerői a színpad rejtelmeinek, otthonosan mozogták, életszerűen játszottak. Különösen sikerült az irodalmi színpadi játékot sza- tirizáló jelenetük. Ha rövi- deobre. tömörebbre méretezték volna műsorukat, akkor a sikt. még nagyobb lett volna, bár a közönség így sem fukarkodott a tapssal. A zsűri döntése alapján a Gyöngyösi Járási Könyvtár Irodalmi Színpada jutott tovább; ők képviselik a hevesi színeket az április 28-án, Egerben megrendezendő területi döntőn, ahol öt megye legjobbjai vetélkednek majd az országos döntőbe jutá- . sért. A Gyöngyösi Központi Művészegyüttes Színpada meghívót kapott a balassagyarmati színjátszó fesztiválra. A megyei döntőn részt vevő együtteseket a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei KlSZ-bizott- ság oklevéllel és pénzjutalommal jutalmazta. Pécsi István vosi rendelőiben közel 13 ezer különböző vizsgálatot végeztek. A szolgálat táppénzes állományba vételi jogát kiterjesztették a Visonta községben, illetve Gyöngyösön lakó járóképesekre is, s miután így a munkaártalmakat, a munkahelyeket ismerő doktor mond véleményt a dolgozó állapotáról: az ellenőrzés, a segélynyújtás egyaránt megalapozottabb, biztosabb lett. S rendkívül sokat jelent az is, hogy a visontai nagyberuházáson már főfoglalkozású fogorvos is van! Kielégítő az üzemi konyha közegészs égügyi helyzete, de még baj van a munkásszállások higiéniájával, amiről viszont elsősorban maguk a lakók tehetnek. Kiskörén, a Tisza 11-nél, hosszú ideig községi körzeti orvos végezte a feladatát. A munka javítására később üzemi körzeti állást szerveztek, a doktor számára ideiglenesen a munkásszálláson biztosítottak lakást, majd a megyei szakosztály a járási tanácsnak 220 ezer forintot adott megfelelő orvosi lakás létesítésére. Eddig még nem jelentkeztek a kívánt eredmények, ám a közelmúltban már betöltötték a helyi üzejnorvosi állást, s így várható, hogy főfoglalkozásban ez a munka, is sokkal értékesebbé válik. Á kultúra, a népművelés helyzetén Visontán sajnos, nem sókat lendíthet a községben működő, elavult művelődési otthon. A beruházás területén azonban már épül egy kielégítőbb közművelődésügyi intézmény, amelyhez csupán a SZOT 70 ezer forintot biztosított, hogy benne moziterem, több klub-, és játékszoba tegye lehetővé a szabad idő hasznosabb, kellemesebb eltöltését. A létesítmény a tervek szerint már az idei tavaszon elkészül. Kisköre községben- kielégítő feltételek között dolgozik a művelődési ház, távlatilag azonban szükséges, hogy a vízlépcsőnél is építsenek egy még jobbat, ahol az itteni dolgozók és a község lakói egyaránt tökéletesebb „kiszolgálást” kaphatnak. A kommunális ellátás vegyes, de azt is mondhatni, hogy inkább kedvezőtlen tapasztalatokat adott. Visonta község és környékének ivóvizét jelenleg úgynevezett félregionális vízmű biztosítja. Tavaly elkészült a község és Halmajugra közötti összekötő vezeték és folyamatban van Haimajug- ra—Detk között is a csőszerelés. Kiskörén és a Tisza II. környékén is kielégítő a vízellátás. Korántsem megnyugtató azonban a visontai nagyberuházás vasúti kiszolgálása, mivel a Nagyútról elágazó iparvágányon csak alkalomszerűen történik személy- szállítás is, s ugyanekkor autóbuszok csupán korlátozott számban állnak az utazó dolgozók rendelkezésére. ■Különösen sok bosszúságuk Pan a Boconád térségéből ingázóknak, mert járataik az átlagosnál jóval zsúfoltabbak. S helyzetükön tágasabb, csuklós gépkocsival sem könnyíthet a Volán, mert a rossz utak egy-kettőre tönkretennék a drága autóbuszokat. A kereskedelem tevékenysége az intézkedések hatására javult. A forgalmazó szervek kiemelteni foglalkoztak a napi cikkek iránt mutatkozó kereslet kielégítésével, gyakoribb szállításokkal nemcsak élelmiszereikből, hanem a különböző iparcikkekből is bővítették a választokot. A Gagarin Hőerőmű területén — az üzemek kérésére — bevezették a tőkehús értékesítését, Visontán és Kiskörén is, a vállalatok, szövetkezetek növelték hűtőkapacitásukat, emelkedett az éttermek szolgáltatásának színvonala. Általánosságban tehát szembetűnő javulás tapasztalható Visontán és Kiskörén. Vannak azonban még mindig hibák és gondok is, amelyek eloszlatására — további erőfeszítéseket kell tenni. Gy. Gy. Csurka István Hét tonna dollár — Én is elmaradok; Odakint fütyül a közönség, mert üres a porond, nem történik semmi. Damógyöngyei ráripakodik a társulatra:^ — Menjen már ki valaki! Senki nem mozdul. Végül Luciánó megindul a porond felé. Megkérdezi Damógyön- gyeitől: — Melyik számomat csináljam? — Amelyiket akarodl Luciánó kimegy a porondba. A vidéki tanácsház folyosóján, Damógyöngyei a direktor elvonul a különféle feliratú ajtók előtt és végül megáll a KULTURÁLIS osztálynál. Bekopog, bemegy. A szobában bent zordan ül Vég elvtárs. Komoran köszöntik egymást, aztán Vég edsttárs helyet mutat: ■ — Foglaljon helyet; Vég elvtára fölényesén folytatja: — Kies® utánanéztem a dolgaiknak. A baj ott van, hogy ez a műsor egyáltalán non. szolgálja a mi kulturális célkitűzéseiniket. Tegye a szívére a kezét Damógyöngyei elvtárs, maga szerint ez egy igazi cirkusz? — Még nem — mondja Bannógy öngyei —, de egy kis támogatással azzá lehetne tenni. Most keményen összenéz a két férfi. Jól összeakadtak. Nem könnyű legény egyikőjük sem. Damógyöngyei kis szünet után bátran teszi hozzá: ■ — Pénz nélkül nem lehet igazi cirkuszt csinálni. — Én arról nem, tehetek, hogy maguk üres házak előtt játszanak. — Én nem mondanám ezt ilyen határozottan a maga helyében. Tegnap azért nem volt közönségünk, mert a kultúrházban ugyanabban az időben volt egy TIT-előadás: „A termelékenység szerepen gazdasági életünkben” címmel, és a közönség apraja- n agy ja odament. Ismét egy ütésváltás a tekintetekben: — Elvem: a verseny — pattogja Vég elvtárs. — De miért nem egyenlő feltételekkel? Miért nem szabad Anitának bikiniben felállni a plakátkocsira? — A meztelenség nyugati divatja háHstennek a mi kis falunkba még nem tört be, és maguk sem csempészhetik be a plakátkocsin. Damógyöngyei alig láthatóan, de sokat sejtetően elmosolyodik erre. Tud valamit. Ezt tudja: a vásártfcáli kocsmában a délelőtti időben szokatlanul nagy a tömeg, és még most is rohanva, futva érkezik egy csomó férfi, suhanó és gyerek. Az ajtóban Luciánó, a bohóc áll civilben, kifestetle- nül. Amikor látja, hogy a terem már teljesen megtelt, felemeli a karját, és csendre inti az izgatottan figyelő férfisereget. — Nagyérdemű publikum! Bizonyos hivatalos szervek értetlensége folytán a. most következő műsorszámot az esti nyilvános előadásból ki kellett hagynunk. Megtaláltuk azonban a módját, hogy a falu művészetpártoló férfiközönsége se maradjon maradandó művészi élmény nélkül, s most csupán arra kérjük önöket, hogy kockázatos áldozatvállalásunkat méltóképpen honorálni szíveskedjenek. Következik tehát: „Az utolsó huszártiszt”. Előadja Hohenzollem Anita. Félreáll az ajtóból, melyen kilép egy dúskeblű, szőke hölgy, 48-as huszártiszti ruhában. Feszül rajta az uniformis. Tiszteleg a közönségnek. Előbb a sapkáját vés at le, aztán visszateszi, és vef kőzni kezd, kigombolja ■mentéjét. A közönség felmt^ rajiak. iTTiflri'f 11 i
