Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-19 / 66. szám

» t ft Mérleg és Ír’1 '-*4~ok: Függetlenítés útján az egri szimfonikus zenekar Egy pályaválasztási tanácsadás margójára HAZÁNKBAN évről évre növekszik az érdeklődés a komolyzene iránt. Erről ta­núskodik a legújabb össze­gezés is, mely szérint ’az el­múlt esztendőben 824 ez­ren látogatták az Országos Filharmónia 2040 koncert­jét. Ha felbontják ezt a sza­mot, illetve azt keressük mögötte, hogy az igényes zene népszerűsítése terén Heves megye, s benne Eger milyen szerepet játszik: nem kell szégyenkeznünk. Adott­ságaink mérsékeltek, ehhez igazodik a megtett út, még­is előreléptünk, s a jöven­dői illetően még kedvezőb­bek a kilátások. Ha mérleget készítünk ” a zenei ízlésformálás, a tar­talmas muzsikát szolgáló hevesi hangversenyélet 1970-es esztendejéről, az Eg-’ rt Szimfonikus Zenekar eredményes munkájáról leéli első helyen szólanunk, A zenekar, élete nem volt gondmenteá, s itt a kar­nagyválságra gondolunk, mely korábban élénken fog­lalkoztatta a zenei berkek­ben járatos egriek fantáziá­ját, Megoldódtak azonban a problémák, s'elmondhatjuk, hogy az együttes, Farkas István avatott, tevékeny irá­nyítása alatt komoly erköl­csi haszonnal zárta azévet. A nagy együttes, illetve a tagjaiból alakult kamara- együttes és vonósnégyes 26 ■alkalommal lépett közönség elé Egerben, valamint a környező városokban, hely­ségekben, s műsorukat kö­zel hatezren hallották. Kü­lönösen az ifjúsági > bérlet- « sorozatnak volt sikere, mely arra ösztönözte a zenekart fenntartó Megyei Művelődé­si Központot, hogy az idén folytassa ezt a munkát, EGER és környéke komolyzenei helyzetének múlt évi mérlege nem len­se hűséges, ha nem említe­nénk az Országos Filhar­móniát, mely 6 szimfonikus estet bonyolított le Heves­ben egy év alatt, további kétezer hallgató részvételé­vel, nem kisebb művész­egyéniségeket állítva pódi- ttmra, mint az olasz Massi­mo Preccia, vagy Kovács Dénes hegedűművész. S itt kelj szólnunk az immár öt eve munkálkodó gyöngyösi szimfonikus zenekarról, mely elsősorban saját háza táján vállalkozik évente egy-egy igényesebb daljáték zenei megjelenítésére és a gyön­gyösi zenei hétek műsorá­nak színvonalát emeli kon­certjeivel. ^ Egy zenekar sokat tehet valamely város, vagy kör­nyéke művészi igényeinek * kielégítéséért. De fordítva is áll: az érdeklődés, a tevé­kenysége iránt megnyilvá­nuló igény sokat lendít a művészeti együttes kedvén, munkájának színvonalán. Van-e tömegbázisa az egri zenekarnak? A komoly ze­nének? , Lassan tízéves lesz -az Egri. Szimfonikus Zenekar, de a munkája iránti érdek­lődés csak az utolsó néhány évben növekedett meg ug­rásszerűen. Szívós, minden nehézséget leküzdő tevé­kenységük oda hatott, hogy ma már törzsközönsége van Egerben a tartalmas muzsi­kának, s ez a törzsközönség — az imént említett ifjú­sági bérletek folytán — a fiatalok köréből utánpótlást is nyer. Nem ritkaság a telt ház egy-egy koncerten, s a zenekar igen gyakran elébe megy a közönségnek: Üzemekben, falvakban . kon­certezik,, hogy így táguljon naggyá hangversenyterme. Ami művészi színvonalu­kat illeti, arra legyen ele­gendő tény, hogy Kossuth- díjas zeneszerzőnk, Farkas Ferenc, velük • vállalkozott szerzői estjének megrende­zésére. AZ IGÉNYES MUNKA: sok idő, sok fáradozás. ' A dús program, a próbák so­rozata szinte teljes embert követel. Ebből következik mindjárt a • „profizmus” gondolata, mint léthatározó kérdés." Mi a kilátás ilyen vonatkozásban? Kétségtelen, bizonyos fo­kon túl nem követelhet az ember hivatásosokéval ve­télkedő produkciót amatőr, vagy éppen, csak megfize­tett művészeti együttesek­től. Márpedig Eger mindin­kább igényessé válik! En­nek a felismerésnek tudha­tó, hogy az idei, új mun­kaévben az egri zenekar előre lép a függetlenítés út­ján. A leginkább képzett, főhivatásúkban is zenével foglalkozó muzsikusok ezer forintot megközelítő havi tiszteletdíjat kapnak, s ez­által létrejön egy olyan 20 —25 főnyi mag a csoporton belül, mely minőségi mo­torrá válhat rövid időn be­lül. Ezekről már nem re­mélik, hanem megkövetelik a havonkénti 12 szolgálatot, s a pontos, lelkiismeretes munkát. Ők magukkal húz­hatják, magukhoz emelhet tik lendület, zenei megfor­málás minősége dolgában is az együttes többi 25—30 tag­ját, akik szintén részesül­nek szerény díjazásban. Az idén a Megyei Műve­lődési Központ költségveté­sében negyedmillió forintot irányoztak elő az Egri Szim­fonikus Zenekar fenntartá­sára. Ebben szerepel a füg­getlenítés fedezete, továbbá az együttes minden egyéb dologi kiadása, így az al­kalmi utaztatás, vagy hang­szerpótlás költsége is. Ez azonban még nem minden. Fontosság dolgában eléjük helyeznénk a szak­mai irányítás ügyét. ZENEI ÉLETÜNK VE­ZETŐI bizalommal vannak továbbra is Farkas István iránt, s mi csak osztozni tu­dunk e bizalomban, hiszen a nehéz idők azt mutatták, hogy gazdag tapasztalatok­kal, jó pedagógiai érzékkel rendelkező művészsgyénáség. Máért ne válna még inkább a zenekar javára, miután munkájának körülményei, lehetőségei most egyre ja­vuló tendenciát mutatnak! Farkas Ferenc március­végi szerzői estje alkalom a bizonyításra. ■ Moldvay Győző Egy ötlet helyes megvaló­sításának lehettünk szemta­núi a minap Hevesen, a járási művelődési központban. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya pá­lyaválasztási tanácsadást rendezett a járás iskoláinak nyolcadik osztályos tanulói számára. Ez alkalommal mintegy 450 gyerek gyűlt össze a művelődési központ nagytermében, ahol négy mezőgazdasági • szakmunkás- képző iskola — az egri, a pétervásári, a balassagyarmati és az abaújszántói — igaz­gatója adott tájékoztatást az egyes mezőgazdasági szak­mákról, az oktatásról és a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéserői. Szakmák vetített képeken A tanácsadás jónak bizo­nyult. Erről tanúskodott az érdeklődés, amely a fiatalság részéről megnyilvánult. Külö­nösen akkor, amikor a szó­beli ismertetések után vetí­tett képeken megelevenedett egy-egy mezőgazdasági mun­kafolyamat a mai korszerű­ségében. A mogzó képek á kertészet, a növénytermesz­tés, a gépesítés, az állatte­nyésztés egy-egy részét mu­tatták be. Ezenkívül a tanu­lók kiállításon tekintették meg a szakmák érdekességeit,: szépségeit és a kereseti lehető­ségeket. A visszhang tehát pozitív volt. A részt vevő pe- t dagógusok elismeréssel szól- * talc erről a helyes kezdemé­nyezésről. Valóban , figye­lemre méltó a megyei tanács ilyen irányú törekvése, an­nál is inkább, hisz az ipari szakmák ismertetése, bemu­tatása a fiataloknak már ko­rábban megvalósult. A me­zőgazdasági szakmák haté­kony ismertetése, egy-egy szakma részletes bemutatása, bizony még ma is elhanya­golt. Pedig a mezőgazdaság egyre sürgetőbben igényli a jól képzett szakembereket, azt, hogy még több fiatal ke­rüljön a termelőszövetkeze­tekbe. Megyénkben pillanat­nyilag négyezer szakmunkás hiányzik a közös gazdaságok­ból ... De elegendő-e csu­pán egy megrendezett pálya- I . ____ vá lasztási tanácsadás? Elég­gé felkelti-e az érdeklődést az egyes szakmák iránt? Mint módszer feltétlen ha­tásos, azonban egymagában véve nem lehet elég és fő­ként hatékony! Milyen az iskola és a nagyüzem kapcsolata ? A hevesi tanácsadáson a pedagógusok közül többen is felhívták a figyelmet arra, hogy az általános iskoláknak még szorosabbá kell fűzniük kapcsolataikat a helyi nagy­üzemekkel. Hogy miért? El­sősorban azért, mert a me- 'zőgazdasági oktatást össze kell kapcsolni az élet igé­nyeivel, összekapcsolni a he­lyi viszonyok konkrét meg­ismertetésével. Azért, .hogy az általános iskolai tanulók hű képet alkothassanak szű- kebb környezetükről, az ot­tani mezőgazdaságról és ér­deklődést keltsenek bennük a termelőszövetkezetek iránt. Mit tehet a helyi termelő- szövetkezet az iskoláért? Hogy a tanulók üzemlátoga­tása hatékony legyen. Hogy megismerjék a nagyüzemi termelési módot, a gépeket, a termelőeszközöket, a szö­vetkezet szervezeti felépíté­sét. Helyes képet kapjanak mindazokról a termelési vi­szonyokról, amelyekben meg­elevenedik az üzemi terme­lőmunka és ennek eredmé­nyeként pedig megjelenik a mezőgazdasági áru. A tanu­lók ezenkívül látják a ter­melés sokrétűségét, azokat a tényezőket, amelyekkel befo­lyásolni lehet a hozamok ala­kulását. így a valóságnak Különleges Az NSZK-ban újfajta ab­laküveg előállításán dolgoz­nak, amely növeli a gépko­csik biztonságát. Az újfajta ablaküveg két, gyantával egymáshoz forrasztott üveg- rétegből áll (ez baleset ese­tén nagyobb biztonságot nyújt), de ezenkívül fon­megfeleiöen ismerhetik meg a mezőgazdasági termelés szépségeit, lehetőségeit, ne­hézségeit, ami érlelheti a ta­nulókban a pályaválasztás­nál a felelős döntéseket. Hatékonyabb egy üttm ű ködéssel Elérkezett az ideje annak, hogy az általános iskolai me­zőgazdasági oktatás terén is újabb lépést tegyünk előre Ez a kor parancsa! A kor­szerű alapokra helyezett mezőgazdasági politechnikai oktatás napjainkban alapját kell, hogy képezze az álta­lános iskolát követő speciá­lis képzésnek: a szakmunkás- képzésnek és a szakközépig kólái képzésnek. Az alapis meretek megtanítása érdeké ben már ötödik osztálytól kezdve kerek egészet adó mezőgazdasági ismeretek megalapozására van szükség. Olyan szinten, hogy a tanu­ló a megszerzett ismeretek birtokában tudatosan meg­szeresse, megkedvelje a szo­cialista nagyüzemi mezőgaz­dálkodást és kedve legyen ezt élethivatásul is választa­ni. A mezőgazdasági pályavá­lasztás kibontakoztatását a jövőben tehát még v jobban kell szorgalmazni és elősegí­teni. Természetesen ez nem­csak a megyei tanács érde­ke, hanem a helyi általános iskolák és nagyüzemek kö­zös érdeke elsősorban, ami a jövőben még hatékonyabb együttműködéssel, a kezde­ményezések érvényre juttatá­sával, a körültekintőbb okta­tó-nevelő munkával lehet si­keresebb. .. Mentusz Károly ablaküveg csórt képező aramyfüsttel it bevonják. E bevonat a nap­fénnyel vagy reflektorok­kal szemben nyújt védelmet a vezető számára, ugyanak­kor megakadályozza azt, hogy kívülről az autóba be­láthassanak. MICHAEt AVALON: csillogott a délutáni napfényben. Tapsikolt örömében. Ö és apuka autózni mennek! Megtorpant egy ■ pillanatra, nem tudta mire vélni, hogy apuka miért nem nyitja ki mindjárt az ajtót, hogy beszállhasson, hanem előbb fölnyitja a mo­torház tetejét és nézi-nézi a motort, a színes drótokat. Pe­dig apukának ezt meg kellett-tennie, ha nem akarta, hogy úgy járjon, mint Jewison, akinek kocsijába pokolgépet sze­reltek, és ő nem nézett utána. A kisfiú persze nem tudta, hogy etpuka miért csinálja mindezt. Számára csupán az volt a fontos, hogy most ko- csikáznl mennek. Apuim hóna alatt, a nagy fekete tokban olt colt a pisztoly is. — Es jegyezd még — mondta apuka —, semmit sem szabad kidobnod a kocsiból. Megértetted? Az nem való. És eszedbe ne jusson kidobni valamit, amikor apuka gyor­san vezet. Megüthetsz egy másik apukát és bajt okozhatsz. Megértetted? Bobby bólintott és kényelmesen elhelyezkedett az üté­sen. — Okos és jó kisfiú vagy te. Tudtam, hogy meg fogad \rteni, hu szépen megmagyarázom. Anyuka, is örülni fog. In ezt elmesélem neki. Bobby mosolygott. Olyan szépen hangzott az, hogy „anyuka is örülni fog”, meg hogy „okos és jó kisfiú vagy #e". Ha valaki ötmes, ny&aäm qatmm- mMx-.-M - 4* érzi, hogy szeretik. De mennyire szereti most ő ezt az uta­zást! — Hová megyünk, apuka? A rendőrségre? — kérdezte Bobby, tudva, hogy apuka rendszerint a rendőrségre megy, amikor a hóna alatt ott van a pisztoly. — Apuka előbb bemegy a városba — mondta vidáman Robert Black, — Találkozni fog az ügyész bácsival, és átad neki néhány papírt. Ott már várni fog bennünket anyuka, aztán elmegyünk moziba is talán. Szeretnél moziba menni? — Anyuka is ott lesz? — kérdezte Bobby, s egyben bólogatott is, jelezve, hogy nagyon szeretne moziba menni. — Igen, elment bevásárolni. Te még aludtál akkor... Apuka elfordította a kulcsot és a motor'begyulladt. Hogy szerette Bobby ezt a hangot! Amikor csak hallotta, tudta, hogy utazni fog valahová. Igaz, elég ritkán, mert apuka gyakran ment egyedül más városokba. Egyszer Washing­tonból is telefonált, méghozzá éppen neki, Bobbynak. Apu­kának mindig rengeteg a dolga, és nincs rá ideje, hogy játsszon vele. Nem úgy dolgozott, mint más gyerekek apukái. t Bobby nem tudta pontosan, hogy apuka mit csinál. Azt azonban tudta, hogy valami köze van a rendőrséghez, hogy a pénztárcájában csillogó vascsillagot hord, és hogy a hóna alatt pisztoly van. Egyszer meg is próbálta Bobby elvenni a pisztolyt, de elekor nagy szidást kapott. Még mielőtt a kocsi elindult volna, apuka megcsípte az arcát. — Akkor, Bobby, mit nem szabad csinálnod? — Semmit sem szabad kidobnom a kocsiból. — Ügy van. Még ha meg is állunk, hogy cukorkát vagy rágógumit vegyünk, vagy bármit, ami be van csomagolva, a papírt is oda fogod adni nékem és é.n inajd bedugom a hamutartóba. Rendben? — Rendben. — Emlékszel rá, hogy a múltkor kidobtad azt a nagy zacskót és pontosan a mögöttünk levő autó üvegjére esett. Az a bácsi akkor nem látott semmit, és meg is halhatott volna, pedig te azt nem akartad, ugye? — Nem. — Mondom én, hogy jó kisfiú vagy — mondta apuka. Végre^elinduttak a főút felé vezető utcán. Mennyire szeretett autózni apukával! ö minderst olyan könnyen és egyszerűen csinál, s mindig olyan biztos. Igaz, szeretett anyukával is menni vásárolni, de az egészen más. Anyuka nagyon érzékeny. Néha sír is. Tegnap este is sírt. — Apuka, ki volt az az ember, akivel anyuka az este telefonált és utána sírt? Mii mondott neki az az ember2 Annak az. autójára esett az a zacskó? — Nem, fiacskám. Az egy rossz ember vdtL Azt gayt- éoi-ja, hogy majd nem csinálom a munkámat, ha fenyeget. — De miért sírt anyuka? — Ne törd a fejed ezen. Felejted él. Rossz ember volt és késs. Olyan, mini a farkas, amelyik bekapta Piroska ■nagymamáját. Többé vem fog Meftmábm, <sem leéli qq - gódnod. • A gyerek btmés&hodoU, s oson áorte a fejét, hogy Mit — Apuka — szólalt meg hirtelen. — Mi van, kisfiam? — Te a rendőrségen'dolgozol? — Hát ezt meg ki mondta neked? — A pajtásaim. Tegnap néztük a televíziót, s azt mondták, hogy te rendőr vagy civilben. — Ügy van, fiacskám. Valami rendőrféle vagyok. — Anyuka örül ennek? — Nem vagyok biztos benne. — Anyuka szokott félni néha. — Ügy van, fiacskám. Ilyenek az asszonyok. Ez férfi­munka, és valakinek muszáj csinó.lnia. — Apuka hirtelen elkomolyodott. — Mit csináltam? — kérdezte aggódva Bobby. — Hi­szen nem dobtam ki semmit az ablakon. Apuka elmosolyodott. — Nem dobtál ki semmit, de megfeledkeztél valami másról. Nem csatolthd fel a biztonsági övét, pedig ebben már többször megalkudtunk. 1 Bobby leolvasta apuka arcáról, hogy most az ég vilá­gon semmit sem kell mondania. Csak lenyúlt a két kezével és kereste maga mellett a szíjak végét. Valami furcsát tapintott meg. Oldalt fordult és az’ülés meg az ajtó között egy tojás alakú tárgyait vett észre. Le­hajolt és fölemelte. Robert Black nagy sebességgel vezette a kocsit. Pon­tosan olyan, gondolta magában Bobby, mint a rendőrök a televízióban. De mi lehet ez a valami? Ilyet még sohasem látott. Vasból volt és nehéz. A végéből nevetséges tű állt ki, arról pedig egy drót vezetett az ülés aljáig. _ Apuka biz­tosan tudja, hogy mi lehet. Bobby följebb emelte a vas­tojást és a drót kirántotta a tűt. Furcsa kattanás hallat­szott, de Bobby nem eresztette ki a kezéből a titokzatos tárgyat. — Apu*».:: — Tessék, fiacskám — mondta Robert Black és oldalt fordult. v Arcából kiszállt az utolsó csepp vér is. Bobby jól em­lékezett, hogy apukájának még sohasem volt ilyen a szeme. Az arca is olyan görcsös volt, mintha hirtelen megfájdult volna a foga. Apuka dühösen kinyújtotta a kezét, Bobby pedig ijed­ten lapult oda az ajtóhoz. A vastojást két kézzel szorította a melléhez. Biztosra vette, hogy apukától most kap egy pofont. , A kocsi szélsebesen száguldott, mintha csak versenyre kelt volna a hátuk mögött ragyogó nappal. — Bobby! — ordította apuka, de úgy, hogy a nyakán kidagadtak az erek. — Bobby, dobd ki azt a vackot a ko­csiból. A fasor szélsebesen húzott el mellettük, a másodper­cek gyorsan telték. — Dobd ki, Bobby! — kiáltotta ismét apuka. — De apuka — tiltakozott a kisfiú. Hát nem be Mondtad nekem, hagy soha ssmmft mem.^sabaá SádeömB,

Next

/
Thumbnails
Contents