Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-11 / 35. szám
\ Meditáció és kritika Múzeumi relikvia, vagy élű, eleven, ma is ható dráma? Közös kincsünk, amelyet időnkint kellő és áhíta- tos kegyelet mellett illő megtekinteni, hozzá el is zarándokolni, hogy aztán, mint egy tisztes dédanyó-matróna hintaszéke mellől, kikotródjunk a ma napfényére? Vagy gondolatainak friss elevensége, hőseinek jelleme, mozgásuk dinamizmusa nagyon is rávé- lekszik a mára? Annak idején nagyon meggyötörtek a Bánk bánnal Mint kötelező olvasmánnyal! Amit csak azért se olvastam el. Annak idején. VálUilva az intőt, az osztályfőnökit, a bukás veszélyét, mindent. Olyun makacs és elszánt voltam, mint a sértett Petur és úgy tekintettem jó magyartanáromra, mint a merániak átkozott előőrsére (vagy utóőrse?), akinek az a feladata, hogy rabigába hajtsa dacos fejem. Aztán, amikor már nem kellett, elolvastam, aztán, amikor lehetett, megnéztem Bánk tragédiáját, hallgattam a félelmetesen dörgő dikciókat, láttam kúszni-mászni az ármányos Biberachot, — sok köntösben, sok hangban véltem és láttam újra meg újra felfedezni Katona József Bánk bánját, »— és mindinkább gyökeret vert. bennem egy szégyenkező gondolat. S mert kimondani nem mertem, gyáva is volt mindeddig e gondolat: múzeumi relikvia, vagy élő, eleven, ma is ható valóság Katona József drámája? — Hazudsz, hazudsz, istentelen gyerek! Sohasem■ alattomos a ma- gyár. Ezt Petur mondja. A magyarról. Aki sohasem alattomos. Mert magyar. Amikor mondta, illetőleg, amikor Katona József ezt elmondatta műve egyik főhősével, akkor a magyarság fogalma egyet jelentett a nemzetté, pontosabban a korszerű nemzetté válás fogalmával, s feltétlenül egyet a szabadsággal. Aztán olyan évek jöttek, amikor igenis volt alattomos magyar, sőt olyan évek és évtizedek is, amikor az „alattomos” magyarok nem is alattomos eszközökkel nyomták el a „többi magyarokat”. De akkor is és zengzetesen is zúgott Petur hangja: — Hazudsz, hazudsz, istentelen gyerek! Sosem alattomos a magyar. Hogyan mondja ezt el most itt, az egri színpadon Somló Ferenc: Petúr bán. Mert ahogyan mondja, ahogyan elmondja, ahogyan beáll a szöveghez, vagy nem áll be, ahogy zengett hangját, vagy nem zengett, aszerint vall az egész dráma eszmei, mostani koncepciójáról. Somió—Petú* beszél Solomhoz, de Nyilassy Juditról a rendezőről is el kell most mondani: mivé vált alkotó ujjain irodalom- történetünk nagy darabja. Berohan Solom, katonák követik. Nem sokan, csak annyian, hogy jelezzék, itt harc volt és via&kodás lé- szén, Berohan és mondja: — Alattomos királyi gyilkosok .. • És ekkor Petúr bán mélyen sértett önérzettel, az emberségben, az igazságban és társai emberségében és igazságában hívő, mélyen sértett emberi önérzettel, felháborodottan mondja: — Hazudsz, hazudsz, istentelen gyerek! Sohasem alattomos a magyar. És nem áll be, s nem görgeti a hangját, s nem rikol- tozza a magyar-t, hanem úgy mondja a szöveget, mintha az imént a színfalak mögött mélyen megbántotta volna valaki, s rajta keresztül a színészetet bántotta volna meg, és most lelke mélyéből fel van háborodva. Kibugyleimt ár 11» csütörtök gyan belőle a tiltakozás! És hogy éppen a színpadon áll, s hogy éppen közönséggel telt a nézőtér, hát annyi baj legyen, annál jobb, hadd hallják és lássák, hogy mik vannak manapság... — Én nőt, érző asszonyt akartam megformálni -.. Azt! — tette hozzá még egyszer nyomatékkai Kovács Mária az előadás után és firtatva nézett rám. Gertrudis most nadrágkosztümben ol- togatja egyik cigarettáját a makik után. Kovács Mária ül mellettem, a régi és a kedves ismerős, de most és egy kissé még mindig más és ismeretlen számomra. Firtató tekintete nagyon is kemény és mélyreható, mozdulatai még kimértek, bár lágyak és finomak: palást nélkül már, de még Gertrudis ül mellettem. Lesminkelni, a színészi köntöst levenni negyedórák dolga csak. A belső tartást, egy jeles színésznő és egy jeles szerep találkozásának izgalmasan szép pillanatait azonban nehéz és talán nem is kell levetni a függöny hulltával. Érdekes és sajátos Gertrudis volt. Én olvasva is, látva is, mindig gyűlöltem őt és undorodtam tőle. A vipera! Amelyet, akit el kell taposni, meg kell semmisíteni. És lelkesen tapsoltam, amikor saját tőrét fordítva ellene, Bánk markolatig döfi testébe a pengét. Ah! Igen! A nagy pillanat. A leszámolás nagy pillanata. Micsoda öröm. Most nem tudtam örülni. Gyilkosság történt a színpadon. Jogos, jogtalan, most nem is ez a lényeg. Egy ember, egy asszony hullt a földre, aki rosszul volt ember, akinek csalárdsága asz- szonyi, emberi volt és a valamiféle színpad fölötti világ végzetes hősnőjének pompás pusztulása helyett, földön járó tragédia volt és lett a sorsa. És e föld- és emberközelség tette gyanússá nekem a dolgot: hátha nem is a XIII. század elejéről szóló emberi érzések, viszonyok és igazságok formálódnak itt a szemem előtt? « Ü9y' Úgy! ölni tudtok, jó urak: bezzeg Ha életet tudnátok adni, akkor Srdemlenétek meg az uralkodást. Ezt meg Biberach mondja, Az „Ach, Biberach!” Az undok kis cselszövő, akitől minden becsületes és egyenes embernek felfordul a gyomra. A talpnyaló. A szélkakas. Még van képe és kedve neki, pont neki moralizálni, aki talán éppen Talleyrandtól tanulta el a képmutatás oly fokát, hogy még azt is eladta, aki őt eladta. Ugyan! Biberach, ez a kis ügyefo- gyott, ez a szemtelen kis,gerinctelen és Talleyrand ... Upor Péter majdnem — talán ez a hibája? — Biberach drámájává tette a Bánk bánt, legalábbis itt, az egri színpadon. A rafinált intellektus, a magabiztos és sziporkázó szellem, amely íity- t.yet hány és szinte láthatatlanná teszi nvomorékságát. Körülötte hatalmas erők és gyakran ostoba, de mindig fékezhetetlennek tűnő erők csapnak össze. Erő, erő és megint erő! De hát az ember nemcsak fizikum, de pszichikum is.'Szellem. Fölényes könnyedség a meghajlásban, pökhendi magabiztos főtartás a gondolatokban, udvaronci graciőzitás és ugyanakkor mérgezett tanács az okostól, a mindenre kész ostoba erő számára. Biberach tragédiája Upor alakításában meghökkentően és orrot íricskázqan mai: aki eladta már egyszer elegáns szellemét és a talán soha nem volt elveit, az ne legyen érzelgős és ne keresse egyszerre az igazságot. Az nem szólhatja el magát. — Megvetlek. Utálnám -magam, ha abban A hiedelemben hagyhatnáM: !* -. ____ l a fafaragó népművész, a népművészet mestere. Gyermekkorában a kopjafák faragását bízták rá, s művészi hajlama hamar kifejlődtek, ezt bizonyítják a faragott figurák. Nevét a világon számos országban ismerik, ötletes, faragott sakkkészletei által. Jelenleg a héttagú pécsi fafaragó szövetkezetnek a részlegvezetője. A világ minden tájáról beérkezett megrendelésekre készítik ötletes sakk-készletét. Az elkészült készleteket otthonában ellenőrzi, hitelesíti. (MTI foto — Kozák Albert) Farsang az öregeknél Hogy lesn-ieiKt rnveu voltam: — engem Csak a haszon kötött hozzád. .. Ilyet bizony nem szabad mondani. Ilyenért egy becsületes középkorban tőrrel, vagy méreggel fizetnek. Különben is, ez a biberaehi intellektus nejn arra a világra való volt, — buknia kellett Upor Péternek, el is hittem, hogy el kell buknia. Sajnáltam Biberachot, végeredményben ügyes, majdhogynem szimpatikus fickó volt Soha nem irigyeltem Bán- kot. Nemcsak azért nem, mert voltaképpen mégiscsak ő a címszereplő, s az ő széles vállán nyugszik nemcsak a drámabóli magyar hon sorsa, de a dráma dolga is. Hanem azok az istentelen hosz- szú monológok! Hát ki bírja ki manapság, magyar színpadon — vagy nemcsak magyaron? —, hogy egy rövidke jelenetben, több mint hetven verssort mondjon el egy színész. Egyszerre még néha ötvenöt is. Míg a másik színész, akihez a monológot mondja, az áll és „visz- sza játszik” a na gyúrnak. És az is igaz, hogy a „leghő- sébb hősnek” Bánkot írta meg Katona József. Nemi véletlen hát, hogy a mai színpadi nyelvre és valósasra lefordítani éppen e figurát a legnehezebb. Fennáll a veszély, hogy amennyit elvesz a rendezés a hősiesség teatralitásából, avagy a teatralitás hősiességéből, annyi el is vész azonnal, magából a drámából. Ügy vélem én úgy érzem, hogy Paláncz Ferenc Bánkja nagyjában és egészében kikerülte a buktató vesizélyét Ha nem is tudott mindig szabadulni a hagyományok tradíciójától, de mégis valami frisset, újat, valami sajátos színt hozott a Bánk-reper- toárba. Nagyira mögül valami tiborci keserűség csendült ki, valami nagyon is emberi, kézzel fogható és áfcérezhető szenvedés. A széles banki vállák alatt és mögött, amelyre egy előadás és egy ország sorsa nehezke. öett, a mindennapi ember szíve dobogta el panaszos, meggyötört ritmusát. Nem tudom miiért, de Melinda őtrülési jeleneteinél mindig attól féltem, hogy szereplőtársa rosszul szól hozzá és nem Melindának, hanem Oféllának szólítja majd. Tudom, kaján és cinikus ötlet, gondolatnak is nagyon tapintatlan, de mit tegyek, ha így éreztem már számos esetben. Aggódtam most is. Kiderült, hogy oktalanul. Balogh Emese finom és apró rezdülésekből, a női és az anyai érzések idegsejtjeiből egy érdekes, talán helyen- kint kissé légies, de mindvégig reális alakot teremtett. Olyat, akiért érdemes volt akár az egész világgal is szembeszállnia egy férfinek, ha férfi. Még akkor is. ha égy ország bánja is. A Tiborc nem ilyen. Hát milyen? Ilyen! Csapó János ilyennek formálta meg. Azt mondják, hogy szereposztási tévedés, Csapó intellektusa, alkati adottsága nem teszi alkalmassá, hogy a hatalmas nép panaszát elmondja. A baj az, hogy ezt Csapó el is hiszi, s talán a rendező sem győzködi, hogy nem biztos az, miszerint Tiborc nem lehet esett kis emberke, megnyomorított jobbágy, két gatya- szárból kilógó pária. — Időm eljárt, jaj, s panasz kost... Miért kelletik ehhez a hang és test robusztussága? Színész kelletik hozzá é® önbizalom. Igen: közös kincsünk a Bánk bán. És egyáltalán nincs semmi szükség rá, hogy elzarándokoljon hozzá ‘bárki is. Van olyan jó, van olyan dráma, hogy fütyülhet a sznobokra, a fintorgókra, a modamkedőkre és magyarázókra: az idő és az egyetemes irodalom rostáján nem hullott ki. Megméretett és aranynál is nehezebbnek találtatott. Jó, hogy erre rádöbbentett — legalábbis engem — Nyilassy Judit, a rendező. És a színész, persze! Megható, bensőséges hangulatú farsangi ünnepséget rendeztek szerdán délután az egri öregek napközi otthonában, ahol 25—30 idős ember piheni ki a sok dolgos Hétköznap fáradalmait. Az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola diákFejér megyében már csak egyetlen farsangi népszokást tartanak számon, a mohai tikverőzést. A falu fiataljai az idén is felelevenítik a hagyományokat, s február 23-án megrendezik a télkergető, tavaszhívogató, termékenységvarázsló farsangi ünnepséget. A mohai farsangolás hajnalban kezdődik. Az ijesztő maskarákba bújt álarcos tikverő legények, s menyecskeruhás tojásszedök, kelepelők hangja mellett, kiabálva járják végig a falut, betérnek a házakba, lányai látogattak el az öregekhez, hogy néhány kedves verssel, rövid énekkel teremtsenek egy kis vidám, farsangi hangulatot, s elbeszélgessenek az idős nénikkel, bácsikkal. A röpke műsort — szendvics, sütemény, forralt bor — követte. tréfás rigmusokkal köszöntik a ház népét, majd nagy riadalmat okozva a baromfiudvar szárnyas lakói között, bebújnak a tyúkólakba, s „elrabolják” az aznapi tojástermést. Kifelé menet az asz- szonyokat köszöntik fel „termékenységvarázsló” korommal kenik be az arcukat, hogy gyermekáldás köszöntsön a házra. Az összegyűjtött tojásokból este közös rán- tottalakomát rendeznek a tikverőzők, s tánccal, dallal búcsúznak a farsangtól. Gyurkó Géza i XXXXX>NrX\>^XX>^>NVO<^>XVX>>>^XSXS>XXV>íS^N>XVXXX\XX>XXXXX>>X\XXNVXv Mohai tikvezőzés III. Ezek sem kerülhetnek vissza abba a székbe, melyből felemelkedtek; számukra azonban más állami beosztás lehetséges, ám egyáltalán nem szükség- szerű. Tanúja voltam egy ilyen aktusnak, épp amikor a művelődésügyi minisztérium államtitkára hivatali helyiségében fogadott. Jósé Luiz Martinezt egyébként már ismertem FEN- összejövetelekről, s felesége, Lydia — magyar asszony. A magas rangú funkcionárius itt szokatlan „talpig feketében” éppen visszaérkezett; elmondta, hogy most nyújtotta be írásban lemondását az illetékes helyen. Elutazásomkor még senki sem tud- ■ ta, hogy a következő napok- 1 ban „au soreoá «wánogijg neki az istenek'. Egy bizonyos: november utolsó napján a hatalmasok átadják, vagy az asztalon hagyják restanciáikat, megvárják a délidőt, s utána örökre elhagyják azt a posztot, amelyet hat évig betöltötték. A Paseo de to Reforma a világ egyik legszebb sugár- útja. A tragikus sorsú Miksa császár kezdte, építtetni, jó száz éve, azért, hogy az udvari fogatok kényelmesen juthassanak el a székesegyháztól a chapultepeci kastélyba. Ma ez a bulvár különös együttes hatalmas méretű felhőkarcolóknak, század eleji lakóházaknak, skis magánpalotáknak. A szüntelen építkezés folytán gyakran változik a mexikói Champs Élysées életritmusa, melyet Miksa után ,‘fsancÉB «titmáv«» folvtaiotó tovább a négy évtizeden át uralkodó elnök, Poríirio Diaz. Ez a ritmus, persze, megakadt a világtörténelem egyik leghosszabb polgárháborúja (1910—1920) alatt, amely után Mexikó lakossága mintegy 12—13 millióra csökkent. Ma 17 millió Mexikó lakóinak száma. A Paseo a Chapultepec-1 parkba visz, a park a városi élet egyik nagy oázisa. Itt építették fel, az olimpiai játékokra készülve, a világ egyik legszebb, legérdekesebb műemlékgyűjteményét, a Nemzeti Antropológiai Múzeumot. (Antropológia — az Újvilágban nem a mi leszűkített fogalmazásunkban használatos szó, hanem minden emberi tevékenységgel foglalkozó tudományt magába foglal, így régészetet, s néprajzot is.) Már első délben benéztünk ebbe a nagyszerű művészi érzékkel, újszerűén tervezett épületbe, melynek bejáratánál fantasztikus méretű medence, szökőkút kápráztatja el, az érkezőt. A patiox-ól nyílnak az egyes kultúrákat befogadó termek, így az egymással időben és terben csak laza kapcsolatot tartó civilizációk, mintegy kronológiai rendben sorakoznak, s mégis, mindegyik „osztály” külön-külön kis világot alkotva varia a látogatót. Hogy mi rejlik a múzeum raktáraiban, s hányszor cserélik ki, változtatták a kiállított tárgyak egv részét — elképzelhető. Csak a legfinomabb műtárgyak, W- írflegaeijsebb emlékek harmonikus együttese kerül Itt kiállításra. A magyarázó szövegek kitűnőek, hiszen az intézmény igazgatója a legnagyobb tudósok egyike: Ignacio Bemal. Érdekessége még, hogy a múzeum „figyelmességből”, ahogy a felirat mondja, a saját régészei közül szakavatott, idegen nyelvű vezetőt ad, ingyenesen. Jó néhányszor ellátogattam a múzeumba, egyedül, hosszú órákra. Mexikói létemnek ezek voltak a kiemelkedő, csodálatos pillanatai. Valójában ellentétes érzések között hánykódtam. Rájöttem arra, hogy az Újvilág szemszögéből nézve — a preko- lumbán művészét éppolyan elvitathatatlan része a kontinens fejlődéstörténetének, mint ahogy mi nyomon követjük — mondjuk — a mediterrán kultúrák kialakulását. Hatalmas tudománnyá nőtt a spanyol conquista előtti művelődés, s annak rétegei. árnyalatai. A szinte naponta változó eredmények és meghatározások folytán — át- és átértékelődik mindaz, amit négy évtizeden keresztül összefoglaltam a magam, s esetleg — olvasóim szamara. Másrészt viszont azt kellett látnom, hogy _ sze mben a legtöbb nem szakember látogatóval, nyomon tudom követni ezt a tudománvrtdődést. W1e«zodom az eeves, küv. ’-özőképnen keletkezett, ám egymásra mégis ható indián kultúrák jtözött. Fafaragó műves» . dZoz^mLyGyiBánk bán Egerben
